Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-19 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

MOZIBAN Sötét. Mégszólal egy női hang — Kérem, azonnal vegye el a kezét! Nem maga, hanem ma­ga! KARCSI A tizenéves nagyhajú Karcsi a borbélynál üldögél. Amikor sorra kerülne, előzékenyen át­engedi helyét az utána követ­kező férfinek. Miután annak ís lenyírták a haját egy további férfit is maga elé enged. Ez már feltűnik a borbélynak és megkérdezi Karcsit: — Mondd, Karcsi, miért nem jösz nyiratkozni? — Nem akarok én nyirat­kozni — vágja rá a fiú — csak elszöktem hazulról ós ez a-z egyetlen hely, ahol úgysem fognak keresni! NŐI LOGIKA — Mondd csak, Vera, miért hívod Margitot influenzának? — Mert olyan is, mint az a betegség. Minden férfi megkap­ta... VALAHOL DÉLEN Jó regeit felség, míg ön aludt, a felesége megszökött valamilyen énekessel, á tisztelt lánii áldatt állapotba esett, a tő kamarás külföldre szökött, a s/nniszéd fejedelem hadat üzeni és az országunkban lázadás tört ki. Külóubnn még egy­szer jó reggelt kívánok felségednek . (V. kenčin kanUatúrá..i I VÄ^fi-yr w - Fiam, ma %ste szeretnék megnéz-, ni anyáddal egy jó filmet, Jó lenne, ha legalább ma ti vigyáznátok p gye*­reketekre ... (V. Renčín kqrikatúrpja-) *• Aprólék ÁLLOMÁSON Egy lihegő férfi fut be az ál­lomás peronjára ós megkérdi az ott járkáló vasutast: — Mondja, elérem még a prá­gai gyorsot? A vasutas egykedvűen vonja meg a vállát: — Hát kérem, az csak attól ftigg, hogy milyen gyorsan tud futni. Ugyanis a prágai gyors már öt perce elment! PÁRBESZÉD Brahovácz hazajön és így szól a feleségéhez: — Drágám, vettem két jegyet színházba. — Rendben van, akkor neki­látok öltözködni — válaszolja az asszony. Brahovácz utánaszól: — Csak kérlek siess, mert az előadás már holnap este fesz! ÉNEK Az egyik énekpróbán a fia­tal operaénekes szerelmi áriá­val hódítja meg kedvesét. Néhány taktus után a ren­dező félbeszakítja őt: — Több érzelmet, szenve­délyt bele! Mondja, maga még sohasem volt kettesben növel? A fiatal operaénekes lehan­goltan válaszolt: — Dehogynem, rendező úr, de közben sohasem énekeltem! FÉRFIAK BESZÉLGETNEK — Tudod, a szerelein fura egy dolog. Mikor megismertem feleségemet, olyan szerelirres voltam belé, hogy majd fölfal­tam. i — És most? — Most már sajnálom, hogy nem tettem meg .... Aki jellemileg törékeny, az ne kívánkozzék tfla­gas polcra. , • Vigyázat! A félveze tök veszélytelenül csak o technikában alkalmaz-* hatók, de a közigazga­tásban már nem. • Ahhoz, hegy rólad rosz­szat mondjanak, előbb sok jót kell c?telekedned> i • Kereskedelmi p.nnaszr­,,A vevő, sajnos, érdek­ember. Mindig akar\a­lamit" * - '4 Valósággal bibliai sze-, mély némely lialászcsárA' da-vezetö: ő is 7 hallal lakat jól 3009 vendéget. • Korunk hőskölteménye az önéletrajz. • Belkereskedelmünk fi­zikakönyvéböl: „Az anyag nem vész el, csupán el­tűnik". t Hiába, lovas nép va­gyunk! Néha semmisé- . geket lovagolunk meg. * Szerelmi vitákban több­nyire a férfi kerül felül. DARÁZS ENDRE VENDÉGLŐBEN A vendéglőbe betér egy férfi és így szól: — Kocsmáros úúr, kékérek szészépen egy kokokorsó sö­sört! — Iigen i is,. aazonnal hoho­zum. — feleli a kocsmáros. Amint kihozza a sört, újabb vendég érkezik és így szól a kocsmároshoz: — Kérem, hozzon nekem va­lami jófajta bort! A kocsmáros így felel: — Könnyű rizlingünk van. Hozhatok abból? Mikor ezt meghallja a dado­gós férfi dühösen kiáltja a kocsmárosnak: Nenem szészégyelli mama­gát? Gúgúnyt űz bebelőlem? A kocsmáros széttárja a kar­ját: — Eén nenem magából üiizök gúgúnyt, hanem bebelőle! MAI KISZOLGÁLÁS Kudlacsek bemegy a gyógy­szertárba. Angol tapaszt kér, s megmutatja a megsebzett ujját. Az egyik elárusítónő elindul a raktár felé. Hosszú idő után visszatér. Körülnéz, Kudlacse­ket nem látja sehol. Megkérdi kollégáját: — Mondd csak, hová lett a vevő? Az legyint egyet: — Már elment. Olyan soká jöttél, hogy közben behegedt a sebe! Szöveg nélkül I Pavlihc — Zágíclk) MAI AŕA 1 —>• ... te kis taknyos ...' MIKES GYÖRGY KÁRÖRÖM Az egyik országúton a rendőr megállít egy jkerékpárost. Megviis­gálj'a a járművet és így szól a tulajdono­sának: — A kerékpáron hiányzik a stopplámpa ezért húszast fizet, nincs fékje és nincs pedálja sem ezért még fizet egy ötvenest. Ai illető elmosolyo­dik. — Mit vigyorog? — kérdezi csodálkozva a rendőr. — Hát azt, hogy itt jön mögöttem a Ja­ni. Képzelem, ö meny­nyit fog fizetni, mert neki még kerékpárja sincs! EB Mostanában egyre többet és egyre többen vitáznak a krimiről. Van aki szereti, van aki únja. Akad olyan kri­tikus is, aki legszívesebben betiltaná a krimit: könyvben, színpadon és fil­men. Néhányan azt vallják: csak az igazán jó, a műfajban kimagasló al­kotásokat kellene lefordítani, filmre vinni, színházban bemutatni. A vita egyre izgalmasabb. Az egyik kritikus több világhírű, klasszikus, vagy klasszikus számba menő író nevét említi, akik szívesen olvasták, vagy olvasnak detektívre­gényeket pihentetőül, kikapcsolódás­képpen. Egy másik kritikus is felso­rol néhány világhírű klasszikus vagy klasszikus számba menő írót, akik vi­szont ádáz ellenségei a kriminek, és ha véletlenül kézbe vettek egy detek­tívregényt, rohannak kezet mosni. Jaj, nagyon izgalmas ez a vita... Nagy érdeklődéssel, körmömet rágva olvasom a cikkeket: a válaszokat és a viszontválaszokat. Az egyik cikkben azt olvasom: le­het irodalmi színvonalon is krimit ír­ni. A másik cikkben azt olvasom: a krimi irodalom alatti műfaj. Van aki azt bizonygatja, a műfajnak immár klasszikusai is vannak. Mások nevet­nek ezen, és azt mondják: a ponyva, az — ponyva. Az érvek, ízlések összecsapnak. A feszültség fokozódik. Uramisten, mi lesz ebből az izgalmas vitából? „Már megint krimil" — fanyalog­nak egyesek. Mások viszont elégedet­ten állapítják meg, hogy ismét hozzá­jutottak egy finom kis idegborzoló krimihez. Több kell! Kevesebb kell! Nem kell! Kell! Klassz! Pfúj! Csak a legjobba­kat! Mind vacak! Kell egy kis izga­lom! Alantas izgalom nem kell! Éljen Balzac! Éljen Agathe Christie! Éljen Balzac és Agathe Christie! Bevallom őszintén, nekem nagyon tetszik ez a vita. Érdekes és nagyon izgi ... Még Izgalmasabb lehetne a vita ak­kor, ha a kritikusok — a téma meg­vitatására — beköltöznének egy kas­télyba, ahol nyugodt körülmények kö­zött vitatkozhatnának. Hol legyen ez a kastély? Mondjuk, a hegyek között, vagy egy hegy tetején, távol a világ­tól, egy sötét erdő közepén. Biztosan van ilyen Magyarországon, csak körül kellene nézni. Az épület egyik szár­nyában laknának a krimi-pártiak, a másik szárnyában pedig a krimielle­nesek. S aztán . . . Aztán egy viharos éjszakán ebben a kastélyban hirtelen kialszik a vil­lany. — Mindenki őrizze meg a nyugal inát! — mondja az egyik irodalmi lap kritikusa. — Majd én rendbe hozom a dolgot. Semisség az egész, én tanul­tam politechnikát! A kapcsolótáblánál kiderül: komo­lyabb a baj. A kastélyban továbbra is sötét van. Egy délutáni lapunk csinos tévé-kritikusnője idegesen felkacag. A gondnok gyertyákat hoz. A gyer­tyák fénye sárga színűre festi az ar­cokat. A szél visítozva, hisztérikusan dörömböl az ablakokon. Megpróbálnak telefonálni, de a te­lefon nem működik. — Sebaj — mondja egy krimi-pár­ti kritikus. — Itt a kocsim, leszala­dok a legközelebbi faluba segítségért. — Hol van itt falu? S különben is: ilyen ítéletidőben nem lehet elindul­ni ... A mindenre elszánt kritikus mégis vállalja az utat. Azazhogy csak vál­lalná. Az autó nem Indul el. Valaki, vagy valakik tönkretették. — Elvtársak, el vagyunk zárva a külvilágtól — suttogja valaki reszkető hangon és tisztán hallani, hogy va­cognak a fogai. A kastélyra csend borul. Vésztjósló csend. Mindenki érzi, hogy valami történni fog. A kritikusok gyanakod­va néznek egymásra ... A többit már az önök fantáziájára bízom .. . Nagyon kérem, legyenek nagyon színvonalasak és kerüljék az olcsó megoldásokat. BB

Next

/
Thumbnails
Contents