Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1970-06-06 / 133. szám, szombat
Hétvé gi hírmagyarázatunk | Maxi-válság Argentínában Amikor tavaly májusban elégedetlen tisztek kísérletet tettek Juan Carlos Ongania tábornok, államelnök megdöntésére, ezt követően pedig megmozdult a diákság és a munkásság, ősszel pedig hatalmas sztrájkmozgalom bontakozódott ki, a világsajtó az 1966-os katonai puccsot követő juntarendszer miniválságáról beszélt. Most ismét forrong Buenos Aires, Rosario, Cordoba és a nagy iparvárosok népe: a halálbüntetés ismételt bevezetését és drákói rendszabályok elrendelését követő légkörben a szakszervezetek védelmében szálltak síkra. Azt akarják, hogy a bonyolult argentínai viszonyok közepette ne veszítsék el fő véderejüket — az eszmeileg eléggé megoszló szakszervezeteket, mely a baloldali erők tömörítője. £ Egy emberrablás következményei Az idén több latin-amerikai országban volt vagy lesz elnökválasztás. A választási kampányban rendszerint feltörtek az adott ország gazdasági és társadalmi bajai, a régen megoldásra váró, elhanyagolt problémák. Ongania tábornok, aki Í966-ban puccsal jutott uralomra, s kormányzását azzal kezdte, hogy szabad teret nyitott az észak-amerikai tőke behatolásának, amit elődei — a lehetőségekhez képest — fékeztek, két év alatt bizonyos gazdasági stabilizálódást ért el. Ez azonban csak amolyan látszateredménynek bizonyult, s ez a „stabilizálódás" egyáltalán nem befolyásolta pozitívan a tömegek helyzetét. Onganiának az volt a terve, hogy fokozatosan Visszatér az alkotmányos kormányzási rendszerhez, vagy másként mondva „civilbe öltözteti a juntát". Nyilván arra számított, hogy közben rendszere annyira megerősödik, hogy ezt kockázat nélkül megteheti, az események azonban rácáfoltak. Tavaly a Nixon elnök meg. bízásából latin-amerikai körúton járt Rockefeller látogatása adott okot a tömeghangulat kifejezésére, most pedig egy terrorista akció folytán elrendelt szigorú intézkedések szították fel a szenvedélyeket, s robbantották ki a rendszer maxi-válságát. Éppen egy hete tiszti egyenruhás fegyveresek elrabolták Pedro Eugenío Aramburu tábornokot, Argentína egykori elnökét, akinek része volt 1955-ben a peronista diktatúra megdöntésében. A hatóságok abból következtetnekarra, hogy Aramburu elrablása a peronisták műve volt, hogy -egy templomban hátrahagyott üzenetükben váltságdíjként több bebörtönözött peronista szabadon bocsátását és a diktátor 1952-ben elhunyt felesége, Eva Peron hamvainak kiadását követelik. # Feltámad a peronizmus? A Peron név és a peronizmus kifejezés kísértetiesen hat Argentínában. Peron az egykori félfasiszta beállítottságú katonatiszt, aki 1946-tól 1955-ig volt az ország önkényura, hordószőnoki fogásaival, megtévesztő intézkedéseivel, például látszólagos hazafiasságával és Amerika-ellenességével, a „szakszervezeti mozgalom" kiépítésével nagy tömegekre ki tudta terjeszteni befolyását. A peronizmus nem valamilyen tömör eszmei vagy politikai rendszer, nagyon is zavaros elképzelések laza halmaza. A peronizmus mint a tömegek becsapására épülő valami, érthetően sokat adott a külsőségekre is. Peron szertartásos külsőséget kölcsönzött megnyilatkozásainak, különösen azután, hogy 1952-ben megözvegyült. A nők általában nagy szerepet játszottak Peron életében és politikai tevékenységében, a rossz nyelvek szerint ők alapozták meg politikai karrierjét. Előző felesége Eva Duarte, az egykori színésznő, akit az argentinek szentként tisztelnek, hatásos reklámot csinált öregedő férjének A nép körében E v i t á n a k emlegetett Peron-feleség 1952ben boldogult meg. Koporsóját ^mn a „szakszervezetek házában" mj ravatalozták fel, illetve itt helyezték örök nyugovóra mint vajn 7g lamilyen mauzóleumban. Legendák keringtek róla, hogy VI. 6. teste állítólag épségben maradt, s talán ezért kaphatott szárny3 ra az a politikai elgondolásokból indult mozgalom, hogy az egyház avassa szentté Evitát. Nyilván a peronizmus ellenségeinek a műve volt, hogy már hosszabb ideje eltűnt Eva Peron féltve őrzött koporsója. Ezt a „nagy peronista ereklyét" akarják most visszaszerezni Aramburu elrablói. 9 Ongania szorult helyzetben Még mindig bizonytalan, él-e még Aramburu, vagy pedig már végrehajtották rajta a peronisták halálos ítéletét. Ongania húszezer rendőrt mozgósított az emberrablók felkutatására, szükségállapotot rendelt el a nyugtalanság terjedésének megakadályozására, de e kényszerintézkedések sem szilárdítják megingott helyzetét. A veterán katonatisztek „Felszabadító Forradalom Bizottsága" nevű szervezete erőszakkal fenyegette meg a jobb- és baloldali szélsőséges szervezeteket, ha folytatódnak az emberrablások és nem kerül elő Aramburu, a peronisták viszont nem vállaltak közösséget Aramburu elhurcolóival. Minden valószínűség szerint a tábornokexelnök elhurcolásával a saját szakállára cselekedett egy különálló peronista csoport, melynek Jósé Valle tábornok a vezetője. A történetek felzaklatták a kedélyeket. Ongania, aki éveken át a „peronizmus Peron nélkül" taktikát követte, kénytelen rádöbbeni, hogy a peronizmusnak még mindig vannak élő gyökerei Argentínában, másrészt a dolgozó tömegek és a diákok a baloldali pártok és tömörülések, köztük az 1964 őta ismét legalizált kommunista párt vezetésével messzemenő reformokért, az USA-függöségtől való megszabadulásért, önálló nemzeti fejlődésért harcolnak. Ennek tudatában Onganiát nem kecsegtetik rószás kilátások az elnökválasztási kampányban. LŐRINCZ LÁSZLÓ Kommentárunk Az Osztrák Kommunista Párt 21. kongresszusa a múlt hét végén háromnapos vita után Muhri pártelnök beszámolója alapján olyan határozatot hagyott jóvá, amely igen bonyolult helyzet nehéz feladatainak megoldására és a pártegység helyreállítására irányul. A kongresszus külön foglalkozott azokkal az új feltételekkel, amelyek a pártmunkára nézve abból adódnak, hogy a Szocialista Párt került kormányra. A kongresszusi határozat leszögezi, hogy a Kreisky-kormány programnyilatkozata csupán homályos reformígéreteket tartalmaz. A szocialista párti kormány olyan intézkedéseket jelentett be, mint az adóemelés az úgynevezett „értéktöbbletadó" bevezetése, amely a lakosság adóterheit milliárdokkal növeli. Továbbá a tényleges katonai szolgálat idejének lerövidítését tervezi, de ugyanakkor a fegyvergyakorlatok számának növelését. Ezenkívül előnyben akarja részesíteni a külföldi tőke további behatolását Ausztria gazdasági életébe. E politika szükségszerűen szembe állítja a szocialista párti vezetőséget azokkal a reményekkel, amelyeket a nagy néptömegek a Szocialista Párt helyzetének erősödéséhez fűznek. A Szocialista Párt soraiból kerül ki a szövetségi elnök és a kormány. A nemzeti tanácsban aránylagos, a szövetségi tanácsban pedig abszolút többsége van éppúgy, mint számos tartományi kormányban, s csaknem valamenynyi nagyobb községben, és ugyanakkor e párt kezében van Lenin eszméi győzedelmeskednek A moszkvai Pravda pénteki számában vezércikket szentel annak az eseménynek, hogy egy esztendeje, 1969. június 5-én kezdődött meg a szovjet fővárosban a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezlete. A lap kiemeli Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának Lenin születése 100. évfordulója alkalmából elhangzott beszédéből azt a részletet, amelyben hangsúlyozza, hogy Lenin eszméi mindmáig elevenen élnek a dolgozó tömegek emlékezetében s ezek az eszmék a nemzeti felszabadító mozgalmak, valamint a munkásosztály nemzetközi egységének összetartó erői. Mint Ismeretes, a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezlete az imperializmus^ elleni harcra összpontosította figyelmét, főként azt tartotta szem előtt, hogy szilárdítsa a munkásosztály és az antiimperialista erők nemzetközi egységét. A gyakorlat megmutatta, hogy ezek az elvek rendkívül időszerűek. Az Egyesült Államok imperialista köreinek indokínai agressziója, a közelkeleti válság kiélezése és a fegyverkezési hajsza mindmind a szóban forgó értekezlet végkövetkeztetésének helyességét igazolja. Az 1969-es értekezlet hatalmas lendületet adott a nemzeti felszabadító mozgalmaknak és döntő befolyással bír az imperializmus ellen folytatott küzdelemben. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amely szigorúan ragaszkodik a marxizmus-leninizmus alapelveihez, a proletár nemzetköziséghez, nem kíméli erejét a nemzetközi kommunista mozgalom céljainak valóraváltása érdekében. A kommunisták világszerte Lenin elveihez igazodnak, s újabb és újabb győzelmeket érnek el a szocializmusért, a kommunista társadalmi rend kivívásáért folytatott harcban. Negyvenezer áldozatot követelt a perui földrengés Lima — A perui katasztrófa minden emberi képzeletet felülmúlt, s ez ideig még mindig nem sikerült megállapítani az áldozatok pontos számát. A perui kormány szóvivője a földrengéssel kapcsolatban kijelentette, hogy az előzetes jelentések szerint mintegy 40 000 ember vesztette életét. A hivatalok mindent megtesznek annak érdekében, hogy maximális segítséget nyújtsanak a földrengés által sújtott területek lakosságának. Szakértői vélemény szerint a földlökések még ismétlődni fognak, viszont az előrejelzések szerint azok egyre gyengébbek lesznek. A tífuszos megbetegedés veszélyének elkerülése végett Huarazu városában 3000 holttestet égettek el. A perui fegyveres erők szakemberei elhatározták, hogy felrobbantják a megrongálódott épületeket és felgyújtják a földrengés sújtotta városok elpusztult részeit. BŐVÜLNEK A SZOVJET—FRANCIA KAPCSOLATOK Párizs — Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken befejezte párizsi látogatását. A tárgyalásairól kiadott közös közlemény szerint Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Nyikolaj Podgornij 1971-ben hivatalos látogatást tesz Franciaországban. Georges Pompidou francia köztársasági elnök még ez évben ellátogat a Szovjetunióba, sőt Maurice Schumann francia külügyminiszter is eleget tesz Gromiko szovjet külügyminiszter meghívásának. A közös közlemény hangsúlyozza, hogy a szovjet—francia tárgyalások előrehaladást eredményeztek az európai kérdések megoldásában, és a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésében. Mindenekelőtt szükséges, hogy békés úton oldódjon meg a közel-keleti válság, mégpedig a Biztonsági Tanács 1967-es határozata alapján. Ennek feltétele, hogy Izrael vonuljon ki a megszállt arab területekről. Ami Indokínát illeti, a Szovjetuniót és Franciaországot nyugtalanítják a fejlemények. A két ország álláspontja az indokínai kérdéssel kapcsolatban nagyon hasonlít egymáshoz. A közös közlemény végezetül hangsúlyozza, hogy a két fél megnyugvását fejezte ki a kölcsönös kapcsolatok alakulásával összefüggésben. URHO KEKKONEN finn köztársasági elnök július második felében a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra érkezik Szovjetunióba. KOLUMBIA fővárosában hatalmas diáktüntetés zajlott le. A diákok a kormány legutóbbi antidemokratikus intézkedései ellen tiltakoztak. BONNBAN pénteken megkezdődött a Nyugat-Európai Unió minisztertanácsának ülése. Az ülést Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter vezeti. APRÖ ANTAL, a Magyar Népköztársaság miniszterelnök-helyettese pénteken rövid látogatásra a szovjet fővárosba érkezett. FOCK JENŐ magyar miniszterelnök befejezte belgrádi megbeszéléseit Mitja Ribicsicscsel. A két politikus nagy figyelmet szentelt az európai biztonság kérdéseinek. KURT BACHMANN, a Német Kommunista Párt elnöke csütörtökön sajtóértekezletén Düsseldorfban kijelentette, hogy a neofasiszta mozgalmak ellen feltétlenül szükséges a szociáldemokraták és a kommunisták akcióegysége. CORDOBÄBAN, Argentína egyik legnagyobb városában csütörtökön este általános sztrájkot hirdettek meg az autóipari munkások. A helyi kormányzat rendőrségi erősítést kért Buenos Airesből. NICOLAE CEAUESCU csütörtökön megbeszéléseket folytatott a panamai Néppárt főtitkárával Ruben Derie Souzo Batistával a két párt közötti kölcsönös kapcsolatokról. A LENGYEL párt- és szakszervezeti alapszervezetekben a napokban megkezdődött a párt Központi Bizottsága határozatainak teljesítésével kapcsolatos feladatok megvitatása. Mindenekelőtt gazdasági jellegű problémákról van szó. AZ AMERIKAI és francia hadügyminisztérium nyomására a nyugatnémet hadsereg 800-ról 420-ra csökkentette megrendeléseit, a több célra alkalmazandó repülőgépek megrendelésével kapcsolatban. a szakszervezeti szövetség vezetése is. Az Osztrák Kommunista Párt elvben szemben áll a szocialista párti kormány és a szocialista pártvezetőség politikájával, A tisztázás és konszolidálás kongresszusa ugyanakkor arra törekszik, hogy a szocialista munkássággal bizonyos közös akciókat érjen el. A kommunistáknak elsősorban azért kell síkra szállniuk, hogy az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) önálló osztály politikát folytasson. Továbbá olyan választó jogért harcolnak, amelynek alapelve: minden szavazatnak legyen egyforma súlya. Fel kell használni az Ausztria számára előnyös felvevő piacokkal rendelkező szocialista országokkal és a fejlődő országokkal folytatott kereskedelem fejlesztésének lehetőségeit. Átfogó adóreformmal. valamint aktív bér- és szociálpolitikával el kell érni a nemzeti jövedelemnek a munkásság és az alkalmazottak javára történő elosztását. E követelésekben fontos szerepe van a gyermek- és családi pótlékok felemelésének, a nyugdíjrendszer javításának, az özvegyi nyugdíjak 60 százalékos emelésének, a munkások és alkalmazottak egy szintre helyezésének, a lakbérkérdés megoldásának és a művelődési rendszer demokratizálásának. A mezőgazdasági politika terén a kommunista párt fő követelése: a szövetkezeti mozgalom demokratizálása és kiépítése, továbbá a parasztok és a fogyasztók beleszólási joga a monopolista agráriparba. A párthatározat a semlegesség és a béke érdekében hatékony kezdeményezést követel a kormánytól a tervezett európai biztonsági értekezlet megvalósítása, az NDK elismerése érdekében. Egyben elítéli az Egyesült Államok indokínai háborúját, a VDK és a DIFK, valamint a népi Kína és Korea elismerését követelve. A pártkongresszus egyetértését nyilvánította a múlt évi moszkvai konferencia határozataival. A csehszlovákiai fejlemények értékelésével kapcsolatban hozott határozat többek közt hangsúlyozza: „A párt állásfoglalásában a 20. pártkongresszus előtt és után döntő volt a csehszlovákiai válságból kivezető pozitív út irányzata, a szolidaritás a CSKP-val, amely ezt a kiutat a január utáni politika pozitív magvának megvalósítása alapján kereste." Muhri pártelnök zárszavában rámutatott, hogy az OKP teljesen egyetért a CSKP vezetőségével abban, hogy a januári program pozitív pontjait megvalósítják. Hozzátette: „Ma már sok mindent világosabban látunk, mint 1968 augusztusában. A csehszlovákiai nehézségek fő oka az akcióegység hiánya volt a vezetésben. Ez az OKP számára is tanulságos tapasztalat." A 21. pártkongresszus megállapította, hogy határozott ideológiai harcra van szükség a fő veszélyt jelentő jobboldali opportunizmus ellen, de ugyanakkor a dogmatikus és szektás felfogások ellen is. Ezenkívül leszögezte, hogy a párt válsága a vezetésből indult ki, és hogy a vezető szervek megválasztásánál olyan összetételt kell biztosítani, amely az elvhű párthatározatok alapján szilárd marxista—leninista politikát szavatol. Ehhez igazodott a pártkongresszus az új központi bizottság megválasztásánál is. A jobboldali opportunistákat nem választották meg újra. A kongresszus vezérelve az volt, hogy az egység helyreállítása döntő fontosságú a párt további fejlődése és ez által az egész osztrák munkásosztály jövője szempontjából. Jogosan állapíthatjuk meg, hogy e kongresszussal megkezdődött a párt újraformálása és konszolidálása a marxizmus—leninizmus alapján. Ez az új egységes vezetés megteremti a válság teljes leküzdéséhez és a párt akciőképességének felújításához nélkülözhetetlenül szükséges feltételeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most máigyors haladás várható. De jogos az a feltételezés, hogy a párt most már képes lesz tevékenységének különböző szakaszain intenzív erőfeszítéssel egyre több, kis lépéssel előrehaladni és így sikerül majd egyre nagyobb befolyást gyakorolnia Ausztria általános politikai fejlődésére.
