Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-29 / 126. szám, péntek

A Szövetségi Gyűlés egyetért az új csehszlovák—szovjet szerződéssel Gustáv Husák elvtárs fogadta a Csehszlovák Néppárt küldöttségét (Folytatás az 1. oldalról) zetek közti kölcsönös megbe­csülés szellemében való együtt­működést a szovjet néppel és a többi szocialista országgal. Az új szövetségi szerződés ál­lást foglal a jelenlegi nemzet­közi helyzethez is. Nyugtalan világban élünk, számos tény bi­zonyítja, hogy a nemzeteink élete ellen irányuló reális ve­szély még ma is időszerű. Ha­táraink közelében összpontosí­totta fő erőit az Északatlanti Paktum. Csak az NSZK terüle­tén 150 amerikai haditámasz­pont van, és ugyanott több mint negyedmillió amerikai katona tartózkodik. Az NSZK is félmil­liónál több, korszerűen felsze­relt katonasággal rendelkezik, nem szólva a területén állomá­sozó további nyugat-európai hadosztályokról. Az NSZK és más országok te­rületéről naponta ellenséges rádió-propagandahadjáratot vi­selnek ellenünk. A lélektani hadviselés éppen úgy folytató­dik, mint 1968 előtt, 1968-ban és azután. E hadviselés célja: za­vart kelteni népünk szocialista tudatában és megbontani szö­vetségi kapcsolatainkat a Szov­jetunióval és a többi szocialista országgal. A szerződésben kifejezésre juttattuk a két ország elhatáro­zását, hogy állandóan szem előtt tartjuk a szocialista vi­lágrendszer egységének erősí­tését, továbbá a Varsói Szerző­désből ránk háruló kötelezett­ségek maradéktalan teljesítését. A két ország a szocialista vi­lágrendszer iránti kötelezettsé­geit annak tudatában vállalta, hogy a szocialista országoknak, az imperializmus elleni harc mai feltételei közt nincs haté­konyabb fegyverük, mint vala­mennyi szocialista ország ak­ció- és eszmei egysége, felzár­kózottsága. Az imperialista hatalmak szá­mára, miközben Csehszlovákia ellen bevetették a diverzió és a propaganda-hadviselés vala­mennyi fegyverét, természete­sen előnyösebb lenne, ha kü­lön-külön számolhatnának le az egyes szocialista országokkal. Az imperialistáknak a szocia­lista országok úgynevezett dif­ferenciált megközelítéséről sző­lő elméletével szemben a legha­tásosabb fegyver az egység és a harcos szolidaritás. Tudjuk, hogy az imperialisták éket akarnak verni a szocialista or­szágok közé. Az európai biztonsági konfe­renciáról szólva Marko külügy­miniszter hangoztatta, hogy összehívása érdekében a többi szocialista országgal együtt Csehszlovákia is számos kezde­ményező lépést és jelentős erő­feszítést tesz. Az Egyesült Ál­lamok nyomására az Észak at­lanti Paktumhoz tartozó orszá­gok meg akarják hiúsítani a szocialista országoknak ezt a béketörekvését, amely vala­mennyi európai nemzet életér­dekét fejezi ki. Sajnos, a leg­utóbbi római NATO-értekezletről érkező hírek is arról tanúskod­nak, hogy a NATO-országok nem adnak pozitív választ a Varsói Szerződés országainak javaslatára. Beszéde végén a szónok han­goztatta: Valamennyiünk előtt, dolgozzunk az élet bármely te­rületén, fontos feladat áll: a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződést konkrét tartalommal megtölteni, s kitartóan elmélyí­teni, erősíteni a csehszlovák­szovjet kapcsolatok új haladó elemeit. Át kell hidalnunk a viszahúzó hatásokat. Népünk tu­datában erősíteni kell a prole­tár nemzetköziség és a Szov­jetunióval való barátság szelle­mét a szocialista országok nagy