Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-30 / 153. szám, kedd

néhány A szovjet népgazdasági kiállításon látható a „Zarnyica" nevet viselő légpárnás személyszállító hajó, amely a sekély vizeken tesz nagyon jó szolgálatot. A hajó személyzete mindössze két emberből áll. Sebessége 35 km óránként, 48 utas helyezkedhet el benne kényelmesen. (ČSTKJ lapén nemzeti napja Oszakában Oszaka — Az oszakai EXPO1970 világkiállításon hétfőn a rendező ország, Japán nemzeti napja volt. Ami a műsor terjedelmét és tartalmát illeti, a japán nemzeti nap volt a leggazdagabb és a legsokrétűbb minden más ország nemzeti napjához viszonyítva. Légkörével és színességével az EXPO-1970 március 14-i megnyitóünnepségeire emlékeztetett. Az EXPO központi fesztiválterén délelőtt került sor az ünnepi megnyitóra, Akihito japán herceg és felesége, Micsiko hercegnő, valamint Eiszaku Szato miniszterelnök, a kormány és más hivatalos személyiségek, köztük Rudolf Kožušnik részvételével. A japán pavilon, amelynek központi témája „japán és a japánok", öt kiállítási teremből áll, ezek mindegyike egy óriási dobhoz hasonlít, az öt világrészt szimbolizálva. A június 29-én megtartott japán nemzeti napig 31 és fél millió ember látogatta meg az EXPO-1970-et. A portugál gyarmatok fel szabadítása érdekében 1970 VI. 30. Róma —- Az olasz fővárosban vasárnap megnyílt az Angola, a Portugál Guinea és Mocambique felszabadításával foglalkozó konferencia. A konferencián több mint 50 ország 200 képviselője vesz részt. A római konferencián, amely három napig tart, jelen vannak a vietnami és a palesztinai íelszabadítási erők küldöttei, valamint az Afrikai Egységszervezet képviselői is. A konferenciát három olasz szakszervezet patronálja. Marcelino Dos Santos, a portugál hadsereg ellen harcoló mozgalom koordinációs bizottságának elnöke kijelentette, hogy Kommentárunk A katonai junta nem egy latin-amerikai ország életében döntő szerepet játszott az utóbbi években. Nem vall pozitív, demokratikus irányú politikai fordulatra, ha a katonaság veszi át egy ország irányítását, ám ezt sem lehet sablonosan elbírálni. Elvégre napjainkban a latin-amerikai országok tisztikarában is bizonyos fokú differenciálódás megy végbe. Például ott, ahol nacionalista érzelmű tisztek veszik át a közügyek irányítását, az illető ország rendszerint a független országok imperialista- és Amerika-ellenes tömbjéhez csatlakozik, mint ezt Peru esetében, és részben a bolíviai fejleményekkel kapcsolatban látjuk. Ám azokban az országokban, ahol az észak-amerikai iskolájú tisztikar az US-monopóliumok engedelmes kiszolgálója, az elnyomás támasztott, az elnyomott tömegek mozgalma polgári kormányzás bevezetésére irányul, amelytől fokozatos demokratikus reformokat várnak. S ha a tömegmozgalom egy reakciós polgári kormányzatot fenyeget, akkor ez — ultima ratio-ként — a hadsereghez lordul támogatásért, a katonaság segítségével erősíti meg pozícióját. A feszültség azonban marad, sőt tovább fokozódik. Ez történt egy latin-amerikai banánköztársaságban, Ecuadorban is. # Negyedszer a nyeregben Az történt ugyanis, hogy Jósé Maria Velasco Ibarra ecuadori elnök különleges teljhaa íelszabadítási mozgalom a nemzetközi gazdasági és pénzügyi érdekek reakciós blokkja ellen harcol, amelynek tagjai az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a NATO és a portugál állam. A nemzetközi gyarmati uralom elleni mozgalomnak, sokoldalú, konkrét, aktív segítséget kell biztosítani. Mario Padua, Portugália antikolonialista erőinek nevében kifejtette, hogy csupán Portugália antifasiszta mozgalmának egy része támogatja a portugál gyarmatok függetlenségét.* E mozgalomhoz tartozik a kommunista párt, a hazafias front, és a baloldali szocialisták. AZ SZKP Központi Bizottságának meghívására június 22től 28-ig a Szovjetunióba látogatott a CSKP pártmunkásküldöttsége Michal Kudzejnek, a CSKP Központi Bizottsága adminisztratív osztálya vezetőjének vezetésével. A küldöttséget fogadta Rugyenko, a Szovjetunió főügyésze, a belügyminisztérium vezetői, a szovjet hadsereg politikai főcsoportfőnökségének tagjai. JOHN McEVVEN, ausztráliai miniszterelnök-helyettes Moszkvában a szo.vjet—ausztráliai kapcsolatokról tárgyalt Dmitrij Poljanszkijjal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesével. GEÜRGES MARCHAIS, az FKP főtitkárhelyettese a Bordeaux melletti Gardignánban rendezett kommunista nagygyűlésen kijelentette: egyre több dolgozó döbben rá arra, hogy csakis a francia politikában eszközölt mélyreható változások javíthatják meg mai helyzetüket. A SZOVJETUNIÓBÓL kiutasították William Colét, a CBS amerikai rádió- és televíziós társaság tudósítóját, mivel olyan tevékenységet folytatott, amely összeegyeztethetetlen volt funkciójával. RÓMÁBAN véget ért az Olasz Liberális Párt országos tanácsának ülése, melyen Malagodi, a párt titkára csak nehézségekkel tudta megvédeni a párt Irányvonalát. EZER spanyolországi, nyugat-németországi és franciaországi konzervatív katolikus tiltakozott az egyetemes zsinat határozatai és a katolikus egyház megreformálása ellen az olasz fővárosban. PESCARA olasz városban már második hete folytatódnak a zavargások. A lakosság az éjjeli órákban tüntetéseket rendez, barikádokat épít. A zavargások oka az, hogy a közeli Aquileilát akarják kijelölni az újonnan kialakított abruzzói terület székhelyévé. BAD GODESBERGBEN egy kongói diák rálőtt E. Dingóra, a brazzavillei Kongó ügyvivőjére. A letartóztatott diák tettét azzal indokolta, hogy az ügyvivő visszautasította útlevélkérelmét. Megkezdődtek a tárgyalások Anglia közös piaci tagságáról Luxemburg — Luxemburgban tegnap megkezdődött a Közös Piac miniszteri tanácsának ülése. Az értekezlet fő napirendi pontja Nagy-Britannia, valamint a többi ország felvételi kérelmének megtárgyalása. Mint ismeretes, Anglián kívül Írország, Dánia és Norvégia szeretne csatlakozni a Közös Piachoz. A miniszteri tanács tegnap délutáni ülésén néhány mellékes kérdéssel foglalkoztak, többek között azon nyugat-európai országokhoz fűződő kapcsolatok kérdésével, amelyek nem kérték felvételüket a Közös Piac tagállamai közé. A hat közös piaci ország és a négy felvételét kérő ország küldöttségei ünnepélyes külsőségek között ma délelőtt kezdik meg érdembeni tárgyalásaikat. A küldöttségeket a külügyminiszterek vezetik. POMPIDOU A NÖVEKVŐ ELÉGEDETLENSÉGRŐL Párizs — Pompidou francia elnök beszédet mondott Strasbourgban, amelyben elsősorban az európai integrációval és a franciák növekvő elégedetlenségével foglalkozott. Elítélte azt az elképzelést, hogy az európai nemzetek egy bölcs kormány irányításával egyesülnek. Nézete-szerint csakis szuverén államok egyesülhetnek önként, miközben fokozatosan kiküszöbölnék az akadályokat, és összehangolnák a mezőgazdasági, a pénzügyi, az ipari és a szociális politikájukat. A BALOLDALI ERŐK EGYSÉGÉÉRT London — Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága a baloldali erők egységére szólított fel. A felhívás, amelyet tegnap közölt a Morning Star, a kommunisták fő feladataként jelöli meg a szakszervezetek védelmét a konzervatív kormánnyal szemben, valamint bérharcok megindítását és Angliának a Közös Piachoz való csatlakozása elleni kampány kibontakoztatását. John Gollan, a párt főtitkára hangsúlyozta, hogy a munkáspártiak azért vesztettek a választásokon, mert a Wilson-féle jobbszárny olyan politikát folytatott, amely a szakszervezetek ellen irányult és áremelkedésekhez vezetett. A BELGA Kommunista Párt Központi Bizottsága Brüsszelben állást foglalt a belga állam föderatív elrendezése mellett. A Központi Bizottság nyilatkozata hangsúlyozza, hogy a két nemzetiség helyzete csakis szövetségben oldható meg. talommal, azaz diktátori jogkörrel ruházta fel magát, és hadat üzent baloldali ellenzékének. Az elnök azért haragudott meg a polgári államhatalmi szervekre, mert a legfelsőbb bíróság elvetette azt az elnöki rendeletet, amelynek alapján a lakosság újabb megadóztatásáben 1935-ben lett Ecuador ura, miután a konzervatívok és a liberálisok heves vitája közepette eltérő, de népámító programmal lépett fel és megnyerte a választásokat. Egy év múlva azonban — többek között teljesítetlen ígéretei miatt — menesztették. 1944-ben ismét elA junta színre lépett val akarta az államfő enyhíteni a gazdasági feszültséget. A visszautasítás szolgált neki ürügyül arra, hogy feloszlassa a kongresszust, felfüggessze az alkotmányt, kormányellenőrzés alá helyezze a bankokat és valutatőzsdéket, politikai biztosokat állítson a kulcsfontosságú intézmények élére. Egyidejűleg hajtóvadászatot indítottak a baloldali politikai erők ellen, s kilátásba helyezték a kommunista párt betiltását. Velasco Ibarra mindenképpen meg akarja mutatni, hogy kemény diktátor. Katonái megszállták az egyetemeket — az elégedetlenség fő fészkét, és sorra tartóztatják le a haladó szellemű politikusokat. Köztük van a szakszervezetek vezetője, Bolivár Boianos is, aki egyébként az Ecuadori KP Központi Bizottságának tagja. Ezt a baloldal elleni hajszát állítólag nem a diktátor, hanem miniszteri tárcát betöltő unokaöccse eszelte ki. Mindenesetre érdekes egy pillantást vetnünk a 77 éves államfő politikai múltjára. Ibarra már negyedszer tölti be az államfői tisztet. Első íznyerte az elnöki széket, de 1947-ben újra megbuktatták, ám a kudarcok nem keserítették el, mert 1952-ben újra megválaszttatta magát, s most az egyszer le is töltötte a négy évet. Az 1960-as választásokon újra ő került ki győztesként, de egy év múlva elzavarták. Később Arosemena elnök megbuktatását követően a kormányzó junta választása ismét Velasco Ibarrára esett, aki úgy látszik, mindent elkövet, hogy többé ne essen ki a nyeregből. ^ Antidemokratikus fejlődés Míg a többi latin-amerikai országban az utóbbi években a néptömegek mozgalmának hatására történnek változások, n mostani ecuadori radikalizálódás határozottan antidemokratikus fejlődésre utal. Velasco Ibarra diktatúrájának bevezetésével válaszolt a gazdasági válság miatt elégedetlenkedő erők mozgalmára. Ugyanis már márciusban híre járt annak, hogy bizonyos polgári ellenzéki csoport Velasco ibarra leváltását követeli, olyan politikát szorgalmaz, amely az Egyesült Államoktól, főként a banánköztársaságot uraló United Fruit Company társaságtól való függőség fokozatos lerázására irányulna. Velasco Ibarra Washington embere, s jól tudja, hogyan reagált Washington az előző elnök, Arosemena erőtlen „elrugaszkodási" kísérleteire, majd megbuktatásának hírére. Ecuadorban pattanásig feszült a helyzet. A magát diktátorrá kikiáltó elnök és az őt támogató katonai junta nacionalista polgári ellenzékkel néz szem be. Demokratikus változások ra még csak gondolni sem le het. A háttérben bizonyosan a United Fruit érdekcsoport áll Velasco Ibarra ellenzéke eb ben a helyzetben csak egyet tehet: a kommunisták, a pol gári demokraták, a nacionalis ták egységének megteremtésével folytatni a küzdelmet a múltban elért minimális de mokratikus vívmányok visszaállításáért, a rendszer demok ratizálásáért. A diktátor 1972 augusztus 31-ig, elnöki megbi zatásának lejártáig akar élni rendkívüli teljhatalmával. Vagy is a demokratikus erőknek rendkívül nehéz körülmények között kell küzdeniük még leg alább két évig. Küzdelmük a diktátorokkal és demagógok kai szemben bizonytalan kimenetelű, mert egy bölcs népi mondás így jellemzi az ecua dori viszonyokat: „Nálunk a politika olyan, mint a hegedű, bal kézben tartják és jobb kézzel játszanak rajta." LÖRINCZ LÁSZLÓ Elismerte, hogy a francia polgárok körében növekszik az elégedetlenség, amit szerinte a gyorsan fejlődő társadalomban történő változások váltanak ki. A franciák — az elnök szavai szerint — boldogságot és biztonságot akarnak, és nem hajlandók csupán a gazdaság eszközeivé válni. Az elnök strukturális ellenzék kialakítását szorgalmazta, amely a kormánytöbbséggel együtt azonos célok kivívásáért küzdene. A l'Humanité az elnök beszédét kommentálva megállapítja, hogy Pompidou visszakozik, meg akarja akadályozni, hogy — „az ingerültség" politikailag is megnyilvánuljon. Le akarja fékezni azt a mozgalmat, amellyel a franciák alapvető" reformokat követelnek a pénz uralmának korlátozása érdekében. SZÉLJEGYZETÜNK Komfort nélkül?... Felettébb kellemetlen érzés lehet, ha az embernek csak ágy, egyik napról a másikra meg kell válnia a kormányfői bársonyszéktől. Mert mihez kezdjen egy exminiszterelnök? Ha mondjuk nyugdíjképes, hagyján ... Megtér családja körébe és hozzálát, hogy több kötetben megírja emlékiratait. Ha megbízik a történészek objektivitásában, illetve van egy kis önkritikája, nem emlékszik vissza. Műkincseket gyűjt, vagy megválasztatja magát a galambtenyésztők országos szövetsége díszelnökének. Akad olyan is, aki fiatal és bohó.., és tovább politizál. Oj pártot, frakciót meg miegyebet alakít és azt képzeli, hogy még hisz neki valaki!... Wilsont ezzel szemben egészen más jellegű tevékenység köti le. Határozottan hétköznapi problémák nehezednek a vállára. Lakást keres ... Mégpedig sürgősen. Ugyanis annak ellenére, hogy az utóda, Heath agglegény, feltétlenül be szeretne költözni a miniszterelnöki rezidenciába. S ebben teljesen igaza van. Elvégre valahol neki is meg kell húzódnia. Arról aztán igazán nem tehet, hogy elődje, aki egy pillanatig sem kételkedett pártja választási győzelmében, egy gyenge pillanatában potom tizennégyezer font sterlingért túladott családi házán. Bár lehet, hogy a Downing Street 10-ben jobban fűtöttek, mégis meggondolatlanság volt... Persze az új miniszterelnök gavallér. Felajánlotta bukott ellenfelének, hogy amíg nem lel megfelelő otthonra, használja az angol kormányfők nyári rezidenciáját. Nos, nem tudni, vajon Wilson kapott-e az ajánlaton. Mert hát szezon idején ... hm... hol tölti majd víkendjét Heath? ... Még képes lejárni látogatóbal... Persze az emberek rosszmájúak. Egy cseppet sem aggódnak amiatt, hogy a Wilson család feje felett nincsen tető. Sőt, csipkelődő megjegyzéseket tesznek. Mert hogy Wilsonnak sem voltak álmatlan éjszakái az egyre súlyosbodó lakáshiány miatt, pedig évente „alig" százezer lakással épül kevesebb a szigetországban, mint amenynyire szükség lenne. Mi persze nem látjuk egészen reménytelennek Wilson lakáshelyzetét. Nem valószínű, hogy másfélszobás albérletben kell meghúzódnia. Viszont úgy tűnik, hogy a csatornán túl is a legszebb öröm a káröröm. BALOGH P. IMRE