Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-21 / 119. szám, csütörtök

Testvérpártok életéből Sztrájkhullám Olaszországban AZ FKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE um 1970. V. 21. Párizs —. Szerda reggel a Párizs melletti Drancv város­házájának dísztermében meg­kezdte ülését a Francia Kom­munista Párt Központi Bizott­sága. A csütörtök estig tartó ülés napirendjén két beszámo­ló szerepel. Az első Jacques Duclos, a politikai bizottság tagja tartja a kommunisták te­vékenységéről a községi taná­csokban. A második beszámoló, amelynek előadója Paul Lau­rent, a Politikai Bizottság tag­ja, a pártnak az ifjúság köré­ben kifejtett tevékenységéről szól. Bár hivatalosan az ülés na­pirendjén nem szerepel, a Köz­ponti Bizottság minden bizony­nyal foglalkozni fog Roger Ga­raudy ügyével, akit alapszer­vezete a közelmúltban kizárt a párt tagjai sorából. E döntés az FKP alapszabálya értelmében a Központi Bizottság utó­lagos jóváhagyására szorul. A francia nemzetgyűlés kom­munista képviselőcsoportja kedd délutáni ülésén elítélte azt a kommunistaellenes rágalmazó és befeketítő kampányt, ame­lyet a reakció szervez. A kép­viselőcsoport megbélyegezte azt a szerepet, amelyet ebben a kampányban provokatív tevé­kenységével Roger Garaudy ját­szik. AZ ANYAGI ÖSZTÖNZÉS A LENGYEL GAZDASÁGI REFORM SZERVES ELEME Varsó — Wladyslaw Gomulka első titkár elnökletével Varsó­ban szerdán folytatta tanács­kozásait a LEMP Központi Bi­zottságának plénuma. Napiren­den nagy jelentőségű gazdasá­gi kérdés: az új anyagi ösz­tönzési és prémiumrendszer megvitatása és irányelveinek elfogadása szerepel. A Politikai Bizottság beszá­molójáról tartott vitában az el­ső napon húszan szólaltak fel. A felszólalók aláhúzták, hogy az 1971. január 1-én életbe lépő új ösztönzési rendszer a lengyel gazdasági reform szer­ves eleme. Bevezetésével a szo­cialista szektorban a bérek és fizetések növekedése a gazda­ság hatékonyságának növelésé­től függ. Mind a szellemi, mind a fizikai dolgozók jövedelem­emelésének egyenlő forrósa — az előléptetéseken kívül — a prémium lesz, amely 1975-ben legalább 40 százalékkal halad­ja majd meg az idei úgyneve­zett bázisszintet. A jövedelem­növeléshez szükséges anyagi eszközöket öt évre előre meg­határozott, általános és rész­feladatok teljesítése útján, a vállalatoknak maguknak kell kigazdálkodniuk. A felszólalók hangoztatták, hogy a dolgozók helyeslik az új rendszer bevezetését. Róma — Másfél millió olasz közalkalmazott folytatta a ked­den megkezdett sztnájkját a bérek és fizetések emelését kö­vetelve. A sztrájkolók Rómában tüntetést rendeztek. A sztrájk következtében teljesen megbé­nultak a postai szolgáltatások. Az általános iskolák tanítói is 48 órás sztrájkba léptek. Rö­videsen a középiskolák tanárai is beszüntetik a tanítást, jobb munkafeltételeket követelve. Olaszország tegnap óta gya­korlatilag újság nélkül van a nyomdászok sztrájkja miatt. A laptulajdonosok nem hajlandók új kollektív szerződést kötni velük. Sztrájkba léptek a vasutasok is. Huszonnégy órára Észak­Olaszországban teljesen meg­bénult a vasúti közlekedés, a következő 24 órában pedig Kö­zép- és Dél-Olaszországban áll le a forgalom. A CGIL, CISL és az UIL szak­szervezeti központok vezetősé­ge tegnap tárgyalt a Rumor miniszterelnökkel lefolytatott tárgyalásokról. A tanácskozás után a CGIL főtitkára kijelen­tette, továbbra is nagyon távoli a szakszervezetek és a kormány megállapodása. Az OKP Politikai Bizottsága is foglalkozott tegnap a belpo­litikai helyzettel. A tanácsko­zásról kiadott nyilatkozat elíté­li a kormánynak azt a kijelen­tését, hogy a szakszervezeteket és a dolgozókat akarja felelős­sé tenni azokért a kellemet­lenségekért, melyeket a lakos­ságnak a sztrájkok okoznak. A valóságban a felelősség a kor­mány képviselőit terheli, akik visszautasítják a dolgozók kö­veteléseit. STOPH—BRANDT TALÁLKOZÓ KASSELBEN AZ SZKP ÉS AZ RKP MOSZKVAI TÁRGYALÁSA Május 18-án és 19-én Moszk­vában találkozott a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Román Kommunista Párt kül­döttsége. — Az őszinte, elv­társi légkörben megtartott tár­gyalásokon — mondja a hiva­talos közlemény — eszmecse­re folyt a jelenlegi nemzetkö­zi helyzetnek, a világot átfogó kommunista és munkásmozga­lomnak a feleket kölcsönösen érdeklő problémáiról. Az SZKP és az RKP küldöttsége tájékoz­tatta egymást a szocializmus­nak és a kommunizmusnak or­szágában folyó építéséről, meg­vitatta a két párt kapcsolatai­nak, a Szovjetunió és Románia kapcsolatainak kérdéseit, le­szögezte törekvését a baráti szovjet—román kapcsolatok fej­lesztésére és erősítésére. Szov­jet részről Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és más fe­lelős személyiségek, román részről Nicolae Ceausescu és a román küldöttség más tag­jai vettek részt a megbeszélé­seken. Nyugtalanság az angol Munkáspártban London — A választások idő­pontjának közzététele után végzett közvéleménykutatás szerint jelenleg a Munkáspárt csak 2 százalékkal több szava­zatot szerezne a választásokon, mint a konzervatívak. Egy hét­tel ezelőtt még 4—7 százalé­kos előnyük volt. Eszerint a vá­lasztásokon a két párt nagyon is szoros küzdelmet fog folytat­ni. Megfigyelők úgy vélik, hogy ezek az új adatok arra ösztön­zik majd a Konzervatív Pártot, hogy fokozza kampányát. A Munkáspárt vezetősége nem Kommentárunk A világ megdöbbenve vette tudomásul, hogy május 12-én Izrael agresszív támadást inté­zett Dél-Libanon ellen. Igaz, hogy az ENSZ határozott köve­telésére Izrael csapatai már ki­vonultak Libanon területéről, de Jigal Állon miniszterelnök­helyettes szavai szerint, esetle­ges újabb katonai akciók he­lyezhetők kilátásba, ha Bejrút „nem engedelmeskedik" és nem akadályozza meg a palesztinai partizánok tevékenységét Liba­non területén. A Biztonsági Tanácsnak tehát határozottabb intézkedésekkel kellene megakadályoznia a vál­ságos helyzet elfajulását, amely ha tovább éleződik, újabb ha­talmas konfliktus kirobbanását okozhatja. A világsajtó párhuzamot von az indokínai eszkaláció és a bé­kés Libanon (arabul: Dzsebel Lubnan — Fehér-hegység) elle­ni támadás között. Ezúttal a Itözel-keleti helyzet válságának legkonkrétabb tényeiből kiin­dulva szeretnénk lemérni, va­jon milyen indítékok késztették Izraelt e nagyon is kockázatos lépésre, és milyen világvissz­hangra talált e hadicselekmény. Az U Pl washingtoni híre sze­rint az amerikai hadügyminisz­térium csupán sajnálkozik a támadás miatt. Kijelenti, hogy hiába igyekeztek elejét venni a támadásnak. Ezek szerint Izrael akar kockáztatni, és ezért egész szokatlan akciókat hajt végre. így pl. Wilson miniszter­elnök személyesen szólította fel a közlekedési alkalmazot­tak szakszervezetét, hogy tá­mogatásukkal biztosítsák a Munkáspárt győzelmét. Nagy-Britannia Kommunista Pártja elítélte azt az intézke­dést, mely szerint a televízió­ban a Munkáspárt, Konzervatív Párt és Liberális Párt a válasz­tási kampány keretében hosszú adási-időt kap, míg a kommu­nisták és más kisebb pártok csak 5 percet. Bonn — Szerdán a bonni kancellári hivatalban miniszteri tanácskozást tartottak, amelyen végérvényesen kidolgozták an­nak a megnyitóbeszédnek a szövegét, amelyet Willy Brandt kancellár tart ma, csütörtökön Willi Stoph-al az NDK minisz­terelnökével Kasselben sorra­kerülő második találkozója al­kalmából. A tanácskozáson a kormány minden tagja részt vett. A Brandt-beszéd tervezetét kedden eljuttatták az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország bonni nagykövet­ségéhez. Rudi von Wechmar, a bonni kormány helyettes szóvivője szerint Willy Brandt húsz pon­tos formulát terjeszt elő beszé­dében, a két Németország kö­COSPAR-kongresszus Leningrádban Leningrád — Harminc ország több mint ezer tudósának részvételével szerdán Lenin­grádban megnyílt a Nemzetkö­zi Űrkutatási Bizottság (COS­PAR) 13. kongresszusa. Anatolij Blagonravov Lenin­díjas akadémikus, a bizottság állandó irodájának alelnöke a kongresszus megnyitása előtt adott nyilatkozatában annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kongresszus a tavalyi­hoz hasonlóan hasznos lesz és további adatokkal gazdagítja majd a tudományt. A kongresz­szuson több mint 300 tudomá­nyos beszámolót tartanak, és vitatnak meg. Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke sikereket, újabb tudományos eredményeket és egyéni bol­dogságot kívánt a kongresszus résztvevőinek. zötti kapcsolatok megjavítását illetően. Berlin — Dr. Gerhard Schüss­ler, az NDK Minisztertanácsa irodájának helyettes vezetője, aki a két kormányfő találko­zásával kapcsolatos technikai előkészítő tanácskozásokat ve­zette, szerdán nyilatkozott az ADN-nek. Kijelentette: „szava­tolták, hogy Willi Stophnak, a szuverén szocialista német ál­lam kormányfőjének kasseli lá­togatása a nemzetközi szoká­soknak megfelelően történjék meg ..." A továbbiakban elmondotta, hogy az NDK Minisztertanácsá­nak elnökét és a küldöttség tagjait szállító különvonatot reggel nyolc óra tájban búcsúz­tatják Gerstungenben. A sze­relvény 0.30 órakor érkezik Bebrába, az NDK—NSZK közöt­ti határállomásra. A különvo­nat 9.30 órakor érkezik meg a Kassel—Wilhelmshöhe-i pálya­udvarra s innen már rövid időn belül eljutnak a tárgyalások színhelyére, úgy hogy a talál­kozó pontban 10 órakor meg­kezdődhet. FIDEL CASTRO FOGADTA a megkerült halászokat Havanna — Fidel Castro mi­niszterelnök kedden este a ha­vannai repülőtéren fogadta a 11 kubai halászt, akiket a múlt héten rabolt el egy ellenforra­dalmi szervezet, s akiket hétfőn szabadon engedtek. A halászokat lelkes csoport kísérte diadalmenetben a gép­től a repülőtér szalonjáig, ahol elbeszélgettek Fidel Castróval. Fidel Castro ez alkalomból beszédet mondott, amelyben az Egyesült Államokat tette fele­lőssé az ügyért. haditaktikájának legújabb ala­kulását is ismerik Amerikában. De vajon meglepetést okozó, váratlan hadművelet volt-e a Li­banon elleni agresszió azok szá­mára is, akik behatóan ismerik villámgyors koordinálása meg­döbbentette a Tel-Aviv-i hadve­zetést. Libanon sajátságos helyzeté­ből adódó, tartózkodó magatar­tása minden bizonnyal véget EGYSÉGES A »FEHÉR-HEGYSÉG« ORSZÁGA a Közel-Keletet? Ez aligha va­lószínű, hiszen Dél-Libanon a felszabaditási szervezetek par­tizánharcaira stratégiai és geográfiai szempontból is felet­tébb alkalmas terület. Libanon nem vett részt a hatnapos há­borúban, a megszállókat lekö­tötték más frontszakaszok, s így a dél-libanoni hegyvidék a partizánok táborhelyévé vál­hatott. A dél-libanoni határ az arab harcterek leggyengébb pontja. Az izraeli hadvezetés szempontjából tehát a támadás érthető. A május 12-i agresszió nem érte el azt az eredményt, ame­lyet a támadó remélt. Az 5000 emberrel, több száz tankkal, félszáz repülőgéppel, valamint erős tüzérséggel indított had­művelet rendkívül erős ellenál­lásba ütközött. Zavar helyett egység jött létre Libanonban. A libanoni hadsereg, a paleszti­nai ellenállók, a szíriai és az iraki haderő hadműveleteinek ért, s az ország az arab világ radikális táborához csatlakozik. Erre abból is következtethe­tünk, hogy jelenleg a 2,5 mil­liós Libanonban több mint 300 ezer palesztinai menekült él, akik Izrael agresszív politikájá­nak következtében távoztak szü­lőföldjükről. A libanoni kor­mány semmiképp sem akadá­lyozhatja meg a palesztinaiak szervezkedését és küzdelmét az izraeli agresszió „eredményei" ellen. Azért sem, mert változik a palesztinai felszabaditási szervezetekkel, sőt a paleszti­nai kérdéssel kapcsolatos iz­raeli politikai felfogás is. A kö­zelmúltban még el sem ismer­ték a palesztin nép létezését, mostanában viszont újólag fel­merült a palesztínekkel való „közvetlen" kiegyezés, és egy esetleges önálló palesztin ál­lam létrehozásának gondolata. Nem vitás, hogy a fenyegetés­sel és a külön megegyezés le­hetőségével manőverező Tel Aviv-i körök politikája az el­lenállási mozgalom éle és lét­jogosultsága ellen irányul. Nyil­vánvaló, hogy az agresszor, él­ve Washington „vietnamizáció­jának" példájával, szembe sze­retné állítani egymással az ara­bokat. Ebben a politikában kulcsfontosságúnak tartja az el­nökválasztás előtt álló, belső­leg ingatagnak tartott Libanont. Természetesen megfeledkezik arról, hogy az arab országok­ban, jelenleg főként Libanon politikai porondján is számba veszik a közel-keleti válság fej­leményeinek eshetőségeit. Az arab népek szembeállítá­sának politikájához a paleszti­nai ellenállás beszüntetése len­ne szükséges, pedig ez az ellen­állás az immár három éve tartó izraeli megszállás természetes következménye. A Közel-Keleten így is fog­ják fel a tényállás lényegét és tanúi lehetünk egy eddig nem látott egység kibontakozásának. A Palesztinai Felszabaditási Szervezethez csatlakozott a Pa­lesztinai Népi Felszabaditási Front, és kedvező harci felté­telek alakultak ki az ellenállá­si mozgalom terén. Egyre nyil­vánvalóbbnak tűnik tehát, hogy a Dél-Libanon elleni izraeli tá­madás kedvező hatásként szol­gált az arab egység megterem­tésének folyamatában. GINZERY ÁRPÁD Elnökválasztás egy puccs árnyékában Vasárnap Dominikában el­nökválasztást rendeztek, s a la­tin-amerikai viszonyokra egyál­talán nem jellemző módon már ismert a választás végeredmé­nye. Alkotmánymódosítás foly­tán további négy évre ismét Ba­laguer elnököt választották do­minikai államfővé. A dominikai elnökválasztást amolyan intermezzónak tekint­hetjük a latin-amerikai konti­nensen. A választási kampány pattanásig feszült légkörben, jobboldali terror jegyében, ugyanakkor egy erős népi tö­megmozgalom várható kirobba­násának légkörében folyt. A vá­lasztók megfélemlítésére törek­vő szélsőjobboldal olykor bal­oldali személyiségek, politiku­sok, közéleti és szakszervezeti vezetők rejtélyes meggyilkolá­sával hallatott magáról, az új­raválasztására törekvő Bala­guerhez hű fegyveres erők és rendőrség pedig a többi elnök­jelölt híveit tartotta féken. A 63 éves, népszerűséghajhá­szó Balaguer újbóli elnökké vá­lasztását a „neotrujilloisták" győzelmeként könyvelték el. Balaguer az 1961-ben meggyil­kolt diktátor személyi titkára volt, s akkor lépett az elnöki posztra, amikor az 1962-ben megválasztott, majd később amerikai beavatkozásra szám­űzött fuan Bosch elnök elmoz­dítása következtében forradalmi helyzet állott elő az országban, s a hatalmat Caamano ezredes vezetésével a tisztikar prog­resszív erői vették a kezükbe. Ezt követte 1965-ben az ameri­kai tengerészgyalogság gyalá­zatos intervenciója, mely pol­gárháború szélére sodorta az országot és a reakciót juttatta hatalomra. Balaguer karrierje 1966-ban kezdődött, amikor amerikai tá­mogatással elnökké választot­ták. Balaguer kormányzásának éveiben Dominikában szabad kezet kapott a CIA amerikai kémszolgálat, otthonosan be­rendezkedtek az észak-amerikai monopóliumok. Am azt is látni kell, hogy a latin-amerikai ál­lamokban lezajló forradalmi át­alakulások, folyamatok, a perui és bolíviai önállósulás, a vene­zuelai példa Dominika népére is hatással volt, s Balaguer akarva-akaratlanul szintén kénytelen — Washington vazal­lusaként is — valamilyen ru­galmasabb politikához kezdeni. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi években ellentét támadt Balaguer és Washington között amiatt, hogy az elnök nem volt hajlandó bizonyos magánválla­latokat átengedni az észak­amerikai monopóliumoknak. Így aztán d választás küszöbén ijesztő mumusként járta be a hír Dominikát, hogy Balaguer újraválasztása esetén a Caa­mano ezredes elleni lázadás­ban nagy szerepet játszó hír­hedt ultrareakciós Wessin y Wessin tábornok, az amerikaiak közismerten hű embere puccsot kísérel meg, s ezzel kikénysze­ríti önmaga elnökké nyilvání­tását. Mivel Balaguer élt a gya­núperrel és mozgósította a fegyveres erők és a rendőrség hozzá hű részét, a puccs elma­radt Annak ellenére, hogy Bala­guer 1 159 841 szavazatból 606 713-mat szerzett meg, tehát többet, mint négy vetélytársa együttvéve, azok azt állítják, hogy a választást csalással nyerte meg. Tény az, hogy ha a baloldali erőknek sikerülne felszámolniuk szétforgácsoltsá­gukat, Balaguernek komoly el­lenzékkel kellene szembenéz­nie. LÖRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents