Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-21 / 171. szám, kedd

- O

J KÖNYVEK Francois Mauriae: REGÉNYEK Mauriae négy legizgalmasabb, legdrámaibb kisregényét olvashatjuk ebben a kötetben: ifjú kora egyik remeklését, az Anya slent, érett kora két mestermüvét, A szerelem sivatagát és a Thérése Desqueyrouxt, s végül öregkora egyik remekművét, A kis idételent, amely Mauriacot ma ls tehetsége töretlen fényében mutatja be. Csodálatosan sűrített, belülről izzó stílusával Mauriae egészen átszellemíti, a nagy emberi sorstragédiák közelségébe emeli ezeket az alapjában mindennapi szerelmi és családi históriákat. Ára: 20 korona Hegedűs Géza: VÁRJ, MADÁR, VÁRJ... A népszerű író legújabb történelmi regénye 1685-ben és 1686-ban játszódik, meghatáro zó történelmi eseménye: Budavár visszavétele. Fellobbanó szenvedélyek, nemes eszmék, aljas szándékok és intrikák hordozói csapnak össze ebben a fordulatos cselekményű izgalmas regényben, amely hitelesen idézi a tizenhetedik századot, amikor német és török, kuruc és labanc, pápista és kálomista, udvari és nemzeti, úri és népi szempontok és érdekek között minden döntés életveszélyesen kockázatos volt. Ára: 24 korona ÉVEZREDEK EPOSZAI A világirodalom kezdeteit az akkád és görög eposzoktól szá mítjuk, minden, amit költészetnek nevezünk, az akkád Teremtésből és Homérosz világából áramlik át a népek irodalmaiba. Az egymásra ható mítoszokból, a más-más néven ismert hősökből kisült az örök emberi: a közös gondolat, a közös szenvedély, a világ változásáért vívott harc. Ez a gyűjtemény nyolcvan híres eposz részleteiből áll össze, s minden bizonnyal hiánypótló kötet lesz az irodalomtanításban és a versolvasók kezében. Ára: 33 korona B. Traven: A HALÁLHAJÓ Az izgalmas regény egy tengerész életének első személyben elmondott története. Egy tengerész véletlenül lemarad a hajóról igazoló papírok nélkül, és a bürokrácia lelketlensége sehol sem ismeri el igazát: csempészhajőra kényszerül. A szerző sajátos humorral és iróniával beszéli el a tengerész tragikomikus kalandjait. Ára: 18 korona Moppe László — Hoppé Pál: A LABDARÚGÓ VILÁGBAJNOKSÁG CSILLAGAI Ezt a sportkönyvet elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretnek az adatok, statisztikák között böngészni. E könyv szerzői újra megírták a már sokszor megirt világbajnokságok történetét, ám ezúttal más szemszögből idézik fel az eseményeket: a sokatmondó eredmény-összeállításokon kívül a mérkőzések legjobb labdarúgóinak közelebbi megismertetésével, játékos és emberi tulajdonságaik megmutatásával. Olyan csillagokról olvashatunk e könyvben, mint Meazza, Sindelar, Sárosi, Schiaffino, Didi, Bozsik, Puskás, Kopa, Jasin, Schroiff, Eusébió, Masopust, P"*Ié és mások. Ara: 20 korona A könyvek a Madách Kiadó gondozásában jelentek meg és valamennyi szlovákiai könyvesboltban kaphatók -y-f AZ OTTHON Ha az ember elballag az egykori laktanya előtt, gyermekzslvajgásra lesz figyelmes. A községbe érkező tájékozatlan idegen az első pillanatban el sem hinné, hogy ebben az épületben testileg és szellemileg fogyatékos gyermekek szinte szülői gondozásban részesülnek. Legfeljebb arra gondol, hogy óvodások és iskolásgyermekek élvezik a meleget adó napsugarakat, az erősen körülkerített udvaron. Véletlen szerencse hozott öszsze Nevedel elvtárssal, a Léledi (érsekújvári járás] Szociális Gyermekintézet igazgatójával, aki sok érdekességet mondott az intézmény életéről. Mint mondotta, ebben az évben hozzálátnak az új épület felépítéséhez és jő másfél millió koronát fordítanak rá. A jelenlegi épület helyiségei már nem a legmegfelelőbbek és egészségügy.! szempontból az ivóvíz is kifogásolható volt. Ezért egy 207 méter mély kutat fúrtak, s éppen ottjártamkor folyt le az első próbahúzás. A kútfúrás csaknem félmillió koronába került. n z intézetben nagy gondot fordítanak a gyermekekre, akik Szlovákia legkülönbözőbb tájairól jöttek. A vezetőség és a személyzet ügyel a