Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-02 / 129. szám, kedd

Szocialista módon-jobban A JÓZAN GAZDASAGPOLITIKA MOZGALMA * A FŐ KRITÉRIUM: ÉSSZERŰSÉG * MILYEN A „MINDENKI SZOCIALISTA MÓDON" MOZGALOM A GYAKORLATBAN? Alig néhány hete szövegezték meg egy bratislavai pártaktí­ván Szlovákia 24 vállalata képviselőinek felhívását, amelyben kezdeményezték a „Minôenki szocialista módon" mozgalmat. Sokan bizonyára úgy vélték, hogy ez is csupán egy mozgalom a sok közül, és a jelentősége nein haladja meg a különféle al­kalmi versenyfelhívásokét. A mozgalom megindulásának a legelején is azonban már olyau jelenségeknek vagyunk tanúi, amelyek meggyőznek róla, hogy itt egy egészen újszerű", a verseny mozgalmakban eddig alig ismert folyamatról van szo. Ez a dolgozók kezdeményezésére támaszkodó mozgalom ugyanis a fő hangsúlyt a termelés hogyanjára helyezi. Néhány üzem példája szemléltetőbben mutatja be, milyen elő­revezető és eredményes, ha munkastílust, a feladatokhoz való viszonyulást, az ésszerűség követelményét helyezzük a törek­vés középpontjába a kimutatásuk, jelentések és nagy szavak helyett. A papírháború alkonya A „Mindenki szocialista mó­don" felhívás egyik része külön hangsúlyozza, hogy e mozgalom címén semmiféle jelentéseket, jegyzőkönyveket, statisztikákat ne követeljenek az üzemeiktől és kollektíváktól, hanem az eredmények szolgálati síkon, az Üzemmenet® folyamatosságában, a tervteljesítésben, műszaki fej­lesztésben és egyéb objektíven progresszív termelési tettben kell megmutatkoznia. A Lövi nobanai Magnezitművek — amely formálisan még nem is kapcsolódott be a mozgalomba — jó példát mutat, hogyan kell értelmezni a „szocialista mó­don" jölszót. Az üzem minden szintű vezető dolgozója, az igaz­gatóságtól a mesterekig külön Iskolázásban részesül, amely­nek folyamán megismerkednek a korszerű üzemszervezés és az emberekkel való bánásmód alapelvelvei. Jellemző, hogy a termelési kérdésekhez legköze­lebb álló mesterek Iskolázása részletesebb és alaposabb. A kérdések ésszerű megoldása alapvető követelmény lett az üzemekben. Az alagútkemencé­ket lehetett volna például az ed­digi módon is rekonstruálni és mindenki teljesítette volna így is feladatát. De ők Saját ter­veik alapján, különleges meg­oldással végezték el ezt a mun­kát, és az alagűtkemence ma kétszeres teljesítménnyel műkö­dik. A kezdeményezők A felhívás egyik aláírója a Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalat. Igazgatója Ján Brúska mérnök tudósítónknak kijelen­tette: „Az emberekkel folyta­tott munkára helyezzük a fő súlyt. Felhasználjuk a szocio­lógiai, az üzemszervezési fel­mérések adatait és következ­tetéseket vonunk le ebből a szociális és személyzeti politi­kára vonatkozóan. Az adminiszt­ratív és szervező munkahelye­ken a pontos feladatmeg­határozást és a határidős ellen­őrzést helyezzük előtérbe. A versenyben a munka szervezési szempontjaira összpontosítjuk figyelmünket." Ugyancsak a szervezési kér­désekre helyezi a hangsúlyt a Banská Bystrica-i Erdészeti Vál­lalat is, a felhívás egyik kezde­ményezője. Itt a munkábajárás problémáit, a közlekedés kérdé­seit akarják megoldani elsősor ban. Érdekes jelenséggel találkozunk a breznói Hídelem Gyárban, ahol nem is tudták, hogy a „Mindenki szocialista módon" jelszó mozgalommá fejlődött. Viszont a gyakorlat­ban itt is rádöbbentek, hogy a felhívásban körvonalazott elvek alkalmazása objektíven szük­ségszerű és e szerint is dolgoz­nak. A pártszervezet például napirendre tűzte a módosított üzemi szolgálati szabályzat megtartásának ellenőrzését. Ez a munkafegyelem, a hatásköri kérdések tisztázása terén ígér sikert. Ezután a racionalizálási program kerül napirendre. Mindkét akció nem más, mint a „szocialista módon" jelszó valóra váltása. A Slovenská Lupča-i Biotika Gyógyszergyár az L-lyzín rész­leg üzembehelyezése előtt áll, és ettől függ az idei terv tel­jesítése. De figyelemre méltó, hogy e fontos és sürgető munka mellett szükségesnek tartják a termelés „hogyanjának" javítá­sát is: szervezik a munkahelytől a vezetőségig terjedő informá­ciós csatorna rendszerét min­den fokon, aminek mérhetetlen jelentősége van az irányítás megjavításában. A füleki Kovosmaltban az év elején villanyhiány miatt 5 millió koronás lemaradás ke­letkezett. Ezt behozták, és a negyedévi 'tervet minden ne­hézség ellenére teljesítették. Ez nem véletlen, hanem egy komplex intézkedési terv kö­vetkezetes megvalósításának eredménye. Most tovább men­nek: osztályonként az éssze­rűsítés elvei szerint fokozato­san átszervezik a munkát, hogy az hatékonyabb legyen az ed­diginél. A második műszakban olyan teljesítményt akarnak el­érni, mint az elsőben. Ez nagy munka, azonban sikerrel ke­csegtet, mert szocialista módon láttak hozzá: következetesen és ésszerűen. Az első eredmények már megmutatkoznak az egyes dolgozók teljesítménybérre va­ló átállítása nyomán, az új If­júsági szocialista brigádok ala­kulásában, a szervezeti struktú­ra optimálissá tételében. VILCSEK GÉZA Fokozott műemlékvédelmet A Szlovák Nemzeti Tanács valószínűleg már ebben az év­ben elfogadja az új műemlék­védelmi törvényt. Előkészítésé­ről 1969 novemberében és 1970 márciusában tárgyalt az SZNT oktatás- és művelődésügyi bi­zottsága. A képviselők már az első esetben — amikor a bi­zottság a műemlékvédelem köz­ponti irányítását célzó javas­latról tárgyalt — megállapítot­ták, hogy az SZNT 7/58 trt. szá­mú műemlékvédelmi törvénye nem segíti kellő mértékben a pusztuló műkincsek megmenté­sét. Az utóbbi időben annyira elhanyagolták a műemlékek vé­delmét, hogy néhány városi re­zervációt a teljes megsemmisü­lés fenyeget. Ilyen a helyzet például Selmecbányán. A mű­emlékek helyreállításának ha­logatása azt okozza, hogy egyes objektumok restaurálása ma már háromszor annyi költséget igényel, mint tíz évvel ezelőtt. A régészeti kutatás szempont­jából az említett törvénycikk nagy hibája, hogy a nagy épít­kezésekkel kapcsolatban nem biztosítja a megelőző feltárás lehetőségét. Köztudomású, hogy a régészek gyakran csak akkor értesülnek egy-egy értékes lelő­helyről, amikor már késő, a le­letek pusztulása nem akadá­lyozható meg. Tipikus példa er­re az érsekújvári Élelmiszer­ipari Kombinát építése során megsemmisített 10—12. század­beli temetkezési hely. A jelen­legi jogszabályok nem akadá­lyozzák meg az ilyen eset is­métlődését, holott Szlovákia te­rületén bizonyosan számos ha­sonlóan értékes lelet van. Az SZTA régészeti intézete a jó felszerelés és anyagi ellátott­sága ellenére sem követheti teljes mértékben figyelemmel a Szlovákia iparosításával össze­függő feladatokat. így például az utóbbi időben nem végezhet eredményes kutatómunkát a te­BETEG GYEREKEK NYÁRI TÁBOROZÁSA Hogy a gyermekek testi és lelki