Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-14 / 165. szám, kedd

KIÁLLÍTÁSRÓL KIÁLLÍTÁSRA Érdekes és értékes vitának lehettünk tanúi a Duna menti Múzeumban. A Komáromban tevékenykedő képzőművészeti kör tagjai itt gyűltek egybe, hogy KŐpócs Tibor grafikus kiállítása kapcsán „elbeszélgessenek". Ezek a „komáromi beszélgetések a művészetről" rendszeresen szervezett párbeszédek lesznek, jóllehet, hogy a múzeumi tevékenység dinamikus része a közönséggel való tervszerű munka gyakorlatát is jelenti. Ez esetben pedig a hazai képzőművészet jelentős alkotásaival, új kifejező formáival, tartalmával való megismerkedés a célja. A múzeum nyújtotta környezet nyilván kedvezően befolyásolja a jövőben is a viták kibontakozását, mert itt az értelem összpontosítására, helyszíni konfrontálásra, a meglövő tudásszint bővítésére nyílik megfelelő alkalom. — Fontosnak tartom az ilyen beszélgetéseket. Nagyon örülnék, ha például a szabad szombat és vasárnap délelőtt különböző szintű előadások keretében találkoznánk a kiállító művésszel és a sajtó képviselőivel s nem utolsósorban fiataljainkkal, főiskolásainkkal és ezeket a „beszélgetéseket" igazi klub-mozgalommá fejlesztenénk. Úgy hiszem — mondotta Fügedi Jenő, a képzőművészeti kör egyik igen tehetséges tagja —, hogy sokat tanulhatnánk ezeken az összejöveteleken és az itt elhangzott vita ahhoz is hozzásegítene, hogy saját esztétikai nézeteinket fejlesszük. M'émüth András, a hnb kulturális szakelőadója és az alkotókör vezetője leszögezte, hogy különbséget kell tenni a tetszés és az értés között. Mert végső fokon az újszerű művek befogadására, szakmailag — s így kritikailag is — fel kell készítenünk főleg ifjúságunkat, akárcsak a zenei vagy az irodalmi alkotások esetében. S e tevékenységünk módja a kiállítások, előadások gyakori rendezése, a különböző képtárakkal való együttműködés továbbá képzőművészeink intenzívebb bekapcsolása és bekapcsolódása a Duna menti Múzeum adta lehetőségek kihasználására, alkotásainak bemutatására." — Komárom mindig jelentős központja volt a kultúrának — fejezte be Németh András. És most, hogy ebben az épületben valóban méltó helyet kapott a művészet is, minden művész, kritikus s publicista kötelessége a Duna menti Múzeumot e korszerű népművelő tevékenységében a legmesszebbmenően támogatnia. És erre meg is lesz a mód, hiszen itt^havonta nyílik majd egy-egy új kiállítás, havonta ismerkedhetünk meg újabb művészi egyéniségekkel, azok stílusával és festményeik mondanivalójával. Azzal, hogy itt fórumot nem kapott a képzőműszet, megnyílt annak a lehetősége is, hogy beszélgessünk a művészetről, fejlesszük kritikai állásfoglalásunkat és mérvadó szavunk legyen a konklúziók megvonásánál. A múzeum ugyanis nem csupán a múlt tanulságtételének a letéteményese, és csak alkalmi kiállítási tárgyak bemutatásának a helye. A múzeum a tömegek sokoldalú nevelésének is hivatott intézménye. S így az ország kulturális életéban betöltött szerepe megköveteli, hogy az esztétikai nevelés széles körű áramkörébe a dolgozó tömegek művelődésének érdekében fejtse ki dokumentációs tevékenységét. A tárgyak, és képek szépsége s érdekessége, a kiállítások művészi kivitelezésével együtt segíti az érdeklődőket annak a hangulatnak a kialakításában, amely a Duna menti Múzeum akcióit vonzóvá teszi. — szem — Gyermekkor és a Kagyló dala SVETOZÁR KRÁLIK KÉPEI Fiatal festők egyéni tárlata mindig önmagával való számvetést jelent, s a megtett út és az elért eredmények mérlegelését. Svetozár Králiknak első önálló kiállítását látjuk. 1935-ben született, 1955-től 59ig a bratislavai Pedagógiai Főiskola hallgatója. A piktúra művészetében mestere Eugen Lehotský docens, festőművész volt. Ezek szerint Králik a hatvanas évek ifjú szlovák festőnemzedékéhez tartozik, melynek lehetősége volt sokrétű kísérletezésre, énjük s tehetségük szabad kibontakoztatására. Králik tízesztendei kitartó munkálkodása mellett eredményes pedagógiai tevékenységet is fejt ki. — A Majerník Galériában július havában, gondosan válogatott, az elmúlt háromnégy évből származó, de zömben 1970-es anyaggal mutatkozik be városunk művészetet kedvelő, s értő közönségének. Ihletének fő forrásai — ami tipikus jelenség — a mélyen gyökerező, s maradandó gyermekkori emlékek s a természet adta élmények. Králik mai festő, benyomásainak nem ábrázolására, sem leírására, hanem felidézésére, megjelenítésére törakszik. Kimondottan lírai alkatú művész, színei, kézírása lelkiállapotát fejezik ki. Emotív tö!

féifl művai vallomások. Ám, ne. ' sztán szubjektív érzések rab, Az élet problémái is izgV;ák. Az embert foglalkoztató kérdésekre igyekszik válaszolni. Modern képalkotó módszerrel dolgozik. Síkkompozícióinak elemei egymás mellé A szovjet Komszomol 219 napilapot és folyóiratot ad ki. A Komszomolszkaja Pravda példányszáma 6,8 millió, a Pionyerszkaja Pravda példányszáma 9,3 millió. _ A híres üzbég Bahor táncegyüttes tízéves. A pahor nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is népszerű. Meleg ünneplésben részesítették a taskenti táncosokat Indiában, Pakisztánban, Afganisztánban, Szudánban, az EAK-ban és számos európai országban. rendeltek. Formai rend uralkodik műgonddal megmunkált vásznain, amelyeken keresztül lüktet a belső mozgás s a gondolati — érzelmi feszültség. Színskálája a sápadt-zöldessárgás árnyalatokból újabban dús barna, meleg vörös, fáradt lila színekben bontakozik ki. Spontán gesztusai a spekuláció kerülésére utalnak. Ecsete ritmikus körformákat, lendületes Iveket, plasztikus foltokat rögzít. Helyenként pasztózus csomókban áll meg a festék, másutt kis pöttyökben gyűlik, szétfröccsen, vagy lecsorog. Egyenes vonalat alig fedezhetünk fel nála, talán csak a Realitás című vásznán. Alakító szelleme a látványon túl jelekből szövi össze a képet. A 66-os évjelzésű Gyermekkor fő figurája boldogan harsogtatja trombitáját. Varázsszemüvegén igézetesnek lálja a világot. Övé a legeslegszebb tarka labda, a legbohókásabb állatkák, neki szól a falusi kis templom vidáman csilingelő harangja. A Kedvenc meleg piros sugárzásából előtűnő anya alakja Galanda stílusát idézi. A Remény drámai küzdelmet folytat a beteljesülésért. A Rák féktelen burjánzása szörnyűséges pusztítást végez az ellenállásra képtelen sejtekben. Nagyanyó lámpájának karcsú üvegtestéből könnyű hullámokban árad a fény. A Barbár torzvonásai, ocsmány, ragadozó állkapcsa, kegyetlen pillantású szeme riasztó, de egyben óvatosságra intő. S a természet egyik elbűvölő jelenségét: a gyöngytermő Kagyló dalát a forma- és érzelem szép egységében fordítja a piktúra nyelvére. Králik az architektúrához társuló monumentális díszítő művészet terén is tevékenykedik. Mozaikjai, stukkőlusztrói, fémplasztikái Bratislava s több vidéki város középületeit ékesítik. Ezenkívül a bonyolult társadalmi igény kielégítésére törekvő könyvillusztrációi, s mindenekelőtt a hozzá nagyon közel álló gyermekkönyvek illusztrációja, s a reklámgrafika is komolyan foglalkoztatják. BÁRKÁNY IENÜNÉ Hifiiig „VILÁGÍTÓTORNYOK" A TÉR ÓCEÁNJÁBAN A változó csillagok vizsgálata a korszerű asztrofizikának egyik legfontosabb és egyben leggyorsabban fejlődő ága. 1956-ban még csak körülbelül tizenegyezer fényét változtató csillagot ismertek, azóta azonban közel kétezer további változót sikerült felfedezni. A tudósok valószínűnek tartják, hogy a világegyetemnek talán minden egyes csillaga változtatja fényét, jóllehet legtöbbjüknél a fényváltozás mértéke igen kicsiny. Az eddig katalógusokban feldolgozott mintegy harmincezer, erőteljesebb fényességváltozással jellemezhető változó csillag azonban korántsem képvisel egyforma típust. Akadnak közöttük olyanok, amelyeknek fényességváltozása néhány nap, néhány hét vagy hónap alatt szabályosan játszódik le, mások viszont szabálytalan periódussal és egyszer kisebb, máskor nagyobb mértékben változtatják meg lényüket. Egyes szabályos változók esetében a jelenség azzal magyarázható, hogy két csillag kering egymás körül és időnként az egyik eltakarja előlünk a másikat. FIZIKAI VÁLTOZÓK Sokkal „izgalmasabb" kérdés azoknak az úgynevezett fizikai változóknak a vizsgálata, amelyeknek esetében a fényesség megváltozása belső okokra, valamilyen, többnyire periodikusan megismétlődő energiatermelési zavarra vezethető vissza. A csillagok belsejében (de még viszonylag alacsonyabb hőmérsékletű légkörében is) az anyag olyan fizikai állapotban van, amelyet földi laboratóriumokban nem állithatunk elő. Ha meggondoljuk, hogy egyedül saját Tejútrendszerünk határain belül százezermillió csillag van, be keli látnunk, hogy az anyagnak nem az a leggyakoribb megjelenési formája a mindenségben, amit a Földön ismerünk — hanem az, amely a csillagokban található. Ezért a csillagok vizsgálata az atomfizika fejlődésében is döntő fontosságú. Különösképpen pedig azok a csillagok számíthatnak a tudósok érdeklődésére, amelyeknek térfogata periodikusan változik; hol nő, hol pedig csökken. Sok fizikai változó esetében éppen ilyen •pulzálással magyarázhatjuk a jól megfigyelhető fényességingadozást. AZ ÓRIÁSOK VILÁGA A fizikai változók maguk is több csoportba sorolhatók. Elsősorban színük, hőmérsékletük és méreteik szerint tehetünk különbséget közöttük. Az óriás csillagok legalább tízszerte nagyobb tömegűek a Napnál és átmérőjük is sokszorosan felülmúlja a mi központi csillagunkét. A „normális" csillagok tömegüket és átmérőjüket illetően a Naphoz hasonlóak. Ismeretesek végül törpék is. Némelyik törpe akkora csak, mint a Jupiter bolygó, újabban azonban felfedeztek már a Földnél, sőt a Holdnál kisebb csillagokat is! Ezekből a Nap belsejében néhány milliót is elhelyezhetnénk. Ugyanakkor az óriások és a szuperóriások térfogata nemegyszer a Napénak többmilliószorosa is lehet! A fizikai változó csillagoknak jó része óriás vagy szuperóriás. Közöttük a legfontosabbak az RR Lyrae típusúak és közeli „rokonaik", a delta Cephei típusú csillagok. Az RR Lyrae-ket egészen rövid periódus jellemzi. Fényességük általában fél nap leforgása alatt változik. Kimutatták azonban, hogy számos RR Lyrae csillag periódusa és a fényesség változását kifejező görbe jellege maga is megváltozik. Ez a jelenség is periodikusan ismétlődik. A delta Cephei jelzésű csillag 5 nap 47 perc 2 másodperc és 64 századmásodperc periódussal változtatja fényét. Ma már sok, ehhez a csillaghoz többé-kevésbé hasonló változót ismerünk. A „Cepheidák" periódusa általában 1,6 nap és 60 nap között változik. A kutatások eredményei szerint a Cepheidák fényességváltozása az illető csillagok ritmikus térfogatváltozásával áll kapcsolatban. Amikor a csillag tágulni kezd, fényessége is nő egy ideig. A legnagyobb fényesség azonban nem akkor következik be, amikor a csillag elérte lehetséges legnagyobb méretét! A tágulás következtében ugyanis a csillag felszínén levő gáztömegek kissé lehűlnek, ami csökkenti a fényességet annak ellenére, hogy a sugárzást kibocsátó felület megnőtt. Ugyancsak Cepheidáknál mutatták ki, hogy minél halványabb a csillag, annál gyorsabban játszódik le ez a pulzáció, lüktetés. Más szavakkal élve: a periódus és a csillag fényessége szorosan összefügg. Ezt a sajátosságot Miss Leavitt, amerikai csillagásznő fedezte fel mintegy negyven esztendővel ezelőtt. A CSILLAGOK TÁVOLSÁGA Miss Leavitt felfedezése nyújtott módot a csillagászoknak arra, hogy meghatározhassák, milyen messze van tőlünk néhány olyan — a miénktől független — csillagváros, tejútrendszer, amelyben Cepheida típusú csillagok észlelhetők. Elegendő volt ugyanis ezeknek a távoli Cepheidáknak fényességváltozási periódusát meghatározni, s ebből máris következtetni lehetett az illető csillag tényleges fényességére. Összevetve a valóságos fényességre vonatkozóan ekként szerzett adatot az illető csillagok látszólagos fényességével, ki lehetett számítani, hogy a szóban forgó Cepheidák (illetve az azokat magukban foglaló csillagrendszerek j milyen messze vannak tőlünk. Így tudtuk meg például, hogy az Androméda csillagképben levő szép, szabályos, spirál alakú csillagrendszer — az Androméda-köd — legalább 750 000 fényévnyire van Naprendszerünktől. (A fényév az a távolság, amelyet a fény egy év alatt fut be. Egy fényév — 9,5 billió kilométer.) Az utóbbi időben azonban bizonyos kételyek merültek fel a módszerrel kapcsolatban, mert kitűnt, hogy a fényesség és a periódus közötti összefüggés más és más az RR Lyrae és a „klasszikus" Cepheida csillagok esetében. Ha ezt a tényt is figyelembe vesszük, akkor az eddig megállapított csillagrendszer-távolságok módosulni fognak. A legújabb eredmények szerint az Androméda-köd távolsága jóval nagyobb, mint a korábban feltételezett: nem 750 000, hanem körülbelül kétmillió fényév! A Cepheida típusú változók segítségével meghatározott korábbi távolságok mindegyikét módosítani kell ugyan — de azért a Cepheidák továbbra is megmaradtak útbaigazító „világítótornyoknak" a tér óceánjában. Az eddig említetteken kívül természetesen még számos más típusú változócsillagot is ismerünk. Körülbelül négyezerre tehető például a Mira Ceti típusú változók száma. Ezeknek periódusa jóval hosszabb, mint a Cepheidáké: 90 naptól egészen 1000 napig terjedhet. Sajátosságaik közé tartozik azonban, hogy a periódus hossza esetleg hetekkel vagy néha hónapokkal is változ-. hat. A fényesség maximuma egyszer korábban, máskor későbben következik be. Valószínűleg ezek is a pulzáló csillagok közé tartoznak. Maximális fényességük esetenként ezerszerese, sőt tíz* ezerszerese is lehet minimális fényességüknekl A NAP IS VÁLTOZÓ CSILLAG Vajon a ini Napunk nem tekinthető-e változó csillagnak? Jól ismeretes, hogy a napfolttevékenység átlagosan 11,1 éves periódussal jelentkezik. Érdekes azonban, hogy napfolt-maximum táján a Nap több energiát bocsát ki magából, mint napfoltminimum idején. Ez az energiatöbblet elsősorban a nagy áthatolóképességű sugárzásokra vonatkozik. Ha a Napot változó csillagnak tekintjük, akkor mindenesetre a szabálytalanul változók közé kell sorolnunk, hiszen periódusa nem szigorúan állandó. Előfordult már, hogy két egymást követő maximum között csak 7, máskor pedig 17 év telt el. A maximumok mértéke is eléggé különböző. Erős naptevékenységi szakaszban nemcsak a foltok száma növekedik meg, hanem gyakoribbakká és erőteljesebbekké válnak a napkitörések is. Egyes csillagászok kutatásai szerint igen valószínű, hogy az előbb említett RR Lyrae típusú változók esetében nem a korábban más tudósok által feltételezett pulzáció segítségével magyarázható a fényességváltozás, hanem a Nap kitöréseihez hasonló lefolyású erupciőkkal. (ah) A* 1070-F üstökös, amelyet C. Botellei chilei caillagáw májas 20-án fedezett fel. 1970 VII. 14