Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-21 / 171. szám, kedd

A MUNKAERO-GAZDÁLKODÁS váljék a hatékonyság növelésének eszközévé Interjú KROCSÁNY DEZSŐ elvtárssal, az SZSZK munkaügyi és népjóléti miniszterével FIATALOK VERSENYE HlV A KALÁSZ! A gazdasági konszolidáció egyik alapvető feltétele a rendteremtés a munkaerő-gazdálkodás ' szakaszán. .lizért-a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium néhány ez irányú intézkedésének előkészületeiről, a munkaerő-gazdálkodás, célszerűbbé• tételéről és a racionális gazdaságpolitika munkuügyi vonatkozásairól tettünk fel néhány kérdést a legilletékesebbnek, Krocsány Dezső elvtársnak, uz SZSZK munkaügyi miniszterének. KÉRDÉS: Az úgynevezett szabad munkapiac jelentősen eltorzította a munkaerő-ellátás 1970. VII. 21. arányait a népgazdasági ágazatok között. A ma is tartó nagyarányú munkaerőhullámzás lefékezése és a népgazdaságilag legjelentősebb ágazatok előnyben részesítése a munkaerő-ellátásban bizonyára erélyes intézkedéseket kíván. Milyen inódon lehet megszüntetni a torzításokat? VÁLASZ: A CSKP Központi Bizottságának júniusi ülése határozatainak következetes teljesítése ebben a vonatkozásban gyakorlatilag azt jelenti, hogy a munkaerő-gazdálkodást a népgazdaság hatékonyságának jelentős eszközévé keli tenni. Ez a tervszerűség megerősítését, a terv tekintélyének viszszaállítását jelenti a munkaerőgazdálkodásban is. Feltétlenül szükséges a direktivitás ezen a szakaszon, tehát a népgazdasági hatékonyság szükségletei szerinti munkaerő-elosztás az államhatalmi szervek útján is. Ezt célozza az a komplex intézkedési tervezet is, amelyeknek szükségességében és megvalósítása módjában nemrég állapodott ineg az ország három munkaügyi minisztere. A többi között szó van úgynevezett moratórium elrendeléséről, amely szabályozná a munkaerőhullámzást és véget vetne a szabad munkapiac kedvezőtlen hatásának. KÉRDÉS: Azt jelenti ez talán, hogy az áremelési tilalom mintájára most munkahely-változási tilalom lép érvénybe? VÁLASZ: Nem tilalomról van szó, hanem szabályozásról ós tervszerűségről. Emellett a moratórium csak egy része az intézkedési tervnek. Néhány gondolat a most készülő tervezetbői: Fel akarjuk számolni a nyugdíjasok munkába állásának és kereseti szintjének korlátozását. Az a véleményem, hogyha egy nyugdíjas olyan munkát képes nyújtani, mint a nem nyugdíjas, akkor nincs rá ok, hogy „lecsapoljuk" bérezését mesterséges intézkedésekkel. Az egységes bérezési rendszer legyen érvényes a nyugdíjasokra is korlátozások nélkül. A másik intézkedés a munkaerőhullámzást korlátozza — ne engedélyezzük kettőnél több munkahely változtatását egy évben. Az eddig érvényben levő rendelet szabadságidő csökkentéssel sújtja a fluktuánsokat, de ezen ma már csak nevetnek a vállalatokban. Ha nem adják meg a négyhetes szabadságot a dolgozónak, az egyszerűen nem megy hozzájuk dolgozni, s mivel nagy a munkaerőhiány, inkább kitalálnak valamiféle átszervezési indokot és szabadon hagyják változtatni a munkahelyet. Továbbá át szeretnénk ruházni a vállalatokra a niunkahely-csere ügyvitelét. Egy-egy dolgozó áttéréséről más vállalathoz, egyezzen meg a két cég egymás közt. Azt szeretnénk, hogy az eddigi munkaadó vállalat hozzájárulása nélkül ne vehessen fel másutt dolgozókat. Ilyen és hasonló intézkedések komplexumával olyan helyzetet szeretnénk kialakítani, amely véget vet a szabad munkapiac kedvezőtlen hatásának és hatékonyabbá teszi a munkaerőgazdálkodást. KÉRDÉS: Szó volt a munkaerő-gazdálkodás szakaszán a direktivitás bevezetéséről. A direktivitás számos kedvezőtlen hatására még jól emlékszünk. Hogyan értelmezzük ma a direktivitást a munkaügyben? Nem fenyeget-e ismét az a veszély, hogy a munkaerők „kiutalásával" a vállalatoknak lehetővé tesszük az extenzív fejlesztést? VÁLASZ: Mint mondottam, ma a munkaerő-gazdálkodást a hatékony, tehát intenzív fejlesztés szolgálatába akarjuk állítani. Ezt szolgálja az említett direktivitás. Ma már nem abban nyilvánul meg a direktivitás, hogy eldöntjük: ennyi és ennyi embert kell foglalkoztatni ott és ott, hanem ellenkezőleg, csak ennyit szabad, többet nem. Ez lényeges különbség. A direktivitás tehát korlátozó jellegű lesz és a vállalatok extenzív fejlesztési törekvéseit fékezi majd. Kénytelenek lesznek műszaki fejlesztéssel növelni termelésüket, mert munkaerő ellátottságukat erélyesen korlátozzuk, hogy az embereket a legszükségesebb szakaszok számára szabadíthassuk fel. KÉRDÉS: A tervszerűség viszszaállítása a munkaerő-gazdálkodásban természetesen a legfontosabb szakaszok — bányaipar, építőipar, energetika — munkaerő ellátását hivatott biztosítani. Egyes ágazatok előnyben részesítése nem vonja-e majd el az embereket olyan munkaszakaszokról, amelyek ugyan nem olyan létfontosságúak, mint, mondjuk, a szénbányászat, de társadalmi jelentőségük szintén nagy. Gondolok a szolgáltatásokra és olyan helyi ipari vállalatokra, amelyek a nagyipar által nem gyártott és nem kínált árufajtákat, vagy munkákat végzik. Ezek jelentősége nyilvánvaló, de munkaerő ellátottságuk biztosított-e? VÁLASZ: A munkaerő-gazdálkodás alapelve — és ez minden intézkedésünkben érvényre kell, hogy jusson —: a belföldi piacot áruval ellátó, vagy a lakosságnak közvetlenül szolgáló vállalat munkaerő ellátását leépíteni nem szabad. Ez a CSKP KB határozata szellemének ellentmondó lenne. Nyilvánvaló, hogy a helyi ipar, a kisüzemek nem dolgozhatnak olyan műszaki felszereléssel, mint a nagyipar, s ezért munkaerő-igényesebbek. Ezt tudatosítjuk és úgy vélem, ennek a szférának a munkaerő ellátottságát éppen a nagyipar műszaki fejlesztése teszi lehetővé. Lehetetlen például, hogy a nagyüzemekben az anyagmozgatásban 1 300 000 ember dolgozzék. Itt takaríthatók meg műszaki megoldásokkal munkaerők, amelyek az élő munka igényesebb szakaszain alkalmazhatók. A preferált ágazatok ellátását a szabad munkaerők. s a nem efektíven kihasznált munkaerők felszabadításából kell fedeznünk. Erre gondolok, ha a munkaerőgazdálkodás direktív jellegéről és a munkaerők hatékony átcsoportosításának szükségességéről beszélek. A kisüzemek véleményem szerint nagyon szükségesek, sőt, megállapították, hogy a külföldi piacokon a kisüzemek gyakran jobban érvényesülnek, mint a nagyvállalatok, mert különlegeset, kézi munkát kínálnak, ami nagyon hatékonyan értékesíthető. Szó sincs tehát a jól gazdálkodó kisüzemek háttérbe szorításáról. KÉRDÉS: A munkaerő hatékony elosztásának kapcsán egy ellentét látszik: ha a legfontosabb szakaszokra irányítjuk a szabad munkaerőt, akkor ez gyakorlatilag az elmaradott járásokból a kivándorlást támogatja. Ha beruháznának ezekben az elmaradott járásokban, a stabilizációs intézkedések miatt a távoli üzemek nem engedik el a dolgozókat és így e járások fejlesztése a munkaerőhiányon megrekedhet. Mi ebben u vonatkozásban a helyzet az elmaradott járásokban? VÁLASZ: Ez a kérdés szorosan összefügg a szabad munkaerő fogalma értelmezésének problémájával. A gyakorlatban tanúja vagyok olyan eseteknek, hogy egy-egy járás 1—2 ezer szabad munkaerőt tart nyilván, de képtelen 10 bányászt adni a bányáknak, vagy 30 segédmunkást az építőiparnak. Ez a nyilvántartási módszer rossz és a jövőben nem engedhetjük meg, hogy a járás határain túl dolgozó embereket szabad munkaerőként tartsák nyilván, mint ezt ma is teszik sok helyütt. Ilyen nyilvántartási módszer „érvet" ad a járásoknak a beruházásokra, de amikor a gyár felépül, nem lehet kihasználni, mert nincs elég ember. Az elmaradott járásokat gondos, részletes közgazdasági és szociológiai felmérések alapján, megfontoltan kell fejleszteni. Véget kell vetni az olyan gyakorlatnak, amilyen a kezdeti iparosítás idején volt (amely járásnak befolyásosabb, vagy harcosabb képviselője volt, az kapott gyárat), de nem engedhetjük meg a közelmúlt gyakorlatát sem, miszerint valamiféle „járási demokrácia" volt kialakulóban, a járások külön köztársaságoknak érezték magukat és semmibe vették az országos, társadalmi érdekeket. Az ilyen gyakorlatot csak a szigorúan vett központi beruházási politika akadályozhatja meg, de csak akkor, ha pontus és a valóságnak megfelelőn, nem torzított adatokra támaszkodik. KÉRDÉS: Befejezésül mire szeretné miniszter elvtárs felhívni olvasóink figyelmét? VÁLASZ: A józan, tervezett és körültekintő munkaerő-gazdálkodás hozzásegíthet ahhoz, hogy a nemzeti jövedelmet ne 5, hanem 8 százalékkal növeljük évente. A direktivitás e téren tehát nem a formális gyakorlat felélesztését jelenti, hanem a konkrét és szükséges céllok elérésének hatásosabb támogatását. Az ilyen munka nem tűr alakiságot, s ezért meg kellene változtatni például az átlagkeresetek szerinti vállalati ado jelenlegi rendszerét. Eszerint ugyanis a vállalatok kénytelenek számos kis fizetésű embert alkalmaztatni, hogy megtarthassák nagy fizetésű szakembereiket, s az átlag mégis „kijöjjön". Ez formális dolog és ügyünket jobban szolgálná, ha a vállalatot nem kötné az átlagbérek limitje. Célunk nem az emberek erőszakos átirányítása egyik ágazatból a másikba, hanem ellenkezőleg: felszabadításuk olyan munkahelyek számára, ahol eredményesebben érvényesíthetik tudásukat, és nemcsak maguknak, de a népgazdaságnak is nagyobb értékeket teremtenek. VILCSEK GÉZ* Csaknem egész Szlovákiában megkezdődött már az aratás, bár az idei betakarítási munkák ütemét szinte mindenült az időjárás diktálja. Ilyen helyzetben pedig a határban minden dolgos kézre szükség van. . . Helyesen tudatosították ezt a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség mezőgazdasági osztályán is, ahol HÍV A KALÁSZ címmel a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok egyéni és a járások közötti versenyét szervezték meg, melyről bővebb tájékoztatást ján C r m a n, a SZISZ osztályvezetője adott lapunknak. — A hagyományos aratási rajthoz viszonyítva ez idén átlagosan két hetet késik a kalászérés, de a múlt heti esőzés s az azt megelőző kánikula is külön megnehezítette a gabonabetakarítást. Gondolom, meddő szócséplés lenne arról beszélni, hogy most, a gazdasági konszolidáció idején miiyen nagy szükség van a veszteség nélküli betakarításra. Versenyünkkel két célt követünk: egyrészt aktívan segíteni az idei termelés mielőbbi betakarításában, másrészt pedig konkrét munkával bekapcsolódni a „Mindenki szocialista módon" elnevezésű országos versenymozgalomba. • Hogyan készítették elő a a fiatalok mezőgazdasági versenyét? z utóbbi években egyre emelkedik a foglalkoztatott nők száma. Nem mintha annyi bölcsődénk és óvodánk lenne — hiszen köztudomású, milyen kevés van ezekből a szociális intézményekből — A HIV A KALÁSZ az egykori CSISZ rendszeres ifjúsági versenymozgalmainak hagyományain alapszik. Vonatkozik ez a verseny menetére és értékelésére is. Az eredményhirdetést és az értékelést ősszel tartjuk majd, amire — a szocialista munkabrigádok valamikori rendszeres találkozóinak mintájára — nemcsak a győzteseket, hanem a versenyzők többségét is meghívjuk. • Hol és milyen föltételekkel lehet jelentkezni a versenybe? — A SZISZ járási tanácsai már megkapták az erre vonatkozó utasításokat és a versenyszabályokat. Itt említem meg, hogy egy-egy kombajnos, araitógép stb. több járás gabonaföldjein is arat egy nyár aialt. Ilyen esetben természetesen a „vendégeskedés" alatt elért teljesítmény is beszámít az értékelésbe. • Befejezésül: milyen a verseny visszhangja? — Eddigi értesüléseink szerint a rimaszombati, a Kassavidéki, a Spišská Nová VB6-1 és a komáromi járásban a SZISZ járási tanácsai, a helyi körülményeknek megfelelően, már megszervezték a versenyt, és a földművesszövetkezetek, az állami gazdaságok és a traklorállomások fiataljai már be is kapcsolódtak a versenybe. |inik ) ve fellétolt is tartalmaznia kell. Ugyanilyen fontos, hogy a szerződésben foglalt adatok minden tekintetben megfeleljenek a valóságnak, és ellenőrizhető legyen a nagymama tényleges tevékenysége. A NAGYMAMÁKNAK IS hazánkban, és szolgáltatásaik sem minden esetben kifogástalanok —, sok anyának azonban Erre azért van szükség, mert a közeli hozzátartozók közötti munkaszerződések a rossz taLEHET JOGIGÉNYÜK így is van kire bíznia szeme fényét. Természetesen a nagymamára, a legmegbízhatóbb őrangyalra gondolunk, aki ráadásul még a háztartási teendőket is vállalja: főz, süt, bevásárol, mos és vasal, sőt ha kell, kis unokái fehérneműjét is megfoltozza. A nagymama tehát valóságos házi áldás, aki azonban — minthogy többnyire nincs munkaviszonyban — nem élvezheti a társadalombiztosítás előnyeit sem. Azaz, hogy mégsem egészen így van, mert a nagymama háztartási alkalmazotti tevékenysége gyermekei, illetve unokái érdekében egyéni elbírálás alapján, kivételesen mégiscsak elismerhető munkaviszonynak. Ehhez azonban nem elegendő, hogy a nagymamával fia vagy lánya írásbeli szerződést kössön. Ez túlságosan formális lenne. A szerződésnek a nagymamától várt munkák felsorolásán kívül a munkabért és a munkaviszony megalapozásához szükséges többi hiteles adatot, illetA Bratislava! Doprastav 01 üzemének és a Nyitrai Útépítő Vállalatnak dolgozói 80 miUió korona beruházással úthálózatot énítenek Seretf és Nyitra között. Felvételünkön: Vibrátor szilárdítja a zúzott kőből készült útágyat. (Felvétel: Ivan Dubovský — CSTK) pasztalatok alapján nem annyira hitelt érdemlők, mint például a dolgozók és a szocialista s"z«rvezetek közötti munkaviszonyt létesítő megállapodások. Nemegyszer előfordult már, hogy csupán látszólagos munkaviszony jött létre a közeli hozzátartozók (a nagymama és gyermekei) között, akik sokszor az érvényes jogszabályok adta lehetőségekkel visszaélve, a nagymama nyugdíjbiztosítási igényeinek a megalapozására törekedtek. Érthető tehát, hogy az illetékes szervek szigorúan ellenőrzik, nélkülözhetetlen-e a nagymama vagy a közeli hozzátartozó munkája családja háztartásában, ahol más munkaerőt kell pótolnia. Emellett az sem teljesen érdektelen körülmény, vajon gazdaságilag tevékeny volt-e a nagymama azelőtt is és nem csupán azért bontotta fel munkaviszonyát valamely vállalattal, hogy a lánya vagy a menye ne kényszerüljön otthon maradni gyermekei mellett. Fontos feltételnek tekinthető az is, hogy a közeli hozzátartozó a háztartásban végzett munkájával arányos fizetésben részesüljön. A feltételek teljesítése esetén a lakhelye szerint illetékes járási betegbiztosító igazgatós nak a munkaadó a munkabér 15 százalékát köteles havonta átutalni betegbiztosítás címén. A nyugdíjbiztosítási igény ügyében a szociális biztosításra vonatkozó jogszabályok ftg ;elembevételével az illetékes nemzeti bizottság dönt. Ha például a nagymama azért bontotta fel munkaviszonyát a vál'alattal, hogy az állásban levő lánya vagy fia gyermekeit' gondozza, akkor természeten megtartja nyugdíjig , lyét, amelynek összegére nézve az a nap lesz irányadó, anvknr a munkaviszonyát felbontot Nem árt, ha tisztában vagvunk az erre vonatkozó szabályokkal. —km-