Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-23 / 121. szám, szombat

A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRTBÖL kizárt Roger Garaudy-nak borzalmas fegyvere vau a párt ellen — Irta a napokban a párizsi Figaro. Az áruló Garaudy és a Francia Kommunista Párt drámai összecsapásának, amely az elmúlt napokban csúcsosodott ki, mély politikai gyökerei vannak és ezek túllépték Franciaország határait is. Mi sem lehetünk csupán passzív szemlélői ennek a vitának. Csehszlovákia Kommunista Pártja teljes mértékben egyetért a Francia Kommunista Pártnak azzal a törekvésével, hogy megtisztítsa sorait a jobboldali opportunistáktól. A fontos érv A Franciaországban folyó kommunistaellenes kampány élén álló Garaudy professzor azzal vádolja a Francia Kommunista Pártot, hogy egyes tagjai állítólag olyan dokumentumot adtak ki Prágának, mely döntő bizonyíték lesz majd a Dubček elleni perben. Ez a dokumentum a Figaro szerint Roger Garaudy rettentő fegyvere. A dokumentum pedig nem más, mint a francia küldöttségnek az FKP és a CSKP küldöttsége 1968. július 19-én megtartott találkozóján készített jegyzete. „Csehszlovákiában már arra használták fel ezt a dokumentumot, hogy befolyásolják a párttagokat és így előkészítsék a Dubček elleni megtorlásokat" — állította Garaudy az Európa I. rádióban. „Be akarom bizonyítani, hogy ezt a dokumentumot Dubček megvádolására és arra akarják felhasználni, hogy kizárják a pártból azt az embert, aki emberarcú szocializmust akart teremteni" — mondotta. A dokumentum fontos érv, melynek segítségével elő akarják készíteni a párttagokat a Dubček elleni perre — tette hozzá sokatmondóan Garaudy. A párizsi sajtó nagy figyelmet szentelt Garaudy nyilatkozatának. Május 18-án azonban fordulat állt be, amikor a l'Humanité közölte ennek a bizonyos jegyzetnek teljes szövegét. Minden bizonnyal azért hozták nyilvánosságra, hogy elejét vegyék a különféle találgatásoknak és mendemondáknak és ezáltal megcáfolják Garaudy rágalmait. És ez sikerült. Az a dokumentum ugyanis, amelyet állítólag „döntő érvnek akartak felhasználni a Dubček elleni perben", nem más, mint a tanácskozásokról készített szokásos jegyzet, melyet a hasonló nemzetközi találkozókon minden fél elkészít a maga számára. Ezzel lényegében vége volt a szenzációnak. Roger Gavaudy „borzalmas fegyvere" szappanbuborékként szétpukkadt. Roctiet: aggódunk Garaudy rágalmazása' tulajdonképpen hasznos is volt. Érveivel kudarcot vallott, és a l'Humanité olvasói érdekes tájékoztatást kaptak, mely végül is nemcsak számukra érdekes. A l'Humanité által közölt dokumentumból mi is megismerhetjük 1968 drámai napjainak egyik epizódját. A lap két teljes oldalon közölte a jegyzeteket, s ezekből számtalan bekezdés nagyon érdekes. Figyelmünket elsősorban az ragadja meg, amit 1968 augusztusa előtt oly állhatatosan elhallgattak. Számos külföldi barátunk és elvtársunk aggodalmát fejezte ki a szocialistaellenes veszély miatt. Figyelemre méltó az is, hogy a csehszlovák tárgyaló felek milyen nézeteket vallottak ebben a párbeszédben. A beszélgetésre röviddel a CSKP Központi Bizottsága plénumának júliusi ülése után került sor. Ezen az ülésen hagyták jóvá a CSKP Központi Bizottsága elnökségének válaszát a varsói levélre. Waldeck Rochetet Jean Ka^^^ napa, az FKP Központi BizottSTTl ságának tagja kísérte, ő készítette a jegyzeteket is. Csehl

q_

n szlovák részről jelen voltak: la/

u A. Dubček, O. Cerník, C. Císaf V. 23. J- Hájek, J. Lenárt és O. Kaderka, a Központi Bizottság 5

nemzetközi osztályának akkori vezetője. A rövid üdvözlő beszéd után Rochet mondott beszédet Ezután Alexander Dubček elemezte a párt és az ország helyzetét, majd élénk eszmecsere következett. Waldeck Rochet bevezető beszéde hideg zuhanyként hatott a vendéglátókra. Az FKP vezetője nem azért érkezett Prágába, hogy tapsoljon, és megveregesse a csehszlovák vezetők vállát. Nyíltan megmondta: „Aggódunk. Ügy véljük, a legrövidebb időn belül intézkedéseket kell tenni a helyzet további romlásának meggátlására." Rochet megemlítette, hogy a Francia KP támogatta a CSKP Központi Bizottságának 1968 januári határozatát, és sok sikert kívánt Dubčeknek a szocializmushoz vezető út programjának megvalósításában. Ezután azonban fokozatosan elromlottak a kapcsolatok Csehszlovákia és legközelebbi szövetségesei között. Ez a tény párt belügyeibe, 6 csupán a kommunista mozgalom és a szocializmus érdekeit tartja szem előtt. „Hívei vagyunk annak a gondolatnak — mondotta Rochet —, hogy minden kommunista pártnak tisztelnie kell a testvérpártok függetlenségét. Ez azt jelenti, hogy egy rendkívül fontos, közös problémát a pártoknak közösen kell megoldaniuk. Olyan megoldást kell találnunk, amely valamennyiünknek hasznos." Waldeck Rochet akkor, 1968 júliusban nem tett olyan nyilatkozatot, amely megnehezítette volna a CSKP vezetőségének a helyzetét. A kétoldalú megbeszélésen ismertette álláspontját, és ha Garaudy nem lépett volna fel olyan provokatívan, a francia kommunisták aligha tették volna közzé a jegyzetet. Ma ez a dokumentum a nemzetközi közvélemény elé került, és így sokan választ keresnek benne kételyeikre. az akcióprogram egy részét. Ott van még természetesen a felhívás, az akcióbizottságok megalapítására és feloszlatására. Mit tettünk mi? — folytatta Dubček. — A „2000 szót" csütörtök reggel hozták nyilvánosságra. Ugyanaznap este a párt egyesülése évfordulója alkalmából tartott gyűlésen beszéltem róla. Azt mondtam, hogy elítélem a „2000 szót". Hangsúlyoztam, ha a nép eleget tenne a „2000 szó" felhívásának, anarchia következnék. Mi is láttuk ezt a veszélyt, Rochet elvtárs. Azt azonban nem mondhatják, hogy csak beszélünk és nem csinálunk semmit! Az elnökség még aznap este nyilatkozatot fogadott el, harmadnapra a kormány nyilatkozatot tett a parlamentben. A következő napokban a Nemzeti Front valamennyi szervezete elutasította a „20Ö0 szót". Egy szervezet sem támogatta a „2000 szót". Egy tüntetést sem ERRŐL VOLT SZÓ Rochet és Dubček találkozója 1968 júliusában nagy aggodalmat keltett a franeia kommunisták körében. Az FKP mindig igaz barátsággal viseltetett az SZKP iránt, és ugyanakkor jó kapcsolatai voltak a CSKP val is. Ezért a Francia Kommunista Párt vezetősége 1968 nyarán úgy döntött, hogy tájékozódik a szovjet elvtársak és a csehszlovák elvtársak nézetéről. Rochet Moszkvába és Prágába utazott. Beszédében nem vont le végleges következtetéseket, de kijelentette, egyre inkább meggyőződése, hogy valóban veszélyes a helyzet. Többek között ezt mondta: „Nem akarunk beavatkozni más pártok belügyeibe, de meg kell állapítanunk, hogy nagyon súlyos a helyzet, sőt azt mondhatom, nagy a veszély. Ezt még fokozza, hogy az imperialisták csak a kellő alkalomra várnak." Rochet megemlítette a sajtó helyzetét, a ,,2000 szót", a ..szakszervezetek kommunisták nélkül" jelszót, azt, hogy a CSKP Központi Bizottságának májusi plénuma után nem tettek gyakorlati intézkedéseket a jobboldali veszély letörésére, és hogy a jobboldali erők folytatják támadásukat, ami kétségeket kelt a szocializmus jövőjét illetően. Ebben a francia kommunisták nézetei teljesen azonosak a szovjet elvtársakéval. Nem titkoljuk — mondotta Rochet —, hogy mi is aggódunk a szocializmus jövőjéért Csehszlovákiában. A szakadás veszélye A Francia Kommunista Párt a nemzetközi' kommunista mozgalom központi kérdésének a CSKP és az SZKP kapcsolatainak megjavítását tartotta. Rochet kijelentette, hogy a kommunistákat nagyon aggasztja az a gondolat, hogy esetleg szakadásra kerülhet sor Csehszlovákia és a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió között. Rámutatott, hogy amennyiben szakadásra kerülne sor Csehszlovákia és a Szovjetunió között, Európában az erőviszonyok kiéleződnének, és veszélybe ker.ülne az európai biztonság. Megértjük, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország nem engedheti meg az ilyen helyzet kialakulását. A francia küldöttség felhívta a csehszlovák vezetőket, tegyenek reális intézkedéseket a jobboldali és a szocialistaellenes erők tevékenységének megfékezésére. Rochet idős, tapasztalt forradalmár, aki egyáltalán nem akar beleavatkozni egy testvérMa minket az FKP aggodalmain kívíil elsősorban az érdekel, hogy hogyan érveltek Csehszlovákia akkori vezetői. A vitában felszólaló csehszlovák vezetők (Dubček, Cerník, Císar) számára a közzétett nyilatkozat nem a legjobb bizonyítvány. Rochet aggodalmaira válaszolva elhamarkodott, könnyelmű válaszokat adtak, s eltitkolták a tényeket. Dubček először nagy vonalakban ismertette a CSKP akkori politikáját, majd válaszolt Rochet kérdéseire. Elsősorban biztosította vendégét, ha létezne is olyan erő, amely a szocializmushoz vezető útról le akarna téríteni bennünket, mégsem térnénk le. „Nem akarok összehasonlítani — mondotta —, de a mi pártunk történelme és színvonala nem olyan, mint az albán párté, és mi óvakodunk hasonló kalandba keveredni. Ennek ma már vége... Dubček szóbeli kalandokba bocsátkozott. Ezt mondta: „Sajtónkban elvétve felmerültek hibák, de ez csak az újból megtalált szabadság okozta mámorral magyarázható." Az aggodalmak alaptalanságát a K-231gyel bizonyította. „Egyesek — mondotta — fel akarják újítani a szociáldemokrata pártot. Egy könyvelőről és egy nyugdíjasról van szó. Több intézkedést hoztunk, beszédeket mondtam, s a lapok több cikket közöltek e párt felújítása ellen. Ennek ma már vége, az akció leállt..." I.ássuk csak, milyen más volt a helyzet akkor, mint ahogy Dubček jellemezte. A CSKP vezetősége által megvitatott elemzés szerint a K-231 tagjait valamilyen politikai pártba akarták átigazolni, hogy így tevékenységüknek szervezett alapja legyen. Céljuk az volt, hogy a közvéleményt az állami szervek és intézmények, valamint a CSKP ellen uszítsák. Abban az időben, amikor Dubček arról beszélt, hogy a szociáldemokrata párt felújítására kifejtett törekvések kudarcot vallottak, már megalakult a párt központi bizottsága, 30 kerületi bizottsága és több mint 300 szervezet működött. Dubček szükségesnek tartotta. hogy beszéljen a „2000 szó" című pamfletről, melyet Rochet veszélyesnek mondott, s mely ellen, sajnos, nem harcoltak. „Nem fogok önnel vitatkozni, hogy megtudjam, hogy ez a nyilatkozat szocialistaellenes volt, vagy pedig félrevezető — utasította vissza indulatosan Dubček Rochet megjegyzését. — A „2000 szó" magába foglalja rendeztek elfogadásáért. Még egyetlenegy diákot sem tévesztett meg." A hosszú idézet nem is követel külön magyarázatot. Dubček vállalta Vaculík pamfletje védőszerepét, és mintha elfeledkezett volna arról, amit három héttel ezelőtt a+áírt, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének állásfoglalását a „2000 szóhoz". Ebben az állt, hogy a pamflet utat nyit a kommunistaellenes irányzatnak, a jobboldali erők malmára hajtja a vizet, és konfliktusos helyzetet teremthet. Közben talán megváltozott a „2000 szó" jellege? Nem. Inkább A. Dubček változott meg! A fejlemények megmutatták, hogy a „2000 szó" nem az akcióprogram része volt, hanem ellenforradalmár platform, mely ideológiailag egyesítette a szocialistaellenes és jobboldali opportunista erőket. Bizalmasan elmondom.. • „Bizalmasan közölhetem — próbálta megnyugtatni Dubček vendégét —, hogy az üzemekben bármely napon fegyverben áll 70 000 férfi, akik készekarra, hogy szükség esetén akcióba lépjenek" Ebben legalább részben igaza volt: a népi milícia valóban készen állt. De a valóságban mi volt a helyzet? Amikor a népi milícia tagjai ki akarták fejteni álláspontjukat az aggasztó fejlemények miatt, Dubček, a főparancsnokuk nem engedélyezte. Ugyanakkor azonban nem akadályozták meg, hogy a fővárosban nyilvános kampányt indítsanak a népi milícia ellen. „Az a fontos, hogy támadásba mentünk át" — állította a CSKP Központi Bizottságának első titkára abban az időben, amikor a jobboldali és szocialistaellenes erők szétbomlasztották a biztonsági szerveket, a hadsereget, a népi milíciát, az állami és gazdasági apparátust és elsősorban a kommunista pártot. A párt felelős ezért? Dubček kétkedve csóválta fejét, amikor a francia elvtársak arra a veszélyre figyelmeztették, hogy szakadás keletkezik Csehszlovákia és szövetségesei között. „Pártunk új vezetősége január óta nem adott semmi okot a szakadásra" — állította. A CSKP Központi Bizottságának első titkára el akarta hallgatni, hogy a csehszlovák sajtó rágalmazó kampányt indított az NDK ellen, Lengyelország ellen, támadta a Szovjetuniót, amelynek h'va

falos képv'-elői abban az időban több i;b i is tiltakoztak a csehszlovákiai jobboldali sajtó támadásai ellen. Ugyanakkor, amikor Dubček a CSKP Központi Bizottságának épületében Rochettel tárgyalt, intézkedéseket dolgoztak ki annak előkészítésére, hogy gazdaságilag és politikailag is elszakadunk a Szovjetuniótól. Ezt a tényt a sajtóban közzétett dokumentumok is bizonyítják. Dubčeknek erről minden bizonynyal tudnia kellett. Az eszmecserébe Císar is beleszólt. Igaz, csak egyszer, de nagyon jellemzően. Amikor Rochet arra figyelmeztetett, hogy a csehszlovák tömegtájékoztatási eszközök a párt és a szövetségesek elleni kampányban a burzsoá propaganda malmára hajtják a vizet, Císar ironikusan megkérdezte tőle: „Talán a mi pártunk felelős ezért?" O. Cerník azt magyarázta a franciaországi vendégnek, hogy Csehszlovákiában a személyi hatalom alól felszabadult tömegek a demokratikus folyamat szolgálatába álltak. Elismerte, hogy az országban létezik jobboldali ellenzék, és ezt el kell nyomni. Ennek érdekében—állította — vagy fel kell számolni mindkét szélsőséget, azaz a jobboldalt és a baloldalt is, vagy pedig meg kell erősíteni a fő folyamatot úgy, hogy a szélsőséges megnyilvánulások ereje csökkenjen. „Amennyiben a szélsőséges csoportok szervezkednének, legyenek biztosak, megtesszük a szükséges intézkedéseket" — mondotta Rochetnak. — „Ez a pillanat még nem érkezett el, nálunk a helyzet nem ilyen. Nyugodtan távozhatnak" — állapította meg. Ez történik maguknál Waldeck Rochet megköszönte a tájékoztatást és befejezésül még egyszer elmondta nézeteit: „Most minden téren meggyőződtünk arról, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése, ahogy erre önök törekednek, megköveteli, hogy politikai téren és minden más téren is azonnal megadják a szükséges választ az ellenséges csoportok és jobboldali erőic kísérleteire. Meg kell mondanom, hogy a demokratizálódás keretében biztosított nagy sajtószabadság elsősorban az ellenséges erőknek jelent hasznot. Lehetővé teszi nekik, hogy fokozzák tevékenységüket. Éppen ez történik most maguknál." Befejezésül a vendég újból hangsúlyozta, hogy a CSKP ne utasítsa vissza a szövetségesek részéről felajánlott tárgyalásokat. „Őszinte szívből kívánjuk, hogy ez a találkozó (a Szovjetunióval) megvalósuljon. Elkerülhetetlen az ilyen találkozó a nehézségek kiküszöbölése érdekében. A Csehszlovákia és a Szovjetunió közti szakadás komoly következményekkel járna valamennyi európai ország számára. Azt kívánjuk, hogy a helyzetet országuk és a többi szocialista ország egjfüttműködésének fejlesztésével oldják meg." Rochet figyelmeztetett, követelt és kért. Szavai azonban nem találtak megértésre. Tárgyalópartnerei politikai dilettantizmusról tettek tanúbizonyságot. Ez jellemezte az országunkat és pártunkat irányító, Dubček típusú, jobboldali opportunistákat. Újból meggyőződhetünk arról, kiknek a kezében volt a felelősség köztársaságunk sorsáért. Dubček és az augusztus előtti vezetőség opportunizmusáról más események és tények is meggyőztek. Ebből a szempontból az a jegyzet, amellyel Garaudy botrányt akart előidézni, nem mond semmi újat; eddig is éppen elég bizonyítékunk volt Dubček opportunizmusáról. Az ismertetett dokumentum azonban tartalmazza a francia kommunisták testvérpártjának okos, figyelmeztető szavait. Sajnos, Dubčekék nem hallgattak ezekre a szavakra. Frázisokkal akarták elterelni a figyelmet a tényekről. Mint ismeretes, ezt nem csinálhatták a végtelenségig: az 1968. július 19-én Prágában készített francia jegyzetek még egyszer emlékeztetnek minket erre.