Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-09 / 83. szám, csütörtök

REVICZKY GYULA Al űs NYOLC BOLDOGSÁG Boldog, ki nem na/szol iziiaetlenül Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség! Ki mértéket tart, higgadtan hevül S iárt utadon halad, középszerűség. Boldog, kit röpke vér, híg agyvelő Eszmék lidércnyomásitól megóvnak; Ki a gyönyör kertjében vakmerő. Közelségét nem sejtve a kígyónak. Boldog, ki mint az óraszerkezet Szabályszerűen jár le minden órát, Egyformán ütve delet, éjfelet, Mert gép törvénye hajtja mutatóját. Boldog, kinek nyugvást jelent az éj, Ha rendben van veséje, mája, gyomra! Kinek, mint kit természet olta bé, Fogékonysága sincs más fájdalomra. Boldog, ki csak nősz, alszik és emészt. Vak ösztönét követve, mint az állat. Es nem vesz ama küzdelembe részt, Mely új Bábel-toronyt épitni fárad. Boldog, ki elveket könnyen cserél; Igazságot tipor, ha ez a haszna; Ki megfogadja, hogy szemet szemér S a sértést kamatostul visszaadja. Boldog, ki cudarok közt cudarabb, S tanulva emberek rossz fajzatátul, Magának útat fölfelé harap Furfangosan, fortélyosan, falánkul. Oh boldog, aki mer, boldog, ki mar! lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes; Önzés az élet, háború, vihar, S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess. Ö volt a századvég legboldog­talanabb magyar költője, és mondhatjuk azt is, egyik leg­bátrabb költője is, aki szembe szállt nagy elődei nemzeti kizá­rólagosságával, s meghirdette az általánosabb emberi érdeklő­dés igényét. Mindenkinek, aki csak közép­iskolai szinten is tanult valaha magyar irodalomtörténetet, em­iékeznie kell nevezetes vitájára Arany Jánossal, s mi már tud­juk, hogy vitázó heve nem any­nyira Arany Jánost vette célba, hanem az ő költői nagysága ár­nyékában elburjánzó epigoniz­must és leromlott irodalmi köz­Ízlést. Húszéves korában tűnt fel esszéivel. Egyikük, „A humor pszichológiája" cimü, Rákosi Jenő lapjában, a Reformban je­lent meg, s nagy feltűnést kel­tett, olyannyira, hogy Vadnai Károly felkérte, dolgozzék a Fővárosi Lapok számára is. Re­viczky ekkorra megélte már élete két nagy csalódását: 1874­ben a katonai sorozás alkalmá­val kiderült, hogy ő tulajdon­képpen nem is Reviczky Gyula, csak egy kis szlovák cselédlány, Balek Veronika fia. A második csalódás Dentán érte, a rendkí­vül csinos és egy ideig megér­tést tanúsító Balákovich Emma végül mégis elutasította az él­hetetlen költőt. Reviczky Vadnai Károly fel­kérése után siet föl Budapestre. Itt is csalódás éri. Azt kell ta­pasztalnia, hogy az irodalom klikkek martaléka, nem számol­hat irodalmi sikerrel, ahogy ő feltételezte. A lapok ritkán köz­lik prózai írásait és esszéit. Verseit csak „potyára" akarják közölni. E csalódások hatására alakul ki végül arisztokratikus költői magatartása. Ogy véli, hogy a tömeg képtelen megér­teni és befogadni a finomabb költői lelkületű embert. Szinte elviselhetetlen nyomorba kerül. Közben Turgenyevért és Tolsz­tojért rajong, s egyre-másra ír­ja verseit. Esztétikája Jórészt Schopenhauer filozófiájának hatása alatt alakul ki, de nem fogadja el annak végső követ­keztetését, a kilátástalan pesz­szimizmust. Tragikus élményei­ből fakadó belső ellentmondá­sait szánakozó, szelíd humor­ban oldja föl. Talán ezért be­csüli annyira Arany Jánost és Mikszáth Kálmánt, bár előbbivel erősen vitába szállt. Nyolcvan­négyben írta meg régen terve­zett regényét, az Apai örök­ség-et, melyben sok az önélet­rajzi motívum. Hősének apai öröksége u dzsentri réteg vi­szolygása a munkától, mely an­nak osztálytudatában gyökered­zik. Nem a meseszövésre, ha­nem a jellemábrázolásra veti a hangsúlyt Nagy orosz mintái ihletik, akik az emberi élet legmélyén is megtalálják az igazságot és emberséget. Hosszú hányódás után végre a Pesti Hírlap színikritikusa lesz. Így 1887-től kezdődően vi­szonylag rendezett körülmé­nyek között él. Megírja Helén és Selyembogár című elbeszélé­seit és a Margit szerencséjét. Mindhármat a vármegye urait leleplező szándékkal írta s e2t a szándékot sikerült is megva lósítani. így vált Móricz Zsig­mond, Kaffka Margit és Koszto­lányi Dezső elődjévé. Verseit Ifjúságom és Magány című köteteiben adta közre. A minden ellentmondást szelíd szánakozásban feloldó humora olykor keserű szatírává élese­dett bennük, mely felrúgja egy­kori rajongását, s erősen a kor arcába csap. így érthető, hogy Ady Endre az ő hatása alatt nőtt költővé, hogy eljusson vég­re az Oj versek erőteljes hang­jához. Mindezért megérdemli meg­becsülésünket, de számunkra, szlovákiai magyarok számára azért is kedves, mert a ml tá­jainkról származott el. Vitkó­con született — 1855. április 9-én — Léván és Pozsonyban töltötte ifjúkorát, s ennek sok kedves nyomát őrzi költészete. Budapesten halt meg: 1889. jú­lius 11-én — tuberkulózisban. Nyomora és halála is apai örökségének egyik következmé­nye volt. BABI TIBOR |]Íllillliililll!li!llllillllill...nt,. • AZ ÉVAD legjobb színda­rabja címet nyerte el az 1968— 69-es színházi évad végén a Rabelalsról írt színmű. Gore Vi­dal foigatókönyvet írt a drá­mából. Ez Idén tavasszal Jean­Louis Barrault rendezésében kezdik meg az új film forgatá­sát. A színdarabot is Barrault rendezte. • A PLANETA-DljAT ebben az évben emigráns spanyol te­gényíró, Ramon J. Sender Los Angeles-i egyetemi tanár En la vida de Ignacio Morei című re­génye nyerte. A hatvannyolc éves író az egyik legnagyobb élő spanyol elbeszélő, aki már száműzetése előtt harminc kö­tettel írta be nevét hazája iro­dalomtörténetébe. FALIKÁRPITOK TARLATA Valašské Mezifíői, morvaor­szági városka, goblenszövő mű­helye több mint hét évtizedes múltra tekint vissza. 1956 óta a prágai iparművészeti központ vezetése alatt áll. Tizenkilenc szlovák és cseh- képzőművész­nek az utolsó tizenöt esztendő­ben ott kiUtelezett alkotásaiból mintegy harminc darabot — 1 "Szőttük két szőnyeget —lát­hatunk a Dosztojevszkij sori ki­állítási csarnokban. A monumentális textilképnek alapvető tulajdonsága a deko­raťvitás. Egyre gyakrabban szerepel a mai belső építészet­b n. Hiszen „a modern archi­tektúra nagy terei, hatalmas fe­lületei az emberi szív számára üresek. Azért az embernek kell ebekbe a rideg, puszta falakba II.álságot vinni. A matematikai alakzatod ba zárt, absztrakt he­lyiségedet humanizálva a szív­hez közelebb állő fákkal, virá­gokkal, repülő állatokkal be­népesíteni a falakat — mondta a..iv»k Idején Lurcat, a francia szövőmüvészet huszadik száza­di megújítója s legnagyohb al­kotója. A tárlat változatos, színes, választékos ízléssel elrendezett anyaga két csoportra oszlik: az 1955—60 közötti, és az azóta készült művekre. Az anyag sa­játos nyelvén szóló munkák fényt vetnek az e^/es művé­szek kísérletez ?2>re, ö leteire, szemléletmódjára, technikai megoldásaira és újításaira. Időrendben első helyen áll Antonín Kybal 1956-os sima szö­vésű, dúsan színezett kompozí­ciója, amelyen még némi nyo­ma van a klasszikus fogalma­zásnak. Lírai telítettségű fali­kárpitját a hazai erdők üde vi­rágaiból összeszőtt keret fogja körül. Ľudmila Kybalová 1957­es sűrű szőnyegszövésű, vörös­fekete melegtónusú goblenje, a francia játékkártya szívkirály­nőjét szellemes átfogalmazással tünteti fel, a kártya motívumait mutató kerettel. Matilda Ce­chová, a hegyvidék pásztorát szilárd körvonalakkal, letompí­tott színekkel rögzíti ornamen­tálls keretben Ernest Zmeták a szlovák néphagyományból me­ríti az ötletesen stilizált, deko­ratív felépítésű Második balla­dája témáját. A régi cseh falu­si szokások egyikét Vladislav Vaculka eleveníti meg mozgal­masán élénk színekben. A második csoport fali sző­nyegei új formavilágot éreztet­nek. Alkotóik a természeti lát­ványt jóformán megtagadva, azt elvont jelekké sűrítik, me­lyek gyakran szimbolikus hang­súlyt kapnak, mint Hana Lend­rová leszűkített színskálájú — az Élet fája című műve. Jaro­slav Králik alkotó biztonsággal, korunknak megfelelő nyelven alakította a Verőfényes dalt, melynek derűs színű síkformáit fényes, arany s ezüst lurex­szálból formált égitestek és karcsú madarak váltják fel. Egyik legkiválóbb monumentá­listánk, a nemrég elhunyt fia­tal Juraj Krén kiterjesztett szár­nyú Tátrai pillangója a puha, finomszálú gyapjúnak, a nyers­anyagnak költői átlényegítése. Katarina Sujanová Zöld földjé­nek bolyhos anyaga finoman összehangolt színeivel vonz. Feder Matejka szőtt képei: a Tánc és a Fürdő fehér alapon lila s fekete színek nonfigura­tív formahullámzásával szenve­délyt éreztet. Sylvia Repková Erdőjén a durvább szövésű anyag is hozzájárul a formák módosításához. Ľudovít Hanák érzelmi indíttatású, eleven és színes Tánca dinamikus alko­tás. A falhoz simuló kárpitok­tól merőben elüt fifí Tichý Kí­sérleti goblenje, mely több kü­lönálló, íves formájú, meghaj­lított, egymás alá függesztett darabból áll. Mozgalmas, plasz­tikus jellege van, természetesen csak megfelelő környezetben hathat, faromír Hanzelka mun­kái a legújabb kslatűsk. Terem­tő nyugtalansággal, kísérletező kedvvel használja kl a gyapjú omlósságát vagy természetes burjánzását. A Textilhúrok dal­lama az anyag teljesen szabad felhasználását példázza. A si­ma szövést nyitott részek sza­kítják mag. Vastag, csavart, kö­tözött, bordázott robusztus fo­nalak keltenek reliefszerű s egyben drámai hatást. A kárpit alja szabálytalan, ívelt formák­ban és egyenlőtlenül csomózott rojtokban végződik. A két utóbbi művész a mo­dern európai textilművészet új áramába kapcsolódik. BARKÁNY jenöné S Z ü L Ö K, N E V E L Ő K BECSÜLETESSÉGRE ÉS FONTOSSÁGRA NEVELÉS A SZOCIALISTA ERKÖLCS fel­öleli a becsületességre és pon­tosságra nevelést is. A szemé­lyiség nagyon jelentós tulajdon­ságairól van szó, ezért már a kisgyermekkorban el kell kez­deni azok kialakítását. Az egyes fejlődési szakaszokban azonban nem azonosak a felté­telek, ezért a nevelés során mindig alkalmazkodni kell a gyermekek életkori sajátossá­gaihoz. A becsületesség lényegét te­kintve mindig valamilyen társa­dalomhoz és történelmi korhoz kötődik. Ez azt jelenti, hogy a fogalom által jelölt tartalom konkrét jellege attól függ, mi­lyen történelmi korban élö et­nikai csoportról vagy nemzeti, társadalmi közösségről beszé­lünk, mely a fejlettség bizonyos fokán áll, s amelynek többé-ke­vésbé kialakult, s állandóan változó szokásrendszere van. A fejlődés során beállott változá­sok hatására kialakult egy esz­mény, mely az igazság, az er­kölcs és az emberiesség szelle­mében irányítja az egyén vagy a közösség magatartását. A vi­szonylag lassan változó szoká­sokkal és erkölcsi normákkal egyidőben módosul a becsület, a becsületesség fogalma is. Mást tartottak becsületesnek a rab­szolgatartó társadalmakban, mint például mi. A szocialista erkölcs elítéli és becstelennek tartja embertársaink elnyomá­sát, megalázását, s a munkát sem tartja megvetendőnek, ha­nem a legszentebb, a társada­lom minden tagja számára kö­telező feladatnak. A becsületesség nem öröklött tulajdonság, a többi jellembeli tulajdonságokhoz hasonlóan azt is úgy kell kialakítani a gyer­mekekben. Az, hogy becsületes ember lesz-e -belőle vagy a társadalom perifériájára kerül, nem végzetszerűen meghatáro­zott. Nagyon sok függ a neve­léstől és a környezettől. Az er­kölcsi követelményeket kezdet­ben a család, később az iskola és a társadalom tárja fel előtte. Az erkölcsi nevelésnek — bármennyire is furcsán hangzik — már a kisgyermekkorban meg kell kezdődnie. Természe­tesen az arányosság és a foko­zatosság elvét mindig szem előtt kell tartani. A pontosság­ra nevelés kezdete szorosan összekapcsolódik a gyermek életritmusának kialakításával; annak megalapozása pedig már a csecsemőkorban kezdetét ve­szi. Az étkezés és alvás, a pihe­nés és az ébrenlét idejének rendszeresen ismétlődő ritmusa, s annak pontos betartása je­lenti a rendszeresség és pon­tosság szokássá alakításának alapját. A BECSÜLETESSÉG a kis­gyermekek számára — érthe­tően — nem sokat jelent. A fo­galom megszabta követelmé­nyek csak később, az óvódás-, majd az Iskoláskorban válnak számukra többé-kevésbé érthe­tővé. Az igazságosság és az em­beriesség talán hozzáférhetőbb számukra fiatalabb korban is. A mesék világa azonban szinte kimeríthetetlen lehetőségeket kínál a becsületesség követel­ményeinek megértetésére és hasznos következtetések levo­nására. Nagy előnyük — a fo­galmi szinten történő erkölcsi kioktatással ellentétben —, hogy minden egészséges gyer­mek természetes módon vonzó­dik hozzájuk. Mélyen átélik a mese szereplőinek tetteit, osz­toznak sorsukban, s ennek eredményeként megszerzik az első élményeket, amelyek kez­detben érzelmi szinten rögzí­tődnek bennük. A becsületes­ségre nevelést tehát már ebben a korban kellő pedagógiai ta­pintattal megalapozhatjuk. A fejlődés későbbi szakaszá­ban már nem elégedhetünk meg csupán az egyre halványu­ló emlékképekkel. A családi és az iskolai nevelés során arra kell törekedni, hogy ezek az élmények erős érzelmi telített­ségük mellett világosan, erköl­csi tartalommal telítődjenek meg. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a gyermekeknek se­gíteni kell erkölcsi érzelmeik minél pontosabb megfogalmazá­sában. Természetesen csak hosszantartó nevelőmunka ered­ményeképpen alakul ki az, hogy a közösség erkölcsi nor­máihoz igazodjanak. Ennek so­rán ki kell alakítani náluk az egészséges önbecsülés képessé­gét is. Csak ennek révén képe­sek arra, hogy az általános ér­vényű eszmék és normák sze­rint értékeljék társaik vagy a felnőttek és saját maguk maga­tartását. A becsületesség kialakításában szinte felbecsülhetetlen értéke van a szülők és a család többi tagja, valamint a nevelők pél­damutatásának. Az első erköl­csi tapasztalatot a gyermekek rendszerint a családban szer­zik meg. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők és a hozzátarto­zók mindig az adott közösség által elfogadott és megkövetelt normák szerint viselkedjenek és cselekedjenek. Tetteikkel min­dig hitelt kell adni erkölcsileg kifogástalan szavaiknak. A csa­ládban lezajló hétköznapi ese­mények, a felnőttek beszélgeté­se, annak témája és részletes megtárgyalása formálják a gyermekek erkölcsi arculatát. Erre gondolniok kellene a fel­nőtteknek is. Különösen jelen­tős az apa és az anya szerepe, hiszen a legnagyobb mértékben befolyásolják gyermekeik be­csületérzésének kialakítását. A családban beszélgetnek munká­jukról, az ott szerzett élmé­nyekről, munkatársaikról, a munkához való viszonyukról, a tisztességről, az emberségről, a pontosságról és kitartásról. Egyszóval mindarról, ami hat a gyermekek nézeteinek, érzel­meinek és magatartásának ki­alakítására. Sokszor látszólag nem is figyelnek oda, mit be­szélnek a felnőttek, mégis meg­jegyzik a hallottakat és ha er­kölcsi cselekedetet vagy állás­foglalást követelnek tőlük, azok szerint nyilatkoznak vagy cse­lekszenek. ISKOLÁSKORBAN a gyermek értelmi fejlődésével egyidőben fejlődik a személyiség többi összetevője is. önállóbbak és tapasztaltabbak lesznek, új kö­zösségbe kerülnek, gazdagabb lesz érzelmi világuk, s fejlőd­nek akarati tulajdonságaik. A közösségi élet számtalan lehe­tőséget kínál a becsületesség gyakorlására. Számukra nagyon komoly munkát jelent a tanu­lás. A tanulással járó feladatok pontos és becsületes elvégzése biztosítja számukra a társadal­mi együttélés során később ki­fejezésre jutó becsületességük és pontosságuk megalapozását. Iskoláskorban a nevelés felada­ta megoszlik a nevelők és a szülők között, de nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni és meg­feledkezni a gyermekközösség jellemformáló erejéről sem. A becsületesség mindig magába foglalja a közösséghez való jó viszonyt, az igazságosságot és az emberiességet is. A közössé­gi nevelés során tehát ilyen irányban is kell hatni a peda­gógusnak. Az igazmondás, az önzetlenség, erkölcsi tisztaság, szerénység, kellő öntudat, má­sok megbecsülése és munkájá­nak elismerése azok a jellem­vonások, amelyek kialakítása szükséges ahhoz, hogy a gyer­mekekből valóban becsületes embereket neveljünk. FELTÉTLENÜL szólnunk kell még röviden a pontosságról is. Az iskola a növendékektől meg­követeli, hogy a tanulással járó feladatokat pontosan teljesít­sék, és a jó pedagógusok kö­vetkezetesen számon ls kérik a lelkiismeretes munkát. Ilyen irányú nevelőmunkájuk azon­ban a szülők támogatása nélkül hamar kudarcra lehet ítélve. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a modern társadalmakban a pontosság egyre inkább lét­szükséglet lesz. A pontos mun­kával sok erkölcsi és anyagi kártól óvhatjuk meg a társa­dalmat. Ezért a pontosságra nevelést nem lehet dresszúrá­val megoldani, hanem csak egy­séges elvekre épített tudatos nevelési ráhatásokkal, s olyan módszerek segítségével, melyek meggyőzik a gyermekeket an­nak társadalmi szükségességé­ről. K. D. 1970. IV. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents