Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-02 / 129. szám, kedd

SZIKRÁBÓL lesz a nagy tűz AZ EMBERT örömmel tölti el a hír, ha arról hall, hogy az üzemek dolgozói túlteljesítették tervüket. Viszont amikor arról szerez tudomást, hogy ebben vagy abban az üzemben az elővigyázatlanság tüzet okozott, és milliós értéket pusztítottak el a lángok, bosszankodik. Ez természetes is, hiszen a népgazdaságunknak okozott károkat mindnyájan megérezzük. Szlovákiában pedig az utolsó öt évben 243 443 802 korona kárt okoztak a tűzesetek. „Más kárán tanul az okos" — tartja a közmondás. Mi valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy a magunk kárából sem tanulunk. így például Szlovákiában tavaly is 1866 tüzeset fordult elő, s az anyagi kár 63 633 407 koronát tett ki, ugyanakkor 45 ember a lángokban lelte halálát, 167-en pedig égési sebeket szenvedtek. És az idei évet sem kezdtük szerencsésen. Az év első négy hónapja alatt 509 esetben pusztított a vörös kakas, 38158 498 korona kárt okozott és húsz ember halt meg a lángok között. Ha alaposabban megnézzük a Statisztikát, látjuk, hogy az idén kevesebb volt a tűzesetek száma, mint a múlt év hasonló időszakában, ugyanakkor azonban az anyagi kár több mint ötmillió koronával növekedett. A párkányi papírgyárban például a január 11-én keletkezett tűz 17 577 000 korona értéket pusztított el. Egyetlenegy üzemben ilyen óriási kár. Ugyanakkor figyelembe kell azt is venni, hogy a termelésből való kiesés, újjáépítés stb. mintegy 80 millió koronát tesz ki. Az eset még nincs lezárva, de ha csak részben is, mégis szerepet játszott itt a felületesség és a figyelmetlenség. A tűzrendészeti előírások meg nem tartása már nem egy esetben megbosszulta magát. Ez történt április 17-én Dunaszerdahelyen is. Egy zöldség- és gyümölcsraktárt a hivatalos átadás előtt üzembe helyeztek — a tűzrendészeti szakemberek engedélye nélkül — és az itt keletkezett tűz 2 351 000 korona kárt okozott. A következő nagyobb tűzeset a bratislavai Palma üzemben keletkezett, ahol a megengedettnél nagyobb mennyiségű gyúlékony anyagot tároltak. A párolgás következtében gáz keletkezett, amely egy szikrától felrobbant. Négy asszonyt égési sebekkel szállítottak a kórházba, ahol az egyik belehalt sérülésébe: az anyagi kár 4 millió korona és a tűz okozta termelési kiesés előreláthatólag még további 18 millió koronát jelent. A tűzrendészeti előírásokat a mezőgazdasági üzemek sem tartják meg. Nem egy helyen a gazdasági udvarban a villanyvezetékek nem megfelelők, tűzveszélyesek. Megjavításuk néhány száz koronába kerülne, de inkább vállalják a rizikót, és ha azután felüti fejét a vörös kakas, ezrekre, sőt milliókra rúg a kár. Itt merül fel a személyi felelősség kérdése. Minden üzemben, minden szervnek tudatosítani kell, hogy a gazdasági vezetők a tűzrendészeti előírások megtartásáért is felelősek. Nálupk azonban erről valahogy megfeledkezünk. A biztosító kifizeti a valóságos kárt, aztán minden rendben van. A felelősségrevonásról még a büntetőtörvénykönyv is igen humánusan tesz említést. Erre következtethetünk abból is, hogy a bíróságok csak igen kevés esetben vontak felelősségre valakit azért, mert hanyagságával tüzet okozott. Tűzről lévén szó, szólni kell a hivatásos tűzoltó egyesületek jelenlegi helyzetéről is. Az első négy hónapban gyors és szakszerű beavatkozással kb. 119 milliós értéket mentettek meg, amiért elismerés és dicséret illeti őket. Ennek kapcsán azonban meg kell mondani, hogy a műszaki felszerelésük — bár évről évre javul — nem megfelelő. A városokban a tűzoltók létszáma igen alacsony. Nyolc járási székhelyen hivatásos tűzoltók egyáltalán nincsenek. Az okokat, a bajokat általában mindig a múltban, a magunk