Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)
1970-04-09 / 83. szám, csütörtök
K ÉT ÉVTIZEDE már an nak, hogy Komáromban, az új hajógyárban elkészült az első hajó. Számunkra, csallóköziek számára különöá érzés volt látni a vízen riugó fehér palotát. Jó volt tudni, hogv a dél-szlovákiai ember ilysn igényes munkára is képes. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a legfontosabb megrendelő, a Szovjetunió számára azóta már a háromszázadik hajó készül itt. A 25-ös számú 2700 tonnás motoros teherhajó már vízen van, a szerelők, az ácsok és a festők a befejező munkálatokat végzik rajta, hogy valamikor június vége felé elindulhasson a távoli Volga felé. A riporter is szívesen és gyakran látogatott el ide a két évtized alatt, hiszen itt mindig történik valami. Vagy egy mintapéldány elkészülte, vagy egyegy próbaút sikere kelti fel a hajógyáriak érdeklődését. Nemrég arról beszélgettünk Jedlicska Lászlóval, a gyártásvezető műszaki helyettesével, . hogy mivel mérhető le elsősorban az itt bekövetkezett fejlődés. A régi, tapasztalt hajóépítő, akinek már a kisujjában van a szakma minden fogása, az eredményeket így összegezi: — Lerövidült az átfutási idő: a hajókat a két évtized előttinél lényegesen rövidebb idő alatt készítjük el... Persze, ezzel sok minden öszszefügg. Ez úgy vált lehetővé, hogy a megrendelő nagy szériában vásárolja fel a hajótípusokat. Előny, hogy egy-egy típusból több tucatnyi is készül, így lehetővé válik a munka alapos megszervezése. Az ember mindebből arra következtethetne, hogy a hajógyárban — nincs probléma. Az igazság az, hogy a két évtized alatt alig volt olyan év, hogy valami lényeges dolog ne hiányzott volna, valami ne gátolta volna a tervteljesítést. Az elmúlt két esztendő különösképpen nehéz időszak volt. Tavaly például a gyár a tervet se tudta teljesíteni. Szögezzük le mindjárt, hogy önhibáján kívül. — Mi idézte elő a lemaradást? — kérdeztük Jedlicska Lászlót. — Lényegében a gazdasági Készül a 300. Termelé si program — ho sszú t ávra • Kell a szocialista munkaverseny ® Az anarchia következményei • Bonyolult kooperáció életben elharapódzó anarchia . . . A kijelentést adatok, epizódok említése követi. Vajon mit jelentett — a hajógyáriak értelmezésében — a gazdasági anarchia? Elsősorban azt, hogy két év alatt felborult az egyensúly, amely csaknem két évtizeden át úgy-ahogy biztosította a gyár menetét. Az egyensúly meglehetősen labilis volt ugyan, hiszen az üzemnek a vele kooperáló vállalatokkal való együtt működése nem volt idillikus, de mégiscsak elviselhető volt a helyzet. — Az 1969-es év minden előző időszaknál nehezebb volt — mondolta Jedlicska László. A gyár több mint száz más üzemmel, vállalattal kooperál. Az együttműködés feltételei a „piacgazdaság" bevezetése idején megváltoztak. A régi normák, szállítási feltételek megszűntek, anélkül, hogy azokat jobbakkal helyettesítették volna. Márpedig egy hajógyár jól működő kooperáció nélkül nem képes termelni. Komáromban lényegében „csak" összeszerelik a liajót. A villanykapcsolótól kezdve a hengereltárun át egészen a hajómotorokig minden hajóalkatrészt úgy vásárol az üzem. Az alkatrészek megvásárlásának és a szállítások biztosításának óraműpontossággal kellene történnie, ha azt akarják, hogy az üzem a lehetőségeknek megfelelő munkát végezzen. A hajógyár számára mit je lentett a „piacgazdálkodás" korszaka? Elsősorban azt, hogy szinte egyik napról a másikra—a tökéletesített (! j gazdaságirányíAlapos szakértelmet kíván a hajóépítés. Képünkön: Egy azok köztit, akik húsz év alatt a szakma kiváló mestereivé váltak. (A szerző felvétele) tás égisze alatt — drágábbak lettek a kooperáló üzemek gyártmányai. Egy-egy terméknél a drágulás ötven-hatvan százaléknyi, vagy még több volt. Ezzel szemben a hajók eladási ára — mert a megrendelő hosszú lejáratú kereskedelmi szerződést kötött — ugyanazon a szinten maradt. Világos, hogy ilyen körülmények között a hajógyár gazdasági egyensúlya is felborult. A mesterségesen előállított félkésztermék-árak megtették a magukét. Jedlicska László így emlékezik vissza erre az időszakra: — A már amúgy is monopolhelyzetben levő partnereinknek (a hazai kohóüzemeknek, gépgyáraknak stb.) még jobban ki lettünk szolgáltatva. Jól tudták a kooperáló üzemek vezetői, hogy országos jelentőségű exportmegrendelések teljesítéséről van szó, és — mégsem szállítónak. Vagy ha szállítottak is, borsos felárakat számláztak a hajógyár terhére. Ma már javában folyik a károk és a lemaradás felszámolása. Ezt egyrészt az árbelagyasztásról szóló, ideiglenes érvényű korinány,rendelet teszi lehetővé. Üzemen belüti viszonylatban pedig egy rég bevált módszerhez, a szocialista munkaversenyhez folyamodtak. Emlékezzünk csak vissza a néhány esztendővel ezelőtti időszakra. Annak idején a hajógyáriak az elsők között alapítottak szocialista munkabrigádokat. Most ezek tagjainak újraaktivizálásáról volt szó. Azt is szögezzük le, hogy ez — nem volt nehéz feladat. A brigádok volt tagjai — ha nem is Ismertek minden összefüggést — a hangulatból, a gyártás körül uralkodó légkörből sejtették, hogy nincs minden rendjén. Ez év elején a vezető gazdasági dolgozók, a művezetők és a mesterek egy értekezleten megtárgyalták, hogyan lehetne az ez évi tervel teljesíteni. A gyár vezető gárdája tételenként ismertette a feladatokat, majd a művezetőknek és a mestereknek feladatul adták, ki-ki mondja meg a véleményét, miként lehetne a tervet a lehető legjobban teljesíteni. Ez egyfajta opponentüra volt, de olyan értelemben, hogy a megjegyzéseknek konstruktívaknak kellett lenniük. Ki-ki nyíltan megmondta, hogy műhelye dolgozói milyen konkrét segítséget várnak a gyártást előkészítő részlegektől, mit várnak a vállalatvezetéstől. Más szóval: arról tárgyaltak, •'hogy ki, kinek, milyen konkrét segítséget nyújtson. Kétféle haszna is volt ennek az aktívasorozatnak. Egyrészt az alsóbb szervezési egységek dolgozói megismerkedtek a feladatokkal, másrészt a vezető gazdasági dolgozók is megtudták, miként vélekednek a dolgozók a feladatokrój. Ugyanis; másképpen látja a hajóépítést a vezérigazgató, és megint másként a mester meg a szerelő, akiknek a feladatokat végre kell hajtaniuk Ilyen előkészületek után született meg a gyár dolgozóinak az 1970-es évre szóló kötelezettségvállalása, amely konkrétan egyelőre csak az első félév feladatait tartalmazza. Ennek értelmében a dolgozók biztosítják a szovjet megrendelésre készülő jubileumi 300: hajó határidő előtti elkészítését, átadását. A kötelezettségvállalás egy másik fontos pontja: a dolgozók vállalják, bogy a 30-as számú KDB—100-as kotrógépet június helyett már májusban elkészítik és át is adják a megrendelőnek. Az egész évi terv egy fontos elemét is tartalmazza a kötelezettségvállalás. Eszerint az ez évben átadandó utolsó hajó, a 37-es számú MNL—2700-as motoros teherhajó december 31-e helyett már december 20-án elkészül. Nagy vonalakban ez a hajúgyáriak kötelezettségvállalásának a lényege. Végső soron azonban a terv teljesítése továbbra is attól függ, hogy a kooperáló üzemek miként teljesítik szállítási kötelezettségüket. — Vajon hogyan oldható meg ennek biztosítása? — Sok embernek borsódzik a háta, ha ezt a szót hallja: direktív tervezés. Mit értünk mi, hajógyáriak ezen? Elsősorban azt, hogy ha a ktilkereske delmi vállalat szerződést köt egy-egy hajószéria szállítására, akkor elvárjuk, hogy az állani a hajó felépítésének feltételeit is biztosítsa. A gazdaságban te hát rendnek kell lennie. Az anarchia a munka ellensége. Hát még egy olyan bonyolult feladatokat teljesítő tizemben, miňt a hajógyár! A MÖLÖN, a szerelöcsar nokban az egyszerű szerelők és hegesztők között is sok szó esik mostanában az elmúlt két esztendő tapasztalatairól. Mindenki tudja, nagy árat fizettünk a kalandért. De egy életre szóló tanulságot szereztünk. ÍÔTH MIHÁLY IV EPEK TAIMÍTOIA V. I. LENIN ÉLETE (6) ÚJ szó 1970. IV. 1. Október 10-én és 16-án a párt központi bizottságának ülése vitatta meg a fegyveres felkelés kérdését. A központi bizottság elfogadta a történelmi jelentőségű lenini határozati javaslatokat a fegyveres felkelés megszervezéséről. Csupán Kamenyev és Zinovjev viselkedett gyáván és szállt szembe a javaslattal. Trockij nem szavazott ellene, de azt követelte, hogy halasszák el a felkelést a Szovjetek II. kongresszusának összehívásáig, ami valójában a felkelés meghiúsítását jelentette volna, minthogy ez az ellenforradalmárok számára lehetővé tette volna, hogy összegyűjtsék erőiket és leszámoljanak a forradalmi munkásokkal. A párt a lenini útra lépett. Az október 10-i ülésen a felkelés politikai vezetésére politikai bizottságot választottak, élén Leninnel, október 16-án pedig megválasztották a katonai-forradalmi központot a felkelés vezetésére. E központ tagjai voltak A. Sz. Bubnov, F. E. Dzerzsinszkij, j. M. Szverdlov, J V. Sztálin és M. Sz. Urickij. Vlagyimir Iljics határozottan követelte, hogy a Szovjetek II. ingresszusának megnyitása ílőtt kezdjék meg a felkelést; a kongresszust október 25-re hívták össze. Lenin javaslatára a felkelés október 24-én, a kongresszus megnyitása előtt megkezdődött. Október 25-én (november 7-én) a Lenin és a bolsevik párt vezette fegyveres felkelés győzedelmeskedett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyökeres fordulatot hozott a világtörténelemben. Oj korszakot nyitott meg az emberi társadalom fejlődésében, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát, a szocializmus és a kommunizmus győzelmének korszakát. E forradalom lelke és szervezője Vlagyimir Iljics Lenin volt. A SZOVJET ÁLLAM MEGALAPÍTÓJA Október 25-én (november 7-én j este - Petrográdban megnyílt a Szovjetek II. kongreszszusa. Az ország minden részéből 650 küldött érkezett ide, közülük körülbelül 400-an bolsevikok voltak. A kongresszus ünnepélyesen kinyilvánította, hogy az egész hatalom a Szovjetek kezébe ment át. Ez nagy történelmi esemény volt. A küldöttek lelkesen fogadták Leninnek a kongresszus október 26-i ülésén elmondott beszédét. „Amikor Lenin megjelent a szónoki emelvényen — emlékszik vissza A. A. Andrejev kongresszusi küldött —, az egész terem talpra ugrott, megindult az emelvény felé, ahol Lenin állt. Sokáig nem kezdhette meg beszédét az állandóan ismétlődő taps és felkiáltások miatt: „Éljen Lenini" Így állva hallgatta még a kongresszus Lenin előadói beszédét a békéről, amelyben a proletárforradalom vezére javasolta, fogadják el az összes hadviselő ország népeihez és kormányaihoz intézett felhívást a fegyverszünet azonnali megkötéséről az összes frontokon." Lenin javaslatára a kongreszszus elfogadta a dekrétumot a békéről, a legégetőbb kérdésről, amely annyira foglalkoztatta a munkásokat és a parasztokat. Ez a szovjethatalom békés külpolitikájának első cselekedete volt, amely teljes ellentéte volt az imperialista burzsoázia hódító politikájának. Az új szocialista állam külpolitikája az első naptól kezdve a béke és a népek közötti barátság ügyét szolgálta. A dekrétum a háborút az emberiség ellen irányuló legnagyobb bűntettnek nyilvánította. Ezután Lenin a földről beszélt és felolvasta a dekrétumtervezetet. A földről szóló dekrétum mindörökre és megváltás nélkül megszüntette a föld földesúri tulajdonát és a földet átadta a parasztoknak. Összesen több mint 150 millió hektár föld ment át a parasztok kezébe. Valóra yált az, amiről hosszú évszázadokon át álmodtak és amiért harcoltak a parasztok. A lenini dekrétum szerint a föld magántulajdonát össznépi állami tulajdon váltotta fel, amely a továbbiakban megkönnyítette a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A földről szóló dekrétumot a kongresszusi küldöttek viharos tapsa közepette fogadták el. A Szovjetek II. kongresszusa megválasztotta a Munkás- és Parasztküldöttek összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságát, és megalakította a kormányt: a népbiztosok tanácsát. A népbiztosok tanácsának elnökévé V. I. Lenint választották meg. A nép az ország vezetését a bolsevikok pártjára bízta. A nép választottal — a Szovjetek kongreszszusának küldöttei — megalakították a világ első munkásparaszt kormányát, élén Leninnel. Az októberi forradalom előkészítésének és végrehajtásának időszakában Lenin úgy állt a világ előtt, mint a marxizmus nagy teoretikusa, államférfi, a forradalom nagyszerű irányítója. Amikor a bolsevikok párlja átvette az állam vezetését, teljesítette a nép iránti kötelességét: meghirdette a békét, a népnek szabadságot és földet adott. Ám a munkásosztály hatalmát meg kellett tartani és meg kellett szilárdítani. Az októberi győzelem első napjától kezdve Leninnek minden gondolata, minden cselekedete, egész akaratereje és energiája arra irányult, hogy megóvja és megsokszorozza az eredményeket. Az új élet építését a munkások és parasztok nagyon nehéz helyzetben kezdték meg. A szocialista forradalom győzött egy országban, mégpedik viszonylag gazdaságilag elmaradott országban, ahol a lakosság többségét kisparasztok alkották. Tovább folyt a háború. Pusztította az országot, súlyos károkat okozott a népgazdaságnak. A szovjethatalom sok ellensége az új állam ellen összeesküvéseket, lázadásokat szervezett, szabotázsokat, provokációkat rendezett, hazugságot" és rágalmat terjesztett róla. A helyzetet még csak nehezítette az, hogy egyes ingatag bolsevikok (Kamenyev, Zinovjev, Rikov és híveik) a pártvonal ellen léptek fel. Mint sztrájktörők működtek és kiléptek a szovjet kormányból. Meg kellett törni az ellenség ellenállását, meg kellett szervezni a városok élelmiszerellátását, el kellett indítani a munkát a gyárakban és az üzemekben, fel kellett építeni az új szovjet államot. Lenin kitűzte a feladatot, hogy a szocialista építésben való tevékeny részvételbe be kell vonni a munkások és parasztok széles tömegeit. Rámutatott, hogy véget kell vetni a burzsoázia hazug állításainak, amelyek szerint az államot csak a gazdagok és a jómódú osztályokból származó hivatalnokok igazgathatják. 1917. novemberében Lenin megírta „A lakossághoz" című felhívását, amelyben felszólította a népet, hogy tömörüljön a Szovjetek köré, bátran fogjon hozzá az állam irányításához. Gyűléseken állhatatosan felhívta a tömegeket, hogy építség az új életet. „A szocializmus nem felülről jövő parancsok alapján jön létre" — mondotta Lenin. A tömegek eleven alkotómunkáját a legfontosabbnak, a legfőbbnek tartotta a szocializmus építésében. A szovjet kormány a Szmolnijban székelt. (A Szmoliiij a petrográdi (ma leningrádi) paloták egyike, amelyben 1917. október 25-én (november 7-én) kikiáltották a szovjet hatalmat). Itt megfeszített munka folyt éjjel-nappal egyaránt. Innét indultak ki az utasítások és rendelkezések, az ország minden részéből jöttek el ide emberek. Ennek az egész hatalmas munkának középpontjában Lenin állt. Hozzá jöttek el a munkások, katonák, tengerészek és parasztok. A legtávolabbi falvakból is ide, a fővárosba utaztak a parasztok képviselői, hogy lássák Lenint és beszélhessenek kormányuk fejével. Vlagyimir Iljics mindenkit figyelmesen meghallgatott, gyorsan eldöntötte az ügyet, tanította a munkásokat és parasztokat, s ő maga is tanult tőlük. Lenin figyelmét semmi sem kerülte el, kidolgozta a párt és az állam politikájának minden alapvető kérdését. Az országban rövid idő alatt mélyreható politikai és gazdasági átalakulások mentek végbe. Már az első napokban a szovjet kormány elfogadta a lenini tervezetet a termelés és az elosztás munkásellenőrzéséről. A munkások és parasztok választott képviselői jogot kaptak arra, hogy ellenőrizzék a vállalatok minden ügyét. A munkásosztály megtette az első lépéseket abban az irányban, hogy a termelés Irányítását a kezébe vegye. (Folytatjuk)
