Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-26 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

KUNA GYULA, A PIONlRTÁBOR VEZETŐJE A HÁZIGAZDA SZEREPÉBEN A NYUGDÍJASOK OTTHONA Kűvácspatakon KEK HAL" CSÁRDA Csak menj el itthonról messze vidékre megcsodálni azt, mi távol s Idegen, de ha visszalőttél, nézz körül üjra, alaposan, szépen, mint egy idegen, és rádöbbensz, meglásd: távoli képek csábító varázsa, ez ismert tájat zárta szívedbe. EBEDI LASZLÖ NYARALOK A DUNA PARTJÁN A pionírtáborban Kovácspatak ma elsősorban a fiataloké. Ezt iga zolja a nyolc éve működő pionírtábor és az a terv, amely szerint egy nemzetközi ifjúsági tábort ts léte sítenek. Ennek az utóbbinak az elmúlt évben már letették az alapkövét, azonban az óta még nem történt semmi. Annál inkább virágzó és közkedvelt a már létező tábor, amelynek vezetője a kezdet kezdetétől Kóiía Gyula. Kóňa elvtárs kérésünkre elmondta, hogy a pionírtábort a jnb építtette, majd három évvel ezelőtt a párkányi JCP (papírgyár) vette át. Az épületek értéke 2 millió, a berendezés kb. 700 ezer korona. Ez a hatalmas befektetés egyszerre 220 pionír üdültetését biztosítja. A tábor bemutatása közben Kófta elvtárs a távlati tervekről is beszélt, s megmutatta azokat a helyeket, ahova úszómedencét és egy 120 ágyas központi épületet szándékoznak építeni. Mikor a nehézségekről, a problémákról érdeklődtünk, megtudtuk, hogy a 220 üdülő teljes ellátását 10 személy végzi, akiknek a kevés fizetés mellett még szabadnapot sem tudnak biztosítani. Ö maga a nyolc év alatt meg nem vett kt szabadságot. Hogy miért? Mert a tábor télen-nyáron üzemel. Az ún. holt idényben is állandóan iskolázásokat vagy gyűléseket rendeznek itt, mert télen is el tudnak helyezni 100—130 személyt, s előszeretettel veszik igénybe a különböző szervezetek, üzemek, mivel a tábor konyhájának és a kiszolgálásnak a híre már messze vidékre eljutott. Mielőtt az öreg Duna elhagyná hazánkat, Párkánynál északra fordul, aztán a garamkövesdi hegyek keletre terelik hömpölygő vizét, majd Kovácspatak és Helemba érintésével végképp búcsút vesz. Ezt a Garam és Ipoly torkolata közti szakaszt nevezzük mi idevalósiak hazai Duna-kanyarnak. A vidék kirándulóhelye ez emberemlékezet óta. Hajdanában kikötője, híres-neves mulatója volt. A hegy déli lábánál még láthatók az egykori tornyos kiskastély romjai, amit „Csipkerózsika vára" néven ismer az utókor. A természetbúvárok számára kimondottan eldorádó ez a vidék. Hazánk legmelegebb völgye a kovácspataki. 1520 hektárnyi területen természeti rezervációnak nyilvánították, ebből 408 hektár szigorúan védett terület. Számos délinövény- és állatfaj legészakibb előfordulási helyéről van szó. Ki-ki megtalálhatta itt a kedvére valót a múltban is. Miként szolgálja ez a vidék a jelen emberét és milyen kilátásoi vannak a jövőre nézve, arra kerestünk választ. A Jednota gondozásában impozáns csárda épült a vasúti átjáró utáni lankán. „Kék haľ' csárda a neve. Értesülésünk szerint hetente egyszer-kétszer halétel is kapható benne. A krónika bizonysága szerint több külföldi vendég is megfordult már itt. Hétköznapokon nem nepes a vendégsereg, annál többen vannak a hét végén és vasárnaponként. A csárda körül egyre szaporodnak az üzemi és a magánnyaralók. Néhány évvel ezelőtt nagy hévvel indult meg az építkezés. A telkeket a Helembai Hnb árulja a rendelkezésére álló járási szervek által készített tervrajzok alapján. Eddig nyolcvan nyaralótelket mértek ki, s idestova ötvenet már el is adtak. Ebből tizenkettő vállalati nyaraló, a többit magánszemélyek építették, ép..ik vagy kezdik építeni. Az utóbbi időben azonban mintha megtorpant volna az építkezés üteme. Az ok többféle: drága a telek, a tervezett utak még csak tervek, a vízvezeték építésének befejezésére sincs biztos hat. Főleg a.