Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-02 / 129. szám, kedd

PRÁGAI LEVÉL Amazonok versenye Lehet, hogy április utolsó napjaiban olvasták, vagy a tévé képernyőjén látták, hogy a „gyengébb nem" száz képviselője vett részt a kissé nagyképűen „Eva rallyenek" nevezett autóversenyen. Százhúsz kilométer hosszú, erősen tagolt útvonalon versenyeztek a karlštejnt, točníki és íebráki várak között. Ezt azonban nem tudták előre, ugyanis csak annyi szivárgott ki, hogy Prága határától indulnák déli, vagy nyugati irányba. Mivel az újságíró a legutolsók közül értesül az újdonságokról, én is csak két nappal az indulás előtt tudtam meg, mi készül, és azonnal leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy bebizonyíthassam gépkocsivezetői képességemet. Nem álmodoztam az első helyről — miért éppen nekem sikerülne — .de maga az élmény, érdekessége izgatott: a saját bőrömön tapasztalni, milyen is a verseny. Telefonálgatás következett. Kérem, utólag jelentkezem ... nagyon szívesen befizetem a 20 korona nevezési illetéket, csak indulhassak ... Beleegyeztek. Nem tudom, kit utasítottak el miattam, hogy a helyére kerülhessek. Kegyetlen és önző voltam, hiszen a protekcióra mindig ráfizet valaki. Amint megkaptam a kedvező választ, azonnal felkerestem rokonaimat. „Kölcsönözzetek útitársat!" „Mii?" „Kölcsönözzétek Tomit, a fiatokat. Autóversenyen indulok, és szükségem van útitársra!" Tomi felhördült a boldogságtól, és szülei beleegyeztek. Azonnal tanulmányozni kezdtük a térképen Prága környékét, a berouni útvonalat, számtalan más variációt ts feltételeztünk. A találgatásban és a iérkép tanulmányozásában részt vett a sógorom, sógornőm és idősebb unokaöcsém is. „Tehát holnapután nyolc órakor" — búcsúztam Tomitól, amikor az éjszakai órákban elkísért az autóbuszmegállóhoz. Könnyűnek és derűsnek éreztem magam, mivel bennem volt néhány pohár whisky szódával. Ugyanis már előre ittunk a medve bőrére, vagyis a győzelemre. A verseny előtti napon előhúztam a garázsból a Fiatot, amely már öt év óta szolgál hűségesen, és közöltem vele, hogy holnap van a nagy nap, versenyre megyünk, tehát mutassa meg, mit tud. Beleegyezett és sokat ígérő képet vágott, de végül mint minden hímnemű lény — becsapott. Amikor a próbaútról visszatértem a garázsba, kissé siettem és a hátsó sárhány6val horzsoltam a kaput. De tovább már egy lépést sem tett. Ismét hátrálni kellett, remegni, hogy rosszul forgatom a kormányt, persze közben az idegeim remegtek, és patakokban csorgott a verejték az arcomról. Teljesen megsemmisülve zártam be a garázst. Kételyeim támadtak, induljak-e egyáltalán a versenyen? Vajon próbára tegyem-e ügyességemet? De azért készültem a versenyre. Elkészítettem —- a szabályok értelmében — a jegyzetfüzetet, ceruzát és autótérképet, a vajas kifliket és a narancslét mindkettőnk számára, a csokoládét, ami erősíti az idegeket, a sportöltönyt és a napszemüveget — aztán lefeküdtem. Nem tudtam aludni. Egész éjjel csak a garázsba akartam behajtani, hallottam a kapufának ütköző sárhányó hangját, sőt a kocsi farával a garázs hátsó falának ütköztem, és a rosszindulatú emberek, akik az ablakból nézték vergődésemet, kinevettek. Csuromvíz voltam. Reggelre egészen letörtem. Hát van értelme ilyen állapotban versenyezni? Azt hittem szórakoztat, és közben az idegösszeroppanás fenyeget. Mi történik, ha nem megyek? Na, de mit szó hozzá az útitársam? Egészen lejáratom magam előtte! Aztán elindultam. A fiú már teljes „szerelékben" várt rám ... távcső ... iránytű, mert hátha csak az égtájak szerint jelölik ki az útvonalat, két hatalmas szelet rántott hús és hat darab kenyér, egy üveg tea, két csésze és narancs. Mivel az orvosi pályát választotta, magával hozta a házi gyógyszertárát is, mintha nem bízott volna a kocsimban. Hát nem, ezt az ifjút nem csaphatom be! Kicsit halogattam az indulás időpontját... „olvassuk el újra a szabályokat, csak nagyon felületesen tanulmányoztam. Látok itt valamit az ellenőrzésről, meg az önkiszolgálásról ... nehogy összetéveszszük". De a fiú csupa tűz. Sejtelme sincs arról, mennyire féltem, amikor reggel kigurultam a garázsból. „Nos? — kérdeztem fölényesen. — Meg tudjuk csinálni? Biztosan nem leszünk elsők." „Akkor legalább másodikok, vagy harmadikok, de szeretnék első lenni!" Óh, fiatalos tapasztalatlanság és önbizalom! Kissé rosszkedvűen tanulmányozom a szabályokat, és hangosan olvasom az egyik feltételt: „ ...az útitárs alsó korhatára tizennyolc év ..." Éljen! Hurrá! „Tomi, te már betöltötted a tizennyolcat?" Habozik a gyerek, mert bizony a tizennyolcadik születésnap még előtte van, hiába borotválkozik. Végül bevallja, hogy egy év vei kevesebb. „Akkor pedig nem csinálhatunk semmit. Elvégre nem csalhatunk. Mi lesz, ha elkérik a személyazonossági igazolványodat?" „Nem csalhatunk" — mondja nagyon borúsan. Igaz is, akkor minek hozta a távcsövet és az iránytűt? „Tudod mit? Elmegyünk Karlštejnba virágot szedni, esi nálunk egy kiadós gyalogtúrát és megnézzük a madara kat. Rendben van?" Ez megnyugtatta, én pedig megkönnyebbültem. Nagyon szép és vidám kirándulás volt, megettük az egész készletet. En már nem remegtem a kormány mögött, és nagyon sok mókust, madarat s vidrát láttunk. Távcsővel figyeltük az országúton száguldó gépkocsikat, hogy nincs-e versenyszámuk. Nem volt. A versenyt egyébként egy szőke nő nyerte meg. Nem én voltam, pedig én is szőke vagyok. De majd egy év múlva, amikor Tomi már tizennyolc éves lesz! 10000 LAKOSÚ VÁROS // // A Bratislavai Magasépítő Vállalat kollektívájára ebben az évben is igen jelentős feladatok várnak. Az idén 2988 lakást kell befejezniük és átadniuk; ez 98 lakással több, mint tavaly. Ebből 2812 lakást Bratislavában adnak át. Ha ezeket a lakásokat egy helyre összpontosítanánk, akkor egy 10 000 lakosú város jönne létre. Ezenkívül a Magasépítő Vá'lalatnak meg kell kezdenie több mint 3000 lakás építését. Körülbelül 1000 lakást a károlyfalusi lakótelepen építenek fel. A lakásépítés főleg új lakótelepek bővítését célozza. A Záluhy I. lakótelepen — amelyik a Patrónka—

Lamač—

Dúbravka háromszögben terül el — 739 lakást adnak át. A Récse melletti Barónka lakótelepen pedig 718 lakást építenek fel. Továb bi 74 család kap lakást Kramáren, 94 család a Fučík utcában, 48 család pedig a Trávniky lakótelepen. További lakásokat építenek Főréven és Ligetfalun is. I. P. Illilllf. A földmágnesség titka A Földnek mint mágnesnek létezéséről egészen az 1600-as évekig semmit sem tudtak. Elsőnek Erzsébet angol kriálynő udvari orvosa, William Gilbert merte kimondani, hogy a Föld tulajdonképpen egy hatalmas mágnes. Ezt kísérletei során állapította meg. Ugyanis mágnesezett vastükkel és a Föld mágneses vasoxidból készült kis modelljeivel végzett kísérleteket. Gilbert a mágnestűket a természetes mágneses gömb különféle pontjaira helyezte, és gondosan feljegyezte a tűk viselkedését. Vizsgálatai egyértelműen megcáfolták az akkoriban uralkodó általános nézetet, tudniillik azt, hogy a mágnestűt a sarkcsillag vagy az égbolt valamelyik másik égitestje vonzza. Gilbert kiderítette, hogy az iránytűt nem a távoli csillagok, hanem a Föld mágneses tere befolyásolja, és ezzel egyszersmind a földmágnesség vizsgálata modern tudományának alapjait vetette meg. Az iránytűtől a magnetogramig Száz évvel később Halley, a híres angol csillagász annak okát kezdte vizsgálni, hogy miért, tér el az iránytű az északi iránytól. Elhatározta, hogy a kompasz elméletileg „szükséges" iránya és tényleges iránya közötti különbséget táblázatokba foglalja — ezt a különbséget nevezik a hajósok mágneses variációnak, a tudósok pedig mágneses deklinációnak. Három évig folytatta tudományos észleléseit az Atlanti-óceán északi és déli részén. Munkájának eredményeként egy térképet alkotott, amelyen folytonos görbével kötötte össze az azonos mágneses elhajlási (dekllnációsj pontokat. Ezeket a vonalakat izogon (izosz görögül egyenlő, gónia — szög), tehát egyenlőszögű vonalaknak nevezte el. Ez a térkép ma is a geofizika egyik alapvető dokumentuma, a mai földmágneses világtérkép előfutára. Ugyanakkor sok más tudós a vízszintes tengelyre felfüggesztett mágnestűk lehajlását, az úgynevezett mágneses inklinációt vizsgálta. Azt tapasztalták, hogy az egyenlítőn a mágnestű gyakorlatilag vízszintes helyzetű. Ezek a megfigyelések egyre inkább feltárták, mennyire összetett Földünknek mágneses tere. Ennek a térnek az alakulását ma körülbelül 100 mágneses obszervatórium vizsgálja. Pontos mű szerek segítségével mérik és jegyzik fel a Föld mágneses terének erősségét (az úgynevezett térerősséget) mind vízszintes, mind függőleges irányban, meghatározzák a mágneses deklinációt és inklinációt a Föld valamennyi pontján. A tudományos mérésekhez meglehetősen bonyolult, nagy érzékenységű műszereket, úgynevezett magnetográfokat szerkesztettek. E műszerben a legprecízebb órát megszégyenítő pontossággal egy mágnestűt függesztettek fel, amelynek a legkisebb kimozdulását is észleli és felnagyítja egy fénysugár. Ez egy tükörről visszaverődve mozgó fényérzékeny papírszalagra vagy lemezre rögzíti az eredményt. A felvétel neve: magnetogram. Nemzetközi együttműködés A mágneses kutatások terén a nemzetközi együttműködés már eddig is sikeres volt. Valamennyi megfigyelőállomáson azonos észlelési módszert igyekeztek bevezetni, és ma is egységes szempontok szerint törekednek értékelni a mágneses jelenségeket. A megfigyelőállomások a mágneses zavaroktól teljesen mentes, nyugodt napot 0 számmal, a közepes mágneses zavarok időszakait 2-es számmal jelölik. A greenwichi egységes időszámítást alkalmazzák, és így az észlelt adatok könnyűszerrel közös nevezőre hozhatók. A mágneses obszervatóriumoktól kapott adatok kiegészítésére időnként expedíciókat is szerveznek lakatlan, távoli területek geomágneses felderítésére. 1900 óta a nagy hajózó nemzetek tudósai több mint 200 expedíciót vezettek a hét tenger mágneses tere alakulásának minél pontosabb meghatározására. Az utóbbi években a hajóról végzett mérésekhez a repülőgépről végzett mérések egész sorozata csatlakozott. 1956-ban a geomágneses egyenlítő helyzetét állapították meg repülőgépek segítségével. A tudósok egy hatalmas négymotoros KO-97-es repülőgépben körülrepülték a Föld mágneses egyenlítőjét. A kapott adatok alapján igyekeznek kiszámítani a Föld mágneses erőterének várható alakulását, egészen körülbelül 6000 km-es magasságig. Az utóbbi számítások ellenőrzésében a kellően felműszerezett mesterséges holdaknak is szerep jut. Az egyik legfontosabb tájékozódási eszköz A Föld mágneses terének ismerete gyakorlati szempontból rendkívül fontos. A szárazföldeken észlelhető mágneses zavarok például nagyobb vasérctelepek előfordulására utalnak. Az egyik ilyen legnagyobb mágneses zavarterület {latin szóval anomália) a kurszki vasérctelepek környékén fordul elő. Ez a híres kurszki anomália. Ezen a vidéken a repülőgép iránytűje szinte vitustáncot jár, és tájékozódásra nem használható fel. A Föld mágneses terére vonatkozó ismereteinket a közlekedési eszközök egyaránt hasznosítják szárazföldön és vízen. Az iránytű ma is az egyik legfontosabb tájékozódási eszközünk. Gyakran még akkori is többé-kevésbé megbízható támpontot nyújt, amikor a rádió-összeköttetés bármilyen oknál fogva lehetetlenné válik. Ezért is fontos a Föld mágneses terének gondos feltérképezése. A korszerű mérésekből megállapítható, hogy földgolyónk nem túlságosan erős mágnes. Mágneses vonzóereje eltörpül azon mágneses térerősségek mellett, amelyeket az ember a modern fizikai laboratóriumban előállít. Az 1700-as években még sok tengerész félt attól, hogy a Föld mágneses ereje kihúzogatja a vasszögeket a hajó eresztékeiből. Ez persze sohasem következett be, mert hiszen a Föld mágneses térerőssége még az északi mágneses sarok közvetlen közelében is sokkal gyengébb, mint a gyerekek kedvelt játékszeréé, a patkómágnesé. Bár a Földnek, e mágneses golyónak, viszonylagosan gyenge a térerőssége, mégis a mágneses erővonalak nagy távolságra kiterjednek a Földünket körülvevő térben. Tudjuk, hogy a mágnestér befolyásolja az elektromágneses hullámokat, eltéríti a villamos töltéssel bíró részecskéket. Ez az oka annak, hogy a Föld mágneses tere a Napból vagy a kozmikus térből eredő sugárzási részecskéket is eltéríti. Szekuláris változások Bár a tudósok a Föld mágneses terét aránylag állandónak tartják, ez mégis csaknem folytonosan változik. E változások egy részét szekuláris változásoknak hívják (seculuin: latinul évszázad), éppen azért, mert sok évre, esetleg évtizedekre kiterjedő, lassú változásokról van szó. A változások másik tésze (ezek gyenge és viszonylag nem is jelentős változások] az éven belüli periodikusan visszatérő jelleget mutat. Ezeket évi változásoknak hívjuk. De ezen belül még a napi változásokról is szólnunk kell, ezek is viszonylag gyengék, és 24 óránként jellegzetesen visszatérő, szakaszos ingadozást mutatnak. A változások közül a legfontosabbak a Föld mágneses térerősségének gyors és nagy erejű változásai. Ezek a mágneses viharok. Pillanatok alatt keletkeznek és az egész földgolyót felölelik. Az előbb említett változások közül a szekuláris változás és a mágneses viharok tarthatnak igényt a legnagyobb érdeklődésre. A szekuláris változásokról eddig nem tudtunk sokat, részben azért, mert igen lassan, évtizedek, sőt évszázadok folyamán lassan fejlődnek