Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-29 / 126. szám, péntek

Néhány héttel ezelőtt Ausztriában új kormány alakult dr. Kreisky vezetésével. Kreisky a földművelésügyi miniszteri tárcára egy bizonyos Öllingert szemelt ki. Az ellenzékben lévő Néppárt (ÖVPj erre lármát csapott és leleplezte, hogy ez az öllinger 1934-től 1938-ig illegálisan az SA később pedig az SS tagja volt. Ez a leleplezés nagy felháborodást keltett minden demokratikus gondolkodású emberben, elsősorban a fasizmus áldozataiban. Ami ezután következett, az jellegzetesen osztrák dolog, öllinger szívrohamot kapott és néhány napra kórházba kellett vonulnia. Ezután kijelentette, hogy betegsége miatt nem tudja tovább ellátni miniszteri tisztségét. Ezt megelőzően azonban Kreisky a nyilvánosság előtt hevesen védelmébe vette, kijelentvén: öllimger „már" 1940-ben hátat fordított az SS-nek és belépett a Wehrmachtba és mint frontkatona teljesítette kötelességét (értsd a hitleri rezsim irányában), ahelyett, hogy valahol egy koncentrációs táborban szolgált volna, inkább a frontra ment harcolni... Időközben öllingert felszólították, hogy egészségi állapotára való tekintettel mégis nyújtsa be lemondását. Kreisky szerecsenmosdatásának Franz Kunért bécsi távirata AZ OLLINGER-ÜGY ís egyáltalán nem volt meg az általa kívánt eredménye, elsősorban magában a Szocialista Pártban nem nyugodtak meg a kedélyek. Televíziós vitára is sor került, Kreisky mellett számos újság (természetesen a Volksstimme képviselője nem lehetett jelen), szerkesztői, a polgári sajtó képviselői, ugyancsak a nácizmussal való megbékélés álláspontjára helyezkedtek. Azt akarták, hogy végre hagyjanak fel ezekkel „a régi históriákkal", tegyenek végérvényesen pontot azután, ami 1938 és 1945 között történt. Miért tette meg Kreisky éppen öllingert miniszternek? Hisz nagyon is jól ismerte náci múltját, de éppen azért tette meg őt kormánya tagjává, mert ez beleillik a Szocialista Pártban jelenleg uralkodó szélsőjobboldal koncepciójába, öllinger kinevezésének először is az volt a célja, hogy újnáci körökben az SPÖ-t „megválaszthatónak" tüntessék fel, másodszor pedig az, hogy megkönynyítsék az együttműködést, legalábbis esetenként, a nagy német nacionalista, Ausztriaellenes Szabadságpárttal (FPÖ). Joggal írta a Vilksstimme: „A televíziós vita megmutatta, hogy a fasiszta múlt semmiképpen sem halott, és most 25 évvel Ausztria felszabadulása után semmiképpen sem szabad e múltra a feledés fátylát borítani". Egyébként úgy tűnik, hogy az Öllinger-botrány nem az egyedüli. Egy újabb hasonló botrány van készülőben: a Rösch-ügy. Rősch Kreisky belügyminisztere. Az ő náci múltját is a nyilvánosság elé teregetik. A nyugatnémet Spiegel emlékeztet arra, hogy Rösch az SA tagja volt, magas náci kitüntetéseket kapott és úgy hírlik, hogy a náci titkosszervezet számára hírszerzőként dolgozott. A Szocialista Párt erre azt válaszolta, hogy Röscht 1948/49-ben egy népbírósági tárgyaláson Grácban felmentették az ellene emelt vádak alól. A Volksstimme ezzel szemben a Röscht súlyosan terhelő tények egész sorára mutatott rá. E tények alapján, minden bizonnyal jogos a kérdés, „állhat-e ilyen ember a belügyminisztérium élén?" A Komszomol a szovjet ifjúság élcsapata GARAUDY ANT1MARXISTA NÉZETEI A HALADÁST GATOUAK A PRAVDA ROGER GARAUDY-RÓL Moszkva — A moszkvai Pravda csütörtöki számában cikket közöl, amely elemzi Roger Gataudy antimarxista nézeteit. A eikk megállapítja, hogy Garaudynak a reakciós propaganda által annyira dicsőített műve —• „A szocializmus nagy fordulata" — valóban fordulatot jelent, de írójának nézetedben: Garaudy letért a marxizmus— leninizmus útjáról. Átállt a jobboldali opportunizmus és likvldátorság oldalára. Garaudy nézetei szerint a modern tudományos és technikai forradalom határozza meg a kapitalista társadalom ellentmondásait és gyakorlatilag osztályharc nélkül elvezethet a szocializmushoz, — írja a Pravda. Marx felfedezései, valamint a történelmi materializmus tények által igazolt törvényei ellenére Garaudy a társadalmi haladást csak a társadalom termelőerőinek változásaival hozza összefüggésbe, semmibe veszi a termelési viszonyok aktív szerepét. A Pravda idézi a Francia Kommunista Párt XIX. kongresszusának megállapításait, amelyek, szerint Garaudy a marxizmus—leninizmus útjáról áttért az úgynevezett technokrata felfogásra, amely elmossa az osztályok és az egymással szembenálló társadalmigazdasági rendszerek harcának perspektíváit. Garaudy tézisei figyelmen kívül hagyják a szocialista világrendszer történelmi vívmányait, tagadják, hogy objektíve elkerülhetetlenül szükséges a szocialista forradalom és a szocializmus megteremtése a fejlett kapitalista államokban. Garaudy antimarxista nézetei alkotják „új" stratégiájának és taktikájának alapját, amelyet rá szeretne kényszeríteni a kommunista mozgalomra. Garaudy véleménye szerint előrelátható egy újtípusú demokratikus rendszer kialakulása, amelynek keretei között „az elektronikus számítógépek veszik majd át a politikai pártok szerepét". Garaudy könyvében nem leplezi mélységesen ellenséges álláspontját Leninnek a pártról szóló tanításával szemben. Technokrata fogalmazásai mögött vulgáris likvidátor irányzat húzódik meg, amelynek célja a párt világnézetének és szervezeti felépítésének mélyreható „átalakítása". A Pravda cikke megállapítja, hogy Garaudy „új" meghatározásai tulajdonképpen trockista nézeteket lepleznek. A cikk rámutat Garaudy elutasító álláspontjára a szocialista országok tapasztalataival, a kommunista és munkáspártok 1969. nyarán megtartott moszkvai tanácskozásán hozott határozatokkal szemben, kiemeli Garaudy dühödt szovjetellenességét. Garaudy álláspontja és magatartása kemény bírálatra és visszautasításra talált a Francia Kommunista Párt XIX. kongresszusán — írja a Pravda. Moszkva — Csütörtökön a Komszomol XVI. kongresszusa folytatta Jevgenyif Tyazselnyikov, a Komszomol Központi Bizottsága első titkára beszámolójának megvitatását. A moszkvai Pravda csütörtöki száma vezércikket szentelt a Lenini Komszomol kongreszszusának. Az SZKP KB lapja rámutat: a lenini eszmei és szervezeti alapokon létrejött 'Komszomol az ifjúság harci élcsapatává lett, segíti a pártot abban, hogy a munkásosztály ügyéért, a dolgozó nép boldogságáért küzdő, eszmeileg edzett, tevékeny harcosokat neveljen a fiatalokból. Nagy figyelemmel hallgatják a delegátusok a szovjet ifjúság kollektív tapasztalatcseréjében felszólaló külföldi küldötteket. Viharos taps fogadta Jatme Grombet-nek, a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség országos .bizottsága első titkárának szavait, aki hangsúlyozta: „A proletár szolidaritás ragyogó megnyilatkozása az a segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt Kubának." A csehszlovák fiatalok nevében furaj Varholík, a Csehszlovákiai Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Szövetségi Tanácsának elnöke üdvözölte a kongresszust. Mindenekelőtt elismeréssel nyilatkozott arról a segítségről és támogatásról, amelyet a Komszomol, a szovjet ifjúság nyújt ahhoz, hogy a csehszlovák fiatalok megoldják az ifjúsági mozgalom konszolidálódásának bonyolult problémáit. / • Az Interkozmosz—1 felfedezései Leningrád — Az Interkozmosz-1 szputnyik berendezése segítségével feltárták a napkitörések röntgensugarainak kolarizációs hatását. Ez a felfedezés kísérletileg bizonyította, hogy a napkitörések kezdeti stádiumában gyorsított elektronok irányított nyalábjai észlelhetők. Különböző országok elméleti fizikusai már korábban is hangot adtak ilyen feltevésnek. Az Interkozmosz-l-et a múlt év október 3-án azzal a céllal lőtték fel, hogy tanulmányozza a Napból származó ultraibolyaés röntgensugarakat és ezeknek a Föld felső atmoszférájára gyakorolt hatását. Kiderült, hogy a napplazma kitörésének folyamatában az irányított nyalábban száguldó elektronok elveszítik eredetileg többszázezer elektronvolt nagyságú energiájukat. Ezt az energiát a sokkal lassúbb, kaotikusan mozgó elektronoknak adják át, közben a polarizáció foka nullára csökken. - E jelenség felfedezéséről Igor Tindo szovjet tudós a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság (COSPARj leningrádi ülésszakán tett bejelentést. AZ APOLLO-13 MEGHIBÁSODÁSÁNAK OKA Houston — Az Apollo 13 űrhajó balesetét minden bizonynyal két körömnagyságú hőkapcsoló meghibásodása okozta — közölte szerdán a houstoni űrközpontban Edgár Cortright, a vizsgáló bizottság elnöke. Az automatikus hőkapcsolóknak fontos szerepük van a hajtómű kifogástalan működtetésében. Az oxigéntartály folyékon hajtóanyagát hevítéssel gázhalmazállapotúvá kell alakítani, hogy ebben a hidrogén eléghessen. A kapcsolók elromlása következtében az oxigén túlhevült, az elektromos huzalokról leolvädt a szigetelés és a hamarosan bekövetkező rövidzárlat szikrája felrobbantotta az egész oxigéntartályt. A robbanás leszakította az űrhajó kiszolgáló egységének egyik falát, amelyen belül a főhajtómű elhelyezkedett. Az ellenőrző kísérletek másik jelentős következtetése, hogy a technikai hiba már három-négy nappal az indulás előtt előállt. A különböző startgyakorlatok során ugyanis a két hőkapcsoló hajlamosnak mutatkozott arra, hogy felmondja a szolgálatot. 1970. V. 29 A Kínai Kommunista Párt 1969 áprilisában tartotta IX. kongresszusát, mely Kína életének minden területén, a párt további tevékenységére vonatkozó útmutatóként fogadta el Mao Ce-tung és csoportja irányvonalát. Az annak idején nyilvánosságra hozott kongresszusi dokumentumok szándékosan nem adtak világos képet a kínai tömegeknek a kongreszszus munkájáról és az elfogadott irányvonalról. Most egy év távlatából próbáljuk megvizsgálni, hogyan érvényesült a gyakorlatban a kongresszus irányvonala és milyen eredményeket ért el Mao Ce-tung pártvezetése a kínai társadalom életében. A maoista párt alakuló kongresszusa A kínai „kulturális forradalom" folyamatában Mao Cetung és csoportja magának szerzett meg minden hatalmat és a pártot a valóságban felszámolta. Különösen Mao hadseregbeli barátai jutottak szóhoz. Az országban elmélyült az eszmei, politikai és gazdasági válság, és erős frakciós harc tört kí a maoisták között. Mao Cetung csoportja a sovinizmus, nacionalizmus és szovjetellenesség légkörében rendezte meg a IX. kongresszust, hogy ezen véglegesítse a teljes szakítást az előző pártkongresszus marx —lenini irányvonalával és megerősítse Mao Ce-tung pozícióit. Gondosan kiválogatott, nem pedig választott küldöttek előtt Lin Piao mondta el a „politikai beszámolót a párt tevékenységéről". E beszámoló valójában nem a központi 'bizottság számadása volt, nem értékelte a pártnak a legutóbbi 13 évben kifejtett tevékenységét. Nem elemzte az ország bel- és külpolitikáját, az olyan akciókat, mint a „nagy ugrás" és „népi kommunák" alakítása, egy szóval sem említette a második ötéves terv eredményeit. rális forradalom végrehajtása-' nak, a dolgozók életszínvonala emelésének feladatait. Ehelyett „szakadatlan forradalmat", „osztályharc vívását", önháborúra és elemi csapásokra való felkészülést" javasolt. A beszámoló jelentős része Mao Ce-tung irányvonala ellenInformációink alapján megállapíthatjuk, hogy a kongreszszus fő feladata a maoizmusnak (Mao Ce-tung eszméinek) mint párt- és államdoktrínának végleges érvényesítése, új központi bizottság, valamint a Mao Ce-tungnak engedelmes és hozzá ragaszkodó legfelsőbb pártA MAOIZMUS ÚTJAI Tábornokok uralma # Az ország belső helyzete a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusa után # Maoista párt született A kínai külpolitikában bekövetkezett fordulat okait sem világította meg. Lin Piao beszámolójának fő célja Mao Ce-tung személyiségének és eszméinek dicsőítése, s az ún. kulturális forradalom szükségességének megindoklása volt. Az előző kongresszustól eltérően, — mely leszögezte, hogy a párt tevékenységének alapja a marxizmus—leninizmus, — most azt állapították meg, hogy „a marxizmus—leninizmus, azaz Mao Ce-tung eszméi alkotják a párt tevékenységének elméleti alapját". A beszámolónak az volt a sajátossága, hogy a belpolitikai kérdésekkel kapcsolatos megfogalmazásai általános jellegűek, nincs konkrét tartalmuk, s így lehetőséget adnak Mao Cetung és csoportja önkényeskedésére. A népgazdaság jelenlegi helyzetét, a gazdasági és kulturális építés távlatait a beszámoló nem is érintette. Ugyancsak nem jelölte meg a szocializmus anyagi-műszaki bázisa építésének az igazi kultuzőinek bírálatával foglalkozott, ami ténylegesen annak egyöntetű beismerését jelenti, hogy a párton belül és az országban is léteznek még ellenálló erők. Mao Ce-tung csoportjának az a törekvése, hogy önkényes eszközévé változtassa a pártat s ezt legalizálja, a IX. pártkongresszuson elfogadott új szervezeti szabályzatban nyert kifejezést. Az előzőtől eltérően kihagyták belőle a szocialista építés és a szocialista külpolitika alapvető feladatait. A párton belüli demokráciára, a kollektív vezetésre, a párt összeforottságára és egységére, a nacionalizmus és nagyhatalmi sovinizmus, a burzsoá és kispolgári ideológia elleni küzdelem szükségességére vonatkozó fontos tézisek is kimaradtak a szervezeti szabályzatból, melynek programrészébe — a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom életében példátlanul — belevettek olyan rendelkezést, amely meghagyja, hogy „Lin Piao Mao Ce-tung elvtárs utóda". szervek megválasztása volt, hogy ezzel igazolják azt az ún. kulturális forradalom keretében kialakult gyakorlatot, mely a VIII. pártkongresszuson megjelölt irányvonal teljes revízióját jelenti. Ez tehát azt jelenti, hogy a KKP IX. kongresszusa a valóságban egy új maoista párt — antimarxista és antileninista párt alakuló kongresszusa lett. Pártépítés maoista módon Noha Mao Ce-tungnak és hí- • veinek lényegében sikerült teljesíteniük a IX. kongresszus előtt álló feladatokat, a pártszervezetek kiépítése még egy év után sem fejeződött be. A kongresszusi dokumentumok pontatlansága és homályos megfogalmazásai lehetőséget adnak minden egyes maoista csoportnak, hogy saját érdekeinek megfelelő módon magyarázza a párt jellegére, összetételére és szerepére vonatkozó kérdéseket. 1970. elején aktivizálták az alapszervezetek pártbizottságainak megalakítását. A Mao Cetung-i vezetést e folyamat meggyorsítására késztető okok egyike az, hogy a hadsereg, amely jelenleg Mao Ce-tung rendszerének a fő támasza, képtelennek bizonyult a népgazdaság irányítása konkrét kérdéseinek tartós megoldására, továbbá nem akarják gyengíteni a hadsereg harcképességét. A Mao Ce-tung-i pártvezetés továbbá nyilván attól tart, hogy a politikai és gazdasági élet valamennyi területének a hadsereg ellenőrzése alá helyezése veszélyesen fokozná a parancsnoki kar befolyását, s a tisztikar esetleg megtagadhatná ez engedelmességet. Az újonnan -alakított pártbizottságok szerepéről és a pártszervezetek tekintélyéről viták folynak a feloszlatott „tömegszervezetek" helyi képviselőivel ezek a szervezetek az ún. kulturális forradalom során a politikailag tapasztalatlan diákok és elmaradott munkások soraiból jöttek létre, és a hatalmi harcban a hadsereg mellett Mao Ce-tung csoportjának támaszai voltak. E „tömegszervezetek képviselői befolyásuk veszélyeztetését látják a pártszervezetek és bizottságok tevékenységének felújításában. Ezért a szervezetek „aktivistái" igyekeznek a maguk ellenőrzése alá venni a pártszervezeteket, vagy ahol ez nem sikerül nekik — elszabotálni a kérdést. A pártszervezetek építését továbbá az a tény is fékezi, hogy még mindig nem oldódott még a pártbizottságok és az ún. forradalmi bizottságok szerepe. (A Rudé právo nyomán f