Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-13 / 139. szám, szombat

Munkájukkal bizonyítanak A szlovákiai állami gadaságok népes táborában már évek éta az élcsoportba sorolják a dunaszerdahelyl járásbeli Gombai Állami Gazdaságot. A gombaiak ezt a helyüket az elmúlt válságos években is megtartották. Már maga a puszta tény jó bizonyítványa a gazdaság dolgozóinak. ELVTÁRSI KAPCSOLATOK Eredményes munkájukhoz az összüzemi pártbizottság és a gazdaság vezetőségének összmunkája nyújt szilárd alapot. Kovács Mihály, az összüzemi pártbizottság elnöke e kapcsolatokról szólva elmondta: — A párt vezető szerepét nem utasításokkal, hanem az alapszervezetekben dolgozó párttagokon keresztül érvényesítjük. A pártbizottság csak alapvető gazdasági kérdésekkel foglalkozik, nem korlátozzuk a gazdasági vezetők jogkörét, de ugyanakkor élünk az ellenőrzési jogunkkal. Az összüzemi pártbizottság káder nomenklatúrájába 24 gazdasági vezető tartozik, párttagok és pártonkívüliek. A párttagok munkáját a tagkönyve«ere során értékelték. Ugyanekkor azt gondolták — megelőzve a felsőbb utasítást —, beszélgetni kell a párton kívüli vezetőkkel is. Nagvon őszintén megmondtuk mindenkinek a véleményünket a magatartásáról és a munkájáról egyaránt. Ezzel elejét vettük az esetleges suttogásnak, ami negatívan hat az emberek munkájára. Ügy érzem, hogy ezek a beszélgetések a pártonkívüli gazdasági vezetőknek távlatot adtak, tudják, hogy bízunk bennük, megbecsüljük a munkájukat, és aki becsületesen dolgozik, az a pártbizottságban mindenkor támaszt talál. Napjainkban a pártszervezetek elsősorban a gazdasági feladatok teljesítésére összpontosítják erejüket. Az elmúlt évben a OSKP KB májusi határozata alapján kidolgozták konszolidációs tervüket, egyben rögzítették a legfontosabb gazdasági és politikai feladataikat. Az 1968-as évben mind a nyolc alapszervezetük szilárd maradt, elítélték a nacionalista és szovjetellenes uszításokat, politikai érettségről tettek tanúságot. Mindezt tudva mégis úgy látják, javítaniuk kell a párttagok elméleti felkészültségét, mivel az utóbbi években az ideológiai nevelés náluk is a termelési feladatok mögé szorult. A párttagok politikai felkészültsége növelésének szükségességéi a tagkönyvcsere során folytatott beszélgetések is igazolták. Náluk passzív magatartás miatt négy párttagot kelleti törölni a szervezetből. A pártbizottság legfontosabb feladatának tartja az alapszervezetek aktivitásának növelését. Nagy gondot fordítottak a pártoktatás megszervezésére. Az idén ez* a feladatot Csallóközcsütörtökön biztosították a legjobban. Itt négy alapszervezet tagjai együttesen vettek részt az előadásokon. Nagyon értékes munkát végzett Fóti elvtárs, az alapiskola igazgatója, mint propagandista. AZ EMBEREKEN MÚLIK A termelés növelésének lényeges hajtőereje az anyagi érdekeltség. 1967 óta — ekkor vezették be az új jutalmazási redszert, — átlag 160— 170 koronával emelkedett a dolgozók keresete. Ezzel párhuzamban nőtt a munkatermelékenység is. A pártbizottság a gazdaság vezetőségével és a szakszervezettel karöltve elősegíti a dolgozók kezdeményezésének kibontakozását. Nem felhívásokat fogalmaznak, hanem beszélnek az emberekkel és így nyerik meg őket többletfeladatok vállalására. E meggyőző munka eredménye az 1 millió 359 700 korona értékű kötelezettségvállalás. Terven felül 11 vagon húst és 250 ezer tojást adnak piacra. Vállalásuk teljesítését a földalap jobb kihasználásával, a gépesítés tökéletesítésével és az önköltség csökkentésével biztosítják. Gondot okoz számukra a gépek vásárlása, az alkátrészek beszer zése, jó minőségű takarmánykeverék biztosítása, valamint a raktárhelyiségek hiánya. E gazdaság földterületének 50 százalékát tudják öntözni, de 30 dolgozó hiányzik az öntöző csoportból. Ezt a hiányt a nyári hónapokban brigádmunkásokkal pótolják. A gazdaság első negyedévi tervét teljesítette, s a pártelnök egyáltalán nem túlzott, mikor azt mondta, hogy a 4900 hektáros gazdaság több mint 800 dolgozójának álláspontja a válságos időszakban és napjainkban is azonos: munkájukkal bizonyítanak. —cs— Huszonöt éves a SZLOVÁKIAI NŐSZÖVETSÉG igen. már 25 év telt el azóta, hogy a Kassai Kormányprogramba belefoglalták: „Á nők egyenjogúságát minden téren — a politikai, a gazdasági és a kulturális életben — meg kell valósítanunk". Megalakult a Szlovák Nőszövetség, amelybe elsősorban a Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vevő lányok, asszonyok tömörültek és nagy lelkesedéssel kezdték meg a munkát. Programba foglalták politikai meggyőződésüket, elképzeléseiket, a tennivalókat. Tulajdonképpen tapasztalatok nélkül Indultak, hiszen — bár a Živena létezett — kommunista nőmozgalomról Csehszlovákiában addig nem lehetett beszélni. A népművelő munkán kívül a romba döntött ország újjáépítésében is aktívan részt vettek, harcot indítottak a tudatlanság, a politikai analfabetizmus ellen. Szövetségükben később egyesítették az itt élő nemzetiségek nőit is. A kezdet nem volt könnyű, de a későbbiek folyamán sem ment minden zökkenőmentesen. A társadalmi visszásságok, a politikai élet minden mozzanata visszatükröződött a nőmozgalomban is. Egy azonban tény marad: munkájában mindig az össztársadalmi érdekekből indult ki, a politikai fejlődés vonalát követte. A női kérdést sohasem kezelte úgy, hogy az elszigetelt problémává váljék; ellenkezőleg, az össztársadalmi kérdés részének tekintette. A szövetség jelentősége a többi között abban rejlett, hogy minden nőt — társadalmi helyzetre és műveltségre való tekintet nélkül — soraiba fogadott. Teret nyitott a nők aktivitásának, annak, hogy minden szakaszon bebizonyíthassák képességeiket, tudásukat, politikai fejlettségüket. Az asszony így nemcsak családanya, élettárs, hanem egyben a társadalom megbecsült tagja lett. Elmondhatjuk, hogy a 25 év alatt a Szlovákiai Nőszövetség egy új generációt nevelt — a modern nők szocialista nemzedékét. Ismét egy évfordulóhoz értünk. Értékeljük a múltban elért szép eredményeket, és nem feledkeztünk meg a tennivalókról sem. A nők egyenjogúsága ma már természetes, de a gyakorlatban maradéktalanul megoldottnak nem tekinthető. A jövőben valamennyiünknek — az állami és kormányszerveknek, a tömegszervezeteknek, a munkaadóknak és a nőszövetségnek is — sokkal többet kei! tennünk a kedvezőtlen jelenségek kiküszöbölése érdekében. Harcolnunk kell azért, hogy jobb munkafeltételeket biztosítsunk, jobban gondoskodjunk a dolgozó nők gyermekeinek ellátásáról, kiszélesítsük a különböző szolgáltatások hálózatát stb. A nők minden fontos társa dalmi és állami probléma megoldásában részt vettek és részt vesznek. Kezdeményezésükből jött létre a többi között — „Az 1969-es akció — nők a Szlovák Szocialista Köztársaságnak", amelyben felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából a CSKP Központi Bizottságának felhívására adnak választ és fokozott munkaaktivitásra szólítanak fel. Nem mellőzhető az a tény sem, hogy pl. csak 1969-ben a város- és faluszépítési akcióban több mint 21,5 millió korona értékű munkát végeztek el. Bár ez a gondolat nem tartozik szorosan az említett évfordulóhoz, mégis megemlítjük: olyan gyengédséggel, szeretettel a természet nem ajándékozott meg egyetlen lényt sem, mint éppen a nőt, az anyát. S talán éppen ebben kell keresni békeharcuk, a nemzetköziség szellemének indítékát. OZORAI KATALIN Megmarad az ötnapos munkahét — nem emelik a nyugdíj jogosultak korhatárát 1970 Micbal Slanci, szövetségi munkaügyi- és népjóléti miniszter a munkaerőkkel és munkatermelékenységgel kapcsolatos problémákat fejtegetve egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a nehézségek részben az ötnapos munkahét részvezetésével függnek össze. Amint ismeretes, ez az 1968ban hozott intézkedés sok bonyodalomra adott már okot, és kedvezőtlen hatása főleg a monkaerkölcs lényeges lazulásában észlelhető. A munkaidő be nem tartását, könnyelmű elfecsérlését, az idő előtti távozásokat a munkahelyről a dolgozók többnyire sürgős bevásárlásaikkal indokolják. A munkaadók pedig kénytelenek elismerni, hogy ha az üzletek, üzemek és hivatalok nyitva tartásának az ideje egybeesik, akkor valóban nincs más megoldás, minthogy a dolgozók hivatalos és magánügyeiket munkaidőben intézzék el. Ex természetesen nagy károkai okoz a népgazdaságnak. Az igazság kedvéért nem hallgathatjuk el, bogy az év első négy hónapjában némi javulás mégiscsak észlelhető: a munkatermelékenység ugyanis az iparban 6,5 százalékkal emelkedett az 1969-es év ugyanezen időszakához viszonyítva. A vagonok ki- és berakodása terén is kedvezőbb a helyzet a szabad szombatokon. Ezzel szemben nem engedhető meg, hogy egyes kerületek városaiban és helységeiben szombatonként teljesen szünetelnek a szolgáltatások és megbénul a kereskedelmi élet, másutt a látszat kedvéért itt-ott egy-egy üzlet tart csupán nyitva. A szövetségi kormánynak a kedvezőtlen jelenségek ellenére sem szándéka a hatnapos munkahét bevezetése — tájékoztatott M. Stand miniszter, — ám ragaszkodik a hibák és fogyatékosságok kiküszöböléséhez, melyek nem egyeztethetők öszsze a szabad szombatok engedélyezésével kapcsolatban annak idején kikötött feltételekkel. Ezért a kormány a népgazdaság és a dolgozók érdekeinek szem előtt tartásával olyan kötelező elveket fog kidolgozni az üzletek szombati nyitvatartására és a hivatalos órák pontos betartására, hogy mindenkinek több lehetősége legyen bevásárlási és hivatalos ügyei elintézésére, természetesen munkaidőn kívül. A miniszter a továbbiakban elmondotta, hogy a szövetségi kormány a nyugdíjra jogosultak korhatára esetleges felemelésének lehetőségével foglalkozva arra az elhatározásra jutott, hugy nem változtál az eddigi helyzeten, vagyis nincs szándékában a korhatár kitolása. —km— A MIRŐL ÍRNAK mf ISI EOESa TmMMziwmy csn-mcaEEn PRÄGAI LAPOK Ki tölthet be vezető állást a gazdasági és az állami apparátusban A címben feltett kérdéssel a Rudé právo csütörtöki számában dr. Karel Kováŕ és dr. Miloš Hendl foglalkozik. A kérdés felvetése annál is időszerűbb, mivel a tagkönyvcsere folytán számos fontos beosztású gazdasági és állami vezetőről kide-. rült, hogy részük volt a jobboldali politikai irányvonal megvalósításában — s ezért nem kaptak új pártigazolvány L A szerzők rámutatnak arra, hogy a XIII. pártkongresszus határozatának ellenére a személyi politika terén sok hiba történt. Egyrészt a politikai követelmények teljesítése terén fordultak elő fogyatékosságok, mikor megelégedtünk a pártban való tagsággal, másrészt pedig a szakképzettség terén, amikor azt leszűkítettük az iskolai végzettség formális lényére. A káderpolitikából kiveszett az osztályszemlélet, aminek következtében egyes tisztségekbe magas szakképzettséggel ren delkezö, de politikailag ingadozó személyeket neveztek ki. 1968 januárja után a politikai szempontok mellőzése még jobban elmélyült. A jobboldal a párt-, a szakszervezeti és az állami funkciókból nyilvános pályázatok útján és nyílt lejárató kampányokkal sok ezer bevált tisztségviselőt távolított el. A cikkírók megállapítják: a párt a politikai követelményeket a vezetők szakképzettsége izerves részének tekinti. A vezetők politikai álláspontja a marxizmus— leninizmus eszméi alapján a szocializmushoz való viszonyban, a kommunista párt és a Nemzeti Front politikai irányvonalának teljesítésében, a rájuk bízott szakaszért vállait teljes felelősségben jul kifejezésre. A vezetők politikai szilárdságát azonban nem a szavak, hanem a tettek alapján kell megítélni. A politikai rátermettség abban is kifejezésre jut, hogy miképpen tudja összhangba hozni a vezető a társadalom érdekeit az irányítása alatt dolgozó emberek és csoportok érdekeivel. A tudomány és a technika fejlődése egyre több tudást követel a vezetőktől. Azonban az is igaz, hogy senki sem születik vezetőnek, és az sem bizonyos, hogy valaki iskolái elvégzésével már vezető lehet. Vezetői poszthoz olyan adottságok és tulajdonságok kellenek, amelyeket csak koiiKrét feladatok teljesítesével szerezhet meg az ember. A vezetőnek a kellő szaktudás melleit értenie kell az irányításhoz és a munkaszervezéshez is. Az elmondottakból kitűnik, hogy nem lehet jó vezető az a szakképzett ember, aki a problémákat politikamentesen közelíti meg, de az sem, aki nem rendelkezik kellő szaktudással és tapasztalattal. )ó vezető tehát csakis olyan személy lehet, aki megfelel mind a politikai, mind a szakmai követelményeknek. Arról, hogy szocialista társadalmunk jelenlegi szakaszában kik töltl)efnek be vezető állást, a szerzők ezt írják: Az állami szervekből és a népgazdaság területéről távozniuk kell mindazoknak a párttagoknak, pár tonkíviilieknek és más pártba tartozó"Vezetőknek, akik politikai csalódást okoztak 1968 augusztusa előtt és után, s akik rendszeresen fejlesztették a jobboldali opportunista ideoló giát, akik szovjetellenes gyűlöletet szítottak és szemben állnak pártunk új vezetőségével, állásfoglalásukkal pedig akadá lyozták a politikai és gazdasági konszolidációt. Vezető beosztást azok sem tölthetnek be megfelelően, akikben nem volt kellő bátorság a pártunk jelenlegi politikája melletti aktív elkötelezettségre. A káderpolitika terén azonban nincs szó semmiféle „viszszavágásról" és az 50-es évekhez \aló visszatérésről. Arról van szó, hogy a vezető posztokat olyan emberek töltsék be, akik teljes mértékben kiveszik részüket pártunk és kormányunk határozatainak teljesítéséből. Nemzetiségi kérdés A Život strany 12. számában dr. Juraj Zvara kandidátus tollából figyelemre méltó cikk jelent meg, amely hozzájárulás is a közelmúlt nemzetiségi politikájának elemzéséhez. A szerző, akit a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos munkássága alapján olvasóink ismernek, cikkében foglalkozik a nacionalizmus gyökereivel, a nemzetiségi kérdés lenini értelmezésével, továbbá az internacionalizmuson alapuló hazafiasságga), majd a hatalmon levő munkásosztály feladataival a nemzeti igények kielégítése terén. Az 1968—1969-es fejleményekre utalva ezeket írja: — Sajtónkban és a tömegtájékoztatási eszközökben főleg 1968 márciusa után találkozgatunk rendszeresen a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok ellen irányuló, részüen csehellenes és kisebbségellenes átgondolt nacionalizmussal. A nemzetiségi sajtó és a kulturális egyesületek fellépése — ideértve a Matica slovenskát is — a nemzeti demagógia és az egoizmus hullámát váltja ki. A jobboldali opportunisták módszerei a nacionalizmus terjesztése terén bizonyos értelemben véve valóban magas színvonalról tanúskodtak. Az opportunisták támadást intéztek az emberek tudata és tudatalatti érzései ellen, miközben az ember tudatalatti, azaz irracionális érzelmi élete az ún. sérelemelmélet bevetése során mindig rendkívüli jelentőségű volt a nemzetiségi indulatok szításában és a nacionalista uszításban. Szlovákiában a nemzeti demagógia a nemzetiségek kulturális egyesületeinek fellépése és követelményei következtében megerősödött. A szlovák nemzet és a nemzetiségek között előidézett „csatározások" — amelyek során mindkét fél sajtója figyelmen kívül hagyta az elért pozitív eredményekot — kirívó példái voltak a társadalmi tudat lemaradásának, annak ellenére, hogy a társadalmi valóság megváltozott. Az előidézett ellentétek bebizonyították, hogy a nemzeti előítéletek nem vesztek ki, és bizonyítékul szolgálnak arra is, hogy a szocialistaellenes erők fő fegyvere mindig a nacionalizmus. Gyurkó Lószló Lenin-életrajzának siker* Prágában A CSKP KB elméleti és politikai folyóiratában, a Nová mysl júniusi számában Miroslav Tejchman méltatja Gyurkó László „Lenin, október" című könyvét, amely a Svoboda kiadóban „Podobizna bez retuše", azaz relusálás nélküli fénykép címmel az idén a Lenin-centenárium alkalmából jelent meg. M. Tejchman Gyurkó alkotását méltatva többek közt megállapítja: — Úgy tűnUetne, hogy Leninről vagy az Októberi Forradalomról már nem lehet újat írni, hiszen ezzel a témakörrel foglalkozó történelmi és szakirodalom több ezer kötetes könyvtárat tenne ki. S mégis: Gyurkó könyve valami-, ben új — az ötletek, és o tények megközelítésében. És természetesen abban is, hogy erre a feladatra kiváló, jó stílusú szerző vállalkozott. Lehet, hogy a -szaktörténész elkerült Volna néhány pontatlanságot, de Gyurkótó! eltérően nyilván megfosztotta volna az olvasót attól, hogy érezze: a könyv a szó szoros értelmében az események sodrába viszi. A bíráló végül megállapítja: Kár, hogy az idei jubileumi év legjöbb könyvét nem csehszlovák szerző neve fémjelzi, mert Lenin személyisége kétségkívül megérdemelné, hogy hasonlo értékű eredeti cseh vagy szlovák muika tárgya legyen, (smj