Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-23 / 147. szám, kedd

AZ IRÁNI KOMMUNISTA PÁRT félszázados harcos útja Perzsia nem veit részt az I. vi­lágháborúban, semlegességre tö­rekedett, mégis hadszíntérré vált. A háború vége táján a brit haderő jelenléte következtében angol po­litikai törekvéseket támogató kor­mány jött létre. Az 19X9 augusz­tusában aláírt brit—perzsa szerző­dés lényegében az angol befolyás fokozódását eredményezte. Perzsia valójában angol protektorátussá vált. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom hatása és az idegen tér­hódítás nemzeti felszabadító moz­galmat váltott ki. Félszázaddal ez­előtt, 1920. június 22—25 között Rest iráni városban megalakult az Iráni Kommunista Párt. Az ország népének tömegharca oly erősen befolyásolta a kormány politikai irányvonalát, hogy az 1921 februárjában hatálytalanította a Nagy Britanniával kötött szerző­dést. Reza khán irányításával azonban államcsínyt hajtottak végre. Az 1924-es népi felkelést követően, 1925 decemberében Reza khán fel­vette a Pahlevi nevet és sahként uralkndott az országban. Uralko­dásának szomorú mozzanataként említhetjük meg a kommunista párt betiltását és a demokratikus, valamint a hazafias mozgalmak elnyomását. Az imperialista és reakciós tö­rekvések elleni küzdelem ered­ményeként alakult meg a Hezbe Tudeh (Tömegpárt) 1941 szeptem­berében. Haladó jellege és célki­tűzései az 1920-ban létrejött kom­munista párt utódjává emelték. A Tudeh párt irányításával újra fel­lángolt a nemzeti felszabadító mozgalom. A pártot 1948 ban ille galitásba kényszerítette az akkori uralom, központi bizottságának titkára — Reza Radmanes pedig emigrációba kényszerült. Az iráni nép igazságos, haladó küzdelmeivel kapcsolatban érde­mes megemlíteni az ország kap­csolatait a Szovjetunióval, melyek két jelentős szerződés megkötését eredményezték. Irán és a Szovjet­unió 1921. február 26 án szerző­dést kötött Moszkvában a kölcsö­nös baráti kapcsolatok megszilár­dításáról, 1927. október 27-én pe dig ismét Moszkvában garanciális és semlegességi szerződést írtak alá, amely egyúttal a korábbi szer­ződés megerősítését is szolgálta. Még javában folyt a II. világhá­ború, amikor 1943 decemberében, Irán fővárosában, Teheránban ta lálkoztak a szövetséges országok képviselői, hogy megtárgyalják a háború okozta nehézségek kérdé­seit s a háború utáni politikai át­alakulás módozatait. Bár Irán politikáját az imperia­lista hatalmi törekvések állandóan befolyásolták, az 1950— 51-ben ki­bontaknzó népi megmozdulások hulláma, valamint a hazai burzsoá körök érdeke mégis az iráni olaj­ipar államosításához vezetett. Meggyőződésünk, hogy Irán ha ladó erői, a kommunista és szo­cialista érzelmű néprétegek moz­galma változtat az ország elma radott társadalmi rendjén, s a nép nem engedi meg, hogy Perzsia az imperialista manőverezések háló jában maradjon. [Ginzery) Mi várható az új angol kormánytól? Folytatódott a Varsói Szerződés mi ni sz tereinek tanácskozó sa A barátság nevében London — A 18-tagú angol kormányban a legfontosabb funkciókat olyan politikusok töltik be, akik a szocialista or­szágokkal szemben elfoglalt ne­gatív álláspontjukról ismerete­sek, vagy pedig a felsőbb osztá­lyokhoz tartoznak. Alec Douglas Home, az új külügyminiszter régi családból származik, mely már évtizedek óta szoros kapcsolatban áll a Konzervatív Párttal. 