Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-15 / 114. szám, péntek

Igények és lehetőségek A 15 ÉVESEK ELHELYEZÉSI GONDJAI Orvosi tanácsadó Csípőficam - okok és következmények Izgalommal telt heteket él­vek át kilencedikes diákjaink, liszen rövidesen rajtvonalhoz iell állniuk, hogy a választott pályának, vagy szakmának meg­felelően számot adjanak álta­'.ános ismereteikről, képessé­{eikről és adottságaikról. Éle­:ük komoly dilemmája előtt íllnak, amikor a tét nem ki­sebb, mint az ifjú jövője, to­vábbi sorsának alakulása. Az egyén és a társadalom közös érdeke, hogy a fiatal munka­körében hivatására találjon, mert az ember csak olyan mun­kát végez szívesen és eredmé­nyesen, amely adottságainak, érdeklődési körének és szenié­lyiségének a legmegfelelőbb. Töprengenek a szülők, töpren­genek a tizenöt évesek. Vajon hol helyezkedhetnek el, mi­lyen iskolában, vagy munkahe­lyen nyílik számukra lehetőség most, a demográfiai hullám csúcsán? Ezek a kérdések ke­rülnek terítékre a Szlovák Nem­zeti Tanács iskola- és művelő­désügyi bizottságának legutób­bi ülésén is. Szlovákiai viszonylatban az 1969—70-es tanévben 101400 tizenöt éves fiatal (ebből 9 453 a magyar alapiskolák tanulói­nak a száma) elhelyezéséről azaz továbbtanulásáról, illetve munkába állításáról kell gon­doskodniuk az illetékeseknek, mégpedig lehetőleg úgy, hogy teljesüljenek az országos ter­vek, de az egyéni vágyak és elképzelések is. Ez a munka mérhetetlenül nagy gonddal és felelősséggel jár. Bár a tanu­lók jelentkezéséről még nem készült el a statisztika, s a felvételi vizsgákra is csak az elkövetkező hetekben kerül sor, Jillanatnyllag még nehéz lenne teljes képet festeni a pályázók megoszlásáról, az egyes isko­lák, illetve szakmák iránti ér­deklődésről. A tizenöt évesek számára kínálkozó elhelyezke­dési lehetőségekkel azonban már megismerkedhetünk, s ezek ismeretében leszögezhetjük, hogy a kilátások ez évben sem jobbak, a helyzet korántsem kecsegtető, hiszen ebben a tan­évben a népesedési hullám te­tőzik, ami azt jelenti, hogy csaknem 9000-rel több tanuló fejezi be a kötelező iskolaláto­gatást, mint a múlt évben. Az SZNT Iskola- és művelődésügyi bizottsága a tervhivatallal, en­nek megfelelően úgy határo­zott, hogy emeli az általános középiskolákba, illetve a gim­náziumokba és a szakközépis­kolába felvehetők számát, va­lamint növeli az iparitanuló­intézetek befogadóképességét. Évről évre jelentős gondot okoz népgazdaságunknak és a diákság tekintélyes részének is »z az ellentmondás, ami a pá­lyaválasztó fiatalok, illetve szüleik vágyai, igényei, törek­vései és a gazdasági élet szük­ségletei, lehetőségei között áll fenn. A pályaválasztás támoga­tásának jelentőségét, a népgaz­daság és az Ifjúság érdekei kö­zelítésének sürgető szükséges­ségét húzták alá az SZNT mi­nap megtartott ülésén is. Szlovákiában az említett 101 ezer 400 tanuló (50 300 a lá­nyok száma) közül 78 480 (41 ezer 420 a leány — ebből 7577 a magyar alapiskolás (3858 a lány) — fejezi be a kilence­dik évfolyamot. A tervek sze­rint ezeknek 34,5 százaléka az­az 35 000 diák (22 200 lány) folytathatja tanulmányait má­sodik ciklusú iskolában. Álta­lános középiskolában, illetve gimnáziumban 16 ezren (15,8 százalék), szakközépiskolákban pedig 19 ezren (18,27 százalék) tanulhatnak. Bár a tanulóifjú­ság körében — az előző évek­hez hasonlóan — még mindig hódítanak a szakközépiskolák, megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a korszerűsítés, a négy­éves gimnáziumokra való át­térés máris érezteti jótékony hatását, hiszen már a múlt tan­évben nőtt az érdeklődés az általános műveltséget nyújtó iskolák iránt. A jövő tanévben általános középiskoláink már nagyobbrészt áttérnek gimná­ziumokra. Előzetes értesülése­ink szerint ez évben sem ha­nyatlott az új típusú iskola iránti érdeklődés, ami ismétel­ten igazolja a tanulmányi idő meghosszabbításának, illetve az új koncepció bevezetésének helyességét és szükségességét. A szakközépiskolai jelentkezé­seknél bizonyos aránytalansá­gok azonban így is lesznek. A felvételi lehetőségeket az egyes iskolatípusokban minden bi­zonnyal meghaladja a jelent­kezők száma. Az érdeklődést figyelembe véve azonban min­denképpen meg kell jegyez­nünk, hogy több, főleg magyar szakközépiskolára lenne szük­ség, hiszen ezek hálózata nincs arányban az alapiskolák szá­mával. Az 1970—71-es tanévben 50 ezer 900 (16 640 lány) kerülhet iparitanuló-viszonyba. A szak­munkásképző Intézetekbe általá­ban csak a gyengébb előmene­telitek jelentkeznek. A tovább­tanulás s az egyes iskolatípu­sok megválasztása terén ész­lelhető egyenetlenségek az iparitanuló-intézetek esetében is jelentkeznek. Ennek következ­tében egyes szakmunkásképző iskolákban — kiváltképp a di­vatos szakmákban — két-há­romszoros a túljelentkezés, míg pl. a bányaiparban és a mező­gazdaságban jelentős hiány mu­tatkozik. Az utóbbi évek gya­korlata igazolja, hogy érezhe­tően csökkent az érdeklődés a nehezebb, megterhelőbb szak­munkák iránt. A helyzet javítá­sa érdekében különös gondot kell fordítani a bányász- és mezőgazdász-utánpótlás kérdé­sére, ám az illetékeseknek mi­előbb megfontolás tárgyává kel­lene tenniük a magyar nyelvű szakmunkásképzés lehetőségei­nek bővítését is. Vitathatatlan, hogy az egyes szakmák megválasztásánál köz­rejátszik az anyagi érdekelt­ség, a szakma jövedelmezősé­ge is, másrészt a szülők biz­tos megélhetést jelentő kenye­ret akarnak gyermekeik kezébe adni. A szülők a gyermekek pá­lyaválasztásánál a gyors meg­térülés, a gazdaságosság elvét tartják szem előtt, s ha tovább­tanulásra szánják őket, olyan iskolatípust választanak, mely­nek elvégzése után, viszonylag rövid időn belül magas kereseti lehetőség van kilátásban. S ezt a szakközépiskolák, illetve né­hány magas jövedelmet ígérő szakmunkásképző intézet biz­tosítja. Sok türelme^ érvelést, meggyőzést és beszélgetést kí­vánnak a pedagógustól az olyan esetek, amikor a szülő csak azt a szempontot tartja döntő­nek, hogy a gyerek minél előbb pénzt keressen. Ebből adódik, hogy a magyar tannyelvű alap­iskolák végzett növendékei az országos átlagnál jóval kisebb érdeklődést tanúsítanak a to­vábbtanulás iránt. Ezzel semmi­képpen sem elégedhetünk meg s azon kell fáradoznunk, hogy a szülők szorgalnlazzák gyer­mekeik továbbtanulását s ne fojtsák el bennük a többet tu­dás, a tanulni akarás vágyát! Tizenöt éveseink 8,5 száza­léka vagyis 8600 tanuló az alapiskola kilencedik évfolya­mát befejezve, vagy az alsóbb osztályokból kimaradva munká­ba lép. Pedig a szakképzetlen fiatalok elhelyezése egyre ne­hezebb lesz. A gyors ütemű technikai fejlődés, hova-tovább több képzett szakembert kíván, s ilyen fiatalkorúak jobbára csak kisegítőnek, alkalmi, vagy segédmunkásnak alkalmazha­tók. A tizenöt évesek 3,3 szá­zaléka (3400 diák) tovább foly­tatja alapiskolai tanulmányait. Ám, feltétlenül lesújtó és el­gondolkoztató az alábbi adat: 3500 tizenöt éves (2700 lány!) otthon marad a szülők terhére. Befejezésül szeretnénk hang­súlyozni, hogy több mint száz­ezer fiatal elhelyezése, enijer­ré formálása nem kis gonl, hi­szen dolgos, munkaszerető egyénekké kell nevelnünk őket, akik a munkában örömüket, kedvüket lelik, nam pedig meg­élhetési kényszert látnak ben­ne. TÜLGYESSY MARIA ANYA ÉS FIA A kiskertben ülünk, a ta­** vaszi napsugarakat él­vezzük. Egy idős asszony és én. A sapka ellenzője árnyékot vet szememre, jól szemügyre vehe­tem a nénit. Semmi különöset nem látok rajta. Arca ráncos, keze eres, alakja hajlott, haja ősz, fején kendő és egyszerű szövetruhát visel. Ülünk a kiskertben és beszél­getünk ... Megtudom, hogy 1922-ben gyermeke született. Kisfiát Ján­nak hívták, de ő mindig csak janiknak szólította. Telt az idő, beszélni kezdett, aztán megtet­te az első lépéseket, majd is­kolába kezdett járni. Nagyon talpraesett fiú volt. Később Prá­gában, Ruzynén folytatta tanul­mányait. Amikor 1939-ben a ná­ci hadsereg kezébe került a ru­zynéi iskola, Chrudímba ment. 18 éves volt, amikor elhagyta otthonát, barátait, anyját és szü­lővároskáját. 18 éves ... 18 éves ... ismétli az asszony és megigazítja fején a kendőt. Tekintete a távolba mered és kis idő múlva megszó­lal: — Csak néhány héttel később tudtam meg. hogy Janik irány­tűt és térképet vett és a Szov­jetunióba ment. Azóta nem kap­tam hírt róla. A következő évek fájdalomban, szenvedésben és reményekben teltek el. Borzal­mas volt. Egy kis üzletünk volt, így csak éjjel sírhattam, mert a vevőkre mindig moso­lyognom kellett. Aztán elérke­zett a felszabadulás. Nem is tudja elképzelni, hogyan örül­tem a felszabadulásnak ... Az­tán hirtelen félni kezdtem. Mi lesz most? ... ^"send lett. Az öregasszony ** elhallgatott. Éppen most, amikor a vidámabb emlékek kö­vetkeznének. Elmondhatná, mi­lyen örömet, boldogságot jelen­tett, amikor Janik visszatért. De nem! Az asszony letörli könnyeit és folytatja: — Megjött Svoboda hadsere­ge. Fel akartam menni Prágába, hogy köszöntsem ezeket a be­csületes fiúkat, de féltem, hogy a katonák között nem látom meg őt. Inkább nem mentem. Éjjel-nappal hallgattam a rá­diót, hogy nem említik-e vélet­lenül a nevét. Janik szobájában mindig készen állt a vetett ágy, mindennap elkészítettem kedvenc ételét. Vártam, mikor csikordul meg a kiskapu, mi­kor kopog be. Vártam, de Janik nem jött... Egy este így "szól­tam férjemhez: Meg kell őt ke­resnünk. Talán szüksége van ránk, talán megsebesült. Fér­jemmel felkerestük Svoboda tá­bornok vezérkarát. Mindjárt az első hivatali helyiségben az ügyeletes tiszt arra a kérdésre, hogy ismerte-e fiúnkat, így vá­laszolt: Igen, velünk volt... Már az a szócska, hogy volt, villámcsapásként ért. Igen, itt volt... de elesett. Nem, nem estem össze, ott álltam, kővé meredve. A tiszt folytatta: A pohoreleci kaszár­nyában Láda Kiljan a parancs­nok, menjenek utána, ő többet tud róla ... Pontosan magam előtt lá­' tom. hogyan ment az asszony a férjével a prágai ut­cákon. A férfi elgondolkozva, szótlanul, az asszony könnyes szemmel, sírva, mert a fájdal­mat nem tudta elnyomni. Prága utcáin lépkednek, már nincs re­mény, már csak a fájdalom ma­radt. Az idős asszony a kiskertben íi! a padon, kendője csücskével megtörli szemét és folytatja el­beszélését, melyet időnként fél­beszakít a zokogás. — A pohoFeleci kaszárnyában megkerestük Lá<fa Kiljant. So­káig tartott, míg lejött, vagy le­het, hogy ez csak nekünk tűnt úgy. Bemutatkoztunk, a férjem kivette zsebéből Janik fényké­Az idejében nem észlelt és nem gyógyított ficamok követ­keztében sokan egész életükben különböző nehézségekkel küzde­nek, fájdalmaik vannak járás közben, ki vannak zárva csak­nem mindenféle sportból, sőt a megszokott társas életből is. Ezek hetven százaléka rok­kant ... Mindezt meg lehet előz­ni. Hogyan is keletkezik a fi­cam? Alapjában véve kétféle csípőficamot különböztetünk meg: Veleszületett ficam, amit a gyerek szülei vagy nagyszülei után örököl, de ezek száma ke­vés. A második: a szerzett csípőfi­cam. Ezt tulajdonképpen ma­gunk okozzuk a gyermeknek. A gyermekek ficam nélkül születnek, csak a combcsontfej kevésbé fejlett, és távolabb fek­szik a medencecsont ízületi vá­pájától. Ugyancsak gyenge az izületi tok és a szalagok, ame­lyek a combcsontfejet tartják össze a medencecsont mély izü­leti árkához. Születés után ezek a szalagok még puhák és rugal­masak, mint a gumi. Ha a cse­csemőt helytelenül pólyázzuk, a combcsontfejet fokozatosan el­távolítjuk a medencecsont Izü­leti vápájától, kihúzzuk az Izü­leti tokot és a szalagokat. A combcsontfej fokozatosan kicsú­szik a vápából, de a csecsemő­nek nincsenek fájdalmai és a szülők semmit sem vesznek észre. Pedig észre lehet venni, hogy a gyermek nincs rendben, éspedig a következő jelenségek alapján: Egyoldali csípőficam esetén a csecsemőnek egyik lába rövi­debb lehet. A comb belső olda­lán ilyenkor nagyobb számú bőr­redő mutatkozik. A csecsemő lábujjai kifelé irányulnak. A há­tán fekvő csecsemő sérült lábát (a csípőforgóban összehúzott lábat) nem lehet úgy kinyújta­ni, mint az egészségeset. Né­melykor előfordulhat az is, hogy a csecsemő lábainak szétfeszíté­sekor a combcsontfej magától visszaugrik a vápába. Ilyenkor pattogó hangot is hallhatunk, olyat, mint amikor meghúzzuk az ujjízületünket. A csecsemő ilyenkor fájdalmat érezhet, de nem biztos, hogy sír. Kétoldali csípőficamnál a csecsemő lábai egyforma hosz­szúk maradnak. A comb belső o'dalán lehet több (két-három) bu .lő. A csecsemő lábfejei ki­fs'é fordulnak. A térdben hajlí­tó t lábakat nem lehet jól eltá­vc í ani egymástól. Hogyan és mikor lehet elejét vanni a csípőficamnak? Először is tudnunk kell, hogy a csecsemő születéséig, de szü­le'ése után is felhúzott lábak­ká fekszik. Helytelen, ha a szü­p'it, megmutatta és megkérdezte tőle 1! — Ismerte ezt a fiút? — Természetesen. Hiszen ez Janik ... Janik ... A z első csehszlovák had­** test fiatal tisztjének ed­dig vidám tekintete szomorú lett. Nehezen, töredezve mond­ta el, milyen bátor, becsületes fiú volt Jan Horáček. A vissza­emlékezés nagyon fájdalmas volt. Az előtte álló házaspár fia az ő karjaiban halt meg. Együtt feküdtek a tábori kórházban és az a fiatal fiú, aki tüdőlövést kapott, halála előtt suttogva ezt mondta neki: A hazámért halok meg, a hazámért ... a ha­zámért És a szó az ajkára fagyott. Lláború... Az asszony új­n ból sírva fakad és kezét a szívére szorítja. Háború... milyen borzalmas dolog a há­ború, mely hosszú évek után is fájdalmat okoz. Negyed évszá­zad után is. jan Horáček síremléke szülő városában, Vysoká nad Jizerou­ban van. A síremléken ez olvas­ható: „Jan Horáček hősi halott, a testvéri Oroszországban a Be­laja Cerkov melletti harcokban vesztette életét. Utolsó szavai ezek voltak: A hazáért halok meg. Adózzatok tisztelettel a hős emlékének. ALOJZ DOMANIŽSKf lők megpróbálják lábait kinyúj­tani és kiegyenesíteni, ha há­romszögalakúra hajtott pelenká­val úgy pólyázzák a gyereket, hogy lábai együtt maradjanak vagy Így helyezik el a pólyában. Ezzel kezdődik a fokozatosan kifejlődő csípőficam. Elvileg minden gyermeket három és öt­hónapos kora között ortopédiai vizsgálatra kell vinni. Röntgen­felvételen egyes gyermekeknél már látszik a combcsontfej el­távolodása a vápából. Ez mutat­ja a részleges vagy a teljes csí­pőficamot. Az ilyen gyermeket orvosi kezelésnek kell alávetni. A combcsontfejet fokozatosan visszaforgatják a vápába. Utána az ízületet ebben a helyzetben különleges filcvánkossal, bőrszí­jakkal vagy „géppel" rögzítik. A kezelés csak akkor lehet si­keres, ha megfelelő időn ke­resztül tart. Nem elég csak a combcsontfej visszaugratása a vápába, ahogy azt egyes falusi „csontkovácsok" csinálják. A combcsontfejet több hónapon át a megfelelő helyzetben kell rög­zíteni, hogy megszilárduljon a vápa és a szalagkészülék és eh­hez a helyzethez alkalmazkod­janak az ízületi tokok és a kör­nyező izomzat. Különben a combcsontfej a végtag mozgatá­sakor ismét kicsúszik a vápá­ból, ami súlyos következmé­nyekkel járhat a páciens egész életére. Ezeknek a zavaroknak és a hosszadalmas kezelésnek elejét kell venni az idejében alkalma­zott megelőzéssel. Ennek alapja az, hogy a csecsemőt mindjárt születésétől helyesen pólyáz­zuk. Milyen a helyes pőlyázás? A csecsemőt születése után hagyjuk összehúzott lábakkal feküdni úgy, hogy egymástól el­távolíthassa őket. A csecsemő combjai közé szélesre hajtoga­tott pelenkát teszünk s erre pe­lenkanadrágot húzunk. Semmi­képpen sem szabad azonban a csecsemő lábacskáit háromszög alakúra hajtogatott pelenkával egymáshoz húzni. A széthajtott (téglalap alakú) ortopéd nadrágon elhelyezzük a szélesen összehajtott pelen­kát. Ezt a gyermek alá csúsz­tatjuk és összefogjuk az övvel a dereka körül. Ezután a pelen­ka és a nadrág szabad részével betakarjuk a gyermek hasát és a pelenkát zsinórral megerősít­jük. Végül kiszabadítjuk a pe­lenka alatt maradt szalagot és elhelyezzük a pelenka hasi ré­szén. így pelenkanadrágot ka­punk, amely a megfelelő hely­zetben tartja a csecsemő lábait. Elősegíti a csípőízület helyes fejlődését és elejét veszi a fi­camnak. Ugyanígy a veleszületett s még meg nem állapított csípő­ficamnál is ez a fajta pólyázás segít a csípőízület helyes fej­lődésében. Azokban az esetek­ben, amikor később az ízületnek rögzítése válik szükségessé, sok­kal rövidebb időt vesz igénybe a kezelés, mint a helytelenül pólyázott gyermekeknél. Függetlenül attól, hogy he­lyes-e a csecsemő pólyázása, minden édesanya köteles gyer­mekét életének harmadik hó­napjában röntgenvizsgálatra be­jelenteni. Az ortopédiai vizsgá­latokba csecsemők 20 százaléká­nál állapítanak meg csípőfica­mot, vagy csípőízület-fejlődési rendellenességet. Mindez elke­rülhető, ha az említett módon pólyázzuk a csecsemőt életének első három hónapjában. Dr. POŠTOLKA IVAN Növekszik a szakképzettség A Banská Bystrica-i Tesla gyártja a H. TV-műsor vételé­hez szükséges berendezéseket. Ezenkívül termelési programjá­ba tartozik a nagyon igényes nagyfrekvenciájú berendezések gyártása is. öt évvel ezelőtt eb­ben az üzemben csak 150 dolgo­zónak volt szakmunkás képesí­tése, ma viszont már 1300-nak van. • (v.l 1970 V. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents