Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-08 / 108. szám, péntek

A SAJTŐ SZABADSÁGA ÉS A „SAJTÓSZABADSÁG" L

enin a sajtó küldetését úgy jelölte meg, hogy az betölti a kollektív szervező, propagátor és agitátor szerepét. A sajtó e hármas küldetésének általános megfogalmazásán túl Leninnél azonban a sajtószabadság osztályjellegének a meghatározása a döntő, melyet Mjasznyikovhoz 1921-ben írt levelében olyan találóan fogalmaz meg, hogy 50 év távlatából is frappáns feleletet ad azoknak, akik az 1968-as augusztusi események után krokodilkönnyeket hullajtottak a sajtó megrendszabályozása miatt. Egyesek a párt és állami szerveknek arra a döntésére, hogy a csehszlovák sajtóban nincs helye a pártot, a szocializmust és a Szovjetuniót becsmérlő írásoknak, úgy reagáltak, hogy ezzel vége az úgynevezett „sajtószabadságnak". Szerintük ugyanis a „sajtószabadság" azt jelentette, hogy a sajtóban szabadon támadhatták a szocializmus alapjait és népeinknek a Szovjetunióhoz fűződő barátságát. Lenin Mjasznyikovhoz írt levelében ezzel kapcsolatban így teszi fel a kérdést: „»... Sajtószabadságot a monarchistáktól az anarchistákig bezárólag .. Remek! De engedje meg, minden marxista és minden munkás ... azt fogja mondani: tisztázzuk, milyen sajtószabadságot? minek az érdekében? milyen osztály számára?" Lenin egyben választ ad arra is, hogy mire jó a „sajtószabadság" azokban az országokban, ahol a kapitalizmus van hatalmon: „A sajtószabadság — írja — mindenütt a világon, ahol tőkések vannak, szabadság a lapok megvásárlására, az írók megvásárlására, szabadság a „közvélemény" megvesztegetésére és megvásárlására és irányítására — a burzsoázia érdekében". „Mi világosan látjuk — írja Lenin — azt a tényt: a „sajtószabadság" a valóságban azt jelenti, hogy a nemzetkőzi burzsoázia nyomban megvásárolja a kadet, esszer és mensevik frők százait és ezreit, és megszervezi propagandájukat, harcukat ellenünk". Lenin írásaiból világosan kitűnik, hogy a marxisták az osztályalapokon megvalósuló sajtószabadságot akarják, olyan sajtószabadságért szállnak síkra, mely konstruktíven elősegíti a tömegek ideológiai nevelését a marxizmus-leninizmus alapján. A társadalomban, ahogy nem érvényesülhet az „abszolút demokrácia", úgy a sajtó is, mint a politikai szervezkedés központja, nem lehet mentes a társadalom vezető osztályának érdekeitől — a mi konkrét esetünkben — a munkásosztály és annak pártja érdekeitől. A z 1968-as csehszlovákiai események, a tömegtájékoztató eszközök szerepe a napnál is világosabban mutatja, hogy a sajtószabadság olyan abszolutizálása, mely nélkülözi az osztályszempontot és helyet ad a szocialistaellenes erőknek, csak oda vezethet, hogy a nemzetközi burzsoázia megvásárolja az újságírókat a szocializmus elleni propaganda érdekében. Emlékezzünk csak vissza. Vajon véletlen volt-e, hogy például Goldstücker, Šik és a hasonszőrűek 1968-ban az „emberarcú szocializmus" problémáit a bécsi és más nyugat-európai televízióban magyarázták a nyugati közönségnek? Vajon mit akartak ezzel bizonyítani? Azt, hogy Csehszlovákiában olyasmi történik, ami alapja lehet Csehszlovákia és a nyugati hatalmak közeledésének és a szocialista tábortól való eltávolodásnak. Vagy véletlen az, hogy azok az újságírók, akik sokszor pártkönyvvel a zsebükben a leghangosabbak voltak és egymást túlszárnyalva becsmérelték mindazt, amit a párt és a munkásosztály 20 év alatt ebben az országban alkotott — augusztus után helyet kaptak a Szabad Európa Rádiójánál és más kapitalista propagandaközpontokban? Talán elhiszi valaki, hogy a Pelikán, Volný, Štefan és a többiek kapcsolata a kapitalista propagandaközpontokkal csak augusztus után kezdődött és a véletlen műve volt? Nem! Ezek az emberek már jóval előbb kenyéradó gazdáiknak tekintették a nyugati burzsoáziát, már jóval előbb megvásárolta őket a nemzetközi burzsoázia, hogy felhasználja őket a szocializmus elleni harcban. 1968-ban sokan úgy magyarázták a sajtó szabadságának szükségességét, hogy társadalmunkban annyi visszásság és hiányosság halmozódott fel, hogy ezeket csak a „sajtószabadság" megvalósításával lehet kiküszöbölni. Ám Lenin világosan kifejti, hogy az olyan „sajtószabadság", mely lehetővé teszi azt, hogy a nemzetközi burzsoázia megvásárolja a publicisták százait, olyan „sajtószabadság", mely utat nyit a szocializrnuseilenes erőknek és nézeteknek, nem segíti megtisztítani a pártot a bürokráciától és a más hibáktól, egyszerűen azért, mert ezt a „szabadságot" a hazai antiszocialista erők és a külföldi burzsoázia nem a párt segítségére akarja felhasználni. A „sajtószabadság" fegyverré válik a burzsoázia kezében. Leninnek az a megállapítása is érvényes, hogy a világ burzsoáziája nem halt meg, él és itt áll ugrásra készen. G

ondolkodjunk el és nézzük ineg konkrétan, miben segített a pártnak az a „sajtószabadság", mely utat nyitott a svitáki, šiki, goldstiickeri és nem utolsósorban a K 231 funkcionáriusai ideológiája publikálásának. Segített ez valóban a pártnak megoldani a párton belül és a társadalomban felhalmozódott problémákat? Nem, nem segített, mert nem ez volt a célja. Céljuk nem a párt tekintélyének visszaállítása, nem a deformációk igazi okainak eltávolítása volt, hanem a párt és az állami szervek tekintélyének lejáratása, egy olyan légkör megteremtése, melyben lehetségessé válik a központi vezetés és a tömegek közti kapcsolat felszámolása, melyben aztán a tömegek engedelmes játékszerévé válnak különböző kétes elméletnek és gyakorlatnak. Liehm például így fogalmazta meg 1968-ban a Literárni listy vezércikkében a párt legsürgősebb feladatát: „A párt legsürgősebb feladata 'meghatározni, hogy hogyan fog osztozni más pártokkal a hatalomban." A fő kérdés tehát az volt, hogy a párt mikor és milyen formában mond le a hatalomról. Ezt nevezik „segítségnek". Legélesebb fegyverük a múlt hibáinak és deformációinak felnagyítása volt. (Ebben még az sem zavarta őket, hogy az „emberarcú szocializmus" jelszava alatt, mely „emberarc" sokszor embertelen grimasszá torzult, a régi deformációkat újabb deformációkkal tetézték.) Ezen az alapon akarták megteremteni elméleti indoklását annak, hogy a tömegek 1968 januárjára ne úgy tekintsenek, mint a 20 évvel ezelőtt elkezdett út logikus folytatására, hanem úgy, mintha itt valami teljesen új minőség keletkezett volna, ami még nem volt. A másik fegyverük azt volt, hogy a sajtó szabadságával viszszaélve szinte futószalagon gyártották a követeléseket és e követelések körül formálták a közvéleményt, persze anélkül, hogy a követelések jogosságát objektív vizsgálat tárgyává tették volna. Lenin említett cikkében a hibák orvoslásának módjáról többek között azt mondja, hogy: látjuk a betegséget és a hibákat, ezeket azonban nem a burzsoáziának nyújtott „sajtószabadsággal", hanem a proletariátus és a párt intézkedéseivel kell orvosolni. Sok munka vár ránk, a betegségeket fokozatosan gyógyítani, de valóban gyógyítani kell és nem elsötétíteni a fejeket a „sajtószabadság" nagyszerűen fénylő éjszakájával ... A

z 1968-as események tanulságainak tükrében elmondhatjuk, hogy a hibákat és betegségeket valóban nem tömeghisztériával, nem a Sikok és a többiek elméletének propagálásával kell orvosolni, hanem a párt, az állami szervek, üzemek és munkakollektívák konkrét intézkedéseivel kell kiküszöbölni. Ebben sokat segíthet a sajtó akkor, ha a szocializmus pozícióin állva feltárja a problémákat és konkrét szervező munkát fejt ki a tömegek közt a hibák kiküszöbölése és a párt által kitűzött feladatok teljesítése érdekében. VARGA JÁNOS TETTEKRE ÖSZTÖNZŐ BESZÉLGETÉSEK A rimaszombati járásban renkívüli figyelmet fordítanak a CSKP és az SZLKP központi bizottságai januári és februári plénumainak a pártigazolványcserével kapcsolatos határozataira. Így érthető, hogy a beszélgetések során nem mutatkoznak hiányosságok. Ellenkezőleg, a beszélgetések növelték a párttagok aktivitását, munkafegyelmét és az SZLKP járási bizottsága átfogó képet kapott a párttagok érettségéről és politikai színvonaláról. Ez viszont lehetővé teszi, hogy az SZLKP járási bizottsága és alapszervezetei kialakítsák a kádertartalékokat a társadalmi élet minden területe számára. Emellett a beszélgetések a szocialista haza fokozottabb szeretetére, a gazdasági feladatok teljesítésére késztetik a párttagokat és bebizonyosodott, hogy a párttagok teljes mértékben támogatják, segítik a CSKP KB jelenlegi politikáját. És ami a legfontosabb: a párttagok, kevés kivétellel, teljes meggyőződéssel vallják, hogy hazánk létének alapja a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szövetség. A rimaszombati járásban a beszélgetések leleplezték a negatívumokat, és ezeket az SZLKP járási bizottsága a széles körű aktíva segítségével felszámolja, a jó tapasztalatokat pedig felhasználja a további munkában. Például az alapszervezeti csoportok néhány tagja nem elég bíráló módon értékeli a szervezetek egyes tagjainak a munkáját. így történt ez a Rimaszombati I. sz. Kilencéves Alapfokú Iskola alapszervezetében, az Energetikai üzemben, Budikovanyban és Hrnfiiarská Vesben, valamint más szervezetekben. A kis létszámú szervezetekben előforduló néhány hiányosság oka az, hogy ezek nincsenek kielégítően tájékoztatva a jelenlegi politikai helyzetről. A jelenlegi politikai helyzettel kapcsolatban a párttagok döntő többsége nagyra értékeli á párt vezetőségének a hazai viszonyok normalizálását célzó törekvését. Előfordultak bíráló megjegyzések is. Többen kijelentették, hogy azokat, akik visszaéltek- a párt bizalmával, ne nevezzék ki jól fizetett funkciókba. A rimaszombati járásban a párttagok elismerően nyilatkoznak arról, hogy a CSKP KB következetesen értékeli elsősorban saját volt tagjainak és más vezető funkcionáriusoknak a tevékenységét. Ez nagy segítség, különösen olyan esetekben, amikor a csoportok a tagság megszüntetését vagy a kizárást javasolják. A beszélgetések megmutatták, hogy a feladatok teljesítése érdekében lényegesen növelhető a párttagok aktivitása és elkötelezettsége. JAROSLAV DUŠEK „MINDENKI SZOCIALISTA MÓDON .. Hatszázezres vállalás Gyulamajoron Ha a gyulamajoriak nem lennének hagyománytisztelő emberek, már biztosan megváltoztatták volna lakó- és munkahelyük nevét. Mert ott, ahol háromemeletes lakóház, új kultúrház, korszerű szerelőműhely, szép irodaház van, ahol sorban állnak az udvaron az alkalmazottak személyautói, ott az általában két-három düledező istállót és néhány nádfedeles házat jelölő major fogalomról még a legnagyobb rosszindulattal sem beszélhetünk. De hát ilyen már a szokás hatalma: egyszer, réges-régen majornak nevezték, így aztán lehet, hogy ítéletna pig az is marad. Három gazdaság (a gyulamajori, lándori, karvai) és számtalan farm tartozik hozzá. Megművelésre alkalmas földje mintegy 4500 hektár. A gazdaság 700 dolgozója jelenleg főleg gabonatermesztésre, a jövőben pedig sertéstenyésztésre fordítja a fő figyelmet. Huszár István, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke elmondotta, hogy van egy 20 hektárnyi kertészetük, melyben zöldségfélét, uborkát, paprikát, 15 hektáron hohányt és 50 hektáron szőlőt termesztenek. A Gyulamajori Állami Gazda ság nevét is a „huszonnégyek" között találjuk. Űk is részt vettek azon a pozsonyi értekezleten, amelyen a szocialista munkaverseny felújításáról, tömegalapokra való helyezéséről, a termelés növelését előmozdító formáiról volt szó. Ök is aláírták a közös nyilatkozatot, melyben kimondták: elősegítik népgazdaságunk konszolidálását. A gazdaság dolgozói nem maradtak csupán a szavaknál. Huszár elvtárs már gyakorlati eredményekről is beszámolt: az idei, rendkívül lassan érkező és a mezőgazdasági munkálatokat rendkívüli módon hátráltató tavasz ellenére április végéig mindent elvetettek. A hónap utolsó napjaiban a szemre termesztett kukorica vetésével foglalkoztak. — Május első hetében szeretnénk ezzel is végezni — mondotta az elnök. Akaratban, tettrekészségben nincs hiány, annál több kárt okoz viszont a talajvíz, amellyel nehezen boldogulunk. A Gyulamajori Állami Gazdaság vezetősége a dolgozók hazánk felszabadulása 25. évfordulója tiszteletére tett egyéni és kollektív vállalásait 18 termelési ágazatra írta szét, öszszeadta a kilogrammokat, métermázsákat, litereket és összeállította az egészüzemi munkavállalást, melynek pénzértéke 627 342 korona. Ez a vállalás érinti a tavaszi árpa, a kukorica, a cukorrépa hektárhozamának növelését, a zöldség, szőlő, fűszerpaprika termesztését a tej, hús, méz termelését és mindazoknak. a mezőgazdasági termékeknek az előállítását, illetve termesztését, amelyekkel a gazdaság foglalkozik. (k. I.) KEVÉS IS JELENTHET SOKAT... A katonai körzetekben a laktanyák, a gyakorlóterek mellett szántóföldnek alkalmas területek ls vannak. Ezeket a katonák igyekeznek a lehető legjobban kihasználni. Az a katonai egység például, ahol Andor Sándor őrnagy dolgozik, 28 hektár földet, 40 ár kertet művel meg és 107 malacot gondoz. Két évvel ezelőttl eredményeik nem mondhatók jóknak. A múlt év áprilisában František Karásek vette át a „gazdaság" vezetését. Két munkásnő, és két katona állott rendelkezésére. Gépük jóformán nem volt. Nehéz volt az agrotechnikai határidőt úgy ahogy betartani. Szombatonként, s néha még vasárnap is dolgoztak. Az eredmény lassan, de biztosan mutatkozott. Zöldséget annyit termeltek, hogy ellátták az egység konyháját, sőt még a közellátás részére is jutott. Míg 1967-ben 143 mázsa húst, 140 mázsa zöldséget, 630 mázsa gabonafélét termeltek, vagyis 265 171 korona bevételt értek el, addig tavaly már 187 mázsa húst, 4(14 mázsa zöldséget, 583 mázsa gabonatélét termeltek. Összbevételük pedig meghaladta a 420 000 koronát. Hogy önállók legyenek: traktort, teherautót vásároltak, két traktort, pedig generáljavításból kaptak és több gépet ls beszereztek. Hogy malacban sem legyen hiányuk, kocát vettek. Az idén a juhtenyésztést is meg akarják honosítani, mivel a közeli repülőtér jó legelőt biztosít. Az Ilyen kis gazdaságoknak is nagy jelentőségük van a katonai egységek életében. Ugyanis ezek friss zöldséggel és hússal látják el az egységet, ugyanakkor a zöldséget 30 százalékkal olcsóbban, a sertéshús kilóját pedig 10 koronáért vásárolják tőlük. Az így megtakarított pénz egy része a parancsnoki alapot gyarapítja, másik részét a katonák élelmezésének megjavítására fordítják. A szóban forgó katonai gazdaság kis kollektívája — Božena Cerná kertész, Žofie Jazová sertésgondozó, Pálinkás és Seyfer közkatona, valamint František Karásek vezető — jelesre vizsgázott. Bizonyára így lesz ez az idén is. (né) NEMZETKÖZI ZENEI RENDEZVÉNYRE KÉSZÜL KELET-SZLOVÁKIA METROPOLISA Alig egy éve alakult meg Kassán az Állami Filharmónia, s a gyakorlat azt igazolja, hogy Kelet-Szlovákia metropolisa folyamatosan — éppen ennek az új kulturális intézménynek sikeres tevékenysége folytán — Bratislava után Szlovákia második zenei központjává válik. Az idén a Kassai Állami Filharmónia kezdeményezésére május 13-a és június 10-e között — a jubileumi 15. kassai zenei tavasz keretén belül — színvonalasnak ígérkező nemzetközi zenei fesztivált rendeznek. Az előkészületi munkálatokról, a rendezvény problémájáról dr. Ľubomír Cížek, a Kassai Állami Filharmónia igazgatója tájékoztatta a sajtó képviselőit. A megnyitó ünnepségre május 12-én este 22 órakor a kassai dóm és az Állami Színház közti téren kerül sor a külföldi vendégek, a város államhatalmi és társadalmi szervei, valamint a kulturális intézmények képviselői jelenlétében. A megnyitót E. Suchofí nemzeti művész tartja. Tekintettel arra, hogy erre a kassai rendezvényre Beethoven születésének 200. évfordulója esztendejében kerül sor, a műsoron a világhírű zeneszerző több műve szerepel. A fesztivál jellegét az adja meg, hogy a Bratislavai. Szlovák Filharmónia és a Kassai Állami Filharmónia zenekarán kívül a Művészet Házában fellép a moszkvai televízió és rádió szimfonikus zenekara Dimitrij Kityajenko karmester vezényletével, az amerikai The New York Chamber Solits zenekar, a lipcsei Gewandhausorchester, valamint több neves külföldi karmester és szólóénekes, köztük László Margit, Keti József, Antalfi Alberto, a Budapesti Állami Operaház énekesei. A Kassai Állami Színházban neves külföldi vendégművészek szereplésével három operaelőadásra kerül sor. Verdi Rigolettojának címszerepét G. Maffeo, a milánói La Scala művésze énekli. A Komédiások, a Parasztbecsület és ' Aida operákban énekel a lengyel B. Pawlus és az olasz C. Pirotta. A nemzetközi orgonafesztiválon a prágai dr. J. Menberg?r professzor, érdemes művészen és a bratislavai dr. Ferdinand Klindán kívül a kassai dómban koncertezik az NSZK művésze, Gisbert Schneider is. Kassa város vezetői messzemenőein támogatják ezt a nem mindennapi rendezvényt, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy sikerrel járjon, és évről évre megismétlődhessen. —ik. 1970. V. B. 10