Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-10 / 136. szám, szerda

Nem számoltak a vereséggel •fetten illünk a kerüle­ti rendőrfőkapitányság ügyeletesének szobájában. Né­hány bútordarab, telefonok és négy szürke fal.., Nem, nem kihallgatásról van szó.,, Ond­rej Profánt rendőrszázadossal a múltat, élete útját idézgetjük ... — A Revúca melletti Revúč­kán láttam meg a napvilágot — kezdi el a beszélgetést. Ott jár­lam iskolába is. Hogyan éltünk? Szűkiben volt nálunk a kenyér. Apám keresetére — aki fát fu­varozott — hat éhes száj várt. Igaz, volt az erdő közt, az irt­ványon két hektár földünk, de mi termett azon?... Hirtelen elhallgat, majd vé­gignéz magán és mosolyogva folytatja: — Mégis erős, jól megtermett ember lett belőlem. Lehet, hogy az használt, hogy Revúčkáról Meleghegyre köl­töztünk át, vagy még inkább az, hogy itt már apám­mal együtt én is az Aki a pártnak tagja volt, pz mind úgy járt, mint én. lülár-már minden reményt feladott, ekkor hozta össze a sors barátját egy kom­munista képviselővel. Közbejá­rására a legközelebbi sorozáson. be is vették. 1945 áprilisában a Banská Bystrica-i iskolába küld­ték. Alig melegedett meg itt, benderisták kezdtek garázdál­kodni Kelet-Szlovákiában és oda vezényelték. így telt el a nyár, majd az iskola befejezése után decemberben Bratislavába he­lyezték. A háború befejezése után két évvel, a hegyekben bé­kés lakosok életét oltotta ki Burjak bandája. A párt fegyver­be szólította tagjait — Profán Becsülettel, emberi módra.. erdőbe Sok-sok jártam, köbméter A galántai járás a szlovák- és a magyarlakta terület határán fekszik. Az 1968. évi pszichózis miatt már maga ez a tény is fo­kozta a járás problémáit. A na­cionalisták fokozott aktivitása következtében súrlódásokra ke­rült sor a magyar és a szlovák lakosok között, akik addig bé­kességben éltek. Nacionalista kedélyek voltak tapasztalhatók a vágsellyei Duslóban is. Kö­vetkezménye? Csaknem az ösz­szes cseh szakember és maga az igazgató is elment az üzem­ből. Ezek a szakemberek liosz­szas kérés után azért jöttek Vágsellyére, hogy segítsenek az új gyár üzembe helyezésében, a munka megszervezésében. A nacionalisták, akik egyúttal jobboldali opportunisták volt­tak, a szó szoros értelmében kikergették őket az üzemből, ugyanúgy, ahogy ezt a szlovák fasiszták tették a szlovák ál­lam idejében. Ezzel nagy kárt okoztak az üzemnek. A „direktórium" székhelye A Duslo sokat adott Vágsely­lyének és környékének. Sokan kaptak munkát, és új kádere­ket neveltek itt. Egyesek egész­séges irányban fejlődtek, mások helytelen irányban, amit csak később állapíthattunk meg, ak­kor, amikor már felelősségtel­jes funkciókat töltöttek be az üzemben és a városban. A Dus­lo egy jobboldali szovjetellenes direktórium központja lett, in­nen indultak ki a támadások, a kezdeményezések. Először a cseh szakembereket támadták, aztán az ,,árulókat", Bilakot, Pillért, Kóklert és másokat, ké­sőbb a szövetséges csapatokat és a kerületi pártbizottság apparátusát. Rendkívül kezdeményező volt a duslói üzemi pártbizottság, különösen abban az időben, amikor a bizottság elnöke több napig az üzemen kívül volt. Az elnököt Jozef Zbirka helyette­sítette. Ebben az időszakban az üzemi pártbizottság csak úgy ontotta a különféle határoza­tokat, melyek tele voltak szov­jetellenes, jobboldali támadá­sokkal. Így pl. az üzemi párt­bizottság 1968. augusztus 27-i határozata 21 pontból áll. Töb­bek között a járási pártbizott­ság szemére vetették, hogy nem volt elég határozott a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa küldötteinek meg­választásánál. A 7. pontban ez áll: „Elítéljük az SZLKP járási bizottságának a megszállás alatt elfoglalt várakozó állás­pontját, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy nem mű­ködött együtt és nem irányí­totta az üzemi pártszervezete­ket." A 8. pont többek között ezt tartalmazza: „Bíráljuk a já­rási pártbizottságot, amiért nem vonta le a következtetése­ket abból, hogy amikor a plé­num a megszállás elítéléséről szavazott, négy tagja tartózko­dott a szavazástól." A 14. pont­ban azt követelték: „Követel­jük, hogy azonnal újítsák fel a Csehszlovák Rádió és Televízió adását a megszálló csapatok za­varó beavatkozása nélkül és szüntessék be a megszálló csa­patok illegális kollaboráns adá­sait." A 20. pontban köszönetü­ket fejezik ki: „Köszönetet aíondunk a CSKP prágai városi bizottságának, a rádiónak és a televíziónak a bonyolult hely­zetben tanúsított magatartásu­kért." Miért ne mondanának köszö­netet, hisz a rádió, a televízió és a prágai városi pártbizott­ság az ő nótájukat fújta — a szövetséges csapatok ellen uszí­tottak, megbontották a párt egységét, üldözték a becsületes kommunistákat, akik szilárdan a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus platformján álltak. A városi pártbizottság felhívása A Duslo üzemi pártbizottsá­gának egyes tagjai egyúttal tagjai voltak a vágsellyei váro­si pártbizottságnak is. Ezért az akciók egybehangolásáról beszélhetünk. Az üzemben kü­lönféle felhívásokat, határoza­tokat, röpiratokat szerkesztet­tek, sőt még vallásos nyomtat­ványokat is Judiak káplán szá­mára. Az SZLKP városi bizottsá­ga és a városi nemzeti bizott­ság elnökeik állal több ízben fordult a lakossághoz. Dudás, az SZLKP városi bizottságának elnöke a szövetséges csapatok bevonulása után a helyi adón így szólt a Vágsellye lakosai­hoz: „Drága hazánk megszállá­sa elleni tiltakozásunkat ma vá­rosunkban egyórás sztrájkkal fejeztük ki. Köszönetet mondok ezért a fegyelmezett, intelli­gens tiltakozásért. Még egyszer szívélyes köszönet." Dudáš a helyi adóban felhív­ta a polgárokat, hogy az ő uta­sításai szerint járjanak el: ,,Tisztelt polgártársak, amint bizonyára észrevették, egy megszálló repülőgép repült el városunk felett, röpiratokat dobott le, melyek a primitív propaganda megnyilvánulásai. Elegendő, ha megnézik a szö­veg helyesírását, nem beszélve a tartalomról. ítéljék el, gyűjt­sék össze és égessék el őket. Ne hallgassák a rádiót és ne olvassák az ilyen röpiratokat"! Dudáš gyakori beszédeiből ez a két idézet is azt bizonyítja, hogy a szovjetellenes erők él­harcosa volt. Ahol csak tehet­te, gyalázta a Szovjetuniót. Társai: Hlavatý és Vicena ha­sonló szavakat használtak. Ab­ban versengtek, hogy a lakosok előtt, ki tudja jobban rágalmaz­ni a Szovjetuniót. Minden esz­közt megragadtak — a helyi rádióadót, röpiratokat, a falak­ra írt feliratokat és a különfé­le gyűléseket. A vágsellyei vá­rosi pártbizottság nevében be­széltek, mely többek között ezt a felhívást is kiadta: „A galántai járás kedves la­kosai! Engedjék meg, hogy Vágsellye város kommunistái­nak nevében szóljunk önökhöz ezekben a gyászos napokban, amikor a Varsói Szerződés ka­tonái megtámadták gyönyörű Csehszlovákiánkat. Arra kérjük önöket: — Egyértelműen támogassák Dubček, Svoboda, Smrkovský és Cerník elvtárs politikáját. — ítéljék el a kollaboránso­kat, élükön Bilakkal, akik le­tartóztatják nemzetünk legjobb fiait. — Ne adjanak tájékoztatáso­kat a megszállóknak, tépjék le az útjelző táblákat. — Ne adjanak élelmiszert a megszálló csapatoknak. — Magyar polgártársaink! Ne hallgassák a budapesti rádiót, mivel hamis híreket terjeszt. Magyar nemzetiségű polgáraink számára létesítették a ,,Gabona­város" szabad rádióadót, mely igaz, friss híreket sugároz ha­zánk helyzetéről. — A Csehszlovák Államvá­sutak alkalmazottai! Lassítsák le a megszálló szerelvények gyors mozgását. — Ne provokálják a meg­szállókat, mivel ez valódi vér­ontáshoz vezethetne. — Ne keltsenek pánikot, tartsanak össze! 1970. május 15-e a Tisza men­ti falvak életében hosszú évek­re nyomot hagyott. Egy mon­datban talán így lehetne ösz­szefoglalni: „a bizonytalanság és rettegés napjai". Ide tartozik Kistárkány is. Május 14-én a helyi szövetkezet kertészetében elvégezték az ültetés utolsó sza­kaszót is, reménykedve, hogy dolgozóink asztalára rövidesen friss, vitaminokban dús zöldség kerül a 39 hektár területről. Másnap reggel, azaz 15-én, mint villám terjedt e! a hír, víz alatt az árterület, kiöntött a Tisza. Az emberek százai siet­tek a gáthoz. Estére már alig volt kint a gátból 2 méter. Az áradás óráról órára nőtt. Este úgy nyolc órakor még egy bor­zalmasabb hír: „Községünk ha­tárában a 3—4-es km szakaszon a gát átszivárog. Rohant a nép, rohantam én is, hogy meggyő­ződjünk a valóságról. A hír igaznak bizonyult. 16-án reggel szovjet elvtár­sak érkeztek, mert eljutott hoz­zájuk is e hír. Jöttek fáradtan összetörve, hisz már, mint aho­gyan az egyik mondta: „az eszenyi gáttól jövünk, s már harmadik éjszaka nem al­— Magyarázzák meg a meg­szállóknak saját nyelvükön, hogy nálunk nincs ellenforrada­lom. Kérdezzék meg tőlük, miért gyilkolják a védtelen embereket, akiket az ő apáik szabadítottak fel. — Éljenek államunk valódi képviselői, köztársaságunk be­csületes polgárai, éljen a CSKP és január utáni politikája. Az SZLKP vágsellyei városi bizottsága. Ez a felhívás önmagéért be szél, rámutat szerzőinek maga­tartására és nem igényel bő­vebb magyarázatot. Rádióadót is szereztek A Žbirka, Dudáš. Hlavatý, Vicena típusú emberek igen lelkesen szolgálták „az ember­arcú szocializmust." Nem voltak elégedettek a járási pártbizott­sággal, melyet a városi bizott­sággal akartak helyettesíteni, és ezért az egész járáshoz in­téztek felhívásokat. Természe tesen szükségük volt egy rádió­adóra. Felszólították a járási pártbizottságot, bocsássa ren­delkezésükre a népi milícia lea­dóját. A járási pártbizottság ezt a kérést határozottan visszautasította. De ők nem mondtak le, tovább kerestek. Viliam Halmo, a Duslo tanonc­iskolájának a technikusa fel­ajánlotta a városi pártbizott­ságnak a Polgári Honvédelmi Szövetség leadóját. A városi pártbizottság funkcionáriusai megragadták az alkalmat. Be­ňo Róger másnap azonnal fel­kereste Halmot és felszólította őt, hogy helyezze át a rádióle­adót a Duslo csónakházába. Halmo ezt meg is tette, Karol Jurčíknak a Duslo egy másik alkalmazottjának segítségével. Az adó segítségével igyekeztek kapcsolatba lépni más adókkal és továbbítani az üzemi párt­bizottság határozatát, valamint más jobboldali propagációs anyagokat. Az adót később, ál­lítólag biztonsági okokból, az Inovecre helyezték át. * * » Ma, bizonyos idő elteltével sokan felteszik a kérdést, mi volt a vágsellyei jobboldali erők és szovjetellenes uszítók lelkesedésének az oka? A be­csületes kommunisták számára ez nyilvánvaló. Buzgóságukkal­meg akarták szerezni az új uralkodók elismerését. És ma? A Duslo vezetőinek párttagsá­gát felfüggesztették. Ugyanúgy azokét is, akik kapcsolatba ke­rültek a rádióadóval. És a leg­buzgóbbak „dicstelenül búcsút vesznek" a párttól. A vágsellyei és a duslói egészséges erők megtisztítják a pártot, gondoskodnak arról, hogy az élet rendes kerékvágás­ban folyjon. A pártban az alap­szabályzat szerint, a polgári életben pedig a szocialista er­köli snek megfelelően. JOZEF MLCOCH szunk". Jöttek, mert tudták, hogy segítségre van szüksé­günk, jöttek, mert tudták, hogy emberek életéről van szó, s mint ahogyan azt a határpa­rancsnok mondta, siettek ahogy csak lehetett, mert Csernyőt is veszély fenyegeti, s földön­futóvá válhat az egész környék. Itt és ekkor ébredtem rá a ré­gi igazságra: „Bajban ismered meg a barátodat". Valóban örökigazság ez,. Érezni lehetett szavaikból irántunk érzett ag­godalmukat és tiszta emberi szeretetüket, jóleső érzés volt, hogy Terebesről is megérkez­tek az árvízvédelmi bizottság emberei. A hír hallatára Mis­kolcról a vízügyi osztály szak­értőt küldött. Érezhettük, hogy mindenütt a segíteni akarás hatja át az elvtársakat. Ez va lóban szép és példás szocialis­ta megnyilvánulás volt. Más­nap, pünkösd első napján érte el az áradás a tetőfokát, de ekkor már sok helyütt észlel­tük az átszivárgást. A kistárká­nyi EFSZ gépesített csoportja a dolgozók százai, emberfelet­ti munkát végeztek. A nyúlgát­hoz földre volt szükség. Az el­ázott talajon a traktorok le­rönkfát raktunk fel a kocsira. Az idő — főleg a fiatalok fö­lött — gyorsan halad. Alig ke­rül ki az ember az iskolából, máris sorozás alá kerül, és nem­sokára „angyalbőrbe" bújtatják, így volt. ezzel Ondrej Profánt is, 1940-ben katona lett. Lesze­relés után odahaza kereste meg a kenyerét. Itt érte a Szlovák Nemzeti Felkelés is. Az állam­határ a község kataszterén hú­zódott keresztül. Az első napok­ban ő is a határon túli csapat­mozgásokat figyelte. Nem tar­tott sokáig, katonai behívót ka­pott. — A breznói kaszárnyában teljesítettem szolgálatot. Légvé­delmi feladatot kaptunk, per­sze megfelelő fegyverek nélkül. Nem töltöttem sok időt itt, mert mint fiatalt a 11. ejtőer­nyős dandárba osztottak be. Ön­ként a tankelhárító szakaszba jelentkeztem. Nem nyaralás és henyélés ideje volt akkor. Harcok dúltak egész Közép-Szlovákiában. Plie­šovce—Sása, Kalinka, a víglaši major, Garamszeg, Vlkanovo jel-, zik Ondrej Profánt harci útját — egészen Stará Horáig. A túl­erő ellen a hegyekbe menekül­tek a felkelő katonák. Ö csak átment a hegy másik oldalára és máris odahaza volt. Megvár­ta, míg a Vörös Hadsereg fel nem szabadította Meleghegyet is. Aztán apjával együtt belé­pett a kommunista pártba. — Április 13-án már Svoboda tábornok egységében szolgál­tam — emlékszik vissza — egé­szen augusztus 2-ig. Akkor ha­zamentem, és láttam, itt az ide­je, hogy elhagyjam a családi házat és a magam embere le­gyek. Ekkor hallottam, hogy a rendőrségen megbízható, jó ha­zafiakra és munkáskáderekre van szükség. Kitöltöttem a je­lentkezési ívet. Be ls hívtak so­rozásra, de nem találtak szol­gálatra alkalmasnak. Nem, nem az egészségemmel volt a baj, hanem a meggyőződésemmel. süllyedtek, egy-egy traktort, hol egy, hol két lánctalpas von­tatott. A szövetkezet elnöke és üzemgazdásza irányította a gépek munkáját. Ebédre sem volt idő, bár erre senki nem is gondolt. Hogyan történt az átszivár­gás? Az öregek így beszélik: Az átszivárgást az 1932-es ára­dásnál is észlelték. Ez pedig 1919-hez vezethető vissza. Itt volt a harc a románok és a Magyar Tanácsköztársaság ka­tonái között. A vörösek Tár­kányban és környékén, míg a románok az átszivárgás helyén építették ki tüzelőállásukat. Hogy védve legyenek, -futóárko­kat ástak a töltésbe. így eze­ken a helyeken a gát meggyön­gült. Kislárkány területének 350 hektár legjobb földjét öntötte el a víz. Ebből 100 hektár gyü­mölcsös. A gyümölcsfáknak 80 °/o-a víz alatt volt. Hogy mi­lyen nagy a kár, ezt pillanat­nyilag fel sem tudjuk mérni. Annyit tudunk, hogy kb. ki­lencezer almafa került telje­sen víz alá. De ha ezt nem is számítjuk, az üzemgazdász, Bá­lint elvtárs szerint a kár kb. 3 millió korona. Hogy mit je­lent ez a szövetkezet életében, arról gondolom nem kell bő­vebben írnom. LACZK Ö , 0zsE F elvtárs is jelentkezett. Csoport­jukban kommunisták voltak. — Hogy milyen utat tettünk meg? Nehéz volna elmondani. Aki ismeri a žilinai, a vrútkyi és a környező hegyeket, kősziklá­kat, az megérti, nem volt köny­nyfi dolgunk. Az ellenséges go­lyó hol itt, hol ott pusztított. Mondanom sem kell, mily nagy volt az örömöm, amikor - az egyik akcióban, rajommal 4 ban­dilát sikerült elfognom. Profánt elvtárs igazi rendőrt élete csak ezután kezdődhetett el. Hamarosan a közrendészeti osztályra osztották be. Szerette munkáját. — Negyvenhét végén, vagy negyvennyolc elején történt, magam sem tudom pontosan — mondja —, a mai Palace Szálló melletti útkereszteződésen irá­nyítottam a forgalmat, amikor odajött hozzám egy ember, és azt mondta, hogy felismerte egyik falubelijét, aki a börtönből meg­szökött. Amint mondotta, az egyik kapu alatt áll egy piros táskás nővel. Körülnéztem. Rendőr a közelben nincs ... Ma­gamnak kell utánajárnom ... Közben kinyitották az üzle­tet... Bementem ... Igazoltat­tam, majd letartóztattam ... így kezdődött, jobban " ' mondva, ilyen szerencsé­sen kezdődött a rendőri pálya­futása. Nem egy konnánykül­döttséget kísért motorkerékpár­ján. Számtalanszor vett részt közlekedésrendészeti razziában. Szigorú, rendszerető embernek ismerték. Voltak sofőrök, akik acsarkodtak ellene, panaszkod­tak rá, azonban a közlekedés­rendészeti szabályzat mindig Profánt elvtársnak adott igazat. Sajnos igen sok lelkiismeret­len gépkocsivezetővel találkoz­hatunk a közutainkon — mond­ja. — A közlekedésrendészeti szabályt sokan nem ismerik kel­lően. Hát még az alkohol! Nem­egyszer, amikor ellenőrizni akartuk a gépkocsit, a sofőr fé­lelmében — mivel ittas volt — továbbhajtott. Utána iramod­tunk. Parancsnokom nemegy­szer mondta: „Ondrej, ne tedd kockára az életedet..." Soronkívüli előléptetés, ..pél­dás rendőr" jelvény, pénzbeli jutalom volt mindig az elisme­rés. Ma századosi rangot visel. Egészsége azonban megrom­lott, s a közrendészettől az ügyeletes szolgálatra helyezték át. Felelős munkakör ez is. Éj­szaka, szükség esetén az ügye­letes intézkedik. Megfontoltság­ra, határozottságra van szükség, ez pedig nem Hiányzik ebből az ötvenegy éves kommunista i endőrszázadosból. — Sok megaláztatás ért ben- ' nünket az utóbbi években —­mondja —, de ha ismét válasz­tanom kellene, újból a rendőr­séget választanám életpályám­nak. Hogy miért? Éveken ke­resztül kialakul az emberben egy olyan szándék, hogy min­den tudásával, erejével védeni fogia polgártársai biztonságát. K emény kézfogással bú­csúzik el. Pirospozsgás arcáról az őszinteség mosolya sugárzik. Ki tudja, mire gondol, családjára-e, amely oly sokat nélkülözte őt, de az is lehet, hogy az élete útjára, a rendőr­ségnél végzett fáradságos és hasznos munkájára. Bármelyik­re gondol is, mindkét helyea becsülettel, emberi módra helyt­állt. NÉMETH JÁNOS VESZÉLY A TISZA MENTÉN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents