Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-30 / 153. szám, kedd

néhány A szovjet népgazdasági kiállításon látható a „Zarnyica" ne­vet viselő légpárnás személyszállító hajó, amely a sekély vizeken tesz nagyon jó szolgálatot. A hajó személyzete mindössze két emberből áll. Sebessége 35 km óránként, 48 utas helyezkedhet el benne kényelmesen. (ČSTKJ lapén nemzeti napja Oszakában Oszaka — Az oszakai EXPO­1970 világkiállításon hétfőn a rendező ország, Japán nemzeti napja volt. Ami a műsor terjedelmét és tartalmát illeti, a japán nemze­ti nap volt a leggazdagabb és a legsokrétűbb minden más or­szág nemzeti napjához viszo­nyítva. Légkörével és színessé­gével az EXPO-1970 március 14-i megnyitóünnepségeire emlékez­tetett. Az EXPO központi fesztivál­terén délelőtt került sor az ün­nepi megnyitóra, Akihito japán herceg és felesége, Micsiko her­cegnő, valamint Eiszaku Szato miniszterelnök, a kormány és más hivatalos személyiségek, köztük Rudolf Kožušnik részvé­telével. A japán pavilon, amelynek központi témája „japán és a ja­pánok", öt kiállítási teremből áll, ezek mindegyike egy óriási dobhoz hasonlít, az öt világ­részt szimbolizálva. A június 29-én megtartott ja­pán nemzeti napig 31 és fél mil­lió ember látogatta meg az EXPO-1970-et. A portugál gyarmatok fel szabadítása érdekében 1970 VI. 30. Róma —- Az olasz fővárosban vasárnap megnyílt az Angola, a Portugál Guinea és Mocambique felszabadításával foglalkozó konferencia. A konferencián több mint 50 ország 200 képvi­selője vesz részt. A római konferencián, amely három napig tart, jelen vannak a vietnami és a palesztinai íel­szabadítási erők küldöttei, vala­mint az Afrikai Egységszervezet képviselői is. A konferenciát három olasz szakszervezet pat­ronálja. Marcelino Dos Santos, a por­tugál hadsereg ellen harcoló mozgalom koordinációs bizottsá­gának elnöke kijelentette, hogy Kommentárunk A katonai junta nem egy la­tin-amerikai ország életében döntő szerepet játszott az utób­bi években. Nem vall pozitív, demokratikus irányú politikai fordulatra, ha a katonaság ve­szi át egy ország irányítását, ám ezt sem lehet sablonosan elbírálni. Elvégre napjainkban a latin-amerikai országok tisz­tikarában is bizonyos fokú differenciálódás megy végbe. Például ott, ahol nacionalista érzelmű tisztek veszik át a közügyek irányítását, az illető ország rendszerint a független országok imperialista- és Ame­rika-ellenes tömbjéhez csatla­kozik, mint ezt Peru esetében, és részben a bolíviai fejlemé­nyekkel kapcsolatban látjuk. Ám azokban az országokban, ahol az észak-amerikai iskolájú tisztikar az US-monopóliumok engedelmes kiszolgálója, az elnyomás támasztott, az elnyo­mott tömegek mozgalma polgá­ri kormányzás bevezetésére irá­nyul, amelytől fokozatos de­mokratikus reformokat várnak. S ha a tömegmozgalom egy reakciós polgári kormányzatot fenyeget, akkor ez — ultima ratio-ként — a hadsereghez lordul támogatásért, a katona­ság segítségével erősíti meg pozícióját. A feszültség azon­ban marad, sőt tovább fokozó­dik. Ez történt egy latin-ame­rikai banánköztársaságban, Ecuadorban is. # Negyedszer a nyeregben Az történt ugyanis, hogy Jó­sé Maria Velasco Ibarra ecua­dori elnök különleges teljha­a íelszabadítási mozgalom a nemzetközi gazdasági és pénz­ügyi érdekek reakciós blokkja ellen harcol, amelynek tagjai az Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia, a NATO és a portugál állam. A nemzetközi gyarmati uralom elleni mozgalomnak, sokoldalú, konkrét, aktív segít­séget kell biztosítani. Mario Padua, Portugália anti­kolonialista erőinek nevében ki­fejtette, hogy csupán Portugá­lia antifasiszta mozgalmának egy része támogatja a portugál gyarmatok függetlenségét.