Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-20 / 145. szám, szombat

MIRŐL ÍRNAK » mípmo j H RlľiTíí 2 mf ! tribúna IfflEfflj ' 'ŠMMÄMf ITľH-l'lilťimilViliťl p RÄGAI I LAPOK Az átigazolt kommunisták között nem lehet ellentét Jirí Hájek, a Tvorba főszer­kesztője lapjának 24. számá­ban a tagkönyvcsere tapaszta­latait elemzi. A többi között megállapítja, hogy a tagkönyv­csere-beszélgetésekre a jobbol­dali opportunista elemek befo­lyást akarnak gyakorolni, s taktikájukat napról napra vál­toztatják. A jobboldalnak ter­mészetesen életérdeke, hogy ráerőszakolja a pártra a kétfron­tos harcot: mert csak ilyen helyzetben teljesülhetne remé­nye, hogy nem valósíthatjuk meg a párt megtisztítását a re­vizionista elemektől. A szektás irányzatok előtt nem szabad és nincs is szándékunkban meg­hátrálni. Ezek az irányzatok a párt számára különösen akkor lehetnek végzetesek, amikor a legszélesebb tömegek, az egész munkásosztály, a dolgozó nép és mindkét nemzet aktív poli­tikai támogatása megnyerésé­re összpontosítjuk erőinket. Azok, akik kitartóan összeté­vesztik a CSKP egységéért és aktivizálásáért, a párt mai ve­zetése politikai platformján fo­lyó harcot a január előtti vi­szonyok felújítása propagálá­sával. és politikai rehabilitálá­sával — akadályozzák a párt tekintélyének felújítását egész népünk előtt. Pártunk mai ve­zetése politikájának értelmezé­se és érvényre- juttatása terén az átigazolt kommunisták közt nem lehet semmilyen ellentét. Ez az egyik feltétele annak, hogy a jobboldal még közve­tett formában sem tudja meg­akadályozni az ország politikai és gazdasági konszolidációját. Tudatában kell lennünk, hogy a tagkönyvcsere nem végcél, hanem alapvető feltétel pár­tunk új vezetése politikai cél­kitűzéseinek megvalósításához — hangoztatja cikke végén Ji­rí Hájek. Az országos úttörőszervezet megalakulása előtt Az ifjúsági mozgalom egysé­gének megteremtése terén az elmúlt hónapokban, hetekben jelentős előrehaladás történt. Mi sem természetesebb, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezeteinek megalakulásával egyidőben felvetődött a gyer­mekszervezet jövőjének kérdé­se is. Különösen figyelemre méltó ez a kérdés Prágában, ahol a Mladá fronta adatai sze­rint jelenleg az úttörőszerve­zetnek (Pionír) 5000, a cser­készszervezetnek (Junák) pedig 8000 tagja van. A két szerve­zet problémáival, illetve az új egységes gyermekszervezet megalakításával a Mladá fron­ta szerdai számában Marié Košková, a SZISZ prágai elő­készítő bizottságának alelnöke és a gyermekszervezetek prá­gai bizottságának vezetője fog­lalkozik. A múlt héten Prágában a Pio­nír és a Junák körzeti bizott­ságainak képviselői együttes ülést tartottak, melyen az egy­séges gyermekszervezet előké­szítő bizottsága tagjaira ru­házták eddigi jogkörüket. A tervezett új országos úttörő­szervezet — hangoztatja M. Košková — egészen más szer­vezet lesz, mint az 1968 előtti pionírszervezet, de nem lesz azonos a jelenlegi Pionírral sem. Az új szervezet tanulni akar mind a CSISZ pionírszer­vezete, mind a Pionír, illetve Junák hibáiból és eredményei­ből is... Ma már megteremtettük a Ju­nák és a Pionír gyermekszer­vezetek közti együttműködés fel­tételeit. Tudatában vagyunk annak, hogy az új gyermek­szervezet alapeszméje szo­cializmus felépítésére irányu­ló egyértelmű orientáció és egyidőben a vonzó szakköri munka megteremtése. lehetővé kell tenni a gyermekeknek, hogy új szervezetükben azt te­hessék, ami érdekli őket. Az egységes eszmei nevelést nem úgy értelmezzük, hogy annak keretében a gyermekeket vég nélküli gyűlésekkel untatjuk. Az eszmei ráhatás a sport, a szakköri tevékenység vagy a természetjárás közben is tör­ténhet . .. Ebből a szempontból értékes tapasztalatai vannak a Junák szervezetnek, s ezért sze­retnénk, ha minél több Junák­vezető folytatna tevékenységet az új gyermekszervezetben, amely a forradalmi hagyomá­nyokból indul ki. A forradalmi hagymányok követése megha­tározza majd a szervezet jel­képeit is. A szimbólumokat, mint pl. a pionírkendő színeit, a jelvényt stb. az Országos Pio­nírszervezet őszi alakuló kong­resszusa hagyja jóvá. Még az alakuló kongresszus előtt sze­retnénk, ha a Junák és a Pio­nírszervezet kapcsolataiban megszűnne az itt-ott előforduló rivalitás. Ebből a szempontból fontos a két szervezet tagjai nyári tevékenységének össze­hangolása. Mexikói tanulság A lapszemle elején idézett Tvorba első oldalon foglalko­zik labdarúgó válogatottunk mexikói szereplésével, ponto­sabban a világbajnokság előtt előidézett vérmes reményekkel. Bírálja a csehszlovák labdatú­gósport vezetőit, hogy a mexi­kói út előtt a sportújságírók­nak adott nyilatkozataikkal il­lúziókat keltettek a nyilvános­ságban. E nyilatkozatokban többször hangoztatták, hogy még a hátrányos sorsolás sem állíthat meg bennünket a leg­magasabb eredmények elérésé­ben. Azonban bebizonyosodott, hogy a lebecsült brazilok nem „papírtigrisek", s az is, hogy megérdemelten vesztettünk a román csapattal vívott mérkő­zésen. A legnagyobb eredményt az angolokkal szemben értük el, amikor „csak" 0:l-re vesz­tettünk ... Az eredmények nem jogosítanak fel bennünket a vi­lághírnévre, de a csehszlovák szurkolók totális sokkolására igen. A glossza szerzője (J. H.) elmarasztalja Jozef Marko ed­zőt, aki nyilatkozataival nagy­ban hozzájárult a vérmes re­mények keltéséhez. „Az ilyen eredményekért nagyon kemény valutával kell fizetni: tekintély elvesztésével. És éppen ez tör­tént Marko edzővel... De nem csak vele. Még sok más nagy­sággal is, akiknek azonban megvan az az előnyük, hogy a nyilvánosság előtt többé-kevés­bé a névtelenség leplébe bur­kolózhatnak". AZ OSTRAVÁN megrende­zett, immár hagyományos ki­állítás iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Nem csoda, hiszen témája mindenki szá­mára vonzó. Tárgya ugyan­is a lakáskultúra, a kelle­mes élet, a mindennapi kör­nyezet kialakításának tudo­mánya. Az ember élete csak­nem kétharmadát család­ja körében, a lakásban tölti. Nem mindegy tehát, milyen ez a környezet: kel­lemes hangulatot teremt-e, vagy idegesítőleg hat. Mikor kellemes, kényelmes és mi­kor idegesítő? Ezekre a kér­désekre kíván választ adni az Ostrava '70 kiállítás, amely a maga nemében Eu­rópában egyedülálló. A kiál­lításon azonban nemcsak er­re a két kérdésre kapunk vá­laszt ... Az első pavilon homlokzatán nhgy betűk hirdetik: „Az otthon selyemháló, amelybe a boldog­ságot fogjuk." Persze, az otthont nem minden esetben a drága bútor, a perzsaszőnyeg és a kristálylámpa teszi. A modern ember egyre inkább arra törek­szik, hogy egyszerű anyagok, formák vegyék körül, hogy a színek vidámságot varázsolja­nak a négy fal közé. Ez a tö­rekvés ezen a kiállításon Is szembetűnő. Többnyire bútort láttunk itt, s mindazt, ami a lakás, az otthon tartozéka. Dicséretes, hogy a rendezők ezúttal nemcsak az egyes lakberendezési, illetve bútorkészítő szövetkezeteket hívták meg. A szövetkezetek ugyan meglepően szép dolgo­kat készítenek, esetenkC'nt a skandináv államok bútora szín­vonalán, de készítményeik a magas ár és a hosszú várako­zási idő miatt nem mindenki számára elérhetők. Külön pavi­lonban állítják ki a standard-, vagyis az üzletekben kapható bútort, amely itt megvásárol­ható. Sajnos, a gyárak munká­ja messze elmarad a szövetke­zeteké mögött. Elsősorban a bútor ízlésességére, bizonyos értelemben az ún. luxuskivitel­re, s leginkább a bútorszövetek­re vonatkozik ez. Nagyon szem­betűnő, mennyire nincs össz­hangban a tertil a fával, a for­ma a színnel Ennek ellenére a látogatók között nagyon sok a vásárló, ami ismét azt bizo­nyítja, hogy piacunkon még még mindig kevés a bútor. Nagy érdeklődésnek örvend a nyersfából készült különböző nyárilakok, víkendházak, boro­zók, hangulatsarkok berendezé­sére alkalmas bútor. Stílusában a parasztbútorokra emlékeztet, eredeti, a mai túlcivilizált vi­lágban üdítően hat. A kiállítás slágere a „jövő ott­hona". Itt többnyire maketteket és rajzokat, az építők és a lak­berendezők elképzeléseit láttuk. A jövő lakásai sokkal nagyob­bak lesznek a maiaknál, és az összkomfort is teljesebb. Né­hány példa erre: a tervezők nem feledkeznek meg az ún. ( Stutinya felvétele j gardróbszobákről, ahol a család ruhaneműje összpontosul, a tá­gas, csempézett fürdőszobákról, a nagyobb balkonokról, a leve­gősebb előszobákról, a nélkü­lözhetetlen éléskamráról és a szinte teljesen gépesített kony­háról, beleértve a hűtőszek­rényt, barömfigrillezőt, mosoga­tógépet, robotot stb. -A konyha mellett tágas étkezősarok, amellyel megoldhatjuk az ét­kezés fontos problémáját: az ételszag nem jut be a szobába, de ugyanakkor nem kell a kony­hában szorongani. Ostrava '70 a szocialista élet­környezet tükörképe Az Ostrava '70 kiállításon szá­mos vonzó apróságot láthattunk, amely nélkülözhető ugyan, de tulajdonképpen ez varázsolja az otthont kellemessé: képek, por­celán és kerámia tárgyak, sző­nyegek, függönyök, szobrok, gyertyák stb. Külön meg kell említeni a Valašské Meziŕíčí-i világítótesteket gyártó gyárat, amely a világ 70 országába szállít, s ezen a kiállításon is óriási sikert aratott. Csodála­tot érdemelnek a különböző pasztellszínekben készült, for­májukban aránylag egyszerű hangulatlámpák, a divatos pet­róleumlámpa-utánzatok. Továb­bá a falilámpák különböző vál­tozatai, amelyeket egyesével vagy csoportosítva alkalmazha­tunk, pl. konyhában, előszobá­ban, hálószobában, irodahelyi­ségekben. Az ember kényelméhez tar­tozik a gépkocsi és a víkend­felszerelés is. Ez sem hiányzik a kiállításról, mint ahogy nem hiányoznak a kempingfelszere­lések, a különböző sátrak, fel­fújható matracok, csónakok stb. A kiállítás kedves színfoltja a csaknem 30 víkendházból álló település teljes felszereléssel — patak, fák, cserjék, tábortűz, és a büfé sem hiányzik — pél­daképe annak, hogyan kell a természettel kulturáltan össze­hangolódni. Az Ostrava '70 kiállításon tex­tilneműt, cipőt, háztartási cik­keket, kozmetikai készítménye­ket is láthattunk, vásárolhat­tunk. Sajnos, ezek a tárgyak nem képezik a kiállítás szerves részét, hanem külön pavilonban kaptak elhelyezést, mégpedig úgy, mint egy áruházban. Ter­mészetesen a pultoknál nagy volt a szorongás, hiszen — ki­állítás ide, kiállítás oda — az ember megragadja az alkalmat, hogy hozzájusson egy-egy hiánycikkhez. Mondanunk sem kell, hogy ez zavarólag hatott és rontotta az összképet. Az ember és otthona: egy a sok téma közül, amely mindnyá­junkat foglalkoztat, amely ész­revéteti magát nap mint nap. Az emberek már eljutottak odá­ig, hogy pénzüket nem kupor­gatják,. hanem sokkal inkább, mint bármikor azelőtt, környe­zetük csinosítására fordítják. Sőt, nagyon sokan lakásukat időnként felfrissítik, csinosít­ják, modernebbé, célszerűbbé, otthonosabbá teszi. Mint már említettük, az Ost­rava '70 kiállítás a maga ne­mében egyedülálló Európában. 1971-ben az ENSZ nemzetközi konferenciát tart, melynek té­mája az életkörnyezet lesz. A program szerint ezt a konferen­ciát Ostraván rendezik meg. Az idei kiállítás tehát a jövő évi nemzetközi kiállítás főpróbája volt. Meg kell mondanunk, hogy bár a főpróba jól sikerült, a szervezőkre, rendezőkre, építé­szekre még sok munka vár, hi­szen nem sikerült felépíteniük az ez évre tervbe vett pavilono­kat. A kiállítás területén még mindig nagyon sok volt az át­menet, a kis átriumpavilon, a frissítőket kínáló kioszk stb., s ez rontotta az összhatást, szét­forgácsolta a látogató figyel­mét. Reméljük azonban, hogy az illetékesek mindent megtesznek annak érdekében, hogy Ostrava jövőre meggyőzze a világot: a szocialista életkörnyezet, otthon erőt ad a munkához, megfelelő hely a pihenésre, s a harmoni­kusan kibontakozó egyéniség szilárd pontja. OZORAI KATALIN AZ ÉRSEKÚJVÁRI JÁRÁS VÖRÖSKERESZTES TEVÉKENYSÉGÉBŐL FIATALOK VERSENYE Rendkívül érdekes járási ver­senyt rendezett a minap az ér­sekújvári pionírotthonban a Szlovák Vöröskereszt érsekújvá­ri járási bizottsága. A vetélke­dők a járás kilencéves iskolái ifjú vöröskereszteseinek leg­jobbjai vettek részt — összesen 118-an. A tanulók az iskolákban rendezett vöröskeresztes tanfo­lyamokon elsajátított ismeretek­ből vizsgáztak. Főleg elsőse- ' gélynyújtásból és abból, hogyan előzhetők meg a balesetek. A tanulókat korcsoportok szerint három kategóriába osztották. A legfiatalabbak a negyedik, a legidősebbek pedig a kilencedik osztályosok voltak. A felsőbb osztályosoktól természetesen nehezebb anyagot kérdeztek. A versenyre minden iskola egy­egy öttagú egészségügyi rajt ne­vezett be. A versenyen a rajok felsorakoztak, s vezetőik jelen­tést adtak a vizsgáztatóknak. A feltett kérdésekre a rajok tagjai közösen válaszolhattak, illetve közösen oldhatták meg a gya­korlati feladatot — például kö­tözés, betegszállítás stb. Az el­méleti kérdések közt egyebek közt ilyenek voltak: Hogyan ré­szesítenéd elsősegélyben az ütő­eréből vérző embert? Hogyan járunk el, ha fuldokló embert kell menteni? Mit tennél a vil­lanyáram sújtotta egyénnel? stb. A tanulók a feladatokat szinte valamennyien kifogásta­lanul oldották meg. Ezért csak helyeselhető, hogy a rendezők minden résztvevőt megjutalmaz­tak. A diplomákon és a tárgyi Jutalmon kívül frissítő is várta a verseny résztvevőit. A sikeres szereplésért nem­csak a tanulókat és a rendező­ket illeti dicséret, hanem a ki­képzést vezető tanítókat is... Alžbeta Brezovanová, a Vörös­kereszt járási bizottságának egészségügyi titkárnője elmon­dotta, hogy a járás iskoláin évente mintegy 1500 tanuló vesz' részt a versennyel végződő egészségügyi tanfolyamokon. Száraz Béla járási tanfelügyelő­től ážt is megtudtuk, hogy a jnb a tanfolyamokat vezető ta­nítókat igyekszik hazai jutaiom­üdültetésbsn részesíteni. A já­rásban az idén is megszervezik a beteg gyerekek nyári táboro­zását, melyen 60 tanuló vesz részt. TÖMEGES VÉRADÁS SZlMON Szímőn ezelőtt csak elvétve akadt véradó. Kivált olyan, aki térítésmentesen adott vért. Leg­utóbb azonban valóban követés­re méltó példát mutatott a köz­ség, pontosabban szólva: az egységes földművesszövetkezet, mert csoportos véradást szerve­zett. Nem kevesebb, mint 43 em­ber tartotta oda karját önzetle­nül, hogy vérével segítsen az arra rászorulókon. A sikeres ak­ciót úgy szervezték meg, hogy a szövetkezet gyűlésén előadást tartott dr. Garban Marián kör­orvos a véradás jelentőségéről. A véradásban természetesen pél­dát mutatott a szövetkezet ve­zetősége, élén Illés József r nőkkel, Jóba Imre alelnöki Illés Lászlóval, az ellenőrző b : zottság elnökével, Ozorák Jó­zsef mérnökkel, a közös üzem­gazdászával. A példát olyanok is követték, akik nem tagjai a szövetkezetnek. A 43 véradó kö zül öten a szomszédos Kamocsa községből érkeztek. — fü—

Next

/
Thumbnails
Contents