családja egyiivétartozásának tudatával. Új' lehetőségek A külügyminiszter felszólalá­sa után BDhuslav Lastovička, a Népi Kamara külügyi bizottsá­gának elnöke, a kormányjavas­lat előadója emelkedett szó­lásra. A szerződés jelentőségét méltatva a többi közt kitért a Szovjetunió elévülhetetlen ér­demeire a fasizmus feletti győ­zelemben, Csehszlovákia önál­lóságának felújításában. Hang­súlyozta, hogy a szerződés két azonos osztályalapokon nyugvó állam szerződése, amely megfe­lel a mindkét ország építő­munkája biztonságához szüksé­ges követelményeknek. Rendkí­vüli jelentőségű annak ismételt ünnepélyes kinyilatkoztatása, hogy a szocialista vívmányok védelme valamennyi szocialista ország közös internacionalista kötelessége. A szerződés meg­hiúsítja a revansistáknak és a külföldi reakciónak a szocialis­ta tábor megosztására irányuló terveit. Ugyancsak pörölycsa­pást jelent a jobboldali oppor­tunisták restaurációs törekvé­seire is. A szerződés a tőkésvi­lág előtt egyértelműen leszöge­zi: A jövőben Csehszlovákiában a szocialista társadalmi rendet sem külső támadással, sem pe­dig belső ellenforradalmi kísér­lettel nem sikerül megdönteni. B. Laštovička beszéde végén kitért a szerződésből eredő gaz­dasági együttműködési lehető­ségek ismertetésére, majd a Népi Kamara bizottságai nevé­ben javasolta, hogy a Szövetsé­gi Gyűlés hagyja jóvá a szerző­dést, és terjessze fel ratifiká­lásra a köztársasági elnöknek. A Nemzetek Kamarája bi­zottságainak nevében Petronel­la Višňovcová képviselő tar­tott beszámolót. Többek közt hangoztatta: a szerződés bizto­síték arra, hogy sohasem is­métlődhet meg a szégyenteljes müncheni döntés. A nagy jelen­tőségű okmány gazdasági vo­natkozásaira utalva leszögezte, hogy a szovjet piac óriási fel­vevőképessége nagy lehetősé­geket rejt magában iparunk fejlesztése szempontjából. Az új szövetségi szerződés az 1943-as szerződés hagyomá­nyain alapszik. Tekintetbe ve­szi az elmúlt 25 év változásait. A képviselők a nép akaratát fejezik ki A miniszterelnök és a kül­ügyminiszter felszólalása utáni vitában tizenhét képviselő szó­lalt fel. Oldrich Voleník han­goztatta, hogy a szerződés jóvá­hagyása jelentős feladatokat ál­lít a tömegpolitikai propagan­damunka elé, amiből a képvi­selőknek is ki kell venni a ré­szüket. Jan Pilier a szakszerve­zeti tagság túlnyomó többségé­nek nevében szólalt fel. Kiemel­te, hogy az SZKT-re érkező táv­iratok és levelek egyértelműen a szerződés támogatásáról ta­núskodnak. Bnhuslav Kučera, a Csehszlovák Szocialista Párt tagságának nevében üdvözölte az új szövetségi szerződést. Ja­na Kaňková elsősorban a két ország fiatalsága közti közvet­len kapcsolatok bővítésére hív­ta fel a figyelmet. Jaroslav Ko­žešník felszólalásában a tudo­mányos együttműködés lehető­ségeiről és távlatairól, Komlósi Mária képviselőnő pedig az egészségügyi együttműködés le­hetőségeiről szólt. Ö is támo­gatta azt a jaavslatot, hogy elő kell segíteni a csehszlovákiai és a szovjet ifjúság közvetlen kapcsolatát. Elena Lilvajová em­lékeztetett a csehszlovák dol­gozók őszinte érdeklődésére a Szovjetunió iránt már az első köztársaság idején, valamint a Szovjetunió segítségére a má­sodik világháborúban. Saját ta­pasztalata alapján győződött meg arról, liogy lakosságunk túlnyomó része szívből fogadja az új szerződést. Dr. Jan Nemec, a Csehszlovák —Szovjet Baráti Társaság nevé­ben teljes támogatásáról bizto­sította a parlamentet a szerző­dést illetően. Alexander Horák felszólalásában rámutatott, hogy az új szerződés még közelebb hoz bennünket a Szovjetunió­hoz, ahhoz az országhoz, amely a második világháborúban győ­zelmet aratott az embertelen fasizmus felett. A vitában felszólaltak még Rudolf Zima, Antonín Pospíšil, Ružena Kolárová, Michal Žáko­vič, Mirko Mátyás, Václav Man­dovec és Josef Torušik. Vala­mennyien támogatták az új szerződést. A vita után Oldrich Voleník képviselő határozati javaslatot terjesztett elő a Szövetségi Gyűlés képviselőinek nevében, amelyben a legfelsőbb népkép­visleti szerv egyetért a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió között 1970. május 6-ári Prágában aláírt ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­déssel. A Szövetségi Gyűlés mindkét kamarájának képviselői egyön­tetűen megszavazták az előter­jesztett határozati javaslatot, amelyben javasolják, hogy az új szerződést a köztársasági elnök ratifikálja. Dr. Dalibor Hanes, a Szövet­ségi Gyűlés elnöke zárszavában megállapította, hogy a képvise­lők a vita során népünk akara­tát fejezték ki. Kiemelte, hogy a képviselők vitafelszólalásai is bizonyítják: kapcsolataink a Szovjetunióval a teljes egyen­jogúság és az állami szuvereni­tás kölcsönös tiszteletben tartá­sának elvén alapszik. Hangoz­tatta, hogy a legfelsőbb nép­képvisleti testület a szerződést a legnagyobb felelősségérzettel vitatta meg. A Szövetségi, Gyűlés mindkét kamarája ma együttes ülésen tárgyalja meg a szövetségi mi­niszterelnök jelentését a CSSZSZK kormánya program­nyilatkozatának teljesítéséről. S. M. A CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének határozata (Folytatás az 1. oldalról) agresszornak. A történelem be­bizonyította, hogy ki az igazi barátunk, és kinek volt álla­munk szuverenitása és léte tel­jesen közömbös. Ott, ahol a második világhá­ború alatt a szovjet emberek határtalan áldozatokat hoztak, hazánk szabadságáról és jö­vőnkrűl is döntöttek. Az 1943­ban kötött szerződés nagy se­gítséget jelentett Csehszlovákia népének a fasizmus ellen ví­vott küzdelmében, a háború után pedig a tudomány, a tech­nika, a gazdaság és a nemzet­közi politikai kapcsolatok te­rén kifejtett széles körű együtt­működés fejlődésének alapjá­vá vált. Ezzel jelentős mérték­ben hozzájárult új államunk politikai tekintélyének növelé­séhez, szocialista építésének si­keréhez. -v A Szovjetunió volt a legjobb s legközelebbi barátunk és az is marad. Mindig, minden kö­rülmények között következete­sen teljesítette internacionális kötelezettségeit. Igy cselekedett 1968-ban is, amikor Csehszlo­vákiában súlyos veszélybe ju­tott a szocializmus sorsa. A szövetséges seregek bevonulá­sa hazánkba meghiúsította az ellenforradalmi erők terveit. Ez a cselekedet a nemzetközi se­gítségnyújtás megnyilvánulása volt, amelyre a szocializmus megvédésére hazánkban feltét­lenül szükség volt. Az új szerződés nemzeti és állami szuverenitásunk, a szo­cializmus vívmányai megvédé­nek, népünk építő munkájának legmegbízhatóbb alapja. A szo­cializmus és a kommunizmus érdekegységéből, közös prog­ramjából indul ki. Lehetőséget nyújt arra, hogy a Szovjetunió katonai és politikai erejére s egyben óriási gazdaságára tá­maszkodjunk. Együttműködé­sünk a Szovjetunióval és a szocialista világrendszer or­szágaival lehetővé teszi terme­lésünk korszerűsítését, szocia­lista gazdaságunk állandó nö­vekedését, a dolgozók életének tartós javulását. A Szövetségi Gyűlés a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság polgáraihoz, munkásaihoz, pa­rasztjaihoz, érteimiségéhez, a férfiakhoz, a nőkhöz és az ifjú­sághoz fordul azzal a felhívás­sal, hogy kezdeményező mun­kával járuljanak hozzá a szer­ződés elveinek betartásához és célkitűzéseinek megvalósításá­hoz. A hosszadalmas válság (CSTK) — Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára tegnap fogadta a Csehszlovák Néppárt küldöttségét, amelyet annak el­nöke, Antonín Pospíšil vezetett. A küldöttség tagjai voltak to­vábbá: František Toman, a Csehszlovák Néppárt alelnöke és Ján Pauly központi Htkár. A fogadáson jelen volt Josef Kempuý, a CSKP KB elnökségi tagja, a CSKP KB cseh irodá­jának elnöke és Alois Indra, a CSKP KB elnökségének póttagja és titkára. A Csehszlovák Néppárt kép­viselői átadták Gustáv Husák­nak, a CSKP KB első titkárá­nak a Csehszlovák Néppárt bő­vített Központi Bizottsága 1970. május 16-án tartott ünnepi ülé­sének nyilatkozatát. Ezt az ülést hazánk felszabadítása 25. évfordulójának tiszteletére tar­totta a Csehszlovák Néppárt. Értékelték a nemzeti bizottságok versenyének eredményeit (ČSTK) — Herbert Durkovič, az SZSZK miniszterelnök-he­lyettese és tervezésügyi mi­nisztere, Egyd Pepich vezérőr­nagy, az SZSZK belügyminisz­tere, dr. fán Filkó, az SZSZK belügyminiszterének helyettese és Miroslav Dekan, az Állami Szervekben Dolgozók Szlo­vák Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottsága elnökének részvételével Bratislavában teg­nap ünnepélyesen értékelték a nemzeti bizottságoknak a Szlo­vák Nemzeti Felkelés'25. évfor­dulója tiszteletére indított szo­cialista munkaversenyét. A leg­jobb eredményeket elért nem­zeti bizottságok képviselői át­vették az I. fokú dicsérő elis­meréseket, amelyeket az SZSZK kormánya három járási nemze­ti bizottságnak, két körzeti nemzeti bizottságnak és 36 vá­rosi és helyi nemzeti bizottság­nak adományozott a versenyben elért sikerekért. Az ünnepi értékelő ülést az Távirat Magyarországra (CSTK) — Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Ludvik Svoboda köztársasági elnök és Ľubomír Strougal, a CSSZSZK miniszter­elnöke táviratot küldött Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, Lo­sonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnökének, amelyben őszinte és mély együttérzésről biztosítják őket az árvíz által okozott elemi csapással kap­csolatban. SZSZK kormányának megbíza­tásából Egyd Pepich vezérőr­nagy, az SZSZK belügyminisz­tere nyitotta meg. Tolmácsolta dr. Peter Colotkának, az SZSZK miniszterelnökének elismerését ezért a kezdeményezésért, ame­lyet a nemzeti bizottságok és az állampolgárok e versenyben kifejtettek. Az ünnepi beszédet Herbert Ďurkovič miniszterelnök-helyet­tes, az SZSZK tervezésügyi mi­nisztere tartotta. Azután átadta a dicsérő okleveleket az kitün­tetett nemzeti bizottságoknak. Új bírák beiktatása (CSTK) — A CSSZSZK Leg­felsőbb Bírósága bíráinak a Szövetségi Gyűlés mindkét ka­marája plenáris ülésén való megválasztásával, valamint Da­libor Hanes, a Szövetségi Gyű­lés elnöke előtti fogadalomté­tellel véget ért a CSSZSZK Leg­felsölíb Bíróságának eddigi mű­ködési időszaka. Jozef Gabriška, a Szövetségi Gyűlés alelnöke tegnap Prágá­ban, a Legfelsőbb Bíróság épü­letében beiktatta tisztségébe dr. Vojtech Pŕichystalt, a CSSZSZK Legfelsőbb Bíróságának új el­nökét, dr. Anna Vaškovát, a Szövetségi Gyűlés alelnökét, a CSSZSZK Legfelsőbb Bíróságá­nak alelnökét, dr. Karel Matys alelnököt és dr. František Ho­lešic alezredes alelnököt. Az ünnepi beiktatáson részt vet­tek: a CSSZSZK főügyésze, a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság igazságügy-minisz­terei és a két köztársaság Leg­felsőbb Bíróságának elnökei. Megkezdődött az Osztrák Kommunista Párt kongresszusa Bécs — Csütörtökön Bécsben több mint 350 küldött részvéte­lével megkezdődött az Osztrák Kommunista Párt XXI. kong­resszusa. Jelen vannak 11 test­vérpárt küldöttségei, köztük az SZKP és a CSKP küldöttsége is. Fürnbergnek, a párt egyik legrégibb funkcionáriusának, a Politikai Bizottság tagjának, a után végre kedvező feltételek születtek a békés, a felelősség­teljes és a jól szervezett mun­kához. A Szövetségi Gyűlés nagyra becsüli a dolgozóknak azokat az értékes kötelezett­ségvállalásait, amelyeket ha­zánk felszabadítása 25. évfor­dulójának tiszteletére, valamint az új csehszlovák—szovjet szer­ződés aláírásának tiszteletére tettek. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a szerződés hozzájárul népünk egységének további megszilárdításához, és fokozott igyekezetre serkent a szocialis­ta társadalom építése igényes feladatainak teljesítésében. A Szövetségi Gyűlés egyetért a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Szovjetunió közti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződéssel, amelyet Prágában 1970. május 6-án írtak alá. Ezt a nyilatkozatát abban a szilárd meggyőződésében teszi, hogy a szerződés megbízható biztosítéka a szocialista Cseh­szlovákia további építésének és védelmezésének, s hozzájárul a világbéke megszilárdításához. A Szövetségi Gyűlés javasolja a köztársasági elnöknek a szerző­dés aláírását. Prága, 1970. május 28-án. Központi Bizottság titkárának rövid megnyitó beszéde után Franz Muhri, az Osztrák Kom­munista Párt elnöke tartott be­számolót az ország politikai helyzetéről és a párt feladatai­ról. A belpolitikai helyzettel és a március elsejei parlamenti vá­lasztások következményeivel foglalkozva leszögezte, hogy a néppárti vereség jelezte: nagy volt az elégedetlenség a nép­párti kormány legutóbbi négy­évi kíméletlen osztálypolitikájá­val. Franz Muhri hangoztatta, hogy az Osztrák Kommunista Pártnak mint a munkásosztály forradalmi pártjának kötelessé­ge elvszerű harcot vívni a pol­gári pártok ellen. Muhri a poli­tikai viszályok kiéleződését jó­solta. Hangoztatta, hogy a párt­nak már most fel kell készülnie új választások határidő előtti lehetőségére. A továbbiakban ideológiai kérdésekkel foglalko­zott. Hangoztatta, hogy alapve­tő ideológiai kérdésekben már hosszabb ideje nincs egység a pártban, és komoly ideológiai fogyatékosságok miatt a párt számos új problémával és fel­adattal nem tudott megbirkózni. Ezért egyik fö feladatként az ideológiai munka javítását jelül­te meg. A beszámolót vita követte. A felszólalók bírálták a párt fel­számolására törekvő jobboldali opportunistákat és revizionistá­kat. A külföldi vendégek közül el­sőként Nyikolaj Rogyionov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a szovjet pártküldöttség vezetője szólalt fel, majd felol­vasta az SZKP Központi Bizott­ságának a kongresszushoz inté­zett üdvözlő levelét.

Next

/
Thumbnails
Contents