Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-28 / 125. szám, csütörtök

Kutató, tudós, szervező MILOŠ GOSIOROVSKÝ AKADÉMIKUS ÖTVENÉVES Olyan tudóst köszöntünk születésének fél évszázados évfordulóján, aki a legnehezebbet tudta harmonikusan összekapcsolni: az egyetemi oktatást, a közéleti tevékenységet és a széles körű tudományos munkát. Ez utóbbi a szlovák történet olyan fontos szakaszaira, témáira terjed ki, amelyekkel ő előtte jóformán senki sem foglalkozott. Munkái alapján elevenednek meg az első szlovákiai munkássztrájkok, a szocialista mozgalom szervezeti keretei, az azokban folyó küzdelmek a munkásság érdekeit valóban képviselő szocialista szervezetek kiépítéséért. Munkáiban nyomon követhetjük a szlovákiai szocialista szervezetek erősödését, egyre növekvő befolyásukat a szlovák munkásság soraiban, nem különben azokat a nagy nehézségeket, amelyekkel az Osztrák-Magyar Monarchiában meg kellett küzdeni. Feltárulnak szemünk előtt a szlovák munkásosztály életének rendkívül súlyos körülményei is. Gosiorovský akadémikus tehát a szlovák munkások öntudatra ébredését, bátor harGaít kutatta fel, és tette hozzáférhetővé könnyed, olvasmányos, szép stílusban megírt könyveinek és tanulmányainak egész sorában a széles tömegek előtt. Ugyanakkor, amikor ezek a művei mondhatjuk beiktatták a szlovák munkásosztályt a szlovák nemzet történetébe s a munkásságot a modern szlovák történet szerves részeként mutatják be, egy pillanatig sem téveszti szem elől a szlovák munkásmozgalom szoros együvé tartozását a cseh és a magyar szocialista mozgalommal. E kérdéseknek külön tanulmányokat is szentelt: magyar—szlovák vonatkozásban itt mindenekelőtt a Szlovák és Magyar Tanácsköztársaságról írt cikkeire gondolunk. Rámutatott arra a sokrétű cseh—magyar—szlovák együttműködésre is, amely Csehszlovákia Kommunista Pártjának soraiban, annak megalakulásától kezdve, a két világháború közötti évtizedekben szövődött. Gosiorovský profeszszor egész munkásságán egyébként végigvonul ez az internacionalista ihletettségű szlovák— magyar—cseh egymásrautaltság eszméje. Nemkülönben nagy helyet kapnak műveiben azok a szoros Baráti találkozó A trnavai Ján Nálepka kaszárnyában a napokban baráti találkozót tartottak a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák partizánegység volt tagjai, akiknek a parancsnoka Ján Nálepka százados volt. A találkozót a felszabadítás 25. évfordulója tiszteletére, valamint azon esemény 27. évfordulójának tiszteletére rendezték, amikor Ján Nálepka százados, a Szovjetunió és az SZNF Hőse átállt Szaburov tábornok egységéhez. A találkozó résztvevői körükben üdvözölték L. K. Fjodorovot, az egység politikai biztosát, valamint harcostársait, Šalgovič, Belaj, Ben kovii:, Chovanec, Masaryk, Horan és Revay elvtársakat, továbbá axo kat, akik Ukrajnában a német fa siszták ellen harcoltak. Ezen a la lálkozőn részt vett Ján Nálepka testvére, Ondrej Nálepka ezredes és Jakubcová elvtársnű, zilinai múzeumigazgató is. Az összejövetelen kegyelettel adóztak Nálepka százados emlékének és megkoszorúzták a kaszárnya udvarán álló emlékművét. Az alakulat parancsnoksága, valamint a trnavai párt- és állami szervek képviselői emlékplakettet adlak át a volt partizánegység jelenlevő tagjainak. A résztvevők ezután baráti beszélgetés keretében emlékeztek meg a nehéz harcokról és parancsnokuk, Ján Nálepka száza rios hősi tetteiről. Dr. Ján Mičátek Alezredes kapcsolatok, amelyek szlovákokat és cseheket a Nagymorva Birodalom időszakától kezdve fűz össze, s a szocialista munkásmozgalom kibontakozása idején újabb, szocialista töltettel gazdagodtak. Mindez kialakította a csehszlovák hazafiságot, amely túlmutat a szokványos együttműködésen, hisz két egymáshoz igen közelálló testvérnép összefogásáról, együttéléséről van szó. Ezek a gondolatok élnek azokban az úttörő, tudományos megalapozottságú tanulmányaiban, amelyek a csehszlovák föderáció történeti szükségességét mutatják be. Ezek az írásai meggyőzően bizonyítják, hogy a föderáció nem .szeparatisztikus elkülönülés, hanem a cseh—szlovák együttélésnek egy magasabb foka és a két nép érdekeit egyaránt szolgáló szilárd csehszlovák szocialista államot jelent. Tudományos munkásságának egy következő területe az amerikai szlovákok 20. század eleji történetét öleli fel. Ez a témaválasztás önmagában is figyelemreméltó. A szlovákok nehéz viszonyaira utal, hogy jelentősebb szocialista, valamint nemzeti mozgalom nem a szlovák etnikai területen, hanem az Észak-Amerikai Egyesült Államokban bontakozott ki. Itt a nagyarányú kivándorlás miatt számottevő szlovák tömegek élnek, ugyanakkor szabadabb, demokratikusabb körülmények között, mint az Osztrák-Magyar Monarchiában. Mondanunk sem kell, hogy Gosiorovský akadémikust mindenekelőtt az amerikai szlovák szocialista munkásmozgalom érdekli. Gosiorovský professzor annak a tudósnak a típusa, aki nem zárkózik el szobájának négy fala közé, hanem a társadalom ütőerén tartja a kezét. Hosszú évekig, mint a Szlovák Tudományos Akadémia főtitkára te- • vékenykedett. Már ekkor megismerhettük szervezőkészségét, valamint azt az agilitást és hozzáértést, amellyel a szlovák—magyar tudományos kapcsolatok elmélyítésén fáradozott. Ha hallgatóival, tanítványaival beszélgetünk, széles körű tudását, emberségét, emlegetik. Mint a Komenský Egyetem Csehszlovákia története tanszékének vezető professzora a közelmúltban kezdeményezte egy jelentős nemzetközi konferencia megszervezését, amely a szlovák kérdés és 20. századi közép-európai összefüggéseit tárgyalta. Az egyetem fennállása 50. és V. I. Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett találkozó sikere is az ó felkészültségét, szervezőkészségét dicséri. Fiatalos lendülettel dolgozik azon, hogy elmélyítse a szocialista országok történészei között a kapcsolatokat. ötvenedik születésnapján szeretettel köszöntjük és jó egészséget, valamint további eredményes munkát kívánunk neki. ARATÓ ENDRE Miként végzik a tagkönyvcserét a dunaserdahelyi járásban? Szilárd alapokra építenek Az elmúlt bét végén a dunaszerdahelyi járási pártbizottság plenáris ülésén az igazolványcsere lefolyását értékelve megállapították: az előkészületek, valamint az igazolványcsere folyamatának irányítása a CSKP KB januári, s az elmúlt év áprilisi határozatának szellemében iolyik. Az említett határozatok és irányelvek realizálásához az a valóság nyújt szilárd alapot, hogy járásunk alapjában véve — eltérően az országos helyzettől — 19811—69-ben nem tért el a marxi lenini alapelvektől és nem adtunk teljes kibontakozási lehetőséget a jobboldali, az antiszociaIista és a szovjetellenes erőknek. Visszapillantás A tagkönyvcserével foglalko zó beszámoló, majd a vitában felszólalók is gyakran visszatértek egy kérdéshez: kutatták, vajon miért volt „az országos helyzettől eltérő" az események lefolyása. Megállapították, hogy e helyzet kialakításában a társadalmi, a szociális és a pszichológiai okokon kívül a járási pártszerv szilárd marxista állásfoglalása játszotta a döntő szerepet. Nem véletlen, hogy a válságos évekbe ebben a járásban ingott meg a legkevesebb párttag. A Csallóközben már az első burzsoá köztársaságban is erős volt a munkásmozgalom. Az Oroszországból hazatért hadifoglyok és a Magyar Tanácsköztársaság hadseregében harcolt vöröskatonák többsége továbbra is küzdött egy igazságosabb társadalmi rendszeréit. Ezen a vidéken már a húszas évek elején erős bázisa volt a CSKP-nak. Később, a második világháború utáni években a helytelen nemzetiségi politika ellenére is maradt egy szilárd alap, az idős kommunisták nagy csoportja, akik 1948 februárja után már egyetirangú állampolgárokként kezdhették meg a párt építését. Végigküzdötték a legnehezebb éveket, részt vettek a szövetkezetek alapításában. A nagyüzemi termelés két évtized alatt nemcsak a vidék arculatát változtatta meg, hanem hatott az emberek gondolkodásmódjára is. Ismert tény, hogy a két háború között a Csallóközben — de nemcsak itt — az emberek százai lézengtek munka nélkül, és családjaik a létminimumból ten gődtek. Ma a dunaszerdahelyi járásban a mezôgaždaságbau dolgozók életszínvonala nemcsak eléri, hanem túl is haladja az országos átlagot. Évente 526 lakást építettek, és a járás lakosságának 51,8 százaléka korszerű, minden igényt kielégítő lakásban lakik. Nem véletlon, hogy az elmúlt két évben éppen a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták álltak ki a leghn

fározottabban a marxistaleninista politika gyakoriali magvalósításáért. A legérzékenyebb pont Ismeretes, hogy a járás lakosságinak döntő többsége magyar nemzetiségű. A kapitalista rendszernek nem volt érdeke baráti viszonyt kialakítani a magyar és a szlovák dolgozók között, gyakran használta a nacionalista ellentétek szítását, mint az osztályegység megbontásának leghatásosabb fegyverét. A nemzetiségek önrealízáA Dubnica nad Váhom-i Gépipari és Kohászati Üzemben előállított gépsorok mintegy 80 százalékát a Szovjetunióba exportálják. A konstantinovkai üzembe eddig már 25 gépsort szállítottak. A gépsor szerelőcsarnokéban készült felvételünkön Anton Hladký szerelőt láthatjuk munka közben. (V. Pribil felv. ČSTK) lásának helyes programját csak a marxi—lenini alapokon dolgozó kommunista párt kétes megvalósítani. Azt mondhatjuk, hogy ez utóbbi két évtizedben a járási pártszervnek sikerült biztosítania a magyar dolgozók politikai, gazdasági és társadalmi egyenjogúságát. Lényegesen emelkedett a közigazgatásban, a gazdasági és a társadalmi élet más területein a magyar nemzetiségű dolgozók száma. Éppen az anyagi feltételek, a Talvak és a mezőgazdaság fejlesztése volt döntő jelentőségű a kiegyenlítődés szempontjából. Ugyanakkor el kell mondanunk, a pártszerv mindenkor hangsúlyozta: a káderek kiválasztásánál, nevelésénél és széthelyezésénél nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem az emberek tehetsége, szaktudása és a párthoz való hűsége a fő kritérium. A pártbizottság már évek óta arra irányítja az alapszervezetek figyelmét, hogy csupán azokat vegyék fel a pártba, akik életükben és munkájukban a lenini nemzetiségi politika elveit érvényesítik. E léren az 1968-as év nagy próbatétel volt a pártszervezet számára. A demokratizálódási folyamatban a szlovák sajtó egy része a tények meghamisításával igyekezett elhitetni olvasóival, hogy a dunaszerdahelyi járásban elnyomják és üldözik a kisebbségben élő szlovák lakosságot. A tagkönyvcserét értékelő elemzés ezzel kapcsolatban megállapítja: a szocialistaellenes erők járásunkban is észrevették, hogy az országban kialakult légkör áz ő számukra is lehetőséget nyújt céljaik megvalósítására. Már augusztus előtt különféle akciókat szerveztek, rágalmazták és becsmérelték a járási pártbízottág munkáját. Elsősorban a nemzetiségi kérdést élezték ki, kibírhatatlan elnyomásról beszéltek, azt állították, hogy a pártbizottság gátolja a szlovák elvtársak érvényesülését, az iskolákban és a helyi nemzeti bizottságokon pedig elmagyarosítás tapasztalható. Annak ellenére, hogy a járásban is szóhoz jutottak az extrémisták — akik főként a májusban szervezett „dél-szlovákiai menet" alatt, majd az ezt követő időpontban hallatták hangjukat —, a magyar és a szlovák kommunisták, a pártszervezetek döntő többsége, hű maradt az internacionalizmus elveihez. Elítélte a nemzetiségi ellentéteket szító egyéneket, és a tömegtájékoztatási eszközöket. Tudták, hol a helyük A vitában többen kifejtették véleményüket január szükségességéről, az ezt követő időszakról és a jobboldal tevékenységéről. Michal Chudík, a Várkonyi—Bősi Állami Gazdaság igazgatója a nemzetiségi kérdést érintve felszólalásában azt fejtegette, hogy valójában miért is maradtak egységesek a pártszervezetek, s általában higgadt és nyugodt a járás dolgozó népe? Ezt a nyugalmat többen a budapesti tv és rádió hallgatásával magyarazzé.k. Nem lebecsülendő, hogy a magyar dolgozóknak az augusztusi napokban lehetősége nyílt az összehasonlításra, mivel Budapestet és a mí „szabad adónkat" egyaránt hallgatták. De én mégsem ezt tartom a legdöntőbb tényezőnek. Emlékezzünk vissza 1956-ra. Akkor is hallgatták a budapesti rádiót a járás magyar dolgozói, de immúnisak maradtak a téves eszmékkel szemben. Miért? Mert ez a nép már régen megtanult önállóan gondolkodni, tájékozódni. Tudja, hogy mit kapott ettől a szocialista rendszertől. Tudja, ki a barátja, ki az ellensége. Ezt bebizonyította az augusztusi napokban is, amikor a hivatalos álláspont ellenére barátként üdvözölte a szövetséges csapatok katonáit, akik internacionalista kötelességüket teljesítve érkeztek hazánkba. Szükséges hangsúlyozni, hogy a kritikus időszakban a járási pártbizottság szilárd marxista álláspontot képviselt, nem engedett át pozíciókat szélsőséges elemeknek, tájékoztatta és irányította a pártalapszervezeteket, s ezek döntő többsége nem szegte meg a demokratikus centralizmus elvét, teljesítette a járási pártszerv utasításait. Ragaszkodnak « az alapelvekhez Ollé Gyula, a járási pártbizottság titkára a tagkönyvcseréröl szólva megállapította: — Annak ellenére, hogy járásunkban a helyzet lényegében konszolidált, az igazolványcsere fő célkitűzését abban látjuk, hogy a jobboldali opportunista elemektől való megszabadulásom kívül növeljük a pártszervezetek akcióképességét, erősítjük a párt vezető szerepét a társadalmi élet minden területén. A párttagokkal való beszélgetéseket olyan alapvető fogalmak tisztázására irányítottUK, mint a kommunisták szerepe, jogai és kötelességei, a szabadság, a demokrácia és az internacionalizmus kérdései. Ez a választás nem véletlen. Az elmúlt válságos időszakban a jobboldali és antiszocialista erök éppen az említett alapvető fogalmak kiforgatására és félremagyarázására törekedtek. A proletár nemzetköziség fő kritériumának a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz való viszonyt tartjuk. Nincs helyük a pártban azoknak, akik szovjetellenes propagandájukkal gyengítették a párt erejét és akcióképességét. A járási pártszerv megítélése szerint a válságos időszakban a 186 alapszervezetből csupán 6—7 szervezetben kerültek túlsúlyba a jobboldali opportunisták. Ezek közé tartozik a jnb, a cukorgyár, a járási népi ellenőrzési bizottság, a dióspatonyi alapiskola, valamint a közbiztonsági szervek bősi és somorjai kirendeltségének pártszervezete. A pártbizottság kezdettől fogva figyelemmel kíséri az átigazolást végző bizottságok munkáját. Észrevették, hogy egyes alapszervezetekben igyekeztek elnézők lenni. Nagvpakán nem tudták kideríteni a semlegességet követelő határozat szerzőit. A postán, a cukorgyárban, a SLOVLIK-üzemben, az erdészetben, az autóforgalmi vállalatnál és a helyi ipar járási üzemében kételyek merültek fel a bizottságok döntéseivel kapcsolatban. Ezért elrendelték az egyes esetek felülvizsgálását. Szervezeti egység eszmei szilárdság A bizottságok eddig a párttagok 75 százalékával beszélgettek. Az értékelés során 1(58 egyént töröltek, 18-at kijártak a pártból. Elgondolkodásra késztet, hogy 136 munkást és szövetkezeti tagot kellett törölni, mivel nem teljesítették alapvető kötelességüket. Az okokat kutatva megállapították, hogy többségük nem kapott feladatot, nem nevelték őket, hogy munkahelyükön aktívan küzdjenek a párt határozatainak megvalósításáért. Ezért állapította meg a plenáris ülés, hogy náluk nem a jobboldali opportunista és szovjetellenes nézetek hirdetőinek a leleplezése — ezek kevesen voltak — hanem az egyes alapszervezetek aktivitásának növelése jelenti a fő feladatot. E kérdésre irányítják a választott pártszerv tagjainak és a pártbizottság aktivistáinak figyelmét. Következetes irányító és szervező munkával akarják elérni, hogy minden alapszervezetben megszilárduljon a szervezeti és az eszmei egység, mivel ez nyújt biztos alapot a politikai és a gazdasági feladatok teljesítésére. CSETŐ JÁNOS