Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-24 / 174. szám, péntek

HÉTSZÁZEZER NYUGDÍJAS ÉRDEKEBEN Michal Štancl szövetségi munka- és szociálisügyi miniszter a Szövetségi Gyűlés kamaráinak legutóbbi plenáris ülésén az alacsony nyugdíjak emelését szabályozó törvényjavaslatot ismertette. A képviselők a javaslatot, megvitatása után, ez év október 1-i hatállyal egyhangúlag jóváhagyták. Kiknek az érdekeit védi az új szociális intézkedés? Nem árt talán, ha a kérdéseinkre kapott válaszok alapján rámutatunk a fontosabb problémákra, melyek bizonyára nyugdíjasainkat is érdekelni fogják. KÉRDÉS: A Szövetségi Gyűlés kamarái a múlt év decemberében hagyták jóvá a gyermekgondozási segélyt szabályozó törvényt, mely néhány nappal ezelőtt — július 1-én lépett érvénybe. Alig hat hónap elteltével újabb szociális intézkedés elfogadására került sor. Megoldódtak ezzel szociális problémáink? VALASZ: Korántsem. A nyugdíjbiztosítás tekintetében több komoly problémával kell megküzdenünk, melyeknek teljes kiküszöbölésére egyelőre nem gondolhatunk. Legutóbbi intézkedésünket az alacsony nyugdíjak emelését tartottuk a legsürgősebbnek és ezt most sikeres gazdasági konszolidációnk jóvoltából meg is valósítjuk. A legnagyobb problémának a különböző időszakokban szabályozott nyugdíjak közötti aránytalanságokat tartjuk. Ezekre vezethető vissza elsősorban a régi nyugdíjasok problémája, akiknek az életszínvonala staghál és ezért lényegesen eltér a jövedelméből élő dolgozó lakosság ma is emelkedő életszínvonalától. A régi nyugdíjasok problémáival persze szorosan összefügg az egyetlen bevételi forrást képező alacsony nyugdíjak problémája ... Ennek a megoldása szociális kérdés s ezért annyira égető. KÉRDÉS: Az alacsony nyugdíjak emelésének a múltban is többször voltunk már tanúi. VÁLASZ: Igen, ez így igaz. 1959-től 68-ig összesen hétszer került erre sor és ez az intézkedés évente 1,5 milliárd korona többletkiadást igényelt. A leglényegesebben 1968-ban emeltük az alacsony nyugdíjakat, s ez az intézkedés 382 ezer nyugdíjast érintett. Nyugdíjuk átlagosan havi 130 koronával emelkedett. Csupán erre az emelésre 614 millió koronát fordítottunk. KÉRDÉS: Mennyivel emelkednek október 1-től az alacsony nyugdíjak? VÁLASZ: Az új törvény értelmében a legalacsonyabb nyugdíj, ha a nyugdíjas egyetlen jövedelmi forrása, havonta 500 koronát fog kitenni. Ha azonban a nyugdíjas családtagja (pl. férje, Illetve felesége) is erre a nyugdíjra van utalva, akkor ez az összeg 850 koronára emelkedik. Megjegyzem, hogy ez az emelés nemcsak az öregségi, hanem a rokkantsági, özvegyi és árvasági nyugdíjra, illetve járadékra is vonatkozik. Az eddigi törvénytől eltérően, mely nem vette tekintetbe a nyugdíjas 200, Illetve 400 koronáig terjedő egyéb jövedelmét, feltéve, hogy arra családtagja is rá volt utalva, az új intézkedés a nyugdíjas bármilyen jövedelmére figyelemmel lesz, az évente 60 napot nem meghaladó tevékenységéből eredő jövedelem kivételével. Emellett a törvény a 70 évnél idősebb dolgozó nyugdíjasok jövedelmét sem veszi tekintetbe, mert abból az elvből indul ki, hogy ebben a korban már csak azok dolgoznak, akiknek gazdasági helyzetüknél fogva szükségük van keresetükre. Amennyiben azonban a nyugdíjasoknak vagy családtagjaiknak az alacsony nyugdíjon kívül más jövedelmük is van, akkor a járadék a nyugdíj és a jövedelem összege, valamint az 500, illetve 850 korona közötti különbséggel csökken. Ez azt jelenti, hogy csak annak a nyugdíjasnak lesz érdemes kérelmezni alacsony nyugdíja felemelését 500, illetve 850 koronára, aki semmiféle más jövedelemmel nem rendelkezik, vagy akinek olyan alacsony a jövedelme, hogy az eddigi nyugdíjával együtt sem haladja meg az 500, illetve 850 koronát. Ezzel az intézkedéssel igyekszünk tehát legalább részben hozzájárulni a nyugdíjasok megélhetési költségeinek fedezéséhez és biztonsági érzésük fokozásához. KÉRDÉS: Mivel indokolják, hogy a nyugdíj emelésére nem kerül sor gépiesen, hanem csak a nyugdíjasok kifejezett kérelmére? VALASZ: A jelen esetben nem adminisztratív, hanem szociális intézkedésről van szó, melynek küldetése a minimális jövedelem biztosítása, feltéve, hogy az más forrásból nem biztosítható. Ez megfelel jelenlegi gazdasági lehetőségeinknek és a sürgős szociális problémák gyors, célszerű megoldására irányuló törekvéseinknek. Ezért az alacsony nyugdíjak emelése csak abban az esetben jöhet számításba, ha a nyugdíjas vagy családtagja kora, vagy egészségi állapota miatt a saját munkájával nem képes megtartani, illetve emelni életszínvonalát. KÉRDÉS: Hány személyt érint az új törvény? VÁLASZ: Az új törvény mintegy hétszázezer nyugdíjasra vonatkozik és évente kb 1 milliárd 120 ezer korona kiadással jár. Nemzeti minisztériumaink a nemzeti bizottságokkal karöltve már meg ís tették a szükséges lépéseket az új törvény végrehajtására. A legsürgősebb az alacsony nyugdíjakkal rendelkezők felkeresése, hogy a velük folytatott megbeszélések, Illetve a kérvényeik alapján mielőbb tisztában legyünk az igényekkel. Természetesen a prágai nyugdíjbiztosító intézet is felkészült már feladatai teljesítésére. Ahhoz azonban, hogy az alacsony nyugdíjakat ez év október 1-től emelhessük, a kérvényeket időben .legkésőbb július 31-ig ketl beadni a nyugdíjbiztosító intézethez. A később beadott kérvények — bár visszamenő hatállyal — de természetesen későbbi időpontban lesznek csak elintézhetők. KÉRDÉS: Milyen elbírálásban fognak részesülni az október 1 után esedékes igények? VÁLASZ: Ezekről az esetekről sem feledkeztünk meg. Újabb törvényes intézkedés van készülőben, mely lehetővé teszi majd a nyugdíjigények ugyanazon kritériumok alapján történő elismerését, mint az alacsony nyugdíjak emelése esetében. Amint már mondottam, tekintettel jelenlegi gazdasági helyzetünkre, bármennyire is szeretnénk, pillanatnyilag nagyobb összeget nem fordíthatunk az alacsony nyugdíjak emelésére. Ezzel azonban a kormány nem mondta ki az utolsó szót. Nem tesz pontot intézkedése után, mert abból az elvből indul ki, hogy a nemzeti jövedelemmel arányosan növekedjen azoknak az életszínvonala, akik bármilyen oknál fogva nem vehetnek részt a munkafolyamatban. Most tehát csak a régi nyugdíjasok legégetőbb problémáit igyekeztünk némiképpen orvosolni, ám tisztában vagyunk azzal, hogy tartós megoldásra lesz szükség az egész nyugdíjbiztosítási rendszer átdolgozásával és újjászervezésével. Ez azonban olyan összegeket igényel majd, amelyekkel ma nem rendelkezünk. Reméljük, hogy gazdasági helyzetünk további javulásával — nolia a takarékosság állandó programunk marad — mégsem kell majd annyira a garast a fogunkhoz KARDOS MÁRTA A magánkereskedelem rákfenéje A tavalyi áruhiány s néhány Jelenlegi hiánycikk nem egy spekulánsnak jó „keresetre" adott lehetőséget. Ennek következtében igen elszaporodott az engedéllyel, vagy az anélkül ügyeskedő magánkereskedők száma. Persze a bajok lényege nemcsak létezésükben rejlik, hanem mindenekelőtt abban, hogy a kiskereskedelemtől vásárolt és a csempészárut kétszeres, sőt háromszoros áron árulják, és sajnos, el is adják. Nézzünk csak egy-két jelentéktelennek tűnő példát. Az úgynevezett vándorárusok a a gyermekgyűrűket 20 fillér helyett 1 koronáért árulják. A gyermekpisztolyba való „kapszli" ára 50 fillér, de 3 koronát kérnek érte. Az állami kereskedelmi felügyelőség a múlt hetekben Szlovákiában 137 magánszemélynél, Illetve kereskedőnél végzett ellenőrzést. Az említett számokból csak öt dolgozott a szocialista szektorok részére. Többnek — a kelet-szlovákiai kerületben például 52 ellenőrzött személyből 31-nek — nem volt engedélye a kereskedés űzésére. Azt is megállapították, hogy több nemzeti bizottság nincs tisztában jogkörével. A 13/68-as miniszteri rendelet alapján az illetékes nemzeti bizottságok csak mezőgazdasági termékfölösleg, illetve házilag készített áru értékesítésére Az engedély kiadásakor kezdődik a baj 0 A nemzeti bizottságok nem élnek jogaikkal # Országos felmérésre és a törvények szigorú betartására van szükség adhatnak engedélyt, ezt is csak saját hatáskörük területén. Sajnos, a magánkereskedéssel kapcsolatban több olyan törvény, illetve rendelet is napvilágot látott, amelyek félreértésre adnak okot, különösen akkor, ha a nemzeti bizottságok dolgozói azokat nem ismerik eléggé. Az ellenőrzés bebizonyította azt is, hogy az ilyen kereskedelmi formára elsősorban az állam és néhány hiszékeny vásárló fizet rá. Hogy példával bizonyítsunk: a szorgalmas és élelmes „kereskedők" eljárnak Leopoldovba, ahol a Lengyelországból érkező gyorsvonat utasaitól olcsó áron igyekeznek árut szerezni, hogy aztán drágán adják el. Például az egyik kereskedő a 20 koronáért vásárolt frottírtörölközőt 60 koronáért árusította. A szocialista szektoroknak dolgozó árusokra is ráfizet az állam. K. R., akivel az egyik közszolgáltatási üzem kötött szerződést, a kölcsönös megegyezés alapján a vállalatnak havonta 2500 koronát utalt át, amelynek 60 százalékát jutalomként visszakapta. E feltételek megtartása mellett az üzemtől arra is ígéretet kapott, hogy a gyereksegélyt is folyósítják számára. Nyolc hónap alatt munkaadójának 20 000 koronát utalt át, amiből 12 000 koronát jutalomként visszakapott. Az üzem haszna — a betegsegélyzőt leszámítva — 6000 korona volt. Ugyanakkor az említett idő alatt K. R. vándorárus 8240 korona gyermeksegélyt vett fel. Kell ehhez még kommentár? Hiba az is, hogy az egyik körzetben lakó egyénnek egy másik körzeti nemzeti bizottság ad ki engedélyt, amely a kérelmezőt nem ismeri kellően. Nem ritkaság az sem, hogy az engedélyen feltüntetett áruválasztékot utólag bővítik. Nehéz az Ilyen árusokat nyilvántartani, mi tagadás, ellenőrizni is. Okvetlenül szükséges, hogy bevezéssék végre: — csakis olyan áruval kereskedhetnének, amelyet házilag készítettek, vagy dolgoztak fel. A nemkívánatos jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy a nemzeti bizottságok nem elég szigorú következtetéseket vonnak le, nem élnek a bírságolás, illetve az engedélyek bevonásának lehetőségével. A múlt hetekben végzett ellenőrzés pedig azt mutatja, hogy erre igen nagy szükség lenne. N. J. A KOMMUNISTA SAJTÓ ÍRÁSAIBÓL A munkás és a munkásnő Ha önök elmennek egy helyre, ahol a királynak palotát építenek, és körülnéznek, látni fogják a munka nagyszerűségét. Jönnek rossz ruhájú, kérges tenyerű, az idő viharától felszántott arcú emberek, és ásóval, lapáttal föltúrják a földet. Rossz ruhájú emberek a föld sarából kiverik a téglát. A rossz ruhájú téglamunkások munkája után a téglasereg megérkezik az épülethez. Rossz ruhájú munkások, telve foglalkozásuk minden illatával és ízével, egymásra rakják a téglát, és fölemelik az épületet. Jönnek fehérkőporos kőfaragók, kivájják a követ, földíszítik az épület homlokzatát, jönA KOMMUNISTA HE3E3 EE2 nek rossz ruhájú, izzadt szagú, enyves, firnájzillatú emberek, akiknek kezeiről a festék soha le nem jön, kidíszítik a palota belsejét. Jönnek ferdelábú asztalosok, akik a gyalu folytonos taszigálástól féloldalt állnak, és csinálnak gyönyörű bútorokat. főnnek a tapétázók és térden állva megcsinálják a tapétákat. Jönnek a gáz- és villanyszerelők, kovácsok, lakatosok, és a többi munkások. Kezük nyomán ragyogó lesz a királyi palota. Készen van. Most jönnek rossz ruhájú, rosszul táplálkozó kertészek, kihordják, megjavítjak a földet, elhelyezik a virágokat, főnnek mészárosok, hentesek és szakácsok, akik az élőállatok húsát véresen dolgozzák föl finom eledelekké. Jönnek a dohánygyári munkások által készített finom, illatos szivarok. Megnyílik az estély. A szalonban a szabók által elegánsra faragott urak és hölgyek jelennek meg, akik testi épségük minden hiányának eltüntetését egy szabónak vagy egy szabónőnek köszönhetik. Rajtuk van a ruha, amelyen száz meg száz csipkeverő leány szeme vakult meg ... ... A munkásnak vasárnapja van. Leveti rongyos, piszkos ruháját, fölveszi az ünneplőt és elmegy a királyi palota elé. Elmegy bámulni és azt mondja: milyen csodálatosan szép, milyen nagyszerűi Mindenki dicséri, milyen szép a királyi palota, egy felcifrázott templom, egy díszes színház. Es amikor ezekről a szépségekről beszélnek, minden szó- . ba kerül, csak az nem, hogy a városok utcáin járó rossz ruhájú, görnyedt alakok, millió nő és férfi együtt alkotta meg azt, amire azt mondjuk, hogy szép, hogy nagyszerű, hogy fenséges. A munka volt az, amely sarkallta az embert, hogy szellemi téren is folyton tökéletesedjék. Nem a szellem volt a tökéletes, amely a létfenntartás eszközeinek megteremtésére sarkallta az embert, a munka volt a szellemnek is a megteremtője. Az állat és az ember közötti határvonalat a munka gigászi ereje hozta meg. Az a vérszegény téglagyári munkás, az asztalos a műhelyben, a cipész a stanglija mellett, a tüdővészes szabó, a kovács a szén- és vaspor között, és minden, ahol és ami' ként a munka megszületik, az éppen olyan borzalmas tragédia, mint amikor a szerelemből a gyermek megszületik. A munka is, amikor alkot, olyan, mint a születés. Csak amikor létrejön, lesz naggyá és fenségessé. Mindenben az éltető műhely az alap, amelyből szárnyra indul mindaz, ami nagy. Míg gomolyog, míg képződik, míg csak részletekben van- meg, addig csúnya, csak a kialakulás fejleszti gigászivá, titánná és naggyá. És ezt a gigászit, ezt a titá- nit, ezt a nagyot a munkás csinálja. A szellemi és fizikai munkának a házassága az, amelynek műhelyéből születik mindaz, ami az emberiséget naggyá és boldoggá teszi. BOKÁNY DEZSŐ (Megjelent a Kassai Munkás 1913. febr. 15-i számában) A bratislavai Mélyépítő és Ipari Épületelemgyár rovinkai üzemének misérdi részlege előfeszített nyomócsöveket készítő kollektívája hazánk felszabadítása 25. évfordulójának alkalmából szocialista vállalást tett. Eszerint szabad szombatok keretében 23 000 korona értékű munkát végeznek. Felvételünkön: Jozef Horváth munka közben. (Felvétel: Ivan Dubovský — ČSTK) • AZ EGYKORI SZERI MONOSTOR romjainak feltárása — a Csongrád megyei múzeumok régészeinek irányításával — megkezdődött. Anonymus feljegyzései szerint a honfoglalás utáni első országgyűlés helyén épült ez az Árpádkori monostor, amely a tervek szerint része lesz egy nagy nemzeti emlék- jjJJS parknak. • A BÁNK BÁN témát feldolgozó Grillparzer-drámát ősszel mutatja be a bécsi Burgtheater; az Ein treuer Diener seines Herrn című színművét Fritz Kortner rendezi. 1970 VII. 6'