fejlődésére milyen hasznos befo­lyással van a nyári táborozás, azt bizonyára nem szükséges részle­tezni. Csak örülhetünk tehát, hogy a szakszervezet a gyermekek üdül tetéséröl sem feledkezik meg. Az egészséges gyermekek számára számtalan nyári táborozási lehető­ség kínálkozik, s azt a gyerekek ki ls használják. Ám olyan gyer­mekek is akadnak, akik betegség miatt nem vehetnek részt ugyan­azokon a táborozásokon, melyeken egészséges társaik részt vesznek. Pedig a testi és a lelki pihenésre, a szabad levegőre és a kikapcsoló­dásra még nagyobb szükségük van, mint egészséges társaiknak. Ebből indult kl a Szlovák Vöröskereszt is, amikor elhatározta, hogy min­den évben megrendezi a beteg gyerekek nyári üdültetését. Az el sö ilyen üdülő-táborozásra 1963 ban került sor. Betegségen több­nyire gerlncferdülést, légzési za­varokat, anyagcserezavarokat és szívbetegségeket értünk. A nyári táborozás lehetővé teszi a beteg gyerekeknek ls, hogy a szabad természetben tartózkodjanak, még pedig pedagógusok vezetése, Illet ve orvosok és gyógytornászok el­lenőrzése alatt. A beteg gyerekek húsz napig tartó nyári táborozá sának programja a résztvevők egészségi állapotától függ. A gyermekek tevékenységének túl­nyomó részét gyógytorna képezi. Ez Idén a Szlovák Vöröskereszt nyári táborozásán 22 turnusban 2489 gyerek vesz lészt. A szer­vezést a Szlovák Vöröskereszt já­rási bizottságai vállalták. A tábo­rozásnak természetesen nemcsak a beteg gyerekek és szüleik örül­nek, hanem az iskolaorvosok is, akik nyilvántartást vezetnek ar­ról, hogy melyik gyereknek van a leginkább szüksége az ilyen tá­borozásra. Sajnos, több járási bizottság — megfelelő objektum hiányában — nem szervezhet Ilyen nyári tábo­rozást a beteg gyerekek számára. Rajtuk csak azok tudnának segí­teni. akik üdülőközpontokkal ren­delkeznek. —fS— rületrendezés alá eső 22 liptói faluban, holott ez jelentősen gazdagítaná a 11—14. század­beli, korai feudalizmus hami­sítatlan falutípusáról szerzett ismereteket. Tudjuk, hogy Szlovákia a kö­zépkorban fontos kereskedelmi utak kereszteződésén feküdt, így ez nemzetközi szempontból is érdekes. Az eddigi tudomá­nyos kutatás eredményei előse­gítik az őskori fejlődés számos problémájának tisztázását, gaz­dagítják az európai település­kutatás leletanyagát, és sok kül­földi kutatót ís érdekelnek. An­nak ellenére, _hogy Szlovákiá­ban a szervezett régészeti kuta­tás csak a második világháború, de még inkább a Februári Győ­zelem után kezdődött, máris nemcsak jelentősen bővült, ha­nem meglepő eredményeket is hozott. Közép-európai ritkaság példá­ul a Nové Mesto nad Váhom-i lösztalajban feltárt paleolit­lelet és a bajmóci vár alatti mésztufa-kúpban talált 11 réte­ges település. Világszerte nagy visszhangot váltott ki, hogy a tátrai (Gánovce, Horka) és a nyitrai körzetben a régészek feltárták a neandervölgyi em­ber kultúrájának maradványait. Figyelemreméltó a Kelet-Szlová­kiában felfedezett aurignaci kultúra és az újabb kőkorszak­beli civilizáció legrégibb tele­pülése. Más eredmények is van­nak, mégis szeretnék rámutatni, hogy a szlovákiai régészetnek több szempontból is sürgős se­gítségre van szüksége. Az SZNT bizottsága ezért azt javasolta a művelődésügyi mi­niszternek, hogy az új műem­lékvédelmi törvény irányelvei­nek előkészítése során mérle­gelje a régészeti kutatásokról szóló önálló törvény célszerű­ségét, kiindulva a szovjet, a bol­gár és a román példákból. A képviselők foglalkoztak a nyitrai vár és Nyitra város mű­emlékeinek rendezésével és kul­turális kihasználásával is. Igaz, hogy az egykor híres és gaz­dag városból kevés maradt meg, műemlékeit háborúk pusztítot­ták el, de a föld mélye rend­kívül sok emléket rejt. A vá­rosban, amelyet már a 9. szá­zad első negyedében említenek az írásos emlékek, nagyon sok jelentős leletet tárnak fel. így többek kőzött említést érdemel az öt szláv vár, amely láttatja a hatalmas védelmi rendszert, a fejlett osztálytársadalom és a szakosított Ipari termelés egy­kori jellegzetességeit'. A bizottság fontosnak tartja, hogy fokozott gondot fordítsa­nak Nyitra műemlék-központ­jára. TIBOR ČMILANSKÝ SZABÓ Bs. A KOSÚTI PER Noha Soltészók kitűnő fogásnak tar­tották, hogy Major István után Stei­ner Gáborra is sikerült rázárni a cella ajtaját, mégis el kellett ismerniük, hogy Steiner Gábor harcias, forradal­mi szelleme most is érvényesül az egész vidéken. Megállapították, annak elle­nére, hogy Steiner Gábor lakat alatt van, a járásban a kommunista párt több nagygyűlést tart, mint a többi párt együttvéve. Mégis, hogy. valami­képpen gátolják a falvakban végbeme­nő aratás előtti mozgást, szervezke­dést, eleinte csak korlátolt számban engedtek hozzá látogatókat. Az első hónapban a hozzátartozókon kívül alig juthatott hozzá valaki. Kü­lönösen a kommunisták látogatását rostálták meg alaposan. Mezőnek, Trencsiknek, Patkónak vagy Csevárnak többször kellett jelentkeznie, amíg egy­szer beengedték hozzá. Ezenkívül min­dent elkövettek, hogy elkeserítsék az életét, ne legyen olyan „jó dolga", mint a nyitrai fogházban volt. Meg­fosztották mindazoktól az előnyöktől, amelyek minden politikai fogoly szá­mára törvényesen biztosítva voltak. Ci­garettához csak feketén juthatott, mindez bosszantotta. Már az első na­pokban magyarul írt egy kérvényt az igazságügyminiszternek, de a kérvény valahol útközben elkallódott. Végül jú­lius 6-án újabb kérvényt írt, de ezt már szlovákul fogalmazta meg. A kérvény így hangzott: „Alulírott azon kérelemmel fordulok a t. igazságügyminiszter úrhoz, hogy háromhónapi fogházbüntetésem letöltése idejére a már ±7 428/28 szám alatt a po­11. Iitikai foglyok részére engedélyezett kedvezményeket rám vonatkoztatva is engedélyezze: A következő kedvezmények megadá­sát kérem: 1. A saját ágyneműm használatát. 2. Saját költségemen a fogházon kí­vül élelmezhessem magam. 3. A dohányzás mengengedését. 4. Újság, napilap olvasásának lehe­tőségét. 5. Gazdasági és politikai művek olva­sását. Kérésem ismétlése mellett maradok tisztelettel Steiner Gábor s. k." Kérvényére izgalommal leste a vá­laszt. A cigarettahiánnyal még megbir­kózott és ebben Fancsi nővére kiváló összeköttetései segítették. Annak a bi­zonyos Ismerős fogházőrnek mindig gondja volt arra, hogy becsempésszen neki néhány cigarettát. Tüzet pedig a „feketéből" csiholt, amellyel minde/i rendes cella rendelkezett. Az olvasnivalóval már nem volt ilyen szerencséje. Néhányszor ugyan sikerült Fancsinak a befőttet vagy süteményt a Munkásba csomagolnia, de erre az őrök hamarosan rájöttek. Barátaira pedig kü­lönös gonddal vigyáztak a látogatás idején. Csak az őr jelenlétében beszél­hetett velük. A Major-pert már tárgyal­ták, országszerte folyt róla vita, de 6 csak néhány megjegyzésből tudott ma­gának képet alkotni a nagy esemény­ről. Mező kijelentése szerint „Majorral az egész szlovenszkói dolgozó népet ül­tették a vádlottak padjára . . ." Mező ezért figyelmeztetésben részesült. Az őr rárivallt, de a mondat benne maradt és nőtt, virágzott benne a cella négy fala között. Soha még találóbban, tömöreb­ben nem fejezték ki ennek a pernek a lényegét. Második kérvényére végre válasz ér­kezeti. Kérését pontról pontra teljesítet­ték. Visszamenőleg is blvashatta a Ma­jor-per anyagát. • A perben különösen jánosík főhad­nagy tevékenységének a leleplezése ra­gadta meg a figyelmét. Ha ő személye­sen lett volna a védő, nem dolgozhatott volna jobban, ötletesebben, mint Cle­mentis és Weichherz. Kérdéseik, közbe­szólásaik telitalálattal tárták fel Szlá­vik belügyminiszter és az egész kor­mány rohadtságát. Nagy élvezettel olvasta Kugier János tanúvallomását. Janit jól ismerte, a sú­lyosan sebesült, négygyerekes Kugier Jóskának a fivére volt. Szinte maga előtt látta őt, sovány, vézna gyerek, nem lehetett magasabb nála, többet koplalt, éhezett, mint evett, de azért vígkedélyű maradt. A legnagyobb nyo­mor közepette is mosolyogni tudott. A bíróságon elmondta, hogy május 27-én, szerdán este hivatták a csendőr­ségre. Amikor megjelent a községházán, azt mondták neki, hogy ma nem hall­gatják ki. Egy kamrába küldték aludni. Másnap, a délelőtt folyamán hivatták és éhgyomorra vallatták, de mert nem volt hajlandó azt mondani, amit a csendőrök a szájába rágtak, visszaküld­ték ... Délután újra munkába vették, de a csendőrök fáradozása eredménytelen maradt, ellenállását nem tudták meg­törni, váltig ragaszkodott az igazság feltárásához. Visszaküldték a kamrába és éjjelre ott tartották. Ekkor Weichherz védő közbeszólt, megkérdezte: — Ütötték? — Igen — válaszolta Jani — az egyi* csendőr, aki itt az ajtó mögött áll, po­fon vágott és rám rivallt, hogy iniért nem vallok. A bíróság erre a kijelentésére kény­telen volt szembesíteni ezt á sovány, vézna tanút a daliás termetű Jánosík főhadnaggyal. Steiner Gábor előtt meg­elevenedett az egész jelenet. Ügy áll­tak egymással szemben, mint a kis Dá­vid az óriás Góliáttal. A bíróság felszó­lította a tanút, hogy mondja Jánosíknark a szemébe, amit az imént állított és Jani ezúttal nem mosolygott, keskeny, csontos arcára szigorú keménység raj­zolódott és szemrebbenés nélkül, fenn­hangon ismételte meg, hogy amikor be­jött hozzá a kamrába, pofonvágta. A ta­pasztalt, körmönfont Jánosík erre igen bevált módszeréhez folyamodott. Ahe­lyett, hogy tagadott vagy felelt volna állítására, egy ártatlanul hangzó kér­déssel fordult a tanúhoz. Senkinek a hallgatóság körében eszébe nem jutott volna, hogy szavai mögött kelepce rej­lik. Zavartalan, amolyan ártatlan han­gon kérdezte: — Ott, abban a kamrában, ahol a gulyást kapta? ... Steiner Gábornak elállt a lélegzete, amikor a pernek ezt a jelentékte­lennek tetsző jelenetére gondolt. Nyom­ban megértette, ha Jani tagadja, hogy gulyást kapott a kamrában, akkor az egész tanúvallomás felborul, elveszti hitelességét, mert Jánosík háröm-hégy •> csendőrrel tudta volna bizonyítani, hogy Q igenis kapott gulyást. Ebben a kelep- ^ cében már nem egy véresre vert mun- 1 (._ n kás esett bele, akit a verés után tyúk­levessel kínáltak meg. VI. (Folytatjuk) Részlet a szerző Hűség című regényének 2. kötetéből'.

Next

/
Thumbnails
Contents