Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-30 / 153. szám, kedd

Továbbra is folynak a bírósági rehabilitálások Miért szükséges a rehab-litációs torvény módosítása? Az ötvenes évek hibáit jóvátenni hivatott bírósági rehabilitációkról sok szó esett az °lmúlt két esztendőben. Nem csoda, hiszen az elítélt és büntetésüket letöltött személyek között talán senki sem akadt, aki ne akart volna elégtételt kapni a múltban elszenvedett sérelmeiért. Csupán az a kérdés, indokoltan kérelmezte-e mindenki rehabilitációiát? Valóban minden esetben sérelmeknek, igazságtalan ítéletnek voltunk-e tanúi az ötvenes években? A közelmúlt tapasztalatai alapján a szakemberek számos visszaélésről beszélnek ezen a téren, mégpedig nem csupán a rehabilitásukat kérelmezők ré széről, akik szocialistaellenes cselekedetükért igazságos büntetésben részesültek, tehát jóvátételre nem tarthatnak igényt, hanem a becstelen szándékukat leplezni kívánó jobboldali erők részéről is, amelyek nek az volt a célja, hogy a politikai bűncselekményekben az 1948-68 januárja közt hozott ítéleteket, felülvizsgálás nélkül, gépiesen, kivétel nélkül mind semmisnek nyilvánítsák. Ha ezt a törekvésüket siker koronázta volna, akkor pl. a Babicei Hnb funkcionáriusainak gyilkosai is tisztára mosva járkálnának közöttünk. A bírósági rehabilitációs törvény fogyatékosságai — az akkori viszonyokat tükrözve — az elmondottaktól eltekintve is eléggé szembeötlők. Rendelkezéseink java része ugyanis szöges ellentétben áll a szocialista jogrendet védelmező, semmiképpen sem kifogásolható bevezetésével (preambulumjával), amely így szól: „ .. elszenvedett sérelmeik jóvátétele céljából rehabilitálni kell azokat az állampolgárokat, akiket annak idején a szocializmus ellenségeiként ítéltek el és büntettek meg, tevékenységük nem irányult a szocialista társadalom érdekei ellen. Viszont a szocializmus építésének ellenségei — akik a köztársaságunk ellen elkövetett bűncselekményeik, vagy más tevékenységük folytán kerültek összeütközésbe érvényes törvényeinkkel és ezért jogos büntetésben részesültek •— nem rehabilitálhatók." Akkor hát miért hibás a törvény? — kérdezhetné valaki. Lényeges fogyatékosságnak tekinthető az intézkedések egyes magyarázatának a hiánya — mondják a szakemberek. Talán ezzel is indokolható a paragrafusok szövege, illetve a lefektetett elvek és a gyakorlat közötti eltérés. A Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának alkotmányjogi bizottsága, mely nemrégiben foglalkozott ezzel a problémával, hasonló véleményen van. Hiszen a bíróságok olyan esetekben is hoztak felmentő ítéletet, amikor minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a köztársaság ellen elkövetett bűncselekményekről volt szó. Hogyan történhetett ez meg? A szakemberek válasza erre a kérdésre egyöntetű. A hiba elsősorban a különleges tanácsok tagjainak soraiban keresendő, akik között egyesek méltatlanok voltak rendkívül felelősségteljes tisztségük betöltésére. Továbbá a tényállás egyoldalú megállapítása és a bírósági eljárás során szerzett bizonyítékok helytelen elbírálása is sokFegyelmezettséggel a balesetek (ČSTK) — Az Állami Bányaigazgatóság felügyeletének hatáskörébe eső üzemekben és vállalatokban az idei év első öt hónapjában összesen 60 halálos kimenetelű üzemi balesetet jegyeztek fel. Az előző években a halálos balesetek száma a bányákban lényegesen alacsonyabb volt. Az arányszám ez idei emelkedését nagymértékben befolyásolta a Paskov Bányában történt bányalégnvbbanás, ahol 26 bányász vesztette éleiét. A kérdésekkel tegnap foglalkozott a Cseh Bányahivatal elnökének oloíjvauci kollégiuma. Megállapította, hogy az üzemi balesetek oka a fegyelmezetlenség, a biztonsági előírások és a technológiai munkafolyamatok be nem iartása. ban hozzájárult ahhoz, hogy a jobboldali és ellenforradalmi erőknek a CSKP politikája elleni harca — sikeresnek mutatkozzék. Példa erre a legáli san működő volt foglyok, a K 231 klub vezetőségének tevé kenysége, mely arra törekedett. hogy a politikai bűncse tekmények miatt 1948-tól 1968 januárjáig hozott ítéleteket, felülvizsgálásuk nélkül, semmisítsék meg. Askálódásaival ez a klub nagy erkölcsi károkat okozott, mivel megrendítette a közvéleménynek az állami ap parátusba vetett bizalmát. Ezért szervezték az igazságszolgáltatás reszortján kívül álló személyekből a különleges tanácsokat, amelyeknek kizárólagos jogkörébe tartoztak a bírósági rehabilitálások. És ezért fosztották meg a bírósági szerveket is — nevezetesen az állambiztonságot — a bűnügyi vizsgálat és nyomozás ellenőrzésének jogától. Az állami szervek iránti bizalmatlanság más módon is megnyilvánult, például a Nemzeti Front kerületi és járási rehabilitációs bizottságainak, valamint az Antifasiszta Harcosok Szövetsége jogi tanácsadóinak minden törvényes alapot nélkülöző létesítésében. Ezek a bizottságok és tanácsadók — a politikai és osztályszempontok mellőzésével — garanciát vállaltak, hogy a rehabilitációkat a törvény intézkedései alapján fogják végrehajtani. Minthogy azonban nem váltották be a. hozzájuk fűzött reményeket, tevékenységüket a Nemzeti Front Központi Bizottságának határozata értelmében ez év március 31-1 hatállyal kénytelenek voltak befejezni. Azóta e feladatok teljesítéséért ismét a kerületi és járásbíróságok elnökei felelősek. Térjünk még vissza, ha röviden is, a rehabilitációs törvény fogyatékosságaira, melyek közül a legaggasztóbbnak az a rendelkezés tekinthető, mely szerint a formális hibák is elegendő okot szolgáltatnak az egykor hozott ítéletek megsemmisítésére. A formális hiba folytán tehát a politikai bőnösök is könnyű szerrel feloldozást nyernek. A rehabilitációs törvény azonban a feketézőket és üzérkedőket is támogatja, akik az élelmiszer fejadagrendszer idején válságos gazdasági helyzetünket a maguk előnyére használták ki. Sőt, azokkal szemben is elnéző, akik 1948 februárja után a szocializmus építésével szemben ellenséges magatartást tanúsítottak, és ezért joggal ítélték el őket. A rehabilitációs törvény mielőbbi módosítására lesz tehát szükség, igaz ugyan, hogy a rehabilitációs tanácsok ma már helyesen ítélik meg a helyzetet és az eredeti ítéleteket — az eddigi gyakorlattól eltérőeft — lelkiismeretesen felülvizsgálják. És hogy ez a gyakorlat nem mindenki részére kellemes, azt az a tény bizonyítja a legjobban, hogy a rehabilitálásukat kérelmezők közül sokan bűneik tudatában — kérvényeiket visszavonják. Ugyanakkor az sem hallgatható el, hogy a tanácsok az eredeti ítéletek és büntetések felülvizsgálását követően lényegesen több rehabilitációra irányuló kérvényt utasítanak el, mint azelőtt. A rehabilitációs tanácsok munkájukat még korántsem fejezték be. Tevékenységüket a Legfelsőbb Bíróság állandó ellenőrzése mellett az egész közvélemény figyelemmel kíséri. Természetes, hogy azoknak az állampolgároknak, akik a társadalom érdekeit nem sértették meg, elégtétel jár. Ezt az elégtételt pedig — az igazi bűnösökkel ellentétben — meg is Kwpják. Megkívánja ezt a szocialista törvényesség és az igazság. KARDOS MARTA Vasmunkások baráti köre A komáromi vasmunkások ba ráti köre elválaszthatatlan a Vas munkások Szakszervezetétől, amelv, a régi köztársaság idején a városban és a járásban a legfe gyelmezetlebb és legjobb szak szervezetek közé tartozott. A szak szervezet vezetősége állandó kap csolatban állt tagjaival. A tagok szombatonként találkoztak veze tőikkel akiktől megtudták a leg úiabb rendeleteket, szabályokat. Uvvanakkor elmondhatták pana szálkát, kérelmeiket is. Nem for dult elő. hogy valamelyik lag nem jött volna el a taggyűlésre vagy nem vett volna részt a május el sejei felvonuláson és más mun kásmegmozdulásokon. Ennek köszönhette a Vasmunkások Szakszervezete. hogy az 1938 as változás után sem szűnt ineg, hanem ha kisebb létszámban is. de fennmaradt. S ha jól emlékszem, az egyedüli szakszer vezet volt. amely ebben az idő ben működött. Nem hátrált meg. nem csatlakozott az akkor divatos Félfasiszta szervezetekhez. Tagjai a felszabadulás után a Forradal mi Szakszervezeti Mozgalomban tevékenykedtek. A komáromi vasmunkások bará ti köre és ennek vezetősége 1967 elején alakult meg többnyire már nyugdíjasokból és olyan egyének bői, akik még aktívan dolgoztak. De tulajdonképpeni eredményes munkáját az 1967. július 6 án megtartott gyűlése óta folytatja. Ezt a gyűlést, amely bátran mondható alakuló taggyűlésnek is, Pálffy Antal, a régi vasasok sok sok éven át volt elnöke nyitotta nteg és vezette, melyen a vasmunkásmozgalom megalakulása 50 éves évfordulója ünnepségeinek előkészítésével foglalkoztak, és egyúttal határozatot rogadtak el. mely szerint minden hónap első csütörtökjén gyűlést tartanak. A baráti kör tagjai hűek maradtak határozatukhoz, és minden hónapban meg is tartották taggyűléseiket. melyeken loglalkoztak a jubileumi ünnepségek megrendezésével, a tagok nyugdíjkérdéseivel és rekreációs kívánalmaival, kirándulások, színházi látogatások szervezésével stb. Az eredmények nem maradtak el. 1967 szeptemberében sikerült megszervezniük a régi vasmunkások szakszervezete megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére egy jubileumi ünnepséget, melyre Ma gyarországról is meghívták az éleiben levő régi tagokat. Az ün nepélyep kibontották a vasasok 1937 ben felavatott harci zászla ját, és megemlékeztek a komáro mi születésű nagy forradalmár. Steiner Gábor életművéről is. Az ünnepségek után a résztvevők megkoszorúzták Komárom ne vezetes emlékműveit, a harci zászlóval felvonultak a város utcáin és elhelyezték koszorúikat a Gottwald szobornál. a Tengerészek Emlékművénél és az 1919 ben elesett vüröskatonák sírján. 1969. január 3-án elhunyt a vasasmozgalom volt vezetője, Pálffy Antal elvtárs, akinek temetésén a baráti kör tagjai testületileg részt vettek. A sírba tételkor meghajtották koporsója felett a vasasok harci zászlaját. A baráti kör tagjai úgy határozlak, hogy krónikát fognak vezetni, ahová bejegyzik a fontosabb eseményeket, megőrzik az elhalá lozott elvtársak fényképeit élet rajzaikkal együtt. Rendszeresen látogatják a lakásaikon vagy a kórházban betegen fekvő tagjai kat. Legutóbbi taggyűlésükön foglal koztak a csehszlovákiai szakszervezetek megalakulása 100. évfordulójának emékére rendezel! Un nepségekkel és kijelölték azon tagjaikat kitüntetésre, akik legalább 50 éves szakszervezeti tagsággal rendelkeznek vagy pedig 30 évet töltöttek el funkcióban. A baráti kör 1970 júniusában megtartott rendszeres taggyűlésén egy perces néma tiszteletadással emlékeztek meg a váratlanul elhunyt régi vasas, Takács Gyula elvtársról, majd a hajógyár üzemi bizottságának elnöke bejelentette, hogy a gyár vezetősége a 300. hajó átadása alkalmából ünnepséget rendez, melyre meghívja a baráli kör tagjait is. HOLCZER LÁSZ1Ó MIRŐL ÍRNAK A

mtJW EJg tribúna f.Tran re

nr

ere íUmdétfáiwviw"" " "'"" "•'"'"* PRÄGAI LAPOK A nacionalizmusról A 2ivot strany 13. számában Vojtech Dolejší a nemzeti büszkeséggel és a nemzeti érzéssel való visszaélésekkel foglalkozik. Cikkében rámutat arra, hogy főleg az 1968. szeptembere és 1969 tavasza közti időszakban hemzsegtek az újságcikkek és a rádiónyilatkozatok a „nemzet" és a „nemzeti" fogalomtól. — „Többször hallottam. hogy a nacionalizmus német betegség — írja, — és bennünket ez a baj sohasem érhet. De 1968 —1969-ben mi is tapasztalhattuk, mire képes a nacionalizmus. Az 1968. augusztus 21 utáni szovjetellenes tüntetések, vagy a márciusi „jégkorong"mérkőzés utáni demonstráció, továbbá az 1969. augusztus 21. körüli tüntetések azonban elegendő bizonyítékot nyújtottak ahhoz, hogy ezt a vélt ellenállóképességet megcáfolják. A Made in Csechoslovakia védjegyű nacionalizmus szovjetellenes, tehát szocialistaellenes és kommunistaellenes nacionalizmus, és ennek semmi köze az egészséges nemzeti érzéshez. Nálunk is bebizonyosodott, hogy a nacionalizmus nem más, mint a nemzetet tagadó kozmopolitizmus érmének egyik oldala. Nem a véletlen műve, hogy az ellenforradalmi cselszövés zátonyra futása után a nacionalizmus szószólói Nyugatra — még a német revansisták védőszárnya alá is — menekültek. Az sem a véletlen müve, hogy olyan emberek tűzték zászlójukra a nacionalizmus jelszavát, akik közelebb álltak a kozmopolitizmushoz, mint a cseh hazafiság eszméjéhez" — írja V. Dolejší. Majd cikke végén megállapítja, hogy 1968-ban az osztályellenségnek sikerült befolyása alá keríteni és megzavarni a párttagság egy részét, azokat, akik nem értették meg a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség közötti dialektikus összefüggést. Kikkel tartanak a kultúra mesterei? A prágai pártbizottság lapja, a Večerní Praha csütörtöki számában Jlfina Klimentová megjegyzést fűz a művészek és írók hallgatásához. „Sok művész hallgat. Néhányan közülük a dobfiši alkotóházban élnek, s úgy tűnik, hogy nem alkotnak semmit, noha újkori irodalmunk hírességei közé tartoznak. Megértem, nehéz alkotni annak az írónak, aki valamikor kritikátlanul csodált mindent, ami a Szovjetunióból származott. Es amikor az ellenforradalom meghiúsítására segítségünkre jöttek a szovjet és a többi szövetséges katonák, meghirdették a jelszót: egy csepp vizet sem, egy karéj kenyeret sem nekik! Ez a jelszó azonban nem eresztett gyökeret becsületes és józan népünk tudatában ... Természetesen arra joga van mindenkinek, hogy beszéljen vagy hallgasson. De egy dolgot nem értek — írja — például azt, hogy a Cseh írószövetség eddigi vezetése, amikor már a saját érdekeit sem védi, mindmáig nem mondott le. Némelyek talán valóban „be akarják ásni magukat" abban a balga hitben, hogy az ország népét még egyszer félre lehetne vezetni, hogy ők ismét diktálhatnak, mit kell, vagy mit kellene cselekedni? Kivel tartotok kultúra mesterei? Országunk népével, e nép érdekeiért? Vagy a nép ellen?" — teszi fel a kérdést J. Klimentová. Internacionalista nemzetiségi politikát A cseh kormány hetilapjában, a Národní výboryban interjú jelent meg Michal Parada elvtárssal, a CSKP KB tagjával, a Humennéi Jnb elnökével. Arra a kérdésre, hogy a járásban miként oldják meg az 1968-ban előidézett nacionalista és vallási villongások okozta problémákat, Parada elvtárs így válaszolt: „Tény, hogy voltak nálunk ilyen jelenségek, járásunkat több nemzetiség lakja, s ebből következik, hogy a szlovákok, az ukránok és orosz nemzetiségű lakosok együttélésében problémák keletkezhetnek. A súrlódásokat a tömegtájékoztatási eszközök segítségével a Matica slovenská néhány tagja és néhány ukrán lakos idézte elő. Erre főleg az ún. „progresszív pedagógusok" határozatának közzététele után. s néhány kétes politikai múltú szlovák személynek a Matica slovenskában való visszaélése alapján kerülhetett sor. A nacionalista hullám 1968 augusztusában érte el tetőpontját, amikor az ukránokat azzal a „törekvéssel" vádoltak, hogy a szovjet katonaság támogatásával el akarnak szakadni a köztársaságtól. Az ilyen és hasonló akciók azt eredményezték, hogy néhány faluban a túlbuzgó szervezők erőszakosan megszüntették az ukrán iskolát. Most foglalkozunk e jelenségek felszámolásával, s azt akarjuk elérni, hogy végleg elejét vegyük a nacionalizmus újjászületésének és a nemzetiségek, illetve a nemzetek közötti viszálykodásnak. Elmondhatjuk, hogy megteremtettük már az internacionalista politikából kiinduló egészséges légkört... Az egyházi politika terén jelenleg arra törekszünk — áll a válaszban — hogy meggátoljuk a vallási ellentétek keletkezését, ott ahol az egyház megszegi a törvényeket, a papokat vonják felelősségre, de ez nem jelenti, hogy akadályoznánk u vallásszabadságot." Kétes értékű kifogások A Život strany fentebb idézett számának „Pillanatfelvételek a beszélgetésekről" című cikkéből érdekes megfigyelésekről kaphat értesülést az olvasó. A cikkíró (V. D.) rámutat, hogy a beszélgetések során különböző kifogások, magyarázkodások hangzanak el. Gyakran hallani: „Hiszen a CSKP KB elnöksége is helytelen állásfoglalást tanúsított a szövetséges csapatok érkezésekor, tehát mit akartok tőlem?" Valóban, az elnökség helytelen állásfoglalása sok párttagot megtévesztett átmenetileg, de többségük nem vett részt semmiféle szovjetellenes akcióban, hamarosan megértették a helyzetet. Az idézett kifogás legtöbbször olyanoktól hallható, akik tevékenyen részt vettek a szovjetellenes uszításban. Ezek az emberek nemcsak a szövetséges katonaság érkezésének kérdésében voltak „megtévesztettek", hanem a napirendre kerülő kérdésekben is rendszeresen jobboldali revizionista állásfoglalást tanúsítottak. Azonban sok kommunista aggódva figyelte a párt felbomlasztását, a szocialista állam szétzüllesztését és a hatalomáttolódást az ellenforradalmi erők javára. Ezek a kommunisták örömmel üdvözölték a szövetséges csapatokat, mert bennük látták az ellenforradalmi mesterkedések meghiúsításának biztosítékát. Egy másik kifogás: „Nem kaptunk semmiféle instrukciót". Ez sem állja meg a helyét, mert minden kommunistának tudnia kell: vannak olyan kérdések, melyekben nem kell várnia az utasításra. Ilyen alapvető kérdés a Szovjetunióhoz való viszony. A jobboldali opportunisták instrukciók nélkül szervezkedtek, határozatokat fabrikáltak, számonkérő névsorokat k^ szítettek, sztrájkokkal fenyegettek stb. Az olyan esetben ha a kommunisták felsőbb pártszervektől valóban kaptak szocialistaellenes akciókra utas! tást, azt meg kellett volna tu gadni, mert nem nehéz kit n lálni, hogy a szovjetellenesség egyenlő a forradalmi proletármozgalom ügyének elárulásavall Ism) 197U VI. 30.