mögött hagyott években keressük. Azok mindent kibírnak, hisz a felelősségmegállapítás itt lehetetlen. Ennek ellenére szét kell nézni magunk körül. Csak sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a tűzrendészettel összefüggő kérdésekben nem tartunk lépést az európai színvonallal. Az egyes szocialista országok tapasztalatait sem használjuk ki kellően. Nemcsak a műszaki berendezés terén van mit behoznunk, hanem a káderképzésben is. Egyelőre csak néhány fiatal tanul külföldi főiskolán, és ha végeznek, megtehetjük a jobb munka felé az első lépéseket. Ugyanis nem titok az sem, hogy a tűzesetek okának megállapítására is tapasztalt szakemberekre van szükség. AZ ADOTT helyzet és' lehetőségeink adják meg az elkövetkező évek teendőit. Bár kormányszinten is több intézkedés van előkészületben, minden munkahelyen sokat lehet és kell tenni a tűzesetek megelőzésére, valamint a tűzrendészeti szabályok megtartására. A hanyagságot a lehető legszigorúbban bírságolni kell. Hazánk egyetlen állampolgára számára sem lehet közömbös, hogy évente milliók válnak a lángok martalékává. Minden munkahelyen tudni kellene, hogy szikrából lesz a nagy tűz. NÉMETH JÁNOS 197U VI. 2. Vajon lesz-e szántói víz a szántói vendéglőben? Nemrég két kollégámmal megálltunk a szántói juhász vendéglőben, hogy megebédeljünk. Kitűnő birkagulyás, sült birkahús és egyéb ételkülönlegességekben válogathattunk, melyekről a vendég igazán csak jót mondhat. Italnak — mivel Szántón voltunk — szántói vizet kértünk. Nagy meglepetésünkre azonban — nem kaptunk. Ezt sehogy sem értettük, s legalább olyan furcsának találtuk, mintha Plzeftben nem kapnánk pilzeni sört, vagy Egerben egri bikavért. A pincérnő kedvesen közölte velünk, hogy alig néhány méternyire a vendéglőtől folyik a híres gyógyvíz, s ott ihatunk, ám ezt tartottuk a legkülönösebbnek, hiszen ha nincs messze a víz, annál indokolatlanabb, hogy a vendéglőben mégsem kapható. A vendég pedig lehet, hogy éppen evés közben akar inni, vagy közvetlenül utána. Azt is megtudtuk, hogy a vízért a vendéglő nem szabhat árat, és a vendégek ritkán kérnek ásványvizet így nem maradt más hátra, mint az, hogy ebéd után a forráshoz mentünk és kedvünkre ittunk a kitűnő vízből. Három nap múlva ismét betértünk a vendéglőbe, s az ínySzovjet panelgyárak a lakáshiány enyhítésére A szántói víz forrásánál. (Tóthpál Gyula felvétele) csiklandozó falatok elfogyasztása után ismét kértük a vizet. Nagy meglepetésünkre kaptunk is. így igazán elégedetten távozhattunk a kedves vendéglőből. Érdeklődéssel várom a legközelebbi alkalmat, hogy ismét Szántón ebédelhessek. Remélem, nem fogok csalódni. KÜLÖNÖSEN nagyvárosainkban égető probléma a lakáshiány. E kérdés sürgős megoldása valamennyiünknek, az államnak is érdeke. Ezért írja elő a következő ötéves terv a lakások számának lényeges növelését és az építkezések meggyorsítását. Tekintettel arra, hogy e kétségtelenül igényes követelmény teljesítése elsősorban az Építésügyi Minisztérium jeladata, felvilágosításért Jan S k u h r a mérnökhöz, a minisztérium építkezési termelést irányító műszaki-politikai főosztályának vezetőjéhez fordultunk. • Milyen feltételekkel biztosítható a lakásépítési terv teljesítése? — Minthogy jelenlegi belyzetünkben az Iparügyi Minisztérium szervezetei a kívánt mértékben és a határidőkön belül képtelenek volnának egymaguk biztosítani a beruházási építkezések szükségleteit, kénytelenek voltunk külföldön, keresni a technológiai berendezések szállítóit. Szakembereinkkel több helyütt is megfordultunk, és természetes, hogy elsősorban a Szovjetunióval folytattunk tárgyalásokat. Ez még hatvankilenc elején történt. A Szovjetunió megértéssel viseltetett problémáink iránt és felajánlotta legmesszebbmenő segítségét. Miután megtekintettük a Magyar Népköztársaság részére már leszállított korszerű panelgyáraikat — Győrben máiüzemben is vannak —, úgy döntöttünk, hogy néhány üzemet mi is megvásárolunk. [Egyegy gyár teljesítőképessége évente 2—2 ezer lakás.) Elhatározásunkat tett követte, s ennek eredményeként született meg a néhány nappal ezelőtt aláírt, négy panelgyár szállítására vonatkozó szerződésünk. • Meglevő panelépületeinket gyakran éri bírálat a lakók részéről. Miért nem helyezik előnybe inkább a bevált klasszikus építőanyagokat? — Nyilván a panelgyár termékeinek, illetve a lakóházaknak a minőségére gondol. Véleményem szerint nem volna helyes, ha az eddig elkövetett hibák és fogyatékosságok miatt — melyek többnyire a szakismeret hiányára és tapasztalatlanságunkra vallottak — a jövőben elzárkóznánk ez elől a ma már az egész világon elterjedt építkezési mód elől. A nyugati országokban pl. a tömegépítkezéseknek 40—50 százaléka előregyártott elemekből készül. • Milyen lesz a szovjet panelgyárak termelési program ia? . . — Kutatásokkal szerzett tapasztalataink alapján saját szerkezeti rendszert dolgoztunk ki, mely lehetővé teszi a rendelkezésünkre álló hazai építőanyagok felhasználását, és kizárja a panelházak eddigi hibáinak megismétlődését. Ez a B 70-nek nevezett konstrukciós rendszer a magasabb színvonalú építkezési módot biztosítva minden tekintetben megfelel követelményeinknek. A Szovjetunió tehát a mi dokumentációnk alapján készíti el a gyárak berendezéseit, melyekben saját konstrukciós rendszerünk részére mi magunk fogjuk gyártani a lakóházakhoz szükséges elemeket. A Szovjetunió tehát n;igy segítségünkre lesz abban, hogy megoldjuk a hazánkban annyi bajt és gondot okozó lakáshiányt. Am ez még nem jelenti azt, hogy problémáink és gondjaink megszűnnek. Korántsem. Hiszen a technológiai berendezések komplettizálása, pl. az emelődaruk biztosítása, a kazánházak légkondicionáló berendezésének és még sok minden másnak a beszerzése a mi dolgunk lesz. Ezeket ugyanis a szükséges feltételek megteremtésével a mi iparunknak kell majd szállítania. • Hol építik fel a panelgyárakat és mikor tervezik üzembe helyezésüket? — Az egyik nagyüzemet Brnóban, a másikat a dél-csehországi Mydlovaryban helyezzük el. Szlovákiában — úgy tudom — erre a célra Michalovcét és Nové Mesto nad Váhomot szemelték ki. A gyárakat hazai építövállalatainknak az eddigi 4—5 év helyett két esztendőn belül kell majd felépíteniük. A szovjet szakemberekre csupán a technológiai berendezések szerelési munkáinak az ellenőrzése vár. • Építkezéseinknél szinte rendszeres tünet a határidők be nem tartása. Nem fenyeget ez a veszély a panelgyárak esetében is? — Reszortunk — tekintettel a rendkívüli helyzetre — bizonyos nyomást gyakorolhat az Építésügyi Minisztériumra és vállalataira, amelyek viszont hasonlóképpen járhatnak el sa« ját szállítóikkal szemben. Ga» dasági és műszaki szempontba! ugyanis elképzelhetetlen voln^ hogy a mi reszortunk rendkívüli teljesítményei esetén pl. csak a kazánház késése miatt ne folytathatnánk a munkát. Ezekről a problémákról egyébként már folynak tárgyalások az Iparügyi Minisztériummal, és egyelőre nincs okunk kételkedni abban, hogy követelményeinknek a jövőben is eleget fognak tenni. • Köztudomású azonban, hogy nem bővelkedünk építőanyagban. Márpedig ez a hiány is hozzájárulhat a fennakadásokhoz. — Emiatt nem fáj a fejünk, inert a négy szovjet panelgyárhoz szükséges építőanyag a többi építkezéseinkhez viszonyítva csupán egy cseppet jelent a tengerben, ezenkívül természetesnek tartjuk, hogy ezeket az építkezéseket kell majd előnyben részesítenünk. • Érthetetlen, miért nem terveznek panelgyárakat fővárosainkban is, ahol a legnagyobb a lakáshiány? — Eddig csak nagy teljesítményű panelgyárakról beszélgettünk. Azokról-, amelyeket a Szovjetunióval való együttműködésünk keretében építünk fel. Ezen kívül ugyanis több kisebb teljesítményű — évi 300, illetva 600 lakás előállítására alkalmas — panelgyárakat tervezünk, részben kapitalista országok, pl. Dánia segítségével. Ezek szükség szerint lesznek áthelyezhetők. Felépítésük pedig még rövidebb időt, kb. egy évet fog igénybe venni. A terv szerint összesen öt nagy és hat kisebb üzemről folynak tárgyaKARDOS MARTA A felszabadulás utáni években korszerű gépekkel szerelték fel a varnsdorfi Velveta textilgyárat. Ennek, valamint az üzem dolgozói igyekezetének köszönhetően a gyár termelése az utóbbi két évtizedben a kétszeresére emelkedett. (CSTK) A SRÉGHAfLlTÖ részleg vezetője így szólt az egybegyűltekhez: — Tudósok jöttek az üzemünkbe. Fogadják őket szeretettel, mert a tudomány — elvtársak — nagy dolog. Ma a tudományos irányítás korát éljük, a régi módszerekkel már nem lehet eredményeket elérni. Majd jönnek a tudós elvtársak és szétosztanak mindenféle kérdőíveket, töltsék ki őket becsű letesen. Aztán némelyiküket be hívják beszélgetésekre. Ne húzódozzanak ettől. A tudományt támogatjuk, ha segítségükre le szünk! Támogassuk a tudományt minden erőnkkell A tu dományos módszereké a jövő! — Marhaság — dörmögte Mócsing Flórián a szomszédjának, de csak csendesen, nehogy tudomány-ellenesnek tűnjék a részlegvezető szemében, és angolosan eltűnt. Azután a pszichológusok kérdőíveket osztottak szét, beszél getéseket folytattak, táblázatokat szerkesztettek, amelyekbe kereszteket és vonalakat rajzoltak, számolgattak és koeffi cienseket emlegettek. Végül el mentek az üzemből. Telt-múlt az idő, és az üzem személyzeti osztálya egyszer A relatív tudomány csak megkapta a tudósoktól a pszichológusok vizsgálatának eredményeit. A jelentésben szépen sorjában feltüntették, ki mire alkalmas leginkább, képességei megfelelnek-e beosztásának, rátermett-e árra a munkára, amelyet végez. Mindez a tudósokra jellemző precizitással, számokkal, adatokkal. A személyzeti osztályon azt gondolták, hogy ez bizony jó dolog, és bizonyára hasznát veszik a részlegek vezetői, ha majd azon törik a fejüket, kit milyen munkával bízzanak meg. Naivságukban a tudományos felmérés anyagát odaadták a részlegvezetőknek. Köztük, természetesen, a sréghajlító részleg főnökének is. Egy pillanat műve volt megtalálni a saját rátermettségére vonatkozó adatokat. A sréghajlító főnökének arca elborult a leírtak láttán, szeme összehúzódott és szemöldöke összeért a homlokán. Még jobban elsötétült szeme villanása, amikor helyettesének, Fréz Alfrédnak a minősítését olvasta. B z a piszok alak, aki a helyére pályázik, nyolc teljes fokkal nagyobb intelligenciát mutat ki, mint ő, aki tudvalevőleg főnök. Nem szólt senkinek, csak közvetett célzásaiból lehetett észrevenni, hogy véleménye a tudományról alapvetően megváltozott legutóbbi szónoklata óta. Valahányszor fülét érte a „pszichológia" kifejezés, rövid mormogás hagyta el ajkát: „Marhaság". A sréghajlító főnöke valóban jól kihasználta a rendelkezésére bocsátott tudományos elemzést. Nem múlt el egy hónap és megszabadította részlegét a kiállhatatlan Fréz Alfrédtól, fi* mivel a tudományos jelentésben semmilyen feljegyzést sem talált Mócsing Flóriánról, természetesen őt nevezte ki helyettesének. Amikor Mócsing megtudta, hogy kinevezését lényegében a tudományos kutatásnak köszönheti, áhítattal ezeket mondta: „Hiába no, nagy dolog a tudomány! Támogassuk a tudományt minden erőnkkell" De ezt ismét csak magának mondta, nehogy a főnöke meghallja, mert az mostanában tudomány emlegetésétől kiütéseket szokott kapni. (vllj.