Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-23 / 147. szám, kedd

Mestere a szakmának Naponta tél hat körül kö­szönt „jó reggelt" az éjjeli­őröknek a Farnadi Efsz-ben Koncz Ernő, a műhely ve­zetője. Mire a többiek megér­keznek, ö már készen várja őket, hisz gondolatban már elő­zőleg megszervezte a tenniva­lók sorrendjét. Este pedig rend­szerint ő az utolsó, aki kezet mos. Ügy mondják a műhelybe­liek, hogy nem tartozik azok közé, akik „csak parancsolgat­ni tudnak", hisz az asztalos­munkától a kovácsoláson ke­resztül az esztergapadig min­denhez ért, s szívesen segít a nehezebb munkáknál. Az idő­sebbek előtt pedig nagy a be­csülete, mert ha kell, még a lovat is megpatkolja. A Farna­di Efsz-ben már tizennegyedik éve műhelyvezető. Nem véletle­nül. Az efsz vezetősége és tag­sága nagyon jól tudja, hogy miért! A farnadi szövetkezet egyike azoknak az efsz-eknek, melyek elsőként alakultak. A géppark nagyobb része már kissé „di­vatját múlta". Viszont Koncz Ernő vezetésével a gépjavító csoport a már kivénült gépeket néhány száz, vagy ezer koro­na ráfordítással újra használ­hatóvá varázsolja. Bogdány Endre gépesítővel nagyon meg­értik egymást. A közösnek szüksége is van erre, mert bi­zony kettőjük talpraesettségén és szoros együttműködésén múlik, hogy egy-egy nehezen nélkülözhető, de elromlott gép mennyi időre esik ki a terme­lésből. Rendszerint a legrövi­debb időre: amíg megjavítják. Koncz elvtárs kommunista. Egyidőben elnöke volt a CSISZ falusi szervezetének. Élet­energiája fogyhatatlan. A CSE­MADOK megalakulása óta fá­radhatatlanul dolgozik kulturá­lis téren. Telente, amikor nem nagyon sürget a munka, gyak­ran tort szakelőadásokat a mű­hely dolgozóinak, a szövetke­zet traktorosainak. Téma: A különböző mezőgazdasági gé­pek szakszerű kezelése, kar­bantartása. Az elméleti okta­tást rendszerint gyakorlati be­mutatással is kiegészíti. Célja: a szövetkezetbe kerülő fiatal gépjavítókból jó szakembereket nevelni. Szerény ember. Önmagáról csak ennyit mond: „Munkás­ember vagyok. Olyan, mint az ország bármely géplakatosa." Ahogy ezt mondja, megértjük, hogy tisztességet, rangot jelent ez. Olyan többgyermekes csa­ládban született, ahol csak egyetlen életcélt látott: a talp­Koncz Ernú munka közben. Tóthpál Gyula felvétele alatnyi földön megvetni a lá­bat, nehogy a nincstelenségbe sodorja az élet. Kiváló tanuló volt. A gépek iránti határtalan érdeklődése korán jelentkezett, már gyermekkorában. Szülei nem is fogták be mezei mun­kára, hanem a Tanóczky-félé műhelybe adták inasnak. Majd Zselízen, Léván tanulta, gya­korolta a szakmát. A felszaba­dulást követő években a nagy­sallói UMEZ cégnél, mely ame­rikai traktorok és cséplőgépek javításával foglalkozott, már elismert és megbecsült mester­ként dolgozott. A felkészülés, a tanulás évei­ről így vall: „Ezernyi szaladj­ide-ugorjoda közben, szinte lopva kellett ellesni a szakmát, a mesterfogásokat, hisz akko­riban minden valamire való mester féltette a tudományát." Fiatal volt, tanulnivágyó, meg­birkózott a feladattal. Közben nemcsak tanulta, hanem meg is szerette szakmáját. Furcsa dolog a tanulás, aki egyszer belekóstol, rájön az ízére, ab­ba sem tudja hagyni. Ezt ma­gyarázta ő is, mondván: „Öt évvel ezelőtt a vezetőség gé­pészeti technikumba akart kül­deni. Régi vágyam teljesült vol­na ezzel. Sajnos, a száj- és kö­römfájás miatt semmi sem lett a tanulásból. Most ezt úgy pró­bálom pótolni, hogy szakiro­dalmat olvasok. Ha új gépet vásárol a szövetkezet, már elő­re áttanulmányozom lechnikai adatait, hogy szükség esetén bátrabban kezdhessek a javí­tásához." Ilyen ember Koncz Ernő. Ha valahol az élet forgatagában találkozom vele, talán fel sem tűnik. Szerencsémre a műhely­ben találkoztunk. Ott pedig hamar kitűnt, hogy ő mestere a szakmának! LALO KAROLY Tartalékosok felkészültségének próbája A napokban fejeződött be a topolcanyi járásban a tar­talékos tisztek és zászlósok céllövő versenye, amelyet a topolcanyi járás katonai pa­rancsnokság és a bratislavai kerületi katonai parancs­nokság illetékes funkcioná­riusai közösen rendeztek. A lövészverseny Podlužany községben volt, ott, ahol 25 évvel ezelőtt a partizáncsa­patok és a Vörös Hadsereg katonái nehéz harcot vívtak szabdaságunkért. Az elért jó eredmények igazolják tartalékos tiszt­jeink és zászlósaink alapos felkészültségét. Ugyancsak nagyban hozzájárultak a si­kerek eléréséhez az illető vállalatok, üzentek és hiva­talok igazgatói, amelyek le­hetővé tették, hogy tartalé­kosaink részt vegyenek e tervezett gyakorlatokon. jozef Páleník ezredes, ke­rületi katonai parancsnok­ság parancsnoka és több he­lyi funkcionárius jelenlété­ben osztotta ki a lövészver­seny végén Ján Kovái: ezre­des, a topolcanyi járás ka­tonai parancsnokság pa rancsnoka a legjobbaknak a dijakat és az emléktárgya­kat. I mičátek 1 Királyhelmeci jegyzetek Június végén rendezik meg a „Szenei nyarat" A szlovák fővárostól 25 kilo­méterre eső Szenc fürdőváros­ban már hagyományosan meg­rendezik a „Szenei nyár" néven ismert népünnepélyt. Az idén június 27-én és 28-án (szomba­ton és vasárnap) kerül sor er­re. — Természetesen az ismert Napfényes tó partján, melyet máris számos fürdőző keres fel, hogy élvezze kitűnő vizét. A Lenin születésének 100. évfordulója jegyében megren­dezésre kerülő „Szenei nyár" műsora ezúttal is mindkét na­pon valóban gazdag lesz. Pél­dául szombaton zenekarok hangversenyére, vízi modellek versenyére, táncmulatságra és vitorlások lampionos felvonu­lására kerül sor. Vasárnap egyebek közt tornabemutatót, ejtőernyős parádét, szépségver­senyt, divatbemutatót láthatnak a vendégek. Ezenkívül lesz vi­rágkiállítás, sportszerek és va­dásztrófeák kiállítása. — f— A városkép nem gazdag az olyan terekben, amelyeket va­lamely különösség, jellegzetes­ség emelne ki a többi közül, de a póstatiivatal előtt megállnak az induló és érkező autóbuszok, a járdákat vaskorlátok szegé­lyezik, melyre könnyedén rátá­maszkodva élvezettel bámész­kodhat az ember. Három utca torkollik itt össze, három jelöl sereglenek a járókelők, az üz­leteket sorrajáró vásárlók. Ha még nem nevezték el ezt a he­lyet, ajánlanám a korzó elne­vezést, hisz annyi szép lány és asszony sétál errefelé. Illatos város ez ilyenkor. A kertekben virágzanak a jázmin­bokrok. Az utcákon a hársfák. A domboldalon levő akácos is illatjelhőt küld a város fölé. Olajfák és bodzabokrok illatá­val keveredik. Részegítő a leve­gő. Különösen a meleg, fülledt estéken. A szállóból az étterem felé vezető ösvényen ereszkedek alá. A sötétlő bokrok között egy fiú és egy leány beszélget. Nem látni őket, de hangos beszédü­ket jól lehet hallani-. — Hol tanultál meg ilyen jól magyarul, mondd csak kedves? — kérdezi a lány. A mienk faluban is vannak sokan, akik tudnak magyart be­szélni — válaszolja a fiú. Nem is sejtik, hogy az illat­felhő bódulatában milyen han­gosan beszélgetnek.'Kíváncsisá­gomat csak az illendőség győz­te le, azért siettem tovább. Per­sze ők észre sem vettek. A város egyetlen éttermében hétköznapi estén közepes a for­galom. Ennek ellenére fél kilenckor már ezt mondják a vendégeknek: ,,Az üveges sör elfogyott." Nem mertejn meg­kérdezni, hogy miért, hogyan lehetséges ez, mert az egyik asztalnál a társaság hangosan tárgyalt az Üj Szóban megjelent tudósításról. Főleg ezek a kér­dések foglalkoztatták a társa­ságot: Ki írta a tudósítást? Le­hetséges az, hogy királyhelmeci az illető? Ma már diákok is ír­hatnak az újságba? Hallgattam, figyeltem. Érde­kes volt a vita. Nem érte meg a sörfogyasztás ügyében meg­zavarni, hisz oly ritkán jár er­refelé újságíró s ritka alkalom­mal hallhatja a tudósítás vissz­hangját. Itt is úgy vannak a napsu­gárral, mint az asszonyokkal. Szidják, ha hideg, szidják, ha meleg. Nincsenek vele megelé­gedve sehogy sem. Persze, meg­lenni nélküle mégsem tudnak. Valósággal asszonyi módon vi­selkedik a napsütés. Hónapokig hiába hívogatták, édesgették', most meg egyszerre úgy u hel­meciek nyakába szakad!, hogy már nem is bánnák' ha egy ki­csit engedne tüzes hevéből. Éjfél utáni záporok enyhítik csak a forróságot. A reggeli napsütésnek persze ilyen kö­rülmények között nagy a becsü­lete. Különösen a határban dol­gozók szemében. A reggeli szellő és verőfény hamar az utcára csábítja az embereket. Duzzadó életkedv te­szi koránkelővé a helmecíeket. Látszik a járókelőkön, hogy idegen tőlük a lustálkodás. Fe­lesleges adatokkal bizonyítani ezt. Csak az emberekre kell nézni. Ilyenkor, korán reggel. Fürgék a járókelők, és milyen ügyesen kikerülik a járda szé­lén levő felfordított szemetes kukákat! Ügyelnek s akkor nem botlanak bele a kukák mellé ki­borított szeméthalmazokba seml Dehát ez mégsem járja! Ren­detlenség ez a javából. Meg is kérdezem az elsS szembejövőt: Mondja kérem, ki k'ivette el ezt a rendetlenséget? ' Bosszús legyintéssel és kinós mosollyal felel az illető: Hja kérem, a fiatalok nem tudnak mit kezdeni jelesleges erejük­kel! A válasz nyomán könnyen formálódik a kérdés: Nem vol­na hasznos a királyhelmeci fia­talok felesleges erejét valami­lyen más célra felhasználni? Tiszta, kedves a királyhelme­ci vasútállomás. Friss erővel száguldanak Csernyő és Kassa felé a villamos mozdonyok ál­tal húzatott vonatsorok. Érde­kesek az emeletes személyszál­lító kocsik. Az utasok nyugod­tak. Senki sem idegeskedik, senki sem tolong a felszállás­nál. Ügy látszik, hogy a hel­meciek megszokták az utazást, a vonatozást. Csak az a kérdés, hogy valóban meg lehet ezt szokni? A látszat gyakran csal. A vonat ablakából visszanéz­tem a kedves vasútállomásra és önkéntelen mozdulattal búcsúi intettem. Mintha valaki vissza­várón felém intett volna. Azóta úgy képzelem, hogy nekem szólt az a mozdulat s engem visszavárnak, hisz olyan ked­ves volt• a város. De az is lehet, hogy egysze­rűen beképzelt vagyok. HAJDÚ ANDRÁS (Folytatás a 3. oldalról) front, és a szovjet—német harc­vonal déli szárnyán próbálko­zott áttörni. Eközben Hitler fel­adatul tűzte ki a Szovjetunió elleni háború, 1942-ben történő befejezését. A sztálingrádi fron­ton óriási küzdelem bontako­zott ki, melynek elején a hitle­rista hadak kétségtelen ered­ményeket értek el. Sztálingrád azonban nem esett el. Az egész világ, Roose­velt és Churchill csodálatát fe­jezte ki a szovjet nép hősiessé­ge felett. A fasiszták sztálingrádi tá­madásában 22 hadosztály vett részt, melynek szárnyait 31 hadosztály biztosította a heves harcok során júliusban, a Vol­ga és a Don közti térségben. 1942. novemberében az ellen­ségnek 700 ezer halottja és se­besültje volt, 1000 tankot, több mint 2000 ágyút és aknavetőt, valamint 1400 repülőgépet ve­szített. A fasiszták teljesen le­rombolták á várost, de mégsem sikerült letörniük a város hősi védőinek ellenállását és elfog­lalni a várost. November de­rekán az ellenség védekezésre kényszerült. Ez idő táji 49 el­lenséges hadosztály hajtott vég­re hadműveleteket a sztálin­grádi fronton. A Szovjetunió­nak nem volt lényegesebb fö­lénye ebben az ütközetben; csak a mesteri manőverezés­nek, u töretlen hősiességnek és a győzniakarásnak köszönhető, hogy a fő frontszakaszon a szovjet hadsereg fölém be ke­rült az ellenséggel szemben. A szovjet ellentámadás, mely 1942. november 19 ér kezdő­dött, nagy sikerrel járt. Sztá­lingrádnál véglegesen a szov­jet haderő vette át a harci kez­deményezést és többé azt nem engedte ki kezei közül. A vi­lágtörténelem legnagyobb csa­tája Sztálingrádnál fényes szov­jet győzelmet eredményezett. A hat és fél hónapig tartó sztá­lingrádi küzdelem során a fa­siszta német hadsereg körülbe­lül másfél millió katonát ve­szített, vagyis a szovjet—német fronton harcoló német haderő egynegyed részét elvesztette. Sztálingrád és a kaukázusi hegyvonulatok voltak az ellen­séges haderők utolsó támadási vonalai. Pont ezen a fronton állította meg őket a szovjet hadsereg, s így megmentette a közel-keleti népeket a német fasiszta barbárok igájától. A sztálingrádi győzelem meg­alapozta a német betolakodók teljes vereségét, kiűzésüket a Szovjetunió területéről. Ez a győzelem alapvető fordulatot jelentett a Nagy Honvédő Há­ború alakulásában, valamint az egész második világháborúban. Annak ellenére hogy qja­pos leckét kaptak Sztá­lingrádnál u fasiszták, a hitle­rista hadvezetés még ezután sem mondott le őrült terveiről. A német agresszor 1943. nya­rán Kurszknál próbálta áttörni a frontot. Kurszk térségében 900 ezres hadsereget, 2700 tan­kot, 2000 repülőgépet összpon­tosított abban a reményben, hogy ismét sikerül megszerez­nie az elveszített stratégiai kezdeményezést. Az ellenség próbálkozásai azonban hiába­valók voltak. A szovjet hadvezetés a kursz­ki körzetben is mesteri intézke­déseket hajtott végre, melyek az ellenséges hadak feletti tel­jes győzelemre irányultak. Az 50 napig tartó kurszki küzde­lem során 30 ellenséges had­osztályt teljesen szétzúzott a szovjet hadsereg. A hitlerista hadvezetés kép­telen volt ezeket a súlyos vesz­teségeket gyorsan pótolni, és az egész szovjet—német fron­ton áttért a védelemre. A milliós fasiszta hadicso­portosulás likvidálása után Kurszknál a vörös hadsereg ki­bontakoztatta legnagyobb stra­tégiai offenzíváját, mely lénye­gében a fasiszta Németország fölötti győzelemre vezetett. A szovjet haderő becsülete­sen teljesítve internacionalista kötelezettségét, az ellenség szovjet földről való kiűzése után tovább pusztította a fa­sisztákat, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország te­rületén, s így ezeknek a népek­nek hatalmas segítséget nyúj­tott a felszabadulási küzdel­mükben. A szovjet—német front, mely o második világháború fő had­színtere volt, rohamosan köze­ledett a fasiszta Németország­hoz. A nyugat-európai második front létrehozására csupán 1944. június 6-án került sor. A fasiszta-ellenes koalíció ereje egyre növekedett, és többé nem volt hatalom, mely megál­líthatta volna a győzelmes elő­renyomulást. Berlinnél gigan­tikus erők összpontosultuk, me­lyekkel a német hadvezetés már többé semmilyen hatékony erőt sem tudott szembeállítani. Berlin eleste Hitler birodalmá­nak végét jelentette. Berlinben 1945. május 8-án aláírták a fel­tétel nélküli kapitulációt, s így május 9-e Európa első békés napja volt. Európában befejeződött a há­ború, de Ázsia keleti részén a Csendes-óceán térségében még folytatódott. A Szovjetunió, tel­jesítve szövetségesi kötelezett­ségeit, 1945. augusztus 8-án ha­dat üzent az imperialista Ja­pánnak. A Vörös Hadsereg ha­talmas támadásokkal szétzúzta a majd egymilliós kwantungi hadsereget, és felszabadította Kína észak-keleti tartományait, Észak-Koreát, Dél-Szahalint és a Kuril-szigeteket. Ez döntő mértékben befolyásolta a mili­tarista Japán vereségét és je­lentősen meggyorsította a má­sodik világháború befejezését. Megkönnyítette Ázsia népeinek felszabadító harcát, s elsősor­ban Kína, Korea, Vietnam és további országok forradalmi erőinek harcát. A japán kor­mány 1945. szeptember 2-án aláírta a feltétel nélküli kapi­tulációt. A második világhábo­rú az agresszorok teljes szét­zúzásával fejeződött be. A második világháború során a haladás és a szocializmus erői győzelmet arattak a leg­reakclósabb imperialista-fasisz-­ta erőkön, s így a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom után az imperializmus második legnagyobb katonai-politikai és erkölcsi vereségét is elszenved­te. A hitlerista Németország feletti győzelem megvédte a szocializmus vívmányait, bebi­zonyította annak életképessé­gét és felsőbbrendűségét a ka­pitalizmussal szemben. A háború utáni erőviszonyok a szocializmus javára megvál­toztak. Létrejött a szocialista tábor, mely eredményes harcot folytat napjaink imperialista törekvései ellen is, és döntő módon befolyásolja az egész emberiség sorsát. Ez a második világháború legfontosabb ered­ménye. A Szovjetunió győzelme a Nagy Honvédő Háborúban vi­lágraszóló történelmi jelentőségű. A szovjet nép és hősies fegyveres ereje saját szabadságán kívül más népek szabadsá gát és függetlenségét is kivívta. Kedvező körülmények jöttek létre a szocialista forradalmak kibontakozására és győzelmére. Szilárdabb lett a béke, szo eializmus és demokrácia nemzetközi ereje. Az imperializmu.«. pozíciói egyre gyengülnek. A kommunista- és munkáspártok 1969. júniusában Moszkvá­ban megtartott ülésén a következőket hangsúlyozták: „Az im perializmus képtelen visszaszerezni az elveszített történelmi kezdeményezést, és visszafelé fordítani a mai világ fejlődé­sét. Az emberiség fejlődésének fő útvonalát a szocialista v i lagrendszer, a nemzetközi munkásosztály és az összes forra­dalmi erő határozza meg".

Next

/
Thumbnails
Contents