Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-14 / 165. szám, kedd

1 A LEVELEKRŐL, AMELYEK IDEJÉBEN ÓVA INTETTEK (2) Ma további olyan leveleket hozunk nyilvánosságra, amelye ket A. Dubčeknak, a CSKP KB egykori első titkárának, vagy más akkori funkcionáriusnak címeztek. Ezeket egy kor sajátos dokumentumainak nevezzük. E dokumentumokat pártunk egyszerű tagjai és országunk egyszerű polgárai írták, nem csupán saját nevükben. Azért írták, hogy riasszanak, hogy bíráljak a CSKP akkori vezetőségének politikájában tapasztalható jelenségeket, amelyekkel nem érthettek egyet. 1.960 augusztu sa, de 796.9 áprilisa elölt is. B s ez teszi ma is kétségtelenül értékessé soraikat... uEZQ ig: 1970 VII. 14. A 231 es klubról Zdenék Mlvnái", a CSKP KB titkára ... .. . Teljes mértékben csatlakozom ahhoz, hogy erkölcsileg, anyagilag és a párt vonalán Is rehabilitálják az 50-es években ártatlanul üldözést szenvedett elvtársakat. Azonban véleményem szerint jelenleg a sajtó, a rádió és a televízió szabadsága mögött számos más üldözött vagy magát üldözöttnek érző rejtőzik. Vonatkozik ez a televízió Mírovról sugárzott dicstelen programjára, és Rambousek „úr" ottani fellépésére, amit aztán a Rudé právo 1968. 5. 28-i száma is értékelt. Hasonlóképpen rámutat a Rudé právo június 3-i száma ]. Sromra, a K 231 dél-csehországi titkárára Ez magában véve helyes leleplezés, de nem minden újság ír így. Azt szeretném, ha a rehabilitációs törvény megállapítaná, hogyan és kit rehabilitáljanak, és elzárná a lehetőségeket azok elő), akik rehabilitálásukat kérik, holott nem voltak károsultak, különféle okokat eszelnek ki csak azért, hogy pénzt és előnyösebb foglalkozást kapjanak. Mint a különféle szándékok bizonyítékát mellékelek két kivágási a Svobodné slovo 1968. 5. 31-i számából. Ügy gondolom, az ilyen követelések csak igazolják azt a szándékot, amelynek célja visszatérni az 1948 februárja előtti állapotokhoz. Milyenek lesznek a rehabili lációt végrehajtó bizottságok, ha azokba bekerülhetnek olyanok is, mint Rambousek, Šrom: akkor nem csodálhatjuk az eredményeket. Úgy vélem, fel kell tenni az alapvető kérdést, miért kell rehabilitálni, nem pedig azt, hogy kit és mennyit. Külön figyelmet érdemel, hogy kiket is tömörít véleményem szerint a törvényellenes 231-es klub, amelynek saját bevallása szerint 1311000 tagja van. Lehetséges, hogy ennyi embert üldöztek jogtalanul? F. /., Karlovy Var 1968. június 6. . Nagy hiba, hogy nem voltunk Varsóban Dr. Čestmír Císar titkár elvtárs ... ... A becsületes emberek tisztességes igyekezetét kihasználva azok, akiknek a szocializmus ügye soha nem volt sajátjuk, ezt visszafordítják ellenük. A jelen időszakban előtérbe került mozgalmunknak és a nemzetközi munkásmozgalomnak a kapcsolata. Az egész fejlődés helytelen irányba került a nemzeti és a nemzeti pártok problémájának az internacionalizmus eszméivel való szembeállításával. Tájékoztatási eszközeink jelentették, hogy a CSKP küldői tsége nem vesz részt az öt testvérpárt varsói tanácskozásán. Ezt nagy hibának tartom, amely lealacsonyítja pártunk vezetőségét az egyszerű párttagok előtt. Azt a tényt, hogy küldöttségünk nem vesz részt a kommunista és munkáspártok varsói tanácskozásán, a párt akcióprogramjában rögzített alapelvektől való elhajlásnak kel) minősíteni. A kétoldalú tanácskozásokra tett javaslat csak bizonyos taktika, ami rendszerint semmiféle haszonnal nem jár. ... nem szokásom leveleket írni a párt vagy az állam felsőbb szerveinek. De nem tehettem mást, ha nem akartam azzal a rossz érzéssel élni, hogy a döntő pillanatokban hallgattam és vártam. F. D., Pardubice, az SVVS tanára 1968. július. Az emberek egyre jobban látnak Titkár elvtárs, csütörtökön, november 7-én olvastam beszámolódat, amit a várban a régi párttagok előtt tartottál. Ne haragudj, hogy nem értek egyet veled. Ami a moszkvai egyezmény teljesítését illeti, nem mondasz igazat nekünk, kommunistáknak. Máig mái? Azonban emlékszem az augusztusi napokra, amikor a „legális csehszlovák rádió" és az újságírók árra bíztattak, hogy tűzzük ki az állami és a gyászlobogókat és a szovjet katonáknak egy csepp vizet sem adjunk. Vajon ez a durva provokáció nem annak a folytatása, amit a rádió és az újságok abban az időben oltottak az emberekbe, vagy pedig a moszkvai megegyezés hiányos teljesítésének az eredménye? Két széken nem lehet ülni, ezt tették a szociáldemokraták és szintén dicstelenül fejezték be. . .. Dubček elvtárs, egész nap mérlegeltem, mielőtt írtam önnek. Végiil győzött a jóakarat, a?, hogy ezt a levelemet őszintén és becsületesen írom. M. F., Cučice. Brno-vidéki járás, 1968. november fi. amit ma tenni kell a CSKP marxi—lenini alapelveken történő felújításáért, a normalizálódásért és további szocialista fejlődésünkért. Erre köteles ön nemcsak velünk, párttagokkal, hanem főleg a fiatalokkal szemben, akik ma az iskolákban sztrájkolnak, és akik az Ön nevét olyan elvekkel összefüggésben említik, amelyekkel Ön — erősen remélem — nem ért egyet. /. F. Prága 7. 1968. november 18. Az Ön útja helytelen... Tisztelt vezető titkár elvtárs! A közelmúltban drága hazánk egész népe nagy reményekkel tekinteti önre. Azóta sok minden megváltozott. Ma már nem vallja azt az álláspontot, amit öntől a nemE6Y KOR DOKUMENTUMAI sem tudja senki, hogy vajon teljesüll-e már valami. A köztársaságban eddig senki nem vette észre, hogy valami javult volna, vagy valahol valami ellen felléplek volna. Tehát a katonaság joggal és a legjobb időben érkezett, és igv megakadályozta a nagy vérontást. A CSKP Központi Bizollságának már nem volt elég ereje, hogy fellépjen az ellen, ami nálunk történt. Csak vedd figyelembe az utolsó eselet, a katonaság bevonulása elölt, amikor a CSKP KB épülete előtt a tömeg azt ordítozta, hogy „Ti disznók, másszatok ki, vagy összetörünk benneteket! Smrkovský raportra!" ós számos más hasonló példa bizonyítja, milyen mélyen gyökerezett és mennyire elburjánzott már az ellenforradalom. fis ti a moszkvai egyezményt nem teljesítitek, mivel azok az emberek, akrk augusztusig izgattak. ma is ott,ülnek mindenütt. Azzal a műsorral, amit Skutina és Kantfirek úr készített elő: ..Veletek vagyunk, legyetek velünk", egyetértesz? Hiszen' az borzalmas izgatás, ott semmi nem javult, hanem tovább lázítanak. Hiszen ezek az urak szó szerint kijelentették: Ha alkalmazkodnunk kell. meg kell értenetek bennünket — meg kell tanulni a sorok között olvasni! Te is jól tudod, hogy ezek az urak és néhány további Indra, Bifak. Kolder. Švestka és más elvtársakat a nemzet árulóinak nevezték. Ha azr áilítod, hogy becsületesen akarjátok teljesíteni a moszkvai határozatokat, akkor mért nem véded meg te ezeket az elvtársakat azzal, hogy semmi bűnük nincs? Hiszen erre mindnyájan várunk. És ha nem te, akkor a CSKP KB valamennyi tagja védje meg őket a televízióban, és rendezze az egész ügyet. A határozatok továbbra is holtponton maradnak és naponta több csehnek és szlováknak nyílik ki a szeme. A. N. Annin, Tovačov, 1968. november 12. Két széken Fiem lehet \M Tisztelt Dubček elvtárs! Negyvennyolc éves vagyok és 1945. 5. 8-tól vagyok a pártban. Semmi nem rendített meg anynyira, mint a Rovnosť 1968. 11. 8-án közölt „A szerdai brnói eseményekhez" című cikke, amit a brnói rendőrség adott ki. Dubček elvtárs, sírtam, valóban sírtam, pedig férfi vagyok, aki már átélt valamit. Mint kommunista szégyellem magam ezért a durva provokációért és a felsőbb párt- és kormányférfiak tehetetlenségéért. Talán semmi nem lehet roszszabb. mint az állami zászló meggyalázása, a vörös hadsereg katonáinak síremlékéről a koszorúk eltávolítása stb. Ez az az emberarcú szocializmus, amit újságíróink, rádiónk és televíziónk állandóan pioklaHallgatás, amely megtévesztett Tisztelt első titkár elvtárs, túl vagyunk a párt Központi Bizottságának plenáris ülésén, és már megjelentek az első hírek arról hogyan fogadják döntéseit. As ön beszámolójával kapcsolatban hallani ismét azokat a hangokat, amelyek előbb is hallhatók voltak, hogy az. amit előadott, nem a saját gondolata, a saját nézete, hanem kényszerítették rá. Végül olyan vélemények is hdllatszanak, hogy áruló lett. Ügy vélem, ami azt illeti, hogy az, amit ma mond. kényszerből történik, ezzel kapcsor lalban személyesen kell a nyilvánosság előtt állást foglalnia. Azonban n)egítélésem szerint helyes és szükséges, hogy itt utólag visszatérjen azokhoz az augusztusi napokhoz, amikor Moszkvából visszatérve a köztársasági elnök után ön is beszédet mondott, titkár elvtárs. Az Ön beszéde után rádiónk dolgozói kijelentették, hogy Önt megértették, sőt azt is megértették, amit Ön nem akart mondani, vagy amit mondania kellett. Igen, ez így van: szavait egészen másképpen, ellentétesen értelmezték. Akkor teljes bizonyossággal számítottam arra, hegy fellép és megmondja, olyasmit akarnak a szájába adni, ami ellenkezik saját véleményével. De hiába vártam. Ezzel a lakosság előtt igazolta, hogy ez az értelmezés megegyezik az Ön saját nézeteivel. Ma, az idő távlatából ez az értelmezés csak visszatér Ezért úgy vélem, ha valóban vallja azt, amit beszédében a CSKP KB jelenlegi plenáris ülésén mondott, és ezt nem úgy kell fogadni, mint csupán a Központi Bizottság értékeléset és nézetét, hanem az ön személyes véleményét is, akkor az szükséges, hogy ezt ilyen értelemben nyíltan kijelentse. Nyíltan határolja el magát attól az értelmezéstől, amit ma csakúgy, mint a múltban, önnek és szavainak tulajdonítanak, és különösen fiatalságunk előtt hangsúlyoztak, hogyha Dubček mellett állnak, akkor az azt jelenti, hogy azt a politikai irányvonalat támogatják, amelyet Dubček érvényesít. És nemcsak azért érvényesít, mert ez Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája, hanem főleg azért, mert mint ember ezt tartja egyedül helyesnek. Hogy egés7 lényével állja kijelentéseit. Titkár elvtárs, az ön hallgatása már akkor megtévesztette a párttagok sorait és a többi polgárokat is, és én, mint a párt egyszerű tagja, ezzel nem értek egyet. Attól félek, hogy ennek következményei a pártra és a népre még rosszabbak lennének. Bizonyos, hogy becsületes nyilatkozata népünk egy bizonvos részénél csökkenti népszerűségét, másrészt azonban, és szerintem ez a lényeges, szilárd alapokat teremt ahhoz, Zft értelmes fanatizmustól meiiles része várt. Sajnálatunkra álláspontja előttünk várakozónak tűnik - várjuk ki a véget, nézzük, kihez szegődik a szerencse. Csakhogy nem a szerencse, hanem az igazság és az értelem lesz a végső győztes. A szerencse önt saját hibájából valóban kezdi cserben hagyni. És az oka? Hogyan lehetséges, hogy egy államférfi és politikus az Ön színvonalán tétlenül nézi olyan munkatársai mint Husák, Bifak, Indra és mások ellen intézett aljas, céltudatos, szándékos és átgondolt támadásokat? Nem gondolja, az Ön becsülete is megköveteli, hogy kiálljon értük. és az igazságért, amit bátrabban mernek érvényesíteni, mint Ön, egész súlyával és tekintélyével. A kétarcúság nem helyénvaló. Mindenekelőtt itt, az ilyen helyzetekben mutatkozik meg a politikus valódi jelleme és embersége. Ami Husák elvtársat illeti, vér leményem szerint, bocsásson meg. de éppen Ön, mint államunk egyik legfelsőbb poszton álló politikusa, példát vehetne róla. Hiszen az államférfi nagysága nem mérhető a csalódott és elkedvetlenedett tömegek pillanatnyi hangulataival, hanem csak a nyugalom és a rend korszakában, amikor a nemzet ismét az eredmények és az általános elégedettség útját járja. Fz az idő véleményem szerint igen hamar elérkezik. Kérem önt, igyekezzék azok soraiba állni, akik a haladást segítették. Az ön mai útja helytelen, ez az olcsó, de rövid éš ártalmas sikerek útvonala. M. D., Ostrava 1. 1969. február 28. Valakinek meg kell mondania az igazat Tisztelt Dubček elvtárs, már hosszú idő óta harcolok önmagammal, hogy írjak-e Önnek, de mivel nem találok nyugalmat, az írás mellett döntöttem. Ön mint ember, mint kortársam, mint sportember és mint Trnava-drukker, szimpatikus nekem. Én is sportoltam, és most a „kengurukért" izgulok, ámbár visszaestek a második ligába. Azonban kevésbé tetszik nekem mint politikus és mint az első kommunista Csehszlovák Köztársaságunkban. A politika, ha egybekapcsoljuk néhány polgártársunk „őszinteségével", valóban végtelenül nehéz ügy. Nagyon kellemetlenül érintettek a dr. Gustáv Husák ellen intézett szervezett támadások, amelyekben az én, bár lehet, hogy helytelen nézetem szerint közvetve önnek is része van. Valakinek itt őszintén, akár hangsúlyozottan is meg kell mondania a népnek az igazságot. Ha ezt ün nem teszi meg kellő mértékben, akkor ezt a népszerűtlen feladatot köztár saságunk egy másik vagy harmadik kommunistájának kell vállalnia. Éppen azért tisztelem végtelenül dr. Gustáv Husák elvtársat, mert fel tudja gyújtani a tisztességes emberek egyszerű szívét, és egyes polgártársainknak, sajnos, szükségük van arra, hogy élesebben figyelmeztessék őket, hogy januári politikánkat halálosan komo-' lyan gondoljuk, de nem úgy, ahogy ezt ők szándékosan elképzelik — és ezt Husák elvtárs mesterien tudja. Tisztelt Dubček elvtárs, az a benyomásom, hogy arra a funkcióra, amelyet betölt, tekintve jellembeli tulajdonságait — enyhe. sőt finom —, ön nem elegendő és nem is alkalmas. Remélem, hogy őszinte szavaimért nem haragszik rám. Fogadja ezt egv barát és elvtárs baráti szavaikén!. fí. S.. Prága 10. 