Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-26 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

s* I Téma — közeiben (3. OLDAL) Furcsa történetek (6. OLDAL) A hazai Duna-kanyar (7. OLDAL) Fábry Zoltán Öt legendája (12. OLDAL) A világ legmagasabb gátja (15. OLDAL) VÍZPARTON KIÉRDEMELTÜK? Itt a szabadságok ideje. Az egész évi munka után nemcsak jól esik a néhány hetes kikapcsolódás, hanem szükséges is. Szükséges az egyén és egyben a társadalom szempontjából. Végeredményben csak az elégedett, kiegyensúlyozott, energiáját felújított dolgozó képes arra, amit ma tőle a fizikai és a szellemi munka frontján a megnőtt, igényes feladatok teljesítése megkövetel. A pihenés, a szabadság egyben a derekasan elvégzett munka jutalma. S amikor ezeket a szavakat leírjuk, akarva akaratlanul feltornyosul előttünk a kérdés: vajon valamennyien joggal élvezhetjük-e ezt a jutalmat? Tegyük a kezünket a szívünkre s legyünk legalább önmagunkkal szemben őszinték. Bizonyára alig akad köztünk olyan ember, aki erre a kérdésre a legkisebb lelkiismeretíurdalás nélkül adhatna választ. Sajnos, így igaz - főleg a hatvanas évek elejétől fokozatosan lazult a munkafegyelem a termelésben és a termelésen kívüli szférában egyaránt. Mind erőteljesebbek lettek a kötelességek „letudásának", a látszatmunkának, a felelőtlenségnek és a hányavetiségnek jelenségei. Egy nem eléggé megfontolt és főleg nem eléggé következetes politikának volt ez a velejárója. Mindannyian tudjuk, hogy ebben a viszonylatban az elmúlt két esztendőben rohamosan romlott a helyzet. A polikai kalandorság gazdasági vetülete az anarchia térhódítása volt. A népszerűséget hajhászó intézkedése, a léggömbbé duzzasztott „új gazdasági modell" melldöngető üressége, a meddő ígéretek inflációja, - ami a tervgazdálkodás és a központi irányítás fellazításának külső megjelenési formája volt, - törvényszerűen egyéni és közösségi felelőtlenséget váltott ki — tömeges méretekben. Ez is arra utal, hogy elsősorban nem a munkafolyamat közvetlen résztvevőit kell hibáztatnunk az ilyfajta visszásságokért - bár ők sem feddhetetlenek -, hanem azt a gazdaságpolitikai helyzetet, amely mindezt kiváltotta vagy legalább is lehetővé tette. Igaz, még a zűrzavar tetőfokán is akadtak minden munkahelyen a kötelességtudás ragyogó példái. Vonatkozik ez például a folyamatosan, több műszakban termelő vagy a futószalag-rendszerű üzemekre s talán méginkább és általánosabban a mezőgazdaságra. Itt ugyanis nemcsak a munka jellege, hanem egyben az évezredes hagyomány, a munka iránti csorbítatlan jóviszony is gátló akadálya volt a munkaerkölcs leromlásának. Mégis tény, hogy az e téren átvett örökség áldásosnak éppen nem mondható. Persze a tavaly májusi realizációs irányelv jóváhagyása, majd az idei januári központi bizottsági ülés gazdasági kérdésekre összpontosító határozatainak elfogadása óta sokminden történt. Olyasmi, ami gazdaságfejlesztésünk javára vált és ami ma már életünkön is lemérhető. A központi irányítás megszilárdítása, az állami terv kötelező voltának visszaállítása és seregnyi más intézkedés következtében iparunk és általában gazdaságunk fejlesztésének dinamikája felgyorsult, jelentősen javult a munkatermelékenység és a bérek alakulásának aránya, összehasonlíthatatlanul javult W!

:í ....::•>*> W • > a hazai piac ellátottsága, erősödött a pénznemünk iránti bizalom, hogy csak néhányat említsünk a legfontosabb eredmények közül. Az áldatlan örökség azonban továbbra is érezteti hatását, a többi között a munkafegyelem, a munkaerkölcs terén. Csak néhány példa állításunk igazolására. Ellenőrző szerveink felülvizsgálást eszközöltek 75 ipari és 14 építővállalatban és megállapították, hogy a munkaidőt tavaly általában rosszabbul használták ki, mint az 1967-es esztendőben. A martini Túroci Gépművek egyik fontos részlegében a munkaidőnek csak a háromnegyedét használták ki és kiesésének teljes 17 százaléka a munkafegyelem megszegésének számlájára írható. A žarnovicai fafeldolgozó lemezgyárban 1402 munkást kísértek figyelemmel és fényt derítettek arra, hogy egyetlen nap leforgása alatt a veszteségidő 607 ára volt, ami egyet jelent 74 munkás kiesésével. A ružomberoki V. I. Lenin Gyapjúfeldalogzó Gyárban 1969 októberében 658 dolgozó érkezett megkésve a munkahelyére (ebből 270 dolgozó késése meghaladta a fél órát!). Ilyenkor általában a termelésben dolgozókat emlegetjük, hiszen ők teremtik meg az ország felvirágzására az anyagi javakat. Viszont ki ne tudná, hogy a felépítmény különféle intézményeiben nem jobb. hanem rosszabb a helyzet. Vannak hivatalok, amelyekre ráillene a galambdúc kifejezés ... Sok szónak egy a vége: a munkaidő rendkívül felelőtlen kihasználása következtében milliárdok úsznak el. A fogyasztó szerepében ennek azután kárát látja mindenki, még az is, aki kötelességeinek becsületesen eleget tesz. Mi más lehet a megoldás, mint az illetékes szervek által az igazságos, de egyben következetes és szigorú (épések megtétele, a semmittevés közegének felszámolása s részünkről, most, a szabadságok idején, de máskor is a magunknak használó mélyebb önvizsgálat, önbírálat és az orvosló tett. GÁLV IVAN