Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-08 / 82. szám, szerda

CSAK JÓT MONDHATOK Meddig lesz még megkülönböztetés AZ UTÓBBI években nagyot léptünk előre a cigánykérdés megoldása terén. Egyre kevesebb a péró, melynek lakói korszerű családi házakba, üzemi, szövet kezeti és állami lakásokba költöznek. Évről évre javul cigány polgártársaink munkajegyelme, a tanulók iskolalátogatása stb. Mindez azt bizonyítja, hogy társadalmunknak valóban őszinte szándéka a cigányok helyzetének állandó javítása, illetve a kérdés teljes megoldása. Vagyis az, hogy minden cigány származású, ma még alacsonyabb életszínvonalon élő polgár elérje az ország többi lakosának életszínvonalát. Az elért eredmények ellenére cigány polgártársainkról még ma is nagyon sokan azt gondolják, hogy ugyanúgy élnek, mint évtizedekkel ezelőtt: munka nélkül, szegényen, elmaradotton. Vagyis lené zik őket. Sőt, olyanok is akadnak, akik kimondottan megvetik a cigányt — függetlenül attól, hogy tisztességes állampolgár-e vagy sem. Szerencsére azonban a becsületes, szorgos cigányokat egyre többen megbecsülik. E szorgosak közé tartozik SÁRKÖZI ANDRÁS ls, akivel először munkahelyén, az érsekújvári Elektrosvitben találkoztunk. AZ ÜZEM lakkozó műhelyére a legjellemzőbb a szellőztetőberendezés monoton hangú búgása és a rendkívül erős, szinte könnyfakasztó festékszag. A csípős szag a nyári hőségben még elviselhetetlenebb. A lakkozás ugyan a csarnokon belüli boxokban történik, de ez a megoldás sem tökéletes, mivel a boxok szellőző berendezése eldugul a festéktől — az üzem eredetileg bőrgyár volt, ma pedig hűtőszekrények készülnek benne. Kísérőmtől megtudom, hogy rövidesen korszerűsítik a berendezést, átépítik az üzemet. Az említett nehézségek ellenére Sárközi András olyan szorgalommal végzi munkáját, hogy öröm nézni. Pedig homloka gyöngyözik az izzadtságtól. Minden mozdulata gyors és biztos. Leemeli a futószalagról a hűtőszekrény alapfestékkel már bevont vázát és a boxban levő vastalpazatra helyezi. Közben megfigyeli, nem kell-e itt-ott dörzspapírral „simítani" a festéken vagy gittelésen. Ha igen, azt is elvégzi. Ellenkező esetben visszakapná a darabot és ki kellene javítani. A lakkozás természetesen nem ecsettel, hanem fúvással történik — egy különleges pisztollyal. A hófehér hűtőszekrényvázat visszaakasztja a futószalagra, amely azt a szárítóba szállítja. Utána a folyamat megismétlődik — leemel egy másik darabot. Még a mozdulatok is ugyanazok, legalábbis a szemlélő nem tud észrevenni semmi különbséget. De hát a szalagmunka mindig ugyanaz, vagyis az állandó ismétlődést jelenti. A szalag mellett álló munkája mindig egyforma. Gondolata szabad csapongását azonban talán az állandó ritmus sem akadályozhatja meg. Sárközi András is elmereng munka közben. Egyébként egy műszak alatt 50 darab hűtöszekrényvázat és ugyanannyi ajtót lakkoz tükörsimára. Sárközi Andrásról és munkájáról a legilletékesebbtől, Füle Jánostól, a lakkozómühely vezetőjétől érdeklődünk. — Csak jót mondhatok róla — ezzel kezdi a jellemzést az idős műhelyvezető. — A lakkozás a legprecízebb munkák egyike. Ogy ls mondhatnám, hogy az utolsó simítás. A Bandit akárhova állíthatjuk, mindenhez ért és nagyon készséges. A múlt héten például három napig egy másik ember helyett is dolgozott. Most is kérésünkre cserélte fel a műszakját. Gyakran túlórázik is. Már tíz éve dolgozik nálunk, mint gittező kezdte. A munkájával Igen elégedett vagyok. Már többször részesült jutalomban is. Munkatársai kedvelik. A többi cigány munkájáról is csak jót mondhatok. Olykor illedelmesebben viselkednek, mint a nem cigányok — az üzemben összesen mintegy 150 —160 cigány dolgozik. Füle János szavait igazolja Gonda Alica műhelytervező közbeszólása is: — Tíz éve együtt kezdtem Sárközi Andrással és testvérével, aki szintén nálunk dolgozik. Csak jót mondhatok róluk. Rajtuk kívül még többen vélekedtek ugyanígy. DÉLUTÁN ellátogattunk Sárköziek lakására is. Alig egy hete költöztek be a vasútállomástól nem messze épülő óriás háztömbök egyikébe. Eddig a péróban laktak. Azt azonban lebontják. Csengetésünkre Sárközi András nyit ajtót, akiről — ha néhány órával ezelőtt nem láttam volna — most el sem tudnám képzelni, hogy festék es is lehet. Megjelenik az előszobában két kíváncsi gyermek is: a második osztályos Bandi és a még nem iskolaköteles Évi. Anyukájuk nincs otthon. Ezért a háziasszony szerepét az épp ott vendégeskedő jövendőbeli sógornő (nem cigány) veszi át, aki máris főzi a feketét. Vele együtt jelen van András öccse is, aki Pozsonyban a zeneiskolán tanul. András közben bort tesz az asztalra. Előbb a gyerekekkel beszélgetünk. Bandika elmondja, hogy a félévi osztályzata négy egyes és három kettes volt. jegyzetembe tekintve megállapítja, hogy ő bizony szebben ír, mint én. Észrevétele sajnos nem túlzás. Egyébként zongo. rista szeretne lenni, Évitől megtudjuk, hogy legjobban az Anita nevű babáját szereti. Sárközi András szűkszavú ember. Csak akkor beszél, ha kérdezik. A feltett kérdésre azonban mindig kimerítő választ ad. Tömör, halk szóval elmondott mondatai őszintén hatnak. — Hány éves? — Huszonhét leszek. — £s a felesége? — Huszonöt. — Hány testvére van? — Kettő. De anyám három árvát is felnevelt. Mindig Újvárban laktunk. A feleségem is idevaló. Az egyik szobabútort kölcsönre vettük. A másik már megvolt. Később gyerekszobát is rendezünk be. A tisztaságtól fényes lakás háromszobás. — Mi a kedvenc szórakozása? — Szívesen olvasok újságot, a tv-t is szeretem nézni, főleg a focit. Valamikor én is játszottam. Az újvári cigánycsajjat tagja voltam, jó csapat vólt. Osztályunkban az első helyen végeztünk. Hat-hétgólos győzelmeket is arattunk. Ilyenkor bekiáltoztak a nézők az ellenfél játékosainak, hogy ne hagyják magukat a cigányoktól. Sokszor sértegettek bennünket. Észre sem veszi, hogy feloldódik a nyelve. Beletúr göndör hajába, majd így sóhajt fel: — Még ma is gyakran lenézik az embert, csak azért, mert cigány. Most is, amikor költözködtünk, az egyik lakó elment mellettünk és gúnyosan megjegyezte: „Ogy látszik, a fél péró itt fog lakni!" Nem faggatom afelől, hogy mit érzett akkor, amikor ezt kellett hallania. Csak az tudja, mit érez ilyenkor az ember, akit már megsértettek bőrének színe, származása vagy nemzetisége miatt. Nem faggatom, mert jól tudom, mennyire fájt neki. ÚGY VÉLEM, éppen ez az a tényező, amely miatt a cigánykérdés megoldása máról holnapra nem képzelhető el. Nem elegendő társadalmunk legmesszebbmenő x igyekezete, anyagi támogatása sem addig, amíg mindenki nem úgy tekint cigány polgártársainkra, mint az ország többi polgárára. Addig, még az olyan örömbe is, amely egy új lakásfoa való költözéssel jár, üröm vegyülhet. FÜLÖP IMRE E

z a nagyüzem nem állami vállalat, hanem „csak" textilipari cikkeket gyártó szövetkezet. Hivatalos neve: A NYUGAT-SZLOVÁKIAI TERMKLÖSZÖVETKEZETEK FÉLI ÜZKME. Nem is találja itt az ember a nagyüzemek szokásos jellemzőinek egyikét sem. Nincs magasba nyúló gyárkémény, hangos szerelőcsarnok, önálló vasúti vágánya (miképp is lehetne, ha magának a községnek sincs); nem rendelkeznek több évtizedes hagyománnyal és hírnévvel, nem hallani itt a iégkalapácsok, esztergapadok, fúrógépek zaját; de még kerítés, kikövezett gyárudvar, sőt portás sincs... A nagyüzemi rangot ezért egyedül az elvégzett munka értéke, az összteljesítmény adhatja — és adja is! Több milliós értékrendű tételekben gyártanak Félen pelenkát, varrnak gyerekruhát, kötényeket, blúzokat, tornanadrágokat, női fehérneműt, továbbá cérnát orsóznak, pamutot és varróselymet tekercselnek a „pelenkagyár" — mert a faluban és a környéken így nevezik az 1969-ben alakult termelőszövetkezetet — az utóbbi hároin-négy esztendőben csatornaépítő munkások szálláshelye, azelőtt pedig Fél község csaknem teljesen parlagon heverő gazdasági majora volt. Elemista számtantudás is elég így ahhoz, hogy valaki e faluvégi terület kihasználásának egykori és mai értékét összevesse — élénk fantázia kellett ahhoz, hogy valaki ezekben a barakkokban textilipari üzemet tudjon elképzelni — mondja az elnök — s mi kellett még? nevet — már-már a rögeszmével határos szívós kitartás, ezernyi utánjárás és nem kis adag bátorság: embereket toborozni a bizonytalanba ... az elnök (PÁSZTOR ISTVÁN) dolgozószobája semmivel sem szebb a többi helyiségnél. Egy tizennégy-tizenhat négyzetméteres, fehérre meszelt, alacsony szoba. A berendezés: két-két íróasztal és szék, egyegy szekrény s vaskályha, illetve még két szék — a vendégeknek, ügyfeleknek. Ilogyan alakultunk? Nézze, "régi textiles vagyok ... Néhány kollégával én futtattam be például a ma már több száz munkaerőt foglalkoztató rózsahegyi textilüzemet. Most a véletlen hozta, hogy tudomást szereztem arról: a faluvégi vízcsatornát építő Doprastav kiüríti félig munkásszállásait. Gondoltam, nem lenne céltalan egy textilüzemet létesíteni itt, hiszen a vidéken olyan kevés munkalehetőség akad lányok s asszonyok számára az első lépések? Érdeklődtem, tapogatództam. A Nyugatszlovákiai Termelőszövetkezetek vezetősége kissé tartózkodóan fogadott, mondván, alakítsuk meg a szövetkezetet, javasoljunk programot, adjunk kezességet, hogy tervünk reális. Hosszú hetekig kilincseltem, talpaltam. Négy-öt hónapig alig láttam a családomat. Délelőtt tényleges munkahelyemen: a Sloviiaftban bütyköltem, utána utaztam Ide, tárgyaltam a helyi nemzeti bizottsággal, a Doprastavval; beszéltem a téliekkel, kutattam: vajon lenne-e kedvük az ilyen munkához? ... Pásztor István negyvenöt év körüli, gyors mozgású, erélyes férfi. Eleven és ötletgazdag. Alig ismer lehetetlent, fokról fokra közelíti meg a kitűzött célt. A munkában sem válogatós: ha kell, hát tizenhat órát dolgozik vagy éjszakára is kint marad Félen; szükség esetén pedig sajátkezűleg ragadja meg a másfél mázsás ládák egyik végét... A „nagyüzem" beindulása után négy teljes hónapig — vasárnaponként — egymaga javította az elromlott gépeket is ... — itt nem lehet kényelmeskedni vagy ráérősen tervezgetni, hanem mindenki „veszi a lapot" — mondja. — Annyi pénzünk van, amennyit kitermelünk. A lányok, asszonyok többsége teljesítménybérben dolgozik, így joggal kérik varnyes rajtjához szükséges varró-, tekercselő-, orsózógépeket a pozsonyi Cérnagyárból, illetve a csehországi Kolora s Tyba üzemtől kapták. Ellenszolgáltatásként az ő megrendeléseiket részesítik előnyben, ami mindkét fél számára előnyös megoldás. A féli „pelenkagyárban" eddig már száznyolc lány és asszony talált munkát, az év végéig pedig százötven főre bővítik az alkalmazottak számát — említettem már, hogy ez volt a célom, ezért adtam föl az előző munkahelyem biztosította belvárosi kényeimet...Az alkalmi mezei munkákon kívül állandó kereseti forrást kapott másfélszáz vidéki nő — mondja az elnök később még hozzáfűzi: — Megvallom, nekem ls jobb Ismét 'textilesnek lenni... A gyártásvezető (TÓTH LA** JÓS) ötven év körüli, alacsony, szókimondó ember. Pásztor elnökön kívül ő volt a textilszövetkezet gondolatának leglelkesebb támogatója. 1969 áprilisában, mit sem gondolva a vállalkozás kimenetelének bizonytalanságára, elvállalta a négy varrógéppel dolgozó pelenkaszegélyező műhely vezetését, irányítását, mely a mai nagyüzem alapsejtje volt. Mosolyogva meséli, hogy három hónapig fizetés nélkül élt, s bizony többször előfordult, hogy egy-egy víkendre kölcsönpénzen tette meg haza az utat... — alapelvem? A lehető legjobban kihasználni a nyolcórás munkaidőt. Ezt kérem az alkalmazottak mindegyikétől, jómagam persze nemegyszer megduplázom ezt az óraszámot, hiszen szükség esetén begyújtok, ládát cipelek, gépolajért futok, csomagolok, söt, a kuzdet kezdetén én szabtam — természetesen géppel ... Szövetkezetünk kinőtt már a gyermekbetegségekből, túl vagyunk az indulás nehezén ... Pillanatnyilag nyugalomra, szorgalmas munkára van szükségünk, hogy megerősítsük a szövetkezet gazdasági alapját. Ha ez sikerül, úgy nyert ügyünk vani A „pelenkagyár" visszhangja a környéken máris nagy, több környező faluban szeretnék, ha „fióküzemet" nyitnánk! ... Lehet, hogy egy-két év múlva ilyesmire is gondolhatunk majd — mi emlékezteti az indulás első hónapjára? legyint — rossz emlékek ... Nem volt még pénz, nem tudtunk elsején fizetni. Taggyűlést hívtunk össze és nyíltan megmondtuk a tényállást. Sokan megértették a helyzetet, de akadtak bírálók is, söt néhányan el is mentek tőlünk, ma azonban ismét a mi alkalmazottaink. Visszapártoltak. A

hnb elnöke (KLIMCSÄK FERENCJ Pásztor István első látog'atása óta lelkes szószólója volt a textilüzem gondolatának. Kiérezte: jót tesz a falunak, ha támogatja az ötletet, segít a megvalósításban. A Doprastav fölszabaduló barakkjaira azonban több jelentkező is akadt. A legkomolyabb vetélytárs a DRUNA vállalat volt, mely matracvarró üzemet akar nyitni az egykori majorban. Itt ellenben csak 25—30 nő jutott volna munkához, s így minden tekintélyét latba vetve segítette a „pelenkagyár" létrejöttét. Időközben már a tanácselnök javaslatának akkori ellenzőt is belátták: a „faluvégi nagyüzem" fejlődőképes, egyre több munkalehetőséget biztosít és számos új vonással gazdagítja a község életét is. E