1938-ban Chamberlain titkáraként jelen volt a müncheni szerződés alá­írásánál. Választási beszédei­ben támadta a szocialista or­szágokat. Reginald Maudling, az új bel­ügyminiszter az ipari burzsoá­ziához tartozik és több igazga­tótanács tagja. A konzervatív kormány 15 nagyvállalkozót akar az államapparátus szolgá­latába fogadni, akik „megerősí­tenék a minisztériumokat". He­ath a kormány tagjain kívül rövidesen kinevezi a kormány 40—50 alacsonyabb beosztású tagját is. Ezek természetesen a Konzervatív Párt képviselői és funkcionáriusai közül kerülnek ki. Az új miniszterelnök a mi­nisztériumokban is változásokat akar eszközölni. Megszünteti a technológiai minisztériumot, va­lamint a foglalkoztatásügyi mi­nisztériumot, mivel ezek lehe­tővé tették ai államnak, hogy ellenőrizze a vállalkozókat és az üzemek tulajdonosait. A kül­politika terén várható, hogy meglazulnak a kapcsolatok Nagy-Britannia és a szocialista országok között. Várható, hogy Home felújítja a fegyverszál­lítmányokat Dél-Afrikába. Meg­figyelők azzal a lehetőséggel is foglalkoznak, hogy Nagy­Britannia esetleg fegyvert szál­lít majd Izraelbe. Biztosnak tartják, hogy a konzervatív kor­mány a közeljövőben bejelenti: elmélyíti együttműködését a nukleáris fegyverkezés terén Franciaországgal és fenntartja nukleáris támaszpontjait a Szu­eztől keletre fekvő területeken. Budapest — A magyar fővá­rosban tegnap délelőtt folyta­tódott a Varsói Szerződés tag­államai külügyminisztereinek tanácskozása az európai bizton­sági értekezlet összehívásáról. Hétfőn délben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára és Fock Jenő miniszterelnök fogadta a ta­Moszkva — Tegnap a szov­jet fővárosban nemzetközi ta­lálkozó kezdődött, amelyen a külföldi szovjet baráti társasá­gok, szervezetek és hasonló kulturális intézmények, mint­egy 70 küldöttsége vesz részt. Az elnöki asztal mellett ennek a mozgalomnak a legkiválóbb és legnevesebb képviselői fog­lalnak helyet: szovjet részről Borisz Ponomarjov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának titkára, Ivan Szpiridonov, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Szö­vetségi Tanácsának elnöke és mások. A csehszlovák küldöttséget a találkozón Zdena Kudrnova, a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség Központi Bizottságá­nak titkára vezeti. Tagjai Gus­táv Cech, a Csehszlovák—Szov­jet Barátsági Szövetség szlová­kiai Központi Bizottságának titkára és Ivan Hrüza, az CSSZBSZ prágai városi bizott­ságának tagja. A találkozót Nyina Popova, a Külföldi Baráti és Kulturális Kapcsolatok Szovjet Társasági Szövetsége elnökségének el­nöknője nyitotta meg. A há­romnapos tanácskozást meg­nácskozáson résztvevő külügy­minisztereket. A szívélyes be­szélgetésen részt vett Ivan Ba­sev Bulgária, Ján Marko Cseh­szlovákia, Péter János Magyar­ország, Ottó Winzer az NDK, Stefan Jedrychowski Lengyel­ország, Corneliu Manescu Ro­mánia és Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere. nyitva Nyina Popova felolvasta Nyikolaj Podgornijnak, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének üdvözletét. Az ülést dr. Lothar Bolz, a Né­met— Szovjet Baráti Társaság elnöke vezette. Nyina Popova az első ülésen beszédet mondott, amelyben kifejtette, mennyire terméke­nyítően hatnak az emberi tár­sadalom fejlődésére, a béke megszilárdítására és a nemze­tek közötti baráti kapcsolatok