Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-12 / 111. szám, kedd

[ ÓNODY GYÖRGY CIPRUSI OWJEGYZETE I 1. A mediterrán Dallasban S zűk kis utca vezet az óvá­rost körbeszaladó velen cei fal közelében az érseki pa­lotához. Kísérőm egy üres te­leknél fékezett. Nem szólt ugyan egy szót sem, de tekin­tetéből is látni lehetett, hogy ez az az oiplnózus hely, ahol a sebesült pilóta földre hozta a testével védett elnököt. A történet ismert. Március 8-án Makariosz ciprusi államfő he­likopterrel indult egy közeli ko­lostorba, hogy misét celebrál­jon a függetlenségi harc egyik vezetőjének emlékére. Alig emelkedtek a magasba, gyilkos tűz zúdult rájuk ... Ciprusi ismerősöm a rend­őrökkel sűrűn körbefogott pa­lota mellett a szemközti épü­letre mutatott: — Innen jöttek a lövések — mondta. Felnéz­tem. A görög gimnázium könyv­tárának tetején görög zászló lengett. Nem álltunk meg. A gépkocsi sietve futott tovább. Amikor áthaladtunk a fama­gustai kapun és a velencei fal­lal párhuzamos bulváron igye­keztünk tovább, barátom két toronyépületre hívta fel a fi­gyelmemet. -- Vannak olyan feltételezések, hogy ezekről az épületekről ls tüzeltek Maka­riosz helikopterére. A nagy forgalomban nehe­zen vergődtünk tovább. Végre elhagytuk a hatalmas amerikai rádióadót — a nicosiaiak sze­rint ez a CIA egyik közvetítő állomása —, és a Famagusta felé vezető útra kanyarodtunk. A betonról hamarosan egy ke­vésbé használt, keskeny maka­dámra tértünk. Talán negyed­óra után feltűnt egy téglagyár, aztán újra csak szántóföldek, amelyek a kyréniai dombok fe lé nyújtózkodnak... — Valahol itt történt — mondta barátom, és tudtam, hogy arra a gyil­kosságra gondol, amely for­gaclzisz volt belügyminiszter rejtélyes, sötét életére tett pon­tot. Ez a merénylet és ez a gyil­kosság hozott engem, mint sok más kollégát ezekben a napok­ban a Földközi-tengeri Dallas­ba Kik a merénylők? A z elnök elleni merénylet tettesei az első pillanat­tól kezdve nem voilak isme­retlenek. A helyszínen fogták el a három famagustai rend­Őrt, a szélsőjobboldali újság­írót, a diákot és egy üzletem­bert. Kiderült az is, hogy fegy­vereik a rendőrtiszti iskola szá­mozott lőfegyverei voltak. Az összeesküvők módszere is meg­lepte a közvéleményt. A me­rénylők a konspiráció örök szabályaitól eltérőén március 8-án csupán az elnök meggyil­kolására törekedtek. Katonai egységek nem vették körül egyidejűleg a hatalomátvétel­hez szükséges kormányépüle­teket. Ennek két oka lehetett. Vagy nem volt hozzá megjele­li} erejük, de ez szinte valószí­nűtlen. Vagy pedig és ez lát­szik reálisabb feltevésnek az orvlövészek mögött olyan erők álltak, amelyeknek nem is volt rá szükségük. A hatalom Maka­riosz halála esetén ugyanis au­tomatikusan a kezükbe került volna, vagy —- s ez is feltéte­lezhető — olyan erők kezébe, amelyeknek együttműködésére számíthattak. így terelődött a gyanú egy­részt a képviselőház elnökére, aki közismerten a nagyburzsoá­zia képviselője és már a füg­getlenségi harc idején együtt dolgozott az angolokkal. Más­részt pedig egyre gyakrabban szerepelt a görögkeleti egyház egyik püspökének neve, aki vi­szont azért fordult szembe az érsekelnökkel, mert Makariosz elkanyarodott az enózisz poli­tikájától. De ezzel korántsem teljes a számbajöhető összeesküvők lis­tája. Logikusnak tűnt az a kö­vetkeztetés is, hogy a Ciprus szigetén szép számmal tevé­kenykedő és nicosiái vélemé­nyek szerint görög tisztek ve­zette terrorista szervezeteikhez vezetnek a szálak. A Nemzeti Front az elnököt már afrikai útja során megfenyegette. Ma­kariosz egy interjújában ezt maga is elismerte. E terroris­ták célja megegyezik az egyhá­zi körök elképzeléseivel: az enóziszt, a Görögországhoz való csatlakozást tartják Ciprus egyetlen jövőbeni útjának. S nem szükségtelen arra is emlé­keztetni, hogy a jelen esetben ezt a ciprusi politikát nem el­lenezné a mediterrán térség­ben egyre kisebb területre visz­szaszorított amerikai politika, amely Lídia elvesztését követő­en a NATO közbeiktatásával, sőt a NATO megkerülésével is szívesen vetné meg lábát a Földközi-tengeren „lehorgony­zott" hadihajón. A török közösség részvétele már az első pillanattól kizárt­nak tűnik. Kétségtelenül olyan erők léptek akcióba, amelyek ma is változatlanul a Görögor­szághoz való csatlakozás gon­dolatát képviselik. Tehát a po litikai indíték is egyértelmű. A kör bezárul U alamivel szűkebbre zárta a * kört az exbelügyminiszter meggyilkolása. Ciprus legrejté­lyesebb egyénisége tűnt el a porondról. Jorgadzisz hosszú ideig Makariosz kemény embe­rének számított, aki számos mi­niszterrel, vezető politikussal ellentétben elfogadta az elnök új politikai kurzusát, azaz szem­befordult az enózisszal. Koráb­ban ezért tűnt elfogadhatónak az a vád is, hogy Jorgadzisz részt vett a görög államfő el­leni merényletben. De még ha Jorgadzisz Cipru­son szinte ellenőrizhetetlen sa­ját titkosszolgálattal is rendel­kező személyiséggé nőtt fel, nem feltételezhető, hogy befo­lyása túlnyúlt a sziget határa­in, s keze — ha csak nem egy külső hatalom segítségével — átért a tengeren. Makariosz­nak viszont kétségkívül kapóra jött a túlságosan is megerősö­dött jorgadzisszal szemben ez az athéni vádaskodás, hiszen így alkalma volt Jorgadzisz „kihajózására" a kormányból. Az exbelügyminiszter hiúságá­ban sértve, ám hatalmában ke­véssé korlátozva szőtte tovább terveit. Nicosiában teljesen megegyez­nek a vélemények abban, hogy Jorgadzisz kettős ügynök volt. Szolgálta Angliát és az utóbbi időben az Egyesült Államokat is. A hivatalos körök eleinte cáfolták, később azonban hiva­talosan is elismerték Jorgad­zisz szerepéi a Makariosz elleni merényletben. Ebben az össze­függésben csupán az tételezhető fel, hogy Jorgadzisznak azért kellett meghalnia, mert túl so­kat tudott. El kell vetni azt a lehetősé­get is, hogy Jorgadzisz angol megbízásból cselekedett. Lon­dont semmiféle különösebb ér­dek nem bírhatta arra, hogy Makariosz ellen cselekedjék. Támaszpontjai szilárdak, s még ha egy-egy hivatalos nyilatko­zat olykor utal is arra, — pél­dául ilyen értelemben beszélt előttem a kormány szóvivője, — hogy Ciprus demilitarizálása találkozna a ciprusi nép és a kormány elképzeléseivel, a támaszpontok* n élő brit kato­naság lényegében olyan nagy százalékban járul hozzá a 600 ezer lakosú sziget nemzeti jö­vedelméhez, hogy az angolelle­nes megnyilatkozások nem te­kinthetők többnek propaganda­szólamoknál. Következésképpen a közbülső ember, tehát Jorgad­zisz mögött logikusan a másik megbízó, azaz Washington ke­rül egyre gyanúsabb megvilá­gításba. Ezt látszik egyébként alátámasztani az a körülmény is, hogy az Egyesült Államok érdeklődése a szigetország iránt szemmel láthatóan megnőtt. Persze, még ha mindez logi­kusan következik is a helyzet­ből, az érdekeknek és érdekel­lentéteknek abban a dzsungelé­ben, amely Ciprus belpolitikai életét jellemzi s amely straté­giai fontossága miatt Ciprust a a kiilső hatalmak érdeklődésé­nek gyűrűjébe fonja, nem ki­zárt, hogy idői tjes szövetségek jöhettek létre bizonyos külső erők közt, s ezek időleges part­nerekre találtak bizonyos, szi­geten belüli poVtikai, sőt kato­nai csoportokban is. KÖVETKEZIK: A GREEN LINE KÉT OLHALÄN Az égből pottyant lány Tizenkilenc éves. A neve • Milenka Veselá, de min­denki Lenkának becézi. Lenkát, Miienkát neve valóban kitűnő­en jellemzi (veselá magyarul annyit jelent, hogy vidám, víg), hisz porcelánfehér arcán derűs, de egyben huncut gyerekmo­soly ül állandóan. És a szeme? A szeme elképesztően kék. A pipacsos búzamezők feletti ma­gas nyári égbolt igazi égszín­kékjét juttatja eszembe, meg a Földközi-tenger kék végtelensé gét. Önkéntelenül is egy magá­nyos fehér vitorlást, vagy pe­dig a magasba szálló ezüst gép­madarat keresem szeme kékjé­ben. Rögvest meg is mondom Len­kének, hogy mit láttam, illetve mit kerestem szeme kékjében. Lenke először meglepetten néz rám, majd gyerekesen felkacag. Válasza nem kevésbé meglepő. — Én vitorlásrepülő vagyok és vagy kétszáz kilométernyire innen, Černoholy pod Brdy ne­vű község határában „magán­repülőteret" birtokolok mondja Lenka jellegzetes hun cut mosolyával. Majd látva két­kedő arckifejezésemet, folytatja mondókáját. — Hatvannyolc őszén a Kar­tový Vary-i „ínyenc" eszpresz­szóban kezdődött minden. Ott ismerkedtem meg a helybeli Svazarm-vitorlásrepiilők edzőjé­vel, aki meghívott a toužimi vi­torlásrepülőtérre. Megtetszett a dolog. Beléptem a szakosztály­ba. Inasként kezdtem, majd az edzővel repülgettünk. Gyönyörű fenn minden. Képzelje el, 500 méternyi magasságban az em­ber még lepkével találkozik. Alattunk erdők, mezők zöldje, piros háztetők, fenn pedig a fennséges csend és fény, és új­ból fény ... Hatvankilenc tavaszán enge­délyezték Lenkének az első, majd a második, a harmadik „szólórepülést". És egyszer, gyönyörű, májusvégi nap volt, madár könnyedségével repült a magasba a pilótaruhába öltözött Lenke. Röpült, röpült, élvezte a magasságot, a ragyogó napfényt és a muzsikáló csöndet. Elra­gadta őt a sikló röpülés gyö­nyörűsége, téren és időn kívül, egy valószínűtlenül szép világ­ban érezte magát, majd meg­rémülve meredt karórájára. Már több mint két órája volt a le­vegőben, az anyarepülőtér rá­dió felhívására nem válaszolt. A vidék ismeretlen volt s szive egyszerre teli lett félelemmel... Alatta egy völgy mélyében ap­ró falucska húzódott meg. A fa­lu felett a domboldalon tehe­nek ... Lenke elhatározta, itt megkísérli a leszállást... A domboldalon, a tehenek között. Keringett, keringett, s végül minden baj nélkül földet ért. A domboldalon, a tehenek kö­zött, mire az oktalan barmok megrémülve futottak százfelé. A . mikor Lenke kiszállt a gépből, a falucska népe összecsődült. Szájtátva bámulta „az égből pottyant lányt", aki­nek fogalma sem volt arról, hol is van tulajdonképpen, melyik táján az országnak. Csupán a falu kocsmájában, miután el­mondta a kíváncsi tömegnek, mily módon került hozzájuk, tudta meg, hogy a község neve Černoholy pod Brdy. Estig ünnepelték a derék fa­lusiak a „kombinézes angyalt", vagy ahogyan egy anyóka men­ren őt elnevezte, az égből poty­tyant lányt. És ha a toužimi repülőtér mechanikusai, akik a kocsmáros telefonüzenete alap­ján azonnal útra keltek, idejé­ben meg nem érkeznek, Lenke ma minden bizonnyal Černoholy pod Brdy falucskájának a dísz­polgára. A domboldalt így is, m^ww M mint „iiiagánrepdlőteret" szim­bolikusan neki ajándékozták. A megérkezett kollégák meg­lehetős mord arckifejezéssel le­szerelték a vitorlásrepíilő szár­nyait, aztán a szétszedett gépet a szorongó Lenkével együtt fel­rakták egy tehergépkocsira, és sötét este ide, sötét este oda, elindultak hazafelé ... Az égből pottyant lányt nagy fejmosás után három hétre el­tiltották a szólórepüléstől. De ez a három hét úgy elröpült, akárcsak az iskolaév utolsó há­rom hete, és Lenke ismét rö­pült. Igen, ezúttal nem oda, aho­vá a szíve vonzotta. Két érettsé­givel a zsebében (közben ugyan­is németből a Karlovy Vary-i nyelviskolán is megszerezte a szükséges képesítést) Františ­kovy Láznéban, a Pawlik nevű gyógyintézetben vállalt állást mint kultúrfelelős és mint né­met meg angol nyelvű idegen­vezető! Természetesen Františkovy Lázné Lenke számára csupán átszálló állomást jelent, idegen nyelvek gyakorlását, ismerke­dést a gyakorlati élettel. De semmivel sem többet. Esetleg néhány kedves, derűs és humoros órát meg napot. Mint az elmúlt ősz folyamán, amikor az Imperial Szálló nyu­gatnémet vendégeinek Karlovy Varyt mutatta be. Amikor a hí­res fürdőváros nevezetességeit megtekintették, az Imperial ven­dégei és Lenke védencei két­órás kimenőt kaptak. Lenke figyelmeztette vala­mennyiüket, hogy pontosan 17 órakor indulnak hazafelé. S ar­ra ls felhívta figyelmüket, hogy a híres karlsbadi gyógyforrások vizéből ne igyanak túl sokat, mivel az előbb-utóbb bajjal Jár­na. Természetes, hogy 17 óra­• kor két házaspár hiány­zott. A helybeli fogaskerekűvel akartak feljutni a tájat uraló kilátóhoz és a fogaskerekű megmakacsolón mászott vala­hol a meredek hegyoldalban fennakadt. Másfél órás késéssel indultak haza, és több mint há­romórás késéssel érkeztek meg Františkovy Láznéba. A nyugat­nemet vendéguKin;n uiyuw.o na­gyon ízlett a karlsbadi források vize, s ennek következtében ha­zafelé vagy ötször kellett rend­kívül és gyors megállást elren­delni ... Lenke most is gondtalan gye­rek módjára kacag fel, amikor a kirándulás történelét meséli, vagy amikor arról beszél, hogy harmadik emeleti szobájában gyakran arra ébredt, hogy egy csintalan mókus kapargálta a szemét, majd megijedve az éj­jeli szekrényre ugrott, feldön­tötte az ébresztőórát, összetör­te a virágvázát és aztán a nyi­tott ablakon keresztül kihup­pant az épület előtti vén gesz­tenyefára. A mókusok, itt Zu­zankának hívják őket, azonban nemcsak Lenkél, hanem a nyi­tott ablaknál alvó pácienseket is molesztálják, akik ijedve si­koltoznak és hívják éjszaka ide­jén is segítségül a deli termetű kul túrfelelősi . . . A pillanat bája és szépsége, még ha humorral is van fűsze­rezve, azonban gyorsan elillan és Lenkét ismét régi vágyai ke­rítik hatalmukba. És Lenke nyomban elkomolyodik. Mert ez a gyermekarcú, mo­solygós, tizenkilenc éves kultúr­felelős a biológia szerelmese. Már gyermekkora óta! Lenkét ugyanis nagyapja nevelte, aki fiúunokát akart belőle faragni. Megtanította a kis unokát fára mászni, máriásozni, a hatalmas farkaskutyával pajtáskodni. Ki­lencéves korában Lenke egy ré­gi akváriumban 32 fehér egeret tenyésztett, rovargyűjteménye volt, és egy csámpás, ravasz csókával barátkozott. Innen az erdők sűrűjéből Doubyba járt is­kolába, kilenc esztendőn át, na­ponta vagy kilenc kilométert. Aztán Karlovy Vary következett, az általános műveltséget nyújtó középiskola. Érettségi vizsga: tiszta jelesre. És ... És Lenke azt hitte, hogy ha sikeresen végezte el a prágai Károly Egyetem természettudo­mányi karán a felvételit, akkor máris prágai egyetemista lesz belőle, majd pedig biológus. Ám helyszűke miatt Lenkél nem vették fel az egyetemre. A kö­vetkező évben ismét megismé­telte a felvételit, ezúttal is si­keresen. Ám most sem vették fel. így aztán 1968 őszén fel­csapott kultúrfelelősnek és ide­genvezetőnek Františkovy Láz­néban. Hatvankilenc nyarán végre régesrégen várt levelet kapott Prágából: felvették őt a Károly Egyetemre. Most azonban Lenke Františ­kovy Láznéban várja ki az is­kolaév végét, hogy aztán hetven őszén visszatérhessen szerelmé­hez, a biológiához, mint egye­temista, aki egyszer majd a jö­vő Lenkéit fogja szakszerűen bevezetni a biológia rejtett szép ségeibe. A ddig? Addig pedig mint kultúrfelelős dolgozik jelenlegi posztján, kergeti és eteti a Zuzankákat, mutogatja a táj szépségeit, és óva óvja a külföldi turistákat: óvakodjanak a nyugat-csehországi fürdőváro­sok gyógyforrásainak túlságos élvezetétől, illetve ennek hatá­sától. Szabad napjait pedig a touži­mi vitorlás repülőtéren, vagy pedig gépjében, ég és föld kö­zött tölti boldogan, ez' az égből pottyant lány. BARSI IMRE _a> <u •0) > _o 3 O a JC «o c 0) -c "ä '5. o D >

Next

/
Thumbnails
Contents