Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-15 / 114. szám, péntek

Igények és lehetőségek A 15 ÉVESEK ELHELYEZÉSI GONDJAI Orvosi tanácsadó Csípőficam - okok és következmények Izgalommal telt heteket élvek át kilencedikes diákjaink, liszen rövidesen rajtvonalhoz iell állniuk, hogy a választott pályának, vagy szakmának megfelelően számot adjanak álta'.ános ismereteikről, képessé{eikről és adottságaikról. Éle:ük komoly dilemmája előtt íllnak, amikor a tét nem kisebb, mint az ifjú jövője, további sorsának alakulása. Az egyén és a társadalom közös érdeke, hogy a fiatal munkakörében hivatására találjon, mert az ember csak olyan munkát végez szívesen és eredményesen, amely adottságainak, érdeklődési körének és szeniélyiségének a legmegfelelőbb. Töprengenek a szülők, töprengenek a tizenöt évesek. Vajon hol helyezkedhetnek el, milyen iskolában, vagy munkahelyen nyílik számukra lehetőség most, a demográfiai hullám csúcsán? Ezek a kérdések kerülnek terítékre a Szlovák Nemzeti Tanács iskola- és művelődésügyi bizottságának legutóbbi ülésén is. Szlovákiai viszonylatban az 1969—70-es tanévben 101400 tizenöt éves fiatal (ebből 9 453 a magyar alapiskolák tanulóinak a száma) elhelyezéséről azaz továbbtanulásáról, illetve munkába állításáról kell gondoskodniuk az illetékeseknek, mégpedig lehetőleg úgy, hogy teljesüljenek az országos tervek, de az egyéni vágyak és elképzelések is. Ez a munka mérhetetlenül nagy gonddal és felelősséggel jár. Bár a tanulók jelentkezéséről még nem készült el a statisztika, s a felvételi vizsgákra is csak az elkövetkező hetekben kerül sor, Jillanatnyllag még nehéz lenne teljes képet festeni a pályázók megoszlásáról, az egyes iskolák, illetve szakmák iránti érdeklődésről. A tizenöt évesek számára kínálkozó elhelyezkedési lehetőségekkel azonban már megismerkedhetünk, s ezek ismeretében leszögezhetjük, hogy a kilátások ez évben sem jobbak, a helyzet korántsem kecsegtető, hiszen ebben a tanévben a népesedési hullám tetőzik, ami azt jelenti, hogy csaknem 9000-rel több tanuló fejezi be a kötelező iskolalátogatást, mint a múlt évben. Az SZNT Iskola- és művelődésügyi bizottsága a tervhivatallal, ennek megfelelően úgy határozott, hogy emeli az általános középiskolákba, illetve a gimnáziumokba és a szakközépiskolába felvehetők számát, valamint növeli az iparitanulóintézetek befogadóképességét. Évről évre jelentős gondot okoz népgazdaságunknak és a diákság tekintélyes részének is »z az ellentmondás, ami a pályaválasztó fiatalok, illetve szüleik vágyai, igényei, törekvései és a gazdasági élet szükségletei, lehetőségei között áll fenn. A pályaválasztás támogatásának jelentőségét, a népgazdaság és az Ifjúság érdekei közelítésének sürgető szükségességét húzták alá az SZNT minap megtartott ülésén is. Szlovákiában az említett 101 ezer 400 tanuló (50 300 a lányok száma) közül 78 480 (41 ezer 420 a leány — ebből 7577 a magyar alapiskolás (3858 a lány) — fejezi be a kilencedik évfolyamot. A tervek szerint ezeknek 34,5 százaléka azaz 35 000 diák (22 200 lány) folytathatja tanulmányait második ciklusú iskolában. Általános középiskolában, illetve gimnáziumban 16 ezren (15,8 százalék), szakközépiskolákban pedig 19 ezren (18,27 százalék) tanulhatnak. Bár a tanulóifjúság körében — az előző évekhez hasonlóan — még mindig hódítanak a szakközépiskolák, megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a