Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-05 / 105. szám, kedd

MIRŐL ÍRNAK Barikádok harcosai 25 évvel ezelőtt fegyvert fogott Prága népe Kiűzni a megszállókat hazánkból, visszaszerezni önállóságunkat, felszabadítani a népet a fasiszták igája alól... Huszonöt esztendővel ezelőtt ez. volt minden cseh hazafi leghőbb kívánsága. A CSKP irányításával a hazai ellenállási front is felkészült a döntő Ütközetre. Á Vörös Hadsereg hadosztályai közeledtek... Az elégedetlenséget, elkeseredést kifejezésre juttató, kezdetben ártalmatlannak tűnő összetűzéseket, villongásokat május 4-én és 5-én heves harcok váltották fel. A cél a német csapatok lefegyverzése, ártalmatlanná tétele volt. 1970 V. 5. TUDTUK, HOGY MIÉRT HARCOLUNK A cseh nép forradalmi felkelése — melynek központja a főváros volt — piros betűs ünnepként vonult be a történelembe. Május 5-én történt. Az első harcokra a Vinohradyn, a Rádió környékén került sor. A felkelők nemcsak a Rádió épületét szállták meg, hanem rövidesen a Moldva hídjait, a főbb üzemeket, a középületek. túlnyomó részét ls. A rádió egyre megismétlődő segélykérő kiáltásai — túlharsogva a puskaropogást, a náci tankok dübörgését — fegyverbe szólították Prága lakosait. A mozgósítás Jaroslav Navrátilnál, a ČKD Dukla népi milíciájának mai parancsnokánál sem talált süket fülekre. A prágai felkelés aktív résztvevője akkoriban a „Der neue Tag" nyomdájának segédmunkásaként kereste meg sovány betevő falatját. Navrátil elvtárs raktárosként, majd a személyzeti osztály vezetőjeként folytatta pályafutását a német lap helyébe lépett Mladá Frontánál, ahol 1948-ban első dolga volt megszervezni vállalata népi mllíciáját. Mert a fegyverforgatáshoz mindig értett. Már akkor is, amikor a felkelők sorába lépett... — Jól emlékszem még: május 5-e szombatra esett — mondja. — Előző éjjel nyugtalanul aludtam, alig vártam a reggelt, hogy munkahelyemre érjek. Náci kenyéradóim szemében bujkáló félelmet azon a napon fedeztem fel először. Az amerikai csapatokat várták. Miden reménységüket az akkori Peček-palotát (ma a Külkereskedelmi Minisztérium épülete) és a Jindŕišská utcai tornyot körüjkerítő SS-egységek jelentették. így okoskodtak: „Ha az amerikaiak megérkeztéig urai maradunk a helyzetnek, nemcsak a pusztításra, rombolásra futja majd időnkből, hanem arra is, hogy köd előttünk, köd utánunk, idejében nyomtalanul kereket oldjunk". Érdekes, hogy a lakosság ellenállására nem is igen gondoltak. Tévedtek ... A Stefánlk-kaszárnyából érkezett önkéntesek alaposan keresztülhúzták számításaikat. Megszállták a Jindŕišská utcai főpostát és a távíróhivatalt. És mert segítségre volt szükségük, bátyámmal és a cseh nyomdászokkal együtt mi is boldogan közéjük álltunk. Egyik barikádot a másik után emeltük a környező utcákon. Az önkéntesek fegyverrel is bőségesen elláttak bennünket... Az SS-katonák a PeCek-palola ablakaiban elhelyezett géppuskáikkal készültek fel a felkelők kiirtására. A Jindfišská utcai toronyból hasonló veszély fenyegetett mindenkit. Túlerőben voltak, a vak is látta, a cseh önkéntesekkel, azzal a néhány kiöregedett obsitossal és a sok 16 éves tapasztalatlan gyerkőccel szemben ... — Egyikük sem szokta meg a puskaforgatást — idézi tovább a múltat Navrátil elvtárs. — Hogyan is szokhatta volna meg, hiszen az iskola padjaiban ilyesmire nem tanították őket. Ezért szabad perceinkben mi, idősebbek vettük munkába a fiúkat. Megmutattuk nekik, hogyan bánjanak a fegyverrel és erőt, bátorságot öntöttünk beléjük, kitartásra buzdítottuk őket, noha erre semmi szükség sem volt. Hiszen ugyanaz a bosszúvágy, ugyanaz a viszszafojtott gyűlölet fűtött valamennyiünket a megszállás keservesen elszenvedett öt esztendejéért. Ezért aztán semmiféle áldozattól sem riadtunk vissza. Ojabb és újabb támadásokba kezdtünk, hogy félrevezessük a barbárokatr hogy elhitessük velük, kétszer annyian vagyunk, mint ők, holott... Javában dühöngött a harc, a golyózápor közepette az ellenségnek feltétlenül tudatára kellett már ébrednie annak, hogy közeleg a vég, bukása elkerülhetetlen. Mégsem adta meg magát. Jócskán hevertek már az utcákon halottaik, amikor — nyilván felsőbb parancsra — taktikát változtattak, hogy sikerüljön egérutat nyerniük nyugatra . .. VÁLSÁGOS ÓRÁK Csakhogy könnyebb egy parancsot kiadni, mint teljesíteni. Nem volt könnyű dolguk még annak a tanknak a segítségével sem, mely hétfőn reggel jelent meg a Jindŕišská utcán, hogy támadással fedezze elvonulásu kat. De a cseh önkéntesek sem voltak restek ... ÚJULT ERŐVEL ... Toassaínt tábornok, a cseh főváros német parancsnoka tárgyalásokat és a harcok ideiglenes korlátozását ajánlotta fel. De ígéretüket megszegve a nácik tovább támadtak, hogy utat törjenek maguknak nyugat felé. Közben pedig Varsó sorsára akarták juttatni Prágát... A szovjet csapatok közeledtéről, melyek az Érchegységben folytatott harcokat követően léptek cseh területre, a Cseh Nemzeti Tanácsnak nem voltak értesülései. Ezért is fogadta el Toussaint tábornok feltételeit... Mégis minden másként történt, mint ahogyan azt a fasiszták tervezték. Mert amikor a rádió a Vörös Hadsereg közeledtét jelezve hírül adta, hogy Prága felszabadítására a szovjet csapatok kaptak parancsot, iszonyú félelem vett erőt rajluk. A felkelők azonban újult erővel vetették bele magukat az egyenlőtlen harcokba. Egy pillanatra sem hagyták el rejtekhelyeiket, még éjszakára sem. Tudták, hogy elérkezett a végső leszámolás ideje ... „Egyik barikádot a másik után emeltük . . Habanska utcai barikádot. — Így építették a Harcban — a Rádió közelében. (CSTK felvételei) Navrátil elvtárs így folytatja: —A fülsiketítő fegyverropogás és golyózápor közepette akkor kellett volna nekem is búcsút vennem az élettől.. . Csakhogy a sors nem így akarta, jarda Baštáŕ barátommal szakadatlanul a német tankra tüzeltünk rejtekhelyünkről. Amikor egyikünk kilőtte töltényeit, míg fegyverét töltölte, a másik lépett a helyébe. így lövöldöztünk felváltva a tankra és embereikre, akik a közelükben várakozó tehergépkocsi felé igyekeztek. Közben ők is viszonozták a tüzelést, de csak a hang irányába célozhattak, mert nem láthattak bennünket. Az egyik odatévedt lövés kis híján mégis majdnem eltalált,. A lövedék okozta légnyomástól elvágódtam. Néhány percre az eszméletemet is elvesztettem. Amikor magamhoz tértem, már eloszlott a sűrű por- és füstfelhő. Akkor vettem észre, hogy Jarda barátom már nincs az élők között... Rövid csetepaté után, kezdeti sikertelenségük láttán, a nácik előnyösebbnek tartották a repülőgépekről ledobott gyújtóbombákhoz folyamodni. A Vencel téren el is érték céljukat. A Mladá Fronta épületét is eltalálták ugyan, de mégsem égett le. Idejében eloltottuk a tüzet. Ekkor már május 7-ét mutatott a naptár ... A helyzet május 8-án volt a legkritikusabb. Az ellenség a város szíve felé közeledett. A barikádok védelmezői a kimerültségtől elerőtlenedtek. A fegyver- és lőszerhiány, de a veszteségek folytán is egyre fokozódott a fejetlenség, a zűrzavar. Míg vidéken a nemzeti bizottságok urai maradtak a helyzetnek és szemmel láthatóan fogyott a fasiszták ereje, Prága népe válságos órákat élt át. Navrátil elvtárs ezekre az órákra Így emlékezik: — A nácik a vesztüket érezték már, s ezért mindent elkövettek, hogy ártsanak s főleg, hogy mentsék az irhájukat. A