- utak épitese problematikus az üduiok megközelíthetősége nagyon nehéz. Amikor ezzel kapcsolatban érdeklődtünk a Helembai Hnb elnökénél, František Jantošek elvtársnál, eléggé kitérő választ kaptunk. Valami olyasmi derült ki, hogy egyelőre a járási szervek sem mutatnak eziránt érdeklődést, valószínűleg az ismert költségvetési megszigorítások miatt, nekik meg nincs erre pénzforrásuk. A tervben szerepelnek impozáns középületek, szállók is, de nincs vállalkozó. A messziről (Morvából, Csehországból) jövő autós, motoros kirándulók nagy része a Duna partján üt sátrat. Sokukat nemcsak a táj, a víz vonzza erre a vidékre, hanem az is, hogy itt lehet a legolcsóbban nyaralni. Nem kell fizetni sem a sátorhelyért, sem a strandért, a vízért. Valóban nomád életet élhetnek. Ennek azonban, sajnos, a környezet látja kárát, mivel a legelemibb higiéniai előírások betartásáról senki sem gondoskodik, a táborozással járó maradék, szemét, papír szanaszét hever, az ivóvizet távolról hordják, a krumplit, a kukoricát hét zsandár sem tudná megőrizni — egyszóval: ideje lenne kissé kulturáltabbá tenni a környezetet. Elérhető lenne a legelemibb szabálylok betartása ideiglenes megoldásokkal is, hiszen csak a főidényről van szó (július, augusztus), s a befektetés ideiglenesen illemhelyek, 2—3 vert kút, kijelölt szemétdombok létesítése — a sátorhelyek díjából bizonyára megtérülne, s ráadásul 1—2 nyugdíjasnak idénymunkát is biztosítanának. A sátoros nyaralókkal kapcsolatban felvetett problémákra a Garamkövesdi és a Helembai Hnb elnökétől kértünk választ. Stugel László garamkövesdi elnök: — A probléma ismeretes előttünk, foglalkoztunk is vele tanácsüléseinken. A közeljövőben két nyilvános WC-t építtetünk és egy kutat furatunk a vasútállomás után, az erdészlak közelében, ahol a táborozók bizonyos díjat fizetnek majd sátoronként. Az egész szakaszt egy nyugdíjasra bízzuk, aki a szükséges teendőket, felügyeletet végzi majd. Ezenkívül szorgalmazzuk egy üdülőközpont kiépítését a hegy déli lejtőjén, ahol 3 —4 ár nagyságú telkeket szándékozunk jutányosán áruba bocsátani. A hely előnyéhez tartozik, hogy bármilyen időben megközelíthető, vízvezeték, villany beszerelése könnyen megoldható, s mindössze 150—200 méterre van a víztől. Jantošek František, helembai elnök: — Anyagi lehetőségeink nagyon korlátozottak, ilyen befektetéseket nincs módunkban eszközölni. Ahhoz, hogy díjat szedhessünk a sátorozásért, sokkal többet kellene biztosítani, mint a nyilvános WC-k, kijelölt szemétdomb meg miegymás. Erre-előírások vannak, megvalósításukra azonban nincs anyagi fedezetünk. Egyelőre semmi biztatót nem tudok mondani ebben az ügyben. Az oldalt összeállították: KREMMER LASZLÖ, MAJERSZKY MÁRTON, NAGY JÚZSEF ÉS VÉRCSE MIKLÓS Az öregek otthona A varázslatos táj — a szlovák Duna-kanyar — turistacsalogató romantikáját mintegy mementóként töri meg a Nyugdíjasok Otthona. Ugyanis nagyon sok elhagyott, idős ember talált az állam jóvoltából Kovácspatakon otthonra. A szorgalmas munkásévek után senki sem vitatja el ezeknek az embereknek a békés pihenéshez való jogát, de éppen ezért, mert ezeknek az embereknek nyugalomra, pihenésre van szükségük, életüket egyáltalán nem lehet beleilleszteni a nyári turistaforgalomba. Ök ott nem találhatnak nyugalmat. A vidám, gondtalan napo kat ott töltő fiatalok életritmusa nem egyeztethető össze egy másik, jóval idősebb korosztály életritmusával. Ha a 230 ágyas intézel összetételét nézzük — ahogy Matunák István igazgató elmondta —, az átlagos életkor 76 év s emellett azt is tekintetbe kell venni, hogy az intézetben 80 fekvő és 62 lelkibeteg van. Igaz, hogy javulás várható ezen a téren, mert a közeljövőben az intézetben csak egészséges öregek lesznek, de még így is rossz benyomással fognak hatni az évi szabadságukat ott töltőkre. Az ember ha kirándulni megy, teljesen ki akar kapcsolódni. Gondjait a munkahelyén vagy otthon hagyja, s nem szereti ha ezeket lépten-nyomon felidézik. Az idős emberek is jobban éreznék magukat a világ zajától kicsit távolabb, például a renoválásra szoruló bélai kastélyban. It_