Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-05 / 105. szám, kedd

Emelik az alacsony nyugdíjakat A szövetségi kormány a na­pokban jóváhagyta az alacsony nyugdíjak-módosítására vonat­kozó törvény alapelveit. A ČSTK tudósítója ezzel kapcso­latban néhány kérdést tett fel fosef John munka- és népjóléti miniszterhelyettesnek. • Mi a célja az alacsony nyűg díjak rendezésének? — Sok az olyan nyugdíjas, aki csak alacsony nyugdíjára van ráutalva. Sokan a nyugdíj mellett más, kisebb bevétellel is rendelkeznek, de ez a jöve­delem is nagyon alacsony. Első­sorban ezek a nyugdíjasok szo­rulnak a társadalom segítségé­re. Az alacsony nyugdíjak ter­vezett emelése a nyugdíjbiztosí­tás terén hozandó szociális in­tézkedésekhez tartozik. Ebből az következik, hogy ez az intéz­kedés nem hoz előnyöket azon nyugdíjasok és családtagjaik számára, akik nem igyekeznek arra, hogy saját munkájukkal biztosítsák létfenntartási költ­ségeik fedezését, amennyiben ebben nem akadályozzák őket komoly okok, mint pl. koruk, egészségi állapotuk, a munka­lehetőség hiánya vagy más ko­moly ok. A javasolt rendezés ezért nemcsak a nyugdíj eddigi ösz­szegét, hanem más körülménye­ket is figyelembe vesz. A nyug­díj összege nem mutatja min­dig megbízhatóan a nyugdíjas életszínvonalát. Vannak olyan személyek, akik ugyan alacsony nyugdíjat kapnak, de nem csu­pán ebből élnek, mivel a nyug­díjon kívül valamilyen jelentő­sebb bevételhez jutnak, Illetve házastársuk magasabb nyugdí­jat kap, és így nem szorulnak arra, hogy a társadalom segítse Okét. • Kire vonatkozik majd a ja­vasolt módosítás? — Az új intézkedések az öreg­ségi járadékokra, a rokkantsá­gi, az özvegyi, az árvasági já­radékra, a szülőknek és a test­véreknek kifizetett járadékra, valamint a szociális járadékra vonatkozik. Az emelés feltétele, hogy az egyedülálló nyugdíjas­nak, akinek járadéka havi 500 koronánál alacsonyabb, nincs más bevétele, vagy pedig nyug­díja és más bevétele összesen nem több havi 500 koronánál. Ha a nyugdíjason kívül valame­lyik családtagja is nyugdíjból él, az a feltétel, hogy a két nyugdíj összege, illetve a nyug­díjak és a nyugdíjas, valamint a családtag más bevétele összesen ne legyen több havi 850 koro­nánál. Ha az egyedülálló nyug­díjasnak nincs más bevétele, nyugdíjét havi 500 koronára emelhetik, ha van más bevéte­le is, nyugdíját olyan összegre emelhetik, hogy a nyugdíj és a különbevétel összege ne halad­ja túl a havi 500 koronát. An­nak a nyugdíjasnak, akinek nincs más bevétele és nyugdí­jából él valamelyik családtagja is, járadékét havi 850 koronára emelhetik, ha családtagja nem kap nyugdíjat, s más bevétele sincs. Amennyiben a nyugdíjas­nak vagy a családtagnak más bevétele is van, illetve a csa­ládtag is kap nyugdíjat, nyűg díja olyan mértékben emelhető, hogy a nyugdíj és más bevétel nem haladhatja túl a havi 850 koronát. — A felemelt nyugdíjba nem számítják bele a családi pótlé­kot, a fekvő beteg ápolásáért juttatott pótlékot és a kiegészí­tő szociális segélyt. Nem veszik figyelembe a. hyugdíjas ,vagy családtagja munkából eredő olyan bevételét, amelyet egy évben csak két hónapig fejt ki. Amennyiben a nyugdíjas, vagy családtagja 70 évesnél idősebb és még dolgozik, nem veszik fi­gyelembe a munkából eredő be­vételt, még akkor sem, ha egy 'évben több mint két hónapig dolgozik. Ebben az esetben a kiegészített járadékba bele­számítják az 1969 januárja óta odaítélt nyugdíjpótlékot. A javasolt módosítás értelmé­ben emelt nyugdíjakra nem vo­natkozik az adókötelezettség, még akkor sem, ha túlhaladják a havi 700 koronát. • Hogyan döntenek majd a nyugdíjak emeléséről? — A nemzeti bizottságok dol­gozói felkeresik azokat a nyug­díjasokat, akiknél számításba jöhet a járadékuk emelése, ki­vizsgálják körülményeiket és ezek alapján döntenek a módo­sításról. Ezért általában nem szükséges, hogy a nyugdíjasok kérvényezzék nyugdíjuk rende­zését. A Cseh Szocialista Köz­társaság területén lakó nyugdí­jasok járadékának emeléséről a prágai Nyugdíjbiztosító Hivatal, a Szlovák Szocialista Köztársa­ság területén élő nyugdíjasok nyugdíjáról a bratislavai Nyug­díjbiztosító Hivatal dönt. — A nyugdíjakat 1970 októbe­rétől emelik, de a nemzeti bi­zottságok máris megkezdik az emeléshez szükséges adatok összegyűjtését, hogy a nyugdí­jasok, vagy legalább túlnyomó többségük, már októberben az emelt járadékot kapják. • A javasolt rendezés előnyö­sebb, mint az alacsony nyug­díjaknak az elmúlt években eszközölt emelése? — 1968 végéig az alacsony nyugdíjak problematikáját az individuális eirielés formájában oldották meg. Az egyedülálló nyugdíjasok járadékát havi 400 koronára, a házaspárok járadé­kát havi 600 koronára, illetve 700 koronára emelték abban az esetben, ha a családtag a nyug­díjat élvező egyén felesége volt. 1959-től 1968-ig hét ilyen akciót valósítottak meg, melyek évi 1,5 milliárd korona költséget követeltek meg. — A kormány ismeri az ala­csony járadékokból élő polgá­rok nehéz helyzetét, s ezért — a bonyolult gazdasági helyzet ellenére is — úgy döntött, hogy 1970 októberétől az említett el vek értelmében emelik a leg­alacsonyabb nyugdijakat. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy az el­múlt év végén befagyasztották az árakat, feltételezhetjük, hogy az az összeg, amellyel emelik a nyugdíjakat, hozzájárul a nyugdíjasok életszínvonalának emeléséhez. — Az alacsony nyugdíjak emelése évi 1,2 milliárd korona összeget követel meg. Ez lénye­gesen nagyobb összeg, mint amennyit a múltban évente a járadékok individuális emelésé­re fordítottak. Tudjuk, hogy ez az intézkedés sem oldja meg véglegesen az alacsony járadé­kok problémáját. A Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium to­vábbra is figyelmet szentel e kérdésnek, és az állam gazda­sági lehetőségeinek megfelelő­en újabb intézkedéseket javasol majd. Magatartás kérdése Van-e jövőjük a szocialista munkabrigádoknak? Jó „partiban" mindenki szí­vesebben dolgozik, mint széthú­zó, konfliktusoktól feszített GSO­portban, ahol a felszín alatt el­lentétek lappanganak. Ha a szo­cialista munkabrigád megjelö­lés egyenlő a munkacsoporton belüli tisztázott emberközi vi­szonyokkal, az összetartással, a megbízhatósággal az -egymásra­utaltságban, a konfliktusok meg­előzésével, illetve nyílt tisztá­zásával a csoporton belül — tehát mindazzal, amit „jó par­tinak" nevezünk a munkahe­lyeken —,. akkor a szocialista munkabrigádoknak nemcsak hogy jövőjük van, hanem egye­nesen elengedhetetlenek a ter­melés egészséges fejlesztéséhez. A szocialista munkabrigádok többsége — a szervezésükben megnyilvánult gyakori alakiság, divatosság vagy kampányszerű­ség ellenére is — úgynevezett jó partivá formálódott. Ezt tényekkel tudjuk bizonyítani: cseh szociológusok 142 kollektí­vában folytattak felmérést és megállapították, hogy a brigá­dok tagjainak 83 százaléka, te­hát döntő többsége akkor sem hagyná el munkacsoportját, ha a brigádmozgalom megszűnne. A brigádoknak azonban más céljaik is vannak, mint azösz­szetartás. E célok eléréséről is tájékoztat az említett szocioló­giai felmérés eredménye: a megkérdezettek 42,2 százaléka úgy véli, hogy csoportja jobb eredményeket ér el, mint más csoportok, 50,6 százaléka meg­győződött róla, hogy egyéni si­kerei elérését a brigádhoz tar­tozás tette lehetővé, 50 száza­léka úgy véli, hogy az embe­rek közti kapcsolatok a brigád­ban jobbak, mint más csopor­tokban, 45,6 százalék bevallja, hogy a brigádtagok közti véle­ménycsere, vita, beszélgetés se­gít egyéni problémáinak meg­oldásában is. Figyelemre méltó, hogy az emberek közti viszonyt illető kérdésekre általában a megkérdezettek fele válaszólt pozitív értelemben. Ebből arra következtethetünk, hogy kb. a brigádok fele a munkafeladatok teljesítésére alakult csupán és nem sikerült a csoportok tag­jainak egymáshoz fűződő viszo­nyát lényegesen befolyásolniuk. Ismerve a brigádok megalaku­lásának körülményeit, tisztáz­hatjuk ennek okát is: az üzem­vezetőségek egy időszakban az úgynevezett égető problémák megoldására ösztönözték a bri­gádokat, a „tűzoltó" szerepét szánták nekik és ide-oda irá­nyították aszerint, hol égett talpuk alatt a föld. Ež rendsze­rint különjutalmakkal járt és így a brigádhoz tartozás rendkívüli juttatásokhoz segített hozzá. És ez volt az összetartás, a bri­gádtól való megválni nem aka rás gyakori motívuma. Ahol ez az összetartás egyetlen motívu­ma — mint láttuk, a brigádok felében ez a helyzet —, ott in­kább munka rohambrigádokról beszélhetünk, mintsem szocia­lista brigádokról. Viszont a bri­gádok másik fele — ahol a vá­laszok az egymáshoz fűződő vi­szonyok tisztázottságát bizo­nyítják — elérte eredeti célját: kollektívát kovácsolt, a modern termelés egyik alapvető felté­telét teremtette meg, csökken­tette az elidegenedést, szo­cialista munkához való vi­szonyt formált és emberséges légkört teremtett a gépkolosz­szusok között. Jelenleg tanúi vagyunk a bri­gádmozgalom kérdése újbóli felvetésének. Az üzemvezetősé­giek előtt a konszolidálás és fo­kozott célok elérésének felada­ta áll. Erre két lehetőség kínálkozik: 1. felszámolni a ha-, nyagságot, feltárni a tartalé­kokat, fokozott felelősségtudat­ra nevelni az embereket, növel­ni a vezetők tekintélyét és szakképzettségét, megkövetelni a feladatok maradéktalan telje­sítését, szigorúan ellenőrizni, konkrét és hatékony módon ki­osztani a feladatokat, javítani a szervezömunkát; 2. ismét „munka rohambrigá­dokat" szefvezni, hogy oltsák a „tüzet" ott, ahol baj van és ezek segítségével kilábalni a nehézségekből. Több üzem helyzetének isme­petében engedtessék meg ne­kem a gyanú, hogy a brigád­mozgalom újbóli forszírozásá­nak motívuma számos üzemve­zető részéről ez az utóbbi lehe­tőség: önfeláldozó, öntudatos emberek segíteniakarását ki­használva az üzemszervezési fo­gyatékosságok rohammunkával való kiküszöbölése, vagy leg­alább a fogyatékosságok kedve­zőtlen hatásának semlegesítése. Az üzemek életében, mint is­meretes, nincsenek egyértelmű negatívumok és egyértelmű po­zitívumok (de könnyű lenne ak­kor kritizálni!). Minden törek­vésnek van jó és gyenge olda­la, nem vádolhatjuk a fentebb vázolt gyanú alapján rosszaka­rattal az üzemvezetőket. Nem rosszakarat ez, csak a köny­nyebb (és így rosszabb) út vá­lasztása a göröngyösebb (de jobb) helyett, lényegében a kisebb ellenállás gyakorlata. £gető és sürgős problémák minden termelésben akadnak és kellenek öntudatos és segíteni­akaró emberek, akikre a prob­lémák megoldását bízzuk. Ez természetes, és természetes az is, hogy ilyen munkacsoportok elsősorban a szocialista munka­brigádok lehetnek. De: nem ez a szocialista brigádmozgalom célja és értelme, nem ezért forszírozzuk újra a brigádmoz­galmat, ne ez legyen a brigá­dok újraszervezésének vagy felélesztésének motívuma! A lé­nyeg a modern szocialista ter­melés. viszonyaiban olyan mun­kacsoportok kialakítása, ame­lyekben a felelősségtudatra ne­velés, a szakmai továbbképzés, jellembeli pozitív befolyásolás, a belső konfliktusok megelőzé­se a munka szerves része, s en­nek segítségével nyugodt lég­kör és rendezett viszonyok meg­teremtése a munkahelyeken. Az ilyen csoport munkájának ered­ményét azután mér nem is kell külön felajánlásban rögzíteni: természetes, hogy ilyen kol­lektíva jó munkát nyújt, meg­bízható lesz és teljesíti célját. Az emberek közti kapcsola­tok a csoportban felette bonyo­lult kérdéskomplexum és ne higgyük, hogy egy brigád — legyen az bármilyen jó parti — e téren mindent jól meg tud oldani. Tudósok és üzemszerve­ző mérnökök, j>szichológusok és szociológusok sem tudnak egy­értelmű receptet adni arra, hogy mindenütt megjavuljanak az emberek közti kapcsolatok. E kérdés problematikája mun­kahelyenként és kollektívánként változó. A brigádokat rendszerint a szakszervezeti bizottságok szervezik az üzemekben. Két ségbe vonható: e választott és évente változó szerv, amelynek tagjai a legkülönfélébb szak mák képviselőiből tevődnek össze, elég illetékes-e a brigád­szervezésre, ha ez — lévén szo ciológíai, pszichológiai és ve­zetéselméleti problémákról szó — felette képzett szakembere­ket kíván. A helyzetismeret alapján arra következtethetünk, hogy a brigádszervezés amatőr színvonalon történik az üze­mekben. Kérdés, megengedhe tünk-e magunknak műkedvelői tevékenységet olyan téren, amely a legérzékenyebb, legfi­nomabb és legkényesebb dolog ra, az emberek közti kapcsola­tokra vonatkozik. A cikkünk elején említett felmérés azon­ban. azt bizonyítja, hogy a bri­gádoknak kb. a felében sikerült e kényes problémák tisztázása is, pedig itt is „csak" a szak­szervezeti bizottság „műkedve­lői" szervezték a brigádokat. Merem állítani, hogy ezekben a brigádokban ráhibáztak a leg­megfelelőbb módszerre. Az ehhez szükséges ismereteket a brigádok szervezői, vezetői és tagjai élettapasztalataik, kom­munista öntudatuk és nem utol­sósorban józan belátásuk alap­ján sajátították el. Összegezve az eddigieket megállapíthatjuk: a szocialista munkabrigádokra igenis nagy szükség van, épp olyan nagy szükség, mint szocialista öntu­datos munkához való viszonyra, felelősségérzetre, nyugodt lég­körre a munkahelyeken, meg­értésre, emberek közti jó vi­szonyokra. A brigád megalakí­tása tehát a szocialista öntudat kérdése elsősorban. A brigádok értékelése, vezetése, a cím oda ítélése azonban már több en­nél. Itt már különbséget kell tenni a között, amit „munka roham­brigádnak" neveztünk és léte­zésének fő motívuma a jobb kereset és a „tűzoltás", és a között, amit az egymás közti viszonyok tisztázása, öntudatos­ság, felelősségérzetre nevelés, jellembeli befolyásolás és em­beri állásfoglalás fogalmaikkal Jellemezhetnénk. Amely cso­portban a fő hangsúlyt ezekre az utóbbi kérdésekre helyezik, (ehhez felhasználhatják a szak­szerű üzemszervezési, szocioló­giai és pszichológiai felmérések eredményeit), ott méltán ne­vezhetik magukat szocia­lista brigádnak. Ilyen brigád­ban embereket formálnak és ez a szocialista bennük. A „ro­hambrigádokat" meg nevezzük csak rohambrigádoknak, nem elmarasztaló kifejezés ez, szük­ség van rájuk. Csak vigyázzunk, nehogy üzemszervezési fogyaté­kosság takargatására, elsimítá­sára használják fel őket és még büszkélkedjenek, hogy szocia­lista brigádjuk van. Mert ez végképp nem szocialista öntu­datról tanúskodna. VILCSEK GÉZA Mintegy negyvenmillttí korona költséggel korszerű fedett uszo­dát építenek Bratislavában. A te.nek szerint 1971 októberében adjak át rendeltetésének. (š. Petráš felv. — ČSTK) Magyarországon, az erdő borítot­ta, 408 méter magas Tenkes hegy­lánc aljában, 24 kilométerre Pécs­től fekszik Harkányfürdő. Ax utóbbi években torgalma jelentő­sen megnövekedett. A múlt év novemberében hozott miniszter­tanácsi határozat értelmében Har kányfiirdőt nemzetközi fürdő hellyé fejlesztik. Még ebben az évben 200 millió forint berubázási hitelt kap, melyből máris meg kezdik a gyógyfürdő átépítését és egy 300 ágyas gyógyszálló épí­tését. Harkányfiirdőben egyrészt a korszerűen berendezett kórház­ban és a hozzáépített gyógyszál­lóban gondoskodnak a betegek­ről, másrészt a parkban a 24 hold területen fekvő,, korszerűen felszerelt strandfürdő áll az ér­deklődők rendelkezésére. A für­dő nemcsak a reumások, a csúz ban és izületi fájdalmakban szen­vedők Mekkája, hanem termálvi­ze gyógyítja a női betegségeket és a meddőséget is. Nem vitás, hogy a látogatókat elsősorban a harkányi szép Keressük fel Harkányfiirdot strandfürdő vonzza. Van öt me­dencéje, közülük egyben télen is lehet fürdeni. A medencék körül gondozott utak, zöldellő gyep­ágyak teszik kellemessé a pihe­nést. Mindenütt pálmák, délszaki növények, virágágyak. A strandfürdőt két kút látja el gyógyvízzel. Percenként 3800 liter 63 fokos víz tör elő olyan ké­miai vegyületet tartalmazva, amely Európában alig található a gyógyvizekben. Ezek a kéntar talmú carbolszulfid-ion és a fluo­rid-ion. Együttes kémiai és fizi kai összetételük adja a kiváló gyógyhatást. Nem véletlen, hogy csodavlznek nevezik a betegek. A terv szerint a gyógytelepen kívül fekvő nagy területen egész Siklósig több szálló fog épülni. Minden jel arra mutat, hogy a következő üt évben nemcsak a gyógyfürdő fog kiépülni, hanem a fürdő körüli területek is. A für dőpark körül épült szebbnél szebb villák is Harkányfürdö gyors fejlődését és népszerűségét igazolják. Harkányfürdő sok szeretettel felkészülten várja külföldi, tehát csehszlovákiai vendégeit is. —at— 1970 V. 5. )

Next

/
Thumbnails
Contents