ki, részben azért, mert nem állnak a rendelkezésünkre az előző századok megfigyelési adatai. A meglevő néhány feljegyzés hellyel-közzel mégis meglepő. Londonban például, ahol már közel négy évszázada végeznek mágneses méréseket, 1680-ban a mágnestű deklinációja kelet felé 11 fok volt; 1800-ra viszont megváltozott és 35 fokra tér ki nyugat felé. A mágneses sarkok vándorlása A történelem előtti időkből származó kőzetekben talált vasrészecskék, amelyek a kőzetek képződése során a Föld akkori mágneses erővonalainak megfelelően rendeződtek el, arról tanúskodnak, hogy Földünk története folyamán a mágne ses sarkok meglehetősen széles határok között vándoroltak. Amit ma tudunk, még nem ad világos képet. Annyit mondhatunk csupán, hogy e szekuláris változások egy-két adatát ismerjük, és pontos adataink vannak arról, hogy a mágneses deklináció miként változott a XX. században. A mágneses viharok a Föld mágneses instabil voltáról, nem állandó, bizonytalan állapotáról adnak jelet. A sarki fény ugyancsak ennek a tanújele. Sok mágneses vihar során tapasztaljuk, hogy a Föld magaslégkörében létező villamosságot vezető rétegek (az ionoszféra) eltűnnek vagy eltorzulnak, és ilyenkor a távolsági rádióvétel lehetetlenné válik. A mágneses viharok néha percekig, néha napokig tartanak, és vagy csak Földünk kis részére terjednek ki, vagy az egész földgömböt felölelik. Leggyakoribbak az utóbbiak. Ez arról tanúskodik, hogy a kívülről jövő, igen nagy energiák okozta változásokkal állunk szemben. Érdekes, hogy a mágneses megfigyelőállomások magnetogramjain többnyire sokkal kifejezettebben érzékelhetők a mágneses viharok, mint a mérsékelt égövben haladó járművek iránytűin. Megoldásra váró rejtélyek A földmágnesség eddig megoldatlan titkai között a mágneses tér eredete és változásainak helyes magyarázata különösen fontos. Gilbert annak idején a földgömböt mint mágneses vasoxidból álló hatalmas golyót képzelte el. Ma már tudjuk, hogy helytelenül. A Föld belső niagja ugyanis sokkal magasabb hőmérsékletű, semmint hogy mágneses tulajdonságokkal bírhasson. (A hőmérséklet növekedésével ugyanis minden anyag előbb vagy utóbb elveszti mágnesességét. A mágnesség elvesztésének hőmérsékletét nevezzük Curie-pontnak.) A Föld mágneses terének eredetét és a benne bekövetkező szekuláris változásokat sok elmélet a Földben folyó villamos áramokkal és a Föld belső folyékony magjának mozgásával magyarázza. E sok ellentmondó véleményből leszűrhető általánosan elfogadott nézet az, hogy Földünk mágneses terének magyarázatát és szekuláris változásainak okát magában a Földben kell keresnünk. A hirtelen erőteljes változások forrása a Föld felső légkörében rejlő vagy a légkörön kívül található. Ügy látszik, hogy közvetlen öszszefüggés van a naptevékenység és a mágneses viharok között, minthogy az utóbbiak a napfolttevékenység maximuma körül a legerősebbek. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy az egyes nagy napfoltokkal és a napkorona kitöréseivel, az úgynevezett protuberanciákkal kapcsolatos hatalmas napenergia-adagok zavarják a Föld felső rétegeit és ott villamos áramokat indukálnak. Ez utóbbi áramok helyzetéről és alakulásukról eddig még csak találgatások hangzottak el. A mesterséges holdak azonban remélhetőleg hozzásegítik majd a tudósokat a megbízható értékelés alapjaihoz. D. J. 1970.