fejlesztésére Vlagyimir Iljics Lenin eszméi. Kitért arra a sokrétű tevé­kenységre is, amelyet a Kül­földi Baráti és Kulturális Kap­csolatok Szovjet Társaságainak Szövetsége végez, s rámuta­tott, hogy mindez a leninizmus­ból eredő kötelesség. A szövet­ség nem kevesebb, mint 5000 kulturális szervezettel és szá­mos aktivistával, tudósokkal, művészekkel stb. működik együtt a világ 134 országában. A szövetség egész sor nemzet­közi szervezetben képviselteti magát. Csupán uz utóbbi eszten­dőkben több mint 50 szovjet baráti társaság alakult szerte a világon. AHMED SZUKARNO Vasárnap 69 éves korában elhunyt Szukarno volt indonéz államelnök. Hétfőn a nyugat­jával Blitarban állami tisztelet­adással temették el. A három évvel ezelőtt megbuktatott el­nököt, aki azóta házi őrizetben élt, óriási tömeg búcsúztatta. Az első indonéz elnök 1901­ben született Kelet-Jáván. Már fiatal korában bekapcsolódott a politikai életbe, és 1927-ben megalapította az Indonéz Nem­zeti Pártot, mely a holland gyarmati uralom ellen harcolt. Tevékenysége rövidesen olyan méreteket öltött, hogy a gyar­mati rendőrség betiltotta a párt tömeggyűléseit. 1928-ban Szu­karno elnökségével megalakult a Nemzeti Politikai Pártok Szö­vetsége. 1930-ban politikai te­vékenysége miatt négyévi bör­tönbüntetésre ítélték, majd egy szigetre száműzték. A japán uralom éveiben Szu­karno az indonéz nép képvise­lőjeként tárgyalt a japán ható­ságokkal. 1945-ben, amikor In­donézia független lett, köztár­sasági elnökké választották. 1946-ban, miután a hollandok több helyen partra szálltak In­donéziában, Szukarno partizán­harcot szervezett ellenük. A holland kormány 1947-ben kény­telen volt egyezményt kötni In­donéziával, s 1949-ben végleg elismerte az ország független­ségét. Szukarno ettől az időtől egészen 1967-ig az ország élén állt. ' Az elnök és a szárazföldi hadsereg vezetői között évről évre fokozódtak az ellentétek, melyek 1965-ben az Untung ez­redes által vezetett puccshoz vezettek. Szukarno elnök foko­zatosan a politikai élet pere­mére került. A reakciós tábor­nokok ellenforradalmi terrort szerveztek a kommunisták és a baloldali erök ellen. 1967-ben Szukarno kénytelen volt átad­ni a tényleges hatalmat Suhar­tőnak. Azóta visszavonultan élt, a fővárostól távol, házi őrizet­ben. Szukarno nevéhez fűződik az el nem kötelezett országok el­ső értekezlete, melyet 1955-ben Bandungban rendeztek. 1966­ban Lenin-békedíjjal tüntették ki. A ROMÁN parlamenti kül­döttség, amelyet Stephan Voi­tec, a Román Nagy Nemzetgyű­lés elnöke vezet, tegnap ötna­pos látogatásra Stockholmba utazott. A küldöttség tagjait Olof Palme svéd miniszterelnök fogadja. Meghosszabbították a japán—amerikai biztonsági szerződést Tokió — 1960. évi japán­amerikai biztonsági szerződést automatikusan meghosszabbí­tották. A japán kormány rövid nyilatkozatban tájékoztatta a közvéleményt erről a döntésé­ről. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy a szerződés meghosz­szabbítása összhangban áll Ja­pán biztonsági érdekeivel. A nyilatkozat felhívja a közvéle­ményt, hogy tudatosítsa azt, hogy felelős az ország védel­méért, de ugyanakkor azt han­goztatja, hogy továbbra is a nemzetközi feszültség enyhíté­sére törekszik. A konzervatív körök úgy jellemzik a szerző­dés meghosszabbítását, mint a japán—amerikai barátság új szakaszának kezdetét. A haladó közvélemény azonban folytatja harcát a szerződés hatálytala­nításáért, japán függetlenségé­ért és semlegességéért. A Ja­pán Kommunista Párt nyilatko­zatot adott ki, amelyben meg­erősíti, hogy politikájának cél­ja egy népi kormány megala­kítása, amely felmondaná a ja­pán—amerikai biztonsági szer­ződést. Okinawán tegnap 30 ezren tiltakoztak a szerződés meg­hosszabbítása ellen. A két leg­nagyobb okinawai lap alkalma­zottjai tegnap 24-órás tiltakozó sztrájkba léptek. 29 évvel ezelőtt, 1941. június 22-én hajnalban a fasiszta Németország hadüzenet nélkül, hitszegő módon megtámadta a Szovjetuniót. A német fasizmus, mely hatalomrajutását és a katonai diktatúra bevezetését csak a nemzetközi imperia­lista körök engedékenységének és közvetlen támogatásának köszönhette, a Szovjetunió megtámadásával messzemenő célo­kat tűzött ki: a világ első szocialista államának felszámolá­sát, a Szovjetunió népeinek leigázását, az ország területének elfoglalását. A Szovjetunió feletti győzelmet Hitler az egyik legfontosabb célkitűzésnek tartotta világuralomi terveinek megvalósításában. A német hadvezetés villám­háborúra számított, és feltéte­lezte, hogy a „Barbarossa-terv" (Szovjetunió elleni haditerv) hasonló sikerrel jár majd, mint a korábbi nyugat-európai ak­ciók az 1939—1940-es években. A hitlerista stratégák legké­sőbb 1941 őszéig ki akarták vívni a katonai győzelmet. A párt- és a szovjet kormány gondosan felkészült az esetle­ges háborúra. A támadás azon­ban túlságosan gyorsan követ­kezett be. Több intézkedés meg­valósítása késett. A határterü­letek seregeinek idejében tör­ténő harci előkészítése hiányos volt, a háború első pillanatai­ban. A háború előestéjén megva­lósított intézkedések, valamint a párt- és kormány háború alat­ti tevékenysége, főleg annak kezdeti stádiumában lehetetlen­jajn né tette az ellenség kalandor i Irt' ) terveinek megvalósulását. Szét­zúzta a fasizmust, az imperia­lg7 0 lizmus legsötétebb termékét, megmentette a Nagy Októberi VI. 23. Szocialista Forradalom vívmá­nyait és az emberiséget a fa­3 siszta leigázás veszélyétől. A győzelem felé vezető út azon­ban rendkívül nehéz volt. A kat idejében mozgósították a Szovjetunió elleni támadásra. A Szovjetunió elleni harcra 190 hadosztályt (5,5 millió katona), 3712 tankot, 4950 repülőgépet, 47 260 ágyút és aknavetőt, va­lamint 193 hadihajót vetettek be. Ilyen hatalmas hadsereget az emberiség történetében még egyetlen állam sem vetett be egy másik ország ellen. jet emberek a legnehezebb na­pokban is szilárdan hittek a győzelemben. A kommunista párt igyekezetének az érdeme, hogy az egész ország hatalmas katonai táborrá változott, mely­nek egyetlen vágya az ellenség legyőzése volt. A szovjet katonák bátran, erőiket nem kímélve harcoltak minden talpalatnyi földért. A ,. mm Foion győzelemnek nagyon magas volt az ára: 20 millió ember pusztult el a harcokban, a rombadőlt városokban és köz­ségekben, valamint a koncent­rációs táborokban, a gestapo kínzókamráiban. A hitlerista megszállók 1710 szovjet várost és települést pusztítottak el, több mint 70 ezer községet és falut, 32 ezer ipari üzemet, 98 ezer kolhozt és többezer szov­hozt tettek tönkre. A Szovjet­unió a fasiszta Németországgal vívott háború során nemzeti va­gyonának 30 százalékát veszí­tette el. Rendkívül sokat szenvedett a szovjet nép a háború első fázi­sában, amikor az agresszor ideiglenesen nagy előnnyel rendelkezett. A fasiszta Németország a há­borút megelőző években hatal­mas hadigépezetet, óriási mennyiségű haditechnikát és fegyverzetet hozott létre. Hadi­ereje tovább nőtt számos euró­pai ország leigázása következ­tében. A német fasiszta hada­A fasiszták, akik hitszegő orvtámadást hajtottak végre, a meglepetés előnyét is élvezték. A Szovjetunió nyugati határ­menti hadserege 170 hadosz­tályból (2,9 millió katona), 1540 új típusú repülőgépből, 34 695 ágyúból és aknavetőből, 1800 tankból állott. Az ellen­ség tehát minden szempontból felülmúlta a szovjet haderőt a támadás pillanatában. Ha tekintetbe vesszük, hogy a német fasiszta hadsereg je­lentős harci tapasztalatokra tett szert a már két éve tartó európai háború során és szá­mos más előnnyel is rendelke­zett, valóban jelentős hadifő­léayt élveztek. Mindez követ­keztében a szovjet hadseregnek a legkedvezőtlenebb feltételek mellett kellett megkezdenie e nehéz harcokat. A rendkívül kedvezőtleu helyzet ellenére sem veszítette el a szovjet nép önbizalmát. A Kommunista Párt gigászi ere­jével a szocialista haza védel­mében munkálkodott. A szov­megszállt területeken hatalmas partizánmozgalom bontakozott ki. A német fasiszta megszál­lók csak kimondhatatlanul nagy veszteségek árán voltak képesek behatolni a Szovjet­unió belterületére. A szovjet nép hallatlan hő­slességének köszönhető, hogy a frontokon egészen másképp alakult a helyzet, mint ahogy azt a hitlerista tábornokok el­képzelték. A hitlerista seregek Löningrád elleni támadását megállították. Az ellenségnek, mely az egész leigázott Európa erőfor­rásaival rendelkezett, nehéz veszteségek árán sikerült elér­nie a Moszkvához vezető utat. Annak ellenére, hogy az ellen­ség mindent elkövetett 1941. őszén, hogy egyetlen hatalmas támadással elfoglalja Moszkvát, ez az elképzelése végkép meg­hiúsult. A szovjet hadsereg 1941. decemberében teljesen kimerítette a fasiszta hadakat, majd hatalmas ellentámadásba lendült. A moszkvai harcok so• rán a Vörös Hadsereg 50 ellen­séges hadosztályra mért halá­los csapást. Moszkvánál több mint 400 ezer katonát vesztet­tek a németek. A sikeres szov­jet támadások és a megszállók hatalmas veszteségei alapjaiban rendítették meg a hitlerista ha­digépezetet. A villámháború fa­siszta terve végkép csődöt mon­dott. Moszkvánál szertefoszlott a német fasiszta hadsereg le­győzhetetlenségének mítosza. Meghiúsult tehát, a Führer el­képzelése, mely szerint Moszk­vát elfoglalása után vízzel akarta elárasztani és a szocia­lista haza fővárosa helyén ten­gert akart létesíteni. A szovjet haderő 1941—42-es téli győzelmei hozzájárultak a Hitler elleni koalíció megszi­lárdításához. A szovjet győzel­mek lelkesítették, és az agresz­szorok elleni harcra ösztökél­ték a világ békeszerető népeit. Biztonságérzetet kölcsönöztek nekik abban, hogy sor kerül a fasizmus végső legyőzésére, és erősen befolyásolták a máso­dik világháború alakulását. A Moszkva előtti győzelem komoly figyelmeztetésként szolgált Törökországnak és Ja­pánnak, s keresztülhúzta a hit­lerista vezetés terveit, mely arra számított, hogy e két or­szág háborúba lép a Szovjet­unió ellen. A hitleri hadvezetés arra tö­rekedve, hogy átvegye a harci kezdeményezést és hogy döntő vereséget mérjen a szovjet had­seregre, kihasználta azt a tényt, hogy 1942-ben még nem jött létre a nyugat-európai (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents