Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-19 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

Ha tetszik nekünk, ha nem, a természetnek törvényei vannak, és az embernek ezzel számolnia kell. És mégis gyakran közömbösek vagyunk, úgy viselkedünk, mintha nem akarnánk tudomásul venni, hogy mennyire függünk e törvényektől. Ilyen tétel például, hogy a bioszféra nélkül nem lenne élet, nem élhetne ember a fiHdön. A bioszférába azonban egyre több olyan anyag kerül az ember tevékenysége következtében, amely megváltoztatja az alapvető folyamatokat. Ennek viszont jóvátehetetlen, katasztrofális következményei lehetnek. Helytelen az a feltételezés, hogy a természet végtelenül gazdag és kimeríthetetlen. Az embernek tudatosítania kellene, hogy a természet „kosara" sem feneketlen, és ha a kosarat kiürítik — elpusztul. Ha nem tart mértéket, legfeljebb kétszáz évig élhet... És jelenleg egyre többet markolunk a kosárból — az ember többet akar enni, jobban akar lakni, szebben akar öltözködni, mindent megtesz kényelméért.. . Mind többet és többet termel, jóval többet, mint amennyire szüksége van, és mindezt csupán azért, hogy ínég többet termelhessen. Naponta 14 000 kalória értéket termel, holott csupán 2 500-ra van szüksége . . Az ember gyakran azt sem tudja, mit lélegzik be a tüdejébe: széndioxidot, ólomoxidot vagy egyéb mérgező anyagok keverékét? Az Apollo—10 űrhajósai 40 000 kilométer magasságból földünket egy nagy füstgomolyagnak látták. Tokió levegője már olyan sűrű, hogy az emberek joggal teszik fel a kérdést: „Mi értelme van az autónak, ha a fejünk fölött sohasem láthatunk már kék égboltot?" Világviszonylatban a levegő szennyeződését 90 százalékban a kipufogó gázok okozzák. Egy bécsi lakos kb. annyi mérgező anyagot lélegez be naponta, mintha 60 cigarettát szívna el. Mérgező anyagok a levegőben — mérgező anyagok a vízben. A folyókban, a tengerekben pusztul az élőlény. A tudósok aggodalma indokolt: az óceánok hovatovább elvesztik ún. „öntisztító" képességüket. Hatásos vegyszerekkel sikerűi ugyan kipusztítani bizonyos kártevő rovarokat. Ugyanakkor keveset gondolunk arra, hogy kipusztulnak a madarak is, és a következő években már más rovarfajták garázdálkodhatnak, tehetik tönkre a termést. Az élelmiszerben is egyre több vegyszer halmozódik fel. A rakéták az atmoszféra felsőbb rétegeinek egységét bontják meg. A Satur.n—5 rakéta például 200Ö tonna hidrogént éget el, és ebből mintegy 200 tonnát bocsát az atmoszférába. A koncentrált ózonrétegét amely ' 20-^30 kilométer magasságban veszi körül a földet és az élet szempontjából nélkülözhetetlen — mintegy 125 ilyen rakéta teljesen felszámolná. Az ember leküzdötte a föld vonzóerejét és a holdra lépett. Ez Földünk, mint egy fiistgomolyag • 125 rakéta elpusztítaná az ozonoszférát • Kezdődik egy újabb jégkorszak? • A természetvédelem — életkérdés! ÖNMAGUNK SÍRÁSÓI? zel részben teljesült régi álma. Most azonban figyelmét ismét a földre kell összpontosítania, mert a műszaki baladás veszélyezteti megteremtőjét — az embert. Vagyis nemcsak az atomháború, hanem a műszaki fejlődés vívmányai is elpusztíthatják a civilizációt. Ennek jelei már észlelhetők. Növény és állatfajták pusztulnak ki, s közvetlen veszély fenyegeti az embert is. Megbolygatta a természet egyensúlyát, ós ezzel önmagának ássa sírját... Ma több tudományos hipotézis hihetetlennek tűnik. így például a tudósok egy csoportja feltételezi, hogy •az atmoszférában felgyülemlő széndioxid láthatatlan szűrőréteggé alakulva átbocsátja ugyan a napfényt, de nem engedi keresztül a föld hőkisugárzását, ezáltal a földgolyó fokozatosan felmelegszik, és olvadni kezdenek a jéghegyek... A tudósok másik csoportja azzal érvel, hogy 1945 óta földünkön állag 2 fokkal csökkent a hőmérséklet. Véleményük szerint a széndioxidból kialakult filter nem bocsátja majd át a napsugarat. A föld felszínének 31 százalékát állandóan felhő borítja. Ha ez az érték 36 százalékra emelkedne (a levegőszennyeződés következtében) — az átlagos hőmérséklet 4 fokkal csökkenne, s kezdődne egy új jégkorszak ... Vajon sikerül-e fenntartani földünkön az életet? A világ tudósai behatóan foglalkoznak a kérdéssel. Az aggodalom indokolt, hisz adatok bizonyítják az ember hazárdjátékát: egy amerikai átlagpolgár életének 70 éve alatt 81000 liter benzint használ fel. A világ ipari hulladékának 50 százaléka az Egyesült Államokban halmozódik fel, ahol a levegőt évente 165 millió tonna porral és hamuval, 172 millió tonna füsttel és gázzal szennyezik ... A tudományos ismeretterjesztés, a lakosság mozgósítása kevés ahhoz, hogy megmentsük életkörnyezetünket. Nagy feladat hárul a törvényhozásra; gazdasági és egyéb intézkedésekre van szükség az egész világon. Ennek tudatában nyilvánították az idei évet a természetvédelem nemzetközi évének. Az UNESCO már eddig, is több Ilyen szimpóziumot szervezett, és az ENSZ 1972-ben „Áz ember és környezete" címmel nemzetközi konferenciát rendez Stockholmban. A természetvédelem, az életkörnyezet javítása terén hazánkban is intenzív munka folyik — ennek ellenére az eddigi eredmények még csak részeredmények. A természet szennyezésének véget kell vetni. Ennek érdekében meg kell változtatni az embernek önmagát, gondolkodását. Ha ez sikerül, csak aztán állíthatja majd túlzás nélkül, hogy kezében van az emberiség további sorsának a kulcsa. ISts) Az egész világ, és az egyes területek éghajlata nem volt mindig olyan, mint ma. Ugyanúgy, mint földünk, az éghajlat is nagy változásokon ment át, és ezek a változások egész évszázadokig, sőt évezredekig tartottak. A hosszú változásokon kívül éghajlatunk rövidebb változásokon is átesett. Az ilyen változások ma is megfigyelhetők. Ezek a rövidebb ideig tartó kilengések azonban nem változtatják meg az éghajlat általános jellegét. Az éghajlat megváltozása kérdésének legegyszerűbb megoldása lenne,, ha összehasonlítanánk a legutóbbi évtizedek időjárási adatait a múlttal. Ezt azonban nem valósíthatjuk meg, mivel a legrégibb meteorológiai állomásokon is csak kb. 200 éve figyelik az időjárást. így Berlinben 1719 óta, Leningrádban 1743 óta, Bécsben és Prágában 1775 óta, Budapesten 1780 óta, Bratislavában 1851 óta. A 200 év azonban nagyon rövid időszak földünk korához viszonyítva. Körülbelül annyit jelent, mint két perc egy harmincéves ember életében. A régmúlt időjárás viszonyairól nincsenek megbízható forrásaink. Némi képet a régi krónikák alapján alkothatunk róla. Ezek azonban nem tölthetik be az utolsó évszázadok pontos megfigyeléseinek szerepét. A krónikák elsősorban a rendkívüli időjárási jelenségeket említik meg. így beszámolnak a szokatlanul erős fagyokról, a szárazságokról, a nagy esőkről, árvizekről, hideg nyarakról stb. As Időjárási viszonyokra a folyók szintjére vonatkozó adatokból, az aratás megkezdése és befejezése, a gyümölcsérés Időpontjából következtethetünk. A . történelem előtti időszak időjárási viszonyairól a különféle megkövesedett növények és állati maradványok tanúskodnak. így a meteorológusoknak segítséget nyújtanak a biológusok, az archeológusok és a paleontológusok is. A föld fejlődésében több földtani korszakot különböztetünk meg. Ezekben a korszakokban több ízben váltakozott a meleg éghajlat a hideggel. Így például a harmadkorban nálunk is nőitek pálmák, úgy, ahogy ma a tropikus területeken. A negyedkorban négyszer volt jégkorszak, melyet rövid, meleg korszakok váltottak fel. A föld történetében a negyedkorban volt a legnagyobb terület jéggel borítva. Valószínű, hogy

1 ebben az időszakban Európa és Amerika nagy területeit jég fedte. A jégtakaró vastagsága helyenként az egy-két kilométert is elérte. Amerikán és Európán kíviil más világrészekben is találtak bizonyítékokat a jégkorszakról. FÖLDÜNK ÉGHAJLATA Mintegy 18—20 000 évig tartott földünkön a hatalmas jégtömeg fokozatos felolvadása. A legutóbbi jégkorszak után földünkön, mintegy négyezer évig, a mainál sokkal melegebb éghajlat volt. Ebben az időben Észak-Európát és Amerikát is sűrű erdők borították. Az alacsonyabban fekvő területeken, elsősorban Közép-Ázsiában és Délnyugat-Amerikában nagy szárazság volt, kiszáradtak a folyók és a tavak. A sarki tengeri területeken felolvadt a jég, s ennek következtében emelkedett a tengerek szintje. Időszámításunk előtt mintegy kétezer évvel az éghajlat nagyon elromlott, elsősorban Észak-Európában. A hidegebb, változékony időjárás korszaka mintegy időszámításunk 350. évéig tartott. A következő időszakban 400-tól 1000-ig az éghajlat újból megjavult. A 11. századtól kezdve az éghajlat újból hűvösebb lett, s így a 13. és a 14. században Európában is nagyon hideg volt az időjárás. Egy krónika arról beszél, hogy 1233—34-ben Európában télen olyan erős fagyok voltak, hogy Ausztria területén a folyók egészen fenékig befagytak. Az Adriai-tenger is befagyott, Velencébe a befagyott tengeren szánon szállították az árut. A 14. századból a föld éghajlata aránylag, kevnset változott. A 17. és a 18. század éghajlata enyhe volt, a 19 századé valamivel hűvösebb. A 19. és a 20. században végzett időjárási megfigyelések azt mutatják, hogy földünk éghajlata ebben az időben nem változott meg lényegesen. Prágai és bratislavai feljegyzések szerint 1790-ben területünkön befejeződölt a hideg telek időszaka, és 1825-ig télen csak enyhébb fagyok voltak. Ezután megint nagyobb lett a különbség a téli és nyári hőmérséklet között. A telek hidegebbek voltak, míg nyáron nem voltak nagy hőségek. 1896 és 1928 között megint hűvös nyaruk és enyhe telek voltak. Ezután 1956-ig nagyobb volt a hőmérsékletingadozás a nyár és a tél között. A legerősebb fagyok 1928—29 telén voltak. 1956 óta újból kisebb lett a hőmérsékletkülönbség a nyári és a téli időszak között. A hosszabb időszakok jellemzése mellett meg kell azt is állapítanunk, hogy minden időszakban előfordultak rövidebb ideig tartó intenzív kilengések, s ennek következtében teljesen megváltozott egyes hónapok, vagy évszakok jellege. Az időjárás a különböző időjárási folyamatok eredménye. E folyamatokat a nap hőenergiája befolyásolja. A nap nem melegíti fel földünket egyenletesen és ennek következtében nagy a különbség az egyenlítői területek és a sarki területek levegőjének hőmérséklete között. A két hőmérséklet különbsége néha a 60 fokot is túlszárnyalja. A föld felszínének különböző hőmérsékletét a levegő áramlása okozza. A légkör áramlása szabályozza a hideg és a meleg levegő kicserélését a magasan és az alacsonyan fekvő területek, valamint a tengerek és a szárazföld között. A légáramlatok így hatással vannak az időjárás kialakítására, de egyúttal az éghajlati viszonyokra is. A mérsékelt égöv időjárási kilengései összefüggésben állnak a légköri áramlások változásával. így például nyugati áramlás esetében télen melegebb az időjárás, nyáron viszont hidegebb. Az utóbbi évtizedekben az áramlás több ízben rendkívül intenzív volt. Ezért nemcsak nálunk, hanem más országokban is az időjárás nagy kilengéseit figyelték meg. Maga az éghajlat azonban nem változott meg lényegesen. Dr. PETER FORGÄCS