Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-17 / 168. szám, péntek

Párkányi tervek, gondok Látogatás a Dél-szlovákiai Papír- és Cellulózgyárban Az idegen számára a párkápyi papírgyár hatalmas felkiáltójelként égbe nyúló gyárkéménye körülbelül olyasvalamit jelent, mint a ködben eltévedt hajók számára a világítótorony. Aki ugyanis nem ismeri a várost, és a városba felbontott vagy javítás alatt levő, forgalomelterelő táblákkal jócskán teletűzdelt utcáin a papírgyár felé igyekszik, annak nem torony-, hanem egyszerűen „kéményirányt" kell mennie, és akkor eljuthat a hatemeletes, pazar igazgatósági épülettel kezdődő és egyelőre társtalanul az ég felé emelkedő vasoszlopokkal záruló, korszerű gépekkel felszerelt, több mint 2000 embert foglalkoztató üzembe. A kopár vasoszlopokra épül majd az új gyárrészleg, mert Párkányban nemcsak a városban és a gyár környékén, hapem az üzemben is építkeznek, pontosabban szólva továbbfejlesztik a gyárat. Dr. Michal Michalík. a vállalati igazgató gazdasági helyettese az üzem gyártmányairól beszél: — Gyártunk különleges bitumenes fedő- és szigetelőlemezeket. Szaknyelven szólva IPA 500 SH jelzésű lemezt, amely nem más, mint bitumennel telített, mindkét oldalán vastag bitumenréteggel bevont és zsírkőporral beszórt, négyzetméterenként 500 g súlyú nyerspapír lemezből készülő fedő- és szigetelőlemez. A szakítási próba alsó határértéke 25 kg, egyik legjobb tulajdonsága, hogy tökéletesen vízzáró. Felhasználható horizontális szigetelésre, de legjobban hasznosítható a lapos vagy a minimális esésszögű tetőszerkezetek szigetelésére. Hát ennyivel is okosabbak lettünk. A gyár bejárati részén elhelyezett hatalmas betűk ezt hirdetik: Dél-szlovákiai Papírés Cellulózgyár, azonban bent az üzemben a papírüzletek kirakataiból oly csábítóan kínálkozó perforált vagy ízléses műanyagba burkolt jegyzetfüzetek, a ceruzatartóval és hetvenhét komfortos oldalzsebbel ellátott noteszek helyett bitumenes csupaszlemezek, kartondobozok és göngyölegtermékek kerülnek le a gépsorokról. A gyártmányok mennyisége évről évre növekszik. Ami tavaly még csúcsértéknek számított, azt az idén már túlhaladják, és az összlizeml vállalás szerint az elkövetkezendő időszakban még többet termelnek. De beszéljenek erről a számok. A múlt évben 203 millió korona értékű árut kellett a gyárnak termelnie, az idén pedig már 336 millió korona értékűt. Különféle újítások bevezetésével, az egy munkaórára eső teljesítmények növelésével a nyerstermelés mutatóját az 1969. évivel szemben 45,7 százalékkal túlteljesítik. Ennek elérése az eddiginél jobb munkaszervezést, a gépek jobb kihasználását, a géphibák gyors helyrehozatalát és még sok más — főleg a gépsorok állandó üzemeltetését célzó — preventív intézkedés bevezetését teszi szükségessé. A párkányiak ezt jól tudják, ezért az ezzel kapcsolatos teendőket szakszerűen kidolgozták, és belefoglalták az 1970. évi tervfeladatok teljesítését nagy mértékben előmozdító egészüzemi munkavállalásba. Nehéz elhinni, hogy a mai óriási méreteket öltő építkezési lázban az új házak építéséhez nélkülözhetetlen fedő- és szigetelőlemezeket gyártó párkányi papírgyár néhány gyártmány esetében értékesítési gondokkal küzd. Pedig így van. Blezsák József, az eladási osztály vezetője ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Sok helyen még a hagyományos, de már régen, túlhaladott szigetelőanyagokat — főleg az úgynevezett kátránypapírt — használják. Pedig az iizemiinkbea gyártott és nem drága „A 500-as" bitumenes csupasz lemez hasznossága sokkal nagyobb. Felhasználása nem kíván különösebb technológiát, a nedvesség felszívódását, illetve átszivárgását tökéletesen megakadályozza, és gyakorlatilag mindennemű szigetelésre alkalmas. Felhasználható családi házak, mezőgazdasági építmények, szárítók, fészerek építéséhez. Élettartama összehasonlíthatatlanul nagyobb az egyébként bűzös anyagokat tartalmazó kátránypapírnál. Hisszük azonban, hogy megfelelő propagandával sikerül népszerűsítenünk ezt a kiváló gyártmányt, és idővel nem lesz belőle elfekvő készletünk. A párkányi papírgyárat 1963ban kezdték építeni, azonban teljes pontossággal nehéz lenne megmondani, mikorra készül el. A most épülő új gyárrészlegeken a rendkívül keresett cikkeket — a hullámpapír különféle változatait — fogják gyártani egy 150 000 tonna teljesítményű gépsoron. A gyártmányok iránt Franciaország, Svájc és Ausztria is érdeklődik. Az új tetőfedő-, szigetelő- és csomagolóanyagok, a hullámpapír készítmények nagyüzemi gyártása egy tudományos kutatásokkal és fejlesztéssel foglalkozó részleg létrehozását is szükségessé tette. Itt kísérletezik ki, hogyan viselkednek az egyes anyagok a különféle hatásokkal szemben. A kísérletek során megállapították, hogy az üzemben gyártott egyes épület-szigetelőanyagok — szakszerű beépítés esetében — 30 évet túlhaladó élettartamúak. Ez pedig nagy szó! Az üzem vezetősége és dolgozói nagy fába vágták a fejszéjüket. Elhatározták, hogy amíg az automata gépsorokat mindenütt nem szerelik fel, minimálisra csökkentik a selejtgyártást. A műszakváltást a gépek leállítása nélkül valósítják meg, és a múlt évihez viszonyítva az idén 20 százalékkal meggyorsítják a vagonok ki- és berakását. Csökkentik az adminisztratív állományt, viszont munkásokat vesznek fel, és biztosítják azok szakmai továbbképzését is. Főleg az üzemben levő tartalékok feltárásával emelik a munkatermelékenységet és a közeljövőben körülnéznek az árvízzel sújtott magyarországi területeken is, ahol most javában folyik az újjáépítés és a párkányi gyártmányoknak — melyeket önzetlenül felkínálnak az üzem dolgozói — nagy hasznát vehetik déli szomszédaink. KOMLÖSI LAJOS EGY HELYETT HÁROM TERMÉS A szemfüles kertészek egy négyzetméternyi területről gazdag termést tudnak betakarítani. Akik több időt fordítanak háztáji kertjük megművelésére, helyes kombinációval három termést is betakaríthatnak egy vegetációs időszak folyamán. Természetesen már nyáron el kell készítenünk a tervet, hogy az egyes ágyasokba milyen növények kerülnek a következő termesztési időszakban. Ezeknek azonban összhangban kell lenniük a növények talaj- és tápanyagigényével. Magas terméshozam elérésére, és főként több termény betakarításának biztosítására nélkülözhetetlen a Y tápanyag-ellátottság. Ilyen terV melési módszer esetén áranként / 10 mázsa komposztot és 20 kg műtrágyát kell fokozatosan a talajba juttatnunk. A műtrágya fele a talajelőkészítési munkák idején, másik fele pedig kéthárom utótrágyázással kerül a talajba a vegetáció folyamán. Másik fontos tényező az öntözési lehetőség. A víz nemcsak a növényi test fontos építőanyaga (pl. a zöldségfélék 70 -90 százalékos vizet tartalmaznak), hanem a tápanyag feloldása és a növényi testben való szállítás során is nélkülözhetetlen tényező. Egyes növények vegetációs időszakának megrövidítése és az általános tenyészidőszak meghosszabbítása során egyre nagyobb szerep jut a plasztikus polietilén föl iák alkalmazásának. I la ezeket a feszülő ívekként a növény fölé helyezzük, szinte melegágyi körülménye^^^^ ket biztosíthatunk feilődésükiwm höz. Ha két-három termést aka1970 ru

n^ betakarítani, fontos az ültetési hely helyes megválaszVII. 17. tása. Nem ültethetünk például a forró nyár folyamán spenótot, ^ mert ez — mielőtt húsos levél- rózsát alakítana ki — virágba ^^ szökik. Néhány olyan variációt ismertetünk, amelyek alkalmazásával többféle növényt termelhetünk egyidőben vagy egymást váltva, és ígv a tenyészidő folyamán három termést is betakaríthatunk. 1 Március végén, április ' • elején egy ágyásba ültethetünk korai káposztaféléket. Ezek sorközébe saláta, hónapos retek vagy spenót kerülhet. Június végén, vagy július elején esedékes betakarításuk után, elkészítjük a talajt az eper ültetésére. Ezt július második felében már kiültethetjük 70 cm sortávolságra. A sorközökbe még július és augusztus folyamán salátát paláijtázhatunk. Ezeket a fagyok beálltáig fogyaszthatjuk. Más beosztással a káposztafélék közül a karfiolsorok közé sárgarépát is ültethetünk őszi betakarításra. <-} Március második felében úgy ültetjük a salátát az ágyúsokba, hogy a közepén egy sort kihagyunk. Erre a helyre április végén, május elején uborkát ültetünk. A saláta betakarítása után az ágyás szélére karós paradicsom kerülhet. 3 Márciusban 25—30 cm sortávra dughagyinát ültetünk. Sorközébe saláta kerül, amelyet május folyamán elfogyaszthatunk. Júliusban a hagynia felszedése után epret ültethetünk a megürült területünkre. Sorközébe ismét saláta kerülhet késő őszi fogyasztásra, esetleg hagyma után csak saláta vagy retek kerül az ágyásba. A dughagyma sorközéből kitermelt saláta helyére babot is ültethetünk zöldbabnak. Más variációk is számításba jöhetnek, de minden esetben vegyük figyelembe a konyhakerti növényeink vegetációs idejét, tápanyag- és vízszükségletét. JUHÁSZ ÁRPÁD LENIN MUNKA KÖZBEN Hogyan dolgoznak a zseniális államférfiak, milyen a munkastílusuk? Milyen volt munka közben V. I. Lenin, korunk vitathatatlanul legzseniálisabb politikusa? Hogy mit lett, azt tudja- az egész világ, mert hiszen a jelenkor történelmi eseményeinek zöme így vagy úgy szorosan kapcsolódik cselekedeteihez és azok következményeihez. Hogyan gondolkodott, mit írt, hogyan harcolt és győzött, ugyancsak ismeretes. Azt azonban, hogyan végezte mindennapi munkáját, mint államfő, mint vezető személyiség, és mit követelt meg önmagától és másoktól — nos, erről már sokkal kevesebbet tudunk. Erről a legjobb anyagot ő maga szolgáltatta — jegyzetei, levelei, táviratai, telel'onogramjai, amiket saját kezűleg vetett papírra vagy mondott tollba, amikor a népbiztosok tanácsának elnöke volt 1917-től 1923-ig. Ezeknek százai maradtak az utókorra. Lenin — akár irányelveket adott ki, iikár egy-egy tervet vázolt löl, akár bíráló megjegyzéseket tett — mindig nagyon világosan, szabatosan és tárgyilagosan fogalmazott. Egyetlen fölösleges mondat sem tereli el a figyelmet a lényegről. A tényeket mindig követi a következtetés, a következtetést a pontos utasítás. A nagy teoretikus a gyakorlatlan is nagy volt. Az az ember, akinek Lenin tutiácsot vagy utasítást adott, annak már nem kellett törnie a fejét a szavak .értelmén. Minden világos volt. Lenin sohasem használt homályos célzásokat, félmondatokat, a gondolatot nem fullasztotta frázisba, nem kertelt és nem szépítgetett, de ha kellett, gúnyos, szatirikus megjegyzéseket is alkalmazott. A legkisebb dolgokban sem szerette a szócséplést, a kétértelműséget, a homályos célzásokat. Amikor 1920 augusztusában a külügyi népbiztos hivatalától kapott egy átiratot, amely nem tartalmazott konkrét javaslatokat a szóban forgó kérdésekkel kapcsolatban, ezt írta a népbiztosod tanácsa helyettes elnökének: „Én ezt nem olvasom el. Már számtalanszor megírtam Csicserinnek, hogy hagyja abba a mellébeszélést, terjesszen konkrét javaslatokat a központi bizottság elé." Határozottan ellenére volt, hogy üres beszédekre fecsérelje az idejét, de amikor egy-egy beszédhéz vagy cikkhez válogatta össze az anyagot, igen pontos volt. Amikor 1920-bnn cikket készült írni arról, hogy mi a helyzet az Olasz Szocialista Pártban, ezt írta annak az elvtársnak, aki adatokat gyűjtött számára a kongresszusról: „Szerezze meg nekem Trevesi beszédét... Gyűjtsön össze minden anyagot, és fordítsa le belőle, ami fontos, hogy sorra he lehessen bizonyítani a torinói program minden egyes pontját." Ilyen dolgokat kérdezett Lenin és ilyen dolgokat tartott fontosnak minden egyes kérdés vizsgálatakor; más megoldást, Jedlicska László olvasónk olyan történetet mondott el a napokban, melyre azt szokták mondani, hogy hallatára az ember zsebében a becsukott kés is kinyílik. Az eset Kovácspatakon történt. Festői fekvésű helyről lévén szó, sokan vásárolnak ezen a vidéken telket, melyre aztán hangyaszorgalommal' téglát téglára téve, sógorok, komál;. barátok bevonásával víkenriházakat építenek. Olvasónk is betársult egy ilyen építkezésbe és szombatonként, vasárnaponként brigádozik az épülő nyári lakon. A területet még nem közművesítettek, így a szó szoros értelmében nekik is utat kellett törniük a bozótos, zegzugos vidéken, hogy az építőanyagot szállító traktorral meg tudják közelíteni a számukra kijelölt telket. Egyip nap nagy meglepetés érte őket: a felettük építkező családok engedélyt kértek tőlük, hogy áthaladhassanak a telkükön. Ök ezt minden további Kisszerűség nélkül meg is engedték, csak éppen nem értették a dolgot, ugyanis a felső szomszédok egy másik és elég jól járható úton, minden kerülő nélkül eljuthattak épülő házaikhoz, ha pedig az ő portájukon jártak át, többet kellett gyalogolniuk. Azok azután megmagyarázták, miért is kell kerülőt tenniük: egy érsekújvári, egyébként vezető állásban levő polgár — akinek portáján áthaladt az út — árokkal és földhányással torlaszolta azt el, mondván, hogy senki fia az ő telkén pedig nem fog mászkálni! A tett jogi vonatkozásait nincs szándékunkban boncolgatni, ugyanis a napnál világosabb, hogy az illető nem kôťeles senkit sem átengedni a portáján. Van itt azonban valami, ami szót érdemel: az emberség kérdése. Kisszerű kakaskodás ez, amit senkitől sem venne szíve-_ sen az ember, de még inkább egy vezelőlől nem, akitől több emberséget várna el. Az üdülőkhöz vezető utakat idővel az arra illetékesek úgyis rendezik. Pontosan meghatározzák, merre megy majd az út és meg is építik, éppen ezért nincs értelme az ilyen nevetséges kisszerűsködéseknek. /*•. I.) más munkamódszert nem ismert el. így foglalkozott ő maga is a dolgokkal, és ugyanezt követelte meg munkatársaitól is. Különösen sokra becsülte azokat az embereket, akik tudtak konkrétak lenni, kimerítően ismerték a felvetett kérdéseket. Nem tűrte a hanyagságot és a fegyelmezetlenséget a munkában, nem kímélte a kapkodókat, a lustákat, azokat a funkcionáriusokat, akik, ha egy -bonyolult kérdéssel találkoznak, mindent elkövetnek, hogy elkenjék a problémát. Amikor utasítást adott ki, rendszerint azonnal közölte, hogy milyen határidőn belül kell az illetőknek személyesen — közbeeső instrukciók nélkül jelenteniük az eredményt, illetve utasításának végrehajtását. Nem tűrte, hogy egy forradalmár túlzottan lágy szívű legyen, de ugyanígy nem tűrte a bürokratizmust sem. A merev ügyintézés érzékeny kritikát váltott ki belőle. Amikor az egyik szovjet diplomata Leninhez intézett levelében nem helyénvaló megjegyzéseket tett Csicserinről, Lenin ezt válaszolta neki: „Csicserin kiváló, lelkiismeretes, bölcs és érti a dolgát. Meg kell becsülnünk az ilyen embereket. Az, hogy nem tud eléggé „kommandírozni", az nem is olyan rossz. Túl sok ember van a világon, aki éppen ezzel ellenkező gyengével rendelkezik!" 1922 februárjában a szovjet diplomácia a genovai konferenciára készült, Lenin megírta a Politbiirónak, hogy az orosz emigránsok lapjában, a „Szmena Vjeh"-ben jobb a felkészülés a genovai konferenciára. Kérte, hogy a Pravda és az Izvesztyija főszerkesztőit utasítsák, hogy készíttessenek levonatot e lap két cikkéről, és közöljenek ugyanolyan jó vagy még jobb cikkeket a konferenciával öszszefüggő kérdésekről. Lenin csak akkor bírálta az embereket, amikor már rájuk bizonyították a hibájukat, és sohasem szalasztotta el az alkalmat, hogy segítségükre legyen jóvá tenniük a hibájukat. Ugyanilyen szigorú volt azonban önmagával szemben is. Amikor úgy találta, hogy bírálatában túlságosan elhamarkodott volt, nem restellte ezt bevallani. 1921 júniusában, amikor szenvedélyes vita alakult ki a Komintern III. kongresszusán, a Német Kommunista Párt taktikájáról, ezt írta a német küldöttség tagjainak: „Megkaptam pártunk központi bizottságához intézett levelük másolatát... Felhasználom ezt az alkalmat annak hangsúlyozására, hogy visszavonom a durva és udvariatlan kitételeimet, és írásban megismétlem a szóbelileg már megtett bocsánatkérésemet." Nem tartotta szégyennek, hogy az elvtársaktól elnézést kérjen hevességéért, noha lényegében igaza volt. Jóllehet óriási volt az ország, amelyet kormányzott, Lenin mégsem feledkezett meg az egyszerű emberek mindennapi egyszerű szükségleteiről som, éppen olyan gondosan törődött velük, mint ahogyan hibájukat is helyreigazította. 1919 áprilisában a polgáháború idején figyelmezteti a forradalmi katonái tanácsot: „12 francia fogoly szenved a hidegtől. Fel kell őket öltöztetni és el kell látni elegendő élelemmel." 1922 januárjában pedig ezt ír- . ja a Politbiirónak: „Csicserin levelei arra engednek következtetni, hogy beteg. Mielőbb küldjék el hozzá a legjobb orvosokat ..." Ilyen volt az az ember, aki fáradhatatlanul irányította az első szocialista állam építését, a föld gazdasági megújhodásáért folytatott harcot és a világimperializmus ellen vívott küzdelmet. Egyszerre tudott törődni a gyermekotthonok élelmiszeradagjainak a fokozásával, a magyar kommunisták gyógykezelésével és egy szovjet diplomata szabadságának p-oblémájával. Vajon melyi burzsoá államférfit lehetne összehasonlítani Leninnel — e zseniális gondolkodóval és nagyszerű emberrel? ERNST HENRY (APN)