Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-23 / 173. szám, csütörtök

S Z U L Ő K, N E ;V E L Ô K. F Ó R U M A FÁK — Fényképezte Bellus Imre, Ipolyság Kiküldött munkatársunk jelenti Karlovy Vary-ból Olasz siker a fesztiválon M

ielőtt az utóbbi napok versenyfilmjeiről szólunk, feltétlenül foglalkoznunk kell az 1514-es parasztlázadást megjelenítő filmmel. A hármas koprodukcióban (magyar, román, szlovák) készült film alkotóit: Kósa Ferenc rendezőt, Csoórl Sándor forgatókönyvírót és Sa;ia Sándor operatőrt, a Dunamenti népek között múltja, történelmi hagyományaik és együvétartozásuk eszméje vezette a DJzsa-film elkészítésére. Az alkotók vállalkozása és nemes szándéka nem járt teljes sikerrel, hiszen a film többékevésbé eltér a történelmi valóságtól, Dózsa György alakját a történelmi helyzetből és forradalmi folyamatból kiragadva ábrázolják, a börtönben és láncai közt tétlenségre kárhoztatják, s csak ritkán — mintegy visszaemlékezésként — kapnak helyet a történelmi események és a parasztlázadástól elválaszthatatlan alakok. A film u yan problémafelvető alkotás, de drámai koncepció nélkül, melyből hiányzik Dózsa igazi drámája is. A bemutatót követő sajtótájékoztatón — melyen részt vett Kósa Ferenc, Sara Sándor, Csoóri Sándor és Bessenyei Ferenc — az alkotók a filmről így nyilatkoztak: Történelmi személyiségnek, egy forradalmárnak mindig van mondanivalója az emberiséghez, különösen, ha olyan egyéniségről van szó, aki konfliktusba kerül az etikával és a forradalommal. Célunk az volt, hogy internacionalista szellemben fogant filmet készítsünk s ehhez a Duna menti népek élete, a magyar, a román és a szlovák nép közös történelme jó feltétel volt. Éppen ebben a nemzetköziségben és szolidaritásban rejlik a film aktualitása. A film legnagyobb erénye, pszichológiai és filozófiai mondanivalója mellett, Sara Sándor operatőr munkája és a színészek teljesítménye. Sara a fehér és fekete színek játékával olyan szuggesztív képsorokat teremtett, amelyek meggyőzően érzékeltetik a 16. század magyarországi viszonyalt. A színészi alakítások közül feltétlenül ki kell emelnünk a Dőzsa Györgyöt megdöbbentő erővel és méltósággal, vad indulattal és szenvedéllyel megszemélyesítő Bessenyei Ferencet. Emlékezetes alakítást nyújt a filmben ugyancsak Major Tamás Werbőczi szerepében, Koltai fános, a Lőrinc-pap életrekeltője, valamiéit Gheorghe Motoi, román színész, a deák alakítója. Ő

szinte emberi és igaz vallomás a Gott mit uns című olasz versenyfilm, mely a fesztiválon osztatlan elismerést aratott. A bíráló bizottság döntését illetően nehéz ugyan jóslatokban bocsátkozni, egy viszont kétségtelen: ez az alkotás a nagydíj érdemes jelöltje, hiszen szándékát, mondanivalóját, s nem utolsósorban művészi igényességét illetően túlszárnyalta az edriig látott versenyfilmeket. Giuliano Montaldi rendező a második világháborúból merítette a film témáját. Autentikus anyag alapján, megtörtént eseményeket dolgoz fel. A cselekmény 1945 májusában, a második világháború utolsó napjaiban és az ezt követő napokban egy hollandiai német hadifogoly-táborban játszódik le, melyet kanadai katonák őriznek. A háború véget ért ugyan, de a gyűlölet és a kegyetlenség tovább él. A tábor kanadai parancsnokának (Richard Johnson angol színész kelti életre) a beleegyezésével német hadifoglyokból álló osztag kivégez két német katonaszökevényt (Franco Néró és Lary Aubrey alakítja őket) — 1945. május 13-án, a béke ötödik napján. Szépítgetés és köntörfalazás nélkül elevenednek meg a filmvásznon a háború mérhetetlen szenvedései. A filmben az igényes cselekmény kulturált feldolgozással