gyermekek helyes táplálkozására. Kora tavasszal, mikor egyebütt még nem is gondolnak friss zöldségre és gyümölcsre, paradicsomhoz és más zöldségféléhez jutottak, szőlőt és déligyümölcsöt kaptak, nem beszélve csokoládéról és másfajta édességről, bár az utóbbit egész éven át rendszeresen kapják. Az állami szervek is nagy figyelmet szentelnek a gyermekeknek és szívügyüknek tartják nevelésüket. Sajnálatos térni, de előfordul, hogy néhány szülő megfeledkezik alapvető kötelességeiről is. Elh nyagolják a gyermekek láto^ lását és a családi pótlékot sem juttatják el az intézet számlájára. Az elmúlt évben így 30 ezer korona maradt kl"-ynnlítetlenül, s csak na(?y utánjárás és levelezés segít a bajoa. Egyébként a szülők többsége eleget tesz kötelességének és rendszeresen látogatja gyermekét. A gyermekek gondozása nem kis feladatot ró az intézet személyzetére. A gyermekek 40 százaléka ágyban fekvő beteg, vagy képtelen bármilyen mozgásra, a másik 40 százaléktól nem remélhető semmilyen pedagógiai eredményi Csak 20 százalékuktól lehet elvárni bizonyos alapismeretek elsajátítását. Ezekkel két pedagógus-nővér naponta kijár a természetbe, s a szabad természetben való tartózkodás és mozgás után természetes, hogy igen jó az étvágyuk. Az intézetben főleg 3— 12 éves gyermekeket gondoznak, de akad néhány idősebb is. Az intézetnek 35 alkalmazottja van, egy alkalmazottra 2,3 gyermek jut. A 80 gyermeket 18 egészségügyi nővér gondozza, akik három szolgálati műszakra vannak beosztva és így egy nővérre 12—14 gyermek esik egy műszakban. A szakképzett egészségügyi nővérek száma nem kielégítő. Az egy gyermekre fordított havi összeg 1500 koronát tesz ki. Az intézményt minden héten egy szakorvos és havonta kétszer egy pszichiáter keresi fel. A szálkái körorvos és a párkányi poliklinika állandó kapcsolatban van az intézettel. A párkányi fogorvosi szolgálat ls a helyszínen vizsgálja ki a kis pácienseket. A gyermekek nagyon szépen és tisztán vannak öltözve. A szükséges öltözéket a párkányi gyermektextil kereskedés biztosítja az intézet számára. A gyógyszerellátást a párkányi gyógyszertár biztosítja. Teljes elismerés és hála illeti az intézmény igazgatóságát, minden alkalmazottját, mindazokat, akik szívügyüknek tartják a fogyatékos gyermekekről való gondoskodást és otthont teremtenek számukra. Mindehhez lankadatlan szorgalmas munka és jó emberi szív kell. Az intézet épp ennek köszönheti országos jó hírét. K0VÄCS JÓZSEF fl«iini;«: AZ ALKÍMIA legendás eredete Az arany mindig kívánatos dolog volt. Kézenfekvő tehát, hogy előbb-utóbb valaki — évezredekkel ezelőtt — gondolt arra, hogy meg kell próbálni aranyat csinálni. S ezzel megszületett a kémia. A cél érdekében elkezdtek próbálkozni mindenféle úton-módon, hogy megváltoztassák az anyag tulajdonságait. Vagyis elkezdtek kísérletezni egy határozott célból, s a nyert tapasztalatokat gyűjtötték, rendszerezték és tanították; s ez már Igazán a természettudomány kezdete. A misztikus tudomány szülőföldje Az aranycsinálás az időszámítás szerinti első században jelenik meg a színen, mégpedig Egyiptomban. Egyiptom régi neve saját nyelvén Chema volt. Az aranycsinálás Egyiptomból terjedt szét, ezért nevezték tehát egyiptominak, vagyis kémiának. Az arabok aztán átvették a szót, eléje rakták „al" névelőjüket, így lett belőle alkemia, (magyarosan alkímia] s ezen a néven került Európába. Egyiptomban, ahol sokáig görög uralkodók kormányoztak, s Alexandria a hellenisztikus műveltség középpontja lett, elevenen élt az ősi egyiptomi múlt, a misztikus vallás és a mágia. Ebből is átvett az alkímia, s ezért lett misztikus és rejtélyes tudomány és ilyen is maradt végig. Ezer éven keresztül tartott az alkímia korszaka, s foglalkozott vele ezer és ezer alkimista. Céljukat, az aranycsinálást ugyan nem érték el, de ennek keresése közben számtalan kémiai tapasztalatra tettek szert, előállítottak rengeteg vegyületet és megismerték, hogy ezek