Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-11 / 85. szám, szombat

IMIRŐL ÍRNAK JÓZSEF ATTILA: CL iegutatóÁ hwtca& Valami forró, nyárt éjszakán gyárfást ölelt át lomha földszagot s a legnagyobb lélek szökkent belém: az utca és a föld fia vagyok. Ma hat földrészre nyílik bimbaja — szép sz'wem óriás, piros virág és villamos hullámok lengetik világbelengö, kitárult szagát. Börtön, kaszárnya templom nem elég, hogy a hegyekről ledobja szavam és minden ige fölöttem lebeg és minden más szándék szándéktalan. Ha én sírok, a világ vére hull, ha káromkodok, minden trón remeg, ha nevetek, az isten ts örül s tavaszba szökken akkor a telek. Hitem a sors lesz: Szívbéli urunk akar csodáitan úf, legszebb csodát — kaszárnyát, börtönt elrombolnak az arcunkról ömlö, lelkes lavinák. 1905. IV. 11. - 1937. XII. 3. Minden fövendő tűz is bennem él, hogy az utolsó harcos én legyek. A simogatás az én lobogóm s minden megindul, hogyha én megyekl A lelkesedés zengő süvegét égig hajtják a görnyedt napok, ha szívetekben a tükör leszek: az utca és a föld fia vagyok. 1923. Legyen, vagy ne legyen ? Arról van szó, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben legyenek-e ügynevezett melléküzemágak. Egyáltalán van-e létjogosultságuk, nem válnak-e bizonyos fokon a fő, a mezőgazdasági termelőtevékenység fékezőivé? Valaki erre máris azt mondhatná; minek erre a szót pazarolni, hiszen annak idején már a legfelsőbb helyen is kimondták az igent. Akkoriban az volt a vélemény, hogy az ilyen melléküzemág jó szolgálatot tehet a szövetkezetnek, különösen a téli hónapokban, amikor szünetel a határi munka. Ilyen értelemben szólt az igen. Azóta azonban eltelt néhány esztendő. Volt ezerkilencszázhatvannyolc, gazdasági fellazítás, amikor a kezdeményezés égisze alatt sok káros nézetet, elképzelést csempésztek be gazdasági életünkbe. Olyanokat ls, amelyek bizonyos csoportérdeket a társadalmi érdekek fölé helyeztek. Megfelelő felügyelet, ellenőrzés híján az egyéni érdekek hajszolásához különösen jó talajt nyújtottak az egyes szövetkezetek mellett létesült melléküzemágak. Szerényen kezdték, de hovatovább a melléküzem kezdett dominálni, a mezőgazdasági tevékenység került az előbbi szerepkörébe. És itt kezdődött a baj. Nemrégiben a sajtó számára egy szokatlan hangvételű közleményt adtak ki. Hogy miért szokatlan? Általában megszoktuk, hogy a termelőüzemeknél abban az esetben használnak pozitív előjelt, ha — mondjuk — az előző esztendőhöz mérten növelte a termelés értékét. A jelen esetben viszont ennek a fordítottját tapasztalhatjuk. A szóban forgó közlemény a többi között azt mondja: „A képviselők — az SZNT mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságában — megtárgyalták a mezőgazdasági szövetkezetek melléküzemágainak gazdasági konszolidációját. Ezen a téren, nagy nehézségek árán, de lényeges javulás állt be. Az itt alkalmazottak száma 1969. január elsejéhez mérten az idei esztendő ugyanazon időpontjáig több mint ötezerrel csökkent. A múlt esztendőben a nem mezőgazdasági munkákból eredő bevétel hárommilliárd koronára rúgott. Az idén ez az összeg egymilliárd koronával csökken." Első olvasásra az ember meghökken. Furcsán hangzik, hogy azért dicsérünk, mert csökken a termelés értéke. Vagy talán ez azt jelentené, hogy le akarjuk építeni a szövetkezeti melléküzemágakat? Ilyesmiről szó sincs, viszont látnunk kell azt is, hogy esetenként a „réspótlás" szerepköréből kilépő „melléküzemágak" már egészen más jellegű gazdasági tevékenységet folytattak. Az égvilágon míndennnel foglalkoztak, építkezésektől kezdve, radiátorok készítésén keresztül egészen a templomok festéséig, műemlékek renoválásáig. A különböző pénzügyi spekulációk következtében alkalmazottaiknak elképesztő magas béreket fizettek. Az állami ellenőrző szervek megállapítása szerint a tíz-, tizenháromezer koronás havi jövedelem NE TESSÉK úgy csodálkozni, én nem öncélúan üldögélek ebben a cukrászdában, nem tobzódni jöttem Idei Én, kérem, itt harcolok az alkoholizmus ellen. Eddig ugyanis csak kikötői csapszékekben voltam törzsvendég, ahol olyan színes folyadékot adnak a vendégnek, amitől a vendég a fejére áll. De én a javulás útjára léptem, úgy buzog bennem az akaraterő, hogy majd kicsattanok tőle, mert én ilyen fejlődőképes társadalmi egyed vagyok, aki meg akar javulni. NahátI Azért jöttem elmélkedni ebbe a sütemény-lokálba, mert Itt tábla figyelmezteti a vendéget, ne is kérten piát, mert: „Szeszes italokat nem szolgálunk feli" Már rendeltem is két deci gyümölcslét, már ide ts tették elém, szép metszett pohárban. Még egy kis rúzs ts van a pohár szélén. Ez biztosan valami gyengéd figyelmeztetés, hogy aki csak ilyent iszik, azt szeretik a nők. Jaj, de örülök, de jó lesz, ha majd engem ts szeretni fognak a nők! Persze... ezt az Izét, ezt a gyümölcslevet most még, kivételesen, nem majszolom. Ebben ugyanis olyan mindenféle apró „bigyók" úszkálnak, és ha már szeszes Italt nem iszom, akkor apró „bigyókat" sem Iszom. Az ifjú hölgy, aki elém tette ezt a nem szeszes italt, nem ls nagyon kapacitál, éppen ellenkezőleg, azt mondja: „Ne tessék ezt a vacakot inni, rossz ez, mint a nyavalya, inkább hozok egy ló rumos teát, úgyis hűvös van." Jaj de jó, jaj de örülök, ha nem iszom szeszes italt, ez a szép kisasszony ls szeretni fog ... Monológ Nem is rossz ez a rumos tea, egészen jó az ize, és úgy melegíti a pájslimat... jól főzik Itt a rumos teát, igazán nem árt, ha rendelek még egy rumos teát. Igen, így kell élni, ez a helyes, kerülni kell a piát és csak olyan helyre szabad menni, ahol szeszes italt nem szolgálnak fel. . Állattan jó ez a rumos tea, már az ötödiket szopogatom, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen vidám, kellemes hely egy ilyen tejszínhab-bájzll... kérek még egy teás rumot. Hej, Nagykovácsházi Maca, te csalfa bestia, miért hagytál el engem, milyen boldogok lehetnénk most, amikor végre leszoktam a szeszes italok mértéktelen fogyasztásáról, és itt ülök ebben a cifratükrös dobostortapagodában, ahol szeszes Italokat nem szolgálnak fel, és rúzsos rumot iszom teáscsészéből. AcsI... izé... akarom mondani... kisasszony, adjon még egy ilyen nedűt, mert én bűnhődni akarok az eddigi nagyszabású italozásokért, én ilyen izébe akarom fojtani a múltamat, mert ez nem szeszes ital, mert ha az lenne, akkor magácska engem le se köpne, akkor nem mutogatná, hogy milyen formás anyajegye van a térde felett huszonöt centiméterrel, mert magácska nem szolgál fel szeszes italt a kedves vendégnek. Hü, azt a leborult mindenségit, de pokolI jókedvem van, legközelebb a haverokat ts rábeszélem az antialkoholizmusral Ne tessék úgy bámulni, mert azt nem szeretem, különösen amikor ennyi alkoholmentes ital van bennem. Nem csinálok én semmi rosszat, kérem, csak úgy magamban szenvedek, mert megcsaltak engem, kezitcsókolom, a N agy kovácsházi Maca, az volt kérem az én lelkem glóriás söntéspultja, azért vagyok én boldogtalan... sejdehullámzikabúzatenger, dekevésaboldogember... Hej, maga kis dundi, hozzon nekem még egy klázlival eb* bői a búj elejt öböl... állatian ló találmány... soha nem hittem volna, hogy ilyen könnyű leszokni a piáról... P. Gy. tribúna IfflCT Q3333 SÄwtóíí'"" PRAGAI LAPOK már szinte természetesnek számított. Hová vezetett ez? Oda, hogy egyesek érdemtelenül nagy jövedelmhez jutottak, sőt a hasonlíthatatlanul nagyobb kereseti lehetőség más munkahelyekről is ide csalogatta a dolgozókat. Hogy ez a tevékenység milyen mértéket kezdett ölteni, azt a múlt esztendei hárommilliárd korona bevétel is mutatja. Megbontotta a tervszerű munkagazdálkodást, bizonyos anarchisztikus Jelenségeket idézett elő. Érthető tehát, miért pozitív eredmény, ha az ilyen termelőtevékenység csökkenő irányzatot mutat. Ez bizonyos értelemben a gazdasági anarchia megelőzését jelenti. Ellene kell szegülnünk minden olyan spekulációnak, egyéni érdekeket hajhászó törekvéseknek, amelyek egyes esetekben a melléküzemág égisze alatt folynak. Ilyen értelemben született meg az a kormányhatározat is, amely elismeri a kérdéses üzemág létjogosultságát, de egyöntetűen és határozottan megtilt minden néven nevezendő manipulációt a munkaerővel, és megszabja — akárcsak az állami üzemekben — a végzett munka jutalmazásának alapelveit. Ez a határozottság, egyöntetűség már nagyon kellett, még akkor is, ha egyesek — tudatlanságból vagy rosszhiszeműségből — ezt az egyéni kezdeményezés elfojtásának, vagy a melléküzemágak elleni támadásnak minősítik. És most a címben feltett kérdésre is megadhatjuk a választ. Legyenek melléküzemágak, de ne legyenek a spekuláció melegágya, „ügyes emberek" aranybányája. SZARKA ISTVÁN Pellengéren oz opportunisták és a karrieristák A tagkönyvcserével kapcsolatos kérdések továbbra is központi helyet foglalnak el a cseh sajtóban. A TRIBÚNA, a SVOBODA, a PRÁCE és a ZEMÉDELSKE NOVINY kommentárokban foglalkoznak a párttagsághoz intézett levél egy-egy tételével, s a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések eddigi tapasztalatainak elemzésével. A KVETY képes hetilap belpolitikai kommentárjában Oldfich Jendrulek rámutat egyes párttagok köpeny forgatására. Megírja, hogy 1969 első hónapjaiban a jobboldali opportunisták várakozó álláspontra helyezkedtek, mondván, kivárják, hogyan értékeli a párt az eseményeket, s attól teszik majd függővé, tagjai maradnak-e a pártnak vagy nem. Azonban, amikor úgy tapasztalták, hogy pártunk új vezetése következetes marxista— leninista politikát folytat, mindjárt ártatlannak tüntették fel magukat, fűnek-fának azt bizonygatták, hogy 1968—69-ben ők tulajdonképpen az akkori pártelnökség határozatai szerint jártak el. Ezek az emberek mindent megtettek annak érdekében, hogy a párttagság soraiban maradhassanak, abban a pártban, amelyet fel akartak bomlasztani. A magát fehérre mosdatni akaró szerecsen szerepében tetszelgő jobboldali opportunistákról Jendrulek a következő jellemző prágai anekdótát idézi: — Tudod-e, hogy ki a jobboldali opportunista? — ?? — Az a szorgalmas, tehetséges és igyekvő „marxista", akinek nézeteitől az egész párt balra tolódott. A Zemédélské noviny csütörtöki számában L. Vokaö viszont azokra a párttagokra mutat rá, akik csupán karrierizmusból léptek a pártba. Kifejti, hogy az elmúlt években súlyos torzulások történtek a káderpolitikában. Számos olyan esetnek lehettünk tanúi, hogy párttagsághoz kötöttek olyan állást is, amely nem tartozott az ún. nómenklatúrás helyek közé. Az állások iránti nagy érdeklődés nyomán kerültek a pártba olyanok is, akiknek a kommunista és szocialista eszmékhez semmi közük sem volt, akiknek számára a tagsági könyv egyedül a karrierhez vezető eszközt jelentette. Ezek az emberek — írja L. Vokač — megnyilvánulásaikban mindig azokhoz igazodtak, akikről feltételezték, hogy karrierjük szempontjából segítséget tudnak nyújtani. 1968-ban ezek az emberek az egyik végletből a másikba estek. Az ötvenes évek szélsőséges radikálisai rövid idő alatt az ún. megújhodási folyamat leghangosabb képviselőivé változtak, ám a valóságban ők voltak az opportunizmus legodaadóbb terjesztői. Természetes, hogy ezek az emberek ismét a „vonalba" akarnak jutni. Azonban ha a párttagsághoz intézett levelet elvszerűen alkalmazzuk, akkor ait ilyen típusú emberek nem maradhatnak a pártban, mert már sokszor bebizonyosodott, hogy a karrieristák a párt számára sosem hoznak dicsőséget. Egy karrier vége A Zemédélské noviny idézett számában fosef Borűvka volt földművelésügyi miniszternek a pártból való kizárása okairól is olvashatunk. Megtudhatjuk, hogy J. Borüvka az ötvenes években tevékenyen részt vett a mezőgazdaság szocialista átalakításában, s nem riadt vissza radikális módszerek alkalmazásától sem. Amikor Borüvkát beválasztották a pártelnökségbe, már nyíltan offenzívába lendült a párt vonala ellen. 1968 márciusában egy náchodi konferencián kijelentette, hogy a párt alapszabályzatát nem kell betartani, mert az már „túlhaladott". A Zemédélské noviny a cikkben rámutat Borüvka szubjektív, tárgyilagosságot és tudományosságot mellőző döntéseire. Ma már azt is tudjuk, hogy az általa támogatott csehországi parasztszövetség tulajdonképpen szocialistaellenes szervezetnek Indult. Borűvka aktívan részt vett az ún. rendkívüli XIV. pártkongresszuson is, ahol felszólalásában éles támadásokat intézett a szocializmus ellen. Mivel tevékenységével súlyos károkat okozott a szocialista társadalomnak és durván megsértette a párt alapszabályait — a pártszervek úgy döntöttek, hogy számára a pártban nincs hely. (sm) A kiállítás témája: anyagmozgatás Tudja ön, mi a konténer? 0 Az anyagmozgatás több, mint egymillió dolgozót igényel Számítógépek és korszerű raktárak kellenek A laikus számára úgy tűnik, peremkérdésről van szó, ha a szakemberek oly nagyon szorgalmazzák az anyagmozgatás korszerűsítését. A valóságban a szállítás, a raktározástechnika és a készletnyilvántartás az ipari termelés korszerűsítésének egyik fontos függvénye. Elsősorban azért, mert az anyagmozgatás hazánkban több, mint egymillió dolgozót köt le, másrészt pedig e fontos tevékenység racionalizálása szorosan összefügg a termelési ciklus meggyorsításával, tehát végső soron a munkatermelékenység növelésével. Ügy tűnik, hogy a probléma megoldásának a központi szervek is nagy jelentőséget tanúsítanak, mert állami támogatással, immár másodízben, az idén is megrendezik Ostraván az INTRAMA 70-et, az anyagmozgatási kiállítást. A rendezvényen több külföldi cég is részt vesz. Különösen a KGST tagországok ipari szakemberei tanúsítanak nagy érdeklődést a kiállítás iránt, mert a kooperáció és a specializáció tökéletesítése, magasabb szintre emelése terén még sok a tennivaló. A közeljövőben dől el például, hogy az unifikált konténerek gyártására a jövőben a csehszlovákiai üzemek rendezkednek-e be, vagy az NDK kap majd a többi tagállamtól megbízást ezeknek, a teherszállítást oly nagy mértékben megkönnyítő eszközöknek a gyártására. Viszont tény, hogy az első lépéseket az anyagmozgatás racionalizálása terén már megtettük: a Berlin — Prága — Bratislava — Budapest vonalon már közlekedik konténer vonat. Ezeknél csak adott esetben — az alvázat — kell kicserélni, a „csomagolás" az átrakodás után is ugyanaz marad. Az anyagmozgatás racionalizálása azonban nemcsak a távolsági teherforgalom ésszerűsítését jelenti. Az üzemen belüli anyagmozgatás korszerűsítése terén is sok még a tennivaló. A legkorszerűbb iparral rendelkező országokban például több tucatnyi ember helyett elvégzi a nyilvántartást egy kisebb számítógép. A raktárakban ma a nehéz fizikai munka úgyszólván már teljesen kiküszöbölhető. Ostraván a kiállítás idején megrendezik a targoncavezetők országos bajnokságát is. Az első négy helyezett továbbjut a Páduában megrendezésre kerülő világbajnokságra. A kiállítást Ostraván (a Cérna lúka-i térségen) április 21-én nyitják meg és április 29

ľig tart nyitva. A tíz nap alatt számos műszaki-tudományos értekezletet is rendeznek. ir. M.) 1970. IV. TL