Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-23 / 173. szám, csütörtök

Pusztaf ö démesi GONDOK, ÖRÖMÖK A galántai járás szövetkezeteit járva, már aratási lázban találtuk a Nagyfödémesi EFSZ agronómusát, Boros Jenő elvtársat is. Ott jártunkkor tőle érdeklődtünk az aratási munkák menete, mikéntje felől. — Jelenleg még szinte csak kóstolgatjuk az aratás „ízét", hiszen mindössze 60 hektárnyi árpát vágtunk eddig rendre. Ez pedig az 556 ha összterületű kalászosunkhoz viszonyítva bizony kevés. De sajnos, az időjárás mindig nagyobb úrnak bizonyul nálunk. Ebben az évben jóformán még rendesen meg sem ázott a határunk, most mégis az eső miatt késik a betakarítás. — Milyen a gépi felszereltségük? — jónak mondható. Igaz, hogy csak három kombájnnal dicsekedhetünk, de hármat a Suinperki, és kettőt a Galántai Gép- és Traktorállomásról kölcsönöztünk, illetve béreltünk. A šumperki „hármas fogat" éppen most érkezett meg a brigádosokkal együtt. Huszonkét traktorunk teljes mértékben biztosítja inajd a gabona zavartalan szállítását, és a többi, ilyenkor szükséges munkafeladatokat. így előreláthatólag nem okoz túl nagy gondot majd, hogy idejében biztos helyre kerüljön a termés. A raktározási lehetőségek oldaláról mérlegelve a „kenyércsatát", szintén derűlátóak vagyunk, mert várható 30—35 mázsás hozamaink mellett még az egyik közeli felvásárló üzemnek is mintegy 55 vagonnyi gabonát el tudunk raktározni. Boros Jenő már tizennyolc éve dolgozik állandóan ebben a szövetkezetben. 1956 óta agronómus. Régi, sokat tapasztalt, kiváló szakember. Ennyi év után mint a tenyerét, úgy isineri a nagyfödémesi szövetkezetet. Mindezek tudatában már egyáltalán nem volt meglepő, hogy bármilyen, az efsz mindennapi életét érintő kérdésre, magabiztosan válaszolt. A szövetkezetben jelenleg folyó más munkák iránt érdeklődve, így nyilatkozott: — Az aratás mellett nagy fontosságot tulajdonítunk a zöldségfélék betakarításának is. Egy-két nap múlva megkezdjük a zöldbab szedését. A felvásárlók kilogrammonként, 3,50 koronát fizetnek. Szeretnénk ezt minél előbb befejezni, mert a csupán néhány napos időkülönbség is jelentős elértéktelenedést okoz. Egyébként a 13 hektáros kertészet dolgozóinak ilyenkor bőven akad munkájuk, mert ezen kívül még 10 hektáron termesztünk fűszerpaprikát. Állatállományunk takarmányszükségletéről is igyekszünk saját erőnkből gondoskodni. Többek között 225 hektáron termesztünk hereféléket. Az első kaszálásból 37,60 mázsát takarítottunk be hektáronként. Ezzel elégedettek vagyunk, habár tavaly ebből rekordtermésünk volt. Négyszeri kaszálásból összesen 90 mázsát könyvelhettünk el átlagban. — Mi okozza a legnagyobb problémát a szövetkezetnek? — Az időjárás és környezeti feltételeink azok, amelyeknek sok nehéz napot, gyakran átlagon aluli terméshozamokat tulajdoníthatunk. Az 1285 ha területű szövetkezetünk a kukoricatermelő körzetbe tartozik, ahol 600—700 mm az optimális évi csapadékszükséglet. Sajnos azonban, mint ahogy ebben az évben is, eddig jóval kevesebb esett ennél. Amennyiben a lehullott csapadék mennyisége el is éri a kívánt szintet, az esetek többségében az agrotechnikai követelményeknek nem megfelelő az időrendi eloszlása. Ebben az évben még szinte nem is volt kiadósabb eső. Persze ez érezhető lesz a hozamok alakulásánál. Legfájóbb pontunk ezen a téren az, hogy a szárazság ellen teljesen tehetetlenek vagyunk. Nem tudunk öntözni. A régi öntözőberendezésünk már használatra alkalmatlan, az új alag csöves öntözési rendszer építése pedig még csa4c folyamatban van. Remélhetőleg ily módon az öntözés kérdése ennek elkészültével teljes egészében megoldódik. Az agronómusnak sok problémát okoz a műtrágyákkal való ellátottság néhány kellemetlenül ható fogyatékossága is. ' — Nein is a mennyiséggel, vagy a választékkal, hanem ismét a rossz elosztással van