korszerűsítés, a négyéves gimnáziumokra való áttérés máris érezteti jótékony hatását, hiszen már a múlt tanévben nőtt az érdeklődés az általános műveltséget nyújtó iskolák iránt. A jövő tanévben általános középiskoláink már nagyobbrészt áttérnek gimnáziumokra. Előzetes értesüléseink szerint ez évben sem hanyatlott az új típusú iskola iránti érdeklődés, ami ismételten igazolja a tanulmányi idő meghosszabbításának, illetve az új koncepció bevezetésének helyességét és szükségességét. A szakközépiskolai jelentkezéseknél bizonyos aránytalanságok azonban így is lesznek. A felvételi lehetőségeket az egyes iskolatípusokban minden bizonnyal meghaladja a jelentkezők száma. Az érdeklődést figyelembe véve azonban mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy több, főleg magyar szakközépiskolára lenne szükség, hiszen ezek hálózata nincs arányban az alapiskolák számával. Az 1970—71-es tanévben 50 ezer 900 (16 640 lány) kerülhet iparitanuló-viszonyba. A szakmunkásképző Intézetekbe általában csak a gyengébb előmenetelitek jelentkeznek. A továbbtanulás s az egyes iskolatípusok megválasztása terén észlelhető egyenetlenségek az iparitanuló-intézetek esetében is jelentkeznek. Ennek következtében egyes szakmunkásképző iskolákban — kiváltképp a divatos szakmákban — két-háromszoros a túljelentkezés, míg pl. a bányaiparban és a mezőgazdaságban jelentős hiány mutatkozik. Az utóbbi évek gyakorlata igazolja, hogy érezhetően csökkent az érdeklődés a nehezebb, megterhelőbb szakmunkák iránt. A helyzet javítása érdekében különös gondot kell fordítani a bányász- és mezőgazdász-utánpótlás kérdésére, ám az illetékeseknek mielőbb megfontolás tárgyává kellene tenniük a magyar nyelvű szakmunkásképzés lehetőségeinek bővítését is. Vitathatatlan, hogy az egyes szakmák megválasztásánál közrejátszik az anyagi érdekeltség, a szakma jövedelmezősége is, másrészt a szülők biztos megélhetést jelentő kenyeret akarnak gyermekeik kezébe adni. A szülők a gyermekek pályaválasztásánál a gyors megtérülés, a gazdaságosság elvét tartják szem előtt, s ha továbbtanulásra szánják őket, olyan iskolatípust választanak, melynek elvégzése után, viszonylag rövid időn belül magas kereseti lehetőség van kilátásban. S ezt a szakközépiskolák, illetve néhány magas jövedelmet ígérő szakmunkásképző intézet biztosítja. Sok türelme^ érvelést, meggyőzést és beszélgetést kívánnak a pedagógustól az olyan esetek, amikor a szülő csak azt a szempontot tartja döntőnek, hogy a gyerek minél előbb pénzt keressen. Ebből adódik, hogy a magyar tannyelvű alapiskolák végzett növendékei az országos átlagnál jóval kisebb érdeklődést tanúsítanak a továbbtanulás iránt. Ezzel semmiképpen sem elégedhetünk meg s azon kell fáradoznunk, hogy a szülők szorgalnlazzák gyermekeik továbbtanulását s ne fojtsák el bennük a többet tudás, a tanulni akarás vágyát! Tizenöt éveseink 8,5 százaléka vagyis 8600 tanuló az alapiskola kilencedik évfolyamát befejezve, vagy az alsóbb osztályokból kimaradva munkába lép. Pedig a szakképzetlen fiatalok elhelyezése egyre nehezebb lesz. A gyors ütemű technikai fejlődés, hova-tovább több képzett szakembert kíván, s ilyen fiatalkorúak jobbára csak kisegítőnek, alkalmi, vagy segédmunkásnak alkalmazhatók. A tizenöt évesek 3,3 százaléka (3400 diák) tovább folytatja alapiskolai tanulmányait. Ám, feltétlenül lesújtó és elgondolkoztató az alábbi adat: 3500 tizenöt éves (2700 lány!) otthon marad a szülők terhére. Befejezésül szeretnénk hangsúlyozni, hogy több mint százezer fiatal elhelyezése, enijerré formálása nem kis gonl, hiszen dolgos, munkaszerető egyénekké kell nevelnünk őket, akik a munkában örömüket, kedvüket lelik, nam pedig megélhetési kényszert látnak benne. TÜLGYESSY MARIA ANYA ÉS FIA A kiskertben ülünk, a ta** vaszi napsugarakat élvezzük. Egy idős asszony és én. A sapka ellenzője árnyékot vet szememre, jól szemügyre vehetem a nénit. Semmi különöset nem látok rajta. Arca ráncos, keze eres, alakja hajlott, haja ősz, fején kendő és egyszerű szövetruhát visel. Ülünk a kiskertben és beszélgetünk ... Megtudom, hogy 1922-ben gyermeke született. Kisfiát Jánnak hívták, de ő mindig csak janiknak szólította. Telt az idő, beszélni kezdett, aztán megtette az első lépéseket, majd iskolába kezdett járni. Nagyon talpraesett fiú volt. Később Prágában, Ruzynén folytatta tanulmányait. Amikor 1939-ben a náci hadsereg kezébe került a ruzynéi iskola, Chrudímba ment. 18 éves volt, amikor elhagyta otthonát, barátait, anyját és szülővároskáját. 18 éves ... 18 éves ... ismétli az asszony és megigazítja fején a kendőt. Tekintete a távolba mered és kis idő múlva megszólal: — Csak néhány héttel később tudtam meg. hogy Janik iránytűt és térképet vett és a Szovjetunióba ment. Azóta nem kaptam hírt róla. A következő évek fájdalomban, szenvedésben és reményekben teltek el. Borzalmas volt. Egy kis üzletünk volt, így csak éjjel sírhattam, mert a vevőkre mindig mosolyognom kellett. Aztán elérkezett a felszabadulás. Nem is tudja elképzelni, hogyan örültem a felszabadulásnak ... Aztán hirtelen félni kezdtem. Mi lesz most? ... ^"send lett. Az öregasszony ** elhallgatott. Éppen most, amikor a vidámabb emlékek következnének. Elmondhatná, milyen örömet, boldogságot jelentett, amikor Janik visszatért. De nem! Az asszony letörli könnyeit és folytatja: — Megjött Svoboda hadserege. Fel akartam menni Prágába, hogy köszöntsem ezeket a becsületes fiúkat, de féltem, hogy a katonák között nem látom meg őt. Inkább nem mentem. Éjjel-nappal hallgattam a rádiót, hogy nem említik-e véletlenül a nevét. Janik szobájában mindig készen állt a vetett ágy, mindennap elkészítettem kedvenc ételét. Vártam, mikor csikordul meg a kiskapu, mikor kopog be. Vártam, de Janik nem jött... Egy este így "szóltam férjemhez: Meg kell őt keresnünk. Talán szüksége van ránk, talán megsebesült. Férjemmel felkerestük Svoboda tábornok vezérkarát. Mindjárt az első hivatali helyiségben az ügyeletes tiszt arra a kérdésre, hogy ismerte-e fiúnkat, így válaszolt: Igen, velünk volt... Már az a szócska, hogy volt, villámcsapásként ért. Igen, itt volt... de elesett. Nem, nem estem össze, ott álltam, kővé meredve. A tiszt folytatta: A pohoreleci kaszárnyában Láda Kiljan a parancsnok, menjenek utána, ő többet tud róla ... Pontosan magam előtt lá' tom. hogyan ment az asszony a férjével a prágai utcákon. A férfi elgondolkozva, szótlanul, az asszony könnyes szemmel, sírva, mert a fájdalmat nem tudta elnyomni. Prága utcáin lépkednek, már nincs remény, már csak a fájdalom maradt. Az idős asszony a kiskertben íi! a padon, kendője csücskével megtörli szemét és folytatja elbeszélését, melyet időnként félbeszakít a zokogás. — A pohoFeleci kaszárnyában megkerestük Lá<fa Kiljant. Sokáig tartott, míg lejött, vagy lehet, hogy ez csak nekünk tűnt úgy. Bemutatkoztunk, a férjem kivette zsebéből Janik fénykéAz idejében nem észlelt és nem gyógyított ficamok következtében sokan egész életükben különböző nehézségekkel küzdenek, fájdalmaik vannak járás közben, ki vannak zárva csaknem mindenféle sportból, sőt a megszokott társas életből is. Ezek hetven százaléka rokkant ... Mindezt meg lehet előzni. Hogyan is keletkezik a ficam? Alapjában véve kétféle csípőficamot különböztetünk meg: Veleszületett ficam, amit a gyerek szülei vagy nagyszülei után örököl, de ezek száma kevés. A második: a szerzett csípőficam. Ezt tulajdonképpen magunk okozzuk a gyermeknek. A gyermekek ficam nélkül születnek, csak a combcsontfej kevésbé fejlett, és távolabb fekszik a medencecsont ízületi vápájától. Ugyancsak gyenge az izületi tok és a szalagok, amelyek a combcsontfejet tartják össze a medencecsont mély izületi árkához. Születés után ezek a szalagok még puhák és rugalmasak, mint a gumi. Ha a csecsemőt helytelenül pólyázzuk, a combcsontfejet fokozatosan eltávolítjuk a medencecsont Izületi vápájától, kihúzzuk az Izületi tokot és a szalagokat. A combcsontfej fokozatosan kicsúszik a vápából, de a csecsemőnek nincsenek fájdalmai és a szülők semmit sem vesznek észre. Pedig észre lehet venni, hogy a gyermek nincs rendben, éspedig a következő jelenségek alapján: Egyoldali csípőficam esetén a csecsemőnek egyik lába rövidebb lehet. A comb belső oldalán ilyenkor nagyobb számú bőrredő mutatkozik. A csecsemő lábujjai kifelé irányulnak. A hátán fekvő csecsemő sérült lábát (a csípőforgóban összehúzott lábat) nem lehet úgy kinyújtani, mint az egészségeset. Némelykor előfordulhat az is, hogy a csecsemő lábainak szétfeszítésekor a combcsontfej magától visszaugrik a vápába. Ilyenkor pattogó hangot is hallhatunk, olyat, mint amikor meghúzzuk az ujjízületünket. A csecsemő ilyenkor fájdalmat érezhet, de nem biztos, hogy sír. Kétoldali csípőficamnál a csecsemő lábai egyforma hoszszúk maradnak. A comb belső o'dalán lehet több (két-három) bu .lő. A csecsemő lábfejei kifs'é fordulnak. A térdben hajlító t lábakat nem lehet jól eltávc í ani egymástól. Hogyan és mikor lehet elejét vanni a csípőficamnak? Először is tudnunk kell, hogy a csecsemő születéséig, de szüle'ése után is felhúzott lábakká fekszik. Helytelen, ha a szüp'it, megmutatta és megkérdezte tőle

1! — Ismerte ezt a fiút? — Természetesen. Hiszen ez Janik ... Janik ... A z első csehszlovák had** test fiatal tisztjének eddig vidám tekintete szomorú lett. Nehezen, töredezve mondta el, milyen bátor, becsületes fiú volt Jan Horáček. A visszaemlékezés nagyon fájdalmas volt. Az előtte álló házaspár fia az ő karjaiban halt meg. Együtt feküdtek a tábori kórházban és az a fiatal fiú, aki tüdőlövést kapott, halála előtt suttogva ezt mondta neki: A hazámért halok meg, a hazámért ... a hazámért És a szó az ajkára fagyott. Lláború... Az asszony újn ból sírva fakad és kezét a szívére szorítja. Háború... milyen borzalmas dolog a háború, mely hosszú évek után is fájdalmat okoz. Negyed évszázad után is. jan Horáček síremléke szülő városában, Vysoká nad Jizerouban van. A síremléken ez olvasható: „Jan Horáček hősi halott, a testvéri Oroszországban a Belaja Cerkov melletti harcokban vesztette életét. Utolsó szavai ezek voltak: A hazáért halok meg. Adózzatok tisztelettel a hős emlékének. ALOJZ DOMANIŽSKf lők megpróbálják lábait kinyújtani és kiegyenesíteni, ha háromszögalakúra hajtott pelenkával úgy pólyázzák a gyereket, hogy lábai együtt maradjanak vagy Így helyezik el a pólyában. Ezzel kezdődik a fokozatosan kifejlődő csípőficam. Elvileg minden gyermeket három és öthónapos kora között ortopédiai vizsgálatra kell vinni. Röntgenfelvételen egyes gyermekeknél már látszik a combcsontfej eltávolodása a vápából. Ez mutatja a részleges vagy a teljes csípőficamot. Az ilyen gyermeket orvosi kezelésnek kell alávetni. A combcsontfejet fokozatosan visszaforgatják a vápába. Utána az ízületet ebben a helyzetben különleges filcvánkossal, bőrszíjakkal vagy „géppel" rögzítik. A kezelés csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő időn keresztül tart. Nem elég csak a combcsontfej visszaugratása a vápába, ahogy azt egyes falusi „csontkovácsok" csinálják. A combcsontfejet több hónapon át a megfelelő helyzetben kell rögzíteni, hogy megszilárduljon a vápa és a szalagkészülék és ehhez a helyzethez alkalmazkodjanak az ízületi tokok és a környező izomzat. Különben a combcsontfej a végtag mozgatásakor ismét kicsúszik a vápából, ami súlyos következményekkel járhat a páciens egész életére. Ezeknek a zavaroknak és a hosszadalmas kezelésnek elejét kell venni az idejében alkalmazott megelőzéssel. Ennek alapja az, hogy a csecsemőt mindjárt születésétől helyesen pólyázzuk. Milyen a helyes pőlyázás? A csecsemőt születése után hagyjuk összehúzott lábakkal feküdni úgy, hogy egymástól eltávolíthassa őket. A csecsemő combjai közé szélesre hajtogatott pelenkát teszünk s erre pelenkanadrágot húzunk. Semmiképpen sem szabad azonban a csecsemő lábacskáit háromszög alakúra hajtogatott pelenkával egymáshoz húzni. A széthajtott (téglalap alakú) ortopéd nadrágon elhelyezzük a szélesen összehajtott pelenkát. Ezt a gyermek alá csúsztatjuk és összefogjuk az övvel a dereka körül. Ezután a pelenka és a nadrág szabad részével betakarjuk a gyermek hasát és a pelenkát zsinórral megerősítjük. Végül kiszabadítjuk a pelenka alatt maradt szalagot és elhelyezzük a pelenka hasi részén. így pelenkanadrágot kapunk, amely a megfelelő helyzetben tartja a csecsemő lábait. Elősegíti a csípőízület helyes fejlődését és elejét veszi a ficamnak. Ugyanígy a veleszületett s még meg nem állapított csípőficamnál is ez a fajta pólyázás segít a csípőízület helyes fejlődésében. Azokban az esetekben, amikor később az ízületnek rögzítése válik szükségessé, sokkal rövidebb időt vesz igénybe a kezelés, mint a helytelenül pólyázott gyermekeknél. Függetlenül attól, hogy helyes-e a csecsemő pólyázása, minden édesanya köteles gyermekét életének harmadik hónapjában röntgenvizsgálatra bejelenteni. Az ortopédiai vizsgálatokba csecsemők 20 százalékánál állapítanak meg csípőficamot, vagy csípőízület-fejlődési rendellenességet. Mindez elkerülhető, ha az említett módon pólyázzuk a csecsemőt életének első három hónapjában. Dr. POŠTOLKA IVAN Növekszik a szakképzettség A Banská Bystrica-i Tesla gyártja a H. TV-műsor vételéhez szükséges berendezéseket. Ezenkívül termelési programjába tartozik a nagyon igényes nagyfrekvenciájú berendezések gyártása is. öt évvel ezelőtt ebben az üzemben csak 150 dolgozónak volt szakmunkás képesítése, ma viszont már 1300-nak van. • (v.l 1970 V. 15.