Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-17 / 168. szám, péntek

SZENC. Napfényes Tavak. Kéklő víztükör, fodrozó hullámok — egy kis oázis a nyári kánikulában. Emberek ezrei keresnek itt enyhülést és kikapcsolódást a perzselő napsugarak elől. A szenei tavaknak már híre van. Kristálytiszta vizéről, kellemes környezetéről nemcsak a hazai és külföldi vendégek beszélnek, hanem az újságok is többször tettek említést róla. Mi most kissé másként szeretnénk írni, az emberek közt járva, azt szeretnénk teljegyeznl, amit egy úgynevetak meleg ételt. A szenei földművesszövetkezet boltja ez, cigánypecsenyét és sült kolbászt árulnak, fehér és vörös- bort, valamint szódát. Mire odaértem, a cigánypecsenye már elfogyott, s habár itt nem voltak nagyon sokan, a kiszolgálás csigalassú volt. Mindössze egy serpenyőjük volt, s ebben egyszerre legfeljebb öt kolbászt lehetett kisütni. Ezzel foglalatoskodott az egyik elárusítónő, a másik meg hol kenyérért, mustárért, hol meg aprópénzért sétált el a szomszédos üzletekbe. HÉTVÉGE SZENCEN zett átlagember — amilyenből ilyenkor, hétvégén néha több tízezer is megfordul — tapasztal a kétnapos víkend alatt. 1. Az első benyomás kellemes. Gondozott növényzet, tisztántartott füves strandolóhely. A bejáratnál egy piros karszalagos férfi udvariasan elmagyarázza, hogy a kocsival hol parkoljunk. Az autók többsége Bratislavából és a környező járásból való. Érdekes, e hét végén csupán néhány olyan rendszámtáblájú kocsit láttam, amely távolabbi szlovák tájakról érkezett, viszont annál több a cseh országrészből jött jármű. A külföldiek közül az NDK-beliek vannak legtöbben, ezenkívül néhány magyar, román és rryugatnémet rendszámtáblájú kocsit láttam. A tó partján az üzemi üdülőkön kívül 15 nagyobb, és néhány apró víkendház, összesen 350 ember részére nyújt szállást és ez elenyészően kevés, még a szezon előtt is, hát még ilyenkor. Mire letelepszem (már csaknem dél fele járt), a tó partján, szinte egymás hátán fekszenek az emberek, úgyszólván minden négyzetméternek van gazdája. A vízből alig lehet látni a partot, mert mindenhol barnára sült testek övezik körül a tavat. A jóleső lubickolás után (a szenei tónak kiváló vize van) valami harapnivaló után nézek. A faházas vendéglőben irdatlan hosszú a sor. ínycsiklandó szagok terjengnek mindenfelé, a sok ácsorgástól még inkább megéhezett emberek jóízűen ebédelnek. A hoszszú sor miatt úgy döntök, hogy más helyet keresek. Sokat nem válogathattam, mert mindössze még egy faház előtt árusítótMagyarországi tapasztalatok Azután néhány perc eltelte után, szépen nyugodtan hozzáláttuk az adagoláshoz, s körülbelül hat-nyolc percenként jöttek a pulthoz. A vontatott kiszolgálást még növelte, hogy minden ember több adagot kért. Lemértem a sorban eltöltött időt: előttem kilenc ember állt és negyvenhárom perc telt el, míg én kerültem sorra ... Délután, persze, már az egyik helyen sem voltak annyian, dehát ebédelni mindenki tizenkettő és kettő között szeretne. Az üdítő italokat árusító házikó előtt is állandóan hosszú sor állt. A „csúcsforgalomban" ebből is nagyon kevés a két elárusítóhely. Ebéd után a kölcsönzőt néztem meg. Itt is aránylag nagy volt a tolongás. Ha valaki csónakot akart kikölcsönözni, akkor előjegyezték a nevét és több órát kellett várnia, míg sorra került. Ezért sokan inkább az úszást választották és lemondtak a csónakázásról. Oszkálgatás közben ismerkedtem meg egy rostocki férfival, aki családjával átutazóban megállt néhány napra Szencen. Itt, a vízben érdeklődtem benyomásairól. Nem győzte dicsérni a tiszta, kellemes vizet és a környezetet. Ű is kifogásolta. a szezonhoz képest elég gyér üzlethálózatot és megemlítette azt is, hogy esténként kikapcsolódásra alkalmas kultúrműsor is jól esne a vendégeknek. itt, egy óra múlva jön vissza — feleli a kérdésre. A fiatalember megfordul és így mondja: — Pedig ezt a kerékpárt küldték neki, ezt akartam átadni. A férfi erre elmosolyodik: — Vagy úgy, akkor rendben, én vagyok Jozef Schmidt. Aztán felénk fordul: — Sajnos, cseleznem kell, hivatalosan ma egyig kell dolgoznom, persze, az éjszakát is itt töltöm, de a sok adminisztratív munka miatt néhányszor „nem vagyok itt". Egy cseh férfi Pŕeioučról érkezett. A kempingtáborban szeretne letelepedni családjával. — Lehetetlen — integet Schmidt bácsi —, minden hely foglalt. — A faházikókat nyárra három hónappal hamarabb kell megrendelni és így sem biztos, hogy jut hely. A kempingtáborban a hétköznapokon azért akad egy kis üres teriilet. Hétvégén azonban itt sincs üresedés. Közben villámgyorsan még két apró kérést is elintéz, majd felém fordul: — Parancsoljon. Mikor megtudja jövetelem célját, int egyet: — Rólunk már sokat írtak, nemrégen önök is. Megmondom neki, hogy néhány apró kérdéssel zavarom csupán, amelyről eddig tudtommal nem tettek említést. Behív az irodába, katonás léptekkel bort hoz az asztalra, odahívja titkárnőjét: — Ugye, csinos titkárnőm van? Rábólintok. — O lett az idén a szenei tavak szépségkirálynője. Nem tudunk tovább beszélgetni. Állandóan cseng a telefon, nyílik az ajtó. Az ott töltött öt perc alatt heten keresték Jozef Schmidtet. Estefelé, amikor újra meglátogatom, már kisebb a forgalom. Végre van egy szabad negyedórája. Körülnézek a szobában és látom, nem tévedtem, amikor a katonás lépteket emlegettem. Jozef Schmidt köztársasági elnökünk oldalán harcolta végig a második világháborút. Egyenruháján számos hazai, szovjet és román kitüntetés csillog. Tehát innen ez a frissesség, temperamentum. Meghallgatja észrevételeimet. — Nézze, elismerem, az idényben bizony nem éppen legjobb a kiszolgálás. Ennek egyik oka az, hogy több vállalat szeretne itt gyorsan nyerni, nagyobb befektetés nélkül. Ezért a friss zöldségen kivül üdítő italok és ételek helyett inkább bort és ajándéktárgyakat árulnának, mert ez nagyobb haszonnal jár. Az ellátáson, szerintem, úgy lehetne segíteni, hogy több vállalat helyett ezt is mi szerveznénk ineg, valamelyik fogyasztási szövetkezet bevonásával. Ami a csónakok kölcsönzését illeti, hétközben ki tudjuk elégíteni az igényeket, szombat, vasárnap már nem. 40 csónakunk van, többet nem vehetünk, mert ez hosszabb időre nem fizetődik ki. A gondozásosság szempontját nekünk is figyelembe kell vennünk. Nézze, én pontosan tudom, mi minden kellene még ide, de tisztában vagyok azzal is, hogy ezek az elképzelések csak a népgazdasági helyzetünk javulásával párhuzamosan valósulhatnak meg. Amit mi tudunk, megteszünk: tisztaságot, kellemes vizet és környezetet biztosítunk. A többi problémát is megoldjuk a lehetőségeinkhez képest. Határozottan beszél, látszik, hogy pontosan ismeri a tényeket. 3. Lassanként beesteledik. Felbolydul a vízpart. A strandolók nagy része hazafelé igyekszik. Többségük elégedetten távozik, néhány fentebb említett apró bosszúság ellenére is. Remélhetőleg az illetékes szervek a felmerülő problémákat Jozef Schmidt elvtárs kitartásához és lelkesedéséhez hasonló erényekkel odják meg, mert igaz ugyan, hogy Szencen nyáron mindig telt ház lesz, de azért az sem lehet közömbös senkinek. s az illetékeseknek különösen nem, hogy az emberek kipihenve, vagy pedig bosszúsan távoznak-e innen. SZILVÁSSY JÓZSEF A VASÚT SIKERES TERVTELJESlTÉSE 2. Az úszás és az alkalmilag megszervezett röplabdázás után a Napfényes Tavak vezetőjét, Jozef Schmidtet keresem. Az iroda ajtajában egy fiatal férfi megelőz e kérdéssel. Egy széles vállú, fiatalos mozgású, a „másik ötvenben lépkedő" férfi lép ki. — Schmidt kartárs nincs (ČSTKJ — Az év első öt hónapjában a Keleti Vasútvonal a ' téli időszakban okozott nehézségek ellenére az egész évi tervnek közel 50 százalékát teljesítette. A múlt évhez viszonyítva javult a helyzet a pályatestgazdálkodásban is, ahol a vágánycsere-tervet 166, a pályatestek középfokú javjtási tervét 115 és a pályateslépítés tervét 110 százalékra teljesítették. A „Mindenki szocialista 'módon" mozgalom fó céljának a Keleti Vasútvonal dolgozói az állami terv teljesítését, az állóeszközök, valamint a tudomány és a technika eredményeinek jobb kihasználását tartják. Arra törekszenek, hogy a mozgajom keretében tovább javítsák mun kaeredményeiket. Vitaminokat, de nem így... Az utazás mindig esemény, élmény. Sohasem lehet unalmas még az az útvonal sem, amelyet az ember naponta megtesz munkába menet, munkából jövet. Lépten-nyomon ezernyi izgalmas látvány, tarka kép — egyszóval: élet. S a természet még az autóbuszból ís csodálatos. Naponta tárul a szemünk elé a kékes fényű ablaküveg mögiil is lenyűgözően csodálatos, szüntelenül változó táj. Örült az ember a virágzó cseresznyefáknak, amelyek úgy sorakoznak az út két oldalán, mint az első bálra készülő szép lányok, örült, mert soksok embernek szereznek gyű^ mölcsiikkel örömet. Az első pirosló szemre már felfigyelt az egész autóbusz. Ez már a nvár biztos jele volt. Aztán egyre több lett a pirosló szem a büszke ágakon és találgattuk, mennyi termést ad majd egy-egy fa. Aztán jött az első meglepetés. Egy reggel három-négy fán is tehetetlenül csüngő gallyak jelezték az első „szüretelőket". A holtan himbálódzó ágak önkéntelenül is a meglőtt embert juttatták az eszünkbe. S ahogy pirosodott a fákon a cseresznye, úgy szaporodtak a megrokkant ágak. A régebben leszakítottakon már hervadt a levél, sárgás színe az őszt idézte. A levelek közölt éretlen gyümölcs szomorkodott, a különös szüret áldozatai. Szinte kiabáltak az apró szemek: „Emberek, ide nézzetek, megtermettem, dacoltam hóval, faggyal, durva szelekkel, szenibeszálltain a jégveréssel. Pufók arcú gyerekeknek, fáradt felnőtteknek akartam örömet szerezni, az emberek egészségét akartam istápolni. De nem tehettem semmit, jöttek az önző, gonosz emberek, leállították az út szélén személygépkocsijukat, motorkerékpárjukat és vad dühvel megrohantak bennünket. Recsegtek, törtek az ágaink és tíz szem érett cseresznyéért száz meg száz éretlen gyümölcs esett áldozatukul. S most itt szomorkodunk, pusztulásra ítélve, anélkül, hogy jót tehettünk volna az embereknek". Persze, a letépett ágak nem tudnak beszélni. De néinaságukban is figyelmeztetnek: Vitaminokat, de ne így ... AGÓCS VILMOS (3) Az új gazdasági mechanizmus CSAK LEHETŐSÉG (de máris okosan hasznosított lehetőség) A terv és az önállóság A bányászat példáján láttuk, hogyan érvényesíti a központi irányítás a társadalmi érdeket szolgáló akaratát mindenféle direktív-adminisztratív utasítás nélkül. A vállalatoknak van lehetőségük a választásra: vagy megkeresni a gazdaságosabb termelés útját-módját, vagy olyan termelés után néznek, amely a társadalomnak és nekik is hasznos. A bányászat esetében ez a megoldás máris azzal az eredménnyel járt, hogy a gazdaságosan, nyereséggel termelő bányákban nincs munkaerőhiány, és sok szakember minden toborzás nélkül átment olyan munkahelyre, ahol nagyobb szükség van rájuk. Természetesen mindemellett irányított folyamat ez, egyrészt, hogy egyetlen bányász se kerüljön az utcára, legyen ideje elhelyezkedni vagy más szakmát tanulni, másrészt: a szénfejtés se csökkenjék olyan mértékben, hogy gondot okozzon a népgazdaságnak (mint tavaly Csehszlovákiában). Ugyanakkor máris érezteti hatását a kőolaj- és gáztermelésben, amely Magyarországon lúvolról sem lebecsülendő csekélység: évente mintegy kétmillió tonna, illetve hárommilliárd köbméter. A nemrég feltárt lelőhelyek jól jövedelmeznek. A tervezésben bekövetkezett reform utáni változásokat egyébként az egyéves és az ötéves, valamint a távlati tervek közötti új viszony, illetve a központi és a vállalati tervek közötti kapcsolat jellemzi a legkifejezőbben. A magyar népgazdaságban most a fő hangsúlyt a közép- és a hosszútávú tervezésre helyezik. Egy létszámadattal is bizonyítható: a reform előtt körülbelül 15 ember foglalkozott a tervhivatalban az ötéves tervek összeállításával. A többiek — száznál is többen — az éves tervek módosításával, kiigazításával voltak elfoglalva: az ötéves tervet lebontották éves tervekre, s ezeket idomították a gyakorlati élet követelményeihez. Tapasztalták, ennek így nincs sok értelme, hiszen ez a tervezés nem tudja a kívánt mértékben befolyásolni a gazdasági fejlődést. Elhatározták tehát, hogy a tervhivatal fő feladata a középtávú »M»velí_ elkészítése legyen, ezt « hM tekintik a legfontosabbntrt. középtávú tervek készítésével el akarják érni, hogy ne az éves tervek határozzák meg végül is az ötéves tervek jellegét, hanem az ötéves tervek határozzák meg a gazdaság fejlődését, és ezek alapján készüljenek az éves tervek. A tervezés régi gyakorlata egyébként nemcsak azt bizonyította, hogy a vállalati szféra életét nem lehet megtervezni minden részletében, hanem hogy nem lehet tervet készíteni az összes termékfajtára sem. Magyarországon mintegy másfél millió termékfajtát állítanak elő, de ebből még a legaprólékosabb tervezés idején is alig százezer fajta termelését tervezték. A tervezés inai gyakorlatában a terv a gazdaságpolitikai célok alapján áll össze. Első helyen az egyensúlykövetelmény áll, vagyis hogy a felhalmozás és a fogyasztás növekedésének üteme összhangban legyen a nemzeti jövedelem gyarapodásával. Vigyáznak a felhalmozás és a fogyasztás helyes arányára, eddig ugyanis a felhalmozás üteme általában meghaladta a fogyasztás és a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét. A helyes arányosság alapján aztán a terv tartalmazza a főbb (már említett) ágazati és társadalmi célkitűzéseket. Ez a központi akarat. Ezzel összhangban állítják össze a gazdasági szabályozók rendszerét, s amely vállalat figyelembe veszi a központi akaratot, annak „kedvére vannak" a szabályozók, amely nem, az „birkózni" kénytelen velük. Vagyis a központi tervet nem írják szét, nem bontják le a vállalatokra. A vállalatok e központi akarat alapján saját tervet készítenek elsősorban saját munkájuk célszerű befolyásolására és azoknak az irányszámoknak a megtartására, amelyek mint központi szabályozók bizonyos keretek közé szorítják tevékenységüket. A központi tervek teljesítéséért a minisztériumok felelnek, viszont a szabályozók tiszteletben tartásáért a vállalatok. Dr. Rákóczy Ferenc, a Sinatelepl Állami Gazdaság igazgatója örömmel panaszolta, hogy mostanság, pontosabban, amióta a reformot bevezették, tízszer annyi a dolga, de nem bánja, mert most senki sem parancsolgat neki, senki sem utasítja, miből mennyit termeljen, azt tehetik, ami az adott körülmények között a legokosabbnak látszik. Öntözéses takarmánytermesztő és szarvasmarhatenyésztő állami gazdaság az övék, 3674 hektáron gazdálkodnak (6383 kat. hold). Évi árutermelésük értéke 60 millió forint, állóeszközeik értéke ugyancsak 60 millió forint, s a múlt évben elért tiszta nyereségük csaknem 11 millió forint volt. Az elmúlt évre a következő három kulcs-, illetve irányszámot kapták: 45 millió forint értékű árut kell termelniük, ennek lejében kifizethetnek 11 millió forint bért, és az államnak be kell fizetniük 3 millió forint nyereséget. Ha többet termelnek, a többlethez arányosan több bért fizethet' nek, ha nagyobb nyereséget érnek el, az államnak progreszszíven emelkedő arányszám szerint többet kell befizetniük. (A 11 millió nyereségből 5,2 milliót fizettek be.) A megmaradt majdnem ötmillió forint nyereségből 1 millió 700 ezer forintot fizettek ki a gazdaság dolgozóinak nyereségrészesedésként, 3 milliót pedig a fejlesztési alap feltöltésére fordítottak. Ezzel úgy gazdálkodnak, ahogy jónak látják. S ők úgy akarnak gazdálkodni, hogy hasznára váljék a társadalomnak is, nekik is. Eltervezték, hogy saját pénzből, hitelből és állami hozzájárulásból új tehenészetet építenek ezer tehén számára, továbbá a régi istállókban 120 ezres baromfitelepet létesítenek, 88 ezer dollárért egy olasz tejpalackozót vásárolnak (ebbe betársul néhány környékbeli földművesszövetkezet is), azután tojáscsomagolót és tojásporkészítőt építenek, s ha kifizetődőnek mutatkozik majd, tej és tojás árusítására üzleteket nyitnak Budapesten, s a tejet, tojást akár olcsóbban is árulják majd, mint az állami belkereskedelem. Ehhez tudnunk kell, hogy Magyarországon nincs eladási kötelezettség, a termelő annak adja el az áruját, akinek akarja, s olyan áron, amilyenen jónak látja. A piacon ma már gyakran olcsóbban lehet vásárolni, mint az üzletekben, s a termelőnek tulajdonképpen nincs kötöttsége a külföldi üzletkötésekben sem; egy dollárért 60 forintot, egy rubelért 40 forintot kap. Persze, az állam a bank, a pénzügyminisztérium és a tervhivatal figyelő szeme révén éberen őrködik a szükséges arányok megőrzése felett s az ügyleteket nemcsak engedélyezi, hanem meg is tilthatja. Következik: A PIACI VISZONYOK 197U VII. 17.