hogyan hatnak egymásra. Kialakítottak egy csomó kémiai műveletet, mint a desztillálás, a lepárlás, a szűrés, a kristályosítás stb. Egyszóval összeszedtek annyi ismeretet, hogy ezen az alapon azután bizonyos összefüggéseket kémiai törvényszerűségeket lehetett kimondani. S ezek kimondásával megszületett a modern kémia, amely a maga s testvére, a fizika eszközeivel újra döngeti az ezeréves problémát, mi is az anyag. S a válasz az alkimistákat igazolja! Ma tudunk mesterséges aranyat csinálni más elemből! Az évezredes vágyálom teljesült. Persze, ez ma már kevésbé érdekes, hiszen az energia, ami az elemátalakítással fár, milliószor értékesebb. Több aranyat ér, mint a mesterséges arany! Á szent művészet Valamennyi ókori szerző megegyezik abban, hogy az alkímia egyiptomi eredetű, sőt szent művészetnek nevezik. A szent jelzőnek kétféle oka is van: egyrészt az egyiptomi templomok szentélyeiben végezték a papok alkimista műveleteiket, másrészt egyik istenüket, görögös nevén Hermes Trtsmegistost (egyiptomi nevén Thoth-ot) tartották az alkímia atyjának. Innen ered az alkímiának még egy neve: hermetikus tudomány. Az egyitomiak hitében Thoth volt az írás feltalálója, a Hold és ezzel együtt az időszámítás istensége, szent könyvek szerzője, amelyek a világ titkaival foglalkoztak, ö a védője a templomok könyvtárainak is. Nyilván annak köszönhette ezt a tisztségét, hogy Manetho ókori szerző szerint 36 525 könyvet írt „az univerzális lényegekről", amelyek olyan nagy szerepet játszottak az alkímiában. A legendák fantáziabősége A legendaköltők fantáziája mindig termékeny. Ez áll a Hermes Trismegistosszal kapcsolatos legendákra is. Például hová lett ennek az istenségnek harminchatezernyi könyve? Magyarázat: Cheopsz fáraó alatt, aki a 4. dinasztia idején építtette a róla elnevezett hfres piramist, a könyvek a Nap egyik papjának kezébe kerültek, s nála tűntek el. Egy alkimista legenda Mózessel azonosítja Hermes Trismegistost: Mózes-Hermes szeretné elpusztítani az aranyborjú aranytömbjét. Az első, névvel megnevezett Karunhoz fordul tanácsért, aki „kvintesszenciájával" porrrá változtatja át az aranyat. További példa a legendák fantáziabőségére: Ez a Karún olyan mérhetetlen gazdagságra tett szert alkimista aranycsináló képességével, hogy kincseskamrájának csupán a kulcsait hetven teve hordta s mindegyik kulcs hetven kincsesbőrönd nyitója volt. Egyszer aztán kevélységében megtagadta az adófizetést, mire az istenség úgy büntette meg, hogy a föld megnyílt és elnyelte a kincseivel meg könyveivel együtt. A legenda bölcs Salamonnal is kapcsolatba hozza Hermest. Salamonnak is voltak alkimista kéziratai, amelyeket a trónszéke alá dugott el. Egy démon egyszer hatalmába kerítette a trónszéket, elolvasta a könyveket s tartalmukat elterjesztette az emberek között. Azóta foglalkoztak az emberek alkímiával. Az alkimista korszak elején sokan hittek abban, hogy az alkímiai Ismeretek azokból a könyvekből erednek. Történelmi feljegyzések Hermes Trismegistos harminchatezer frása a legenda szerint elveszett, ám könyvei vagy ezeknek kivonatai mégis forgalomban voltak már a görögöknél „Poimandres" gyűjtőnéven. A XI. században egy Psellos nevű bölcs és államférfi 18 írásból álló gyűjteményt szedett össze, amelyet buzgón tanulmányoztak a skolaszticizmus olyan nagynevű bölcselői is, mint Abelard (1079 —1149) és Albertus Mainus (1193—1280). De állítólag még a nagy Kopernikus is merített a „hermetikus" irodalomból a XVI. században. A legendák szerint Henoch (Matuzsálem apja) is írt könyvet, amelyben adatok vannak az alkímia eredetéről. Tertullianus római írő beszéli el ezt a Henochtól eredő mondát: Áruló angyalok keveredtek össze emberfiákkal, s megtanították őket a növények és a fémek erejére, a kövek és a csillagok hatásaira, alkímiára és csillagjóslásra, oktatták őket a fémek feldolgozására, utasításokat adtak nekik szépítőszerek készítésére (például, hogy mivel fessék meg a szemöldökeiket, hogyan hosszabbítsák meg ezek ívét). Ogy látszik, akkoriban ez is az alkímia körébe tartozott, ami nem csoda, hiszen az orvostudomány ls egybefolyt az alkímiával. Nemcsak a legendák beszélnek az egyiptomi alkímiáról, hanem a történelmi följegyzések is. Suidas görög grammatikus az V. században lexikont írt, amelyben „Chemea" címszó alatt elmondja, hogy az egyiptomiaknak vegytani könyveik voltak, amelyek főleg az aranycsinálással foglalkoztak, sőt a „chemea" szó jelentése: arany- vagy ezüstcsinálás. Mint Suidas írja, Diocletianus császár (284—305) semmisítette meg ezeket a könyveket, amikor leverte az egyiptomiak lázadását. így akarta elérni, hogy az egyiptomiak ne tehessenek szert nagy gazdagságra aranycsinálási tudományuk révén, ami ismét megadná nekik az anyagi erőt a lázadáshoz. Ez a megsemmisítés valószínűleg 296-ban vagy azután történt, mert Diocletianus ebben az évben verte le a lázadást. Ftrmícus Maternus IV. századbeli római asztrológus-alkimista műveiből határozottan ki lehet olvasni, bogy egyiptomi források alapfán írta meg munkáját. Nála szerepel különben először a „chemeia" szó. A papiruszok is vallanak Még ezeknél a történelmi följegyzéseknél is sokkal megbízhatóbb tanúk a Diocletianus pusztításai ellenére is megmaradt papiruszok. Berthelot, a XIX. század nagy vegyésze, aki megírta az alkímia történetét, úgy véli, hogy ezek a papiruszok valami múmiakoporsóban nyugodhattak, mert bámulatos épségben maradtak meg. Anastasy svéd—norvég alexandriai főkonzul szerezte meg őket, s 1828-ban átadta a holland kormánynak; ezért most leideni papiruszok néven ismeretesek. Démotikus nyelven, görögül, azonfelül hieroglifákkal írták őket. Közülük a V, a W és az X betűkkel jelzett összefüggő papiruszok alkimista és mágikus tartalmúak. Az i. sz. harmadik századból, tehát az alexandriai iskola idejéből valók. A „V" jelzésűben bűvös formulák, esküminták és receptek vannak. Különösen érdekessé teszi őket, hogy egész sor olyan szimbolikus növénynév van bennük, amelyeket még ma is használnak, például oroszlánszáj, ökörnyelv stb. Ugyanilyen allegorikus vagy szimbolikus nevekkel nevezték meg a fémeket is, hogy megőrizhessék titkaikat a laikusok előtt; például a higany neve „kígyó ondója" volt, az ólomé „Osiris" vagy „Osiris sírja". Ugyanebben a V-papiruszban recept van arra, hogyan lehet arany segítségével gyógyszereket előállítani. Hogy az aranynak, mint a legnemesebb fémnek, ilyen gyógyító hatása van, ez a hit makacsul megmaradt az alkímia egész korszakán át. Ezt a receptet Plinius is megadja nagy természetrajzának 33. kötetében. A farkába harapó sárkány, az egyiptomi alkimisták szimbóluma, amelyet még az újkor elején is alkalmaztak. Ez a képes ábrázolás egy XV. századbeli kéziratból való. A W jelzésű papiruszban sok kivonatot találunk Hermes Trismegistos szent könyvéből. Van benne egy érdekes alkimista teremtéstörténet is, amelyben nagy szerepet játszik az alkimisták által mindig mágikusnak tartott l-es szám. Az isten hétszer nevetett (ha-ha), akkor keletkezett a világosság; megint hétszer hahotázott, akkor keletkezett a víz, és így tovább; utoljára 7x7-szer nevetett (vagyis negyvenkilencszer), így teremtette meg a lelket. Még íontosabb az X jelzésű harmadik papirusz, mert ennek szövegéből határozott természettudományi ismeretekre, a vegytannak kísérleti művelésére lehet következtetni. Hogy az egyiptomiak valóban intenzíven művelték az alkímiát, azt bizonyítja a későbbi görög alkimisták számtalan hivatkozása egyiptomi elődeikre; egyiptomi megjelöléseket és neveket használnak. Sok görög alkimista írás annyira egyiptomi jellegű, hogy minden valószínűség szerint egyiptomi eredetű is. Ha egybevetjük a legendákat, történelmi feljegyzéseket, papiruszokat, a görög és másféle adatokat, hivatkozásokat, nem kétséges, hogy az alkímia csakugyan egyiptomi eredetű. (Szabadon a „Bölcsek köve" c. mü nyomán — dj] 1970 VII. 21 6