Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-26 / 150. szám, péntek

Oč O CO < I— CC — O ln e: co to 2 < Q IM t/> Khartúm a Fehér- és a Ké/cAWus találkozásánál épült. A városközpontban hatnyolcemeletes üzletházak, neonfényes sugárutak, egyetem és főiskola van. A piac nyüzsgése azonban alig változott. Omdurman, SLZ ősi főváros, ahonnan a Mahdi — a Messiás, igazi nevén Mohamed Ahmed — felkelése 1881 után nemcsak Szudánt rázta fel a gyarmati álomból, még mindig régi dicsőségéből és a kereskedelemből él. Bazársoraiban több aranyat kínálnak eladásra, mint a New York-i Fifth Avenuen! Omdurman, az „egyesült Nílus" nyugati partján fekvő egykori „földszintes" főváros — maga a múlt. Noha központjában és déli részében már néhány emeletes épület is magasodik, többségében földszintes házakból, agyagkunyhókból áll. Ebben is különbözik az ipari üzemeknek helyet adó ÉszakKhartúmtól és a felfelé törekvő, magas bankházakkal tűzdelt tulajdonképpeni fővárostól, Khartúmtól. A Mahdi sírjánál A sivatagos Darjurból vagy a sziklás Kasszaiából érkező szudániak érzésvilágában ma is Omdurman a főváros. Otthonosabban érzik magukat a bazárokkal szegélyezett poros sikátorokban, mint a túlsó parti Khartúm széles sugárútjain. S a muzulmán szudáni számára mindig vonzóbb odalátogatni, ahol a próféta küldöttje, a „megváltó", a Mahdi élt. Mahdi Omdurmban ütötte fel főhadiszállását, amikor a múlt század végén az elégedetlenek seregének élén szembeszállt az angolokkal. Hamvait ma is ereklyeként őrzik az ezüstkupolás moszkban. Igaz, megőrzésének körülményeit némi homály fedi, mert amikor lord Kitchener elfoglalta a várost, először hajóinak ágyúival szétlövette a moszkot, majd a Nílusba szóratta a Mahdi hamvait... De erről nem szólt az öreg múzeuinőr, aki végigvezetett a szomszédos egyemeletes agyagház termein. Itt lakott a kalifa, Mahdi utóda. A nílusi hajóács fiából lett „megváltó" ugyanis csak néhány hónapig élvezhette győzelmének gyümölcseit, és halála után a kalifa lépett a helyébe. Kezdetben botokkal felszerelt serege egyre több fegyvert zsákmányolt az angoloktól, és 1885 januárjában már Szudán nagy részéből kiűzték a megszállókat. Ekkor támadták még Khartúmnái Gordon pasa seregét. A kis múzeumban, ahol a korabeli puskalövedékpréstől, zászlóktól és elöltöltő puskáktól kezdve a kalifa ágyáig sok történelmi emléket kiállítottak, látható egy múlt századbeli rézkarc Gordon csatavesztéséről: saját palotájának lépcsőin végeztek vele a mahdisták. Később azonban az egyesült angol—egyiptomi hadsereg fölénybe került. A mahdisták ellen vetették be először a Maximgéppuskát, amely lekaszabolta a hősként védekező szudániakat, és 1898-ban Omdurman elesett... Erről beszélnek a másfél méteres agyagfalakból emelt Dervis-erőd romjai. A szudániak olyan bátran küzdöttek, hogy elismerően írt róluk naplójában az angol sereg egyik fiatal tisztje, Winston Churchill, aki később — Gordon pasához híven — Nagy-Britannia miniszterelnökeként mindent megtett Szudán függetlenségének elodázására ... Ansarok Aba-szigeten Gordon pasa tevés szobrát az Idő éppen úgy elsöpörte, mint a brit uralmat. Szudán felvirágzását pedig már nem lord Kitchenernek a mahdista csapatok felett aratott 1898-as győzelmétől számítják, hanem 1958. január elsejétől, amikor kikiáltották a Szudáni Köztársaságot. De még inkább a tavaly május 25-i progresszív hatalomátvétel óta, amikor a Nimeri őrnagy vezette katonák a nép nagy örömujjongása közepette megdöntötték Azhari korrupt rendszerét. A Mahdi szellemi örökségét a tavaly májusban betiltott AlUmma párt igyekezett kisajátítani és ebben számíthatott a fanatikus Muzulmán Testvériségre, az ansar szektára. A Mahdi utóda — El Hadi Abdel Rahman El Mahdi — híveivel a fővárostól mintegy hatszáz kilométerrel délebbre fekvő Abaszigetén készült arra, hogy megdöntse a progresszív Nimeri-kormányt. Mahdi utóda a Fehér-Nílus szigetén tömörítette felfegyverzett híveit, az ansarokat — „követőket" —, a hadseregből eltávolított reakciós tiszteket. 35 ezren készültek Aba szigetén, hogy Izraelből és Nyugat-Németországból származó fegyvereikkel Khartúmba vonuljanak, ajkukon Mahdi nevével. De a nép többsége felismerte, hogy a „megváltó" kései utóda nem a haladást, hanem a maradiságot képviseli és nevén kívül semmi köze sincs a szegényeket védelmező múlt századbeli omdurniáni hőshöz. És húsvétkor leszámoltak az Aba-szigetén gyülekező ellenforradalmár haddal. A Mahdi az etióp határ közelében esett el... mint 15 ezer kilométerrel meghosszabodott, és az ezzel kapcsolatos többletkiadásokat Szudán kénytelen fizetni. Pedig Szudán kivitelének és behozatalának legnagyobb részét a tengeren, Port Sudan kikötőjén keresztül bonyolítja le. Ezen az úton jut az ország legfontosabb exportcikke, a hosszú szálú gyapot a föld minden tájára. Ugyanis a gyapot adja az ország nemzeti jövedelmének 65 százalékát, kivitelének több mint a felét! Szudán a Gezirából éli A Gezira pedig a Kék-Nílus vizét a gyapotföldekre vezető csatornákból. — A Gezirát látnia kell! — mondták a tájékoztatási minisztériumban. Megfogadtam tanácsukat ... A világ legnagyobb farmján Mennyire elüt ez a Khartúm közelében megszokott tájtól! itt minden zöld, alig látni ténfergő embereket. Ez az óriási, mintegy 200 kilométer hosszúságban elnyúló öntözéses terület a világ valóban legnagyobb gazdasága! Mert így nevezhetjük ezt a háromnegyed millió embernek megélhetést nyújtó óriási gazdasági üzemet, amely központi irányítás alatt áll. Az 1908-ban épített sennari gát gyűjti össze a Tana-tóból eredő Kék-Nílus vizét, hogy azt az öntözőrendszer több tízezer kilométeres csatornahálózatán akkor engedjék a gyapot, a durrha (gabonaköles) és a földimogyoróföldekre, amikor a leghasznosabb. Az öntözést azonban az egyiptomi és a szudáni kormány egyezménye szabályozza, hiszen a Nílus vizét Egyiptomban is sóvárogva várják, mint a boldogság vagy boldogtalanság legfőbb forrását. A Kék-Nílus vizét, az Egyiptommal kötött egyezmény alapján, július elsején kell ráengedni a Gezira öntözőrendszer főcsatornáját a és ez 3—5 :iap múlva érkezik a vizet áhitó földekre. A vetés egyetlen napi késése is jóvátehetetlen károkat okozhat, akárcsak a január közepe és április vége között m m m mm Gyapotszüret a Kék-Nílus menti Geziraban. (A szerző felvétele) „A Gezirát látnia kell!" A tavalyi „májusi forradalom" óta — a szudániak joggal nevezik így a hatalomátvételt — öt nagy összeesküvést hiúsítottak meg Szudánban. Khartúmban most arra számítanak, hogy végre hozzáláthatnak a sürgető gazdasági problémák megoldásához. Ugyanakkor formálódik az a hármas szövetség, amelyben az Egyesült Arab Köztársasággal és Líbiával együtt Szudán is bekapcsolódott az arab világ kétségtelenül legprogreszszívabb társadalmi programjának megvalósításába. Ha Khartúmban, Port Sudan kikötőjében vagy bárhol az országban politikai kérdésekre terelődött a szó, legalább olyan ingerlékenyen beszéltek Izraelről, mint Egyiptomban vagy Sziíriában. A Szudánt Európával összekötő tengeri útvonal a Szuezi-csatorna lezárásával több, folyó gyapotszüret elhúzódása. A vizet „menetrendszerűen" adagolják, hogy jusson belőle Egyiptomnak is, amely Asszuán óriásgátjánál végzi a Nílus vizének további „beosztását" ,

£. A Gezira — Szudán legnagyobb kincseskamrája. A Nimeri elnök vezette forradalmi rendszer azonban több ilyen „kincsforrás" kiaknázását tervezi. A Nuba-hegység vidékén már megkezdték a második gyapotvidék kialakítását, az úgynevezett „dél-szudáni" probléma rendezésével pedig bekapcsolódhat Afrika legnagyobb országának — gazdasági vérkeringésébe a trópusi termőterület. A Vörös-tenger partján színesfémlelőhelyeket tárnak fel és fejlesztik az idegenforgalmat. A forradalmi rendszer egy esztendő alatt többet tett Szudánért, mint elődei egy évtized során . .. KÖTELESSÉG júniusban zárul a pártoktatás éve, az aiapszervezetekben és pártszervekben napirendre kerül az ideológiai munka, a pártun belüli nevelés értékelése. Nagyon jól tudjuk, 1968 ban lényegében megszűnt a marxizmus—leninizmus alapelveire épülő ideológiai nevelés és a jobboldal képviselői a marxizmus „továbbfejlesztése" ürügyén különböző elméletek hirdetésével igyekeztek eszmei zűrzavart kelteni a párt soraiban. Más fél év alatt sok párttagot megtévesztettek. A politikai és gazdasági válságból a CSKP Központi Bizottságának múlt év májusában elfogadott határozata jelölte meg a kivezető utat. A párt új vezetősége határozatot húzott a pártoktatás évének felújítására fis négy téma kijelölésével a legfontosabb feladatokra irányította a párttagok figyelmét. Az oktatás évének előkészítése nem volt könynyű feladat. Abban az idűben még tübb alapszervezetben az upportunisták tartutták kezükben a vezetést. Ez rányomta bélyegét az oktatási év szervezésére is. folytak a cserék a pártszervekbeu, készítették az elemzéseket, ugyanakkor eltávolították a lektor-csoportokból és a propagandisták közül mindazokat, akik a jobboldal befolyása alá kerültek. A pártszervek erejét lekötötték a sürgős gyakorlati intézkedések, majd később a legfontosabb politikai feladat, a tagkönyvcsere előkészítése és elvégzése. Az említett feladatok teljesítése mellett került sor az oktatási év megnyitására, így sok tényező befolyásolta ennek sikerét. Tény, az oktatás elősegítette a párttagok differenciálódását. Az alapszervezetek egészséges derékhada, amely a válságos időszakban sem tért el a marxizmus—leninizmus alapelveitől és internacionalista maradt — kihasználta az elúadást követő viiát az események megmagyarázására, a jobbuldal képviselőinek leleplezésére. A párttagok ezrei hallgatták meg az előadásokat és vettek részt a vitában. Ez pozitív tény, annak ellenére is, hogy egyes alapszervezetekben az uktatási évnek alacsuny színvonala volt. Az ideológiai munka lebecsülése nem 1968-ban kezdődött. Ami e szakaszon az 1968 januárját követő másfél évben történt, az szinte természetes következménye az előző évtized gyakorlatának, amikor háttérbe szorult és mind jobban formálissá vált a párttagok marxista—leninista elméleti felkészültségéről való gondoskodás. Bár a legfelsőbb vezetés 1968-ban is hangsú Iyozta: a párt ereje az elméletben, szervezettségében és a néppel fenntartott kapcsolatában rejlik, képtelen volt viszont biztosítani a helyes elvek érvényesítését a gyakorlati életben. Igy a párt fokozatosan elvesztette vezető szerepét, veszélybe került hazánkban a szocializmus építése. Bármennyire is „csodálkoztak" egyesek az események alakulásán, nem történt semmi „különös", csupán újból igazolódott a történelmi tapasztalat: a szocializmus építése csak a marxizmus—leninizmus elméletével felfegyverzett kommunista párt vezető szerepének érvényesülése útján lehetséges. A tagkönyvcsere alkalmából folyó beszélgetéseken sok párttag megállapítja: nagy árat fizettünk az ideológiai munka lebecsüléséért. Kritikusan értékelik szerve zetük munkáját, igénylik, hogy a tanulmányi formák bővítésével minden párttagnak biztosítsunk lehetőséget a tanulásra. Tapasztalat igazolja, a párt vezető szerepének érvényesítése — a termelési feladatok teljesítése — nem képzelhető el a párttagok politikai képzettségének növelése nélkül, bppen ezért fontos, hogy az alapszervezetekben a párt uktatás évének értékelése egyben'kiinduló pontul szol gáijon a következő év előkészítéséhez. A jövőben, a lagkönyvcsere után következetesebben kell megkövetelni, hogy minden párttag teljesítse az alapszabályzatból eredő kötelességét, fokozza elméleti felkészültségét. CSETÖ JÁNOS Táppénzt csak az igazi betegeknek Évente milliókba kerül a népgazdaságnak a dolgozók távolmaradása a munkából. Az igazi betegek természetesen jogosan tartanak igényt a táppénzre. Akadnak azonban olyanok is, mégpedig szép számban, akik „betegségük" idején víkendházat építenek vagy fusiniunkát vállalnak. Kétségtelenül kifizetődő foglalkozás, ha számításba vesszük, hogy ráadásul még a táppénzt is megkapják. Az anyagi eszközöket az egészségügy fejlesztésére és a betegek gyógykezelésével kapcsolatos kiadásokra kell fordítania. Nem titok, hogy az utóbbi időben sok a munkából indokolatlanul távolmaradók száma, de azoké is, akik a munkaidőt magánügyeik intézésére használják fel. önkéntelenül is felvetődik a kérdés: miért hanyatlott nálunk ennyire a munkaerkölcs? Nézzünk vissza kissé a múltbá, érdekes megfigyelésre tehetünk szert: míg 1950—56 ban a munkaképtelenek száma 4,5 —5,3 százalékkal emelkedett az előző évekhez viszonyítva, 1957—1964 között csupán 4 százalékot tett ki, tehát lényeges javulás volt észlelhető ezen a téren. 1965-től a múlt év végéig azonban ismét lényegesen több volt a beteg. Számuk az egészséges dolgozóknak 4,8 százalékát teszi. Ehhez járult még az a tény, hogy 1962-t61 1969 végéig egy betegség időtartama 14,6— 17,2 napot vett átlagosan igénye be. És ezek a tizedszázalékok is óriási összegekre rúgnak. Legjobban bizonyítja ezt, hogy a munkaképtelenek száma ez év első negyedében 7 százalékra emelkedett. Ezzel magyarázható, hogy a társadalombiztosító költségvetését 210 millió koronával lépte túl, A statisztikusok szerint, ha a munkaképtelenek száma csupán 1 százalékkal csökkenne, akkor ez a népgazdaság számára ugyanannyit jelentene, mintha 70 000 további dolgozó kapcsolódna be a munkafolyamatba. A helyzet tehát valóban aggasztó, és olyan intézkedést igényel, mely véget vet a viszszaéléseknek. Minthogy a legtöbb megbetegedést abban az időszakban jegyezték fel, amikor megszüntették az orvost véleményező, illetve felülvizsgáló bizottságokat, ismét felújítják őket abban a reményben, hogy a rendszeres ellenőrzéssel sikerül rendet teremteniük az „egészséges betegek" táborában. A felülvizsgáló bizottságon kívül a további újdonság a laikusok segítségének igénybe vétele lesz. Ha ugyanis megállapítást nyer, hogy a beteg nem viselkedik betegként és nem tartja be az orvos utasításait, abban az esetben táppénzre Sem tarthat majd igényt. Igazságosnak tartjuk ezt a megoldást, hiszen a közös vagyonról van szó, melyből nem támogathatók az ingyenélők. -km l.w, vi ; 4