párosult. Az alkotás legfőbb érdeme, háborúellenes állásfoglalása. Meglehetősen kedvező fogadtatásban részesült Erkko Kivikoshi finn rendező Fivérek című filmje, mely egy fiatal házaspár történetén keresztül, a nyugati világ időszerű társadalmi-politikai problémáit elemzi. A film egészében közepes színvonalú, cselekményszövésében, módszereiben a korlátozott gazdasági feltételek közt működő finn filmgyártás útkeresését jelenti. Kevesebb jót mondhatunk a Yankee című svéd pszichológiai filmről, melynek hőse egy fiatal lány, aki rendkívül bátortalan, szótlan, s képtelen felvenni a harcot az élettel. Passzivitásának és határozatlanságának köszönheti, hogy egy fiatal bűnözőkből álló csoport kiszolgáltatottja lesz. A témájában fiatalokat érintő film kevésbé igényes szinten tolmácsolja monnivalóját. Az Áldás című indiai film számunkra külön világot jelent. A cselekményszövésben színes történet — bár meséjében meglehetősen átlátszó —, rendkívül megrendítő és megrázó. A film cselekménye minden érdekessége, sajátossága és különlegessége ellenére is kissé elnyújtott. Egy gazdag család, illetve az általuk elnyomott és velük szemben álló szegények — az érinthetetlenek tragédiájáról szól. Ú

tban Leninhez a címe az NDK versenyfilmjének, melyet Günter Reisch rendezett. Az Alfréd Kunell visszaemlékezései alapján készült filmalkotás főhőse egy fiatal, aki 1919ben részt vett a müncheni forradalmi fellángolásban. A rendőrség üldözőbe veszi, emiatt Berlinbe szökik és innen a kommunista párt megbízásából Moszkvába utazik, hogy Leninnek egy levelet és pártsajtót adjon át. Útjára egy fiatal munkás is elkíséri. Különféle megpróbáltatásokat és veszélyeket leküzdve Moszkvába érnek, ahol a Komszomolban az európai szocialista ifjúság nemzetközi értekezletének megszervezésén munkálkodnak. Megbízatásának eleget téve, visszatér hazájába és lelki szemei előtt ismét leperegnek útiélményei. Ennyi röviden a DEFA és a MOSZFILM közös produkciójában készült film cselekménye. A hiteles történelmi film időszerűsége és súlypontja az emberi kapcsolatok ábrázolásában rejlik. A rendező meggyőzően érzékelteti, hogyan vezet a fiatalok útja a kezdeti érzelmességtől a forradalom alapvető feladatainak felismeréséhez. A filmben Gottfried Richter, Helga Gőring, Lev Krügel, Heidemarie Wenzel, Mihail Ulfanov és Zsana Bolotova játssza a főbb szerepeket. Elevenen élnek bennünk a második világháború borzalmai, és ez a tömény kegyetlenség és szörnyűség idéződik újra emlékezetünkbe a Véres mese című jugoszláv versenyfilm láttán. Az elsőfilmes Tori Jankovits jugoszláv rendező valóban kegyetlen és megdöbbentően véres mesét mond, amikor a filmvásznon a kragujeváci tragédia elevenedik meg előttünk. A

fiatal rendező a második világégés tragédiáját idézve megtörtént eseményt dolgoz fel, — szuggesztíven és döbbenetes drámai erővel. Nyolcéves gyermekként élte át a rettenetes tragédiát — csaknem 7000 kragujeváci lakos lemészárlását, és azon kevesek közé tartozik, akik élve kerültek ki a szörnyűséges tömeggyilkosságból. A rendezőt művészi programja, a hiteles és őszinte mondanivaló megvalósításában kiválóan segítette a népes gyermekgárda, amelyből külön figyelmet érdemel a kis Zorica. Érdekességként említjük meg, hogy a kilencéves kislány nagyapja — az 1941-es kragujeváci tragédia egyik szemtanúja — kíséretében érkezett Karlovy Varyba. TÖLGYESSY MÁRIA A GYERMEK ÉS A DOHÁNYZÁS KEZDJÜK TALÄN egy kis statisztikával. Ha ugyanis szemügyre vesszük a statisztika adatait, megtudjuk, hogy hazánkban a felnőtt férfiak 80°'ó-a, a nőknek pedig nem egészen 10 %-a dohányzik. Ez igen elgondolkoztató. Gyakran hallhatjuk a „kedélyeskedő" megállapítást, hogy: „Akik dohányoznak — meghalnak, de akik nem dohányoznak, azok is meghalnak!" Ebben a megállapításban mindössze az az igazság, hogy a természet örök törvénye szerint egyszer valóban mindenkinek meg kell halnia. De talán senki számára sem közömbös, hogy mikor hal meg. Márpedig az orvostudomány mai álláspontja szerint statisztikailag is pontosan kimutatható, hogy a dohányzó emberek átlagos életkora jóval alacsonyabb, mint a nem dohányzóké és számos betegséget is nagyobb százalékban lehet kimutatni a dohányosoknál. így például nemcsak hazánkban, hanem világszerte hatalmas méreteket ölt a tüdőrák. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy a tüdőrákban elpusztult emberek túlnyomó többsége erös dohányos volt. Miben áll tulajdonképpen a dohányzás károssága? Nos, ha a nikotint említem, már meg is adtam a választ. A cigarettavagy pipadohány ugyanis nikotint, igen erős mérget tartalmaz, elég jelentékeny mennyiségben. Köztudott viszont, hogy 50—1U0 milligramm nikotin elég ahhoz, hogy az embert megölje. Azt azonban talán kevesen tudják, hogy ez a mennyiség 5—10 darab cigarettában benne van. Hogy ilyen — viszonylag — kevés cigaretta elszívása mégsem okoz halált, az azzal magyarázható, hogy a cigarettadohány nikotintartalmának nagy része elég és visszamarad az eldobott cigarettavégben, úgyhogy a szervezetben agy cigaretta elszívása során csak 1—2 milligrammnyi jut. Azonnali halált tehát a cigarettázás nem okoz, de az évek folyamán fokozatosan mérgezi a szervezetet és a legkülönfélébb elváltozásokat, zavarokat és betegségeket idézi elő, melyek közül nem egy halállal végződik, gyakran idő előtt bekövetkezett halállal. A dohányzás következtében álmatlanság, állandó fáradtság és kimerültség érzése, szédülés, étvágytalanság, emésztési- és idegrendszeri zavarok állhatnak elő, de nem ritka a komoly betegség sem, mint például a szívinfarktus, a szívszélhűdés és tüdőrák. Ha a felnőtt szervezet számára ekkora veszedelmet jelent a dohányzás, elképzelhető, milyen hatással van a fejlődésben levő fiatal szervezetre. Nem szabad tehát semmiképpen sem megengednünk, hogy gyermekünk a nikotin rabjává váljék. Ez ellen harcolnunk kell, mégpedig könyörtelenül, amit a józan emberi ész, a szülői gondoskodás és gyermekünk jogos féltése tesz szükségessé. A dohányzás elleni harc nem szélmalomharc, csupán nevelői ténykedésünk eléggé elhanyagolt területe. A dohányzás nem más, mint rossz szokás és e káros szenvedély elleni harcot idejekorán kell elkezdeni. Az alábbiakban a harc különféle módjairól szeretnék szólni. KESÖN LENNE a dohányzás elleni harcot elkezdeni akkor, amikor serdülőkorú gyermekünk már rendszeresen, napi 5—10 vagy ennél több cigarettát elszív. A dohányzás elleni küzdelmet már jóval előbb, még akkor el kell kezdeni, amikor gyermekünknek eszébe sem jut, hogy cigarettára gyújtson. Nos, mi a leghatékonyabb fegyvere ennek a harcnak? A személyes példamutatás. Igen furcsán hatna, ha az apa égő cigarettával a szájában kezdené el korholni gyermekét, mert az cigarettázott. Lehet meggyőző érveket felsorakoztatni a dohányzás ellen, amikor ezt cigarettával a szánkban tesszük? Úgy gondolom, nem. A legideálisabb helyzet persze az lenne, ha a gyermek családi környezetében nem látna maga körül senkit, aki dohányozna. A nem dohányzó szülök viszonylag könnyen megértetik gyermekükkel a dohányzás ártalmasságát, ha arra hivatkoznak, hogy ennek káros volta miatt ők maguk sem váltak dohányzókká. Persze, tudatában vagyok annak, hogy ilyen ideális környezet igen sok családban nincs. A személyes példaadáson kívül a dohányzás elleni harcnak vannak azonban egyéb módjai is. Ilyen például a felvilágosítás. Gyermekünkkel idejében értessük meg, hogy semmi szüksége sincs erre a káros és ártalmas szenvedélyre. Ha a szülő dohányzik, éppen a saját példáján mutasson rá arra, hogyan lett a szokás rabja. A dohányzás ellen úgyis Igen sok érv szól. Az égő dohány kellemetlen szagot áraszt, a jellegzetes és főként a nem dohányzók számára igen ellenszenves, csípős cigarettafüst beleissza magát a dohányos ruháiba, holmijába és az egész lakás dohányszagú lesz. A dohányzó ember ujjai és fogai megsárgulnak. Esztétikai szempontból is tehát hátrányos a dohányzás, különösen a nők esetében. A dohányzás ellen szól a viszonylag költséges volta, hiszen a cigarettát nem adják Ingyen és az erős dohányosok naponta 30—40—50 vagy még ennél is több cigarettát elszívnak, ami igen tekintélyes összeget jelent pénzben. Nem alaptalanul állítják egyesek, hogy 30—40 évi dohányzással egy ház árát lehet elfüstölni. Még nemzetgazdasági szempontból is káros a dohányzás, mert a dohány nagy részét valutáért, külföldről hozzuk be. Évente mintegy 200 millió koronánkba kerül ez és nem kétséges, hogy az értékes valutáért más, hasznosabb árucikkeket ls vásárolhatnánk. NEVELŰMUNKÁNK keretében józanul és okosan érveljünk, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy gyermekünk ne váljék e káros szenvedély rabjává. Ügyeljünk arra, hogy gyermekünk barátai révén se Ismerkedjék meg a dohányzással és titokban se hódoljon ennek a nem kívánatos szenvedélynek. Leánygyermekünk felvilágosítása során ne mulasszuk el megjegyezni, hogy a nikotin a női szervezetre és a női szervekre különösen káros hatással van. Különös figyelmet kell szentelnünk a dohányzás problémájának a serdülőkorban, amikor gyermekünk nemcsak testi, hanem szellemi átalakuláson esik át. A „minden áron" felnőtté válás, a „feltűnési viszketegség", a „felnőttes" viselkedés velejárójaként gyermekünk könnyen cigarettához nyúlhat és a mérgező kis fehér rudacskát elengásan ujjal közé illesztve és a füstöt karikákban eresztgetve fogja bizonygatni, hogy íme, ő már komoly felnőtt. Nos, ilyenkor kellő tapintattal és ügyességgel rá kell vezetnünk serdülő gyermekünket arra, hogy a felnőtté válást ezernyi más módon és formában ls bizonyíthatja, de semmi esetre sem Így, hogy a saját sírját kezdi ásni. SZERETNÉM REMÉLNI, hogy írásom meggyőzte a szülőket a dohányzás ártalmas és teljesen felesleges voltáról, valamint arról, hogy Igen fontos szülői kötelesség ezzel a problémával is törődni. Szocialista társadalmunk megteremti a feltételeket mindannyiunk örömteli életéhez, sokoldalúan gondoskodik anyagi és szellemi szükségleteinkről, egészségünkről. Miért legyünk tehát saját egészségünk ellenségei? SÁGI TÖTH TIBOR V • „AZ EIFFEL-TORONY MINDIG ITT VAN" — ez a címe Mistinguett híres dalának, amelynek "alapján Pierre Philippe fiatal francia rendező készít majd filmet. A szatíra a mulatók világában mutatja be a francia burzsoázia magatartását a német megszállás első hónapjaiban. • A NIZZAI nemzetközi könyvkiállítás alkalmából igen érdekes adatokat hoztak nyilvánosságra: Franciaországban a felnőtt lakosság 58 százaléka soha nem vesz a kezébe könyvet, ebből 6 százalék még újságot sem olvas. • GEORGES SIMENONT eddig csak mint regényírót és filmírót ismerték. A jövő évadban Piszkos hó és Börtön című regénye színpadi változatát bemutatja egy társulat, amely Franciaország több városában szerepel. • A GRENOBLE-I régi városházában Stendhal emlékmúzeumot rendeztek be, néhány lépésnyire az író szülőházától. 1970 VII.