Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-19 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

.hídfőállás SZBA? Nemrégen Elzászban, azon a Németországgal szomszédos, a Vogézek és a Rajna között elterülő francia vidéken jártam, amelyet az utóbbi évszázad folyamán két ízben is bekebelezett a német birodalom. Tanúja voltam azon küzdelem első „menetének", amely a Közös Piacon belül folyik a francia és a német imperializmus között. Ez az első erőpróba kétségen felül a németek szembeszökő fölényét bizonyítja. A száraz fehér boráról híres Elzász hazánk egyik legszebb és leggazdagabb vidéke. Bővelkedik természeti kincsekben: vízben, összeköttetési vonalakban, energiában (hét villanyerőműve van a Rajna mentén), a föld mélyén pedig gazdag kálisólelőhelyek rejlenek. Strasbourg Franciaország második legnagyobb folyami kikötője, síkságai termékenyek, a dombokat a világon egyedülálló szőlőkertek borítják. És itt van a Rajna, a hatalmas, méltóságteljes folyam, amelyet egy nagy csatorna szelídít meg, lehetővé téve, hogy óriási uszályhajók Anvers-ből feljussanak egészen Bale-ba. Végül pedig sok itt a gyár, például a Peugeot-mfivek délen, a lakosság pedig igen szorgalmas, keresett munkaerő. E tartománynak minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy virágozzék, és valóban virul is. Gazdasági élete annyira fellendült, hogy a munkáltatók munkaerőhiányra panaszkodnak. láttán, hogy a badeni tőkések mennyire terjeszkednek Elzászban. A márka erősebb Invázió De nem Franciaország érdeme e virágzó helyzet. Külföldi, nevezetesen német cégek teszik pezsgővé e tartomány gazdasági életét. A Rajnán túli ipar vonzóereje teszi élénkké a határövezet életét. Meg kell mondani, hogy az Elzásszal szemben elterülő Baden-Württemberg német tartomány óriási fejlődésen ment át s a legjobb úton van ahhoz, hogy lepipálja a Ruhr-vidéket, és a német Iparvidékek vezető helyére kerüljön. A badeni ipar lendületével átugorja a Rajnát. 1954 és 1968 között a 30 000 elzászi munkahely 75 százalékát német cégek, 16 százalékát amerikai és 15 százalékát svájci cégek biztosították. Az Alsó-Rajna vidékén például számos kis cipészüzem tönkrement. A német Adidas cég vásá rolta fel őket éppúgy, mint két-három nagy üzemet is. Az Adidas ellenőrzi most a megye cipőgyártásának 90 százalékát és a „Made in Francé" védjegyű gyártmányaival elárasztja a francia piacot. A női fehérneinűt gyártó Triumph vállalat kezdetben 300 munkást foglalkoztatott, ma számuk eléri az 1300-at és e cég nemrég vásárolt meg két, másik gyárat Lyon mellett. A Timken-művek Colmar mellett terülnek el, a Siemens Haguenauban, a Général-Motors és a Polymér Strasbourgban, a Sandoz és a Giégy pedig Mulhouse mellett telepedett le. Minden 10 elzászi munkás közül már egy külföldi cég számára dolgozik. — Elzász már teljesen német befolyás alá kerül? — kérdik aggódva a strasbourgiak, annak A frank devalválása és a márka felértékelése még jobban megbontja az egyensúlyt. Egyrészt előnyössé teszi a német tőke beáramlását Franciaországba, másrészt pedig az elzászi munkás számára jövedelmezőbb, ha a határon túl vállal munkát. Valamikor hagyományosan több ezer német (két-háromezer) jött Franciaországba dolgozni, de körülbelül egy évtizede ennek az ellenkezője tapasztalható: a franciák mennek német üzemekbe munkát vállalni. Naponta 60 000 „határmenti" dolgozó megy át Németországba vagy Svájcba. A beváltásnál a márkán 50 százalékot, a svájci frankon 27 százalékot nyernek. A kohóiparban például a német cégek sokkal magasabb bért (30 százalékkal is többet) fizetnek, mint a francia munkáltatók, így tehát az elzászi munkás, aki a Rajnán túl dolgozik, 80 százalékot nyer. Ezen felül Németországban a munka üteme kevésbé gyors, a munkahét sokkal rövidebb, csupán 5 napot tesz ki. A német munkáltatók, hogy megnyerjék a távollakó munkaerőket, jó kezdeményezést fejtenek ki, nem ritkaság, hogy a határmenti munkások rendelkezésére bocsátanak egy kis autóbuszt, melyen 8, vagy 12 munkástársukat is a munkába szállítják. Vastörvény Elzász beleilleszkedve a Közös Piac gazdaságába, elsősorban a kapitalizmus „vastörvénye" alá került. A kommunisták óva intettek a Közös Piactól, rámutatva, hogy az erősebb kapitalizmus legyőzi majd a gyengébbet. Ez teljesen beigazolódott Elzászban. A német kapitalizmus a hatalmas amerikai érdekeltségek támogatásával (számos német társaságban jelentős az amerikai tőkebefektetés), valamint a gyarmati háborúk és az ,Atomütőerő" terheitől mentesen Elzászban sarokba szorítja a francia kapitalizmust. Valószínű, hogy ebből a hídfőállásból" a német ipar még tovább terjeszti mafd befolyását. A német fölény alapja továbbá az, hogy a német gyárak sokkal korszerűbbek, technikai szempontból jobban felszereltek, mint a franciák. — Ha e fejlődés a jelenlegi ütemben folytatódik — mondotta a strasbourgi kereskedelmi kamara elnöke —, akkor 10 éven belül teljesen elnémetesedünk. . Ez a helyzet nagy keserűséget okoz a Franciaországhoz ragaszkodó elzászi lakosságnak, amely már két ízben élt német uralom alatt [Bismark és Hitler). — „A németek elvesztették a háborút, de győztesként rendezkednek be nálunk" — hangoztatják Strasbourgban. A gaulleizmus 12 éve Elzász zömmel De Gaulle-ra szavazott (valamennyi képviselő gaulleista) mégpedig azért, hogy Franciaországot er.ősítse Németországgal szemben, megőrizve a szomszéd országhoz fűződő jó kapcsolatokat. Most rádöbbent, hogy a gaulleista politika tizenkét éve meggyengítette országunkat, a márka sokkal erősebb, mint a francia frank. Németország játssza a prímszerepet... A helyi politikusok azzal vádolják Párizst, hogy elhanyagolják Elzászt, kevés befektetést eszközöl nyugaton, Franciaország központja felé vezető autósztrádákat, a Rajnát a Rhöne-nal összekötő víziutat, az Elzászban letelepedő francia (nagy) cégek szubvencionálását követelik, egy ipari „Maginotvonal" létesítéséről beszélnek. Más politikusok viszont, mint a Pfimlin-féla „európaiak" a Rajnán túli fejlődést feltartóztathatatlannak látják, s azt hangoztatják, hogy még gyorsabb ütemben kell az európai közösséget kiépíteni, meg kell szüntetni a határokat, és a Rajna mentén létre kell hozni az Elzász—Badenwürtenberg-i nagy tartományt. Az első kísérleti próba Bár nemzeti szempontból ez a kilátás meghökkentő, kapitalista szemszögből teljesen logikus. A nagy részvénytársaságokban a tőke összefonódása gyakran oly nagy mértékű, hogy francia érdekeltségeket találunk a német társaságokban és fordítva ... Ennek folytán a határ mindkét oldalán azonosak a tőkések érdekei. Egyébként is a francia burzsoázia szívesebben belenyugszik a németek jelenlétébe, mintsem abba, hogy a munkásság szállja meg a gyárakat, mint 1968 májusában. A Francia Kommunista Párt a szakszervezetekkel együtt első intézkedésként „az egyensúly helyreállítását" követeli: egyenlő béreket Franciaországban és Németországban. Nem igazságos az — mondják —, hogy a német munkáltatók Franciaországban 30 százalékkal kisebb bért fizetnek, mint odahaza, és az sem igazságos, hogy a francia munkáltatók Elzászban nem hajlandók ugyanolyan béreket fizetni, mint Németországban, ha ott létesítenek üzemeket, (a Péchiney, Citroén, Michelin stb. cégek, amelyeknek gyáraik vannak Nyugat-Németországban.) A bérek tekintetében is „európainak" kell lenni... — A francia gazdaság — írta egy strasbourgi újságíró — most állja ki az első európai kísérleti próbákat. Az eredmények lesújtók. És ugyanaz az újságíró keserűen vonja le a következtetést: — „Elzászban olyan kísérlet folyik, amelyre 15 éven belül Franciaországban is sor kerül". És ha Pompidou, aki e hó végén Elzászba látogat, hatalmon marad, az újságíró jóslata egyáltalán nem valószínűtlen. jíŕíťxí.

' L 1 Äii f 1 < i 1 x 1 í 1 tí N C/J tí A „határmenti" munkások esténként hazatérnek St. Louis-ba svájci munkahelyeikről, ahol 30 sőt 50 százalékkal magasabb bért kapnak, mint Franciaországban.