Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-18 / 169. szám, szombat

v HÁROM ÚJ KÖNYV Vadász Ferenc: TENYÉRNYI ÉG Schönherz Zoltán születése 65. évfordulójának előestéjén kedves ajándékot hozott a posta: megkaptuk Vadász Ferenc Tenyérnyi ég című kötetét, Schönherz Zoltánnak, a kommunista mozgalom kiemelkedő harcosának regényes életrajzót. A kassai születésű Schönherz Zoltán már egyetemi hallgató korában bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. A mérnöki oklevél megszerzése után Prágában Csehszlovákia Kom munista Pártja munkájában veit részt, később Kassán kapott pártfeladatot. A rendőrség gyakran letartóztatta, és hónapokig tartotta fogva ítélet nélkül. A Kommunista Ifjúsági Internacionáléban 1935—36-ban a Szovjetunióban Csehszlovákia Kommunista Pártja ifjúsági szövetségét képviselte. Később itthon az egységes antifasiszta mozgalom s elsősorban a Magyar Fiatalok Szövetsége megszervezésében tevékenykedett. A bécsi döntés után Magyarországra került, és folytatta az illegális pártmunkát. Részt vett az antifasiszta függetlenségi mozgalom szervezésében, az illegális Szabad Nép szerkesztésében és magas párttisztségeket látott el. A fasiszták 1942 júliusában elfogták, hadbíróság elé állították és 1942 októberében kivégezték. Vadász Ferenc Schönherz Zoltán életét nem kronologikus sorrendben mondja el, hanem narrátorként az utolsó napba sűrítve eleveníti fel azokat a fontos eseményeket, amelyeket hőse megélt, és amelyek meghatározták a kommunista mártír életét. A gyakran szoborrá merevített példakép helyébe az élő embert állítja, a harminchét éves mérnökforradalmárt, eseményekben gazdag életével. Schönherz Zoltán kassai, brünni és prágai éveiben a leírásával a szerző kissé a csehszlovákiai munkásmozgalom történetébe és küzdelmébe is bepillantást nyújt. A szép stílusú, gördülékenyen megírt dokumentumregény tanulságos, egyben érdekes, izgalmas olvasmány. Nagy érdeklődésre tarthat számot a mi olvasóink körében is. Számunkra éppen ezért érthetetlen, hogy e könyv, melyet elejétől végéig átszőnek a csehszlovákiai vonatkozások, miért nem közös kiadásban jelent meg!? /Kossuth Könyvkiadó 1970). Pintér István: A MAGYAR FRONT ÉS AZ ELLENÁLLAS E kötet a magyar nép történetének egyik legizgalmasabb fejezetét tárgyalja, és azt ünti sorokba, hogy mi történt a leigázott országban 1944. március 19 és 1945. április 4 között. Az öt fejezetből álló, közel hársmszáz oldalas kötet lapjairól plasztikusan kibontakozik az olvasó előtt a magyar ellenállási front megszületése, és az a küzdelem, amelyet a haladás magyar képviselői a német megszállás után a függetlenségért és az ország szabadságának a kivívásáért folytattak. A dokumentumokkal bőven alátámasztott könyvből megtudjuk, hogy Magyarországon az ellenállási mozgalom lassabban fejlődött, mint másutt és 1944 ben a kétszeri német beavatkozás miatt nem tudott eljutni a fegyveres felkeléshez. A burzsoázia németellenes szárnya a nyílt összecsapástól mindvégig húzódozott, és csuk egy része csatlakozott a Magyar Fronthoz. Ennél fogva a Szovjetuniónak, illetve a Vörös Hadseregnek az ország felszobudítánál játszott szerepe is nagyobb, mint a többi Duna menti országokban. Mivel a fegyveres harc nem vált az ellenállás általános formájává, az új politikai hatalom hordozói később nem anynyira a fegyveres harc reprezentánsai, mint inkább a passzív ellenállás és a nemzeti fronl képviselői közül kerültek ki. A magyar népi demokratikus forradalom kibontakozásának egyik alapvető tényezője a felszabadító Szovjetunió, amelynek hadserege nem csupán a fasiszta megszállókat űzte ki, hanem szétzúzta a magyar fasizmus elnyomó szerveit és felszínre hozta a dolgozó osztályok forradalmi energiáját. A másik alapvető tényező a kommunisták vezette nemzeti front, amely igen nehéz körülmények között szervezte a népi ellenállást, s a háború végén egyedül rendelkezett politikai tőkével. Pintér meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar antifasiszta ellenállás, külső és belső feltételeit és eredményességét tekintve jelentősen eltér Európa más országainak ellenállási mozgalmaitól, lényegét, célját, fő mozgató erőit tekintve azonban nincs közöttük alapvető különbség. Az 1944-es és az 1945-ös magyar ellenállás elvezetett a magyar do4gozók évszázados szabadságharcának befejező szakaszához, és kapcsolódott a világméretű antifasiszta harchoz. (Kossuth Könyvkiadó, 1970). Szabó Bálint: NÉPI DEMOKRÁCIA ÉS FORRADALOMELMÉLET Mostanában legtöbbször már más kérdések állnak az Ideológiai viták középpontjában, néha azonban még ma is felmerül az a kérdés, hogy mi a népi demokráciák funkciója, mit értünk a népi demokrácia névvel jelölt fogalom alatt. A kommunista pártok legtöbbje felismerte, hogy a munkásosztály számos országban polgárháború nélkül, békés úton, a többpártrendszer fennmaradása mellett is hozzáláthat az új társadalom, a népi demokrácia, a szocializmus építéséhez. Szabó Bálint Népi demokrácia és forradalomelmélet című könyvében a marxista forradalomelmélet fejlődé sének néhány kérdését elemzi és arra keresi a választ, hogy a magyar kommunista mozgalom miképpen ismerte fel az osztályharc feltételeinek a harmincas években bekövetkezett változásait, miként alakult a párt politikai irányvonala, mennyire volt e politika megalapozott. Ennek során nemcsak a kommunista párt politikai irányvonalának 1935 és 1949 közötti alakulását Ismerteti, nemcsak a népi demokratikus fejlődés korabeli kommunista értelmezését világítja meg, hanem a koalíció különböző politikai irányvonalainak a fejlődés perspektíváiról vallott nézeteit is. A forradalomelmélettel kapcsolatos magyar megnyilatkozásokkal együtt bemutatja a testvérpártok vezetőinek e kérdésben kifejtett álláspontját, s a népi demokráciára vonatkozó definíciókat. Külön értéke u kötetnek, hogy a témával kapcsolatban rekonstruálja a korabeli gondolkodásmódot, rávilágít a fogalmak és problémák egykori értelmezésére és — a fejlődés vonalát követve — bemutatja, hogy az említett fogalom mit jelent ma. (Kossuth Könyvkiadó, 1970.) BALAZS BÉLA • A Nobel-díjas Sámuel Beckett megkezdte fiatalkori műveinek az újrakiadását. Tavaly került könyvesboltokba Beckett Watt című 1945-ös regénye, az idén pedig az Editions de Minuit-nél jelenik meg az iró első francia nyelvű regénye, a Mercier et Camier. Az 1946-os könyvben felismerhetők már a Godot-ra várva figuráinak ősformái. NYARALUK (Tóthpál Gyula felv.) Ma kezdődnek a Szegedi Szabadtéri Játékok izenkettedszer ii h i r o s a Ami hetekkel ezelőtt még valószínűtlennek tűnt, ma este előreláthatólag megvalósul: Szegeden, a Dóm téren ünnepélyesen megnyitják a XII. Szabadtéri Játékokat. Heteken keresztül aggódva vártuk a híreket a Tisza-parti város felől, s együttérzéssel figyeltük az ottani lakosság hősies küzdelmét az árvíz ellen. A tetemes kár ellenére az ember került ki győztesen ebből a kimerítő küzdelemből, nemcsak gátat vetett a pusztító természeti erőknek, hanem megteremtette a lehetőségeit a mindennapi megszokott életnek, s így az idén is sor kerülhetett az egyik legrangosabb magyarországi nyári esemény, a szabadtéri játékok megrendezésére. A rendezők tartalmas és sokrétű műsort állítottak össze. Ma este az idei játékok első előadásaként Kodály Háry Jánosa kerül bemutatásra Szinetár Miklós kreációjában, vasárnap pedig a novoszibirszki Állami és Akadémiai Opera- és Balettszínház száztagú együttese advarosban ja elő Csajkovszkij Csipkerózsika című balettjét. A következő héten Euripidész Trójai nők című tragédiája kerül színre Vámos László rendezésében. Ezeket az előadásokat a következő hetekben többször megismétlik. Augusztus elején külföldi szólisták vendégszereplésével mutatják be Mascagni Parasztbecsület és Leoncavallo Bajazzók című operáját. E hónapban lép fel egész estét betöltő műsorával a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese is. E fő kulturális rendezvényeket számos más esemény egészíti ki, melyek közül megemlítjük a nemzetközi mezőnyü népitáncfesztivált, a különböző képzőművészeti és könyvkiállításokat, valamint a szegedi ipari kiállítást és vásárt. Az augusztus 20-ig tartó rendezvénysorozatot remélhetőleg az időjárás is kegyeibe veszi és akkor biztosra vehetjük, hogy az idén Szegedre látogató hazai és külföldi turistáknak az elmúlt években hasonlóan kellemes élményben lesz részük. SZILVASSY JÓZSEF Magyarországi tapasztalatok ——— Az új gazdasági mechanizmus CSAK LEHETŐSÉG (de máris okosan hasznosított lehetőség) A piaci viszonyok >(4)« A sinatelepl példa esetleg azt a látszatot kelthetné, mintha a magyar piacon holmi anarchia uralkodnék. Nem így van. A sinatelepi példa csak azt bizonyítja, hogy van kezdeményezési és akciólehetőség azok számára, akik többet akarnak termelni jobban, olcsóbban. A magyar piac képe ezt egyébként máris elég meggyőzően mutatja. Nincs áruhiány, sőt egyes élelmiszerfajtákban olyan a választék, hogy még a legfejlettebb nyugati országok is megirigyelhetik. Többektől hallottam: ez az árubőség, ez a pezsgés csak két éve van, a reform hozta. Érdekes, nálunk, a mi piacunkon egészen mást eredményezett a „reform". Hogyan csinálták hát Magyarországon, hogy elkerülték azt, amibe a csehszlovák „reform" belebukott? Az új gazdasági mechanizmus alapelveiként a magyar elvtársak kimondták: elsődleges a központi tervezés, a központi akarat, erre épül a közgazdasági szabályozók rendszere, s ez a kettő szabja meg a piaci mechanizmust, a piac működésének kereteit és feltételeit. A piaci mechanizmus majd gondoskodik arról, hogy az egyes termékekben a kínálat rugalmasan alkalmazkodjék a kereslethez, hogy a vállalatok igyekezzenek gazdasági erőforrásaikat a legésszerűbben felhasználni és vevőik igényeit jól kielégíteni. Nem arról van tehát szó, hogy egymástól függetlenül létezik a központi tervezés és a piac, hogy e két tényező szüntelenül csatázik egymással, és az egyiknek ki kellene szorítania a másikat. Olyan párosításról van szó, amelyben a központi tervezés játssza az uralkodó szeri'pet azáltal, hogy szabályozza ti népgazdasági összfolyamatokat és magát a piacot is. A terv és a piac dialektikus kapcsolatában azonban az is benh.) foglaltatik, hogy nemcsak a terv hat a piacra — a központi céloknak megfelelően szabályozza azt —, hanem az is, l")gy a piac — a társadalom, a fogyasztók véleménye — is hat a népgazdasági tervru. A megfelelő összhang — helyes gazdasági szabályozók és jó érdekellségi rendszer — esetén terveik állandó és gyors kritikáját is adják, vagyis hamarabb kiderülnek a központi elképzelések hibái, és gyorsan korrigálódnak azok a tévedések, amelyek hosszabb távon tetemes kárt okozhatnának a társadalomnak. Bs az új mechanizmus egyik legérdekesebb tapasztalata: az elmúlt két évben, a tervlebontásos rendszer megszüntetése után a gazdasági élet jobban igazodott a központi népgazdasági tervben megfogalmazott elképzelésekhez, mint a korábbi években bármikor. A termelés és az elosztás megfelelt a tervezett szintnek. Mit mondanak a tények? A reform bevezetése előtt nyilvánvaló volt, hogy a régiből az újba való átmenet csak akkor biztosítható zökkenőmentesen, ha sikerül megőrizni a piaci egyensúlyt. Annyira előrelátók és megfontoltak voltak, hogy mintegy 10 milliárd korona értékű árutartalékot gyűjtöttek arra az esetre, ha netán a számítások nem bizonyultak jóknak. A vállalatoktól megkérdezték, milyen nyereségre számítanak. A bevallott összegnél a központ kétmilliárddal többet számított, s a szabályozók rendszerét úgy határozta meg, hogy a vállalatok ebből a feltételezett kétmilliárd többletből is 1 milliárd 600 milliót befizessenek az államkasszába. A fennmaradó 400 millió a 130 milliárdos kiskereskedelmi forgalomban már nem okozhatott bonyodalmakat. A magyar reform továbbá abban is eltért a csehszlovák modelltől, hogy nem a bruttó jövedelemben (amelybe még a bér is beleszámít) telte érdekeltté a termelőket, hanem a tiszta nyereségben (körülbelül úgy, mint ma van nálunk), és még ezt a nyereséget is szigorúan felügyelet alatt tartotta. A részesedésként kiosztott nyereséget (15%), vagyis az általa létrejött bérnövekedést 3 százalékon felül progresszívan adóztatták, tehát semmiképpen sem kerülhetett sor arra, hogy túlságosan megnövekszik a vásárlóerő. A reformnak mégis nagy hatása volt. Az elmúlt két évben 9,5 százalékkal nőtt a reálbér, 10 százalékkal a reáljövedelem és 18 százalékkal a fogyasztás. Ugyanakkor az árak a feltételezett 2 százalék helyett csak 1,5 százalékkal emelkedtek. Pedig az új mechanizmus bevezetésével egyidejűleg végrehajtott árreform meglehetősen nagy ármozgás! lehetőséget teremtett. A fogyasztói árak esetél)en például így alakult az árrendszer: a termékek 20 százalékának rögzített ára, 30 százalékuknak maximált (határok között mozgó) ára és 50 százalékuknak szabad ára van. Igaz, az állam egyidejűleg meglehetősen szigorú intézkedéseket is tett az árszínvonal stabilizálása érdekében és még mindig elég magas a fogyasztói árkiegészítésre fordított állami támogatás. A vállalatoknak nyújtott évi mintegy negyven milliárdnyi támogatásból ez körülbelül az egyharmadot teszi ki, ezenkívül mintegy négymilliárd forint dotációt kap a közlekedés, hétmilliárdot a közszolgáltatás és másfél milliárdot a lakáskarbantartás. S ez annak a bizonyítéka, hogy a múlt örökségeként ittmaradt árak „értékarányosságával" Magyarországnak is olyan problémái vannak, mint Csehszlovákiának. Talán azzal a különbséggel, hogy míg Magyarországon ma is azt mondhatják: sikeres volt az 1968-ban végrehajtott árreform, nálunk egészen másképp kell vélekedni az 1967-ben végrehajtott árrendezésről. Mert tény, hogy a magyar reform közelebb hozta az árakat az értékhez, de minden érték esetében ezt nem tudta az arányosság követelménye szerint megtenni. Sok árut adnak ma is értékük alalt, pl. számos élelmiszercikket, szolgáltatást, lakást, de sokat értékük fölött is, pl. textíliákat, egyéb ipari cikkeket, főképp importárut. A megoldás azonban nem egyszeri intézkedés dolga. Marxra és Leninre utalva mondják, hogy az ár alapja az érték. Az érték a termék előállítására fordított munka mennyiségét és minőségét fejezi ki. Ha az árakkal probléma van, akkor vagy eltérnek az értéktől — és ez úgy szüntethető meg, hogy visszatérítjük azokat az értékhez (s ez a magyar árreform koncepció ja) —, vagy pedig az értékemelő munka hatékonysága nem megfelelő. Vallják: ez az utóbbi a tartós „árprobléma" Magyarországon. Mi tudjuk: nálunk is. Következik: TERMELEKENYSEG 197(1 VII. 18.