baj. Az esetek túlnyomó többségében csak az agrotechnikai határidők letelte után kapjuk meg a szükséges műtrágyát. Ogy, mint most is. Nemrégen kezdték küldeni a tavaszi talajelőkészítéskor égetően szükséges szervetlen trágyákat. — Nem lehetne ezen segíteni? — Ezt úgy tudnánk megoldani, ha megfelelő raktárunk, vagy tárolónk lenne e célra. Sajnos, ezt is csak most építjük, Tulan jövőre már ez is elkészül, de addig is sok gondot okoz. Szerintem az lenne a legideálisabb megoldás, ha a gyárak nem negyedévekre osztanák be a szállításokat, hanem alkalmazkodni tudnának a mezőgazdasági termelés, és főleg a növénytermesztés idényszerűségéhez. Problémából tehát nincs hiány a nagyfödémesi szövetkezetben sem. Ennek ellenére azonban bízunk abban, hogy eredményesen helytállnak majd a kenyérharcban is. LALO KÁROLY - ti . M...... Dolgos, eívhíí harcosok A kcszegfalvi szövetkezetben már szumbatun egy hete megkezdték az árpa aratását. A rendvágó gépek késő estig dolgoztak, és a munka vasárnap sem szünetelt, mert attól tartottak. hogy bekövetkezhet az esns időszak. Félelmük nem volt hiábavaló, mert a hét közepén megeredtek az ég csatornái és a munkát be kellett szüntetni. Amint kissé megjavult az idií, ismét teljes erővel folytatták a kenyérgabona betakarítását. Felvételünkön Pivovár Martin traktoros és Lovász Simon segédtrakloros látható munka kiizben. Andriskin József felvétele SZIGORÚBB ELLENÓRZEST! Ügyeljünk a vásárolt áru súlyára # Legtöbb a csalás a vendéglátóiparban 0 Minden árun szerepelni kell az árnak % Saját érdekünkben segítsünk! 1970. VII. 23. Sajnos tény, hogy az utóbbi években mind a kiskereskedelemben, mind a nagykereskedelemben egyre több a spekuláció. Ezért vált szükségessé az ármoratórium, amely ez év elején lépett érvénybe, és ezért szükséges a tüzetes ellenőrzés es az esetleges következmények levonása. Az év első felében hat vezérigazgatóságon, a termelő és fogyasztási szövetkezetek központi igazgatóságán, 130 vendéglátóipari üzemben, 12 szénlerakatban, 143 fogyasztási szövetkezet elárusítóhelyén végeztek ellenőrzést. Ezenkívül az ellenőrök 859 egyéni bevásárlást is ellenőriztek. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy az ármoratórium érvénybelépése ellenére még nagyon sokhelyütt megrövidítik a vasárlót és nem tartják be a kötelező előírásokat. Kiilön fejezetet érdemel a vendéglátóipar. Sajnos, itt a legtöbb a csalás. Megállapítást nyert, hogy a II. és a Ilf. kategóriába tartozó vendéglőkben nagyon is eltérőek az árak, pl. a marhagulyás ára 7,10—10,40 korona között és a bécsiszeleté 12,40—16,20 korona között mozgott. Ez a tapasztalat arra enged következtetni, hogy az éttermek kategorizálása ilyen alapon felesleges. A már említett 859 egyéni bevásárlásnál 310 esetben (36,1 százalék) 865 koronával átlagosan, az érték 5 százalékával rövidítették meg a vásárlót. A megrövidítés formáinak sorrendje: súly- és mértékcsonkítás 42 százalék, magasabb árszabás 36,8 százalék, minőségi csalás 16,4 százalék, számítási hiba 4,5 százalék. Ez a sorrend is azt bizonyítja, hogy a vásárlót inkább rejlett formákban csapják be, ami az egyén szempontjából sokkal nehezebben ellenőrizhető. A felsorolt elszomorító esetek ellenére mégis elmondhatjuk, hogy az ármoratórium érvénybelépésével javult a helyzet. Az 1968/69-es index szerint száz koronánként 1,30 korona volt a drágítás, viszont idén minden száz koronás vásárláskor 80 fillér volt a drágítás. Az egyes reszortok szerint száz koronánként a meg nem érdemelt haszon az élelmiszerboltokban 4,10 korona, a zöldség- és gyümölcs üzletekben 4,80 korona, a vendéglátóiparban 8,20 korona volt. Gyakran előfordul, hogy közvetlenül az elárusítás helyén a másod-, illetve harmadosztályú árut egy kategóriával magasabbra osztják be, amiből aztán szintén törvénytelen hasznot húznak. Sajnálatos tény, hogy főként az élelmiszer kereskedelemben és a vendéglátóiparban nem tartják be a kötelező normákat. Olyan jelenséggel is találkozunk, hogy a piacról eltűnik az olcsóbb áru, így a vásárló kénytelen a drágábbat megvenni (ez közvetve kihat az üzletesek bevételére). Az ilyen jelenségek ellen harcolni kell. Ha az árhivatal és az illetékes minisztériumok á csalókkal szemben szigorúan járnak el, gyakrabban végeznek ellenőrzést, néhány tömegszervezetet is bevonnak munkájukba, felkérik a Szlovákiai Nőszövetség közreműködését, kialakítják a polgári ellenőrző bizottságokat stb. — jelentős javulást várhatunk majd e téren. A tajjasztalat azonban azt mutatja, hogy a tényleges javulás érdekében sokkal többet kell tenni. Valamennyiünk érdekében minden egyes észlelt visszaélésre, csalásra rá kell mutatni és jelenteni kell azt az illetékes helyen. Csakis igy képzelhető el a vásárlók jogtalan megrövidítésének a megszüntetése. —QZQ— A prievidzai CígeT Bánya dolgozói között szép számmal vannak olyanok, akik tevékenyen kivették részüket a Szlovák Nemzeti Felkelésből. Mások a külföldön megalakult csehszlovák kötelékekben harcoltak a fasizmus ellen. Nem egy bányász megjárta a nácizmus koncentrációs táborait. Az antifasiszták és a nácizmus koncentrációs táborait. Az antifasiszták és a nácizmus üldözöttéi nemrégiben még a lakóhelyük szerint szervezkedtek. A bányászoknak úgy tűnt, hogy az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének helyi szervezetei nem adnak elég teret sajátos problémáiknak és ez így is volt; a falvakban és városokban választott bizottságoknak más gondjuk is volt, és nemigen törődhettek azzal, ami a vállalatokon belül történik. Pedig az évek eljártak az emberek feje felett, a régi harcosok egészsége megromlott, sokan szeretnének tovább dolgozni, és lassan időszerűvé vált a megfelelőbb munkabeosztás, a kielégítő egészségügyi és szociális gondoskodás kérdése. Ily meggondolásból alakult meg a bányavállalat volt harcosainak önálló üzemi szervezete. Kiderült, hogy a harcedzett antifasiszták, akik eddig elszórtan tevékenykedtek helyi szervezeteikben, odahaza is résztvesznek még a politikai munkában, de az üzem területén működve igen fontos politikai erőt képviselnek. A Cigef Bánya pártszervezetének, a vállalatvezetőségnek, valamint a szakszervezetnek tevékeny segítői lettek; már kezdeti sikereikkel is nagy tekintélyt szereztek a dolgozók körében. Az antifasiszta ellenállók az elmúlt két év alatt egyénileg és együttesen is hűek maradtak elveikhez és tapasztalataikhoz. Álláspontjuk a politikai válság idején az volt, hogy a szovjet antifasisztákkal együtt harcoltak, a szovjet hadsereg szabadította fel városainkat, falvainkat, családjainkat a fasiszta megszállás és terror alól, s a Szovjetunióhoz köti népünket nemcsak a hálaérzet, hanem a szocialista nemzetköziség és a béketábor együvétartozásának tudata is. Emiatt a határozott álláspont miatt 1968 augusztusában és a rákövetkező hónapokban sokan szenvedtek az ismerősök, barátok és munkatársak megjegyzései miatt. Igen könnyű volt akkoriban valakire rásütni az „áruló" bélyegét, s akinek ebben része volt, csak fájdalmasan csodálkozhatott arra, akivel évekig együtt élt, dolgozott, tanult: hogy hogy ennyire nem értjük egymást? ... A Cígef Bánya antifasisztái most tartották rendes taggyűlésüket, amelyen újra kiálltak a Csehszlovák Kommunista Párt és a köztársaság kormánya politikája mellett. Teljes mértékben egyetértenek a hazánk és a Szovjetunió közt felújított szerződéssel, és élesen elítélnek minden olyan kísérletet, amelv népeink testvériségét és" fegyverbarátságát aknázza alá. A bányászok azt követelik, hogy a járási szervekben is csináljon rendel a párt. A vállalaton belül működő antifasiszta harcosokból álló szervezet igen élénken működik. Egyéni meggyőző munkával és tagjai személyes példaadásával járul hozzá, hogy a Cígef Bánya teljesíthesse vállalati kötelezettségét: harmincezer tonna szenet termeljen az idei terven felül. A tagság elvállalta, hogy a bányaüzem felületén ültetett 1500 gyümölcsfát kertész híján gondozásba veszi. Közös brigádok mellett a társasélet szórakoztatóbb formáit is megtalálták: meglátogatták V. I. Lenin pozsonyi múzeumát, elszórakoztak a szovjet hadsereg harcosaival, találkozót rendeztek az általuk patronált iskola tanulóival és nevelőivel stb. Éppen a gyermekek és az ifjúság antifasiszta szellemben folyó neveléséről esik köztük a legtöbb szó. Elhatározták, hogy más iskolákat is „célba vesznek" és elsősorban a felnövekvő bányász-utánpótlás eszmei nevelését fogják befolyásolni. Ezt azért tartják oly szükségesnek, mert megfigyelték, hogy a fiatalabb nevelőgárda, s más iskolákban is — elsősorban a női tanerők — vajmi keveset tudnak mondani a gyerekeknek, tanoncoknak és diákoknak az antifasiszta ellenállás hősi hagyományairól. Másrészt a privigyei partizánoknak már sokéves tapasztalataik vannak a nevelőmunka terén, hiszen azelőtt rendszeresen feljártak a pionírokkal az újonnan kiépített, régi „bunkerekhez" és végigmentek azokon a helyeken, ahol a Vtáčnlkon megszervezett Felsőnyitrai Partizánbrigád küzdött a fasiszta túlerővel. Az ifjúsági szövetség és az antifasiszta harcosok szövetsége Prievidzán kölcsönösen meghívták egymás vezetőit és aktíváját az ünnepi rendezvényekre. Ezt a jó szokást újították fel. most a Cígef Bányán szerzett antifasiszta harcosok. Vannak a szervezet programjának olyan pontjai, amelyek kifejezetten a tagság egyéni helyzetének, sorsának javítását célozzák? Már nem egy esetben sikerült a régi harcosoknak egészségi állapotához vagy korához mérten biztosítani munkát, elintézni régóta húzódó rokkantsági járadékuk ügyét, fürdőbeutaLást vagy más ügyesbajos dolgát. A harcosokról egészségügyi vonalon is gondoskodnak. SZÁNTÓ GYÖRGY A füvesített medence Lakótelepünk önkiszolgáló boltjának épülete meglehetősen sokáig készült. Az építők alighanem alapos munkát akartak végezni. Dicséretükre legyen mondva, hogy a rendezett terep az említett létesítménnyel egyszerre lett átadva rendeltetésének. A bolttal szemben apró csempével kirakott, mintegy 15 méter hosszú, 2 méter széles és háromnegyed méter mély medence készült, nyilván azzal a céllal, hogy időnként friss víz kerüljön bele. Azt sem sikerült megállapítanom, hogy a víznek hol kellett volna a medencébe jutnia, s merre távozhatott volna el onnan ... Többnyire akkor volt folyadék benne, ha eleredt az eső, vagy elolvadt a hó. Reggelente az emberek már jóval hat óra előtt sorban álldogálnál: a bolt előtt, s talán szórakozottságból vagy ki tudja, milyen szándéktól indíttatva, ott nézték át zsebeik, bevásárlótáskáik tartalmát, s a felesleges paoiroktól úgy szabadultak meg, hogi azokat az említett medencébe dobták. Ősszel még a természet is segítségükre sietett. Itt tárolta a sárgult falevelet, meg az avart. A medence közepén mint egy másfél méter széles betonhidacska ívelt át, amelyet úgy magamban mindig sóha joic hídjának neveztem. Két héttel ezelőtt arra lettem figyelmes, hogy a medencét színültig földdel töltötték meg. Nincs benne többé hely az eső, a hólé, az avar és a hulladékpapír számára. Lassan talán már a jó emlékezőtehetséggel megáldottak is elfelejtik, hogy, — mint már említettem, — a medence ap ró csempével volt kirakva. A napok tovább múltak, s azt vettem észre, hogy a medencét betöltő föld felületén üdezöld fű jelentkezett. Ráadásul az alaposan pásztázó eső is elősegítette a fű fejlődését, s ma már annak dús sörényét vígan borzolja a szél. így ezzel a külsővel mintha barátságosabb lenne a medence. Mégsem ád nyugtot ez a gondolat: de kár a mélyítésére, betonozására és csempé zésére kidobott pénzért... ZALA JÓZSEF