Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-14 / 165. szám, kedd

Űj vonások a pártmunkában — Nem szeretném még egyszer megérni, hogy a párt és a munkásosztály a bürokratikus módszerek következtében eltávolodjon egymástól, hogy az 1968-as helyzethez hasonlóan meggyengüljön a párt vezető ereje, s ismét felülkerekedhessenek a munkásosztály árulói, az opportunisták és a karrieristák. Ezek az elemek népünk tudatából ki akarták törölfii az elmúlt két évtized eredményeit, s a legfelsőbb pártvezetésben történt árulás majdnem az 1956os magyarországi tragédia megismétléséhez vezetett — mondta Václav Lang, a ceruzáiról világhírű České Budéjovicei Koli1-Noor gyár pártszervezeti csúcsbizottságának elnöke, amikor a gyárban folyó pártmunka módszereiről érdeklődtem nála. A gazdag munkásmozgalmi múlttal rendelkező 120 éves ceruzagyárban 1968—69-ben a szocialistaellenes agitáció következtében az államosítás óta először csökkent a termelés. A jobboldali opportunisták demagóg jelszavai sok becsületes •nunkást is letérhettek átmenetileg a józan ész diktálta útról. A munkásság nevében szinte naponta fabrikálták a határozatokat, azzal a céllal, hogy félrevezessék a közvéleményt. 1968 augusztusában a szövetséges országok internacionalista segítségét a ceruzagyárban csak kevés kommunista értette meg. Ezok a körülmények is jelzik, hogy a gyár politikai életének konszolidálódása nem volt könnyű feladat. A ceruzagyár kilenc alapszervezetének munkáját irányító esúcsbizottsúg megalakulása után, 1969 elején, első feladatként a szakszervezetek konszolidálását, a szakszervezeti munka újjászervezését tűzte ki. mivel 1968-ban a jobboldal erre e tömegszervezetre gyakorolta a legnagyobb hatást. Az opportunisták a szakszervezti bizottságokon keresztül támadták a párt vezető szerepét. A csúcsbizottság munkamódszerében a kollektív döntés elvének következetes betartását követi. A bizottsági üléseken mindenki kifejtheti véleményét, de a vita után a többségi hatá rozat kőtelező. A döntéseket a helyzet alapos ismeretében hozzák. — Állandóan szem előtt tartjuk — hangoztatta Lang elvtárs, hogy a párt és a munkásság közti kapcsolatból eltűnjön a formalitás és az utasítgatás módszere. A gyárban a tagkönyvcsere előkészítésében ielentős munkát végzett a revíziós bizottság, amelynek tevékenységét a jobboldali opportunisták 1968-ban teljesen megbénították. Az 1968as bizottságban a revíziós bizottságot nem engedték szóhoz, így akarták elérni, hogy a munkásság közt folytatott likvidátori tevékenységüket zavartalanul végezhessék. A pártélet normáinak súlyos megsértésével arra törekedtek, hogy a munkások tömegesen hagyják el a párt sorait. A tagkönyvcsere során a 220 tagú pártszervezetből közel 50 személy nem kapott új igazolványt. Ezek közt vannak a jobboldal agitátorai is, de a paszszív tagok is. A csúcsbizottság a tagkönyvcsere során és után sem engedi meg az üzemben, hogy skandalizálják azokat, akiket kizártak, vagy felfüggesztettek tagságukból. Dolgozhatnak tovább, s csakis tőlük függ, hogy bebizonyítsák: belátták tévedésüket, s becsületes munkával vesznek részt a szocializmus építésében. Václav Lang véleménye szerint a felfüggesztett párttagok többsége idővel megérti, mennyire veszélyes vôlt a szocialista építés biztonságának szempontjából az opportunisták szemfényvesztése. A ceruzagyár pártszervezetei 1970 második felében rendkívü- . li figyelmet szentelnek a tagság eszmei nevelésének. Rövid és hosszabb tartamú bentlakásos tanfolyamokat szerveznek. A tagkönyvcsere alkalmából sok fiatal, 30 -40 év közötti kommunista jelentkezett a tanfolyamokra. Ezen kívül újjászervezték már a pártoktatási tanfolyamokat is. A pártoktatásokon az előadók a munkásság számára érthető és logikus formában magyarázzák meg a marxizmus-leninizmus alapjait, a proletár internacionalizmus kérdéseit stb. Nem akarunk visszatérni a ludáiékos, idegen sza vaktól hemzsegő, a dolgozóktól távol álló. az élettől elszakadt elvont problémákat feszegető előadásokhoz, amelyeken a jelenlevők csak unatkoztak! Az üzemben, a jobboldal taklikájának hatására, olyan nézet kapott lábra, hogy a párt ismét a mindenhaló intézmény szerepét akarja játszani, s ezért diktálni fog. A csúcsbizottság elnökének véleménye szerint ezt a téves felfogást csak az adminisztratív módszerek elhagyásával cáfolhatjuk meg, s azzal, ha nem hagyjuk figyelmen kívül a dolgozók, a tömegszervezetek, elsősorban a szakszervezetek véleményét. De mi nyíltan hirdetjük — szögezte le Václav Lang —, hogy a párt a munkásosztály eszköze, s a munkásosztály hatalmának állandósítása szempontjából szükség van vezető pártra. Ez a párt pedig a kommunista párt, az a szervezet, melynek a munkássággal való szoros kapcsolatát semmilyen körülmények közt sem szabad formálissá lenni. Ennek a legjobb biztosítéka a határozatok teljesítése, rendszeres ellenőrzése, a szavak és tettek összhangja. A Koh-I-Noor ceruzagyár kommunistái ma már a tervteljesítés megszervezésére, biztosítására is figyelmet fordíthat nak. Az irányítás korszerűsítése, az anyagellátás és az egyes gazdasági vezetők kezdeményező készsége még javításra szorul. A pártszervezet aktivitása, türelmes és elvszerű politikai munkája következményeként azonban a ceruzagyárban ma már mindenki, a párttag és pártonkívüli egyaránt, ludja, mi a feladata, mit vár tőle a társadalom. s mit várhat ő a párttól. SOMOGYI MÁTYÁS TERMÉSKILÁTÁSOK a nyitrai járásban Alacsonyabb hektárhozam mutatkozik, mint tavaly • Problémák az alkatrészek körül • Raktározási gondok l A nyitrai járás mezőgazdasági üzemeiben még jó néhány napot kell várni az aratás megkezdéséig. A hátralevő időt a takarmánynövények betakarítására és természetesen az aratásra való felkészülésre használják fel a gazdaságok. Az érés biológiai késedelme következtében a szokásosnál körülbelül egy-két héttel később kezdődik a kenyércsata. A járási mezőgazdasági társulás agronómusával, Leonard Solvik mérnökkel mérlegeltük a terméskilátásokat. Az agronómus szerint a tavalyi száraz ősz és a kései kitavaszodás bi zopy nem sok jóval kecsegtetett. Az ellenőrzések és felmérések alapján búzából 33—34. árpából pedig 30 mázsás járási átlagos hektárhozamra számítanak. Az elmúlt évben búzából 37,1, árpából pedig 33,2 jnázsa termett egy hektáron. A nyitrai járásban 37 164 hektár gabonát kell betakarítani. Ebből a búza vetésterülete 20 385 hektár, az árpáé 15 500 hektár. A tervek szerint az említett vetésterület 25—30 százalékán kétmenetesen, a többin pedig közvetlenül végzik majd a betakarítást. A kalászosok betakarításához a mezőgazdasági üzemek 175 saját, továbbá a GTA tulajdonát képező 30 kombájn áll rendelkezésre. Ezenkívül 83 gépet más járásokból kapnak kisegítés céljából. A szövetkezetek 6, a GTA pedig 7 darab F—512-es német gyártmányú gabonakombájnnal rendelkezik. BŐVEN TERMETT A SZÉNA . (M. Anger f elv.) Ezek munkájával nagyon elégedettek a járás szakemberei. Solvik agronómus ezt röviden így foglalta össze: „A német kombájnok amellett, hogy nagy teljesítményűek, igen tisztán is dolgoznak, így elégedettek lehetünk velük. Csak az a baj, hogy kevés az alkatrész és ráadásul még elég borsos is az alkatrészek ára". jelenleg a rendelkezésre álló kombájnok 90 százaléka üzemképes, és a többinél is már csak kisebb javításra van szükség, ezt azonban késlelteti az alkatrészhiány. Főleg a cséplőszerkezet dobkosara, akkumulátorok, legújabban pedig már az olaj és nafta is hiányzik. A szalma gyors betakarítása is fontos feladat, mert ettől fiigg a tarlóhántás idejében va ló elvégzése. Ezt a munkát 220 szalmaprés (ebből 177 a mezőgazdasági üzemek tulajdona), 23 működő szalmaszecskázó és számos nagy befogadóképességű pótkocsi végzi majd. A szalmabetakarítás jó megszervezésére bizony nagy gondot kell fordítani, mert egyrészt az aratás szerves része, másrészt viszont gátolná az elkövetkező talajművelési munkálatok elvégzését. A minimális szeniveszlesegge) és a megfelelő időben történő aratás érdekében minden gazdaságban olyan prémiumrendszert dolgoztak ki, amely a minőségi munka jutalmazását helyezi előtérbe. A járási versenyben, amelyet a legkisebb szemveszteség és a teljesítmény alapján értékelnek, az SK—4 es és az F—512-es kombájnoknál a legjobb 10, illetve 3 kombájnos részesül majd jutalomban. A mezőgazdasági üzemek mindent elkövetnek a sikeres gabonabetakarítás és a veszteségek csökkentése érdekében. Sajnos azonban a gabona raktározása terén ismét problémák mutatkoznak. Lužiankyban nem készült el a 2200 vagon befogadóképességű magtár, pedig ezt már tavaly kellett volna befejezni. A járás irányítói és a felvásárló szervek dolgozói keresik a lehetőségeket a termés bizonyos részének ideiglenes elraktározására. Sajnos, ez nemcsak a nyitrai járásban, hanem országosan is probléma. KAJTOR PAL Magyarországi tapasztalatok (1) Az új gazdasági mechanizmus CSAK LEHETŐSÉG (de máris okosam hasznosított lehetőség) Nemrég közgazdasági tematikaval foglalkozó újságírók csehszlovák küldöttsége járt Magyarországon. Az út célja természetesen a tapasztalatcsere volt: hogyan csinálják déli szomszédaink azt, amit mi Is elkezdtünk, s ami nálunk a szubjektivista túlkapás és a revizionista elhajlás miatt annyira gyászos véget ért. Mi a gazdaságirányítás új rendszerének neveztük Magyarországon úi gazdasági mechanizmus, gazdasági reform, vagy elvéive új irányítási rendszer a neve. Mi 1967-ben léptettük általánosan érvénybe, ők egy évvel később. De a kettő között nemcsak a név és az életbeléptetés időpontja jelent különbséget, hanem — mint látni fogjuk — egynéhány alapvetően meghatározó elgondolás, irányelv is. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a rokonítás minden esetben célravezető lennne; a magyarországi gazdasági jeform, s ezt mindenült hangsúlyozták, a magyar népgazdaság sajátosságainak, lehetőségeinek és céljainak felel meg, vagyis a csehszlovák népgazdaságnak ugyancsak saját irányítási rendszerét kell kialakítania. Egyúttal azonban ennek nem szól ellene az a törekvés, hogy egymás tapasztalatait megismer jük és tanuljunk egymás eredményeiből. Magyarországi látogatásunk során — amelynek példás megszervezéséért a Magyar Újságírók Szövetsége szemünkben felejthetetlen érdemeket szerzett — találkozhattunk mind a gazdaságirányítási elmélet, mind a gyakorlat feles szakembereivel. Eltátogattunk a Csepel Vas- és Fémművekbe, a Sinatelepi Állami Gazdaságba, elbeszélgettünk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának, a magyar kormány gazdasági bizottságának, továbbá az Országos Tervhivatalnak, a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilapnak és a magyar újságírók közgazdasági szekciójának képviselőivel, s természetesen magyar munkásokkal, parasztokkal. A hallottak és látottak lényegét az alábbiakban szeretném összefoglalni, Miért volt szükség a gazdaságirányítási rendszer reformjára? Magyarország gazdasági fejlődése a második világháború után, pontosabban: a szocialista országépítés útján minden korábbi időszakhoz képest rendkívüli ütemű volt. A dolgozó nép állama hatalmas összegeket fordított elsősorban az ipar építésére, de a tudomány és a mezőgazdaság fejlesztésére is. A nagyarányú ipari beruházás eredményeként az ipari termelés lényegében elérte az 1950es színvonal ötszörösét. A felszabadulás után alig félmillió ember dolgozott az iparban (s milyen * iparban?), ma viszont számuk másfél millió, több, mint a mezőgazdaságban. Talán ez az arány mutatja leginkább (és persze, a nemzeti jövedelem gyarapodása, s ebben az ipar nagyobb részaránya), hogy az egykor elmaradott agrár Magyarországból fejlett ipari-mezőgazdasági ország lett, korszerű, nagy termelői bázissal és hatékonyságában egyre növekvő produktivitással. Vagyis a Magyar Népköztársaságban alapvetően megváltozott a termelőerők színvonala, s e változással szemben — ha a további fejlődést elő akarta segíteni — nem maradhatott közömbös a gazdaságirányítás mechanizmusa sem. Fock fenő elvtárs, a magyar kormány elnöke a kérdésre adandó választ egy alkalommal így summázta: „Mi a pártban egyértelműen azt válaszoltuk erre a kérdésre, hogy a termelőerők fejlettsége tette lehetővé s egyben szükségessé a gazdasági reform kidolgozását és bevezetését. Azt is hozzátettük, hogy az új irányítási rendszert három-négy év múlva is bevezethetnénk, de akkorra már olyan súlyossá válnának a népgazdaság bajai, hogy ez nagyobb gondot okozna." A termelőerők fejlődése tehát már megkövetelte, hogy a számukra életteret körülhatároló termelési viszonyok is változzanak, s így a kettőjük közt újra kialakult összhang ismét lendületet adjon a magyar népgazdaság fejlődésének. De vajon miben rejlik ez az összhang, mit ad, mit jelent a magyar gazdaság számára az új mechanizmus? Válaszoljanak erre is a magyar miniszterelnök szavai: „Elsősorban okosabb, tudományosabb, megalapozottabb, előrelátóbb tervgazdálkodást. Azt jelenti, hogy a merev tervutasítással szemben és az ezzel járó mindennapos, kicsinyes beavatkozás helyett olyan tervgazdálkodást folytatunk, amely számol az értéktörvénnyel, a piaccal és mindenekelőtt a termelőerők, ezen belül elsősorban az ember fejlettségével. Olyan tervgazdálkodást jelent, amely számol azzal, hogy a szocializmus építésének nem az elején tartunk, hanem az alapok lerakása és megszilárdítása után a szocializmus teljes felépítésén dolgozunk. Más szavakkal — kevésbé közgazdasági szavakkal — a reform segítségéve! úgy tudunk gazdálkodni, úgy tudjuk'a tervgazdálkodást folytatni, hogy az eddiginél .sokkal megalapozottabban építhetünk és építünk a gazdálkodó egységekben dolgozó emberek öntudatára, felelősségérzetére, hozzáértésére, alkotóképességére, alkotni tudására és vágyára." Annak idején, 1965 januárjában ilyesfajta érvelést olvashattunk a CSKP Központi Bizottságának az új gazdasági-irányítási rendszer kidolgozására vonatkozó határozatában is. Csakhogy míg Magyarországon a magyar miniszterelnök idézett szavai ebben az évben hangzottak el, s ma is összhangban vannak a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségének a reform kidolgozását a hatvanas évek közepén célul kitűző irányelveivel, nálunk a 65-ös határozat irányelvei időközben feledésbe merültek, illetve 67-re és 68-ra már a „konzervativizmus" platformjává váltak. A magyar reform egyértelműen a tervgazdálkodás javításának eszköze és módszere, míg nálunk az új irányítási rendszer a hatvannyolcban eluralkodott szélsőségek miatt a tervgazdálkodás tagadása, s így a gazdasági anarchia bölcsője lett. Nem feledve azt az igazságot, hogy minden országnak megvannak a maga sajátosságai, amelyek a különbözőséget indokolják, úgy vélem, s a későbbiek során még látni fogjuk, hogy a két országban éppen ezen a ponton fordult másképp a kocka — az egyiknek a javára, a másiknak a kárára. I E 1S7U VII. 14. Következik: A TERV. A REFORM SS