Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-12 / 111. szám, kedd

[ ÓNODY GYÖRGY CIPRUSI OWJEGYZETE I 1. A mediterrán Dallasban S

zűk kis utca vezet az óvárost körbeszaladó velen cei fal közelében az érseki palotához. Kísérőm egy üres teleknél fékezett. Nem szólt ugyan egy szót sem, de tekintetéből is látni lehetett, hogy ez az az oiplnózus hely, ahol a sebesült pilóta földre hozta a testével védett elnököt. A történet ismert. Március 8-án Makariosz ciprusi államfő helikopterrel indult egy közeli kolostorba, hogy misét celebráljon a függetlenségi harc egyik vezetőjének emlékére. Alig emelkedtek a magasba, gyilkos tűz zúdult rájuk ... Ciprusi ismerősöm a rendőrökkel sűrűn körbefogott palota mellett a szemközti épületre mutatott: — Innen jöttek a lövések — mondta. Felnéztem. A görög gimnázium könyvtárának tetején görög zászló lengett. Nem álltunk meg. A gépkocsi sietve futott tovább. Amikor áthaladtunk a famagustai kapun és a velencei fallal párhuzamos bulváron igyekeztünk tovább, barátom két toronyépületre hívta fel a figyelmemet. -- Vannak olyan feltételezések, hogy ezekről az épületekről ls tüzeltek Makariosz helikopterére. A nagy forgalomban nehezen vergődtünk tovább. Végre elhagytuk a hatalmas amerikai rádióadót — a nicosiaiak szerint ez a CIA egyik közvetítő állomása —, és a Famagusta felé vezető útra kanyarodtunk. A betonról hamarosan egy kevésbé használt, keskeny makadámra tértünk. Talán negyedóra után feltűnt egy téglagyár, aztán újra csak szántóföldek, amelyek a kyréniai dombok fe lé nyújtózkodnak... — Valahol itt történt — mondta barátom, és tudtam, hogy arra a gyilkosságra gondol, amely forgaclzisz volt belügyminiszter rejtélyes, sötét életére tett pontot. Ez a merénylet és ez a gyilkosság hozott engem, mint sok más kollégát ezekben a napokban a Földközi-tengeri Dallasba Kik a merénylők? A

z elnök elleni merénylet tettesei az első pillanattól kezdve nem voilak ismeretlenek. A helyszínen fogták el a három famagustai rendŐrt, a szélsőjobboldali újságírót, a diákot és egy üzletembert. Kiderült az is, hogy fegyvereik a rendőrtiszti iskola számozott lőfegyverei voltak. Az összeesküvők módszere is meglepte a közvéleményt. A merénylők a konspiráció örök szabályaitól eltérőén március 8-án csupán az elnök meggyilkolására törekedtek. Katonai egységek nem vették körül egyidejűleg a hatalomátvételhez szükséges kormányépületeket. Ennek két oka lehetett. Vagy nem volt hozzá megjeleli} erejük, de ez szinte valószínűtlen. Vagy pedig és ez látszik reálisabb feltevésnek az orvlövészek mögött olyan erők álltak, amelyeknek nem is volt rá szükségük. A hatalom Makariosz halála esetén ugyanis automatikusan a kezükbe került volna, vagy —- s ez is feltételezhető — olyan erők kezébe, amelyeknek együttműködésére számíthattak. így terelődött a gyanú egyrészt a képviselőház elnökére, aki közismerten a nagyburzsoázia képviselője és már a függetlenségi harc idején együtt dolgozott az angolokkal. Másrészt pedig egyre gyakrabban szerepelt a görögkeleti egyház egyik püspökének neve, aki viszont azért fordult szembe az érsekelnökkel, mert Makariosz elkanyarodott az enózisz politikájától. De ezzel korántsem teljes a számbajöhető összeesküvők listája. Logikusnak tűnt az a következtetés is, hogy a Ciprus szigetén szép számmal tevékenykedő és nicosiái vélemények szerint görög tisztek vezette terrorista szervezeteikhez vezetnek a szálak. A Nemzeti Front az elnököt már afrikai útja során megfenyegette. Makariosz egy interjújában ezt maga is elismerte. E terroristák célja megegyezik az egyházi körök elképzeléseivel: az enóziszt, a Görögországhoz való csatlakozást tartják Ciprus egyetlen jövőbeni útjának. S nem szükségtelen arra is emlékeztetni, hogy a jelen esetben ezt a ciprusi politikát nem ellenezné a mediterrán térségben egyre kisebb területre viszszaszorított amerikai politika, amely Lídia elvesztését követően a NATO közbeiktatásával, sőt a NATO megkerülésével is szívesen vetné meg lábát a Földközi-tengeren „lehorgonyzott" hadihajón. A török közösség részvétele már az első pillanattól kizártnak tűnik. Kétségtelenül olyan erők léptek akcióba, amelyek ma is változatlanul a Görögországhoz való csatlakozás gondolatát képviselik. Tehát a po litikai indíték is egyértelmű. A kör bezárul U alamivel szűkebbre zárta a * kört az exbelügyminiszter meggyilkolása. Ciprus legrejtélyesebb egyénisége tűnt el a porondról. Jorgadzisz hosszú ideig Makariosz kemény emberének számított, aki számos miniszterrel, vezető politikussal ellentétben elfogadta az elnök új politikai kurzusát, azaz szembefordult az enózisszal. Korábban ezért tűnt elfogadhatónak az a vád is, hogy Jorgadzisz részt vett a görög államfő elleni merényletben. De még ha Jorgadzisz Cipruson szinte ellenőrizhetetlen saját titkosszolgálattal is rendelkező személyiséggé nőtt fel, nem feltételezhető, hogy befolyása túlnyúlt a sziget határain, s keze — ha csak nem egy külső hatalom segítségével — átért a tengeren. Makariosznak viszont kétségkívül kapóra jött a túlságosan is megerősödött jorgadzisszal szemben ez az athéni vádaskodás, hiszen így alkalma volt Jorgadzisz „kihajózására" a kormányból. Az exbelügyminiszter hiúságában sértve, ám hatalmában kevéssé korlátozva szőtte tovább terveit. Nicosiában teljesen megegyeznek a vélemények abban, hogy Jorgadzisz kettős ügynök volt. Szolgálta Angliát és az utóbbi időben az Egyesült Államokat is. A hivatalos körök eleinte cáfolták, később azonban hivatalosan is elismerték Jorgadzisz szerepéi a Makariosz elleni merényletben. Ebben az összefüggésben csupán az tételezhető fel, hogy Jorgadzisznak azért kellett meghalnia, mert túl sokat tudott. El kell vetni azt a lehetőséget is, hogy Jorgadzisz angol megbízásból cselekedett. Londont semmiféle különösebb érdek nem bírhatta arra, hogy Makariosz ellen cselekedjék. Támaszpontjai szilárdak, s még ha egy-egy hivatalos nyilatkozat olykor utal is arra, — például ilyen értelemben beszélt előttem a kormány szóvivője, — hogy Ciprus demilitarizálása találkozna a ciprusi nép és a kormány elképzeléseivel, a támaszpontok* n élő brit katonaság lényegében olyan nagy százalékban járul hozzá a 600 ezer lakosú sziget nemzeti jövedelméhez, hogy az angolellenes megnyilatkozások nem tekinthetők többnek propagandaszólamoknál. Következésképpen a közbülső ember, tehát Jorgadzisz mögött logikusan a másik megbízó, azaz Washington kerül egyre gyanúsabb megvilágításba. Ezt látszik egyébként alátámasztani az a körülmény is, hogy az Egyesült Államok érdeklődése a szigetország iránt szemmel láthatóan megnőtt. Persze, még ha mindez logikusan következik is a helyzetből, az érdekeknek és érdekellentéteknek abban a dzsungelében, amely Ciprus belpolitikai életét jellemzi s amely stratégiai fontossága miatt Ciprust a a kiilső hatalmak érdeklődésének gyűrűjébe fonja, nem kizárt, hogy idői tjes szövetségek jöhettek létre bizonyos külső erők közt, s ezek időleges partnerekre találtak bizonyos, szigeten belüli poVtikai, sőt katonai csoportokban is. KÖVETKEZIK: A GREEN LINE KÉT OLHALÄN Az égből pottyant lány Tizenkilenc éves. A neve • Milenka Veselá, de mindenki Lenkának becézi. Lenkát, Miienkát neve valóban kitűnően jellemzi (veselá magyarul annyit jelent, hogy vidám, víg), hisz porcelánfehér arcán derűs, de egyben huncut gyerekmosoly ül állandóan. És a szeme? A szeme elképesztően kék. A pipacsos búzamezők feletti magas nyári égbolt igazi égszínkékjét juttatja eszembe, meg a Földközi-tenger kék végtelensé gét. Önkéntelenül is egy magányos fehér vitorlást, vagy pedig a magasba szálló ezüst gépmadarat keresem szeme kékjében. Rögvest meg is mondom Lenkének, hogy mit láttam, illetve mit kerestem szeme kékjében. Lenke először meglepetten néz rám, majd gyerekesen felkacag. Válasza nem kevésbé meglepő. — Én vitorlásrepülő vagyok és vagy kétszáz kilométernyire innen, Černoholy pod Brdy nevű község határában „magánrepülőteret" birtokolok mondja Lenka jellegzetes hun cut mosolyával. Majd látva kétkedő arckifejezésemet, folytatja mondókáját. — Hatvannyolc őszén a Kartový Vary-i „ínyenc" eszpreszszóban kezdődött minden. Ott ismerkedtem meg a helybeli Svazarm-vitorlásrepiilők edzőjével, aki meghívott a toužimi vitorlásrepülőtérre. Megtetszett a dolog. Beléptem a szakosztályba. Inasként kezdtem, majd az edzővel repülgettünk. Gyönyörű fenn minden. Képzelje el, 500 méternyi magasságban az ember még lepkével találkozik. Alattunk erdők, mezők zöldje, piros háztetők, fenn pedig a fennséges csend és fény, és újból fény ... Hatvankilenc tavaszán engedélyezték Lenkének az első, majd a második, a harmadik „szólórepülést". És egyszer, gyönyörű, májusvégi nap volt, madár könnyedségével repült a magasba a pilótaruhába öltözött Lenke. Röpült, röpült, élvezte a magasságot, a ragyogó napfényt és a muzsikáló csöndet. Elragadta őt a sikló röpülés gyönyörűsége, téren és időn kívül, egy valószínűtlenül szép világban érezte magát, majd megrémülve meredt karórájára. Már több mint két órája volt a levegőben, az anyarepülőtér rádió felhívására nem válaszolt. A vidék ismeretlen volt s szive egyszerre teli lett félelemmel... Alatta egy völgy mélyében apró falucska húzódott meg. A falu felett a domboldalon tehenek ... Lenke elhatározta, itt megkísérli a leszállást... A domboldalon, a tehenek között. Keringett, keringett, s végül minden baj nélkül földet ért. A domboldalon, a tehenek között, mire az oktalan barmok megrémülve futottak százfelé. A

. mikor Lenke kiszállt a gépből, a falucska népe összecsődült. Szájtátva bámulta „az égből pottyant lányt", akinek fogalma sem volt arról, hol is van tulajdonképpen, melyik táján az országnak. Csupán a falu kocsmájában, miután elmondta a kíváncsi tömegnek, mily módon került hozzájuk, tudta meg, hogy a község neve Černoholy pod Brdy. Estig ünnepelték a derék falusiak a „kombinézes angyalt", vagy ahogyan egy anyóka menren őt elnevezte, az égből potytyant lányt. És ha a toužimi repülőtér mechanikusai, akik a kocsmáros telefonüzenete alapján azonnal útra keltek, idejében meg nem érkeznek, Lenke ma minden bizonnyal Černoholy pod Brdy falucskájának a díszpolgára. A domboldalt így is, m^ww M mint „iiiagánrepdlőteret" szimbolikusan neki ajándékozták. A megérkezett kollégák meglehetős mord arckifejezéssel leszerelték a vitorlásrepíilő szárnyait, aztán a szétszedett gépet a szorongó Lenkével együtt felrakták egy tehergépkocsira, és sötét este ide, sötét este oda, elindultak hazafelé ... Az égből pottyant lányt nagy fejmosás után három hétre eltiltották a szólórepüléstől. De ez a három hét úgy elröpült, akárcsak az iskolaév utolsó három hete, és Lenke ismét röpült. Igen, ezúttal nem oda, ahová a szíve vonzotta. Két érettségivel a zsebében (közben ugyanis németből a Karlovy Vary-i nyelviskolán is megszerezte a szükséges képesítést) Františkovy Láznéban, a Pawlik nevű gyógyintézetben vállalt állást mint kultúrfelelős és mint német meg angol nyelvű idegenvezető! Természetesen Františkovy Lázné Lenke számára csupán átszálló állomást jelent, idegen nyelvek gyakorlását, ismerkedést a gyakorlati élettel. De semmivel sem többet. Esetleg néhány kedves, derűs és humoros órát meg napot. Mint az elmúlt ősz folyamán, amikor az Imperial Szálló nyugatnémet vendégeinek Karlovy Varyt mutatta be. Amikor a híres fürdőváros nevezetességeit megtekintették, az Imperial vendégei és Lenke védencei kétórás kimenőt kaptak. Lenke figyelmeztette valamennyiüket, hogy pontosan 17 órakor indulnak hazafelé. S arra ls felhívta figyelmüket, hogy a híres karlsbadi gyógyforrások vizéből ne igyanak túl sokat, mivel az előbb-utóbb bajjal Járna. Természetes, hogy 17 óra• kor két házaspár hiányzott. A helybeli fogaskerekűvel akartak feljutni a tájat uraló kilátóhoz és a fogaskerekű megmakacsolón mászott valahol a meredek hegyoldalban fennakadt. Másfél órás késéssel indultak haza, és több mint háromórás késéssel érkeztek meg Františkovy Láznéba. A nyugatnemet vendéguKin;n uiyuw.o nagyon ízlett a karlsbadi források vize, s ennek következtében hazafelé vagy ötször kellett rendkívül és gyors megállást elrendelni ... Lenke most is gondtalan gyerek módjára kacag fel, amikor a kirándulás történelét meséli, vagy amikor arról beszél, hogy harmadik emeleti szobájában gyakran arra ébredt, hogy egy csintalan mókus kapargálta a szemét, majd megijedve az éjjeli szekrényre ugrott, feldöntötte az ébresztőórát, összetörte a virágvázát és aztán a nyitott ablakon keresztül kihuppant az épület előtti vén gesztenyefára. A mókusok, itt Zuzankának hívják őket, azonban nemcsak Lenkél, hanem a nyitott ablaknál alvó pácienseket is molesztálják, akik ijedve sikoltoznak és hívják éjszaka idején is segítségül a deli termetű kul túrfelelősi . . . A pillanat bája és szépsége, még ha humorral is van fűszerezve, azonban gyorsan elillan és Lenkét ismét régi vágyai kerítik hatalmukba. És Lenke nyomban elkomolyodik. Mert ez a gyermekarcú, mosolygós, tizenkilenc éves kultúrfelelős a biológia szerelmese. Már gyermekkora óta! Lenkét ugyanis nagyapja nevelte, aki fiúunokát akart belőle faragni. Megtanította a kis unokát fára mászni, máriásozni, a hatalmas farkaskutyával pajtáskodni. Kilencéves korában Lenke egy régi akváriumban 32 fehér egeret tenyésztett, rovargyűjteménye volt, és egy csámpás, ravasz csókával barátkozott. Innen az erdők sűrűjéből Doubyba járt iskolába, kilenc esztendőn át, naponta vagy kilenc kilométert. Aztán Karlovy Vary következett, az általános műveltséget nyújtó középiskola. Érettségi vizsga: tiszta jelesre. És ... És Lenke azt hitte, hogy ha sikeresen végezte el a prágai Károly Egyetem természettudományi karán a felvételit, akkor máris prágai egyetemista lesz belőle, majd pedig biológus. Ám helyszűke miatt Lenkél nem vették fel az egyetemre. A következő évben ismét megismételte a felvételit, ezúttal is sikeresen. Ám most sem vették fel. így aztán 1968 őszén felcsapott kultúrfelelősnek és idegenvezetőnek Františkovy Láznéban. Hatvankilenc nyarán végre régesrégen várt levelet kapott Prágából: felvették őt a Károly Egyetemre. Most azonban Lenke Františkovy Láznéban várja ki az iskolaév végét, hogy aztán hetven őszén visszatérhessen szerelméhez, a biológiához, mint egyetemista, aki egyszer majd a jövő Lenkéit fogja szakszerűen bevezetni a biológia rejtett szép ségeibe. A

ddig? Addig pedig mint kultúrfelelős dolgozik jelenlegi posztján, kergeti és eteti a Zuzankákat, mutogatja a táj szépségeit, és óva óvja a külföldi turistákat: óvakodjanak a nyugat-csehországi fürdővárosok gyógyforrásainak túlságos élvezetétől, illetve ennek hatásától. Szabad napjait pedig a toužimi vitorlás repülőtéren, vagy pedig gépjében, ég és föld között tölti boldogan, ez' az égből pottyant lány. BARSI IMRE _a> <u •0) > _o 3 O a JC «o c 0) -c "ä '5. o D >