gy mester (NAGYHAJÚ MÁRIA) és két varrónő (JANKO EDIT, HORVÁTH ANGÉLA) társaságában ülök. Pillantásuk csupa derű. Fiatalok. Átlagkoruk: tizenhét év. Beszélgetünk — a kilencedik osztályból jöttünk ide Angélával — mondja Edit. — Nagyon kapóra jött ez a textilüzem, mert így legalább semmi problémát sem okozott a pályaválasztás — én sem akartam már tovább tanulni, így örömmel Jöttem a szövetkezetbe. A munka tiszta, könnyű, mindössze gyors kezekre van szükség, hogy meglegyen a napi ezerszáz teljesítmény — szól az egykori osztálytársnő és Mária? Öt a kétéves cérnagyári szaktanuló iskola elvégzése jogosítja a mesteri beosztásra milyen érzés vezetni? tétován rám nevet: — még keveset tapasztaltam, alig két hónapja vagyok az orsózórészleg élén. Remélem, megbirkózom a feladattal, hiszen beosztottjaim mindegyike hasonló korú fiatal lány... A kölcsönös bizalom a legfontosabb ... terveikről, keresetük fölhasználásáról érdeklődöm. Mária titokzatosan hallgat a jövőről, míg Angéla és Edit végcélja a férjhezmenés, a család... Persze, nem most, majd később, néhány éu múlva. Keresetük javát pedig addig ruházkodásra és takarékba helyezik. Q ásztor István mélyen eiőrer hajol, otthonosan végigsimít a széktámlán és leszögezi: — minden kezdet nehéz ... Tavaly harmincezer korona hitelt kaptunk a banktól. Abból vettem kölcsön hét koronát, amikor az első nyugtakönyvet vettem. Ne értsen félre: távolról sem bizalmatlanságból nem előlegeztem a sajátomból, ha nem a pontos ügyvitel híve va gyok. Ha elszámolás, akkor legyen pontos, ha munka — akkor legyen alapos ezt a „tételt" igazolja a „faluvégi nagyüzem" is! MIKLÓSI PÉTER rógépük, orsózójuk mindig rendben legyen! — mennyi a tiszta átlagkereset? — 11)00 — 1100 korona. Eddig havonta csak egyszer volt fizetésnap, de a tagság többségének javaslatára rövidesen az előlegosztást is bevezetjük A

szövetkezet legbefutottabb részlege a pelenkaszegélyező. A csehországi KÓLÓRA vállalatból hatalmas csomagokban érkezik ide a „nyersanyag", amire az Itt dolgozó huszonöt lány és fiatalasszony bámulatos gyorsasággal varr szegélyt. Nem ritkaság itt az egy-egy főre eső 1200—1400 darabos napi teljesítmény. Ez a tempó teljes mértékben igazolja a három és fél millió darabot előirányzó egész évi terv realitását. Természetesen, az indulás itt sem volt zökkenőmentes. Munka helyett beszélgettek, vitatkoztak, ábrándoztak a lányok ... Amikor azonban a fizetés napján csak öthatszáz koronát találtak a borítékban, belátták: meg kell hajtani a- varrógépet; beszélgetni pedig lehet munkavégeztével is — a község takaros presszójában. Sőt, a kétműszakos beosztás idején az is előfordult, hogy egyszeregyszer valaki haragból, vagy csak rossz tréfaként, el-elrontotta a váltótársnő gépét! ... Ezek ellenben csupán kezdeti nehézségek voltak, ma már egy fölbolydult méhkaséhoz hasonlít a pelenkarészleg varrógépeinek állandó, tompa zaja ... Büszkén mesélik, hogy ősz óta már több vadonatúj gépet vettek, míg a szövetkezet eredmé-