* E mozgalomhoz tartozik a kommu­nista párt, a hazafias front, és a baloldali szocialisták. AZ SZKP Központi Bizottsá­gának meghívására június 22­től 28-ig a Szovjetunióba láto­gatott a CSKP pártmunkáskül­döttsége Michal Kudzejnek, a CSKP Központi Bizottsága ad­minisztratív osztálya vezetőjé­nek vezetésével. A küldöttsé­get fogadta Rugyenko, a Szov­jetunió főügyésze, a belügymi­nisztérium vezetői, a szovjet hadsereg politikai főcsoport­főnökségének tagjai. JOHN McEVVEN, ausztráliai miniszterelnök-helyettes Moszk­vában a szo.vjet—ausztráliai kapcsolatokról tárgyalt Dmitrij Poljanszkijjal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhe­lyettesével. GEÜRGES MARCHAIS, az FKP főtitkárhelyettese a Bor­deaux melletti Gardignánban rendezett kommunista nagygyű­lésen kijelentette: egyre több dolgozó döbben rá arra, hogy csakis a francia politikában eszközölt mélyreható változá­sok javíthatják meg mai hely­zetüket. A SZOVJETUNIÓBÓL kiuta­sították William Colét, a CBS amerikai rádió- és televíziós társaság tudósítóját, mivel olyan tevékenységet folytatott, amely összeegyeztethetetlen volt funkciójával. RÓMÁBAN véget ért az Olasz Liberális Párt országos taná­csának ülése, melyen Malagodi, a párt titkára csak nehézsé­gekkel tudta megvédeni a párt Irányvonalát. EZER spanyolországi, nyu­gat-németországi és franciaor­szági konzervatív katolikus til­takozott az egyetemes zsinat határozatai és a katolikus egy­ház megreformálása ellen az olasz fővárosban. PESCARA olasz városban már második hete folytatódnak a zavargások. A lakosság az éj­jeli órákban tüntetéseket ren­dez, barikádokat épít. A zavar­gások oka az, hogy a közeli Aquileilát akarják kijelölni az újonnan kialakított abruzzói te­rület székhelyévé. BAD GODESBERGBEN egy kongói diák rálőtt E. Dingóra, a brazzavillei Kongó ügyvivőjé­re. A letartóztatott diák tettét azzal indokolta, hogy az ügyvi­vő visszautasította útlevélkérel­mét. Megkezdődtek a tárgyalások Anglia közös piaci tagságáról Luxemburg — Luxemburgban tegnap megkezdődött a Közös Piac miniszteri tanácsának ülé­se. Az értekezlet fő napirendi pontja Nagy-Britannia, vala­mint a többi ország felvételi ké­relmének megtárgyalása. Mint ismeretes, Anglián kívül Íror­szág, Dánia és Norvégia szeret­ne csatlakozni a Közös Piachoz. A miniszteri tanács tegnap délutáni ülésén néhány mellé­kes kérdéssel foglalkoztak, töb­bek között azon nyugat-európai országokhoz fűződő kapcsola­tok kérdésével, amelyek nem kérték felvételüket a Közös Piac tagállamai közé. A hat kö­zös piaci ország és a négy fel­vételét kérő ország küldöttségei ünnepélyes külsőségek között ma délelőtt kezdik meg érdem­beni tárgyalásaikat. A küldött­ségeket a külügyminiszterek vezetik. POMPIDOU A NÖVEKVŐ ELÉGEDETLENSÉGRŐL Párizs — Pompidou francia elnök beszédet mondott Stras­bourgban, amelyben elsősorban az európai integrációval és a franciák növekvő elégedetlen­ségével foglalkozott. Elítélte azt az elképzelést, hogy az európai nemzetek egy bölcs kormány irányításával egyesülnek. Néze­te-szerint csakis szuverén álla­mok egyesülhetnek önként, mi­közben fokozatosan kiküszöböl­nék az akadályokat, és össze­hangolnák a mezőgazdasági, a pénzügyi, az ipari és a szociális politikájukat. A BALOLDALI ERŐK EGYSÉGÉÉRT London — Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végre­hajtó Bizottsága a baloldali erők egységére szólított fel. A felhívás, amelyet tegnap közölt a Morning Star, a kommunis­ták fő feladataként jelöli meg a szakszervezetek védelmét a konzervatív kormánnyal szem­ben, valamint bérharcok meg­indítását és Angliának a Közös Piachoz való csatlakozása elle­ni kampány kibontakoztatását. John Gollan, a párt főtitkára hangsúlyozta, hogy a munkás­pártiak azért vesztettek a vá­lasztásokon, mert a Wilson-féle jobbszárny olyan politikát foly­tatott, amely a szakszervezetek ellen irányult és áremelkedé­sekhez vezetett. A BELGA Kommunista Párt Központi Bizottsága Brüsszel­ben állást foglalt a belga ál­lam föderatív elrendezése mel­lett. A Központi Bizottság nyi­latkozata hangsúlyozza, hogy a két nemzetiség helyzete csakis szövetségben oldható meg. talommal, azaz diktátori jog­körrel ruházta fel magát, és hadat üzent baloldali ellenzé­kének. Az elnök azért haragu­dott meg a polgári államhatal­mi szervekre, mert a legfelsőbb bíróság elvetette azt az elnöki rendeletet, amelynek alapján a lakosság újabb megadóztatásá­ben 1935-ben lett Ecuador ura, miután a konzervatívok és a li­berálisok heves vitája közepet­te eltérő, de népámító program­mal lépett fel és megnyerte a választásokat. Egy év múlva azonban — többek között telje­sítetlen ígéretei miatt — me­nesztették. 1944-ben ismét el­A junta színre lépett val akarta az államfő enyhíte­ni a gazdasági feszültséget. A visszautasítás szolgált neki ürü­gyül arra, hogy feloszlassa a kongresszust, felfüggessze az alkotmányt, kormányellenőrzés alá helyezze a bankokat és va­lutatőzsdéket, politikai biztoso­kat állítson a kulcsfontosságú intézmények élére. Egyidejűleg hajtóvadászatot indítottak a baloldali politikai erők ellen, s kilátásba helyezték a kom­munista párt betiltását. Velasco Ibarra mindenképpen meg akarja mutatni, hogy ke­mény diktátor. Katonái meg­szállták az egyetemeket — az elégedetlenség fő fészkét, és sorra tartóztatják le a haladó szellemű politikusokat. Köztük van a szakszervezetek vezető­je, Bolivár Boianos is, aki egyébként az Ecuadori KP Köz­ponti Bizottságának tagja. Ezt a baloldal elleni hajszát állítólag nem a diktátor, ha­nem miniszteri tárcát betöltő unokaöccse eszelte ki. Minden­esetre érdekes egy pillantást vetnünk a 77 éves államfő po­litikai múltjára. Ibarra már negyedszer tölti be az államfői tisztet. Első íz­nyerte az elnöki széket, de 1947-ben újra megbuktatták, ám a kudarcok nem keserítet­ték el, mert 1952-ben újra meg­választtatta magát, s most az egyszer le is töltötte a négy évet. Az 1960-as választásokon újra ő került ki győztesként, de egy év múlva elzavarták. Később Arosemena elnök meg­buktatását követően a kormány­zó junta választása ismét Ve­lasco Ibarrára esett, aki úgy látszik, mindent elkövet, hogy többé ne essen ki a nyeregből. ^ Antidemokratikus fejlődés Míg a többi latin-amerikai or­szágban az utóbbi években a néptömegek mozgalmának hatá­sára történnek változások, n mostani ecuadori radikalizáló­dás határozottan antidemokra­tikus fejlődésre utal. Velasco Ibarra diktatúrájának bevezetésével válaszolt a gaz­dasági válság miatt elégedet­lenkedő erők mozgalmára. Ugyanis már márciusban híre járt annak, hogy bizonyos pol­gári ellenzéki csoport Velasco ibarra leváltását követeli, olyan politikát szorgalmaz, amely az Egyesült Államoktól, főként a banánköztársaságot uraló United Fruit Company társaságtól való függőség foko­zatos lerázására irányulna. Ve­lasco Ibarra Washington embe­re, s jól tudja, hogyan reagált Washington az előző elnök, Arosemena erőtlen „elrugasz­kodási" kísérleteire, majd megbuktatásának hírére. Ecuadorban pattanásig feszült a helyzet. A magát diktátorrá kikiáltó elnök és az őt támo­gató katonai junta nacionalista polgári ellenzékkel néz szem be. Demokratikus változások ra még csak gondolni sem le het. A háttérben bizonyosan a United Fruit érdekcsoport áll Velasco Ibarra ellenzéke eb ben a helyzetben csak egyet tehet: a kommunisták, a pol gári demokraták, a nacionalis ták egységének megteremtésé­vel folytatni a küzdelmet a múltban elért minimális de mokratikus vívmányok vissza­állításáért, a rendszer demok ratizálásáért. A diktátor 1972 augusztus 31-ig, elnöki megbi zatásának lejártáig akar élni rendkívüli teljhatalmával. Vagy is a demokratikus erőknek rendkívül nehéz körülmények között kell küzdeniük még leg alább két évig. Küzdelmük a diktátorokkal és demagógok kai szemben bizonytalan kime­netelű, mert egy bölcs népi mondás így jellemzi az ecua dori viszonyokat: „Nálunk a politika olyan, mint a hegedű, bal kézben tartják és jobb kéz­zel játszanak rajta." LÖRINCZ LÁSZLÓ Elismerte, hogy a francia pol­gárok körében növekszik az elé­gedetlenség, amit szerinte a gyorsan fejlődő társadalomban történő változások váltanak ki. A franciák — az elnök szavai szerint — boldogságot és biz­tonságot akarnak, és nem haj­landók csupán a gazdaság esz­közeivé válni. Az elnök struk­turális ellenzék kialakítását szorgalmazta, amely a kormány­többséggel együtt azonos célok kivívásáért küzdene. A l'Hu­manité az elnök beszédét kom­mentálva megállapítja, hogy Pompidou visszakozik, meg akarja akadályozni, hogy — „az ingerültség" politikailag is meg­nyilvánuljon. Le akarja fékezni azt a mozgalmat, amellyel a franciák alapvető" reformokat követelnek a pénz uralmának korlátozása érdekében. SZÉLJEGYZETÜNK Komfort nélkül?... Felettébb kellemetlen érzés lehet, ha az embernek csak ágy, egyik napról a másikra meg kell válnia a kormányfői bársonyszéktől. Mert mihez kezdjen egy exminiszterelnök? Ha mondjuk nyugdíjképes, hagyján ... Megtér családja kö­rébe és hozzálát, hogy több kö­tetben megírja emlékiratait. Ha megbízik a történészek objekti­vitásában, illetve van egy kis önkritikája, nem emlékszik vissza. Műkincseket gyűjt, vagy megválasztatja magát a ga­lambtenyésztők országos szö­vetsége díszelnökének. Akad olyan is, aki fiatal és bohó.., és tovább politizál. Oj pártot, frakciót meg miegyebet alakít és azt képzeli, hogy még hisz neki valaki!... Wilsont ezzel szemben egé­szen más jellegű tevékenység köti le. Határozottan hétközna­pi problémák nehezednek a vállára. Lakást keres ... Mégpedig sürgősen. Ugyanis annak ellenére, hogy az utóda, Heath agglegény, feltétlenül be szeretne költözni a miniszterel­nöki rezidenciába. S ebben tel­jesen igaza van. Elvégre vala­hol neki is meg kell húzódnia. Arról aztán igazán nem tehet, hogy elődje, aki egy pillanatig sem kételkedett pártja válasz­tási győzelmében, egy gyenge pillanatában potom tizennégy­ezer font sterlingért túladott családi házán. Bár lehet, hogy a Downing Street 10-ben job­ban fűtöttek, mégis meggondo­latlanság volt... Persze az új miniszterelnök gavallér. Felajánlotta bukott ellenfelének, hogy amíg nem lel megfelelő otthonra, hasz­nálja az angol kormányfők nyári rezidenciáját. Nos, nem tudni, vajon Wilson kapott-e az ajánlaton. Mert hát szezon ide­jén ... hm... hol tölti majd víkendjét Heath? ... Még képes lejárni látogatóbal... Persze az emberek rosszmá­júak. Egy cseppet sem aggód­nak amiatt, hogy a Wilson csa­lád feje felett nincsen tető. Sőt, csipkelődő megjegyzéseket tesznek. Mert hogy Wilsonnak sem voltak álmatlan éjszakái az egyre súlyosbodó lakáshiány miatt, pedig évente „alig" száz­ezer lakással épül kevesebb a szigetországban, mint ameny­nyire szükség lenne. Mi persze nem látjuk egészen reménytelennek Wilson lakás­helyzetét. Nem valószínű, hogy másfélszobás albérletben kell meghúzódnia. Viszont úgy tű­nik, hogy a csatornán túl is a legszebb öröm a káröröm. BALOGH P. IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents