Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-15 / 88. szám, szerda

Mindnyájunknak részt kell vennünk a párt politikájának megvalósításában A Rudé právo interjúja M. Jakeš elvtárssal, a Központi Revíziós és Ellenőrző Bizottság elnökével J. Kofínek, a Rudé právo fő­szerkesztő-helyettese interjút készített M. jakešsal, a Közpon­ti Revíziós és Ellenőrző Bizott­ság elnökével. A Rudé právo tegnapi számában közölt inter­jút az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. Jakeš elvtárs megállapította, hogy az elmúlt években súlyo­san megsértették a pártélet le­nini alapelveit, s ennek követ­keztében megbomlott a párt egysége és csökkent akcióké­pessége. Mindezt helyre kell hoznunk. Ezzel függ össze a pártigazolvány-csere is, mely­nek elsődleges célja a párt egy­ségének és akcióképességének megszilárdítása és a pártélet lenini elveinek felújítása. A Központi Revíziós és Ellenőrző Bizottság feladata, hogy bizto­sítsa: a pártigazolvány-csere a központi bizottság által kitűzött elvek szerint menjen végbe. Nagy feladat áll előttünk, amely megköveteli a párt egészséges derékhadának egységes törek­vését. Ez a feladat közvetlenül összefügg minden párttag és minden pártszervezet tevékeny­ségével. Jakeš elvtárs leszögezte, hogy a párt egységének megszilárdí­tása csak úgy valósítható meg, hogy minden egyes párttag megismerkedik a párt politiká­jával, és tudatosítja, hogy mind­ňyájunknak hozzá kell járul­nunk a nehézségek kiküszöbö­léséhez, valamennyiünknek min den munkahelyen részt kell vennünk a párt politikájának érvényesítésében. A párt egysé­ge nem újítható fel anélkül, hogy le ne számolnánk a jobb­oldali opportunizmus és revi­zionizmus képviselőivel. Ugyan­csak meg kell válnunk azoktól is, akik saját érdekeiket szem előtt tartva párttagságukat sze­mélyes, gyakran karrierista cé­lokra használták ki. Egyúttal azoktól is, akik a párt törek­vése ellenére sem aktívak a pártpolitika érvényesítésében, vagyis passzívak maradtak. Csak az olyan párt élvezheti a közvélemény támogatását, amely el tudja magát határolni azoktól, akik akadályozzák tö­rekvésében, az a párt, amely be­tartja a marxista—leninista el­veket és nem teszi lehetővé, hogy bárki, bármilyen nézetek­kel befurakodjon soraiba. Arra a kérdésre válaszolva: fennáll-e a veszély a pártigazol­ványcserével kapcsolatban, hogy helyenként nem tartják be a központi bizottság ide vonat­kozó határozatát, Jakeš elvtárs hangsúlyozta, hogy a Központi Revíziós és Ellenőrző Bizottság­nak az a feladata, hogy fellép­jen olyan esetekben, amikor igazságtalanok lennének a párt­tagokkal szemben, de olyankor is, amikor igazságtalanul jár­nak el az egész párttal, és ér­dekeivel szemben. Az igazol­ványcsere célja teljesítésének biztosítéka, hogy nem tűrjük meg az ösztönösséget és idejé­ben fellépünk az esetleges hely­telen lépések ellen. Az elvhü eljárás megköveteli, hogy he­lyesen válasszák ki a pártiga­zolványcserét lebonyolító bi­zottságok tagjait. Ugyancsak fontos annak eldöntése is, me­lyik szervezetekben végzik el ezeket a beszélgetéseket a ma­gasabb pártszervek. Egyes in­tézményekben, iskolákban, ku­tatóintézetekben és másutt a pártszervezetekben a jobbolda­li opportunista revizionista né­zetek voltak túlsúlyban. Az ilyen esetekben a kerületi párt­bizottságoknak kell biztosíta­niuk a beszélgetést a pártszer­vezet egészséges derékhadával, és a jobboldali egyének párt­tagságának megszüntetését. Csakis az elvhű, pártos szelle­mű eljárás biztosíthatja, hogy a pártigazolványcsere megtisztít­ja, s eszmeileg, szervezetileg megszilárdítja a pártot. A továbbiakban Jakeš elvtárs a jobboldalt opportunista és re­vizionista erők vezető képvise­lőiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a központi bizottságnak a tagkönyvcserére vonatkozó ha­tározata minden egyes párttag­ra egyformán érvényes. A köz­ponti bizottság elnöksége a kö­zelmúltban felülbírálta a jobb­oldali opportunizmus és revi­zionizmus vezető képviselőinek tevékenységét és úgy döntött, hogy többségüket, elsősorban azokat, akik magas funkciókat töltöttek be, kizárják a párt so­raiból. Hogy kikről volt sző, azt a sajtó közölte. Hasonlóan kel­lene eljárniuk az alacsonyabb­fokú pártszerveknek és szerve­zeteknek is, a kerületi és járási pártbizottságoknak ki kell zár­niuk a pártból a jobboldali op­portunizmus helyi szervezőit és képviselőit. Ez még nem történt meg min­denütt és ha azt akarják, hogy az alapszervezetek elvszerűen járjanak el, következetesen tel­jesíteniük kell ezt a feladatot. Nemcsak arról van szó, hogy tájékoztassanak a jobboldali képviselők egyes tetteiről, ha­nem rá kell mutatniuk, milyen álláspontból indultak ki, miért volt veszélyes az ő irányzatuk, miben hajlottak el a marxizmus —leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus elveitől. Jakeš elvtárs foglalkozott a közvélemény szerepével és ez­zel kapcsolatban az értelmiség kérdésével is. Leszögezte, hogy a politikában természetesen fi­gyelembe kell venni a közvéle­ményt, de a pártnak a mai bo­nyolult időben sokszor népsze­rűtlen intézkedéseket is kell hoznia, mivel végeredményben ezzel szerzi meg az emberek tá­mogatását. Ezzel kapcsolatban elutasította azt a nézetet, hogy az igazolványcsere elsősorban az értelmiségieket és az irányí­tó apparátust „sújtja". A párt nem érvényesíthetné vezető sze­repét, ha nem használná fel az értelmiség tudását. Ez azonban nem jelenti, hogy a párt elfo­gadja az értelmiség egy része által képviselt helytelen nézete­ket. Ezen a területen elvi har­cot kell folytatni a jobboldali, szovjetellenes erők ellen. A párt mindig az értelmiség aktív támogatásának megnyeré­sére törekedett, de mindenki­nek tudatosítania kell, hogy csak akkor teljesítheti felada­tát, ha megérti, milyen a funk­ciója, illetve helyzete a szocia­lista társadalomban. Mindenki­nek újból át kell gondolnia ál­lásfoglalását, döntenie kell, ki mellett áll, milyen úton akar haladni. Ez nemcsak az értel­miségiekre vonatkozik. Minden­ki tévedhet, és a párt nem zár­kózik el azok elől, akik bebizo­nyítják, hogy levonták a tanul­ságokat tévedéseikből, és mun­kájukkal bizonyítják hűségüket a szocializmushoz. A munkás kommunisták prob­lémájáról beszélve Jakeš elv­társ azt a meggyőződését fejez­te ki, hogy a helyesen végre­hajtott igazolványesere hozzá­járul a munkáskommunisták ak­tivizálásához és végeredmény­ben ahhoz, hogy újabb munká­sok, igazi forradalmárok és fia­talok lépnek a párt soraiba. Az igazolványcsere eddigi ta pasztalatairól beszélve megálla­pította, hogy sajnos nem minde­nütt értették meg az akció ha­talmas politikai jelentőségét, és helyenként egészségtelen libe­ralizmus nyilvánul meg. Véle­ménye szerint komoly hiányos­ság, ha a párttag a beszélgetés előtt nem ismerkedik meg a központi bizottság levelével. Ugyancsak alapvető feltétel, hogy mindenki ismerje az alap­szervezetek helyzetét. így a be­szélgetések előtt elemezni kel­lene politikailag minden szerve­zet tevékenységét és az egyes párttagok állásfoglalását. A be­szélgetéseket illetően helyes az a követelés, hogy ezeket csakis olyanok vezessék, akik nem ke­rültek a párttól idegen befolyás alá. Az eddigi beszélgetések so­rán gyakran igénytelenség nyil­vánult meg, igazolni próbálják a helytelen tetteket és sok eset­ban azt javasolják, hogy egyes párttagok tevékenységét vizs­gálják ki ahelyett, hogy egyér­telmű állást foglalnának. Nem a beszélgetést vezető bizottság­nak kell bebizonyítania, hogy ki mit csinált, hanem a párttag­nak kell önbírálóan rámutatnia, hogyan harcolt a párt politiká­jáért, a jobboldal ellen. Ugyan­csak hiba, hogy a beszélgeté­seken túlnyomórészt a múlttal foglalkoznak, és kevés figyel­met szentelnek a jövőnek. A beszélgetések egyik további célja, hogy áttekintést nyerjünk a káderekről. Célunk, hogy jó káderpolitikát folytassunk, hogy olyan emberek töltsenek be ve­zető funkciókat, akik politikai­lag szilárdak, jó szervezők, és szakmai tudásuk magas szinten áll— mondotta. A tapasztalt igazgatókon és funkcionáriuso­kon kívül fontos feladatokkal kell megbízni a fiatalokat is. Jakeš elvtárs befejezésül fog­lalkozott a Központi Revíziós és Ellenőrző Bizottság másik fontos feladatával, amely össze­függ a központi bizottság ja­nuári plénumán elfogadott ha­tározattal: harcot folytat min­den olyan rendetlenség, fegyel­mezetlenség és mindaz ellen, ami fékezi a szocialista építést, ami kedvezőtlenül befolyásolja az emberek kezdeményezését. Az állami- és munkafegyelmet megsértő kommunisták ellen nemcsak gazdasági téren, de pártvonalon is konkrét intézke­déseket kell hozni. Minden alapszervezetben, minden egyes munkahelyen érvényesíteni kell a párt vezető szerepét. így te­hát a Központi Ellenőrző és Re­víziós Bizottság, valamint az összes járási és kerületi bizott­ság feladata az, hogy hozzájá­ruljon a tagkönyvcsere céljának teljesítéséhez, ahhoz, hogy a központi bizottság által kitűzött politika megvalósuljon a gya­korlatban. ITT A TAVASZ (Kovács Árpád felvétele) KRITIKA-FELE a Versbarátok Köre címére ­Bevezetőül — nem lesz talán szerénytelenség — szeretném meg­jegyezni, -hogy annak idején, ami­kor a Versbarátok Köre még csak a „lenni vagy nem lenni?" stádiu­mában volt, magam is azok közé tartoztam, akik a Hétben akkor le­folytatott vitában amellett kardos­kodtam, hogy a Versbarátok Köre mielőbb váljék valósággá. Amikor aztán megalakult, úgy gondolom, nagyon sokkal együtt, végtelenül örültem és arra máig is büszke vagyok, hogy annyira az elsők közt sikerUlt jelentkeznem, hogy tagsági igazolványom 3. sorszám­mal lett kiállítva. Most azonban csóválom egy kissé a fejemet, ami velemszületett „kritikai alkatom­mal", de egyébbel is magyarázga­tó. Szeretném, ha a Versbarátok Köre biráló megjegyzéseimet úgy fogadná, aminek szánom: baráti segítségnek. Először is nem vagyok éppen elégedett azzal, hogy csupán ápri­lis elsején kaptam meg a Kör 1970. évi kiadásai tervét, amely egyben megrendelőlap is. Különösnek tar tom, hogy az idén megrendelhető 4 könyv közül egyet (a legdrágáb­bat), Juhász Ferenc „Anyám" na­gyon szép kötetét már vagy két héttel a megrendelésnyomtatvány kézhezvétele előtt — tehát minden rendelés nélkül — megkaptam. Ez — esetemben — nem is baj, hiszen egyébként ls valamennyi idei kö­tetre igényt tartok. Arra gondolok, azonban, hogy a Versbarátok Kö­rének számos középiskolás tagja ls van, akik nem önálló kereset­tel bíró egyének és számukra eset leg egy ilyen viszonylag drága könyv kiváltása anyagi nehézsé­gekbe ütközhet. Azt hiszem tehát, hogy az adminisztráció és a pos­ta dolgát is megkönnyitenénk, ha a Versbarátok Köre csak megren delt könyveket küldene tagjainak. S amivel még elégedetlen va­gyok kissé: csupán egyetlen hazai költő (Dénes György) kötete (ár­ban a legolcsóbb, tehát terjede lemben bizonyára a legszeré­nyebb) szerepel az idei tervben. Szerény véleményem szerint job­ban kellene ügyelni az arányokra és évi legalább 2 hazai kötet mel­lett mai és klasszikus magyaror szágl és világirodalmi költői mü­veket is be kellene sorolni a Vers­barátok Köre kiadási tervébe. SÄGI TÖTH TIBOR Björnson-emfékest Bratislavában A Szlovák Filharmónia ápri­lis első bérleti estjét egy nagy író és nagy ember emlé­kének szentelte. Stílusosan összeállított műsorral Björn­stjern Björnson halálának 60. évfordulójáról emlékezett meg. A Filharmónia vezetősége az ünnepélyes alkalomra norvég zongoraművészt hívott meg. Szerencsés gondolat volt, annál is inkább, mert Kjell Baek­klund személyében kiváló elő­adói egyéniséget ismertünk meg. Vendégünk Grieg a-moll zongoraversenyét adta elő. A norvég zeneköltő műve norvég művész tolmácsolásában: ez a tény már egymagában is zenei csemegének ígérkezett, de a valóságban sokkal többet kap­tunk: mélyreható zenei él­ményt. Kjell Baekklund a nagy mű­vészekre jellemző folyamatos­sággal muzsikál, vagyis ponto­sabban kifejezve: összefüggően szövi a zenei gondolatokat, és ebben a tudatos szellemi folya­matban a zenei képek töretlen egésszé állnak össze. Nagysze­rű mesterségbeli tudással páro­sulva ez képezi előadóművésze­tének magvát. Ehhez járul vér­ségi kapcsolata a muzsikával, jelen esetben a norvég talaj­ban fogant Grieg-művel, és eb­ből a kettősségből ihletett, szí­vet-lelket gyönyörködtető, köl­tői muzsikálás született. Hans von Bülow „Észak Chopinjé­nek" nevezte Grieget. Kjell Baekklund, észak fia megízlel­tette velünk a mű őseredeti ízeit, finom, kissé idegenszérű illatát, egész hangzási varázsát. Talán csak forte regisztere volt néha túl erős. De a már kissé sápadó Grieg-muzsika Baek­klund előadásában — akár­csak egy kiváló művészkéz res­taurálta régi festmény — ere­deti fényében ragyogott fel. Az est karmestere, Ladislav Slovák a hangversenyt Sztra­vinszkij „Négy norvég kép" cí­mű kompozíciójával nyitotta meg. A mű nem tartozik a ze­neköltő különösebben megraga­dó alkotásai közé, de a hangu­latos impressziókat mindamel­lett szívesen hallgattuk. A színvonalas estet Oto Fe­renczy „Észak csillaga" címet viselő baritonszólóra és vegyes­karra írt kantátája fejezte be. Ferenczy ezt a művet tíz év­vel ezelőtt Björnson halálának 50. évfordulójára komponálta Ján Smrek szövegére. A kantá­ta igen jő fogalmazású, az őszinte érzés és gondolat esz­közeivel ható zene, amely meg­érezteti a kifejező szándék ere­jét. A mű a Szlovák Filharmó­nia, a Szlovák Filharmonikus Énekkar és René Tuček (bari­ton) közreműködésével szép előadásban hangzott el. HAVAS MÁRTA Szívből ünnepelnek A tornaijai magyar iskola pionírjai sokat hallatnak ma­gukról: különféle járási és ke­rületi versenyeken vesznek részt. Mozgalmas élet zajlik az iskolában, szép eredményeket érnek el a sport, de a kultu­rális és a politikai élet terüle­tén is. Járásukban elsőnek rendeztek baráti beszélgetést szovjet kato­nákkal. Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából elhatá­rozták, hogy újra meghívják a szovjet katonák képviselőit. Ér­dekes beszélgetéssel és ajándé­kokkal szeretnék felejthetetlen­né tenni a találkozást. Gyűlésen úgy határoztak, hogy maguk készítette, ízléses tárgyakkal kedveskednek a katonáknak. A munkát már megkezdték, a tanulók fantáziáját már régen mozgatja az akaraterő. A VII. c fiú tanulói egy régi típusú falusi ház makettjén dolgoznak. Ott­jártamkor még hiányzott a fá­ból készült házikó teteje, de a fiúk Dányi János osztályelnök vezetésével boldogan jelentet­ték ki: „Mire átadjuk, ragyogni fog". A VIII. c léánytanulói hí­meztek, a minta az osztályfőnök, Molnár Béla terve alapján ké­szült. V. 1. Lenin arcképét ábrá­zolja, a háttérben a korszerű iparosodás szimbólumául egy vízi erőmű látható. A hímzésen felváltva dolgo­zik az osztály minden leány­tagja. — Délután, tanítás utan dolgozunk rajta — mondja Hu­bay Lívia —, a pionírszervezet csapattanácsának elnöke. Ipar­kodnunk kell, mert a többi osz­tály sem tétlenkedik és szeret­nénk, ha a mi munkánk lenne a legszebb. így van ez Tornai­ján, az alapiskola 17 osztályá­ban, mert azt tartják: szép do­log kapni, de még szebb szív­ből adni. A legszebb dísztárgyakat az iskola folyosóján állítják ki, itt válogatják ki azokat a tárgyakat, melyeket odaaján­dékoznak. Ezek az emléktárgyak a tor­naijai magyar tanulók barát­ságának és figyelmének a jel­képei. Juhász Kálmán, a pionírcsa­pat vezetője arról tájékoztat, hogy jól felkészültek az évfordu­ló megünneplésére. Áprilisban filmvetítést rendeznek a tanu­lók számára, bemutatják V. 1. Lenin életének és munkássá­gának néhány mozzanatát. Az egész iskola az évfordu­ló jegyében él. A figyelmes pionírok vörös sarkot létesí­tettek, középen Lenin elvtárs arcképét helyezték el. A tanulók arcáról, tisztán csillogó szeméből szinte leol­vashatók a gondolatok: szív­ből ünnepelnek. PIERZCHALA JÖZSEF 1S7U. IV. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents