Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-28 / 125. szám, csütörtök

Nagy az érdeklődés a Csehszlovákia—70 kiállítás iránt néhány sorban Moszkva — Három héttel ez­előtt nyitotta meg kapuit a Csehszlovákia — 70 kiállítás, de az érdeklődés iránta azóta is változatlan. Naponta átlag 40 ezren tekintik meg. A látoga­tók között vannak azok is, akik munkahelyeiken találkoznak a csehszlovák munkások és mű­szaki szakemberek termékeivel. A Paviovszkij Poszad-i textil­gyár munkásai nagy érdeklő­déssel tekintették meg a kiál­lításon bemutatott legújabb szö­vőgépeinket, mivel a gyárban is 300 csehszlovák gépen dol­goznak. A munkások megkérték a kiállítás alkalmazottait, tol­mácsolják köszönetüket a cseh­szlovák munkásoknak jó mun­kájukért. Elismerően szóltak a gépek teljesítőképességéről és jó minőségéről. A szövőnők el­dicsekedtek, hogy a csehszlo­vák gépeken lényegesen többet keresnek, mivel az eddigieknél háromszor több gépet tudnak egyszerre ellátni. ÜW2 1970. V. 28. A Csehszlovákia — 70 kiállí­tást naponta a legkülönbözőbb érdeklődők tekintik meg, így például a moszkvai pártíőiskola hallgatóinak nagy csoportja, a pártmunkások és a külügymi­nisztérium küldöttsége, a szov­jet hadsereg vezérkarának dol­gozói és mások. Mindannyian a legnagyobb dicséret hangján beszélnek Csehszlovákia szocia­lista építésének sikereiről, ame­lyeket tökéletesen szemléltet a jubileumi kiállítás. A kiállítás szerdai látogatói között volt Aszmolov tábornok, a legendás hírű partizánpa­rancsnok is, aki már másodíz­ben tekintette meg a kiállítást. A kiállításon gazdag kultu­rális műsorok kerülnek bemu­tatásra, amelyek során népsze­rű csehszlovák művészek lép­nek fel nagy sikert aratva. A kiállítás szerdán este már a 600 ezredik látogatóját várta. Heves tüntetések Rómában a NATO-iilés ellen Róma — Hírügynökségek szerda reggeli jelentése szerint a Rómában kedden este tünte­tők és a rendőrség között le­zajlott heves összecsapások so­rán harminc személy megsebe­sült. Kilencven fiatalt őrizetbe vettek. A tüntetés, amelyen többszáz fiatal vett részt, az Észak-at­lanti Paktum és a NATO mi­niszteri tanácsának római ülése ellen irányult. A tüntetők min­denekelőtt Olaszország NATO­tagsága ellen tiltakoztak, de amerikaellenes jelszavakat is hangoztattak. A közbelépő rendőröket kövekkel és vasru­dakkal dobálták meg. A rend­őrség több esetben könnygáz­bombákkal igyekezett szétosz­latni a fiatalokat. A Movimento Studentesco olasz diákszervezet kedden köz­leményt hozott nyilvánosságra a NATO miniszteri tanácsának római ülése alkalmából. Ebben megerősítette: „Az egyetlen iga­zi visszavágás a reakciós mes­terkedésekre — a tömegharc fokozása." Az Al Ahram az Egyesült Arab Köztársaság külügymi­nisztériuma római értesülésére hivatkozva közli, hogy Fran­ciaország, Törökország, Olasz­ország és Hollandia külügymi­nisztere a NATO miniszteri ta­nácsának ülésén azonos állás­pontra helyezkedett a közel­keleti válság kérdésében. Kommentárunk Az angol parlament pünkösdi szabadságának június l-ig kel­lett volna tartania, ám Wilson miniszterelnök, aki június 18­ra tette a parlamenti választá­sok időpontját, áthúzta a kép­viselők számítását. Ugyanis az a helyzet, hogy május 29.-én feloszlatták a parlamentet, s mivel még néhány fontos pénz­ügyi törvény vár jóváhagyásra, a képviselőket május 26-ra hív­ták össze az utolsó megbeszélé­sekre. Ami a választási harcot ille­ti, aránylag rövid lesz: június 3-án és 5-én mutatkoznak be az új képviselőjelöltek, s ezt kö­vetően tíz nappal urnákhoz já­rulnak a választók. Mint isme­retes, a képviselők mandátuma jövő és áprilisában jár le, s ennek megfelelően legkésőbb 1971 május l-ig kellene meg­tartania a választásokat. Vi­szont az angol miniszterelnök­nek jogában áll bármikor fel­oszlatni a parlamentet és ki­tűzni a választások időpontját. Nem szokásos, hogy a minisz­terelnök él ezzel a jogával. A kétpárti rendszer esetében, amikoris mindig az egyik leg­nagyobb politikai párt van uralmon, az utóbbi rendszerint a legkedvezőbb időpontot sze­meli ki a választások számára. 1964-ben hosszú idő óta ismét a Munkáspárt győzött a válasz­tásokon. Meg kell jegyezni azonban, hogy a választási győzelme nem volt éppen meg­győző. S éppen ezért írt ki Wilson új választásokat más­fél év elteltével, megkockáztat­Miután kedden este befeje­ződött az általános vita, az At­lanti-tanácsülés a közvélemény megfogalmazásával folytatta a munkát szerdán délelőtt. Sok nézetkülönbség van a részkér­désekben az atlanti partnerek között és nem lesz könnyű ösz­szebékíteni ezeket a közös köz­leményben. A olasz lapok közül a Giorno ezeket az ellentéteket emeli ki, ám úgy véli, hogy a kelet­nyugati tárgyalások és kapcso­latok jelenlegi állása, valamint az általános nemzetközi hely­zet sem teszi lehetővé, hogy a NATO lépjen egyet a közeledés útján. A polgári lapok általában a „kiegyensúlyozott és kölcsönös haderőcsökkentésre" tett javas­latokat jelölik meg fő címek­ben a keddi tanácskozás leg­főbb eredményének. Az Unitá megáljpítja: A nyugat-európai országokat teljes tehetetlenség és politikai ön­állótlanság jellemzi az ameri­kai vezető körök egyre veszé­lyesebb kezdeményezéseivel szemben, az hogy a múlt év de­cembere óta megszaporodott kétoldalú kelet-nyugati tanács­kozások ellenére, egyetlen nyu­gat-európai kormány sem java­solt konkrét időpontot az eu­rópai biztonsági értekezlet ösz­szehívására, bizonyítja: egyikük sem tud vagy akar szembehe­lyezkedni a hivatalos amerikai állásponttal. LEONYID BREZSNYEV, Nyi­kolaj Podgornij és Alekszej Ko­szigin Afganisztán nemzeti ün­nepe alkalmából táviratot inté­zett Mohammed Záhir sahhoz, Afganisztán uralkodójához. A MONGOL FŐVÁROSBAN megnyílt a szocialista országok szakszervezeti sajtójának kér­déseivel foglalkozó főszerkesz­tői értekezlet. A tanácskozáson Bulgária, Magyarország, Mongó­lia, az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és a Szovjetunió szakszervezeti lap­jainak főszerkesztői vesznek részt. MOSZKVÁBAN sajtóközle­ményben jelentették be, hogy Hailé Szelasszié, etiópiai csá­szár május végén hivatalos ba­ráti látogatást tesz a Szovjet­unióban. A közlemény megjegy­zi, a császár a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a ven­dége lesz. AZ AMERIKAI Észak-Karolina állam Oxford nevű városában szigorú kijárási tilalmat léptet­tek életbe. Rendőri közlés sze­rint a faji zavargások két nap leforgása alatt több mint egy­millió dollár anyagi kárt okoz­tak Oxford elővárosában. MOSZKVÁBAN a Szovjetunió és Románia kormánya megálla­podást írt alá a romániai atom­erőmű felszerelésére vonatkozó együttműködésről. A PERUI KORMÁNY államosí­totta a halolaj és a halliszt ke­reskedelmet lebonyolító hálóza­tot. Peru a világ legnagyobb halolaj és halliszt termelője. VLAGYIMIR ALHIMOV szov­jet külkereskedelmi miniszter­helyettes és Louis Negre, mali pénzügyminiszter Moszkvában a két ország kereskedelmi kap­csolatainak kibővítéséről tár­gyalt. Negre tagja a Moszkvá­ban tartózkodó mali kormány­küldöttségnek. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke táviratot küldött Fock Jenő magyar miniszterelnöknek, melyben őszinte együttérzését fejezi ki a testvéri magyar né­pet ért súlyos árvízkárok felett. A távirat közli, hogy a szovjet kormány segítséget nyújt Ma­gyarországnak. A CSEHSZLOVÁK—JUGO­SZLÁV árucsere bizottság befe­jezte Belgrádban a tanácskozá­sát. A tárgyalások befejeztével jegyzőkönyvet írtak alá. A szovjet határőrök napja ötvenkét évvel ezélőtt 1918. május 28-án írta alá V. I. Lenin a népbiztosok tanácsának dek­rétumát a határvédelemről. Az­óta minden évben ezen a na­pon tisztelettel emlékezik meg a szovjet nép hősi fiairól, akik több, mint fél évszázada őrzik a szovjet haza határait. Ez alkalommal idézzük fel a bátor szovjet határvédők mun­kájának legdicsőbb pillanatait. A szovjet haderő eme fontos részének története szorosan összefügg Lenin nevével, aki a fiatal szovjet állam létrejöt­te után hamarosan hatalmas energiával kezdte meg a szo­cialista forradalom fegyveres védelmének szervezését. A ha­tárvédő csapatok döntő fontos­sága kétségtelen volt, hiszen a kül- és belföldi reakció min­denre elszánta magát, hogy le­törje a szovjet proletárállam hatalmát. Az ötvenkét év előtti lenini elgondolás megvalósítá­sával vette kezdetét a szovjet határvédők dicső útja. A szovjet határőrség 60 000 kilométer hosszú határt őriz. A Szovjetunió 12 állammal ha­táros, 13 tengert, és 3 óceánt érint a területe. A határőrök minden időben a lehető legnagyobb éberséggel tettek eleget feladatuknak. Az egész ország népével vállvetve sikeresen védték meg a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom vívmányait. A reakció tá­madásai sikerteleneknek bizo­nyultak. Példátlan hősiességük­ről tesz tanúbizonyságot a Nagy Honvédő Háború is, amelynek során a fasiszta betolakodók ellen vívott határmenti küzdel­meik és hősi harcaik örökre bevésődtek a szovjet nép szí­vébe. Hihetetlen energiára, harci felkészültségre és bátor szív­re van szükségük a haza védel­mezőinek is, amikor a kínai mi­litarizmus ismét közvetlenül veszélyezteti a szovjet föld ha­tárajt. A világ népeinek békés éle­tét és haladását csupán a Szov­jetunió és az egész szocialista tábor harci felkészültségének, szocialista törekvéseinek, kö­vetkezetes, békeszerető külpoli­tikájának és magatartásának köszönhetjük. A szovjet határ­őrök azt a földet őrzik, amely — mint a szocialista tábor leg­több forradalmi tapasztalattal rendelkező országa —, a békés jövő s az igaz emberi akarat boldogulásának első számú vé­delmezője. G. A. A MOSZKVA! PRAVDA A KASSELI TALÁLKOZÓRÓL Moszkva — A moszkvai Pravda szerdai számában Jev­genyij, a lap bonni tudósítója kommentálja a kasseli találko­zót. — A Német Demokratikus Köztársaság vezetői Kasselben nem követeltek sem „térdhaj­tást", mint Strauss állítja, és nem áll helyt az - a bonni ver­zió sem, amely szerint a de­mokratikus Németország veze­tőinek az lenne az álláspontja, hogy „mindent vagy semmit" — írja a tudósító. — A józan észnek megfelelően az NDK azt indítványozta, hogy oldják meg az alapvető kérdést, teremtse­nek kiindulópontot olyan kap­csolatok kifejlesztéséhez, ame­lyek elvezethetnek a két német állam békés egymás mellett éléséhez. • — „Németország különleges helyzetének" kiagyalt ürügyé­vel Bonn továbbra is elutasítja a két német állam nemzetközi jogszabályokon alapuló egyen­jogú kapcsolatainak megterem­tését, kitart a Nyugat-Berlinre emelt jogtalan igényei mellett, azzal próbálkozik, hogy az NDK szuverénitását politikai alku tárgyává tegye. A Konzervatív Párt titkos tervei London — A szerdai Morning Star közli a Konzervatív Párt „nemzetközösségi és tengeren­túli tanácsának" februáréban ki­dolgozott titkos anyagát, amelynek címe: „A leendő kon­zervatív kormány külföldi fel­adatai — nemzetvédelem a NA­TON-n kívül". A részletes javaslat előirá­nyozza, hogy a brit szárazföldi, légi és tengeri erőket használ­janak fel a délkelet-ázsiai, an­golai, mocambiquei és és dél­va azt, hogy a Munkáspártnak esetleg ellenzékbe kell vonul­nia. Ugyanakkor viszont a par­lament feloszlatásával azt kí­sérelte meg, hogy a munkás­pártiak megerősítik helyzetü­ket az alsóházban. Érdemes volt kockáztatni. A Munkáspárt lé­tást bizonyította néhány pőtvá­lasztás is. Wilsonnak súlyos po­litikai okai is vannak arra, hogy idő előtt írta ki a válasz­tásokat. Többek között a kö­zeljövőben kell dönteni arról, vajon Nagy-Britannia csatlako­zik-e a Közös Piachoz. Az ezzel Wilson próbája nyegesen több mandátumra tett szert, mint az 1964-es válasz­tásokon. Eredetileg úgy gondolták, hogy Wilson 1970 szeptemberé­ben írja ki az új választásokat. A legutóbbi községtanácsi vá­lasztások alkalmával azonban a munkáspártiak megerősítették pozíciójukat, és ezt Wilson olyan előjelnek vélte, hogy ez a legmegfelelőbb időpont az új parlamenti választások kiírásá­ra. Ebben a meggyőződésében megerősítették őt az angol köz­véleménykutató intézetek is, amelyek arra a végkövetkezte­tésre jutottak, hogy a közvéle­mény a Munkáspárt felé hajlik, következésképp a Munkáspárt megnyerni a választásokat, ha a legközelebbi időben megtartják. Ezzel ellentétben nem szabad megfeledkezni arról, hogy ugyanezek a közvéleménykuta­tó intézetek az elmúlt három esztendőben egyre azt hajto­gatták, hogy a választók az el­lenzéki Konzervatív Párt felé hajlanak, és ezt a megállapí­összefüggő tárgyalások esetleg negatív hatással lehetnek a vá­lasztókra a Munkáspárttal szem­ben. Ugyanakkor az élelmisze­rek és az egyéb közszükségle­ti cikkek árának emelkedése is kedvezőtlenül befolyásolja a munkáspártiak helyzetét. Töb­bek között ez vezette Wilson miniszterelnököt arra, hogy a legrövidebb időn belül kiírja a választásokat. S bár a választási harc rö­vid lesz, várható, hogy lefolyá­sa felettébb viharos méreteket ölt. A Munkáspárt kidolgozta választási stratégiáját, amely­nek munkacíme „A hetvenes évek stratégiája", s amely min­denekelőtt a szociális, adó- és iskolaügyi kérdésekre helyezi a súlyt. A Konzervatív Párt ezzel szemben igyekszik kihasznál­ni azokat a hibákat, amelyeket a munkáspárti kormány elkö­vetett, és minden fogyatékos­ságért, amelynek okai lényegé­ben az elmúlt esztendőkben gyökereznek a Munkáspártra igyekszik hárítani a felelőssé­get. Edwart Heath, a Konzerva­tív Párt elnöke nem titkolja azt a szándékát, hogy győzelmet szeretne elérni a választáso­kon. A harcba ugyanakkor be­kapcsolódik a Liberális Párt és Nagy-Britannia Kommunista Pártja is. E két utóbbi közül az egyik több mandátumra is számíthat. Az angol választá­si rendszer valószínűleg ismét lehetetlenné teszi, hogy Nagy­Britannia Kommunista Pártjá­nak képviselője bejusson az alsóházba. Ennek ellenére le­hetőség nyílik arra, hogy e képviselőjelöltek tájékoztassák a közvéleményt programjukról és céljaikról. A Munkáspárt a választások határidő előtti kiírásával bizo­nyos rizikót vállalt magára. Ha ugyanis nem válna be a párt vezetőségének az a számí­tása, hogy ez az időpont a leg­megfelelőbb, nem kevesebb mint egy évvel megrövidítenék a munkáspárti uralmat Nagy-Bri­tanniában. S ezt a párt politi­kai hívei egykönnyen nem bo­csátanék meg. Nincs kizárva, hogy a Munkáspárt veresége folytán Wilsonnak távoznia kell a pártelnöki tisztségből is. Wilson tehát nehéz próba előtt áll. A közelgő választások je­lentőségét nem lehet lebecsül­ni. Viszont meg kell jegyezni, hogy az elsőségért versengő két párt politikája nem sokban kü­lönbözik egymástól. Igy tehát az esetleges változások sem hoznak lényegesebb pozitívumo­kat Nagy-Britannia politikai vonalvezetésében. JAN BLANSKY afrikai szabadságmozgalmak el­tiprására. Angol nukleáris ten­geralattjárókat küldjenek a Perzsa-öböl, Hongkong térségé­be, az Atlanti- és Indiai-óceán déli részébe, a Jóreménység-fok körzetébe. A konzervatív katonai terve­zők ezenkívül új katonai pak­tum megkötését javasolják Por­tugáliával, Dél-Afrikával, Ar­gentínával és Brazíliával. Gromiko Franciaországba látogat Párizs — Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn ötnapos hivatalos látogatásra Franciaországba érkezik. A szovjet külügyminiszter Mauri­ce Schumann 1969, őszi látoga­tását viszonozza. Az ötnapos lá­togatás során Gromikónak zsú­folt programja lesz. Kedden ebéden látja őt vendégül Geor­ges Pompidou köztársasági el­nök, aki október 6—13 között maga is a Szovjetunióba uta­zik. Feloszlatták a „proletár baloldal" elnevezésű trockista szervezetet Párizs — Két évvel a viha­ros 1968. évi május után Párizst újból szélsőséges baloldali tün­tetései fenyegetik. „A proletár baloldal" nevű trockista szerve­zet szerdára kiadta a Jelszót: „mindenki az utcákra". A „pro­letár baloldal" fegyveres harcot hirdet a jelenlegi kormány el­len, de ugyanakkor harcot vív az összes, szerinte „bürokrati­zálódott" politikai párt ellen is, beleértve a Francia Kommu­nista Pártot is. Raymond Marcellin belügy­miniszter javaslatára a fran­cia kormány tegnap feloszlatta a „proletár baloldal" nevű troc­kista mozgalmat, és követelte a mozgalom felelős tényezőinek a megbüntetését.

Next

/
Thumbnails
Contents