Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-08 / 82. szám, szerda

EGYIK vegyipari kombinátunkban néhány évvel ezelőtt építeni kezdtek egy üzemet. Nagy pénzt fektettek bele, nagy hasznot reméltek tőle. Épkézláb ötletnek ígérkezett, hiszen egyrészt: minél sokoldalúbban felhasználjuk a rendelkezésünkre álló nyersanyagot, annál okosabban gazdálkodunk, másrészt: a vegyipar fejlesztésében manapság semmi sem sok, mert a vegyiparé a jövő, s mi e jövő építésében sok országhoz képest — sok szocialista országhoz képest is — visszamaradtunk. A milliárdos építkezésnek csak egy feltétele volt: legyen ember, aki majd dolgozni fog az új üzemben. Ezt a feltételt menet közben úgy kellett volna megteremteni, hogy a vegyipari kombinát más vegyi gyárak javára megválik bizonyos árufajták termelésétől, s az így felszabadult embereit állítja munkába az új üzemben. Az építkezés jó ütemben haladt, s az új üzem jóformán már el is készült. De a vegyipari kombinát nem tartotta meg a szavát, még mindig termeli azokat az árufajtákat, amelyeket már nem kellene termelnie, s így most nincs, aki az új létesítményben dolgozzon. Körülbelül másfél ezer ember kerestetik . .. HÁROM délvidéki járásunkban kezdtek tavaly, illetve tavalyelőtt kórházat építeni. Az egyik beruházási költségét 116, a másikét 237, a harmadikét pedig 93 millió koronában határozták meg. Rendkívül igényelt, szükséges létesítmények, ha már készen volnának, akkor sem lenne korán. De milyen ütemben épülnek?! Az első építkezésén tavaly egy-, a másodikén két-, a harmadikén pedig ugyancsak egymillió korona értékű munkát végeztek, s az idei évre az elsőn négy-, a másodikon tíz-, a harmadikon hatmillió korona értékű munkát terveztek. Ha ebben az ütemben folytatják az építkezést — nem nehéz kiszámítani — a kórházak tíz-tizenöt éven belül sem készülnek el ... NEMRÉG adtunk hírt róla, hogy Köbölkúton a Hydrostav komáromi üzeme 21 hónap alatt korszerű téglagyárat épített. Mintegy hatvan ember dolgozik benne (csak fele a termelésben j, és évente huszonötmillió téglát gyárt. Az építkezés gyors, korszerű, gazdaságos volt... Beruházási gondok • e Eredményeink elvitathatatlanok • Csakhogy: majdnem egy évi nemzeti jövedelem parlagon • Százezer ember hiányzik — s még százezer számára épülnek gyárak • Amiben a legelsők, azaz a legutolsók vagyunk • „A jó vezető építtet hagy maga után valamit"... (Szlovákiában tízszeresére) az ipari termelés, sok százezer lakás épült, ezer számra új iskola, középület, társadalmi létesítmény. Csak ne lettek volna aránytalanságok, túlkapásuk, felelétlen lokálpatrióta buzgalmak, esők ne lett vulna helytelen nemzetiségi politika, turzítólag ható objektív nemzetközi szükségszerűség, koncepciótlanság és gazdaságossági következetlenség! E bárom tipikus példa találóan jellemzi egész beruházási valóságunkat. Sokat építettünk, sokat építünk. Volt rá módunk és szükségünk. 1937-hez viszunyitva hatszorosára nőtt az országban A beruházási politika a társadalomfejlesztés kulcskérdése. Szocialista társadalmi rendszerű országokban ez a politika egyetlen célt szolgálhat: a szocializmus anyagi-műszaki alapjának megteremtését, a társadalom szociális és kulturális fejlődését. Rendkívüli bonyolultságának oka az, hogy egy sereg bel- és külpolitikai, osztályhatalmi és szociális, valamint nemzetiségi és gazdasági szempont alapján kell meghatározni, s végeredményben mégis egyetlen, a társadalmi érdeket kell szolgálnia. De még ez a küldetés-feladat is könnyebben megoldható lenne, ha a politikai-gazdasági szempontok viszonylag állandósultak volnának, s ha a beruházási politika csak egy-két évre szólhatna. Azonban a szempontok is változnak, s valamirevaló beruházási politikát is legalább évtizednyi távlatra kell meghatározni. És ennek a ténylegesen fennálló ellentmondásnak az áthidalása a politikai-gazdasági irányítás legveszedelmesebb buktatója. Gazdaságfejlesztésünk huszonöt éve — eredményeivel ős kudarcaival egyetemben — ennek kézzelfogható bizonyítéka. Mai viszonyainkra jellemző, bogy bár batalinas anyagi-műsza ki bázist sikerült létrehoznunk, ez mégsem jelent számunkra anynyit, mint amennyit értékével és lehetőségeivel arányban jelenthetne, jelentenie kellene. A szociális szempont túlzott előtérbe nyomulása — munkafeltételek megteremtése —, a gazdaságirányításban sokszor érvényre jutó szubjektivizmus — például: az a jó politikai vagy gazdasági vezető, aki legalább egy üzemet (de még jobb, ha egy kombinátot) kiharcolt a városnak vagy a járásnak -f, valamint az egészében véve extenzív gazdaságfejlesztési irányzat — ahhoz, hogy többet termelhessünk, feltétlenül új gyárakat kell építenünk — azt eredményezte, hogy beruházási politikánkban teljesen háttérbe szorult a gazdaságossági szempont. A gazdaságosságnak ellene szólt, hogy aránytalanul fejlesztettük az egyes iparágakat. Az ország lehetőségeihez képest túlméretezetten építettük a nehézipart — a könnyű- és közszükségleti ipar rovására. Ma iparszerkezeti változtatásokra törekszünk, de a gazdag nehézipar még mindig keresztülhúzza a központi törekvéseket. Tavaly a közszükségleti ipari beruházásoknak 21 százalékkal kellett volna növekedniük, de csak 11 százalékkal nőttek, mert a nehézipar már augusztusig három és negyed milliárd koronával kezdeti el több beruházást, mint amennyire a központi irányelvek szerint joga volt. A gazdaságosságnak ellene szól, hogy egyre növekszik a befejezetlen építkezések száma. Egy-egy ipari létesítmény építése ideje nálunk átlagosan öthat év, vagyis minimálisan kétszerte hosszabb, mint más fejlett országokban. A hatvanas évek közepén úgy tervezték, hogy a befejezetlen építkezések értékét a hetvenes évek elejére hatvan hetven milliárd koronára csökkentik. A valóság az, hogy 1967-ben a befejezetlen építkezések értéke 101,5, 1968 ban 107,2 és 1969-ben közei 130 milliárd korona volt. 1969 első felében több építkezést kezdtek meg, mint amenynyit az egész évre terveztek. És ez nemcsak azt jelenti, hogy elképesztően nagy értékek hevernek parlagon, hanem azt is, hogy az 1968-ban és 1969ben jóformán ellenszolgáltatás nélkül kifizetett mintegy 44 milliárd korona bértöbblettel együtt ez a beruházási gyakorlat volt az inflációs veszély egyik legfőbb előidézője. A gazdaságosság ellen szól, hogy újabb és újabb beruházásba kezdtünk, de sem e beruházások kivitelezésére, sem a felépítendő új létesítmények üzemeltetésére nincs elegendő munkaerő, vagy nem ott építünk, ahol esetleg még volna. A múlt év végén az ipari üzemek mintegy százezer embert kerestek alkalmazásra, s a már megkezdett létesítmények üzembehelyezéséhez további százezer emberre lesz szükség. Az elavult termelőegységek tervbe vett felszámolásával harmincezer dolgozó szabadulna fel, de úgy tűnik, pillanatnyilag nincs az az erő, amely ezt a tervet megvalósítaná. A gazdaságosság ellen szól, hogy egyre újabb létesítményeket építünk, ugyanakkor a meglevőket távolról sem használjuk ki megfelelő mértékben. Köztudomású, hogy az összes szocialista ország közül nálunk a legkisebb a műszak-arány. A gyárak és üzemek abszolút többségében csak egy műszakban dolgoznak, mert a második, illetve a harmadik műszakra egyszerűen nincs ember. A termelőeszközök ilyen csekély kihasználása egyedülálló jelenség a világon. Ráadásul az egy műszak munkaidejének a kihasználása is csak alig 80 százalékos. kat még tuvább l^hntne sorjázni, de végül is úgysem jutnánk mész szebbre, mint annak a megállapításáig, hogy értékeinket jórészt bűnösen elherdáltuk. s olyan „fényűzést" engedtünk meg ma gnnknak, amilyennek a jóran gazdaságpolitikához semmi kiixe sincs. Egyúttal természetesen igaz, hogy a hibák felfed ése nem kisebbíti tényleges eredinénve'nket, de kell, hngy szolgálja Aj lehetőségeinket. A szövetségi kurmánv a beruházási gyakorlatban eluralkodni! káosz megszüntetése érdekében a múlt év júniusában bet'ltntta minden olyan beruházás megkez dését, amelynek költségvetési ér táke meghaladja a másfél millió koronát. Az elmúlt hetekben megtiltotta minden olyan munkahely létesítését, amely nem a termelés vagy a szolgáltatások növelését szolgálja. Elrendelte a beruhá xások jóváhagyási folyamatát, melynek keretében felülbírálják a tervezett építkezés célszerűségét, rentabilitását, anyagi fedezetét, munkaerőellátottságát, korszerűségét, tehát általában társadalmi hatékonyságát, s amennyiben nem felel meg a követelményeknek (csak az egyik kritériumnak is), építésének elkezdését akkor sem engedélyezik, ha az idei évre már központilag is betervezték. A zűrzavar megszüntetését szolgálja a központi irányítás megerősítése és megszigorítása a be rnházások vonatkozásában is, ami főként azt jelenti, hogy a központi irányítás a korábbi következetlenség helyett most semmi lyen nyomásnak sem hajlandú engedni. A kormány döntése alap ján felülvizsgálják a beruházó sok műszaki normáit, valamint a lakóházak és középületek, illet ve szociális létesítmények ellá tottságának normáit is egyrészt a korszerűség, másrészt a gazdaságosság szempontjából. Felülvizsgálják a beruházásokat kivitele z.n vállalatok teljesítőképességét, feladatvállalását és jutalmazási rendszerét, továbbá a hitelpolitikát és a már korábban bevezetett hitel-pályázat rendszerét. Mindezt azzal a céllal, hogy a beruházás ne a pazarlás, hanem valóban a hatékonyabb gazdasági gyarapn dás forrása legyen. A beruházási politika a kalkuláció tudománya és művészete. Az imént említett kalkulációs hiba A szigorú intézkedéseknek kétségtelenül lesznek népszerűtlen, aránytalanságokat elmélyítő és jogos területi igényeket háttérbe szorító következményei is. Annak ellenére, hogy a központi szervek Igyekszenek ezeket a legminimálisabbra zsugorítani például azzal, hogy a beruházási folyamat nem szakad meg (csak Szlovákiában mintegy három és fél milliárd korona értékben kezdenek újabb ipari építkezéseket). Láthatjuk azonban, hogy hasznosságukhoz nem férhet kétség, hiszen érvek és tények bizonyítják: az eddigi gyakorlaton változtatni kell. SZABÓ GÉZA ÚJ SZÓ V. L LENIN ÉLETE (5) A háború idején írta Lenin „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelső szakasza" című munkáját. Ebben a marxisták közül elsőként tárta fel az új korszak lényegét, amelybe az emberi társadalom lépett. Ebben a könyvben Lenin bebizonyította, hogy a XX. század elején a kapitalizmus fejlődésének új korszukába, az Imperializmus korszakába lépett. Vlagyimir Iljics új módon közelítette meg a proletárforradalom győzelme lehetőségének kérdését is. Korábban a marxisták úgy vélték, hogy a szocialista forradalom győzelme egy országban nem lehetséges. Azt hitték, hogy a forradalom csak egyidejűleg az összes vagy legalábbis a leginkább fejlett kapitalista országok többségében győzhet. A társadalmi fejlődésre vonatkozó új adatok alapján Lenin arra a következtetésre jutott, hogy az imperializmus korszakában a szocialista forradalom először néhány, sőt IV. 8. egyetlen különálló országban, kapitalista országban is győz5

het. Ez a szocialista forradalom marxista elméletének tovább1970 fejlesztése volt, amely rendkívül jelentős a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából. A szocialista forradalom lenini elmélete megmutatta a munkásoknak a forradalmi utat, hogyan jussanak ki az imperialista háborúból és mentesüljenek az imperializmus által előidézett csapásoktól. 1917 februárjában Oroszországban megkezdődött a polgári-demokratikus forradalom. Ez Lenint Svájcban érte. Amint Vlagyimir Iljics tudomást szerzett a forradalom győzelméről, a cárizmus megdöntéséről, azonnal táviratot küldött a bolsevikoknak Oroszországba és megírta „Levelek a távolból" című írását, amelyben részletes válaszokat adott mindazokra a kérdésekre, amelyek a forradalommal kapcsolatban a párt elňtl álltak. Lenin minden gondolatával és egész szívével hazavágyott. „Elképzelhetik — Irta —, milyen kin ez valamennyiünk számára, hogy ilyen időkben itt üljünk". Állhatatosan kereste a lehetőséget, hogy minél előbb visszatérhessen Oroszországba. Amikor azonban Anglia, Franciaország imperialistái hazaengedték Oroszországba más pártok emigránsait, nem járultak hozzá ahhoz, hogy Lenint és harcostársait is' hazaengedjék, mert féltek a forradalmi tömegekre gyakorolt befolyásuktól. Nagy nehézségek árán a svájci szociáldemokraták segítségével sikerült Leninnek megszerveznie, hogy a bolsevikok és más emigránsok egy csoportja hazatérhessen, az akkor egyetlen lehetséges úton, Németországon át. Szinte csaknem tízesztendős száműzetés után, 1917. április 3-án éjszaka Vlagyimir Iljics megérkezett Petrográdba. A forradalmi Oroszország rendkívüli örömmel és lelkesedéssel köszöntötte nagy vezérét. AZ OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM VEZÉRE Április 4-én a bolsevikok gyűlésén, Petrográdban Vlagyimir Iljics előadta téziseit, amelyek „Áprilisi tézisek" név alatt kerültek • be a történelembe. E tézisek döntő szerepet játszottak a párt helyes irányvonalának meghatározásában, az új történelmi helyzetben. Ezekben Lenin kifejtette a polgári demokratikus forradalomból való átmenetért folyó harc konkrét, pontos tervét, amely forradalom a hatalmat a burzsoáziának adta, a szocialista forradalomra való áttérés tervét, amelynek a hatalmat a munkásosztály és a legszegényebb parasztság kezébe kell adnia. Lenin úgy vélte, hogy ilyen feltételek között lehetséges a forradalom fejlődésének békés útja. Lenin egész élete hazatérése után fáradhatatlan munkában telt. Vezette a párt központi bizottságát, a Pravda szerkesztőségét, irányította a bolsevikok petrográdi szervezetének munkáját. Vezetésével tartották meg az Oroszországi Szociáldemokrata Muukáspárt VII. (áprilisi) összoroszországi, valamint petrográdi városi konferenciáját. A petrográdi munkások, katonák és tengerészek gyűlésein beszédeket mondott. A parasztküldöttek első összoroszországi kongresszusán Lenin felhívott a földesúri földek azonnali elkobzására, beszélt arról, hogy szükség van a mezőgazdasági bérmunkások és legszegényebb parasztok önálló szervezetére. A gyűléseken Lenin leleplezte az ideiglenes kormány ellenforradalmi politikáját (így nevezték a forradalom alatt létrehozott polgári kormányt), a mensevikeket és eszereket, akik e kormánnyal paktáltak. Lenin arról győzte meg a munkásokat és katonákat, hogy csak az egész hatalom átadása a munkás-paraszt tanácsoknak vezetheti ki Oroszországot abból a zsákutcából, amelybe a burzsoázia uralma sodorta. A munkásokat, parasztokat, katonákat mind jobban áthatották a lenini eszmék és a bolsevikok mellé álltak. Leninhez írott leveleikben kifejezték harckészségüket. Az ideiglenes kormány alattomos rágalmazó hadjáratot kezdett Lenin és a bolsevikok ellen, arra törekedett, hogy megfossza vezetőségétől a bolsevik pártot. Júliusban az ideiglenes kormány parancsot adott Lenin letartóztatására és minden intézkedést megtett, hogy elfogja és megölje. A párt, a forradalmi munkások megbízhatóan védték nagy vezetőjüket. A központi bizottság határozata alapján Vlagyimir Iljics . illegalitásba ment. Petrográd alatt, a Razliv-tó partján rejtették el. Itt egy sátorban kaszásnak álcázva dolgozott Lenin: cikkeket, leveleket írt, az „Állam és forradalom" című könyvén dolgozott. Semmi sem szakíthatta meg Vlagyimir Iljics állandó, megfeszített munkáját. Az „Állam és forradalom" című könyvében megtisztította Marx és Engels eszméit az opportunista torzításoktól, tovább fejlesztette ezeket az eszméket az államról és a proletariátus diktatúrájáról, az új történelmi helyzetnek megfelelően. A sátorélet azonban veszélyessé vált. Augusztusban Lenin fűtőnek álcázva egy mozdonyon Finnországba ment. Az illegalitásból irányította a párt VI. kongresszusát, amelynek munkája Petrográdban 1917 július végén és augusztus elején folyt le. A kongresszus egyhangúlag állást foglalt amellett, hogy Lenin ne jelenjék meg a bíróság előtt, ahogyan ezt a burzsoázia követelte, tiltakozott a forradalmi proletariátus vezére ellen indított hajsza miatt. Felhívta a pártot, a munkásosztályt, a legszegényebb parasztságot, hogy harcoljon az ellenforradalmi burzsoázia és a földesurak hatalmának megdöntéséért, fegyveres felkelés útján, minthogy békés úton az adott feltételek között lehetetlen a hatalmat magához ragadnia. 191? őszén, amikor megérlelődött a forradalmi válság és elérkezett a profétariátus forradalmi cselekvésének ideje, Lenin illegálisan Petrográdba utazott, hogy közvetlenül Irányítsa a felkelést. (Folytatjuk)