Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-22 / 120. szám, péntek

„NEM JAVASOLJUK" Nevét és munkahelyét nem említem, mert oem ez a lényeg. A pártigazolványok cseréjével kapcsolatos beszélgetés jegyzőkönyvében a többi között ez állt róla: „Nem tanúsít érdeklődést a politikai munka Iránt és nem teljesíti a párttag alapvető kötelességeit. Az új igazolvány kiadását nem javasoljuk." Lesújtó vélemény egy munkásról. Annál is inkább, mert a beszélgetés során lehetősége volt megmagyarázni ezt a párt tag számára enyhén szólva furcsa magatartást, vagy legalább jószándékot bizonyítani e magatartás megváltoztatására. Mivel ez nem történt meg, indokolt a jegyzőkönyv záró mondata: „Nem javasoljuk . .." Mint megtudtam, a párttag alapvető kötelességeinek nem teljesítése mögött lényegében a tagdíjfizetés elhanyagolását és a gyűléseken való gyér részvételt kell érteni ebben az esetben. A politikai munka iránti közömbösség ugyancsak a gyűléseken való gyér részvételt, a pártoktatás gyakori kihagyását és azt jelenti, hogy agitációs feladatokkal nem lehetett megbízni, nem nyújtotta biztosítékát, hogy jól teljesíthet ilyen feladatot. A pártba úgy került, hogy jó munkásnak, értelmes embernek ismerték, részt vett a munkaversenyekben, meg voltak az előfeltételei, hogy a párt megbízható, jó taggal szaporodik személyében. A pártszervezet szempontjából jelentősnek tűnhetett az a körülmény is, hogy munkásról van szó és felvétele a párt soraiba a tagság szociális összetételének javítását is szolgálta. A találkozás a párttagok sorából törölt emberrel kissé meglepett. Hanyagabb, felületesebb, nemtörődöm emberre számítottam. Nem olyan nehezen viseli a bizottság javaslatát, bár igazságosnak tartja. Ami ellene szól — mint mondja —, való igaz. Tagkönyvében a tagdíjilleték befizetését jelző pecsétek helyett nagy üres foltok éktelenkednek. Beszélőképessége sem olyan, hogy vajmi „aranyszájú agitátor" lehessen belőle, s szó, ami szó, a gyűlésekre sem járt el rendszeresen. Bejár faluról az üzembe. „Tudja, hogy van az — mondja —, az összeköttetés is gyér a faluval, meg messzi is van. Mire hazaérek, úgyis este van. Ha még gyűlés is van, akkor sötétben jövök haza ..." Beismeri, hogy gyűlés nincs ugyan minden nap, de gyakoriak a túlórák, meg aztán, ha nagyon aktívnak mutatná magát (ezt nem mondja, csak szavai közt találgatva lesem ki az értelmet), akkor még több lenne a késői hazajárás. Beszédéből kiérződik, hogy hatévi párttagság után sem egészen világos előtte a szakszervezet és a párt közti különbség és úgy tűnik, mintha „várt volna valamit" a párttól. Valami ellenszolgáltatás-félét tagságáért és pártillelékéért? Ma már tudja, hogy a párttagságból semmiféle előnyök nem származnak, mégis úgy véli, sérelem érte a bizottság döntésében. Ezt a véleményét ezekkel a szavakkal fejezi ki: „Mintha bélyeget ütöttek volna rám, hogy most már nem vagyok elég jó .. ." Tudata mélyén bizonyára ott lappang a Vége a krumplipucclásnak ?! LESZ-E ELÉG LIPTÓI BURGONYAKONZERV Az embernek ezerféle hobbyja van. Néhányan szenvedélyes palack-, gyufásdoboz-címek-, cigarettásdobozgyűjtők, mások fával, fémmel pepecselnek. Egy merész vállalkozó összeállította a sokféle hobbyk jegyzékét és kiderült, hogy a szabad idő ilyen eltöltésének 132 módja van. A sok szenvedélyes „hobby űző" között azonban egyetlenegy sem akadt, aki csak figy, csupán szenvedélyből szeretett volna burgonyát hámozni. Nem csoda, ezt a foglalkozást a kényszer elkerülhetetlen rosszként szülte. Mit nem tesznek meg azonban a háziasszonyok, hogy finom, ízletes burgonyát tálaljanak az ebédhez? Gyakran megesik, hogy a jó eledelről is lemondunk, mert nincs időnk a burgonya hámozására, vagy pedig azért, mivel a burgonya tavasz felé máiédeskés, fagyos, esetleg csírás. Bár nem vagyunk jósok, mégis ezen a téren nagy változásnak nézünk elébe s bátran kijelenthetjük: Vége a burgonyahámozásnak! Itt az új találmány, a pléhdobozban vagy befőttesüvegben konzervált egészséges, hámozott burgonya. Télen-nyáron, ebédre vagy vacsorára csak felmelegítjük, és kész. A bratislavai Szeszipari és Konzervgyártási Kutatóintézetben P. Hanula mérnök kollektívája két évvel ezelőtt latolt hozzá a hámozott burgonya kísérleti konzerválásához. Mint minden újítás, ez sem ment zavartalanul. Különböző érvelések hangzottak el, mi szükség van a konzerválásra, amikor a burgonya télen is jól tárolható. A tények és a statisztikai adatok megcáfolták ezeket az érveket is. A burgonyát nem pótolja semmilyen zöldségféle, a burgonya a múltban, jelenleg és a jövőben is nélkülözhetetlen eledelünk. Országos átlagban • évente minden ember 107 kilogramm burgonyát fogyaszt. A burgonyáról a modern, ember sem fog lemondani. A tavalyi hektárhozam azonban nem fedezte a szükségletet sem. Az új házak lakói a központi fűtéses lakásokban nem tárolhatják a burgonyát sem az éléskamrákban, sem a pincékben. A tárolóhelyiségben legfeljebb 5 Celsius fokos lehet a hőmérséklet, magasabb hőmérséklet esetén a burgonya keményítője cukorrá alakul, és ezáltal az „édes" burgonya használhatatlanná válik. A burgonya tartósítását nem mi találtuk fel. Angliában 1967felismerés, hogy: „Bezzeg « tagság szociális összetételének megjavítására jó voltam. De csak arra vagyok én jó?" Igaza van. Az ember nem arra való, hogy statisztikai adat szépítésére használják. Ez az eset is bizonyítja, hogy volt ilyen gyakorlat, és hogy ez a gyakorlat rossz volt, szöges ellentétben áll a pártmunka megkövetelt stílusával. Az ilyen gyakorlat éppúgy rossz volt hal évvel ezelőtt, mint két éve, amikor jobboldali irányzatok támogatására készült gyakran a tagfelvételi statisztika. Megnyugtató, hogy ilyen alapvető visszásságokra is fény derül a tagkönyvcsere kapcsán. Ilyen gyakorlat ugyanis többé nem engedhető meg. Nem szeretnék az esetünkben szereplő ember ügyvédjének tűnni, elvégre objektívan passzív párttagról van szó, aki nem nyújtja biztosítékát, hogy a jövőben aktív szerepet vállal a páj-tmunkában. Viszont semmi esetre sem érdemli meg az ilyen ember, hogy az „eddig bezzeg jó voltam, mos nem kellek" fullánkkal távozzék a pártból. Ezért egyértelműen meg kell mondani, hogy nemcsak a passzív tagság megszüntetését szolgálja a most zajló párton belüli akció, hanem az alakisággal terhelt, embert statisztika szépítésére „használó" munkastílus megszüntetését is. Mert éppen a formális szervezeti munka volt a melegágya az opportunista, elvtelen magatartás létrejöttének. VILCSEK GÉZA ben 30 millió burgonyakonzervet gyártottak, a következő évben pedig már 125 milliót. Svédországban évente körülbelül 100 millió doboz burgonyát konzerválnak, hasonló a helyzet az NSZK-ban is. A konzervált burgi lya ízben, színben, tápértékben semmivel sem különbözik a friss burgonyától. Természetesen a tartósítási célokra szánt burgonya legven jó minőségű, nemesített fajta. Megállapítást nyert, hogy erre a célra legalkalmasabb a liptói csemegeburgonya. Itt született meg a konzerválás gondolata is, amely szerint évente 5000 tonna liptói burgonyát tartósítanának hámozott, feldarabolt, burgonyapüré, esetleg burgonyaliszt formájában. Veres mérnök, a Liptovský Mikuláš-i Járási Mezőgazdasági Társulás igazgatója a kiváló liptói burgonya ellenére sem kezdeményezhet semmit a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium segítsége nélkül. Még nem hagyták jóvá egy ilyen konzervgyár építésének sem a tervét, sem pedig a beruházásra fordítandó összeget. Kár, hogy ez a jó ügy nem talált lelkes támogatókra. Az üzem felépítésébe fektetett összeg bizonyéra gyorsan megtérülne. EVA LÁN1KOVÁ Tapintatlanok vagyunk A jelenség, amelyről az ** alábbiakban szeretnék pár szót ejteni, mór hosszabb ideje foglalkoztat. Időnként megzavarja éjjeli álmomat is. Hogy mi ez a komoly jelenség? Hát az, kérem, hogy megfigyelésem szerint az emberek egyre tapintatlanabbak egymással szemben. Nem állítom, hogy a tapintatlanság kortünet, da mostanában kezd szélesebb méreteket ölteni. Régebben úgy volt, hogy a dolgozóknak csak egy bizonyos rétege volt kitéve ennek a tapintatlansági inváziónak. Például a pincérek, a borbélyok stb. Ez a tapintatlanság abban nyilvánult meg, hogy teljesen vadidegen emberek, alig pár percnyi ismeretség után minden teketória nélkül belekotortak az emberi üstökük karbantartói illatos fehér köpenyének zsebébe és pénzdarabokat dugdostak be oda. Cseppet sem lehet ezért csodálkozni, hogy pár évvel ezelőtt a fodrász szakma legöntudatosabb és legprogresszívebb képviselői elhatározták, véget vetnek az irántuk megnyilvánuló tapintatlansági hullámnak. Hogy jön ahhoz valaki, hogy • egy idegen köpt'ny zsebében kotorásszon, mégha azzal a szándékkal is, hogy oda országcímeres ércdarabokat dugdosson. Ekkor jelentek meg a fodrászüzletek falán az igen határozott- és sokatmondó jjlakátok, amelyek teljesen indokoltan rendreutasították a pintatlan vendégeket. Az emberek azonban nem olyan fából vannak faragva, hogy egy plakátra csak úgy odafigyeljenek. Plakát ide, szöveg oda, a tapintatlansági hullámot nem lehetett megállítani. S ilyen körülmények között, mit tehettek a fodrász szakma legprogresszivabb képviselői? Elkedvetlenedve vették tudomásul, hogy vannak a világon megváltoztathatatlan dolgok. Ha most valaki azt állítaná, hogy a legkisebb mértékben is helyeseltem annak idején azokat a plakátokat, az nagyon téved. Megvallom őszintén, nagyon restellném magam, ba nem méltányolnám a legmeszebbmenóen a mester alapos munkáját. Ezt üstököm eddigi gondnokai is tanúsíthatják. Sőt, én magam a fehér fodrászköpenyek zsebe irányában megmutatkozó tapintatlanságot végtére nem is nevezném tapintatlanságnak. így szoktuk meg. ^e tessék csak valamit elintézni a „Hivatalban". A fél előadja a kérését. Aztán elhallgat és lesi a választ, amit a hivatalnoknak kellene adnia. A hivatalnok azonban csak ül, szeme idegesen mered a szemközti sarok egy pontjára. S a fél vár. egyre csak vár. Aztán rossz sejtések kezdik gyötörni. Már-már nyúl a hivatalnok pulzusa felé, teremtöm, csak nem érte valami baj, manapság olyan gyakori a gutaütés! De aztán jön még egy utolsó próba. A fél az asztalra csúsztat egy borítékot, amelyből zöld színű, cirádás papírdarabok kandikálnak ki. A csúsztatás lassú, hogy az üvegesedő szemek azért észrevegyék. Észrevették. A hivatalnok feltámad. j 1970 » s V 22. A huszonnegyedik bratislavai lakótelep, az un. Baronkán már megkezdték az első lakások átadását. 1972-ig 1258 lakás épül ebben a negyedben. (Š. Petráš - ČSTK) tollat, telefont ragad és intézkedik. Építkezési anyag kell? Oda kell menni, ahol árulják. A raktárba. A főnök különben is távoli rokon féle, könnyen fog menni a dolog. A fél kedélyesen hátbaveregeti a rokont, ahogy egy jó családban szokás és megkérdezi, hogy van a kis Sarolta, az unokahúg, akinek a lakodalmán együtt voltak. A főnök nem emlékezik sem a rokonságra, sem a kis Saroltára, sem a lakodalomra. Pláne akkor hagy ki az emlékezete, amikor a fél elmondja jövetele célját. Egy utolsó próbálkozás a fél részéről: kint a kocsiban van egy tízliteres demizson abból a príma hárslevelűből, melyből a kis Sarolta lakodalmán is ittak. A főnök mindjárt emlékezik a rokonságra, a kis Saroltára, de legfőképpen a hárslevelűre. Csak a tapintatlanság segített. Fogorvoshoz jár a fél. S hiába érkezik elsőnek, az utolsók között hívja be a nővér, akkor, mikor a doktor már a kezét mossa, hogy ebédelni menjen. Majd holnap. S a fél otthon elkeseredetten vizsgálgatja a tükörben az arcát, kell lenni rajta valami ellenszenves vonásnak, ami miatt megkülönböztetésben részesül. Elmondja a dolgot a barátjának ls, aki végighallgatja és végül megszólal: — Egy palai k skót whisky! Micsoda ...? — bámul š fél. — Minek az? A rendelőben felejtenil — Így a barát. — A rendelőben felejteni? S akkor mi lesz? — értetlenkedik a fél. — Majd meglálod — mondja a barát. Legközelebb a kliens így tesz, és a nővér az utcáról cipeli a rettegett székbe, pedig a kliens nem is a fogorvoshoz készült aznap, hanem Csepreginével volt találkája. De az a dolog a whiskvvel — tapintatlanság volt. K

omolyan aggódom, mert az emberek türelmének is van határa. Egyszer könnyen megtörténhet, hogy valaki kikéri magának a vele szemben tanúsított efféle tapintatlanségot. Sőt, nagyobb baj is történhet. Egyszer majd az újságban is olvashatjuk, hogy Csempe Ervin tettleg bántalmazta Kracsák Hugót, aki a nevezett íróasztalán felejtett egy üveg grúz konyakot, miután előzőleg egy bizonyos ügy elintézését kérte Csempétől. Elmondtam az aggályaimat egy barátomnak is. Nagyvonalúan legyintett: — Gyerekség az egész! — mondotta. — Ilyesmit nem lehet tapintatlanságnak tekinteni, inkább apró figyelmességnek. Éppen ezért senki sem sértődhet meg, ha valaki figyelmes vele szemben. |— Dehogy nem! — erősködöm. — Én legalább is sértésnek tekinteném, ha velem valaki így járna el. Szerintem ea semmibe veszi az ember legalapvetőbb énjét, az önérzetét, és... Barátom félbeszakított: — Hagyd már a fenébe ezt a filozofálást, inkább figyelj rám. Ismered a Tútorit a főosztályról? — Persze, hogy ismerem, hiszen az iskolatársam volt. Mit akarsz vele? — Hát ez nagyszerű! — derült fel a barátom arca. — Beszélj már vele, hogy... — s itt elmondott egy bonyolult ügyet, amelyet csak a Tútori oldhat meg . — Neked nem sokba kerül . . Ez pedig a tiéd, tudom, hogy csak ezt szereted! — nyomott a markomba egy palack valódi orosz vodkát. — Nem, nem, csak ne szabadkozz, hiszen nem azért adom, úgy is közeleg a névnapod ... Hogy milyen kedves fickó, lám milyen figyelmes velem szemben. Hiába, még manapság sem halt ki az emberekből a gáláns figyelmesség. Természetesen azt a dolgot még holnap elintézem neki. D

e ami a tapintatlansaggal kapcsolatos nézetét illeti, azzal nem értek egyet- mert nincs igaza ... AGÓCS VILMOS