Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-30 / 153. szám, kedd

Gustáv Husák elvtárs beszéde a brnói békeünnepségen Brno-Líšenben vasárnap kerületi békeünnepséget ren­deztek, melyen Gustáv Hú­súknak, a CSKP KB első tit­kárának vezetésével párt- és állami küldöttség vett részt. Ünnepi beszédet, amint már tegnapi számunkban jelez­tük, Husák elvtárs mondott. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük beszédét. Husák elvtárs beszéde beve­zető részében a CSKP Központi Bizottsága elnökségének nevé­ben köszöntötte a békeünnep­ség résztvevőit, majd a múlt he­ti plénummal foglalkozott. A múlt hét végén — mondotta — összeült a CSKP Központi Bi­zottsága és tárgyalt az elmúlt év legfontosabb problémáiról, pártunk, népünk munkájáról, az élet konszolidálásában elért pozitív eredményekről, rámuta­tott az előttünk álló megoldat­lan problémákra, valamint tár­sadalmunk fejlődése további kérdéseire. A Központi Bizott­ság tárgyalását az egység és az egyöntetűség magas foka jellemezte, melyet az 1968. és 1969. évi rossz tapasztalatok után értünk el. A válságos években valamennyien rádöb­bentünk, hogy rendet kell te­remteni nálunk, meg kell tisz­títani pártunkat és más szaka­szokat is. Tisztázni kell, ki ki­nek az oldalán áll, miért dol­gozik, hogy köztársaságunk és pártunk kikerülhessen abból a bonyolult helyzetből, amelybe belekerült. A békeünnepségnek ez évben különös a jelentősége. A cseh és a szlovák nemzet számára a béke nemcsak szép jelszó. Közép-Európa hosszú évszázadokon keresztül küzdel­mek és háborúk színhelye volt. Csak a mi nemzedékünk két háborús katasztrófát élt át Pártunk és álamunk vezetősége ezért már a második világhá­ború alatt arra fordította figyel- • mét, hogyan biztosíthatná a cseh és a szlovák nemzet bé­kés életét. A mi köztársaságunk csak akkor élhet békében és biztonságban, ha következete­sen és hűen a Szovjetunió és a többi szövetséges szocialista ország oldalán halad. Miért hangsúlyozom ezt ép­pen ma? — tette fel a kérdést Husák elvtárs. — Elsősorban azért, mert az elmúlt években a hazai és a külföldi bujtogató erők gyengíteni akarták Cseh­szlovákia pozícióját és biztonsá­gát, el akarták szakítani hazán­kat a szocialista tábortól és a Szovjetuniótól. Ezért pártunk az elmúlt évben arra töreke­dett, hogy felújítsa baráti és elvtársi kapcsolatait a Szovjet­unióval és a többi szocialista állammal. Ma, az új csehszlo­vák—szovjet szövetségi szerző­dés aláírása után, leszögezhet­jük, hogy az, ami 1968—69-ben volt, már nem érvényes. Cseh­szlovákia a szocialista tábor szilárd láncszeme, Csehszlová­kia következetesen hű marad a szövetségi szerződéshez. Ezért nemzeteink és népünk nyugod­tan tekinthetnek a jövőbe a külpolitikai kérdéseket és biz­tonságukat illetően. Nagy gondot kellett fordíta­nunk államunk külpolitikai helyzetének megjavítására és a szövetségeseinkkel való kap­csolataink megjavítására. Vala­mennyi téren életünk konszoli­dálására törekszünk. Ennek ér­dekében könyörtelen harcot kell folytatni a felforgató erők, a jobboldali erők, a szocialista­ellenes erők, a hazai és a kül­földi reakció ellen. Ebben a küzdelemben jelentős pozitív eredményeket értünk el. A volt pártvezetőség politikai és gaz­dasági öröksége, a felfordulás jelentős volt. Egy egész éven keresztül harcoltunk kiküszö­böléséért és még sok problémát kell megoldanunk. Veszélybe kerültek szocialista államunk alapjai. Fel kellett újítanunk az emberek tudatában a szocializ­mus alapvető értékeit és fogal­mát, a belpolitikai alapvető kapcsolatokat és a rendet. Az elmúlt időszakot értékel­ve le kell vonnunk a következ­tetéseket, hogy a válságok ne ismétlődhessenek meg. Egyesek azt mondták, hogy meg akar­ják raformálni a szocializmust, de már tudjuk, hogy "a való­ságban deformálták a szocia­lista rendszert, a szocialista gondolatokat. Progresszíveknek tartották magukat, de a való­ságban a hazai és a külföldi reakciót szolgálták. Azt mond­ták, hogy humanisták, de közben terrort alkalmaztak a becsületes kommunistákkal és a becsületes polgárokkal szem­ben. Minderre rá kell mutat­nunk, hogy a félrevezetettek­nek kinyíljon a szemük, hogy tisztán lássák a dolgokat. Ami­kor a jobboldali szocialistael­lenes erők kezükbe kaparintot­ták a tömegtájékoztatási esz­közöket, úgy tetszelegtek, mint­ha oroszlánok lennének, de amikor szervezni kezdtük pár­tunk egészséges magvát, meg­mutatkozott, hogy nem oroszlá­nok, hanem közönséges egerek. Sokan közülük el is tűntek, mint az egerek, és nyugati ke­nyéradóik szolgálatába álltak. Ez a tanulság rendkívül fon­tos számunkra. Ismételten fel­újítjuk munkásosztályunk büsz­keségét. Nagy problémák merüllek fel a gazdaságban. Dolgozóink mil­lióinak köszönhetjük, hogy ma már kiláboltunk a legnagyobb nehézségekből, teljesítjük a ki­tűzött tervet. Most arra össz­pontosítsuk figyelmünket, hogy a gazdaság konszolidálásával előkészítsük népgazdaságunk fellendítését, népünk szociális helyzetének megjavítását. Teljes mértékben felújítottuk a polgárok személyes jogi és szociális biztonságát. Ma már senkinek sem kell féltenie a ko­rona szilárdságát, sem pedig személyes biztonságát. Nyuga­ton azt hangoztatják, hogy po­litikai pereket készítünk elő és terrort gyakorolunk, de mind­nyájan tudjuk, hogy senkinek sem esett bántódása, aki nem sértette meg a törvényeket. In­kább azt gondolom, hogy egye­sekkel szemben túlságosan nagyvonalúak vagyunk. Ha va­laki nem tartja meg a törvé­nyeket és meg akarja bontani szocialista rendszerünket, ak­kor a törvény értelmében fele­lősségre vonjuk. Az elmúlt évben végzett munka eredményeképpen ma már a dolgozók többsége tá­mogatja pártunk irányvonalút. Tudjuk, hogy az emberek egy része még mindig várakozó ál­láspontra helyezkedik. Saját tapasztalataik alapján akarnak meggyőződni arról, hogy va­lóban úgy lesz-e, ahogy mond­juk, hogy szavaink nem tér­nek-e el a tettektől. Csak vá­rakozzanak nyugodtan. Meggyő­ződésünk, hogy fokozatosan va­lamennyi becsületes ember meggyőződik kül- és belpoliti­kai irányvonalunk helyességé­ről. Egyesek azzal ijesztgetnek, hogy támadást készítünk az ér­telmiség ellen és hasonlóakat állítanak. Semmi ilyen nem tör­ténik. Becsüljük a munkás, a szövetkezeti paraszt, a tanító, az orvos ós minden dolgozó munkáját. Arra fogunk töreked­ni, hogy az értelmiségieket megnyerjük. Természetesen azt is meg kell mondanunk, hogy nem támogatjuk az elit-eliyéle­teket, és nem értünk egyet az­zal, hogy az írók, vagy az új­ságírók egy csoportja beleszól­jon az állam Irányításába és sze­rencsétlenségbe sodorja köz­társaságunkat. Azzal ijesztgetnek, hogy visz­szatérünk az ötvenes évekhez. Valamennyien tudjuk, hogy ež nem igaz. Nem akarunk vissza­térni 1968 januárja elé, de ter­mészetesen 1968 és 1969 bonyo­dalmaiba se. Levonjuk a tanul­ságot és vigyázunk arra, hogy a hibák ne ismétlődjenek meg. A legnagyobb gondot az alapve­tő problémák megoldására, az ötéves terv előkészítésére és a politikai kérdések megoldására kell fordítanunk. Husák elvtárs befejezésül megállapította, hogy a munkás­osztály, a szövetkezeti paraszt­ság és a többi dolgozó látja ma­ga előtt a célt, tudja, mit aka­runk elérni, hogy szocialista társadalmat, szocialista Cseh­szlovákiát akarunk felépíteni és hogy erről az útról nem térünk le. A CSKP Központi Bizottsága 1970 júniusi plenáris ülésének vitája JAROSLAV HEJNA elvtárs Hejna elvtárs a tagkönyvcse­révei kapcsolatos problémákkal és a párt legközelebbi felada­taival foglalkozott. A legfonto­sabb probléma az — mondotta —, hogy tisztázzuk, hogyan ala­kítsuk tovább a kerületi párt­szervezeteket úgy, hogy a mar­xizmus—leninizmus elvei alap­ján megszilárduljanak. Ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell azt is, hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik eltávoztak a párt­ból. A beszélgetések nagyon jó eredménye, hogy keretükben tisztáztuk az egyes alapelveket, a párttagok kötelességeit. Ezt tovább kell fejlesztenünk, meg kell szilárdítanunk a párttagok kapcsolatát a párthoz. Számol­nunk kell azzal, hogy a jövő­ben azok, akik a pártba lép­nek, megfeleljenek a követel­ményeknek. A mai helyzetben talán helyes lenne, ha újból be­vezetnénk a párttag-jelöltséget és egy olyan rendszert érvénye­sítenénk, amely lehetővé tenné a tagok, elsősorban a fiatalok előkészítését a párttagságra. Hejna elvtárs a továbbiakban foglalkozott a pártfegyelem problémájával és a pártszervek szerepével. Kijelentette, bebi­zonyosodott, hogy milyen ala­csony szintű az ideológiai mun­ka és a tagok marxista öntuda­ta. A kádermunka problémáiról szólva felvetette azt a kérdést, hogy jó lenne felújítani a párt­apparátusban és más intézmé­nyekben a káderosztályokat. Befejezésül gazdasági kérdések­ről beszélt. Azt mondta, hogy a munkások az üzemekben szo­rosan összekapcsolják a gazda­sági kérdéseket a politikával. Nagyon jó lesz, ha újabb konk­rét programokat terjesztünk elő. Idejében ki kell dolgozni az 1971. évi tervet és az ötéves tervet is. KAREL NEUBERT elvtárs Neubert elvtárs felszólalása első részében a gazdasági élet konszolidálásának tapasztala­tairól beszélt. Felszólalása má­sodik részében a tagkönyvcsere tapasztalataival foglalkozott, ''"öbbek között elmondta, hogy a kerületi és a járási pártbizott­ságok megtisztítása és egységük felújítása lehetővé tette a CSKP 1969 májusi plénuma irányelvei­nek megvalósítását. Az a felada­tunk, hogy a konszolidáció problémáit következetesen és céltudatosan oldjuk meg. A pártszerveknek és -szervezetek­nek úgy kell irányítaniuk a kommunistákat az állami, a társadalmi, a gazdasági szer­vekben, hogy az illetékes mun­kahely tárgyi problémáin kívül elsősorban a politikai célokra fordítsák figyelmüket. A tag­könyvcsere eddigi lefolyása a pártszei;vek és aktíváik nagy aktivitását és áldozatkészségét bizonyítja. Le kell szögeznünk, hogy az alapszervezetek bomlá­sa a lenini elvek megsértése következtében mélyebb, mint ahogy feltételeztük. Ez az egyik oka annak, hogy nem si­került következetesen megtisz­títanunk az összüzemi bizottsá­gokat és a pártalapszervezetek bizottságait. Nem elemezték kö­vetkezetesen az elmúlt idősza­kot, ami lehetővé tenné az alap­szervezetek bizottságainak kö­vetkezetes megtisztítását. Ez természetesen hatással volt a beszélgetéseket folytató bizott­ságok összetételére ls. Ugyan­csak fogyatékosság a vezető káderek politikai és szakérté­kelésében megnyilvánuló oppor­tunizmus és formalizmus. Ta­pasztalataink azt bizonyítják, hogy a januári plénum Irányel­ve helyes és a Központi Bizott­ság levele ls helytálló, mely fel­hívja a figyelmet a liberalizmus és a megalkuvás veszélyére. Az alapvető probléma tehát az, hogy a pártaktíva hogyan értet­te meg a levelet és hogyan ér­vényesítette ezt a gyakorlat­ban. A Központi Bizottság el­nökségének április 14-i határo­zata növelte a párt egészséges erőinek akcióképességét. Meg­győződését fejezte ki, hogy a tagkönyvcserével nem fejező­dik be a pártban az opportuniz­mus elleni harc. Ezért a kerü­leti szervezetekben is érvény­ben marad az a lenini elv, hogy a pártot rendszeresen meg kell tisztítani az idegen eszméktől és képviselőiktől. ZDENÉK FIERLINGER elvtárs " Felszólalása bevezető részé­ben nemzetközi problémákról beszélt, hangsúlyozva, hogy a világban egyre jobban kiélező­dik az osztálykonfliktus. Aggo­dalmát fejezte ki, hogy újból visszatérnek a harmincas évek­hez, amikor a monopoltőke a fasizmust támogatta. Ma első­sorban ott, ahol erős a balol­dal, nemcsak a fasizmust, ha­nem a különféle anarchista irányzatokat is támogatják. Fel kell készülnünk az ellenünk folytatott propaganda fokozó­dására. Továbbra is hűek le­szünk a szocialista országokkal való szövetségünkhöz. Vissza kell utasítanunk a revizionista kísérleteket. Fierlinger elvtárs a továbbiakban a párt problé­máival, elsősorban a tagkönyv­cserével foglalkozott. Azt mon­dotta, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy elmélyít­sük barátságunkat a Szovjet­unióval. A - párt és a munkás­ság tulajdonképpen egy és ugyanaz. Mi ezt a szempontot nagyon elhanyagoltuk. Ameny­nyiben a becsületes értelmiség egyiilt akar velünk dolgozni, meg kell őt nyernünk. Kerül­nünk kell a kölcsönös rágal­mazást, mivel ez az egész szo­cialista társadalmat megkáro­sítaná. VÁVLAV HORAČEK elvtárs A májusi irányelvek elsőren­dű fontosságot tulajdonítottak a hatalmi szervek gyors konszo­lidálásának. Az ilyen politikai irányvonal helyességét bizonyí­tották be a tavalyi augusztusi események. Az új pártvezetőség határozott intézkedéseinek kö­szönhető, hogy ez az utolsó nyilvános erőpróba a jobboldali és szocialistaellenes erők ku­darcával végződött. Az osztályelv tagadása, vala­mint a jobboldal ideológiai po­litikai irányvonala társadalmi életünk valamennyi területén súlyos károkat okozott. Ez a hadseregben is megnyilvánult. Az osztályszempont tagadása felvetette az olyan kérdéseket, mint a hadsereg funkciója, a hadsereg értelmének és külde­tésének kérdése stb. A jobbol­dali és szocialistaellenes erők tudták, hogy a hadsereg meg­nyerése nélkül nem hajthatnak végre hatalmi-politikai változá­sokat az államban. Meg akar­ták bontani a hadsereg és a dolgozók kapcsolatát, valamint hadseregünk kapcsolatát a szo­cialista társadalom országainak hadseregeivel. Végül meg akar­ták változtatni a hadsereg bel­ső politikai struktúráját. Mind­ezt figyelembe kellett venni a hadsereg politikai konszolidálá­sában. Ogy, mint az egész párt­ban, a hadseregben is jelentő­sen növelni kell a párt befo­lyását és akciőképességét, va­lamint a páítszervek akcióké­pességét. HoráCek elvtárs a to­vábbiakban arről beszélt, ho­gyan folyik a tagkönyvcsere a hadseregben. A tagság soraiban végbement változások arra kényszerítenek, hogy azonnali intézkedéseket hozzunk a párt vezető szerepé­nek felújítására, ami különösen jelentős a hadseregben. Intézke­déseket kell hoznunk annak ér­dekében is, hogy a funkcioná­riusok alapaktívája akcióképes irányító szervvé váljon. Meg kell javítanunk a politikai fő­csoportfőnökség irányító tévé­kenységét. A tisztikart illetően is intézkedéseket kell hoznunk annak érdekében, hogy biztosít­suk politikai és szakképzettsége növelését. Fontos politikai fela­dat, hogy felújítsuk a hadse-« regnek mint jelentős politikai intézménynek funkcióját. Ka­szárnyáinkból fokozatosan el­tűnt a hatékony politikai neve­lőmunka. Ennek oka a politikai nevelőmunka irányításának fo­gyatékossága, valamint az, hogy a tisztek és a parancsnokok nem szenteltek kellő figyelmet e kérdésnek. A konszolidálási folyamat legjelentősebb ered­ménye az a tény, hogy a had­sereg katonáinak túlnyomó többsége egyetért a pártvezető­ség irányvonalával. A hadsereg harci képessége ma elérte azt a fokot, hogy a párt fontos ha­talmi eszközként számolhat ve­le. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a csehszlovák hadsereg konszolidálásához nagymérték­ben hozzájárultak a szovjet elv­társak, a szovjet hadsereg és a szövetségi parancsnokság veze­tői. JAN PIRČ elvtárs Piľč elvtárs beszéde bevezető részében a tagkönyvcsere ta­pasztalatairól beszélt. Továbbá megállapította, hogy a kelet­szlovákiai kerületben a politikai és a gazdasági helyzet napról napra javul. Ennek bizonyítékai voltak a felszabadulási ünnep­ségek. A duklai ünnepségek és a más városokban és falvakban rendezett megemlékezések bebi­zonyították megbonthatatlan ba­rátságunkat a Szovjetunióval. A kassai kormányprogram és Le­nin születése évfordulójának ünnepségei kifejezték tisztele­tünket az SZKP és a CSKP iránt. Az elmúlt félévben több tízezer polgár vett részt a beszélgetése­ken éš a gyűléseken, ahol meg­magyarázták nekik a mai párt­vezetőség politikáját, a Közpon­ti Bizottság egyes határozatait és az irányelvek céljait. A ke­rületben a Központi Bizottság felhívása után szocialista ver­seny bontakozódott ki, amely jelentősen hozzájárult az 1969— 1970. évi terv teljesítéséhez. 1969-ben a kelet-szlovákiai ke­rület 101 százalékra teljesítette a tervet. A munkatermelékeny­ség növekedésének tervét 109 százalékra teljesítették. Ezek az eredmények jó feltételeket teremtettek az ez évi terv tel­jesítéséhez. A májusi irányelvek értelmében beszélgettünk a ve­zető káderekkel. Arra öszt nöz­tük őket, hogy szilárdítsák meg az állami és a munkafegyel­met, használják ki a tartaléko­kat. Sikerült elérnünk, hogy a vállalatok a közszükségleti cik­kek gyártására orientálódja­nak. Kerületünkben az iparvál­lalatok ez év első öt hónapjá­ban teljesítették az állami terv feladatait. 1969 azonos idősza­kához viszonyítva az ipari ter­melés 12,3 százalékkal emelke­dett. A legjelentősebb eredmé­nyeket a vegyiparban, a kohó­iparban, a textil- és nyomda­iparban értük el. Kerületünkben csak három vállalat nem telje­sítette a tervfeladatokat. A kerületi pártbizottság nem elégszik meg ezekkel a pozitív eredményekkel. Még mindig sok a probléma a munkaerkölcs terén, a termelési kapacitások kihasználása és a munkafegye­lem megtartása kérdésében. A járási pártbizottságokkal köz&­sen az egész pártaktívának harcot kell folytatnia a fogya­tékosságok ellen. Súlyos gondjaink vannak, ami a beruházási építkezések befejezését illeti. Nem sikerült még befejeznünk a kassai és ar humennéi húsipari vállalat épí­tését. Ugyancsak nem teljestt­jük a tervet a vajáni másodiS számú villanyerőmű, a kassal orvosi egyetem, a műszaki egyetem és a strážskéi Chemko építkezésén. A kerületben a párt megtisz­tításában, valamint ideológiai és szervezeti megszilárdításában a májusi irányelvek, valamint a szeptemberi és a januári plé­num határozatának megvalósí­tását tartjuk a legfontosabb­nak. Elsősorban arra törek­szünk, hogy harcoljunk a fő ve­szély — -a jobboldali opportu­nizmus és képviselői ellen. A kerületben sikerült kialakíta­nunk a párt széles körű, egész­séges magvát, amely szilárdan a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus pozícióin áll.

Next

/
Thumbnails
Contents