felismerhetetlenségig szétlőtték a Palace Szálloda épületét, megrongálták a házakat, szinte egyetlen ablaküveg sem maradt épen. Géppuskáik voltak ugyan, de mégsem sikerült nyugatabbra húzódniuk, ahogyan tervezték. Május 9-én — hajnali három órakor — Leljusenko tábornok csapatai elérték Prágát. És valamivel később, még a délelőtti órákban Ribalko tábornok egységeivel együtt sikeresen felszámolták a nácik ellenállását. ÉLJEN A VÖRÖS HADSEREG! —, A Vörös Hadsereg megmentette a fővárost a pusztulástól. Kiszabadította hazánkat és népét a nácik poklából — mosolyodik el Navrátil elvtárs. — Mi pedig fáradtan, éhesen, a puskától dagadt jobb vállal bár, de mégis kitartottunk. Kivártuk május 9-ét. Még maradt annyi erőnk, hogy az első szovjet tankok üdvözlésére a Vencel térre rohanjunk, hogy hálatelt szívvel megszorítsuk a bennük ülő hős szovjet katonák kezét, még ha a meghatottság könynyeitől a szemünkben nem is láttuk tisztán őket. Csak ezután siettünk haza, hogy izgatottan, türelmetlenül várakozó családjainknak beszámoljunk az öt rövid, de számunkra mégis oly végtelen hosszúnak tűnő nap izgalmas eseményeiről. KARDOS MARTA PRAGAI LAPOK MIÉRT HARAGSZIK A KISPOLGÁR? A tagkönyveserével kapcsola tos beszélgetések során napvilágra kerülő szocialistaellenes cselekedetek és állásfoglalások riadalmat keltenek azoknál a párttagoknál, akik anyagi meggondolásból léptek a pártba, s kispolgári gondolkozásmódjukat mind a mai napig sem tudták megváltoztatni. A KVÉTY legutóbbi számában Karel Valiéra, a hetilap főszerkesztője fűz kommentárt ezekhez a papírkommunistákhoz, s rámutat arra, hogy 1948 után a munkásosztály sokezer volt kispolgárral, üzlettulajdonossal, egyszóval kapitalista gondolkodású emberrel gyarapodott. Huszonöt év kevés ahhoz, hogy ezek az emberek, mégha önző számításból be is léptek a kommunista pártba, teljesen átnevelődjenek! Ezek közül kerülnek ki azok, akik 1968-ban a „munkásosztály nevében" kinyilatkoztatták: az elmúlt huszonöt év veszteség volt számunkra! Ezek az emberek nem számithatók a munkásosztályba, ők csak munkásruhában járó álmunk ások! Karel Valtera rámutat arra, hogy a munkások a beszélgetések során felteszik a kérdést: miért vesz részt egyes igazoló bizottságok munkájában olyan ember, aki 1968-ban a legtöbbet hőbörgött! — Nem titok ugyanis, hogy ezek az emberek mindent elkövetnek, hogy ők ítélkezzenek azok felett, akik bírálni merték az ő ingatag állásfoglalásukat! — olvashatjuk a kommentárban. A bizottságokban dolgozó becsületes kommunisták ellen egyes helyeken rágalomliadjáratot indítanak, hogy ők kerüljenek helyükbe, hogy ők döntsenek arról: ki maradjon a pártban, s ki ne! De a munkások hamar rájönnek az ilyen mesterkedésekre, s egységesen, a párt vezetése körül tömörülve, megadják a méltó választ. MERRE TARTOTT A DUBČEK-KLUB? A RUDÉ PRÁVO keddi számában széljegyzetet fűz az 1968ban alakult DubCek-klubok keletkezésének okaihoz és célkitűzéseihez. A Dubőek-klub kezdetben jól jövedelmező szervezet volt. A jelvények ára is tetemes összeget hozott a konyhára. Később a szervezők rájöttek, hogy a klubtevékenységet politikai célokra is fel lehet használni. Egymás után gyártották tehát a röplapokat, a sztrájkokra felhívó kiadványokat. A klub egyik vezetője 1968 őszén „gúnyiratot" terjeszt, amelyben élesen megtámadta a Nemzetgyűlés döntését a szovjet katonák ideiglenes állomásozásáról. 1969-ben pedig egy sebtiben átgondolt „törvénytervezetet" forgalmaznak, amelyben a kommunista párt, a marxista—leninista irodalom betiltását javasolják stb. Saját repülőgéppel A Korponai GTÁ Közép-Szlovákia első olyan gépállomása, amely saját mezőgazdasági repülőgéppel rendelkezik. A kunovi cei LET repülőgépgyár dmelák (dongfij típusú gépe naponta 250 hektárt műtrágyáz meg. A gépet ma még gyári pilóta vezeti, de már a szállítóüzemben tanul a GTÁ alkalmazottja, hogy átvehesse saját kezelésbe. A befektetés bizonyára kifizetődik a gépállo másnak, mert a saját körzetébe tartozó földeken kívül más vidékeknek is dolgozhat. A zólyomi járásból mér eddig is 700 hektár beszórására jött megrendelés. (v.) A plzefti PRAVDA iš foglalkozott a DubCek-klubbal. „A klub élén olyan emberek szerepeltek, akik már jóval augusztus előtt azonos eszmei platformon álltak. Világos célok érdekében dolgoztak együtt. Programjuk egyértelmű politikai program volt. Mégha badarságnak tűnik is, szervezetük eszményképévé a CSKP Központi Bizottságának első titkárát tették — de ugyanakkor a párt ellen vívtak harcot. Nem áll módomban megítélni, hogy Dubček ismerte-e ezeket a politikai célokat. De tény marad, hogy fogadta a Dubček-klub küldöttségét, és örömmel töltötte el a nevét viselő klub léte. Dicsőségvágya azonban nagyobb volt annál a felismerésnél, hogy egy első titkár tekintélye és személye iránti tisztelet nem függhet attól, létezik-e nevét viselő rokonszenv-klub, hanem attól, hogy az emberek nyugodtan és biztonságban élhessenek." A SÖRIVÁSRÓL A sörfogyasztásban rekorderedményeket érünk el — hála a híres žateci komlónak és a plzeíii sörgyár kapacitásának. A sörivók bizonyára keveset gondolkoznak azon, hogy a szomjat oltó és magát könnyen megszerettető ital meddig hasznos a szervezetnek, s hányadik korsó után válik ártalmassá. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a SVOBODNÉ SZ,OVO-ban dr. jan Simon. Arra a kérdésre, igyunk-e sört vagy nem? — nem adható egyöntetű válasz. Annyi azonban bizonyos, hogy gyermekek és kiskorúak számára ártalmas. Vannak emberek, akiknek egy korsó sör megkönnyíti az elalvást, van, akinek étvágyat hoz, jó tapasztalatok vannak a sörrel a vesekomplikációk egyes fajtáinál is. Sokat vitatott kérdés a sör kalóriaértéke. Pl. egy deciliter sör kb. 45 kalóriát, de ugyanannyi mennyiségű tej már 75 kalóriát tartalmaz. Ám vannak olyan sörivók is, akik naponta képesek ötvennél is több korsó sört elfogyasztani, ami több mint 2000 kalóriát jelent! Az emberi szervezet számára a túlságos folyadékfogyasztás káros hatást válthat ki. Elsősorban megerőlteti a szívműködést és bonyodalmakat válthat kí a vérkeringésben is. Megállapították, hogy a sok sört ivók szive feltűnően nagy. A sör védelmezői rámutatnak, hogy a sörben szénhidrátok, B-vitamin és még más hasznos alapanyag is van. A cikkíró végül javasolja: A legjobb, ha odahaza étkezés után megiszunk egy korsó sört, amit nyugodtan, minden félelem nélkül ízlelgethetünk. A kérdés azonban az, hogy mi a véleményük erről a kiváló cseh sör szerelmeseinek? ELLOPOTT MILLIÓK A SVÉT PRÁCE 17. számában a prágai rendőrfőkapitányság felméréseinek alapján figyelemre méltó cikk jelent meg a népgazdaság egyik rákfenéjéről, a társadalmi vagyon szétlopkodásáról. Illusztrációként csak egy példát említünk a cikkből: 1969-ben az államvasutak személyszállító vagonparkját az utasok közel hat és negyed millió korona értékben károsították meg. Egy év alatt az utasok 21 281 ablakot szereltek le vagy törtek kl, 445 ablakredőnyt, 2430 ablakfelhúzó-szíjat, tízezer függönyt, 2836 csiszolt tükröt stb. „vittek el", magyarán, loptak a ČSD személyszállító kocsijaiból! A Svét práce helyesen mutat rá arra, hogy ezekre a szarkákra az egész társadalom ráfizet. Ennek az áldatlan helyzetnek azonban mi magunk is okozói vagyunk, mert a társadalmi tulajdon védelmének kérdésében nagy a közömbösség... fsm)