1969. január 17. Forradalmi elkötelezettséggel Tisztelt Dubček elvtárs, soha életemben senkinek nem írtam, de erre késztetett gondolkodásmódom és az a helyzet, ami nálunk 1968 óta kialakult és még mindig tart. Neked. Dubček elvtárs, nem mini elsőnek, hanem inkább mint utolsónak írok 1968 után. Szeretném, iá jó! megértenél. Elhiszem, ho-^v jó ember vagy, de egyidejűleg sokszor csodálkozom, hogvan lehetséges, hogy a moszkvai pártfőiskolán végeztél? hogyan lehetségc.s, hogy a p».-t ilyen mélyen lebecsüli az ideológiai munkát. Hogyan lehetséges az. hogy nálunk fájdalmasan elburjánzik a szovjetellenes politika. Hiszen ez, Dubček e'vtárs, a pártunk ellen irán- Vó politika is! Miért nem !

é~' k fel, Te és a KB több tagja n elevízióban, a rádióban és partsajtónk hasábjain, és miért nem mondjátok meg a nemzetnek es főleg az ifjúságnak az igazat a Szovjetunióról: Miért nem monojátok meg, hogy a szovjetek nem megszállók, hogy a Vörös hadsereg nem idegen katonaság? Miért nem véditek meg nyilvánosan azokat az elvtársakat, (..akik elótt meghajlok" i, akik nem árulták el a Szovjetunióhoz fűződő barátságot. így nem árulták el a pártot sem. A szövetséges katonák nem azért jöttek, hogy bántsanak minket. Miért nem mondjátok meg ezt a népnek? És mennyi ilyen miért van még, hova jutottunk? A pártért forradalmian kell vállalni az elkötelezettséget és nem kesztyűs kézzel. /. H., Stará Huf u Dobríše, 1969. február 22. A Rudé právo 1969. április 18án, pénteken a következő címmel közölte a CSKP Központi Bizottsága plenáris üléséről szóló jelentést: Fő jeladat: kivezetni társadalmunkat a válságos helyzetből — megvalósítjuk ianuár nagy eszméit. A ielentés alcímei lakonikus rövidséggel közölték: A. Dubček felmentését kérte funkciója alól — A Központi Bizottság dr. G. Husák elvtársat választotta a CSKP KB első titkárává — l. Svoboda köztársasági elnök: A helyzet erélyes politikust és következetes szervezőt követel. Az élei ment tovább. Az élet mindig megy tovább. De neha hasznos, ha visszanézünk. Ezt tettük. Miről győződtünk meg? Mindenekelőtt arról, hogy a párt a legnehezebb és a legbonyolultabb pillanatokban sem vesztette el az egészséges erőket. Hogy hangjuk nem talált megfelelő visszhangra, az nem az ő hibájuk, hanem az akkori korszak körülményeiben rejlik. Nem hallgatták meg őket, és ahogyan azt az elvtársak és az elvtársnők számos levélben írják. nyilvánosan nem léphettek fel. leveleiket és cikkeiket hiába írták a szerkesztőségeknek. A figyelmeztető hangok akkor nem voltak népszerűek. Szerencsére mögöttünk van az az időszak, amikor a kommunistának aggódnia kellett j< pcialista hazája sorsáért és családja sorsúért. Iskola volt ez, és tegyük hozzá: drága tandíjjal. De nem volt hiábavaló, mint c^ngy semmi sem hiábavaló, Miiből az ember tanul. /Megjelent a Rudé právo 7.970. július U-i számában.)