Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-14 / 87. szám, kedd

S. K. NEUMANN: Majakovszkij halálára Sötét az éj, a szemem vörös és fekete könnyet hullajt, tavaszi záport zúgat a kormos ég: te rég tudtad, csak én nem tudhattam még, mint lesz majd. Boldog napjaidat élted, a forradalom s győzelmek nagy napjait, aranykürtje voltál a Vörös térnek, s szerettelek híven. Olyan viharban az ember nagy tettekért hevül, a tömeggel eggyé forrtunk — nem voltunk egyedül, kemény volt szíved s szívem. Szerelmünk a kor véres forradalma volt, mely megfogant és szült, fölkelt, táncolt, dalolt, s rom hullt a romra. Te szemtanúja voltál mindeneknek, én meg ritmusát lestem énekednek, s mintha eleven vasat ittam volna. Az ötéves tervek tanúi voltunk, költök lévén daloltunk, s most évek múlva, hogy e bánat szakadt reánk, mely furcsa, balga bár, oly erős mégis, mint a sír s halál, így találkoztunk hát mi ketten: te árnyék immár, én meg élő valami. Sötét az éj, zápor zúgását hallani, mely bánatunkba bőg; te elszenvedted, eldaloltad már, nekem még szabad szólani. Ez volna minden. BÁBI TIBOR fordítása * Negyven évvel ezelőtt, 1930. április 14-én balt meg VI. Majakovszkij, az orosz forradalom legnagyobb költője. Az argentin fekete-fehér művészet Bratislavában a Kultúra Házában megrendezték Argentína Jelenkori grafikájának kiállítását. A dél-amerikai ország grafikájának régi és tovább élő hagyománya és sok jeles művelője van. Buenos Airesben egy évtizeddel ezelőtt alakult meg a Grafikai Múzeum. Ez az intézmény egyik szervezője a jelen tárlatnak, mely az európai országok felé irányuló baráti gesztus kifejezése. Az emberiség eddigi történetének talán legbonyolultabb s fantasztikus változásokban gazdag korszakában, a második világégés után lendült föl a modern argentin grafika, mely az európai és amerikai befogadott hatások mellett Is megtartotta sajátos jellegét. S ott is kialakulóban van a napjaink meghatározta grafikai világnyelv. A gondolati és eszmei tartalmak rugalmas kifejezésére alkalmas fekete-fehér művészetnek ezúttal harmincöt, különböző korosztályhoz tartozó képviselőjével találkozunk. Mindannyian két-két művel szerepelnek, s ezek évjelzése 1961től 66-ig terjed. Többféle irányzat, szemlélet és esztétikai elv jegyében fogant alkotások tájékoztatnak mai grafikánkról. Változatos és sokhangú formai és technikai kísérleteiknek, útkereséseiknek, útratalálásuknak vagyunk tanúi. Különösen kedvelik az ősi fametszetet, ezután a karcok és a vegyes technika, s néhány kőrajz meg linóleummetszet következik. Napjaink művészetének stíluskavargása közepette nálunk is vannak hívei a leíró és költői realizmusnak, főképp az idősebb nemzedékbelieknél. Ana Maria Moncalvo dédszüleit, s a század elején élt anyját a korabeli légkör éreztetésével, finom, érző gyöngédséggel, ötletes megoldással ábrázolja. Antonio Berni, az 1962-es Velencei Biennále rajz- és grafikai nagydíjának nyertese két nemzeti típust: a bikaviadalok szenvedélyes Picadorát, s a Püspököt jeleníti meg. A fametszet erőteljes vonásai az arcokon a lényeget, az emberi tartalmat érzékeltetik, de a gazdag díszítményező domborművű kollázst túltengőnek vélem. Aida Carballo szatirikus hangvétellel szól az emberi gyöngékről, fosé Rueda érzőn alakított, az alapformákra redukált gyermekjelenetei közvetlenek, megkapok. Herbert Read a modern művészetet „a félelem geometriájának" nevezte. S a fiatalok többsége valóban a kor szorongásait foglalja képbe. Súlyos gondolati elemek, kínzó látomások, zaklatott emóciók ösztönzésére drámaian expresszi és absztrakt expresszionista művek születnek. A. B. Versacci a háború iszonyatát, az oktalan pusztítással szemben érzett irtózatot egy légitámadás dúlta környezetben tragikusan vergődő asszony felelősségre vonó gesztusával érezteti. Daniel Zelaya a szabadságától megfosztott ember kétségbeesett menekvésl vágyának nagy erejű megszólaltatója. Laico Bou öszszegező vonásokkal, megrendítő egyszerűséggel fejezi ki a magára maradt özvegy lelkiállapotát. Albínó Fernández szenvedélyes kiáltását visszhangozzák a tépett, gyötrött, szálkás, fekete felületek. Jelzik a véső nyers, izgatott behatolását a falemez testébe. Az ifjú mesterek sorra megszólaltatják a Fájdalmas Hívásokat, a Fekete Napot, a Halált, az élet nagy zajtalan drámáit. A derűlátóbbak, mint César Miranda a természetben, akváriumokban, vízinövények kusza birodalmában keresik a témát. Mabel Rublí esztétikai élményt biztosító artisztikus vonalakkal zeng Űdát a Naphoz, s a szellemi világosságot szolgáló Tipográfiához, melyen lettrista elemek tűnnek föl. A. M. Armagni a Papirusz és Dakarl Hold nevű karcain lágy átmenetekre bomló háttér előtt az ó-egyiptomi írás és az arab betűk kalligrafikus szépségét aknázza ki. Reina Kochashian az örökkévalóságról, a mikrokozmoszról, a kristályokat formáló erők törvényszerűségéről elmélkedik, sötét freskótónusokba, vagy finoman egymás mellé helyezett színekbe írt geometriai alakzatokkal s betűkkel. Roberto Páez Erósz jegyé ben fogalmazott vegyes technikájú lapjai a gyökeresen megváltozott esztétikai szemléletet illusztrálják. S vannak, akik a színek támadó erejével, absztrakt formaelemekkel, s megint mások a laza kötetlenséggel, a szabadon futó karcoló tű nyomával fejezik ki lelki tartalmukat, mondanivalójukat. A nemzeteink kulturális közeledését fokozó argentin kiállítás becses anyaga az emberi tudatban nehezen követhető változásokat, s a kézzel fogható objektív valóságot szubjektív prizmán, a művész egyéniségén keresztül tükrözi. Ez az egyéniségen átszűrt művészet érdekli, izgatja, s vonzza nemzeti hovatartozástól függetlenül a mai embert, tehát bennünket is. BÄRKÄNY JENÓNÉ ílllf. Üstökösök — az élet követei Az üstökösök és más ún. kis égitestek tanulmányozása új lehetőségeket tár fel a naprendszerünkben lejátszódó folyamatok megértése és megmagyarázása elölt. Eredetüket sokáig vitatták, de ha fizikai természetüket és mozgásuk jellegzetességeit vizsgáljuk, aligha lehet kétséges, hogy az üstökösök a naprendszer szülöttei, és a bolygókon végbement eruptív — robbanási — folyamatok következményeként jöttek létre. Ezt az álláspontot, amely lényegében j. L. Lagrange francia kutató feledésbe ment hipotézise, foglalták el a szovjet csillagászok is 1931—1932-ben. Az újabb és újabb vizsgálatok mindinkább alátámasztják azt a feltevést, hogy az üstökösök, a meteorok és a kozmikus por a különböző bolygók és ezek holdjai, természetes kísérői felszíni rétegeiből származnak, s kozmikus méretű vulkanikus folyamatok következményeként lökődtek ki a bolygóközi térbe, valamikor a régmúltban. Ezt a feltevést több más bizonyítékokon kívül az az érdekes számítássorozat is igazolja, amelyet a szovjet csillagászok végeztek legújabban a bolygók átlagos sűrűségével kapcsolatban. A megfigyelésekből már régebben kiderült, hogy a bolygók átlagos sűrűsége a Naptól távolodva csökken. Vajon ez a bolygók régmúlt fejlődésének, evolúciójának a bizonyítéka? Lehetséges, hogy egykor olyan, nagyjából azonos sűrűséggel kezdték meg a Nap körüli forgásukat, amely megfelelt a Nap sűrűségének és hatalmas belső energiaforrásaik voltak. A lehűlés és az erős vulkanikus tevékenység következményeként azután legfelső, kevésbé sűrű rétegeik lesodródtak — ebből alakultak ki később az üstökösök, a meteorok és az aszteroidák. A naprendszer létrejötte óta kialakult üstökösök és kis égitestek együttes tömege megegyezik a bolygók egykori tömegének elméleti úton kiszámított értékével — ezt állapították meg legújabban egyes szovjet csillagászok. A kis égitestek beható vizsgálata egyébként azt is kimutatta, hogy ezeknek természetes égi kísérői izzó gáztömegekként kezdték pályafutásukat. Születési „súlyuktól", tömegüktől függően különböző sebességgel ment végbe a felszínükről kiinduló lehűlésük, közben azonban felszínűkön bonyolult vegyületek jöttek létre. Feltehető, hogy a bolygókon a vékony felszíni rétegen kívül gázatmoszféra is kialakult. Ebben az időben születtek a forró óceánok, s hatalmas folyamatok mentek végbe az anyag körforgásában. A vékony külső köpenyre a bolygók belsejében keletkezett gázok hatalmas nyomása nehezedett. Először gyenge, majd a külső köpeny vastagodásával mind erősebb és pusztítóbb vulkáni kitörések mentek végbe rajtuk. A repedéseken át izzó magma ömlött ki, és új kristályos rétegeket hozott létre. Vizsgálati adatok alapján jogunk van feltenni, hogy az óriásbolygókat még ma is forró köpeny veszi körül. A belőlük kiinduló hőáramlás fenntartja a légkör gáz halmazállapotát. A szénhidrogének hatalmas forró óceánjaiban a gigantikus légköri folyamatok hatására élő anyag jöhet létre és megkezdődhet az aktív biológiai fejlődés. Lehetséges, hogy a kozmikus térbe kilökött hő- és jégtömegek évmilliók óta az élet nyomait őrzik magukban és megvédik az élő anyagokat a Nap ibolyántúli, röntgen- és korpuszkuláris sugárzásától. Más bolygókkal találkozva, ezek az üstökösök bármely bolygó felszínére eljuttathatják az élet csíráit, olyan bolygókra is, amelyeken a fejlődés más üteme nem kedvezett az élet spontán kialakulásának. Történeti adatok bizonyítják, hogy a Földre is hullott már jég a kozmoszból. Vastag jégréteg védelmében a mikróbák és esetleg még bonyolultabb organizmusok is átvészelhették a hosszú utazást az űr sivatagján át, vagy az üstökösök, meteorok felszínén való tartózkodást huzamos időn át, s így ezek az égitestek az élő anyag kicserőlédésének eszközei lehettek a naprendszer bolygói között. Ennek alapján feltehető, hogy a Holdon, a Merkúron és természetesen a Marson valamilyen fejlődési szakaszban létezik élet. Gyanúsíthatok továbbá mikroorganizmusok az óriásbolygókon és ezek természetes kísérőin, holdjain is. A kis égitestek kozmogóniája különös figyelemmel vizsgálja a Venus bolygót. A felszínének egyes részein észlelt magas hőmérséklet és a légkörében végbemenő gigantikus folyamatok ellenére szovjet tudósok úgy vélekednek, hogy az esthajnalcsillagon magasabb rendű élőlények maradványai is lehetnek. Az a hatalmas kataklizma, amely ezen a bolygón mintegy hatezer évvel ezelőtt végbement, nem semmisíthette meg teljes egészében az életet. A földi növény- és állatvilág rendkívüli gazdagsága, változatossága is összefüggésbe hozható azzal a feltevéssel, hogy az élő anyag ismételten kicserélődött más bolygókkal. Szergej Vszesvjatszkij szovjet kutató azon a véleményen van, hogy az idegen világokat, bolygókat felkereső űrhajósok olyan életformákkal találkoznak majd, amelyek hasonlítanak a földlekhez. A következő évtizedekben minden bizonnyal tisztázódik, vajon valóban az élet követei-e az üstökösök. Kibernetikai modell a hűtőben A súlyos égési sebesültek ellátása, gyógyítása egyike a legnehezebb orvosi, sebészeti feladatoknak. A kezelés megkezdése előtt az orvosnak meg kell határoznia a megégett testfelület nagyságát, mert ettől függ, milyen kezelést kell alkalmaznia. Persze, ehhez csupán néhány perc áll rendelkezésére, hiszen a sérült segítségre várva fekszik a műtőben. Az égett testfelület nagyságának gyors és pontos meghatározása így nyilvánvalóan egyike az orvosÉRCJELZÖ NÖVÉNYEK Az utóbbi időben kezdenek bevonulni a Föld mélyében rejlő ércek felkutatásába a növények. A tudósok ugyanis rájöttek arra, hogy egyes növények sokat elárulnak a talaj összetételéről, csak meg kell tanulnunk a „nyelvüket", hogy megérthessük mondanivalójukat. A növények a talajvíz segítségével felveszik a talajban levő anyagokat, s ha ott nagyobb mennyiségű érc van, akkor azt egyesek már külsejükkel Is jelzik: megváltozik a színük, a szokottnál nagyobbra vagy kisebbre nőnek stb. A Harz-hegységben például feltűnően kék színű madársóska és élénkpiros szellőrózsa növénysávokat találtak a kutatók. Kiderült, hogy a mélyben meghúzódó vasérctelep okozta ezt a színváltozást. Más növények elszíneződése — például, ha a fátyolvlrág vagy a habszegfű élénkzöld foltként emelkedik ki a környezetből — rézércnek a talajban való dúsabb előfordulását jelezheti. A rézérc jelenlétére utalhat az is, tia az adott területen — a környezet növényzetétől eltérően — bizonyos növények megjelennek vagy éppen hiányoznak. A bór a növények számára rendkívül fontos elem, de csak igen kis mennyiségben. Olyan vidékeken, ahol a talaj nem tartalmaz túlságosan sok bórt, az üröm és a ballagófű óriásira nő. Ha viszont bőrfelesleg van jelen, akkor törpévé válnak. Az erdei ibolya és a mezei búzavirág szintén a „zöld geológusok" közé tartoznak: főleg a cinket tartalmazó talajt szeretik. Ahol tehát kiemelkedően sok ilyen növény van, ott érdemes cink után kutatni. Az uránérctelepet is elárulhatják a növények. Az ilyen területeken például az aranyfürt, az őszirózsa és az ibolyakökörcsin rendellenesen fejlődik; egyéb körülményekkel összefüggésben óriásira nő, vagy törpe marad. A legtöbbet akkor árul el a mélység érceiről a növény, ha nemcsak szemmel vizsgálják a kutatók, hanem laboratóriumban nézik meg, milyen anyagokat halmoz fel magában a szokottnál nagyobb mennyiségben. A szeHőrózsában például az átlagosnál ötvenszerte több nikkel is felhalmozódhat, ha nikkelérctelep felett nő. A hüvelyesfélék közé tartozó csüdfű a talajból kivonja, majd a leveleiben raktározza el a szelént, s ezzel elárulja a rejtett, ritka szeléntelepek helyét. Ahol tehát a csüdfű leveleiben bizonyos mennyiségű szelént találnak, ott érdemes tovább kutatni e fontos nyersanyag után a mélyebb rétegekben. E geobotanikai módszerek alapos kidolgozása csak nemrég kezdődött, és nagyon bonyolult, sok nehézséggel járó mun ka. A geobotanikusok azonban egyre több új eljárást dolgoznak ki és alkalmaznak. A Szovjetunióban már több különleges geobotanikai laboratórium alakult a legjobb módszerek megtalálására és felhasználására. tudomány, a gyógyítás fontos problémáinak. Eddig különböző, meglehetősen hosszadalmas és tökéletesnek egyáltalán nem nevezhető módszereket alkalmaztak erre a célra. Voltak sebészek, akik a tányér nagyságával való öszszehasonlítás révén határozták meg a megégett testfelület kiterjedését. (Egy tányér nagysága 1—1,2 százalékos egy felnőtt ember teljes bőrfelületének.) Mások a fej vagy a nyak felszínét vették alapul az összehasonlításhoz. Vannak már olyan táblázatok is, amelyek az emberi test megfelelő méretű rajzaival nyújtottak segítséget az égett testfelület pontos kiterjedésének meghatározásához. A Szovjetunió Visnyevszkijről elnevezett sebészeti intézetében hosszú évek óta behatóan tanulmányozzák az égési sebek gyógyításának lehetőségeit. A kutatócsoportnak nemrégiben sikerült olyan berendezést szerkesztenie Visnyevszkij akadémikus vezetésével, amely a percnél rövidebb idő alatt 3 százalékos pontossággal meghatározza a megégett testfelület kiterjedését. Ez az újfajta berendezés félig átlátszó bábú, amelyet kibernetikai számítórendszerrel kötnek össze. A bábú felületén hatszáz, villamos lámpácskát tartalmazó cellát helyeznek el. Ezek segítségével az orvos létrehozhatja az égési sérülés modelljét, úgy, ahogyan az előtte fekvő sérültön látja. A megfelelő lámpácskák kigyújtása után bekapcsolja a letapogató rendszert, amely összeköttetésben áll a számítóberendezéssel. A számoló egység egymás után regisztrálja a kigyújtott lámpácskákról kiinduló áramimpulzusokat, s végül egy számadatot ad meg, amely a teljes bőrfelület százalékában határozza meg a megégett bőrfelület kiterjedését. A rendkívül egyszerűen kezelhető berendezés, a műtőben elhelyezhető kibernetikai modell nagy elismerést aratott külföldön. A Szovjetunión kívül már az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban és Svájcban is szabadalmat adtak ki a találmányra. t d]) 1970. IV. 14.