Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)
1970-04-15 / 88. szám, szerda
ÖTEN ültük körül a négyszögletes asztalt, s jobb szórakozás híján keményen szidtuk a naptárra íittyet hányó időjárást. Mi mást ls tehettünk volna. A száguldó szelet áprilisban még csak megérti az ember, de azt a januárnak ls dicséretére váló hózivatart... Az már több volt a soknál. Persze a mi dörgedelmeinktől nem vált selymes simaságává a szeszélyes hónap, de a legboszszantóbb boszszúság pohará- Btannun ból is mindig kilöttyen annyi, amennyit kibeszéltünk belőle. Koltay Béla bosszúságára mégis csak egy kis gyógyír, hogy a néhány — amennyireannyira — kedvező napon 100 hektáron elvetették az árpát. Az már jó helyen van, mert a földet még a hóvihar sem fagyasztja meg, s a mag, ha nem előbb, akkor utóbb, de új életre sarjad. Egyszóval, nem gondtalan a tavasz. Ez a téma mégis csupán töredéke volt annak a soknak, ami terítékre került. Elsősorban Koltay Béla „tarsolyából". Éspedig azért, mert egy eléggé fura helyzet állt elő Megyercsen, a komáromi járásnak ebben a nem túl gyakran emlegetett községében. Nem mintha komoly baj volna a faluban. Csak hát. . . Koltay elvtárs már évek óta a nemzeti bizottság elnöke. Egy vegyes lakosságú faluban ez a funkció az átlagosnál is több gondot jelent, több munkát követel minden nap. A sok munkára, gondra talán mégis a nagy árvíz rakta fel a koronát. Megyercsen akkor alig néhány ház maradt épségben. Újjáépítették a falut. Mindenkinek bőven jutott a gondból, a munkából. A nemzeti bizottság elnökének bizonyára nem kevesebb, mint másoknak. Győzte a falu, győzte az elnök. A fura helyzet nem is ebből adódott, hanem abból, hogy az idén az efsz évzáró taggyűlésén Koltay Bélát választották a szövetkezet elnökévé. Hogy mi ebben a fura? Hát az, hogy két széken nem akar ülni, mostani funkcióját pedig csak az illetékesek beleegyezésével hagyhatja ott. Igaz, hogy intézi a szövetkezet ügyes-bajos dolgait az alelnök, de jutna ott munka egy erőskezű elnöknek is. Nem is kevés. ILYEN a helyzet most, amikor már csak rövid idő kérdé se, és a tavasz teli marokkal tálalja a tennivalókat. — Egyszerre jön majd min„A jövőt kell nézni" den munka — mondta Koltay elvtárs —, de ha már a szövet kezet elnökeként tevékenykednék, engem mégsem ez izgatna. Mert nálunk szorgalmas a nép, nemigen nézi az órát, ha sürgős a munka. A traktorosok meg különösen nem. Akkor még nem értettem, hogy mi aggasztja az elnököt. Meg is kérdeztem, hol szorít a csizma. — Engem nem annyira a szövetkezet jelene, mint a jövője érdekel. Hiába igaz az, hogy tudunk gabonát termelni, hogy jók az állattenyésztésben elért eredmények, még nem biztos, hogy helyesen gazdálkodunk. — Mire gondol? — Hát arra, hogy a mezőgazdaságban nem lehet egyik napról a másikra élni. Ha valahol, ott igazán a jövőt kell nézni. Nehogy ma fölemésszük a holnapot. Már-már azt hittem, hogy kinyílt a zsilip, s megtudok mindent szép sorjában. De nem ment az még olyan egyszerűen. Először is azért — ahogy ő mondta —, mert még nem érzi magát elég illetékesnek, hogy beleszóljon a dolgokba. Ha beleszól, csak azért teszi, mert a szövetkezetért a nemzeti bizottság is felelős. Hogy mi is a hiba? — Talán azzal kéne kezdeni — mondotta —, hogy a szövetkezet beruházási politikájával nem vagyok elégedett. — Elherdálják a pénzt? — ESETENKÉNT az az elherdálás, ha nem fektetik be a pénzt abba, amibe a termelés fejlesztése megkívánja. Azt mindenki tudja, hogy a termeléssel nem lehet egy helyben topogni. Fejleszteni pedig csak úgy le het, ha ahhoz megteremtjük a lehetőségeket. .— Van ennek valami akadá lya? — Hogy van-e? Hát vegyük például az állattenyésztést. Ta karmány van, állatgondozó van. az állatállomány száma lehetne több is. Ha elférne valahol. Ráadásul a meglevőkre is main i,—iimia holnap rádőlnek az istállók. — Annyira rossz állapotban vannak? — Hát jónak semmiképpen sem mondható az állapotuk. Igaz, hogy az Állami Bank, meg maga a szövetkezet ls kimutathatja életképességüket az amortizációs kulcs alapján, de ettől íüggetlenül van egy tényleges helyzet, amit csak a helyszínen lehet megállapítani. — Ha már a helyszín került szóba — folytatta —, azt valóban látni kellene. Persze nem most, hanem úgy augusztusban, amikor az istállók némelyikének jóformán csak a fedele látszik ki a gazból. Magam is láttam már jó néhány eléggé rendezetlen gazdasági udvart, mégis kérdőn néztem az elnökre. Alighanem azt érezte ki belőle — na és mi lesz az udvarból akkor, ha mégis átpártol a szövetkezeti elnöki tisztségbe. Nem is várt a kimondott kérdésre, mondta tovább a gondolatait. — A gazdasági udvarnak olyannak kellene lennie, mint a rózsakertnek. Lenne rá idő, lenne rá anyagi eszköz. És a befektetés itt is megtérülne. Ha a munkakörnyezet iránti igényt növeljük, azzal a holnapot, a jövőt, a fejlődést szolgáljuk. A holnap embere már nem fog tudni tegnapi módon élni. Egy szóval a jövőt kell nézni. SOK MINDEN szóba került még, de nekem Koltay elvtárs szavaiból ezek a holnappal kapcsolatos szavak maradtak a legemlékezetesebbek. Elképzeléseinek megvalósításához őszintén kívánok sok-sok sikert. HARASZTI GYULA AZ ORSZÁGOS LENIN-KIÁlllIÁS flE GÉNIUSZ VOLT Már csak néhány nap választ el attól a maga nemében egyedülállónak ígérkező kiállítástól, melynek kapui április 20-án nyílnak meg a nyilvánosság előtt. A Lenin 1870—1970 című kiállítás a Cseh Művelődésügyi Minisztérium akciója. Részleteiről dr. J. Čech igazgató készsé gesen nyújtott felvilágosítást. A kiállítás Lenin tanait, elméletének valóra váltását, tényleges munkásságának eredményeit ismerteti meg a látogatókkal. Feleleveníti a nemzetközi munkásmozgalomban kifejtett tevékenységét, mely felbecsülhetetlen értékű. Lehetőleg mellőzi azonban az életrajzi adatokat, melyeket inkább a Lenin Múzeumban április 14-én megnyíló, szűkebb témakörű kiállításon fognak részletezni. Az országos kiállítás tehát Leninnel mint személyiséggel foglalkozik. Az 1600 négyzetméternyi térséget panelek segítségével négy önálló részre, ezeket pedig a kiállítás mondanivalója szerint több fejezetre osztják. így azután az érdekes epizódokban sem lesz hiány. Az első rész a 19. századot, azt a történelmi szakaszt fogja idézni, melyben a munkásmozgalom elindult hosszú útjára. A második rész a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom Jegyében" szimbolikus képből indul ki, melynek logikus következményei a forradalmat felelevenítő jelenetek és mozzanatok lesznek. A további rész Lenint mint embert és ľorradalmárt, az emberekhez fűződő viszonyát ábrázolja. A kiállítás tervezői rámutatnak Leninnek a politikai, a gazdasági és kulturális életre való befolyására. Érdekesek többek között pl. Lenin lapjának, a Szikrának hazánk területén keresztül Moszkvába történt titkos továbbítása alkalmával kiadott rendőrségi jelentések, vagy az a képeslap, melyen Lenin és Bohumil Šmeral eredeti aláírását láthatjuk ... Ez az üdvözlet egyébként magántulajdonban van. A kiállítás tartamára kaptuk kölcsön sok más értékes ereklyével együtt. A kiállított dokumentumok pedig túlnyomó részben a mi archívumainkból és a Szovjetunió levéltáraiból és múzeumaiból származnak. A kiállításon, mely a 20. századdal és a század problémáival zárul, természetesen magával a Szovjetunióval, az ott lejátszódott eseményekkel ls találkozunk. Figyelemmel kísérhetjük az egykor visszamaradt ország gyors fejlődését, mely végül is iparilag fejlett, szocializmust építő nagyhatalommá izmosodott. Ugyanakkor annak is tanúi lehetünk majd, hogyan értelmezi a Szovjetunió a proletár nemzetköziség elvét, és arról is meggyőzödhetünk, hogyan hatottak Lenin tanai a csehszlovák munkásmozgalomra. Nem volna teljes a beszámoló, ha nem foglalkozna Lenin első prágai tartózkodásával (1900 szeptemberében, valamint 1901 februárjában és márciusában). Ezeknek az eseményeknek ugyanúgy megtaláljuk a nyomát, mint a Magas-Tátrában töltött napjai emlékének. Lenin mint újságíró, Lenin mint tudós, Lenin mint politikus nemcsak a Szovjetunió és kommunista pártja építésében szerzett elévülhetetlen érdemeket, hanem az egész emberiség életét, világnézetét befolyásolva maradandó eredményeket is hagyott hátra. Lenin hangja magnószalagról gombnyomásra lesz hallható- A bemutatásra kerülő filmekből pedig nemcsak munka közben ismerik meg a látogatók Lenint, hanem mint magánemberrel pihenés, szórakozás közben, családja körében is találkoznak vele. A' kiállításon bemutatják Lenin valamennyi háború előtt és háború után hazánkban kiadott művét. Rajzok, plakátok, folyóiratok, bélyegek és emlékérmek is nagy számban lesznek a kiállításon. KARDOS MARTA V. L LENIN ÉLETE (10) 1970. IV. 14. A falun végzett munkáról szóló beszámoló fő részét Lenin a középparasztok iránti viszony kérdésének szentelte. Az országban akkor ők voltak többségben. A középparasztsággal való szilárd szövetség nélkül — vélte Lenin — nem lehet szocializmust építeni. Lenin beszámolója alapján a kongresszus határozatot hozott a középparasztsággal való szoros szövetség politikájának megvalósításáról. A VIII. kongresszus elfogadta a párt új programját. Meghatározta a kommunista párt feladatait a kapitalizmusból a szocializmusba való teljes átmeneti időre. A programról szóló beszámolójában Lenin hangsúlyozta, hogy e program tudományos alapra épül, a valóságból indul ki és a munkásosztálynak és a pártnak irányelvül szolgál az új, szocialista társadalom felépítésében. A küldöttek nagy örömmel és lelkesedéssel egyhangúlag megszavazták a programot. Hiszen ez az első kommunista pártprogram volt a történelemben, olyan párt programja, amely hatalmon van és szocialista alapokon alakítja át a társadalmat. Lenint teljesen elfoglalta a szovjet állam építésével, az ország védelmével összefüggő hatalmas munka, mégis talált Időt arra, hogy fogadja a munkások és parasztok, a testvéri kommunista pártok képviselői számos küldöttségét. Figyelmesen meghallgatta munkatársait, a párt egyszerű tagjait. Lenin törődött az emberek kel. A nép Iránti forró szeretettel dolgozta ki azokat az intézkedéseket, amelyek nyomán szanatóriumok létesültek a dolgozók számára, intézkedéseket hozott az Iskolák és a gyermeknevelő intézmények munkájának a megjavítására. A munka emberei iránt való szeretetteljes magatartásra tanította Lenin az összes pártmunkásokat és tanácsi funkcionáriusokat. A dolgozók hasonló forró szeretetet tanúsítottak Lenin iránt. A levelek és üdvözletek ezerszámra érkeztek a dolgozó nép nagy vezérének címére. Lenin a gyűléseken elmondott beszédeiben felhívta a dolgozókat, hogy építsék az új életet és erre tanította őket. A kohászokhoz, bányászokhoz, vasutasokhoz, szövőgyári munkásokhoz fordult. Lenin egyszerűen beszélt s rögtön a dolog lényegére tért. Beszéde megragadta a hallgatóságot szenvedélyességével, a dolgozó nép erejébe vetett meggyőződéses, rendíthetetlen hitével. A. A. Nyikisin bakui olajipari munkás, aki más munkásokkal együtt részt vett Leninnél egy fogadáson, később elmondotta: „Amint kijöttünk a Kremlből, beszélgetni kezdtünk benyomásainkról. Azt hittük, hogy Vlagyimir Iljics rendkívüli dolgokról, rendkívüli szavakat fog mondani. S a legegyszerűbb dolgokat mondta nekünk a legegyszerűbb szavakkal. Látnivaló volt, hogy Vlagyimir Iljics ugyanúgy élt, mint mi. Tudott rólunk. Tanulmányozta lehetőségeinket, ismerte gyenge oldalainkat és rá is mutatott ezekre. Meglepett mindnyájunkat az a rendkívüli egyszerűség és szívélyesség, amelyet Vlagyimir Iljics részéről tapasztaltunk és miután öt percet töltöttünk vele, már úgy éreztük magunkat, mintha réges-régen ismernénk egymást és így aztán egysze rűen, közvetlenül beszélgettünk. Semmiféle kényszeredettség, semmiféle feszélyezettség nem volt köztünk, minden olyan egyszerűen és könnyen ment. A munkások és parasztok nagy szeretettel így nevezték Lenint: „A mi Iljicsünk". I.enln mélységesen hitt a tömegek alkotóerejében. Arra törekedett, hogy széleskörűen bevonja a kisembereket a párt-, állami és szakszervezeti munkába, bevonja a legegyszerűbb munkásokat és parasztokat, különösképpen pedig a nőket. Amikor a társadalmi életben részt vesznek a nők milliói is — mondotta Lenin —, akkor a szocialista építés ügye megszilárdul. Lenin ismételten beszédet mondott a munkásnők és parasztnők gyűlésein és konferenciáin. Rámutatott, hogy a szovjethatalom a nők érdekében rövid idő alatt annyit tett, amennyit száz esztendő alatt nem tettek az egész világ öszszes burzsoá köztársaságai együttvéve sem, felhívta a nőket, vegyenek tevékenyen részt a szocialista állam védelmében és építésében. Lenin szüntelenül figyelemmel kísérte az ifjúsági mozgalmat. Tanácsára a párt a legjobb kommunistákat az ifjak és leányok politikai nevelésére Irányította. Vezetése alatt alakult meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség, amely most e megtisztelő nevet viseli: Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség. Törődés a nemzetközi kommunista mozgalommal Lenin az oroszországi munkásosztály, a bolsevik párt hatalmas forradalmi tapasztalatét, a forradalmi elméletet, amelyet ő dolgozott kl az új feltételek között, arra használta fel, hogy segítséget adjon a nemzetközi munkásmozgalomnak, a Kommunista Internacionálé megszervezéséhez. 1918 második felében több országban — Németországban, Ausztriában, Finnországban, Magyarországon, Lengyelországban, kommunista pártok jöttek létre. 1919 januárjában Lenin Európa és Amerika munkásaihoz felhívással fordult, hogy alapítsák meg a III. Internacionálét. 1919 márciusában folyt le a III. Kommunista Internacionálé első kongresszusa Moszkvában. Lenin irányította munkáját. Beszédet mondott a burzsoá demokráciáról és a proletárdiktatúráról, beszélt a szovjethatalomról. A szovjethatalom oroszországi tapasztalata alapján Lenin megmutatta, hogy nincs demokratikusabb hatalom, mint a dolgozók hatalma, amelyet a tanácsok révén valósítanak meg. A szovjet nép éppen a proletárdiktatúra eredményeképpen harcolt sikeresen az ellenforradalom és az imperialista támadás ellen s kezdte meg az új élet építését. Az első kongresszus kinyilvánította a III. Internacionálé megalapítását. Lenin részt vett a Komintern más kongresszusainak munkájában is: a másodikéban 1920-ban, a harmadik kongresszuséban 1921-ben, a negyedikében 1922-ben. A legfontosabb bizottságokban dolgozott, előadásokat tartott a paraszt- és a nemzetiségi kérdésről, az elnyomott népek Iránti magatartás kérdéséről, a gyarmatokról, a kommunista pártok szerepéről és taktikájáról, és kidolgozta a Komintern kongresszusainak legfontosabb határozattervezeteit. Lenin lángoló hazafi volt. Határtalanul szerette népét, szerette az orosz kultúrát, az orosz Irodalmat és az orosz nyelvet. Ugyanakkor nagy proletár internacionalista volt. A bolsevik párt, a munkásosztály az öszszes oroszországi dolgozók érdekeit és feladatait állandóan kapcsolatba hozta a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom érdekeivel és feladataival. Az oroszországi forradalmat úgy tekintette, mint a szocialista világforradalom részét. Lenin szoros kapcsolatban volt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom vezetőivel. Hozzájuk intézett leveleiben kifejezte mélységes meggyőződését, hogy az új szocialista demokrácia győzelme az összes országokban elkerülhetetlen. Lenin üdvözölte a magyar és a bajor tanácsköztársaságok megalakulását (1919 tavaszán), támogatta a magyar forradalom vezetőjét, Kun Bélát, a német munkásmozgalom vezető személyiségeit, Clara Zetkint, Franz Mehringet, valamint más országok proletárforradalmáraít is. Különös gondot fordított a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítésére. Állandóan figyelemmel kísérte a kommunista és szocialista pártok helyzetét és fáradhatatlanul tömörítette bennük a valóban forradalmi elemeket, de ugyanakkor bírálta a marxizmus mindenféle eltorzítását és elsekélyesítését. Szükségesnek látta, hogy fejlessze a kapcsolatokat a kommunisto és egyéb munkáspártok között, hogy tájékoztassák egymást a helyzetről és tevékenységükről s ő maga rendíthetetlenül valóra váltotta ezt. Hogy a különböző országok kommunista pártjainak fiataljaival megismertesse az orosz kommunisták tapasztalatát, átadja nekik ezt a tapasztalatot, Lenin *1920-ban megírta „Baloldaliság, a kommunizmus gyermekbetegsége" című munkáját, amelyben megvilágította a bolsevik párt létrehozásának, fejlődésének, harcának és győzelmeinek történetét. (Folytatjuk)