Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-26 / 123. szám, kedd

A csel) szocialista költészet nagy alakja HETVEN ÉVE SZÜLETETT VÍTÉZSLAV NEZVAL HETVEN ÉVVEL ezelőtt, 1900. május 26-ôn Biskoupky pri Tŕe­bíči nevű kis morva faluban született a modern cseh költé­szet egyik legszámottevőbb és legsokoldalúbb képviselője, Vf­tézslav Nezval. Édesapja tanító volt. A kis faluban eltöltött gyermekkora gondtalan és vi­dám volt. A leendő költőben akkor érlelődött a szülőföldje iránti kiapadhatatlan szeretet, amely később számos költemé­nyében megnyilvánult. Középis­kolai tanulmányainak befejezé­se után a prágai Károly-egye­tem bölcsészkarán tanult és már akkor eljegyezte magát a költészettel. A haladó szelle­mű, magukat szocialistáknak valló költők csoportjához tarto­zott, amely Stanislav Kostka Neumannt tartotta tanítómeste­rének. E csoport vezéralakja az induláskor a fiatalon el­hunyt Jiŕí Wolker volt, Nezval legjobb barátja és legszigorúbb kritikusa. Vítézslav Nezval költői pálya­futása igen érdekes, bizonyos fokig szinte rendhagyó volt. Az első világháború évei után je­lentkező fiatal költő, aki a szo­cializmus eszméivel azonosítot­ta magát, politikai meggyőződé­sének első költeményeiben, sőt költői munkásságának egész el­ső szakaszában nemigen adott hangot. Nezval ugyanis a Fran­ciaországban keletkezett szür­realizmus legodaadóbb cseh szószólójává és művelőjévé lett. Lázas érdeklődéssel és lelkese­déssel tanulmányozta a szür­realizmus „atyjának", André Breton-nak műveit és maga is egymás után írja meg a cseh költészetben szinte páratlan szürrealista költeményeit. Ezek­ből nyilvánvalóvá vált, hogy Nezval a csodálatos csengésű és lejtésű szavak, a tökéletesen összecsendülő rímek, a megdöb­bentő, fordulatos, gyakran az érthetetlenségig nyakatekert költői képek, a szavakkal, a rí­mekkel, a költészetben való játszadozás imponálóan nagytu­dású varázslója. Ellenfelei és bírálói gyakran szemére vetet­ték, hogy csacskaságokról, sem­miségekről zengi dalait, ám még ők is elismerték, hogy ezt valami utolérhetetlen, könnyed, tündéri nyelvezettel, leheletfi­nom költöiséggel teszi. A HÚSZAS ÉS HARMINCAS ÉVEK folyamán több kötete je­lent meg. A poetizmus kötetlen játékaiban tobzódó költő alko­tásában némi fordulópontot je­lentett az 1928-ban megjelent „Edison" című elbeszélő költe­ménye, majd ennek folytatása, az „Időjel" (Signál časuj. A cseh költők közül igen sokan ezekben az években halálhan­gulatú költemények tömegével fejezték ki az akkori lét deter­minálta pesszimizmust és le­mondást. Ezért aztán üde szín­foltként hatott az akkori cseh költészet palettáján Nezval „Edison"-ja, mely az egészséges optimizmus hangján szól a versértőkhöz, hiszen a költő eb­ben a költeményében a munka és az emberi leleményesség himnuszát zengi, az élet diada­lát a halállal szemben. A szürrealizmus azonban to­vábbra is vezérmotívuma a köl­tő alkotásának. Valami csodá­latosan fantasztikus álomvilág, a képzelet féktelen szárnyalása, misztikus játék a költői képek­kel , a harangjáték-csengésű szavakkal és a kristálytiszta rí­mekkel: ez jellemzi egyik ké­sőbbi kötetét, amely „Üveg ál­talvetö" (Sklenený havelok) címmel jelent meg. Nezval köl­tői pályafutása első szakaszá­nak figyelemreméltó műve volt az „Istenveled és a kendőcske" (Sbohem a šáteček) című köte­te is, melyben Európa számos országában (Ausztria, Olaszor­szág, Franciaország) gyűjtött élményeit mondja el a nála megszokott könnyed és szép költői nyelvezettel, amelynek immár realisztikusabb jellegét azonban éppen a mondanivaló determinálta. Nem lenne teljes a kép Nezvalnak a harmincas években kifejtett költői mun­kásságáról, ha meg nem említe­nénk, hogy a harmincas évek végén a költő új hangvételű és teljesen a mindennapi élet rea­litásaiból merítő műfajjal is je­lentkezett. Ezekben az években több cseh lapban jelentek meg Villon szókimondását, gúnyo­rosságát, szellemességét idéző költemények, mint „Róbert Dá­vid balladái". A szerző bennük kora társadalmi fonákságait, a kormány tehetetlenségét gú­nyolta ki, vagy politikai pikan­tériákkal szolgált. A TÖRTÉNELEM ÉS NÉPE sorsának alakulása beleszólt Nezval költői fejlődésébe is. 1938-ban, amikor a német fa­sizmus már a cseh nemzet és a Csehszlovák Köztársaság létét fenyegette, Nezval kiadta a „Prágai járókelő" (Pražský chodec) című kötetét, melyben a világot járt költő kifejezi sze­retetét Prága, a szívének leg­kedvesebb város iránt, ezt pe­dig „A reménység anyja" (Mat­ka nadeje) című kötet követte, amelyben az anya fogalma a nemzet fogalmával kapcsolódik egybe. Ezek a kötetek, valamint közvetlenül a felszabadulás után közzétett „Történelmi kép" (Historický obraz) című három­részes müve (amely a német megszállás alatt írt, de a fa­siszta cenzúra által visszatar tott költeményeit tartalmazta) már világosan jelezték, hogy a költő munkásságának szürrea­lista szakasza véget ért, a költő a poétikus ábrándok, az álmok, a fantasztikum világából vissza­tért a valóságba és mondaniva­lója olyan valóság-elemekkel gazdagodik, mint például a né­pe és hazája iránti szeretet ki­nyilvánítása, a nemzet múltja iránti szeretet, a munkásosz­tályhoz való ragaszkodás, a Szovjetunió iránti mélységes tisztelet kifejezése. A felszabadulás utáni időszak logikus következménye, hogy Vítézslav Nezval teljesen hátat fordít a szürrealizmusnak. Oj 1970 V. 28. VÍTÉZSLAV NEZVAL: Strófák Prágáról » Nehéz, Prága, nehéz elhagyni téged, nem látni a Hradzsint s a Miklós-templomot. Fecskéd, mely félve hűvös szelek közt forog, a tornyot, hová mindig nyárra tér meg s mellyel nem tudtam soha még betelni: tág tájak képét a petfini utakon, a Moldva tükrét ha a fény belengi, mint a halbőrt, melytől kicsit undorodom, sok ablakod, tetőd, ablaktáblád, toronyló utcád, hozzám hasonlít minden ember itt, sok rossz tetőd, melyekhez nincs hasonló, s még inkább fülemben visszhangzó verseid. Harangod hallaná az ember még egy percre, mikor füle már szavadra süket. Nehéz, Prága, nehéz elhagyni téged. Üjra élnék érted s meghalok nélküled. Orbán Ottó fordítása társadalmi rend, új korszak: a szocializmus korszaka van szü­letőben, mely magával hozza sajátos gondjait, problémáit és természetesen örömeit is. Ilyen korban anakronisztikussá válna a költői alkotás, amely a szür­realizmus hanghordozásával és formai eszközeivel szólna a má­hoz. Vítézslav Nezval ezt vilá­gosan látta és mint költő és em­ber megtalálta a helyét az új társadalomban, az újarcú cseh költészetben is. Sőt, talán akkor fogalmazunk a legpontosabban, ha azt állítjuk, hogy a költő csak most talált magára igazán. A sziporkázó költői nyelv, a minden tekintetben művészi és egyedülálló stílus az új témájú mondanivalóval is maradéktala­nul érvényesült és ez a vitatha­tatlan nagy tehetség Vítézslav Nezvalt az ötvenes években is, az immár szocialistává formá­lódó cseh költészet élgárdájába emelte. 1950-BEN JELENT MEG „A bé ke éneke" (Zpév míruj című re­mek poémája, mely az egész emberiséget átfogó problémá­val, a békével foglalkozik. A költő dallamos verssorokban szenvedélyes tiltakozását fejezi ki a háborús uszítók ellen és csatasorba szólít mindenkit, munkást és parasztot, tudóst és Írót, az élet szépségeit j még csak kóstolgató fiatalokat: va­lamennyien lépjenek fel a fe­nyegető háború ellen. Ezt a Nezval-költeményt számos nyelvre lefordították, a költő szenvedélyes béke-óhajtása be­járta csaknem az egész világot. Hasonló nagy sikert aratott a „Szülőhazámból" (Z domoviny) című versciklusa is. Ez a mű a szülőfalu, a cseh ember, az egész cseh nemzet apoteózisa. A távoli utazásokból visszatérő költő lángoló hazaszeretetéről vall. Visszaemlékezik kicsi fa­lujára a kapitalizmus idején és meglátja az átalakulást, amely nem csupán külsőségekben, ha­nem az emberekben is végbe­megy. Megkapó e versciklus ra­gyogó nyelvezete, stílusának keresetlen líraisága, szókincsé­nek felmérhetetlen bősége, a hatásos metaforák alkalmazása. A szocialista költő hangján énekel egyik utolsó nagy mű­vében, a „Búzavirágok és váro­sok" (Chrpy a mésta) című verseskötetben is, mely intim és társadalmi jellegű költeménye­ket tartalmaz. A költő nagy elő­szeretettel alkalmazza e kötet­ben az antik versformákat, szonetteket. Köztudomású, hogy Vítézslav Nezval nem csupán költemé­nyeket írt. Tevékenykedett mint prózaíró és műfordító is, írt több drámai művet is. Pró­zaírói tevékenységének nagy része költői pályafutásának szürrealista szakaszára esik. irt több regényt, mélyeknek mondanivalója — akkori költe­ményeihez hasonlóan — nem a reális valóság talajában gyöke­rezik. A Freud-l lélekanalízís, a szürrealista valóság-ködösí­tés, az erotikum szerepének ki­domborítása a szerelemben — ezek több regényének főbb al­kotóelemei. Drámai művei re­gényeinél és elbeszéléseinél fi­gyelemreméltóbbak. A régeb­biek közül főleg a Prévost abbé regényéből készült színpadi mü­vének, a „Manón Lescaut"-nak volt nagy sikere. Az újabbak közül pedig az 1955-ben írt bé­ke-témájú „Ma még lenyugszik a nap az Atlantisz felett" (Dnes jesté zapadá slunce nad Atlan­tídou) című verses dráma ara­tott megérdemelt sikert. Nezval számottevő műfordítói munkás­ságot is kifejtett. Tanítómeste­rei, a neves francia költők: Stéphane Mallarmé, André Bre­ton, Arthur Rimbaud, Guillaume Apollinaire, Paul Eluard költe­ményeit fordította le kitűnően cseh anyanyelvére. A MODERN CSEH KÖLTÉSZET ÉS PROLETÁRKÖLTÉSZET nagy kiválósága, Vítézslav Nezval 1958-ban hunyt el. A haladó szellemű cseh költők és művé­szek csoportjának, a Kilencek (Devétsilj tagjaként kezdte pá­lyafutását, társainak program­iától és alkotási módjától hosz­szú időre eltávolodott, de végül mégis magára talált, s ma mint a cseh szocialista költészet egyik legkimagaslóbb egyénisé­gére emlékezünk vissza. SÁGI TÖTH TIBOR A jellem vizsgája volt.. Beszélgetés ONDREJ BARTO elvtárssal, a losonci járási pártbizottság vezető titkárával Amikor a CSKP Központi Bizottsága elnökségének ápri­lis 14-i határozatai szellemében a kerületi pártbizottságok értékelték a járásokban a tagkönyvcsere lefolytatását, a Banská Bystrica-i kerületi pártbizottság megállapította, hogy a losonci pártszervek elvszerűen, következetesen vég­zik a pártigazolványok kicserélésével összefüggő beszélge­téseket. Ennek a fontos feladatnak a végrehajtásáról be­szélgettünk Ondrej Barto elvtárssal, a losonci járási párt­bizottság vezető titkárával. A beszélgetés lényegét az alábbiakban foglaljuk össze. A losonci járásban a be­szélgetéseket kezdettől fogva a legnagyobb felelősség­tudattal végezték. Mindig szem előtt tartották azt a tényt, hogy a pártot meg kell tisztí­tani minden tehertől, minden­kitől, aki a párttól már ezelőtt elszakadt. Elsősorban azokból a tényekből indultak ki, amelye­ket főleg 1968-ban és 1969-ben átéltek a CSKP Központi Bi­zottsága április 17-i üléséig, amelyen a párt új vezetősége fellépett. 1968-ban megmutatkozott, ki­ben mi lakik, hogy becsületes kommunista-e, vagy nem az. Akkor a jellem vizsgájáról volt szó, arról, ki áll szilárdan a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus po­zícióin, és ki nem. A losonci járásban is nagyon komoly perceket éltek át, főleg 1968 augusztusában és utána, amikor a jobboldali, szovjetel­lenes, ellenforradalmi erők kü­lönféle nyomásokkal a saját ja­vukra igyekeztek kihasználni a helyzetet. Ezek nagyon élesen léptek fel, céljaik elérésére kü­lönféle eszközöket alkalmaztak, elsősorban a nacionalista han­gulatot szították a szlovák és a magyar lakosság között, amely azután szovjetellenességbe csa­pott át, hogy ily módon a kö­rülményeket kihasználva fel­léphessenek a szövetséges csa­patok, főleg a szovjet katona­ság jelenléte ellen, akiktől időben kaptunk baráti segítsé­get és ezzel megvédték a szo­cializmus vívmányait. Ebből ki­indulva a tagkönyvcserénél is szem előtt tartják, hogy a be­csületes kommunistákat külön­válasszák azoktól, akijj súlyo­san megsértették pártunk alap­elveit. A CSKP Központi Bizottságá­nak levelét először a választott szervek tagjaival, a járási párt­bizottság apparátusának dolgo­zóival, az aktivistákkal és a pártszervezetek elnökeivel tár­gyalták meg. Itt arra töreked­tek, hogy biztosítsák a levél­ben foglaltak következetes megvalósítását. Ezt a célt szem előtt tartva kezdték meg a já­rási szervekben és a pártalap­szervezetekben a beszélgetések lefolytatását. Igyekezetük arra irányul, hogy a pártból kike­rüljenek mindazok, akik sorai­ba nem valók, s ezzel aktivi­zálják, forradalmivá, harcképes­sé tegyék pártunkat, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján képes legyen társadal­munk problémáinak megoldá­A járási pártszervezeteknek ebben az igyekezetében nagy segítséget nyújtott a CSKP Központi Bizottsága el­nökségének április 14-i határo­zata a tagkönyvcsere további lefolytatásáról. Ez az egyes esetek megoldásánál még na­gyobb következetességre irá­nyította a járási pártbizottsá­got. Igaz, komoly nehézségek merülnek fel. A jobboldal nem hagyja abba tevékenységét. A beszélgetéseknél megmutatko­zik, hogy képviselőik és mind­azok, akik a jobboldalhoz, vagy a revizionistákhoz tartoz­nak, igyekeznek eltitkolni tet­teiket, magatartásukat, nem akarnak beismerni semmit, minden áron meg akarják tar­tani pozícióikat és párttagságu­kat. Ez azonban nem sikerülhet nekik, mert az egészséges erők nem feledkeznek meg azok tö­rekvéseiről, akik a losonci já­rásban is az ellenforradalmat készítették elő. A losonci járás­b?n az ellenséges erők tevé­kenysége leginkább megnyilvá­nult a Túróci Gépgyárak loson­ci üzeme, a zlatnói üveggyár vállalati igazgatósága, a Szlovák Magnezitmüvek lovinobaňaí üzeme, a Vendéglátóipari Válla­lat a Rovftani Efsz, a Losonci Járási Egészségügyi Intézet, a közgazdasági középiskola, a já­rási nemzeti bizottság stb. párt­alapszervezeteiben. A vezető titkár hangsúlyozta, hogy a fel­sorolt pártszervezetekben is ma­radtak egészséges erők arinak ellenére, hogy az említett szer­vezetekben erős tevékenységet fejtettek kí a jobboldali oppor­tunista, szovjetellenes, ellen­forradalmi eleme':. A Túróci G'épgyárak losonci üzemében például 1968 augusztusában il­legális ellenforradalmi gyűlést tartottak, amelyen egyes no­menklatúr káderek is részt vet­tek. Ezek ügyét a tagkönyvcse­rével kapcsolatos beszélgetések folyamán fokozatosan, céltuda­tosan megoldották, s akik sú­lyosan vétettek a párt alapsza­bályzata ellen, azok a pártból már eltávoztak. Ezzel szemben egyes üzemi és falusi szervezetekről az el­ismerés hangján leheti szólni, mert az elvhű kommunisták­nak köszönhetően az ellensé­ges erők nem üthették fel a fejüket nagyobb mértékben, támadásaikat vissza tudták ver­ni. így volt ez például a füle­ki Kovosmaltban, Poltáron és sok más helyen. A beszélgetéseknél törőd­nek azzal, hogy minden­kit komplex módon, kellő ta­pintattal értékeljenek. A veze­tő titkár ugyanakkor hangsú­lyozta azt az alapelvet, hogy a t párttal szemben is tapintatos­nak kell lenni, a pártot feltét­lenül és következetesen a mar­xizmus—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus alapel­vein kell felépíteni. Ebben az értelemben nagy segítséget je­lentett a járási pártszervezet számára a CSKP Központi Bi­zottsága elnökségének már em­lített április 14-i határozata. A járási pártbizottság arra törekszik, hogy a beszélgetése­ket a CSKP Központi Bizottsága határozatának megfelelően jú­nius végéig befejezzék. Nera akarják azonban, hogy a ha­táridő betartására irányuló igyekezet a minőség rovására menjen. Munkájukat az ,az igyekezet hatja át, hogy a pár­tot következetesen megtisztít­sák az oda nem való elemektől, s ezzel aktivizálják a járási pártszervezetet. A legnagyobb súlyt az irányításra helyezik. A járási pártbizottság és az el­nökség következetesen végzi el ezt a feladatot, s azokat a pártszervezeteket, amelyekben nagy hatást fejtettek ki a jobb­oldali opportunista, revizionis­ta, szovjetellenes, ellenforra­dalmi erők, a titkárok útján külön figyelemmel kísérik. Egyidejűleg nagy gondot fordí­tanak a beszélgetéseket lefoly­tató csoportok munkájára. Tag­jaik számára szemináriumot rendeznek, s rendszeresen meg­tárgyalják velük, hogyan járja­nak el az egyes komoly ese­tekben. A beszélgetések ered­ménye nagyban függ az egyes csoportok tagjainak összetéte­telétől. A csoportok munkája sok helyen, így például a Ven­déglátóipari Vállalatban, a Tú­róci Gépgyárak losonci üzemé­ben, a járási nemzeti bizottsá­gon és másutt abban is meg­nyilvánul, hogy a beszélgeté­sek lefolytatása után az egész­séges erők, az elvhű kommu­nisták biztonságérzetének meg­erősödésével felélénkül a párt­szervezetek tevékenysége. GÁL LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents